24 óra, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-01 / 27. szám

MBMIEB A törvények és a társadalom Ahogyan az elnöki pulpitusról látják Szabad György Dr. Dörnbach Alajos Az év eleje az erőgyűjtés, a felkészülés időszaka — az országban és az Országgyűlésben is. Sok idő persze nincs a medilálásra, a T. Ház máris nagy lendülettel kezdett hozzá az új törvények megalkotásához. Miként látják az eddig végzett munkát, melyek 1992. legfontosabb tennivalói — ezt kérdeztük a T. Ház két vezetőjétől. Szabad Györgytől, az Országgyűlés elnökétől, és dr. Dörnbach Alajostól, a ház egyik alelnökétől. Szabad György — 1991-ben az Ország- gyűlés több törvényt ho­zott, mint korábban bármi­kor. De azonnal hozzá kell tennem. hogy korántsem annyit, mint amennyire szükség lett volna. Az át­alakulás követelményei óri­ásiak! Az Országgyűlés az új törvények, a törvénymó­dosítások, a szükséges ha­tározatok nagy száma elle­nére sem volt képes mind­azokat a jogszabályokat megalkotni, amelyekre az átmenetnek szüksége van. Akik sürgetik az Ország- gyűlést, vegyék tekintetbe, hogy a parlament csak olyan javaslatokkal tud fog­lalkozni. amelyeket megfe­lelő módon terjesztenek elő. A kormány törvényelőké­szítő munkája rendkívül in­tenzív. de a lehetőségeinek is van határa. Ugyanazok, akik a törvényalkotás tem­pójának fokozását kívánják, sokszor azt is elvárják, hogy a törvények előkészítése so­rán minél szélesebb kör hallathassa hangját, s a tanácskozások eredményéit is mérlegelve fogalmazzák meg a törvényjavaslatokat. Mindebbe természetesen még szólhassanak bele a politikai és a pénzügyi kon­zekvenciákkal számoló szakemberek is . . . Minden­nek egyeztetése nagyon sok munkát kíván, ha nem aka­runk elhamarkodott, végig nem gondolt törvényeket al­kotni. Ha a törvényjavaslat már átkerült az Országgyűlés­hez. a bizottságokban megy végbe hasonló egyeztetés. Az Országgyűlés képviselői­ből alakult bizottságok — és a képviselőcsoportok szakértői — a kormány képviselőinek jelenlétében veszik bonckés alá a javas­latokat. A bizottságokban kialakított véleménnyel jut el a javaslat a plenáris tárgyalásra, ahol az egyes képviselők és a képviselő- csoportok módosításokkal próbálják tovább javítani a javaslat szövegét. Nagy fel­adat hárul az Országgyű­lésre. hiszen a döntés, fele­lőssége 386 megválasztott képviselőjét illeti. De nem­csak a kormánynak van törvénykezdeményezési jo­ga, hanem bármely képvi-, selő is benyújthatja önálló indítványát. Ez annyit je­lent, hogy a parlamenten belül ezeknek a javaslatok­nak is a kormányéval azonos utat kell járniuk. Te­hát, az Országgyűlés telje­sítménye nem egyszerűen csak az igen nagyszámú tör­vény. törvénymódosítás, ha­tározat elfogadtatásával já­ró nyíltszíni vitákban ölt testet, hanem az óriási elő­készítő munkában is. A magyar Országgyűlés a szabad választások után rö­vid néhány hónap alatt megalkotta mindazokat az államjogi töményeket, ame­lyek a jogállam intézménye­it létrehozták, működését biztosították. Mégis erős kritikát kaptunk: íme — mondták — másutt menten a választások után milyen fontos gazdasági reformok­ba bocsátkozlak. Ügy gon­dolom. helyes volt. ahogy mi kezdtük! Nálunk töb­bek között emiatt sem — és persze a politikai erők túl­nyomó részének józan ma­gatartása miatt sem —ke­rült sor olyan zavarokra, mint amiilyenekre sokféle példát láttunk ott. ahol nem biztosították a jogál­lam intézményeit már a kezdet kezdetén. Az önkormánvzati válasz­tások óta az Országgyűlés­ben a törvényalkotás súly­pontja fokozatosan áttoló­dott a gazdaság és a társa­dalom szféráira. Megterem­tettük a jogállamiság új kereteit, korszerűsítettük intézményeit, most ezeknek a továbberősítése és stabili­zálása folyik: e keretek kö­zött pedig a gazdaság és a társadalom dinamizálását célzó feltételek megterem­tésén munkálkodunk. Ilyen értelemben azt kell monda­nom: a parlament munká­ja pozitív. Ugyanakkor tisz­tában kell lenni két dolog­gal Az egyik, hogy e meg­feszített munka ellenére nagyon fontos területeken az átalakulás feltételei még nem eléggé kimunkáltak. A másik. amit a lakosság leginkább érez. s amihez jó lett volna korábban, de csak most tudunk igazán hozzáfogni: a társadalom­biztosítás egész rendszeré­nek reformja. Gondolok itt mindenekelőtt az egészség­ügy! biztosítás — és a nyugdíjrendszer reformjára. A diktatúra rendszerében született . jogszabályoknak ennyire rövid időn belül s ilyen nagymértékű felváltá­sa természetesen nem ered­ményezhetett jogi remek­műveket. Egyetlenegyről sem mondhatom el ezt! De egv biztos, valamennyi hasz­nára vált az átalakulásnak! Egv hasonlattal élve: a fa­cipőket megfaragtuk, ezek­kel már át lehet gázolni a hiztosabb partra, de a fino­mabb sétáló- és báli cipők előállítása még csak ezután következhet. A parlamentáris demok­ráciában az Országgyűlés nemcsak törvényhozó fel­adatokat lát el. hanem a parlamentnek felelős kor­mány munkáját is ellen­őrzi. Eátnunk kell. hogv en­nek közvetlen és áttételes formái ogvnnini érvényesül­nek. Mik a közvetlen for­mái? Mindenekelőtt az. hogy a kormány áttekintést ad a parlamentnek a kü­lönböző fontos területeken végzett munkájáról. Az. energiapolitikai koncepció­tól egészen a költségvetési irányelvekig. Máskor a kormány végrehajtó hatal­mi ■ tevékenységéről tett nyilatkozatot a parlament színe előtt, illetve mint az a külpolitika esetében tör­tént. áttekintést adott poli­tikájának főbb irányvona­lairól. Harmadrészt, a par­lament a nemzetközi szer­ződések jóváhagyásával is gyakorolja ama jogát, hogv ellenőrizze a kormány kül­politikáját. A parlamentáris demok­rácia körülményei között természetes, hogy viták, né­ha igen heves viták, zaj­lanak le. Ez csak azokat lepheti meg, akik még a régi egypárti, formálisan ülésező parlamenthez szok­tak, és nem veszik figye­lembe, hogy a többpárti parlamentarizmusnak ép­pen az. a lényege, hogy vi­ták során alakul ki a több­ség által elfogadható válto­zat. Így van ez a szabad világ minden parlamentjé­ben, ahol néha még a mi­enknél is élesebb viták zajlanak. Dr. Dörnbach Alajos: — Az Országgyűlés fel­adata az volt, hogy meg­hozza azokat a törvénye­ket, amelyek az új intéz­ményrendszer kialakítását lehetővé teszik és a gazda­sági átalakulás feltételeit biztosítják. Nyilvánvaló, hogy egy év alatt a jog­rendszernek ezt a megújí­tását elvégezni nem lehe­tett. Hogv a lehetséges munkából mit és hogyan végeztünk el? Elégedett