24 óra, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-02 / 52. szám

Faluról falura Nagyigmándi mozaik Elfogadta a képviselő-tes­tület csaknem száztízmil­liós egyenleggel Nagyigmán- don is az ez évi költségve­tést. Néhány mutató: Az ál­lami támogatások mellett számolnak az iparűzési és vállalkozói adóval, lakbé­rekkel, gépjárműadóval, bér­leti és térítési díjakkal, ház­helyek eladásával...-*■ Az óvodai, iskolai térítési díjakat ebben az évben nem emelik, a gyógytestnevelés korszerűsítéséhez 66 ezer forinttal, a nagyigmándi te­hetséges gyermekekért ala­pítványhoz 200 ezer forint­tal járulnak hozzá. Az is­kola 30 millió 366 ezer, az óvoda 13 millió 208 ezer forinttal gazdálkodhat eb­ben az évben. ■* Az egészségügyi intézmé­nyék korszerűsítésére egy­millió száznegyvenhatezer forintot fordítanak, az Ae- rocariitas Alapítvány Nagy- igmándről 50 ezer forintot ikap. A körültekintő helyi szociálpolitika keretében 200 ezer forintot nyugdíjas ko­rúak tüzelő-támogatására is elkülönítettek. + Példamutató módon tá­mogatja a nagyigmándi ön- kormányzat a küllemében, működésében mintaszerű, új művelődési házat. Fenntar­tására és működtetésére a 760 ezer forint helyi hoz- 660 ezer forintos állami tá­mogatás mellé hárommillió zájárulást szavaztak meg. Gerencsér Antal közjegy­ző az Igmándi Hírnök he­lyi újságban részletes cikk­ben világítja meg a helyi lakosók számára a kamat­adóval, kárpótlással, va­gyonnevesítéssel, kárrende­zéssel kapcsolatos teendőket, kitér a szövetkezetekkel kapcsolatos tudnivalókra is. + Az új, korszerű telefon- hálózatba való bekapcsoló­dásról ugyancsak a helyi újságban tájékoztatja a la­kosságot Szíj) Ferencné pol­gármester. A községben 1993 végéig juthatnak telefonhoz az új igénylők, 33 ezer fo­rint ellenében. A költséghez kedvezményes kölcsönt biz­tosít a kisbéri OTP-fiók. + A Nagyigifténdi Gazdakör ezüstkoszorús gazdatanfo- lyamot szervezett, melyen a jelentkezők heti három al­kalommal vesznek részt ne­ves szakemberek által tar­tott előadáson. A tanfolyam márciusban vegyszeres vizs­gával zárul. — S. k. — DISZKONT - KINCSTÁRJEGY - AUKCIÓ! A Magyar Nemzeti Bank által forgalmazott, 30 és 90 napos LEJÁRATÚ diszkont kincstárjegyek értékesítése az 1991. május 1-jén módosult üzleti feltételek szerint folytatódik. Az aukciókat változatlanul minden szerdán délelőtt 10 órai kezdettel tartja az MNB, ahol bármely jogi személy ajánlatot tehet a vásárolni kívánt, 500 000 Ft-os névértékű diszkont kincstárjegyek mennyiségére és vételárára vonatkozóan. A névérték és az ajánlattevő vételára közti különbség, a diszkont összege adja az értékpapír hozamát. Továbbra is páros héten, szerdán, 30 napos lejáratra, páratlan héten, szerdán 90 napos lejáratra lehet befektetni. Az 1992. február 19-i, 30 napos lejáratú kincstárjegy aukció adatai: A kibocsátás összege: 1.000,0 millió Ft Elfogadható legalacsonyabb névérték: 97,51 % Maximális éves hozam: 31,07 % Átlagos éves hozam: 30,94 % A következő 90 napos lejáratú kincstárjegy aukció dátuma: 1992. március 4. Az aukció üzleti feltételei, valamint az ajánlati nyomtatványok az MNB nyíltpiaci osztályán (Budapest V., Szabadság tér 8. IV. emelet 441.), valamint az MNB megyei igazgatóságának közgazdasági osztályán (Tatabánya V, Felszabadulás tér 32.) szerezhetők be. További felvilágosítás: 34/10-611 telefonon, 34/10-012 telefaxon. 121 Megyénk az európai régiók között Fontos tartópillér... INTERJÚ ŰR. KOVÁCS GYÖRGY ZOLTÁNNÁL, A MEGYEI KÖZGYŰLÉS ELNÖKÉVEL Mannheimben, a német- országi Baden-Württemberg tartományban tartották feb­ruár elején az Európai Ré­giók közgyűlését. Számunk­ra különös jelentőséget ad az eseménynek, hogy ettől az időponttól kezdve Komá- rom-Esztergom megye is tel­jes jogú tagja a közösség­nek. Ebből az alkalomból kértünk beszélgetést dr. Kovács György Zoltántól, a megyei közgyűlés elnökétől. — Az Európai Régiók gyűlését 1985-ben a vallon Louvain-la-Neuve-ben ala­pították, negyven európai tartomány, illetve