24 óra, 1992. október (3. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-21 / 249. szám
KULTÚRA ÉLETMÓD 1992. október 21szerda Baklövések a nevelésben „S jégcsapot olvaszt a gyermek...” Aki gyerekekkel foglalkozik, az tudja, hogy a nevelés ragyogó, de nagyon nehéz feladat. Eredete az őskorba nyúlik vissza. Már az ősember is „megtanította” utódait mindarra a tudományra, amelyre szükségük volt, hogy létüket fenn tudják tartani. Az azóta eltelt évezredek alatt a nevelési módszereknek sokféle, gazdag és változatos tárháza alakult ki. Ezek mindegyikét érdemes ismernünk, de hogy mikor és kivel szemben melyiket használjuk, azt a mindenkori helyzet határozza meg. Minden gyerek más. Az egyik dédelgetést kíván, a másik önállóbb, a harmadikról jó pár nevelési módszer lepereg. Egy közös vonás azonban van bennük: sok-sok törődést igényelnek. Sajnos manapság számos gyerekkel a minimálisnál is kevesebbet foglalkoznak. Ve- kerdy Tamás szavaival élve a mai gyerekek nem vitamin, hanem felnőtthiányban szenvednek. Erről nemcsak a szülők tehetnek. Az anyák túlterheltek, ezért a második műszak tényleg csak a második, pedig rohanó, feszültséggel teli életünkben a családnak egy békés szigetnek kellene lennie, amely menedéket nyújt, ahol kicsi és nagy egyaránt jól érzi magát. Hogy ez így legyen, az nagymértékben rajtunk, szülőkön múlik. A nevelési hibák -még az egészen enyhék is - nehézzé teszik a békés családi életet. A legtöbb szülő szeretne nyugodt légkört maga körül, s ezzel egyetértenek a gyerekek is. Néha azonban a legjobb szándék ellenére sokszor apróságokon kitör a vihar... Sok szülő próbál gyereknevelési problémáin úgy segíteni, hogy könyveket olvas, onnan vár gondjaira receptet. Ez dicsérendő, de tudni kell, hogy olyan orvosság (módszer), amely minden betegséget gyógyítana, nincsen! Mindig a kiváltó okot kell megkeresni, s csak utána lehet elkezdeni a gyógyítást. A gyerek nagyon érzékeny műszer, megérzi, ha bizonytalanok vagyunk vele, és ezt bizony megpróbálja kihasználni. Azzal mindenki egyetért, hogy a nevelői tekintély tengelye, a jó példaadás. Mi szülők, akkor is nevelünk, ha nem is gondolunk erre. Ahogy beszélünk másokkal, vagy másokról, ahogy embertársainkkal bánunk, az mind jelentős a gyerek életében. A példa a legerősebb módszer. Erősebb a szónál. Ha a kettő között ellentét van, biztos, hogy a példa győz. Egy apa hiába beszél kamaszodó fiának a dohányzás ártalmairól, ha közben éppen a hamutartóban az aznapi sokadik csikket nyomja el. Fontos, hogy meggyőzni, és ne legyőzni akarjunk, és a meggyőzés végére soha ne egy pofon tegye a pontot. A verés megalázó, elkeserítő és gyűlöletet kiváltó módszer. Hozzá hasonló a gúny. Ez egy régi, rozsdamarta fegyver, ritkán talál célba, de nagy sebet tud ütni. Ugyancsak kudarcra ítélt a „ha... akkor” módszere, a fenyegetés. Ez egy csapda, és a hozzá kapcsolódó műsort nem nehéz elképzelni. A jóslatokat, „ha így folytatod...” egy régi könyv a mérgezett nyilakhoz, és a bumeránghoz hasonlította. Önmagukat a legtöbb esetben beváltják! Ha a gyerek felindult, ne csikarjunk ki belőle bocsánatkérést! Ez hazugságra, képmutatásra nevel. Vigyázni kell a büntetés módszerével. Jó, ha tudjuk, hogy: félelmet okoz, rá harag a válasz és zsákutcába vezet. A legkeményebb büntetés pedig a túlzott követelmény. Kerüljük ezt a módszert, helyette inkább a mellőzést válasszuk! A nevelésben a legfontosabb a szeretet, méghozzá, az őszinte szeretet. Ez az igazi pillér. Itt nem lehet csellel élni. A