va- gvok-e vagy sem ? Az Országgyűlés rendkí­vüli erőfeszítéseket tett, ugyanakkor a tv-nézők azt látták, hogy a határozat- képtelenség gondjával küz­dött. A képviselőknek, ha komolyan veszik a munká­jukat — és a többség ko­molyan veszi —, arra sincs idejük, hogv elolvassák a beterjesztett anyagokat, és úgy üljenek be a parla­menti tárgyalásokra. Telje­sen kézenfekvő, hogy ami­kor egy képviselő számá­ra érdektelen témáról fo­lyik a vita az ülésterem­ben. akkor nem azzal tölti az idejét, hogy ott ül, ha­nem megpróbál felkészülni a következő napirendre. Arról nem is beszélve, ren­geteg egyéb teendőjük is van a képviselőknek: részt vesznek az országgyűlési bizottságok ülésein. több ügyben személyesen kell el­járniuk. Visszatérve a tár­gyalási anyagokra: én ma­gam jogász vagyok. jogi normaszövegek gyors meg­értésében nagy a gyakorla­tom. De a napirendi szö­vegek sokszor nekem is gondot okoznak. Iszonyú nagy anyagokról van szó. nem is sejtik a kívülállók, mennyi energiát igényel, hogy az ember átrágja ma­gát a sokszor több száz ol­dalas szövegeken. A mun­kánk egyik csapdája tehát az időszűké és a feladatok bősége. Ebből is adódik. hogy maga a kormányzati előké­szítő munka nem a legma­gasabb színvonalú. Heve­nyészett törvénytervezetek érkeznek az Országgyűlés elé, a kormány nem egy­szer a vita során vissza­vonja, majd újra átdolgoz­za azokat. Annak ellenére bírálom a kormányt, hogy tudom, nincs elég szakem­berük, és főleg kevés az idejük. De én magát az eredményt nézem — az pe­dig nem jó! Nem elég ní­vós a képviselői munka sem. Nem tekinthetem ní­vós törvényalkotó sorozat­nak, hogy egy törvényter­vezethez a képviselők több mint 500 módosító indít­ványt nyújtanak be, mint például a szövetkezeti tör­vényhez tették: több niint 550 módosító indítvány ér­kezett a vitához. Ez lehe­tetlenség. Mindezek ellenére állí­tom, hogy a ml Országgyű­lésünk még mindig gördü­lékenyebben működik, mint a szomszédos országok ha­sonló helyzetben lévő par­lamentjei. A jogrendszer kidolgozá­sa sem kielégítő. Mint tud­juk, alkotmányos forrada­lom zajlik, amikor a törvén nyékhez kell igazítani az alkotmányt. Meghoztuk pél­dául a rádió és a tévé új elnökének kinevezéséről szóló törvényt, benne van az indoklásban, hogy a két intézmény független a kormánytól, a vezetők ki­nevezése konszenzus alap­ján történik, ugyanakkor elfelejtettük hatálytalaní­tani azt az 1975-ös kor­mányrendeletet. amelyik a Minisztertanács, majd ké-' sőbb a miniszterelnök ha­táskörébe utalta a műkö­dési szabályzat jóváhagyá­sát és a munkáltatói jogok gyakorlását. Tehát „feledé- kenységünkkel" megfúr­tuk az új törvény lénye­gét .. . Ami a jövőt illeti? Bí­zom abban, hogy sikerül to­vább racionalizálni tevé­kenységünket. korlátozni ezeket a szabados, szélső­séges megnyilvánulásokat, éppen azért, hogy eredmé­nyesebb legyen a mun­kánk. Közel száz benyújtott törvényjavaslat, törvény- módosítás és határozati ja­vaslat elintézetlenül vár ránk, számuk csak gyarap­szik majd. Ezek fele nem túl jelentős, remélem, jó részüket el is fogja vetni a Ház. De a másik fele na­gyon fontos és sürgős, te­hát ismét időhiánnyal fo­sunk küszködni, ha nem ésszerűsítjük a munkánkat. Sok nehéz feladatot igye­keztünk 1991-ben megolda­ni, de azt hiszem, még ne­hezebb feladatok várnak ránk most 1992-ben. 1989- ben fantasztikus remé­nyekkel vártam a követke­ző egy-két évet. Az év nya­rán már tudtuk, hogy kár­tyavárként omlik össze a hatalom, és karnyújtásnyi­ra az új demokratikus rend. Azt is tudtam, hogy a vá­lasztások után sem követ­kezik sétagalopp és a más pártokban tevékenykedő barátaimnak tréfálkozva mondtam: nem leszünk mi mindig ilyen jóban! Ugrat­tam őket, hogy nem lesz majd túl lélekemelő mind­az, ami a koalíciós viszo­nyok között létrejön. Ak­kor azt mondták, baljós hiedelmeket akarok terjesz­teni. Utólag bevallom, bár­mennyire is számítottam a nehézségekre, azt nem gon­doltam, hogy ekkorák lesz­nek. De azért ma is biza­kodó vagyok. 1992-ben azt várom, hogy a kedvezőtlen gazda­sági folyamatokat sikerül­jön megállítani és pozitív irányba terelni. Igaz, na­gyon kis esélyünk van ar­ra. hogy egy éven belül a fokozatos romlást megállít­hassuk. Biztos, hogy idén még komoly gazdasági ne­hézségeink lesznek. Félek, hogy a társadalom ezt már nehezen viseli el, mert egvre több embernek csök­ken az életszínvonala. A demokrácia intézményi rendszere sem elég szilárd, még nem működik tökéle­tesen. Éppen ezért, minden olyan törekvés, amely azt gyöngíti — a jövőnket ás­sa alá. Ezért tartom fon­tosnak. hogy mindenkinek legyen bátorsága e jelensé­gek ellen szólni. Sokszor azért vagyok mérges, mert felelős politikusok sem emelik fel szavukat bizo­nyos demagóg megnyilvá­nulásokkal szemben. Na­gyon örülnék, ha 1992-ben ezt megtennék, függetlenül attól, hogy melyik oldalról támad a demagógia. Közös ügyünk, jövőnk érdekében. Koós Tamás (Ferenczy Europress) Üj súlypontok az iparban Beszélgetés dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszterrel Mindenképpen új iparpolitikai koncepció szükséges ahhoz, hogy meghatározhatók legyenek a magyar ipar súlypontjai és az egyes régiókban élők tudják, hogy mire számíthatnak rövid, közép, illetőleg hosszú távon — szö­gezte le dr. Szabó Iván ipari és kereskedelmi miniszter, akivel az MTI-Press munkatársa beszélgetett. CSAK PIACKÉPES TERMÉKEKET — Az új iparpolitikai koncepció nem azt jelenti, hogy az eddigi elképzelé­sektől gyökeresen eltérő el­gondolások látnak napvilá­got, de azt igen, hogy a realitásokból kiindulva, ha­tározzák meg az iparválla­latok helyét. A koncepció e napokban készül, és várha­tóan az első negyedév vé­gére ölt végleges formát — hangsúlyozta a miniszter, s kifejtette, hogy a doku­mentum alápelve: a ma­gyar ipar igazodjék az Eu­rópában és a világ gazdasá­gában tapasztalt folyama­tokhoz. Az nyilvánvaló, hogy fölösleges olyan terü­leteket fejleszteni, amelyek nem piacképes termékeket állítanak elő. Fontos vi­szont, hogy mihamarabb si­kerüljön feltárni a magyar ipar azon részeit, amelynek termékei keresettek a világ­piacon. Állást kell foglalni arról is, hogy hol célszerű visszáfejleszteni, illetőleg milyen finanszírozási prio­ritásoknak kell érvényesül­niük. E döntések természe­tesen igen nehezek, hiszen kollektívákat, cégeket, em­beri sorsokat érintenek. Mégis sürgetők, mert már rövid távra is információt adnak a hazai és a külföl­di befektetőknek, valamint az állami tulajdonban lévő vagyon kezelőinek egyaránt. Ahhoz, hogy a koncepció megvalósuljon, természete­sen elengedhetetlen az azt segítő eszközrendszer ki­alakítása is — fejtette ki a miniszter, hozzátéve: a kor­mány, majd a parlament elé kerülő privatizációs törvénycsomag két új tör­vényjavaslatot és több tör­vénymódosítást tartalmaz. E törvények szervezetileg is meghatározzák a működési területeket. Így a parlamen­ti elfogadással lehetővé vá­lik. hogy elkülönüljenek a privatizációs. illetőleg az állam vállalkozói vagyoná­nak kezelésével kapcsola­tos feladatok. AZ AUTÓGYÁRAK SZÁLLÍTÓKRA VARNAK Az iparpolitika újragon­dolása azt is jelenti, hogy újra kell értékelni egyes szakágazatok helyzetét is. A miniszter példaként az alumíniumipart említette, ahol most az 51 százalékos állami többségi tulajdon feladásának lehetőségéről kezdtek vizsgálatot. Kül­földi befektetők ugyanis ér­deklődnek a magyar alu­míniumipar iránt. Amenv- nyiben a tárgyalások siker­re vezetnek és az üzlet megköttetik, a Székesfehér­vári Könnyűfémmű Közép- Európa egyik legmodernebb alumíniumfeldolgozó köz­pontjává válhat. Az más kérdés, hogy ezzel egyide­jűleg fel kell számolni pél­dául a tatabányai alumíni- umkohót. Egyértelműen a fejlesz­tendő ágazatok közé sorolta viszont a miniszter az au­tóipart. Ez érthető, hiszen az idén két jelentős beru­házás: a Suzuki, valamint a Generál Motors magyaror­szági gyárának építése fe­jeződik be, és megkezdődik a gyártás is. A cél e terüle­teken az, hogy a műszaki fejlesztés révén lehetővé váljék a magyar háttéripar, a beszállítók részarányának jelentős, hatvan, esetleg 70 százalékra emelése. A VALSAG­Agazatoknak NINCS MENTŐÖV Ha a magyar iparpoLiti- kai koncepcióról szólunk, nem lehet kihagyni a vál­ságágazatokat sem. A mi­niszter ezzel kapcsolatban a kohászatot és az acélipart emelte ki. E területeken az idén sajnos csődeljárásokra, felszámolásokra és az ezzel együtt járó munkanélküli­ségre lehet .számítani. A tárca vezetője 2—7000-re tette azoknak a számát, akik csak Észak-Magyaror­szágon emiatt veszítik el munkájukat. — Ha valaki figyelmesen szemléli az utóbbi hónapok folyamatait, nem kerülheti el figyelmét, hogy megin­dult egv kedvező vá'tozás 1992. február 1.. szombat is — tette hozzá Szabó Iván. — Így például a gépipar, amely elviselte e keleti pi­acvesztést, sőt, két év alatt 70 százalékkal növelte nyu­gati exportját, tapasztalha­tóan továbbra is képes újabb technológiák fogadá­sára. A privatizáció folyta­tásával az ágazatban a dif­ferenciálódás ugyan erőtel­jesebbé válik, végül is azon­ban a megmaradó cégek si­keresek. A könnyűiparban a nagy hullámvölgy után vélhetőleg az idén fellendülés kezdő­dik. A magyar textiliparnak perspektívát jelenthet, hogy sikerült megállapodni: az Európai Közösséggel a tex- tilkvótákról. Végezetül a miniszter az. építőiparról szólva kijelen­tette : az ágazat az idén is nehéz év elé néz, de várha ­tóan enyhül a feszültség az elhatározott beruházások megkezdésével. Az út-, vas­út-. sztrádaépítés az építő­iparban is megrendelésekéi: eredményez. akárcsak a horvát újjáépítésbe való ak­tív bekapcsolódás. (MTI-Press) Ö.Z. l4éR\m

Next

/
Oldalképek
Tartalom