24 óra, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-29 / 124. szám

1993. május 29., szombat TATAI TÜKÖR 7 A buszmegállóról Akik halhatatlan telkekbe írtak Az 50 év múlva valálkozók csoportja. Az első padban dr. Petravich Ödönné és Fodor Andrásné Május 15-én jelent meg Bo- ruzs Ambrus nyílt levele Ba- rassó Csaba önkormányzati képviselőnek címezve, mely­ben a lakókörzet választottjá­nak azt rótta fel, hogy nem a többség megelégedésére in­tézte az új buszváró elhelyezé­sét. Ezzel kapcsolatban az alábbi levelet kaptuk: Igaz, a nyílt levél Barassó Csaba képviselő urat teszi fel­előssé, de ez a megállapítás nem fedi a valóságot, mivel a „buszmegálló” kijelölése nem a képviselő úr hatásköre, és nem szorítkozhat aláírások gyűjté­sére, hanem hatósági eljárás, amely meg is történt. Úgy érezzük, több szerviz­környéki lakótársam nevében, hogy jogosan szólunk az ügy­höz, mivel már több mint 5 éve kezdeményeztük a városi ta­nácsnál, hogy legyen nekünk is autóbusz-megállónk, ugyanis viszonylag távolabb voltunk a meglévő autóbuszmegállókhoz, mint a Deák Ferenc utca 64-66. számú ikerház környéki lakók. Végre van autóbusz-megál­lónk és mégis egyesek vihart kevernek az ügyből. Úgy érez­zük jó helyen van az autóbusz- megálló és annak továbbhelye- zése nem szükséges, a követ­kező szempontok miatt: 1./ Miért nem állna meg a szerviznél az autóbusz, akkor amikor a környéken fordul le a A korszakváltás ékes bizo­nyítéka ez a kiállítás. A világra tágas szemmel csodálkozó ér­zékeny lelkű lányka immár erős érzelmű, „főállású” anyává vált, akinek megkapóan szép képein már nem a természet csendje, harmóniája a domináló, hanem sokkal inkább másfél éves kis­lányáé, akinek nevelése mellett - vélhetően kevés szabadidejé­ben - most is szívesen veszi ke­zébe az ecsetet, a zsírkrétát, s mindazt az anyagot, amivel ér­zéseit, gondolatait úgy tudja megörökíteni, hogy az másokra is jelentős hatást gyakorol. Sulyok Teréz Csépről indult, onnan került a szombathelyi ta­nárképző főiskolára, ahol rajz­szakos diplomája megszerzése után Tatát választotta lakhe­lyéül. Művészi ambíciói már korán megnyilvánultak, amit nem csak az értő mesterek irá­nyította szakkörökben kamatoz­tatott, de képességeit a mártélyi alkotótáborokban is fejlesztette, méghozzá olyan eredménnyel, hogy önálló kiállításokkal még 100-as útról. Közlekedjen talán tovább üresen és a környékbeli lakók és a szerviz ügyfelei azt gyalog kövessék? 2.1 Korábban a Közlekedés- tudományi Intézet szakemberei is egy tárgybani vizsgált anyag­ban a szerviz elé javasolták az új autóbuszmegállót. 3. / Étterem is épült a szerviz­zel szemben, így a megálló an­nak üzemeltetését is segíti. 4. / Még több szempontot le­hetne sorolni, amelyek mellett fontos megjegyezni, hogy a szerviz előtt lévő buszmegálló kevesebb lakó nyugalmát za­varja, mint a Deák Ferenc utcá­ban (amely környezetvédelmi szempontból előnyös). Talán a mi hozzászólásunkon is érdemes elgondolkodni. Ba­rassó Csaba képviselő úrnak pedig megköszönjük, hogy se­gített megoldani az 5-ös autó- buszjárat meghosszabbítását. 16 darab aláírás * A 16 aláíró véleménye ugyanúgy szent számunkra, mint Boruzs Ambrusé volt, akinek panaszát nem 16-an, hanem 145-en támogatták a polgármester asszonyhoz írt levelében. Ez az aránykülönb­ség pedig azt mutatja, hogy érdemes lenne mégis csak fe­lülvizsgálni a buszmegálló ügyét, hiszen az nem csak egyetlen ember szívfájdalma. külföldön is bemutatkozhatott. A tiszti-klubban látható mostani tárlata sem az első itt, s biztosak lehetünk benne, hogy nem is az utolsó, hisz Sulyok Teréz egyre többet tár fel tehetségéből. Példa rá a „Lépegető”, a „Játé­kaim” és a „Születésnap” című kompozíció, melyek mind a gyermekével kapcsolatosak. A legjobb, a legemlékezetesebb „NE!!!”-Nem A legutóbbi Tatai tükörben olyan cikk jelent meg „Ne!!!” címszó alatt, mely az önkor­mányzat tevékenységét kedve­zőtlen megítéléssel illeti. A tények a következők: 1J Tata Barátok Köre a Mű­emléki világnap alkalmából Haraszti Mihály helytörténeti kutatót hívta meg április 16-án a művelődési központba, mely­nek témája „Gondolatok a Kos­suth térről” volt. 2J Vitaindítóként az előadó ismertette a tér kialakulásának várostörténeti, a környező tele­pülések közúti kapcsolatának korabeli hagyományait, funk­cióját. Kitért a tér jelenlegi ál­lapotára, a közlekedésre. 3./ Szatmáry Sarolta a téren található, de nem látható régi templom falmaradványainak feltárását, esztétikus bemutatá­sát, s a dunántúli hasonló kis­városi terek sétáló, park-tér megvalósíthatóságát taglalta. 4J Ismertettem, hogy az ön- kormányzatnak szándékában áll erre vonatkozóan terveket készíttetni. 5 J A tér jelen állapotú terve­zője minden változást felesle­gesnek tartott. A beszélgetés során konkrét fakivágásokról szó sem volt. Németh Zoltán, biz. elnök (Örülünk, hogy konkrét faki­vágásokról nincs szó. Hisszük, hogy általában sem lesz.) vászon talán mégis a „Ketten” című, melyben az anya és lánya alakja elkülönül ugyan, de gya­korlatilag mégis egy. Lehetne ugyan szólni a vízió­szerű nagytemplomról és vizi- vágóhídról, az „olajos” tájké­pekről, a sötétben röpdöső szí­nes pillangókról, de felesleges. Az anyaság idilli képei sokkal kifejezőbbek. Pal-i „Ha márványba faragunk, elmúlik; ha ércbe, megrozs­dásodik; ha kőbe, szétporlik. De halhatatlan telkekbe írni kitörölhetetlen betűkkel: ez, az örökkévalóságnak szóló munka.” A fenti idézet egy képeslap nagyságú papírlapon olvasható, amely alá Gyenge Margit, tussal rajzolta azt a képet, ami útjára indította pontosan ötven évvel ezelőtt azokat a pedagógusokat, akik a pápai Református Taní­tóképző Intézetben, közismer­tebb nevén a „Nátusban” végez­tek. A hátlapon ma is 27 név ol­vasható: Adorján Irén, Bakó Ilona, Bíró Márta, Bognár Ró­zsa, Bognár Erzsébet, Bozóky Éva, Császár Margit, Demeter Teréz, Fodor Lívia, Gázon Ka­talin, Gyenge Margit, Karikó Erzsébet, Karner Ilona, Kele­men Erzsébet, Kelemen Ilona, Körmendy Valéria, Maller Jú­lia, Lux Adrien, Papp Alice, Nagy Ilona, Pap Kovács Magda, Szabó Rózsa, Eöri Szabó Lenke, Szalay Erzsébet, Szikszay Edit, Tarjáni Katalin és Tóth Ilona. A névsorból csu­pán Nagy Lenke neve hiányzik, aki jó néhány hajdani osztály­társával együtt most azért nem tudott eljönni e kerek évfordu­lós találkozóra, mert régóta nincs már az élők között. Azok viszont akik tehették, a régi hévvel, és emlékek tömke­legével ölelték át egymást a mi­nap, amikor öt évtized elteltével visszatértek arra a helyre, ahol egykoron szétváltak útjaik. Ket­ten a mi megyénkbe kerültek, ráadásul ugyanabba a városba, Tatára. Gázon Katalint úgy is­merik szűkebb hazájában, hogy Fodor Andrásné, aki nem más, mint e patinás kisváros köztisz­teletben álló református papjá­nak hűséges társa, segítője, tá­masza, aki generációkat nevelt, oktatott, s később is segített ab­ban, hogy megtalálják a helyes utat, életük értelmét. Szalay Erzsébet viszont nem más, mint a Vaszary János Álta­lános Iskola - ma már nyugod­tan mondható, hogy legendás - szakfelügyelő tanára, akit nem csak e városban, de megye­szerte úgy ismer mindenki, hogy dr. Petravich Ödönné. Az a tanárnő ő, aki a magyar nyelv szerelmese volt akkor is, ami­kor az oroszt még nagyobb előnyben részesítette a hivatalos oktatáspolitika, s a történelmet sem a tankönyv szerint taní­totta, hanem úgy, ahogy az volt. Persze nem csak ők, de a töb­biek is ugyanabból a tiszta for­rásból merítették az erős hitet, a szikla szilárd kötelességtudatot, a fantasztikus felelősségérzetet, ami a mai napig is végigkíséri életüket. Ez pedig nem más, mint az az iskola, ahova ötven év után sem csak azért tértek vissza, hogy egymást láthassák, hanem azért is, hogy újra talál­kozhassanak egyik legjobban szeretett tanárukkal, Mocsáry Jenőnével, aki alig idősebb ná­luk pár esztendővel, de ez a korkülönbség hetven körül már teljes mértékben elenyésző, ám az a tisztelet, amivel a „kis ta­nítványok” őt most is illették; nos, azt ma is tanítani kellene minden iskolában. Pék A legjobbak Az országos tanulmányi versenyek döntőin az Eötvös József Gimnázium diákjai jól szerepeltek. Kovács Gergely 1. lett matematikából, Tóth Gábor a 9. Tanáruk Tóth András. Hites Sándor iroda­lomból a 4.;tanára Sóvágó Gyuláné. Angolból Tóth Judit a 8.; tanára Bakosné Feke Er­zsébet. Spanyolból Kovács Viktória a 7.; tanára Kovács István. Az anyanyelvi verse­nyeken Hites Sándor, Végvári Mónika, Hegyesi Andrea volt a legjobb. Tanáruk Sóvágó Gyuláné és Bagó Istvánné. A Vaszary-napokról A hagyományoknak megfelelően idén is megrendezték a Vaszary János Általános Iskolában a Vaszary-napokat. Délelőtt ugyan volt még tanítás, de a hangsúly áthelyeződött a vetélkedők és a Va- szary-nap izgalmaira. A diákok, mint mindig, most is várták a pén­teket, amikor az iskolaudvar tele volt izguló gyerekekkel. Vajon ki tudja összegyűjteni a legtöbb pontot. A tét az volt, hogy a legtöbb pontot gyűjtött osztály egy szabadnapot és I 500 forintot mondhat majd magának. Az ötlet bevált: mindenki lázasan gyűjtötte a ponto­kat. Volt aki az Öreg-tavat futotta körbe 60 pontért, de de olyan is, aki egész nap az iskolában maradt és ott szorgoskodott. A csúcspont az eredményhirdetés volt. Először a 8/d. ujjongása hangzott fel: harmadikként 500 forintot nyertek. A második a 8/a. lett. Végül az első következett: a pálmát a 7/a. osztály vitte el, meg­nyerve ezzel az egy szabadnapot és az I 500forintos jutalmat. Az eredményhirdetés után a tanár-diák meccsek következtek, amelyek most is szenzációsan sikerültek. Győry Csaba Csápról indult a tatai tanárnő Az anyaság idilli képei Egy kép a múltból és a, Játékaim” a jelenből. Fotó: Haraszti Emléküket emlékművön őrizzük Öregdiákok, fiatalos tettvággyal Á Utíai II. Világháborús Em­lékbizottság a lakosok által tör­tént bejelentések alapján az alábbiakban közli a háborúban meghalt tatatóvárosiak nevét. Nevük felkerül az emlékműre. (Rövidítések: sz.é. - születési év, hh. - a halál helye.) Bakó István sz.é. 1924. lak­cím: Hősök tere 1. hh. Szár, akna, 1947., Belányi Ferenc sz.é. -, Katona u. hh. -, Bö­szörményi Géza sz.é. 1923. Eszterházy u. hh. front, had­nagy, Czuh Kovács László sz.é. 1913. Bartók B. u. 7. hh. Don-kanyar, Csanky Károly sz.é. 1923. Túri Gy. u. 3. hh. Don-kanyar, Cseke Bálint sz.é. 1921. Tóváros, Don-kanyar, ti­zedes, Csicsai István hh. Né­metország, Csirke János sz.é. 1911. Dobroszláv u. hh. Don-kanyar, Csirke László sz.é. 1909. Dobroszláv u. hh. Gánt, Dosztál Lajos Belső-Ká­roly k„ Diósy István sz.é. 1905. Munkás u. hh. Don-kanyar, Fittler Antal sz.é. 1926. Tópart u. 8. hh. eltűnt, hadifogságban, Fittler Sándor sz.é. 1914. tó­part u. 8. hh. Pénzeskút, főhad­nagy, Garán János sz.é. 1900. Gárdái (Garán) Béla sz.é. 1898., Horváth Jolán Eszter­házy u. hh. bombázás, Horváth Lajos Egység u., Hublik Mi­hály sz.é. 1913. Egység u. 13. Don-kanyar, Jobbágy István sz.é. 1902. Széchenyi u. 43. hh. Tata, Juhász József sz.é.1905. Almási u. 27. hh. Gulág, Ker­tész János sz.