gyerekek ösztönösen megérzik a feléjük sugárzó szeretetet, vagy idegenkedést. A hamis simoga- tást, az erőltetett mosolyt, s a kényszerű ajándék nem ér semmit. De minden nehézségen átsegít a szívből jövő, őszinte odafordulás, a segítségadás módszere. Csak az a felnőtt képes mély érzelmekre, aki gyerekkorában megtanulta ezeket az érzelmeket. Csak olyan családban lehet meghitt az élet, ahol vannak érzelmek. Ahogy Babits Mihály írta: ....amikor a k ályha tüze pattog, mikor a szoba jó meleg,I halkan a régi óra kattogl s jégcsapot olvaszt a gyermek...” Ez a cél. Amikor megszületik egészségesen egy kisgyerek, mindenki mosolyog körülötte. Az lenne a szép, a jó, ha ez a mosoly soha nem- hervadna le az arcokról és végigkísérnék az emberek egész életét. Bánomyné Kovács Ildikó Külföldi turnén az Egressy kórus A dalosok és vendéglátóik együtt a búcsúzás előtti pillanatban A tatai Egressy vegyes kórus a közelmúltban ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját. Az ünnepi megemlékezés sorozatba jól illeszkedett az a kedves külföldi meghívás, ami Németországból, a Majna melletti Homburgból és Tata holland testvérvárosából, Alkma- arból érkezett. 1992. szeptember 11-én a kórus tagjai, a meghívottak és a szervezők összesen nyolcvanan indultak a nagy útra. A küldöttséget S/eniczei Csaba, a tatai Hangya Afész elnöke vezette. Az Afész egyébként több mint kétszázezer forinttal „szponzorálta” az utat. Az első napokban Homburg- ban szerepelt a kórus. A kisváros férfi kórusával a kapcsolat meghitt és régebbi keletű, hiszen már többször jártak Tatán, és a magyaroknak sem ez volt az első útjuk. Itt a római katolikus templomban és a kultúrház- ban léptek fel. A tatai együttes szinte a teljes repertoárját bemutatva aratott Sziporkák Nem vagyok egy bajnok típus. Kicsit rosszak a reflexeim. A múltkor is elütött egy autó, amit két ember tolt. Woody Allen * Nehéz elhinni, hogy valaki igazat mond, ha tudjuk, hogy mi az ö helyében hazudnánk. H. L. Mencken * Mondd meg neki, hogy kurva elfoglalt vagyok - vagy fordítva. Dorothy Parker * Az orosz kommunizmus Marx Károly és Nagy Katalin cárnő törvénytelen gyermeke. C. Attlee * A villa egy olyan eszköz, amelyet főképp arra használunk, hogy halott állatokat tegyünk vele a szánkba. A. Bierce Alsógallai ünnepi szentmise Hálaadó ünnepi szentmisét és körmenetet tartottak vasárnap délelőtt az alsógallai Szent Gál templomban abból az alkalomból, hogy a templom nevét viselő szent névnapját október 16-án köszönthették a hívők. Az alsógallaiak ősei az 1735-1750-es esztendőkben érkeztek a vidékre Mária Terézia uralkodása alatt, mivel ez a terület a török hódoltság után teljesen elnéptelenedett. A német nyelvterületről, a szent galleni egyházmegyéből érkező letelepedők magukkal hozták védőszentjük tanításait is, és tiszteletére emelték 1830-ban a templomot. A két évvel ezelőtt gyönyörűen felújított épületben a misét celebrálta Németh Béla tiszteletbeli kanonok (képünkön középen) esperes plébános, aki aranymisés áldását adta a nagy számban megjelent hívőknek. A kanonok maga is e plébánia tagja volt káplánként 1959-1963-ig. Varga János, a jelenlegi esperes plébános elmondta, a templom falai között a XX. század szentjei is helyet kaptak a freskókon, így: Mindszenty József, Batthyány Strattman László, gróf Apor Vilmos és Márton Áron. Fotó: Fenyvesi fergeteges közönségsikert. A három karnagy: Baranyi József, Robozné Schönfeld Zsuzsa és Molnár Péter felváltva dirigálta a kórust, amely megmutatta, hogy igazi, többoldalú együttes, hiszen az egyházi dalok mellett magyar népdalfeldolgozásokat és klasszikus kórusműveket is megszólaltatott. A finálét követően Németh Vilmos kórus-elnök és Kerekes László titkár köszönő szavai mellett emléktárgyakat és ajándékokat adtak a kedves vendéglátóknak. Lothar Huller polgármester és Heinz Zenglein karmester köszönte meg a vendégszereplést és Karlheinz Scheurich titkár tett ígéretet arra, hogy Tatán viszonozzák látogatásunkat. A tatai ÁRT-HAT képzőművész csoport is képviselte a várost. Keményné Pongó Anna és Ködmön Károlyné akvarelljei- ből, Gutái János kerámia és bőrplasztikáiból válogatott kiállítás egyértelmű siker volt. Csere Endréné és Csere Endre „tolmács-házaspárként” tette nélkülözhetetlenné magát. Nem sok idő maradt az élmények feldolgozására, mert a kórust várta a következő helyszín: Alkmaar. Az eszperantisták évek óta jó kapcsolatot alakítottak ki a hollandokkal, ez az út jórészt nekik köszönhető. Ottjártunkkor tartották ebben az évben az utolsó sajtvásárt, ami kiemelkedő esemény Alkmaar városában. Itt a szervezők külön köszöntötték magyar és eszperantó nyelven a magyar küldöttséget. Az Egressy kórusnak a városban egy fellépése volt a helyi protestáns templomban. Az eszperantó himnuszt és egy holland nyelven előadott kánont a közönség felállva, külön vastapssal jutalmazta. Több mint kétezer kilométer megtétele után mindenki rengeteg, gyönyörű élménnyel térhetett haza. Köszönet azoknak, akik ezt lehetővé tették! Szakács Károly 27 ismeretlen élőlény Romániai barlangszenzáció 30 millió éves sötétségben A tudósok egy, a külvilágtól 30 millió éve elzárt barlangban 27 eddig ismeretlen élőlényfajtát találtak: pókokat, piócákat és egy húsevő rovart, amely a hasán lévő csövön keresztül lélegzik. „Az élőlények a tengeri barlangok élőlényeivel rokonok, de nem azonosak velük. Az a feltételezésünk, hogy egy napon eltévedtek a barlangban, bezárták őket és az új körülményekhez kellett alkalmazkodniuk'*-, véli Francois Athias-Binche óceáno- iógusnő, a dél-franciaországi CNRS Nemzetközi Kutatóintézet munkatársa, aki egy éve foglalkozik a romániai Dobrogea barlanggal. A barlangot 1986-ban forróvíz-erőmű építéséhez végzett fúrások során véletlenül fedezték fel. Egy dél-franciaországi laboratórium és egy amerikai kutatócsoport is részt vesz a feltárásban.-A barlang levegője alig tartalmaz oxigént, de van benne metán és kén, s így erősen mérgező. A kutatók ezért oxigénpalackot viselnek. 30 millió év óta egyetlen fénysugár és egy csepp friss víz sem jutott a barlangba, mégis a talajvizet 3-4 centiméter vastagon baktériumréteg fedi. A baktériumok az energiát kemoszin- tézetböl nyerik, kéngázt kénsavvá alakítanak. A falakat kék szuifátréteg borítja. A barlang légköri viszonyai hasonlóak ahhoz, amilyenek a földfelszín viszonyai lehettek az ősidőkben. Egykor a földi légkör Is főleg kéngázokból és metánból állt. Az első életnek a Földön is hasonlóan kellett funkcionálnia” - mondja a kutatónő. A filmklubban Querelle Tíz évvel ezelőtt a halál lezárta Rainer Werner Fassbinder művészetét. Harminchét éves volt, amikor befejezte a Querelle, szerződés az ördöggel című filmjét. Ezen utolsó alkotását Magyarországon alig egy éve mutatták be. Furcsa, steril - látványosan mesterséges - környezetben játszódik a szerelem és szabadság szélsőséges megmutatkozása. Előbbi a homoszexualitás bonyolult érzelmeit boncolja igen provokatív képekkel; utóbbi pedig a gyilkosság felszabadító „élményén” keresztül kap magyarázatot. A rendező Jean Genet regénye alapján forgatta filmjét. Genet és Fassbinder találkozása megdöbbentő hatású. Két sarkkövet jelölnek ki mindketten; a homosze- xualitást és a gyilkosságot. Nem könnyű rávenni a nézőt, hogy e két fogalom pozitív tartalmait tudomásul, sőt, egyáltalán észre vegye. A német filmművészet gyakran mutat a társadalomból kivetett hősöket; tehát tesz fel morális kérdéseket egyén és társadalom önmagára vonatkoztatott felelősségéről. A Querelle jól illeszkedik e sajátos nemzeti tematikába, de újat is hozott. Ahogyan Veress József írja: a Querelle „impozáns homoszexuális szimfónia”. A filmet október 22-én csütörtökön 18 órától vetíti a Népház-Játékszín művészfilmeket bemutató sorozata. P. F. Könyvespolc Roger Douglas: Sztálingrád Roger Douglas dokumentumkötetének aktualitását nemcsak az adja, hogy a második világháború sorsfordító ütközetének 50. évfordulójához érkeztünk, hanem az is, hogy magyar nyelven ez az első valóban tárgyilagos összegző elemzés az emberiség történetének legsúlyosabb, legtöbb áldozatot követelő csatájáról. Objektív szemléletével kiemelkedik a sztálingrádi témájú művek sokaságából és különbözik a szokványos hadtörténeti fejtegetésektől is. Adatai, következtetései olykor nyilván azért is meghökkentőek, mert rengeteg tény, esemény másképp rögződik a köztudatban, különösen a szovjet és a német tábornokok többségükben önigazoló jellegű emlékiratai nyomán, mint ahogy valójában megtörténtek. Horn Gyula újság nélkül nem tud élni Még a „levegőben” is dolgozik A tatabányai Népház-Játékszín Interjú Színházának egyik neves vendége Horn Gyula volt. A műsor előtt sokak kérésére a Cölöpök című könyvét dedikálta, de lapunkra is volt ideje. A politikust a színpadon Havas Henrik a politikai kérdések össztűzébe vette, mi viszont a kultúráról beszélgettünk vele.- Önnek roppant kevés ideje lehet, tud időt szakítani egy-egy könyvre, színházra?- Önkritikusan mondom, sajnos nem. Pedig ezen változtatni kellene. Régebben bérletünk volt a Zeneakadémiára, az Operába, rendszeresen jártunk színházba. Színházi premierekre ma is küldenek meghívót, de nem merek jegyet kérni, mert szinte biztos, hogy nem tudunk elmenni. Amire muszáj időt szakítani, azok a napilapok és a folyóiratok olvasása. Egy politikus számára ez elengedhetetlen. Másra sajnos nincs idő.- Sokat utazik. Egyáltalán lát valamit a különböző országok nevezetességeiből?- Hivatali utakon nem. A repülőgépen dolgozom, s memorizálok. Nem szeretek jegyzetekből beszélni. Tehát a levegőben nem nézelődöm. A külföldi utak lényegretörőek, dolgozunk és jövünk haza tovább munkálkodni.- A szavaiból ítélve fájlalja, hogy nincs ideje a könyvekre.- Nagyon. Fiatal koromban rengeteg regényt olvastam. Később, ahogy egyre kevesebb időm lett, az Új írásban és a Nagyvilágban tallóztam. Most pedig, ahogy mondottam, maradtak az újságok. Televíziózni sincs időm, hiszen vége a napnak, mire hazaérek.- És a testkultúra?- Az hozzátartozik az életemhez. Felkelek hajnalban, teniszezem vagy futok, utána új ember vagyok. Megéri.- Sokan csodálják a higgadtságát.- Természet kérdése. Bár meggyőződésem, hogy az embereknek elege van a szélsőségekből. Kiabálással nem sokra megyünk. Érvek, hasznos tettek kellenek.- Eljött Tatabányára az Interjú Színházba szerepelni, noha krónikus időhiányban szenved. Miért?- Havas Henrik hívott. Évek óta ismerem, profinak tartom. Persze, hogy jöttem. Az állampolgárokkal való találkozás életem szerves része. Monos Zsuzsa
