24 óra, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)

1992-10-21 / 249. szám

KULTÚRA ÉLETMÓD 1992. október 21szerda Baklövések a nevelésben „S jégcsapot olvaszt a gyermek...” Aki gyerekekkel foglalkozik, az tudja, hogy a nevelés ra­gyogó, de nagyon nehéz feladat. Eredete az őskorba nyúlik vissza. Már az ősember is „megtanította” utódait mindarra a tudományra, amelyre szüksé­gük volt, hogy létüket fenn tud­ják tartani. Az azóta eltelt évezredek alatt a nevelési módszereknek sokféle, gazdag és változatos tárháza alakult ki. Ezek mind­egyikét érdemes ismernünk, de hogy mikor és kivel szemben melyiket használjuk, azt a min­denkori helyzet határozza meg. Minden gyerek más. Az egyik dédelgetést kíván, a má­sik önállóbb, a harmadikról jó pár nevelési módszer lepereg. Egy közös vonás azonban van bennük: sok-sok törődést igé­nyelnek. Sajnos manapság számos gyerekkel a minimálisnál is ke­vesebbet foglalkoznak. Ve- kerdy Tamás szavaival élve a mai gyerekek nem vitamin, ha­nem felnőtthiányban szenved­nek. Erről nemcsak a szülők te­hetnek. Az anyák túlterheltek, ezért a második műszak tényleg csak a második, pedig rohanó, feszültséggel teli életünkben a családnak egy békés szigetnek kellene lennie, amely menedé­ket nyújt, ahol kicsi és nagy egyaránt jól érzi magát. Hogy ez így legyen, az nagymérték­ben rajtunk, szülőkön múlik. A nevelési hibák -még az egé­szen enyhék is - nehézzé teszik a békés családi életet. A legtöbb szülő szeretne nyugodt légkört maga körül, s ezzel egyetérte­nek a gyerekek is. Néha azon­ban a legjobb szándék ellenére sokszor apróságokon kitör a vi­har... Sok szülő próbál gyerekneve­lési problémáin úgy segíteni, hogy könyveket olvas, onnan vár gondjaira receptet. Ez dicsé­rendő, de tudni kell, hogy olyan orvosság (módszer), amely minden betegséget gyógyítana, nincsen! Mindig a kiváltó okot kell megkeresni, s csak utána lehet elkezdeni a gyógyítást. A gyerek nagyon érzékeny műszer, megérzi, ha bizonyta­lanok vagyunk vele, és ezt bi­zony megpróbálja kihasználni. Azzal mindenki egyetért, hogy a nevelői tekintély tenge­lye, a jó példaadás. Mi szülők, akkor is nevelünk, ha nem is gondolunk erre. Ahogy beszé­lünk másokkal, vagy másokról, ahogy embertársainkkal bá­nunk, az mind jelentős a gyerek életében. A példa a legerősebb mód­szer. Erősebb a szónál. Ha a kettő között ellentét van, biztos, hogy a példa győz. Egy apa hi­ába beszél kamaszodó fiának a dohányzás ártalmairól, ha köz­ben éppen a hamutartóban az aznapi sokadik csikket nyomja el. Fontos, hogy meggyőzni, és ne legyőzni akarjunk, és a meg­győzés végére soha ne egy po­fon tegye a pontot. A verés megalázó, elkeserítő és gyűlöletet kiváltó módszer. Hozzá hasonló a gúny. Ez egy régi, rozsdamarta fegyver, ritkán talál célba, de nagy sebet tud ütni. Ugyancsak kudarcra ítélt a „ha... akkor” módszere, a fe­nyegetés. Ez egy csapda, és a hozzá kapcsolódó műsort nem nehéz elképzelni. A jóslatokat, „ha így folyta­tod...” egy régi könyv a mérge­zett nyilakhoz, és a bumeráng­hoz hasonlította. Önmagukat a legtöbb esetben beváltják! Ha a gyerek felindult, ne csi­karjunk ki belőle bocsánatké­rést! Ez hazugságra, képmuta­tásra nevel. Vigyázni kell a büntetés módszerével. Jó, ha tudjuk, hogy: félelmet okoz, rá harag a válasz és zsákutcába vezet. A legkeményebb büntetés pedig a túlzott követelmény. Kerüljük ezt a módszert, he­lyette inkább a mellőzést vá­lasszuk! A nevelésben a legfontosabb a szeretet, méghozzá, az őszinte szeretet. Ez az igazi pillér. Itt nem lehet csellel élni. A gyere­kek ösztönösen