régió részvételével, ma pedig már 179 tagja van. Köztük jó néhány magyar megye. Mi­ért fontos, miért szükséges részvételünk a szervezet munkájában? — Az Európai Régiók gyűlésének gondolata már egy, az Európa Tanács ál­tal 1984-ben rendezett kon­ferencián vetődött föl, egy­szerűen abból a meggondo­lásból, hogy Európa egyre számosabb, önigazgatással rendelkező régiója, tartomá­nya között megindulhasson valamiféle intézményes együttműködés. A gondolat születése körül bábáskodók persze akkor aligha számít­hattak a „keleti blokk” or­szágaiból túl sok jelentkező­re. De szinte azzal egyidejű­leg, hogy a magyarországi rendszerváltás során leg­alább nagyjából kialakultak a megye, mint közigazgatá­si egység körvonalai, meg­kezdődött a kapcsolatkeresés Európa felé. — Ha Európa régióinak térképére nézünk, a kép sok­kal tarkább, mint egy csak országhatárokat jelölő atlasz­ban. Ugyanakkor szembe­tűnnek az egyes régiók kö­zötti nagyságbeli különbsé­gek. Mi a közös, mi az azo­nos például Bajorország és Komárom-Esztergom megye között? — A szervezet egyik leg­nagyobb sikere, hogy mára sikerült egyértelművé ten­ni: az Európai Közösség és az ezt alkotó tagállamok után van egy jól körülhatá­rolható harmadik szint, a régióké. Hogy mi a közös? Éppen a magyar megyék ja­vaslatára került az a defi­níció az alapszabályba, hogy a régió az a területi közös­ség, amely közvetlenül a központi állam szintje alatt létezik, s amelyet regionáli­san megválasztott, politikai képviselettel ellátott közgyű­lés képvisel. A korábbi tag­felvételnél is ez volt a gya­korlat, azonban míg ez a nyugati demokráciákban pontos szövegezés nélkül is egyértelmű, Kelet-Európá- ban ez még koránt—sincs így. — Az európai regionális szövetségben elnyert tagság hogyan illeszkedik a megyei közgyűlés külkapcsolatái kö­zé? Egyáltalán: milyen eredmények várhatók ezek­től a kapcsolatoktól? — Amikor mindenki „Európa felé” masírozik, ar­ra is gondolnunk keli, tud­juk-e, milyen is Európa és vajon a gyakorlati együtt­működés szintjén — ha nem ismernek — hogyan is fo­gadnak minket. Mannheim­ben azt éreztük: nagy az ér­deklődés a magyar megyék iránt, ugyanakkor még erős a tartózkodás például a ke­leti szomszédainkból érkező tagfelvételi igényekkel szemben. Az egész európai berendezkedésnek egyik fon­tos pillére a regionális szer­veződés, ami gazdasági, po­litikai, kulturális területen Dr. Kovács György portréja egyaránt csak előnyökkel járhat. Hiszen például amit mi csak most tanulunk, az Európa nagy részén régi gyakorlat. Természetesen a kölcsönös előnyökét keres­sük a megyei közgyűlés más irányú külkapcsolataiban is. A skóciai Middlothianból angol nyelvtanárokat fognak küldeni, a németországi Main-Kinzinggel számos te­rületen kezdenek kialakulni az együttműködés formái. Rajna-Pfalzzal hagyományo­sak már a jó sportkapcso— latok, amelyek a szakmai együttműködés mellett tá­mogatást is jelentenek szá­munkra. A legfrissebb példa pedig az a néhány napja ha­zautazott ukrán küldöttség, amely nyomatékosan jelezte igényét a partnerkapcsolat­ra, s ezeket a tárgyalásokat már gazdasági megbeszélé­sek, szerződés-előkészítések is jellemezték. „A gyümölcs a 33-aknak érik” Barsi Miklós meghatározó személyiség a Független Kisgazdapárt megyei tagjai körében. Egyik alapítója volt a megyei szervezetnek, majd egy ideig főtitkára is. Most pedig élére állt annak a mozgalomnak, amely az úgyneve­zett Kisgazda 33-ak mellett kezd kibontakozni Történelmi Platform néven. Mint bizonyára sokan tudják, február 22-én Budapesten nagygyűlést tartottak a Kisgazda 33-ak. Erről is kérdeztük Barsi Miklóst. — Képviseltette-e magát a megye a február 22-ei nagygyűlésen? ■— Természetesen ott vol­tunk. A megye több tele­püléséről jöttek kisgazdák, még az alélnök is velünk tartott a közös busszal. — Milyen volt a buda­pesti gyűlés hangulata? — Nyoma sem volt az ordítozásmak, handabandá- zásnak, ami sajnos jelle­mezni szokta a kisgazda- nagygyűléseket. Budapesten ezen a