é. 1927. Csapó u. 17. hh. Tóváros, Kollár István sz.é. 1902. Széchenyi u. 43. hh. Tata, Körmendi Zsigmondné sz.é. 1883. Hullám u. hh. bom­bázás, Laczó István sz.é. 1934. Hajdú u. 5. hh. Szár, akna, 1947., Lőwi Vilmos sz.é. 1892. Eszterházy u. hh. Don-kanyar, Mag József sz.é. 1903. Szilágyi E. u. 77. hh. Don-kanyar, Mol­nár Kálmán Komáromi u., Molnár Mihály sz.é. 1939. Ko­máromi u. 111. hh. bombázás, Munka István sz.é. 1894. tó­part u. 11. hh. Don-kanyar, Nemes László sz.é. 1908. Új­hegy VIII. dűlő, hh. Voronyezs, Piszker Imre sz.é. 1902. Május 1. út 10., Pruzsinszki István sz.é. 1923. Esze T. u„ hh. el­tűnt, Rémási László sz.é. 1919. Tavasz u. 26. hh. eltűnt, Sági Károly sz.é. 1921 Szent. I. harc u. hh. Don-kanyar, Sánta Jó­zsef sz.é. 1897. Eszterházy u. 45., Szabó János sz.é. 1924. Szent István u. 42. hh. Don-ka­nyar, Szauer Ernő sz.é. 1919. Vasút u. 45. hh. Nyíregyháza, Szigetvári Ferenc sz.é. 1912. Petőfi u. 4. hh. hadifogság, Szliva Károly sz.é. 1920. Vasút u. 1. hh. Tata, Takács Mihály sz.é. 1914. Táncsics u. 51. hh. fogság, Tengely Zoltán sz.é. 1910. Baji út. hh. Agostyán, Tóth János sz.é. 1909. Kocsi u. 4., Virizlai János sz.é. 1910. Bartók B. u. A hibásan közölt neveket a család kérésére kijavítottuk és helyesen közöljük: Hetényi Antal, Kanter Kálmán, dr. Freiszmuth János, Rorbacher József. A bombázáskor meghal­tak nevei helyesen: Kopasz Sá­rika, Műk Ilona, Műk Já- nosné özv., Műk Rozália. Kérjük továbbra is, segítse­nek a még hiányzó nevek (szü­letési év, lakcím) összegyűjté­sében. Az adatokat személyesen a Polgármesteri Hivatal 118. szobájában Tata, Kossuth tér 1.) leadhatják, vagy a 382-574-es telefonszámon bemondhatják. Segítségüket köszönjük! A II. Világháborús Emlékbizottság Az öregdiák-találkozó - leg­alábbis a legutóbbi közgyűlés résztvevőit tekintve - többsé­gében valóban öreg diákokból állt a tatai gimnázium „már­ványtermében”, ahol mintegy hatvanan jöttek össze a kétszáz- kilencvenegyből a minap azért, hogy meghallgassák az elnök­ség beszámolóját az elmúlt év­ben végzett munkáról. Bár az ízlésesen összeállított évkönyv­ben ez írásban is olvasható, dr. Körmendi Gézának, a Tatai Gimnázium Öregdiákjainak Egyesülete elnökének bőven akadt mondanivalója, miután külön is köszöntötték a baráti társaság legidősebb tagjait; dr. Pataki Ernőt, aki 1922-ben il­letve Dávidházi Andrást, aki 1929-ben érettségizett Tatán, majd egyperces néma felállással adóztak azoknak az emléke előtt, akik nem érhették meg a legutóbbi összejövetel napját. Szó esett az egyesület tagjai által létrehozott DOTIS Alapít­ványról, az ennek köszönhető ösztöndíjakról, a különböző rendezvényekről, kiállításokról, kirándulásokról az Ady Endre irodalmi színpad találkozójáról, az ünnepi szentmiséről, és a rendkívül sikeres sportnapról, amikor a volt diákok a jelenlegi diákok, azaz a gyerekeik ellen játszottak a sportpályákon. Hosszasan sorolhatnánk még, hogy mivel foglalkoztak az öregdiákok az elmúlt hónapok alatt, akik között most elsősor­ban az idősebb generáció tagjai voltak jelen, de azért a fiatalabb nemzedék is képviseltette ma­gát Juhász Gyöngyi, Farkas László és Pálfy Katalin szemé­lyében, akik ösztöndíjasként ar­ról számoltak be, hogy mire fordították azt a pénzt, amit az egyesület alapítványától kaptak. A mostani összejövetelnek legkiemelkedőbb mozzanata kétség kívül az volt, amikor le­leplezték dr. Kender József pia­rista tanár, egykori igazgató em­léktábláját, akiről a volt tanít­vány, dr. Hídvégi Egon bioké­mikus beszélt meleg szeretettel, őszinte elismeréssel. - ás ­Néhányan a fiatalt os) öregdiákok közül a közgyűlésen

Next

/
Oldalképek
Tartalom