megérzik a fel­éjük sugárzó szeretetet, vagy idegenkedést. A hamis simoga- tást, az erőltetett mosolyt, s a kényszerű ajándék nem ér semmit. De minden nehézségen átsegít a szívből jövő, őszinte odafordulás, a segítségadás módszere. Csak az a felnőtt ké­pes mély érzelmekre, aki gye­rekkorában megtanulta ezeket az érzelmeket. Csak olyan csa­ládban lehet meghitt az élet, ahol vannak érzelmek. Ahogy Babits Mihály írta: ....amikor a k ályha tüze pattog, mikor a szoba jó meleg,I halkan a régi óra kattogl s jégcsapot olvaszt a gyermek...” Ez a cél. Amikor megszületik egészségesen egy kisgyerek, mindenki mosolyog körülötte. Az lenne a szép, a jó, ha ez a mosoly soha nem- hervadna le az arcokról és végigkísérnék az emberek egész életét. Bánomyné Kovács Ildikó Külföldi turnén az Egressy kórus A dalosok és vendéglátóik együtt a búcsúzás előtti pillanatban A tatai Egressy vegyes kórus a közelmúltban ünnepelte fenn­állásának harmincadik évfordu­lóját. Az ünnepi megemlékezés sorozatba jól illeszkedett az a kedves külföldi meghívás, ami Németországból, a Majna mel­letti Homburgból és Tata hol­land testvérvárosából, Alkma- arból érkezett. 1992. szeptember 11-én a kó­rus tagjai, a meghívottak és a szervezők összesen nyolcvanan indultak a nagy útra. A küldöttséget S/eniczei Csaba, a tatai Hangya Afész el­nöke vezette. Az Afész egyéb­ként több mint kétszázezer fo­rinttal „szponzorálta” az utat. Az első napokban Homburg- ban szerepelt a kórus. A kisvá­ros férfi kórusával a kapcsolat meghitt és régebbi keletű, hi­szen már többször jártak Tatán, és a magyaroknak sem ez volt az első útjuk. Itt a római katoli­kus templomban és a kultúrház- ban léptek fel. A tatai együttes szinte a teljes repertoárját bemutatva aratott Sziporkák Nem vagyok egy bajnok tí­pus. Kicsit rosszak a reflexeim. A múltkor is elütött egy autó, amit két ember tolt. Woody Allen * Nehéz elhinni, hogy valaki igazat mond, ha tudjuk, hogy mi az ö helyében hazudnánk. H. L. Mencken * Mondd meg neki, hogy kurva elfoglalt vagyok - vagy for­dítva. Dorothy Parker * Az orosz kommunizmus Marx Károly és Nagy Katalin cárnő törvénytelen gyermeke. C. Attlee * A villa egy olyan eszköz, amelyet főképp arra haszná­lunk, hogy halott állatokat te­gyünk vele a szánkba. A. Bierce Alsógallai ünnepi szentmise Hálaadó ünnepi szentmisét és körmenetet tartottak vasárnap délelőtt az alsógallai Szent Gál templomban abból az alkalomból, hogy a templom nevét viselő szent névnapját október 16-án köszönthették a hívők. Az alsógallaiak ősei az 1735-1750-es esz­tendőkben érkeztek a vidékre Mária Teré­zia uralkodása alatt, mivel ez a terület a tö­rök hódoltság után teljesen elnéptelenedett. A német nyelvterületről, a szent galleni egy­házmegyéből érkező letelepedők magukkal hozták védőszentjük tanításait is, és tisztele­tére emelték 1830-ban a templomot. A két évvel ezelőtt gyönyörűen felújított épületben a misét celebrálta Németh Béla tiszteletbeli kanonok (képünkön középen) esperes plébános, aki aranymisés áldását adta a nagy számban megjelent hívőknek. A kanonok maga is e plébánia tagja volt káp­lánként 1959-1963-ig. Varga János, a jelen­legi esperes plébános elmondta, a templom falai között a XX. század szentjei is helyet kaptak a freskókon, így: Mindszenty József, Batthyány Strattman László, gróf Apor Vilmos és Márton Áron. Fotó: Fenyvesi fergeteges közönségsikert. A három karnagy: Baranyi József, Robozné Schönfeld Zsu­zsa és Molnár Péter felváltva di­rigálta a kórust, amely megmu­tatta, hogy igazi, többoldalú együttes, hiszen az egyházi da­lok mellett magyar népdalfel­dolgozásokat és klasszikus kó­rusműveket is megszólaltatott. A finálét követően Németh Vil­mos kórus-elnök és Kerekes László titkár köszönő szavai mellett emléktárgyakat és aján­dékokat adtak a kedves vendég­látóknak. Lothar Huller pol­gármester és Heinz Zenglein karmester köszönte meg a ven­dégszereplést és Karlheinz Scheurich titkár tett ígéretet arra, hogy Tatán viszonozzák látogatásunkat. A tatai ÁRT-HAT képzőmű­vész csoport is képviselte a vá­rost. Keményné Pongó Anna és Ködmön Károlyné akvarelljei- ből, Gutái János kerámia és bőrplasztikáiból válogatott kiál­lítás egyértelmű siker volt. Csere Endréné és Csere Endre „tolmács-házaspárként” tette nélkülözhetetlenné magát. Nem sok idő maradt az élmé­nyek feldolgozására, mert a kó­rust várta a következő helyszín: Alkmaar. Az eszperantisták évek óta jó kapcsolatot alakítot­tak ki a hollandokkal, ez az út jórészt nekik köszönhető. Ottjártunkkor tartották ebben az évben az utolsó sajtvásárt, ami kiemelkedő esemény Alk­maar városában. Itt a szervezők külön köszöntötték magyar és eszperantó nyelven a magyar küldöttséget. Az Egressy kó­rusnak a városban egy fellépése volt a helyi protestáns temp­lomban. Az eszperantó him­nuszt és egy holland nyelven előadott kánont a közönség fel­állva, külön vastapssal jutal­mazta. Több mint kétezer kilométer megtétele után mindenki renge­teg, gyönyörű élménnyel térhe­tett haza. Köszönet azoknak, akik ezt lehetővé tették! Szakács Károly 27 ismeretlen élőlény Romániai barlangszenzáció 30 millió éves sötétségben A tudósok egy, a külvi­lágtól 30 millió éve elzárt barlangban 27 eddig isme­retlen élőlényfajtát talál­tak: pókokat, piócákat és egy húsevő rovart, amely a hasán lévő csövön keresztül lélegzik. „Az élőlények a tengeri barlangok élőlénye­ivel rokonok, de nem azo­nosak velük. Az a feltétele­zésünk, hogy egy napon el­tévedtek a barlangban, be­zárták őket és az új körül­ményekhez kellett alkal­mazkodniuk'*-, véli Fran­cois Athias-Binche óceáno- iógusnő, a dél-franciaor­szági CNRS Nemzetközi Kutatóintézet munkatársa, aki egy éve foglalkozik a romániai Dobrogea bar­langgal. A barlangot 1986-ban forróvíz-erőmű építéséhez végzett fúrások során véletlenül fedezték fel. Egy dél-franciaországi laboratórium és egy ameri­kai kutatócsoport is részt vesz a feltárásban.-A bar­lang levegője alig tartalmaz oxigént, de van benne me­tán és kén, s így erősen mérgező. A kutatók ezért oxigénpalackot viselnek. 30 millió év óta egyetlen fénysugár és egy csepp friss víz sem jutott a barlangba, mégis a talajvizet 3-4 cen­timéter vastagon baktéri­umréteg fedi. A baktériu­mok az energiát kemoszin- tézetböl nyerik, kéngázt kénsavvá alakítanak. A fa­lakat kék szuifátréteg bo­rítja. A barlang légköri viszo­nyai hasonlóak ahhoz, ami­lyenek a földfelszín viszo­nyai lehettek az ősidőkben. Egykor a földi légkör Is fő­leg kéngázokból és metán­ból állt. Az első életnek a Földön is hasonlóan kellett funkcionálnia” - mondja a kutatónő. A filmklubban Querelle Tíz évvel ezelőtt a halál lezárta Rainer Werner Fassbinder művészetét. Harminchét éves volt, ami­kor befejezte a Querelle, szerződés az ördöggel című filmjét. Ezen utolsó alkotá­sát Magyarországon alig egy éve mutatták be. Furcsa, steril - látványo­san mesterséges - környe­zetben játszódik a szerelem és szabadság szélsőséges megmutatkozása. Előbbi a homoszexualitás bonyolult érzelmeit boncolja igen provokatív képekkel; utóbbi pedig a gyilkosság felsza­badító „élményén” keresz­tül kap magyarázatot. A rendező Jean Genet re­génye alapján forgatta film­jét. Genet és Fassbinder ta­lálkozása megdöbbentő ha­tású. Két sarkkövet jelölnek ki mindketten; a homosze- xualitást és a gyilkosságot. Nem könnyű rávenni a né­zőt, hogy e két fogalom po­zitív tartalmait tudomásul, sőt, egyáltalán észre vegye. A német filmművészet gyakran mutat a társada­lomból kivetett hősöket; te­hát tesz fel morális kérdé­seket egyén és társadalom önmagára vonatkoztatott felelősségéről. A Querelle jól illeszkedik e sajátos nemzeti tematikába, de újat is hozott. Ahogyan Veress József írja: a Querelle „im­pozáns homoszexuális szimfónia”. A filmet október 22-én csütörtökön 18 órától vetíti a Népház-Játékszín mű­vészfilmeket bemutató so­rozata. P. F. Könyvespolc Roger Douglas: Sztálingrád Roger Douglas dokumen­tumkötetének aktualitását nem­csak az adja, hogy a második vi­lágháború sorsfordító ütközeté­nek 50. évfordulójához érkez­tünk, hanem az is, hogy magyar nyelven ez az első valóban tár­gyilagos összegző elemzés az emberiség történetének legsú­lyosabb, legtöbb áldozatot kö­vetelő csatájáról. Objektív szemléletével kiemelkedik a sztálingrádi témájú művek so­kaságából és különbözik a szokványos hadtörténeti fejte­getésektől is. Adatai, következ­tetései olykor nyilván azért is meghökkentőek, mert rengeteg tény, esemény másképp rögző­dik a köztudatban, különösen a szovjet és a német tábornokok többségükben önigazoló jellegű emlékiratai nyomán, mint ahogy valójában megtörténtek. Horn Gyula újság nélkül nem tud élni Még a „levegőben” is dolgozik A tatabányai Népház-Játék­szín Interjú Színházának egyik neves vendége Horn Gyula volt. A műsor előtt sokak kéré­sére a Cölöpök című könyvét dedikálta, de lapunkra is volt ideje. A politikust a színpadon Havas Henrik a politikai kérdé­sek össztűzébe vette, mi viszont a kultúráról beszélgettünk vele.- Önnek roppant kevés ideje lehet, tud időt szakítani egy-egy könyvre, színházra?- Önkritikusan mondom, sajnos nem. Pedig ezen változ­tatni kellene. Régebben bérle­tünk volt a Zeneakadémiára, az Operába, rendszeresen jártunk színházba. Színházi premie­rekre ma is küldenek meghívót, de nem merek jegyet kérni, mert szinte biztos, hogy nem tudunk elmenni. Amire muszáj időt szakítani, azok a napilapok és a folyóiratok olvasása. Egy politikus számára ez elengedhe­tetlen. Másra sajnos nincs idő.- Sokat utazik. Egyáltalán lát valamit a különböző orszá­gok nevezetességeiből?- Hivatali utakon nem. A re­pülőgépen dolgozom, s memo­rizálok. Nem szeretek jegyze­tekből beszélni. Tehát a levegő­ben nem nézelődöm. A külföldi utak lényegretörőek, dolgozunk és jövünk haza tovább munkál­kodni.- A szavaiból ítélve fájlalja, hogy nincs ideje a könyvekre.- Nagyon. Fiatal koromban rengeteg regényt olvastam. Ké­sőbb, ahogy egyre kevesebb időm lett, az Új írásban és a Nagyvilágban tallóztam. Most pedig, ahogy mondottam, ma­radtak az újságok. Televíziózni sincs időm, hiszen vége a nap­nak, mire hazaérek.- És a testkultúra?- Az hozzátartozik az éle­temhez. Felkelek hajnalban, te­niszezem vagy futok, utána új ember vagyok. Megéri.- Sokan csodálják a higgadt­ságát.- Természet kérdése. Bár meggyőződésem, hogy az em­bereknek elege van a szélsősé­gekből. Kiabálással nem sokra megyünk. Érvek, hasznos tettek kellenek.- Eljött Tatabányára az In­terjú Színházba szerepelni, noha krónikus időhiányban szenved. Miért?- Havas Henrik hívott. Évek óta ismerem, profinak tartom. Persze, hogy jöttem. Az állam­polgárokkal való találkozás éle­tem szerves része. Monos Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom