24 óra, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-01 / 50. szám

1993. március 1., hétfő 3 GAZDASAG-TARSADALOM Jelenidő „Az MDF elnöksége elhatárolta magától a Ma­gyar Utat, ám gondosan ügyelt arra is, nehogy sú­lyosan megsértse a riéptri- bünt. Csurka István ezáltal az MDF-en belül is ma­radt és kívül is rekedt mozgalmával.” Magyar Hírlap, II. 26. „Kérdésünkre Für La­jos elmondta: a Magyar Út körök ügyében semmi­féle politikai elhatároló­dásról nincs szó, az elnök­ség pusztán tényeket rög­zített.” Új Magyarország, II. 26. „Csurkának mennie kell!” -írta Debreczeni József, az MDF liberálisa­inak egyik vezéralakja, újabb nagy hatású, ko- lumnás opusában. Deb­reczeni közismert szóki­mondásáról, de arról is, hogy „jól megérzi” az el­következendőket. És lön: az elnökségi ülésen Csurka elszenvedte egyik legnagyobb presztízsvesz­teségét.” Kurír, II. 26. „A vita során többen azt mérlegelték, hogy az 1994-es választások „meg nem jósolható körülmé­nyei között” az MDF-et erősítheti vagy gyengít­heti-e a Magyar Úthoz való szorosabb kapcsoló­dás, illetve az attól való elhatárolódás. A legéle­sebben Kónya Imre fo­galmazott, követelte, hogy az elnökség állásfoglalás­ban ítélje el a Magyar Út mozgalmat. Értesüléseink szerint az ülésen ezt a „túl radikálisnak” tűnő javas­latot elvetették.” Népszabadság, II. 26. Felfelé ívelő a gyógyszergyártás Dorogon A hazai gyógyszeralapanyag­gyártás egyik legjelentősebb „bázisa” a Richter Gedeon Ve­gyészeti Gyár Rt., amelynek Dorogon működik legnagyobb fióktelepe. Alátámasztja a fenti megálla­pítást a vállalati szinten tavaly elért 14 milliárd forintos árbe­vétel is. Az egyetlen gyógy­szergyár egyébként, amely az átalakulás után többségi állami tulajdonban maradt. Egyre több termelési szférában működő vállalat, így ők is megérezték a gazdaság pangását, amely a ka­pacitás visszaesésében jelent­kezett. A keleti piac és a hazai keres­let csökkenése hullámvölgybe sodorta ezt az iparágat is, bár érdekes módon Nyugat felé to­vábbra is exportképesek marad­tak. A vállalat vezetése új stra­tégia kidolgozásával, intenzív marketing tevékenységgel a belföldi és a kelet-európai pia­cok felé fordultak, valamint a nyugati export bővítését céloz­ták meg. Az élénkülés észlel­hető is, hiszen már az elmúlt évet - igaz kemény munkával - de jól zárták. Konszignációs raktárak lét­rehozásával több országban je­len vannak már, mint például Lengyelország, Csehország és Szlovákia. Külföldi kutatólaboratóriu­mokkal is jó az együttműködés, így viszonylag gyorsan képesek egy-egy új készítményt beve­zetni. Dorogon egyébként mintegy 60 féle készítményt gyártanak, több ismert gyógyszer mellett itt állítják elő a Fabulon és Richtofit kozmetikumokat is. Képünkön Bednár Imre az egyik alapanyagot előállító üst­nél. Kiss T. József AIDS-sajtófórum Egy új típusú sajtómunka ke­retében a „Szerelem árnyéká­ban” címmel szerveznek talál­kozót a Nemzeti Egészségvé­delmi Intézet, az AIDS-ellenes Társadalmi Bizottság és a sajtó képviselői. Dr. Czeizel Endre, dr. Buda Béla és G. Német György újságíró azt gondolták, hogy tehetnek valamit az AIDS megelőzéséért. Úgy határoztak: minden hónap utolsó péntekén az újságok, a rádió és a tv szer­kesztőségeiből meghívott újsá­gíróknak tartanak előadást, majd sajtóebéd keretében bizto­sítják a kötetlen beszélgetés le­hetőségét, hogy minél nagyobb nyilvánosságot teremtsenek a HIV-vírus terjedésének meg­akadályozására. Buda Béla el­mondta: a vírus terjedése szem­pontjából legveszélyesebb problémákról