hétvégén fegyelme­zett, józan paraszti ésszel megáldott társaság jött ösz- sze. — Az utóbbi időben több­ször elhangzott, hogy An­tall József és az MDF át­veszi a Független Kisgaz­dapárt irányítását is, ter­mészetesen közvetve. Erről mi a véleménye? — Nézze, a miniszterel­nöknek igen nehéz dolga van, hiszen olyan országot kapott, amelyet teljesen meggyötört, kifosztott a kommunista diktatúra. Csa­lódott, kiábrándult polgá­rokkal nem egyszerű rend­szerváltást csinálni. Tor­gyán József pedig éppen ezt az emberi sértődöttséget, egyesek bosszúvágyát lova­golja meg, amikor nagy­gyűlésein igyekszik hangu­latot kelteni maga mellett. Emiatt magához vonzotta a hozzá hasonló karrieristá­kat és hatalomra betegesen vágyó szellemi törpéket. A miniszterelnöktől ép­pen azt hiányolom, hogy nem lép fel — persze csak szóban — nagyobb ke­ménységgel a Torgjsám->£éle szélsőséges megnyilatkozá­sokkal szemben. Vagyis, még ilyen értelemben sem igaz, hogy irányítani akar­ná a Kisgazdapártot. A másik oldalról viszont ter­mészetes törekvése a mi­niszterelnöknek, hogy igyek­szik a koalíciós pártok po­litikáját egy bizonyos mér­tékig befolyásolni, főleg, ha ott szélsőséges irányzatok kezdenek eluralkodni. — Vannak-e a megyében támogatói a Történelmi Platformnak? — Igen. Az értelmes, jó­zanul gondolkodó kisgaz­dák az utóbbi időben egy­re passzívabbá váltak, el­fordultak Torgyán politiká­jától. Ezek az emberek szí­vesen csatlakoznak a Tör­ténelmi Platformhoz, amely egyre jobban megerősödik. Meggyőződésem, hogy a gyümölcs a 33-áknak érik és elobb-utóbb valóban el­válik az ocsú a búzától. A Kisgazdapártnak félre kell tennie régi sérelmeit a rossz beidegződéseket, s fel kell vennie a kapcsola­tot az agrárértelmiséggel, mert legfőbb ideje felis­merni, hogy céljaink közö­sek. — szőts — „Gyógyír” a kórháznak Elkészült az esztergomi kórbonctan épülete Már a február 6-án meg­történt műszaki átadás so­rán is láthatták — és el is ismerték — a szakemberek, hogy a legalább 20 éve ese­dékes új kórbonctani épüle­tet igazán kifogástalan mi­nőségben építették meg Esz­tergomban, a Dorogi Struk­túra Építőipari Rt. munká­sai. És ez a kiváló munka semmivel nem került többe más kivitelezők árainál. (Tény az is, hogy a Struk­túra, illetve a jogelődje, a DSZV szolgáltató üzeme már-már házi építőipari és felújítói szerepet tölt be a Vaszary Kolos Kórház in­tézményeiben. Hogy csak az utóbbi évek legjelentő­sebb beruházásait említsük: ők építették a 150 ágyas ideg-elme pavilont és a las­san egy éve üzemelő rönt­genosztályt.) Kegyeletsértőek lennénk, ha mindazt most részletesen le­írnánk, amit a régi, minő­síthetetlen, 57 négyzetméte­res, 6 hűtőkamrás, és mind­össze egy boncasztalos „pu- thológiáról” igazságosan el kellene mondanunk. Gyor­san el kell felejteni. Legyen igaza dr. Károlyi Péter fő­orvosnak, aki a „halottak birodalmát” átvéve méltán mondhatta: — Itt újra mél­tóságuk lesz az elhunytak­nak. Mi, az itt dolgozók pe­dig emberi körülmények között végezhetjük a mun­kánkat. A hozzátartozók a megtekintő üvegfalán ke­resztül vehetnek búcsút ha- lottaiktól. Végigjárva a márciusban már beüzemelő, 21 hűtő­kamrás, 241 négyzetméteres, 3 boncasztalos „birodalmat”, laikusként is igazat kellett adnom a szakembereknek, ma Magyarországon a leg­korszerűbbek közé sorolha­tó, s ennél fogva az orvos- tudományt is segítő kór- bonctannal gyarapodott Esz­tergom. Remélhetően megszűnnek az igaz, vagy csak kitalált rémtörténetek is. Annyit még írjunk ide: esztétikus és praktikus kórbonctani ter­vezett a jó nevű építész, Schneider Ferenc, aki az. ugyancsak szép vonalú rönt- genépület-együttes terveit is alkotta. Tény az is, hogy az ön­kormányzatot képviselő — az üzembe helyezésen meg­jelent — polgármester, dr. Könözsy László is meggyő­ződhetett a kórháziak iga­záról: tudniillik, hogy a megye lakóinak egyharma- dát érintő kórháznak szük­sége volt az új pathológiára- — mészáros — 24*RA^ 1992. március 2., hétfő

Next

/
Oldalképek
Tartalom