24 óra, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-18 / 90. szám

6 PECABOT-HORGÁSZZSINÓR 1994. április 18., hétfő Lehetne már gazdája a Csónakázó tónak! Akik ismerik a tatabányai Csónakázó tó környékét, tud­ják, hogy kedvenc helye a hor­gászoknak is. Azoknak, akik­nek nincsen engedélye és sze­retik a vadvizeket. Későn este, amikor már el- csöndesedik a környék, megje­lennek a horgászat szerelme­sei. A szintén tatabányai Vág- völgyi Tamás, becenevén ERGO a közelben lakik. Mun­kanélküli, szabadidejében szí­vesen jár ki a tóhoz, főleg szélcsendes időben. De nem ő az egyedüli, hiszen esténként benépesül a tópart.- Régebben mi hordtunk ide halakat, a védettektől kezdve (például: kövi harcsa) egészen a keszegig és a kárászig, hogy szabadidőnkben kedvenc hob­binknak hódolhassunk. Itt, a közelben, egy olyan tavon, ahol nem kell engedély. Mert az nekem nincsen - mondja.- Sajnos, nem tudjuk mi lesz a tó sorsa, hiszen eléggé szennyezett. A kutyák is sokat rontanak a helyzeten. Ki kel­lene már az ebeket és sétáltató gazdáikat tiltani. Van elég hely a környéken. Oda kéne men­niük - teszi még hozzá. — Csónakszezonban óriási ellentétek vannak a csónakázni vágyók és a horgászok között. Ön szerint, hogy lehetne ezeket a konfliktusokat kiküszöbölni?-Sajnos, ellentétek mindig is lesznek, amíg együtt hor­gásznak és csónakáznak itt. Egyetlen megoldás lehetséges szerintem. A tavat csónakázó tónak kellene használni, ha már annak készült. De ez már régen nem az! Meg kéne ta­lálni végre a gazdáját, aki ak­kor is meri vállalni a nevét, ha valami megorrolást kap érte, s nem csak akkor, amikor dön­getheti a mellét. De vissza­térve a kérdésre. Időbeosztás­sal el lehetne kerülni az össze­zördüléseket. Napközben csó­nakázhatnának, kora reggel és este pedig lehetne horgászni.- Mi lesz a kifogott halak­kal?-Van, amit visszaengedek. De a többiekkel úgy beszéltük meg, hogy a ragadozókat el­visszük, mivel már nagyon el­szaporodtak, s könnyen ki­pusztíthatják a növényevőket. Szűcs László „Fiatal horgász” rekordfogásokkal A Klapka György Honvéd­ségi Horgászegyesület elnökhe­lyettese Tölgyesi Endre. Hor­gászmúltja csak kétéves, de an­nál nagyobb eredményeket tudhat maga mögött ez alatt a rövid idő alatt.- Hogyan került kapcsolatba a horgászattal?- Nagybátyám keltette fel először az érdeklődésemet ez iránt a sport iránt. Később Ba­kos Mihály, az Aranyponty Horgászegyesület tagja, majd Zombori Kálmán és Gurdon László, akik a Honvédségi Horgászegyesület tagjai hívtak meg először horgászni ide, a Bakodi tóra. Az első alkalom­mal több mint 70 kárászt fog­tunk. Ekkor kaptam rá a horgá­szatra. Nagyon jól éreztem magam és óriási kikapcsolódást jelen­tett az itt eltöltött pár óra. Úgy gondolom, a hivatásos katonák szellemi leterheltsége mellett kell valami olyan tevékenysé­get űzniük, amely teljes kikap­csolódást nyújt. Két évvel ez­előtt kezdtem el horgászni és ma már az Aranyponty horgászegyesületnek is a tagja vagyok.- Milyen eredményekkel űzi ezt a sportot?-Tavalyelőtt 99 kilogramm és tavaly 70 kilogramm volt az összfogásom. Mióta ennek az egyesületnek a tagja vagyok én vezetek az összfogások tekinte­tében. Tavaly fogtam egy 59 cm-es pontyot is.-Milyen csalival horgászik?- A tatai Kormorán horgász­bolt törzstagja vagyok, és sok információhoz jutok a segítsé­gükkel. Én keverem a csali etető anyagot. Ennek összeállí­tásában segítenek természete­sen a barátaim is.- Voltak kellemetlenségei a horgászat alatt?- Kétszer elvitte a hal majd­nem a botot is. Ez gyakran elő­fordul itt, mert méteres amúrok is vannak a tóban, csak ki kell fogni őket. Az 59 cm-es ponty kifogásá­ban segítségre szorultam, mert sokat fárasztottuk egymást a hallal. Végül is, baráti segít­séggel én győztem, és a gyö­nyörű hal vesztett. A segítségnyújtás jellemző erre az egyesületre. A munka­helyen is egymásra vagyunk utalva, és itt is mindig figye­lünk a másikra. Ha valakinek segítségre van szüksége, rögtön talál maga mellett segítő keze­ket. Ez olyan, mint egy nagy család, osztozunk a sikerekben és ha gond van, igyekszünk se­gíteni egymásnak. Sugár Gabi A nagy fehér horgász távozik I. „Ráakadt a horgomra egy erőmű...” A győztes és az amur Kapásból több volt neves labdarúgót sorolhatnék, akik a pályán folyt hadakozásuk után a csendesebb vízre „eveztek”, vagyis felcsaptak horgásznak, hogy idejüket azután azzal tölt­sék ki. Ilyen címszóval lesegeti a halakat Lázár Vili és Kónya Pepi Ásványrárón, vagy Cser- nai Tibor a Balatonon, hogy csak ismertebbeket mondjak. Müller Lajos is valamikor a labdát kergette Tatabányán. Negyvenegytől negyvenötig a Bányászban, utána még nyolc évet a TISE-ben, akkor is, ami­kor az építőipari gárda az élvo­nal kapujában leskelődött. De a foci mulandóbb, mint a horgá­szat. A Xl-es aknán dolgozott, ott lett, az akkor legnagyobb aknán szakszervezeti és gazda­sági vezető is. És mint az aktív futballt abbahagyó, még az üzemi csapatnál volt levezetés­ként játékosedző. Elég „vérre mentek” akkoriban az ilyen derbyk. Itt környékezték meg a horgászok. Müller Lajos nem állt ellen a csábításnak, s a frigy máig tart. Erős, tartós, olykor meggyötrő; elalvadó, máskor szenvedélyes; mindent rá lehet mondani, akár egy hűséges há­zasságra. Különben Müller Lajos VI-os telepi srác volt, így jutott a TISE-be, Felsőgallára. A Fü­zes utcában laktak, s ha nincs is már ott kolónia, a puszta vagy buckás terep ma is az emlékeit hordja. Mostanában szomorúa­kat. Tavaly két bátyja halt meg, az idén a nővére és a bátyjának egyik fia, aki szintén jó focista volt annak idején. Nem a halálesetek, családi tragédiák, s vele az elmúlás fo­kozódó érzete vitte rá Müller Lajost arra, hogy a Jószerencsét Horgászegyesületben most, a választás után ne vállalja már az ügyvezetői elnökséget.-Már a most lezáruló cik­lusban el akartam búcsúzni a társaságtól. Legalábbis mint vezető, de hát rábeszéltek, csi­náljam még - mondja alanyom, akit azért hívok most „nagy fe­hér horgásznak”, mert másoktól is hallottam ezt. Hogy miért mondják? Az én hajam talán még fehérebb; az ember eléri, ha eléri, hogy előbb-utóbb ősz legyen. Inkább talán a „nagy horgász” a kiemelendő itt, mert ő valóban az, nemcsak a tópar­ton, a stégen, hanem a közös­ségi dolgokban is.-Az ügyvezető elnökséget valójában mi találtuk ki vala­mikor - magyarázza. - Több, mint másfél ezer taghoz kell az ügyvezetés. Az országos szö­vetség örömmel üdvözölte a dolgot és a nagyobb egyesüle­tekben be is vezették. Mindez Tatabányán kissé már múlt időbe helyezendő, mivel a Jószerencsét éppen most oszlik több önálló egyesü­letre. Megmarad az Erőműi-tó társasága közéjük tartozik Mül­ler Lajos is. És tavanként, il­letve tócsoportonként kü- lön-külön egyesületük lesz a hidegvízieknek. Erről csak így sjagvortban, mert másutt szó volt róla e rovatunkban már és ez az osztódás még csak most megy végbe. Ami ide kívánko­zik ebből: Müller Lajos nem a nagyegyesület megszűnte miatt búcsúzik tisztségétől, nem „süllyedő hajóról” menekül. Több évtizeden át elvégezte már, amit egy horgászra a kö­zösség rászabhat. Ám, hogy mindenből marad­jon még a folytatásra is, inkább a „nagy fehér horgász”-ságról szólok.- Az Erőműi tavon kívül nem horgásztam máshol, majd még elmondom, miért. Elég az hozzá, hogy vándorlások nélkül is kifogtam életemben a nagy­halakat. Nyolcvannégyben pél­dául egy húsz kiló nyolcvan dekás amurt akasztottam meg. Akkoriban folyt még csak az amurtelepítés a hínárveszély miatt és az én halam volt az első rekorder. Ugyanis húsz ki­lón felülit még nem fogtak ki sehol az országban. Azóta per­sze már túlhaladtak, az amurok is nőnek, már csak mi nem. Akad közöttük kapitális, pél­dául a Centrálban is.-Amikor a feleségem meg­látta a hatalmas halat, kijelen­tette: „Nem lesz nálunk disznó­ölés”. Én is egyetértettem vele, mert mit is kezdtünk volna annyi halhússal. Elvittem hát az amurt Tóth Ferihez a Sport­klubba, akkor ő volt még ott a vendéglőben a főnök. Kérdezte, mit kérek érte, mondtam, eljö­vünk öten behalászlézni, annyi az egész. így is lett. Három kiló ikrája volt az amurnak.- Jó volt a halászlé és szép az emlék. Egyedül birkóztam meg egy nagy ellenféllel. Mert az amúr sporthal, szívós, megküzd az életéért. Ez is nagyon nehe­zen adta meg magát. Már majdnem kint volt a parton, amikor jött a stégszomszéd, hogy mi a csodát kínlódok ott. „Gyere nézd meg, ráakadt a horgomra az erőmű”, mondtam neki. De akkor már én győz­tem. ( Folytatjuk) Havasházi László A Dráva holtágánál szerencsét próbálhat Azok számára, akik már is­merik a Balatont és más vizeken szeretnének szerencsét próbálni, a Siotour Utazási Iroda ajánlja a Dráva holtági horgászattal kombinált programot. A szál­láshely Barcson, a Boróka Szál­loda 2 ágyas, fürdőszobás szo­báiban van, félpanziós ellátás­sal. Barcs, Somogy megye déli részének hangulatos Dráva E rovatunkban megírtam már, hogy az Almásfüzitői Timföld HE-nek két tava van, s ezekről dr. Tőig István halbio­lógus úgy vélekedett, hogy az egyik aranybánya, a másik la­vór. „Lavor” az SE központja, a Kavicsbánya-tó, ahol a klubház is van. Abba berakják ősszel a „kész” kilón felüli halakat és a szorgalmas horgászok a követ­kező évben csaknem mind ki is húzzák. Az „aranybánya” a Pré­post-sziget mellett lévő lekerí­tett Duna-ág. A timföldgyár ké­szítette a gátakat, hogy dolgo­zóinak legyen még egy horgá- szó-pihenő tavuk. A sziget va­lamikor a papoké volt, ezért hívják a mesterséges tavat is Prépost-tónak. Ide az egyesületnek halat soha nem kellett telepítenie. In­kább ha szaporítani, „vért frissí­teni” akar a Kavicsbánya-tó­ban, még innen visz át egy-egy nagy rakomány növendéket és kifognivalót. Valószínűleg a Duna szomszédsága teszi, hogy a madarak testén széthordott ik­rákkal vagy egyéb természetes úton itt szabadon burjánozva nő a sok halféleség. Egész legendák terjednek már erről. Állítólag akkora har­csa él már a Prépost-tóban, menti kisvárosa, a Balatontól 130 km-re. Védett természeti környezetével, szépen gondo­zott parkerdeivel a természet­kedvelők szívesen látogatott ki­rándulóhelye. A Barcsi Ősbo­rókás Tájvédelmi Körzet 3417 hektárt foglal magába, mely te­rület eredeti formájában őrizte meg az ősvegetációt. A közvet­len közelben lévő Dráva holtá­hogy valaki úgy akarta va­dász-ismerősével lelövetni. Jó néhány éve a győri halászati té- esszel igyekeztek leméretni a tó halgazdaságát, a halak minősé­gét és milyenségét. Elektromos hálóval kerítettek be egy részt. Csak úgy sistergett a víz a sok haltól. Az egyesület egyik ala­pító tagja, Vízi Árpád meséli, hogy ő is ott volt hálóbontás­kor. Szétterpesztett lábbal állt a vízben és egyszer csak akkora harcsa ment át közöttük, hogy majd levitte a nadrágját. (Még jó, hogy csak az volt veszély­ben). Az SE tagjai közül a legtöb­ben mégis a Kavicsbánya-tónál horgásznak szívesebben. Fő­képp mostanában, mert azelőtt gyakran élvezték a Prépost-tó halbőségét. Ahol ugyan nem szabatos pontyok voltak, de a pecázást éppen ez tette izgal­massá. Most más teszi azzá. Még iz­galmasabbá, illetve kockázato­sabbá. A tó ugyanígy a vörös- iszap-mezőn túl, kint a Duna menti periférián van, ezért egyre nehezebb megvédeni, rendet teremteni a partján. Bol­dog, boldogtalan pecázik már ott. Ahogy összefoglaló jelzővel mondják a horgászok: főképp a gát a horgászok paradicsoma­ként is emlegetik. Fakultatív programként a vá­rossal való ismerkedést, a ter­málfürdői fürdést, sétát az Ős­borókásban, kirándulást Szi­getvárra, Csokonyavisontára ajánlja az utazási iroda, amely Barcson, a Köztársaság út 1. szám alatt található. Telefon: 82/463-025. Telex: 13-433. „hátrányos helyzetűek” fogják a halakat korlátlanul. Nem egyedül, hanem csopor­tosan. Megtörtént már, hogy a vízbe dobták az őket felelős­ségre vonó halőrt. Az egyesület elnöke néhányadmagával le­ment nemrég ellenőrizni: egy óra alatt tíz „illegális” botot vettek el. A „csoportos” horgászni já­rás tanácsos, mert az egyedül parton ülőbe hamar belekötnek. Különösen az éjjeli horgászat meggondolandó. Ilyenkor töb­ben mennek együtt a Pré­post-tóra és lámpákkal. Az egyesület már mindenfé­lével próbálkozik. Együttmű­ködési szerződést kötött pél­dául a határőrséggel. Ám a Duna-ág dzsumbujos partján nehéz az ellenőrzés. Rendőr, halőr elől hamar meglép az orvhorgász. így került ve­szélybe az eldorado. Dühítő do­log lehet, hiszen a tó kifejezet­ten a timföldgyári horgászok­nak készült, és ami szükséges ott közösségi munka, azt ők végzik el. És a tagdíjfizető, szervezett egyesületi tagoknak mégis meg kell gondolniuk, mikor, hogyan, hányán menje­nek oda pecázni. Vagy ez egyre több helyen, több mindenben ma már virulens állapot? H. L. A Balaton vár A Balaton sok örömet kínál a horgászat szerelmeseinek, a partról és a csónakból egyaránt próbára tehetik szerencséjüket. A leggyakoribb halak ponty, a süllő, az angolna, a csuka, a ba­lin, a garda és a harcsa. Tudni kell, hogy a tavon április 20. és május 20. között általános hor­gászati tilalom van érvényben. Az utazási iroda szállást tud biztosítani Siófokon, Balaton- szemesen és Fonyódon, 2x2 ágyas, zuhanyzófülkés, főző­fülkés, nappalival és terasszal ellátott lakosztályokban. Hor­gászjegyet a helyszínen lehet váltani, csónakbérlési lehetőség biztosítva van, de horgászfel­szerelést vinni kell. A Siotour Utazási Iroda sok érdekes, szép fakultatív prog­ramot ajánl az oda látogatók­nak. Valamennyi helyen kitűnő sportolási, strandolási lehető­ségek vannak. Jelentkezni Siófokon, a Sio­tour Utazási Irodában, a Sza­badság tér 6. szám alatt, vagy a 84/310-900-as telefonszámon lehet. Halfogóverseny A Tatai Sporthorgász Egye­sület idei első halfogóversenyét május 1-jén, vasárnap 8 órától rendezik meg, a Cseke-tó hor- gász-vízterületén. Nevezni a horgásztanyán 6 - 7.30-ig le­het. A felszerelés egy úszós vagy önetetős bot, egy horog­gal, a csalit tetszés szerint vá­laszthatják ki a versenyzők. A gyermekek részére rende­zendő versenyre, a korábbi gyakorlattól eltérően, május 25-én kerül sor. Telepítés miatt április 25-tól, május 1-ig a Cseke-tó teljes horgász-vízterületén tilalom van érvényben. Eldorado veszélyben?

Next

/
Oldalképek
Tartalom