beszélnek. DISZKONT - KINCSTÁRJEGY - AUKCIÓ! A Magyar Nemzeti Bank által forgalmazott, 30 és 90 napos LEJÁRATÚ diszkont kincstárjegyek értékesítése az 1992 novemberben módosult üzleti feltételek szerint folytatódik. Az aukciókat változatlanul minden szerdán délelőtt 10 órai kezdettel tartja az MNB, ahol bármely jogi személy ajánlatot tehet a vásárolni kívánt, 500000 Ft-os névértékű diszkont kincstárjegyek mennyiségére és vételárára vonatkozóan. A névérték és az ajánlattevő vételára közti különbség, a diszkont összege adja az értékpapír hozamát. Továbbra is páros héten, szerdán, 30 napos lejáratra, páratlan héten, szerdán 90 napos lejáratra lehet befektetni. Az 1993. február 17-i 30 napos lejáratú diszkont kincstárjegy aukció adatai: A kibocsátás összege 1.500,0 millió Ft Elfogadható legalacsonyabb névérték: 98,88 % Maximális éves hozam: 13,78 % Átlagos éves hozam: 13,66 % A következő 30 napos lejáratú diszkont kincstárjegy aukció dátuma: 1993. március 3. Az aukció üzleti feltételei, valamint az ajánlatok az MNB pénz- és tőkepiaci osztályán (Budapest V., Szabadság tér 8. IV. emelet 441.), valamint az MNB megyei igazgatóságának közgazdasági osztályán (Tatabánya V., Felszabadulás tér 32.) szerezhetők be. További felvilágosítás: 34/10-611 -es telefonon, 34/10-012-es telefaxon. 1594 Kevés a pénz a kármentesítésre Komáromban vannak az olajfaló baktériumok Lelassult a környezet meggyógyításáért vívott harc Összesen 151 egykori szovjet laktanya, katonai objektum környezetvédelmi mentesítése volt a feladat a megszálló csapa­tok kivonulása után. A verseny- tárgyalásokat követően tavaly nagy erőkkel folyt a munka. Többek között Esztergomban és Komáromban gyakorlatilag már 90 százalékig be is fejezték a kárelhárítást. A hasznosítás azonban még mindig bizonyta­lan. A pontossághoz tartozik, hogy a győri és komáromi szov­jet laktanyákban eddig csak a mentesítés első ütemét fejezték be. A munkák folytatását nehe­zíti, hogy az olajfaló baktériu­mok aktivitása a téli időben le­lassul. A komáromi Árpád úti laktanya alatt a talajvíz felszí­nén óriási kiterjedésű olaj (ke­rozin) réteg úszott. A Dunántúli Környezetrehabilitációs Egye­sülés, mely a pályázaton el­nyerte a mentesítés jogát, elő­ször feltáró fúrásokat, majd részleges tisztítást és lokalizá­lást végzett. Ennek alapján ki­derült, hogy Komáromban leg­rosszabb a helyzet. Literenként 500-600 milligramm olaj volt a talajvízben. Pontosabban 400-500 milligramm víz volt az olajban. Koppánymonosto- ron, a Monostori-erdőben a lak­tanyán kívül nagy mennyiségű, földben talált lőszert, robbanó­anyagot, harckocsigránátot kel­lett kibányászni. Ezen a terüle­ten a környezetszennyezés loka­lizálását csak az után lehetett elkezdeni, amikor, a veszélyes robbanóanyagoktól már meg­tisztították a terepet. A talajvíz felszínén úszó és az oldott olajat a víz kiszivatá- sával, tisztítás után sikerült el­különíteni. Még a csatornaháló­zatot is meg kellett tisztítani az olajos iszaptól, a kommunális szeméttől, az egyéb, káros szennyezőanyagoktól. A környezetvédelmi felügye­lőség ellenőrző mérései szerint a teljes körű feltárás és részle­ges tisztítás eredményes volt, de az első ütem befejezésével a munkálatoknak korántsem lehet vége. Különösen Komáromban és a Monostori-erdő területére kell sürgősen újabb kármentesí­tési pályázatot kiírni. Kérdés lesz-e erre pénze idén a Környe­zetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak? A jelek szerint nem lesz. Idén a mentesítő munkák folytatá­sára a költségvetési törvényben mindössze 100 millió forintot különítettek el, ami a szükséges összegnek legfeljebb töredéke. A kiadásokat az eladott katonai objektumok árából kellene fe­dezni. A mostani helyzet szerint ez nem lehet fedezet. Egyéb központi forrásokra lesz szük­ség. Megjegyzendő, hogy még két éve a jóvátételi tárgyalásokon komoly tételként szerepeltek a környezeti károk. Mára ezek a hangok elcsöndesedtek, mond­hatni elnémultak. Pedig a volt objektumok területének (föl­djének) állapota a felmérések szerint nyilvánvalóvá teszi, hogy milliárdos összeg szüksé­geltetik ahhoz, mire végre bár­milyen formában; polgári célra hasznosíthatók lesznek. A mil­liárdos összeg nem túlzás, sőt egyre növekszik. A kihasználat­lan, csak őrzött, egyre romló-bomló objektumok egy meghaladott múlt jelképeként pusztulnak tovább. Közben a lakásínség példátlan. Kádár Péter A Jogvédő Liga tiltakozása A Jogvédő Liga tiltakozik amiatt, hogy a privatizáció so­rán a hitelek felvételére 3 száza­lékos kamatot alkalmaznak. Ez a módszer is rávilágít a bünte­tőkamat diszkriminatív jelle­gére, hiszen a lakáshitelkama­tok 1990. évi emelésének egyik fő indoka a piaci kamatok al­kalmazása volt. A Jogvédő Liga pénteken közzétett nyilatkozatában köve­teli. hogy a Parlament - a Tár­sadalmi Szervezetek Költségve­tési Támogatását Koordináló Bizottság állásfoglalása alapján - haladéktalanul tűzze napi­rendre a kérdést, és az 1992. ok­tóber 12-én benyújtott tör­vénymódosító javaslataink fi­gyelembevételével, az 1992. december 11-én benyújtott pe­tíció alapján hozzon embersé­ges döntést a kamatemelés kö­vetkeztében ellehetetlenült 600 ezer család védelmére. A Jogvédő Liga felkéri a Szakszervezeteket és a civil szervezeteket követelése támo­gatására. Szobanövényvásár a székházban Kérdőjelek Arthur Miller is? Az elmúlt hetek, hónapok közéleti csatározásaiban nem egyszer hallhattuk: miért té­vednek a politika ingoványos területére az írók, költők, miért nem azzal foglalkoznak, ami­hez értenek? Magára vehette ezt akár Csurka István, akár Konrád György. Ám nem poli- tizál-e óhatatlanul - életével és műveivel egyaránt - az igazi alkotó, az igazi művész? Egészséges hazafiság? De­mokráciakészség? Összerop­pant társadalmak? E fogalma­kat nem más taglalta, elemezte nemrég a Spiegelben megje­lent elgondolkodtató interjújá­ban, mint Arthur Miller. A világhírű amerikai dráma­író természetesen állást foglalt a színház, a művészet vagy a társadalmi értékek időszerű kérdéseivel kapcsolatban, de egy percig sem habozott, ami­kor napi, égető dilemmákról faggatták. Diplomáciai finomkodás? Tompított megfogalmazás? Egyik sem jellemző az íróra. Miller nem habozik barna pes­tisnek nevezni az újfasiszta je­lenségeket, s figyelmeztetni a féken tartás fontosságára. Re­ményt keltőnek nevezi a soro­zatos, százezres, gyertyás-fák- lyás felvonulásokat az erőszak, az idegen gyűlölet ellen. S nem nyeli le bírálatát a bonni kabinettel szemben: „A Kohl-kormány adós ma­rad az erélyes fellépéssel, mintha csak attól tartana, hogy ha elkezdi, nehéz megállni, mert a jobboldal túlságosan erős.” A világhírű szerző nem titkolja: az egész, világot félti attól, amit szélsőséges nacio­nalizmusnak nevez. Irodalom ez? Politikai ez? A kettő ötvözete: Egy humanista alkotónak, egy írónak az emberiségért ér­zett felelőssége - felrázó sza­vakba öntve. Szegő Gábor Szobanövény kiállításra és vásárra várja az érdeklődőket március első hetében a főváros­ban a Marantha Virágkereske­dés. Az Építők Szakszervezeté­nek Dózsa György úti székhá­zában 200 féle virág között vá­logathatnak az érdeklődők. A KDNP nyilvánosságot akar A privatizáció visszásságai A közelmúltban a Keresz­ténydemokrata Néppárt sajtótá­jékoztatóra hívta az újságírókat, hogy beszámoljon a privatizá­cióról kialakított álláspontjáról. Ez a maga nemében annál is ér­dekesebb, mert a pártot legalábbis eddig - a saját meg­fogalmazásuk szerint is - mint szürke, visszahúzódó politikai tényezőt tartották nyilván. Most úgy tűnik, lépést váltottak, és markáns - a hivatalos kormány állásponttól merészen eltérő - véleményt hoztak a sajtó tudo­mására. De miről is van szó? A párt a privatizációt olyan folyamatnak nevezi, amely az átlagpolgár számára áttekinthe­tetlen és titkos, s amelyben a la­kosság a külföldi tőkével szem­ben esélytelen. A tényleges vál­tozás zálogát a nyilvánosság el­lenőrző szerepének növelésé­ben látják. Szükségesnek tartja, hogy a privatizáció menetét ne csak a parlamenti bizottságok és az Állami Számvevőszék ellenőrizze. Különösképpen fontos, hogy ezek a_ követelmények teljesül­jenek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar privatizációját il­letően, mégpedig mind a már lebonyolított, mind pedig a jö­vőbeni ügyleteket illetően. Az általános szegényedés folytán egyre nagyobb az alapvető élelmiszerek aránya a fogyasz­tásban. Fontos lenne tehát az élelmiszeripar privatizációjának olyan lebonyolítása, hogy az enyhítse és ne fokozza a prob­lémákat. Nem szabad megen­gedni, hogy az élelmiszeripar privatizációja az élelmiszerárak emelkedésére, a mezőgazdasági jövedelmek csökkenésére és mindezen keresztül a falu és a város további elszegényedésére, sőt a költségvetés pozíciójának további romlásához vezessen. A tények sajnos azt mutatják, hogy jelenleg ez történik. A cu­korrépa ára változatlan, a cukor ára mégis kétszeresére nőtt. A só ára gyorsabban nő, mint ahogy a forint értéke csökken. A napraforgómagért kevesebbet kapnak a termelők, de az étolaj és a margarin ára nő. Miért? Aligha tévedünk - mondják a KDNP szakértői - hogy azért, mert a privatizációt rossz elvek szerint bonyolítják. Az előző rendszerben kialakult monopó­liumokat nem bontották fel, és nem a hazai termelőket tették tulajdonossá, mint ahogy ezt a kereszténydemokraták követel­ték, hanem külföldi monopóli­umokat léptettek a belföldiek helyébe. Élő példa erre a növényolaj­ipar már befejezett -, és a tej­ipar most folyó privatizációja. S félő, hogy a sort a gabonaipar folytatja majd. A KDNP ezért alapos és rész­letes vizsgálat azonnali elvég­zését, a vizsgálat nyilvános­ságra hozatalát, és a vizsgálat alapján - ha ez indokoltnak tű­nik - felelősségre vonást köve­tel. Ami a jövőt illeti, érvényesí­teni kell a fenti elveket. Sem a termelésben, sem a forgalma­zásban nem szabad külföldi monopóliumokat létrehozni, és mindent meg kell tenni azért, hogy az élelmiszeripari és me­zőgazdasági termékek forgal­mazása a hazai termelők és fo­gyasztók, tehát az érdekeltek kezébe kerüljön - szögezi le végül a Kereszténydemokrata Néppárt privatizációról szóló ál­lásfoglalása. Szőts Blúzokat varrnak exportra Az utolsó simításokat vasalóval végzik az új blúzokon A Háziipari Export Szövet­kezet esztergomi központjában 35 nő dolgozik egy műszakban a szabászaton és a varrodában. Közel tizenöt esztendeje fő pro­filként Ausztriába népi ihletésű tetszetős női blúzokat varrnak bérmunkában, melyekből az osztrák partner jóvoltából né­met háziasszonyok is viselnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom