24 óra, 1992. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

* £ * r r Vl#w\#wW&> I r\ I 99 Tűzteleniil 99 A szilveszteri-újévi éj­szakán Tatabányára akko­ra petárdaeső hullott, mely szabályos „csatazajba” bur­kolta az örömünnepet. Érthető hát, hogy minden eshetőségre készen kerestük fel a tatabányai tűzoltólak­tanyát. — Szerencsére semmiféle esemény nem történt, még csak bejelentés sem érke­zett — kapjuk a tájékozta­tót Eigner Ferenc zászlós­tól, a megyei ügyelet mun­katársától. Huszonöt fős csapatunk teljes békesség­ben töltötte el az éjszakát laktanyán belül. — Ez a szilveszter azon­ban mégis más, mint szol­gálaton kívül. Minden perc­ben készen kell állnunk, hogy kapjuk a riasztást, él vonulnunk kell a helyszín­re. Tűzoltóinkban benne van ez a várakozás. Mind­erre azonban nemcsak a mai éjszakán, a korábbi huszonnégy órában sem volt szükség. Most alszik a legénység, csak Móré Zoltán kapus és Bors Csaba híradós ügye­li az esetleges eseményeket. Mindketten első szilveszteri szolgálatukat teljesítették. — Számunkra tehát jól kezdődik az új esztendő. Nincs annál nagyobb öröm ilyenkor, mint ha .reggel azt írhatjuk a jelentésbe: az éj­szaka folyamán esemény nem történt. t. s. Élesben szerencsére nem, de rutinból szilveszterkor is gyakorlatoztak a tűzoltók Tatabányán (Fotó: H. N.) flz áhítat csöndje... ■ Esztergomban, a Szatmá­ri Irgalmas Nővérek ideig­lenes kolostorában, a volt Martos Flóra, most Körösi László leánykollégium föld­szintjét egyelőre (a végle­ges megoldást keresik, kí­vánt mindez a város szá­mára) albérlőként lakó Szatmári Irgalmas Nővérek karitatív, ápoló, szegény és öregeket gondozó női szer­zetesrend portáján szilvesz­teréjszaka csöngetve a meghitt csöndben, félho­mályban idős, derűt sugár­zó tekintetével meleg ba­rátságot eláruló tisztelendő nővér nyitott ajtót. — Szerzetesi nevem Má­ria. Ezt 1937-ben tett foga­dalmamkor kaptam. Esz­tergomban érettségiztem a vízivárosi zárdában, majd tanítónői oklevelet szerez­tem. Ezután a budapesti Képzőművészeti Főiskolán nyertem rajztanári-festő- művészi oklevelet. Hivatá­somat, a festészetet, mint apáca-rajztanár gyakorol­tam. Korán kezdtem a ren­dünket jellemző karitatív munkát. Valóságos regény Mária nővér élete: részesült a hit öröméből — és hordta ke­resztjét (lágerbe zártan Zircen) hitén. — Milyen a szilveszter a zárdában, tételesen most itt, Esztergomban? — Nálunk az Esztergomi Szent Erzsébet Egészség- ügyi Szakközépiskola lá­nyainak egy része él. Ti­zenöten tartoznak Márta nővér és Piroska nővér gondjaira. Több apácajelöl- tünk él itt, akik hivatásuk­ra készülve egészségügyi tanulmányaik mellett ná­lunk készülnek fel szerze­tesnői hivatásukra is. Szil­veszter csendes nálunk. A fiatal növendékek termé­szetesen hazautaztak. Mi, a vének este csendes imád­sággal várjuk az új évet. elmentünk misére. Vacsorá­ra virslit főztünk, majoné- zes krumplival. Természe­tesen alkoholos italokat nem fogyasztunk. Most kap­tunk egyik rokonunktól szódavizes szifont — majd szörpöket készítünk. Örö­münkre szolgál, hogy az új tanévre már hatvan fiatal lány jelentkezett hozzánk. Bánatunk, hogy helyhiány miatt kevés fiatalt tudunk felvenni. A szilveszterről az „intézményünkben” a szentgyörgymezei „Názáret” öregek klubjában is meg­emlékeztünk. Az 1765-ben Bécs mel­lett, Grumpendorfban ala­pított karitatív rendet első hazai női szerzetesrendként 1848-ban telepítette Eszter­gomba Hám János érsek a célból, hogy a szabadság- harc katonáinak, leány ár­váinak viseljék gondját. Százötven év telt el. Most szilveszter éjszakáján a zár­da társalgóján függő táblán a régi célokra rímelő, nap­jaink teendőit meghatározó krétaírás van: „Bízzuk új­ra életünket Krisztusra!” — csolnoki — Futott vele... Szilveszter éjszakáján Kisbér, Nagyigmánd, Tata útvonalon jöttem be autóval Tatabányára. Soha még ennyire csendesnek, inkább némának, szomorúnak nem éreztem még szilveszterkor a településeket. — Nincs az embereknek pénze — mondta egy várakozó taxis is szomorkásán beletörődve. Tatabányán a Munkásotthon bálján még elértem a tombolahúzást. Egy fiatalembernek, az intézmény gondnokának kedvezett a szerencse, akit régen lát­tam ilyen kétségbeesettnek. Hol tartom majd? Mit adok neki enni? — nézegette az élő kismalacot, aki máris szemrehányóan pislogott... Jelenkorunk tipikusnak érzett enteriőrjétől együttérezve fordultam el, s léptem az ablakhoz. Kint a téren, egy fiú futott a hóban. Csillagszórót hozott hazulról, meggyújtotta, s futott vele az éjsza­kában, magasra tartva, mint sportolók az olimpiai lángot. Néztem, s sóhajtottam: legalább ő tudná, merre kell most futni... — s. k. — Akinek nem vidám Csendes volt Esztergom és környékének szilveszter- éjszakája, ahol 16 rendőr ügyelt közbiztonságunkra. Az esztergomi kapitányság­hoz tartozó — 100 ezres lé- ' lekszámú területen —sem­mi egetrengető esemény nem történt. — Legalábbis így igaz, ha a két halottól és a min­denütt jellemző petárda- durrogtatástól eltekintünk — nyugtázta a tényeket helyszínelés ellenőrzése közben dr. Kemenszky Ist­ván rendőrkapitány. Az történt ugyanis, hogy az esztergomi földhivatal garázsa előtt egy arra siető hölgy bejelentése alapján holttesthez kellett kimennie az ügyeletes rendőrtechni­kusnak. Mint kiderült H. István 52 éves csolnoki la­kos, homlokán véres, ki­hűlt tetemét azonosították. Tát-Kertvárosban pedig egy húszéves fiatalember akasz­totta fel magát. Szívesebben számoltunk volna be vidám és derűs évkezdetről, amit az esz­tergomi fiatalok késeléses verekedése és a főutca sze­métkosarainak összetörése így is úgy is beárnyékolt volna. A mérleg tehát így szól: nemigen tolongtunk a szórakozóhelyeken. A leg­többen otthon köszöntöttük a békésebbnek és boldo­gabbnak remélt új eszten­dőt. — mi — Voltak akik — mint évek óta számtalanszor — idén is családjuk nélkül, munkával töl­tötték a szilveszteri A tatabányai hőerőmű bánhidai részlegéneik ügyeletes dolgozói ké­pünkön: Wittmann Ta­más» Deü Attila, Far­kas Ferenc és Gyarma­ti István az év utolsó napján 1« őrizték, vi­gyázták a 76SOO lakosú város központi fntéses lakásainak családi mele­gét. Dolgoztak, hogy mi felhőtlenül szórakoz­hassunk az óév búcsúz­tatásakor. (Fotó: Haraszti) Újszülött emberkék „Háborúban” nem jó meg­születni, így gondolhatták azok a kis magyarok, akik Komárom-Esztergom me­gyében az új év első percei­ben látták volna meg a napvilágot, amikor olyan petárdalövöldözés kezdődött el minden városban, ami­hez képest a háborús Irak is csöndes fészek lehetett. Tatabányán, mint Pap p Imréné szülésznő az új év első napján elmondta, rö­viddel négy óra után szüle­tett meg Lambert Ferencné, Irén gyermeke, az első ki­rály nevét viselő István. Te­kintélyes fiú, 4 kiló 10 de­kával született és 54 centi­méter hosszú. Tatán Gál Gabriella szü­lésznő egy Szeili Laura ne­vű hölgyről számolhatott be. ő öt perccel öt óra előtt lát­ta meé — a reméljük szép Magyarországot, 2800 gram­mal és 48 centiméter hosz- szúsággal. Nem éppen óriás, de anyukája, Nagy Anita élete nagy boldogságát kap­ta az új év első napján. Komárom—Szőnyben nyu­galom volt, ahogy Kocsisáé, Irén csecsemőgondozó el­mondta. — Idén talán elő­ször nem volt szülésünk — Mert egy igazi csecsemő­gondozó saját gyermekének tekint minden újszülöttet. Esztergomban hasonló volt a helyzet a szülészeten, éjféltájban nem volt „ese­mény”. Mint Lakner Ist- vánné csecsemőgondozó el­mondta, most tizenegy kis­babát ápolnak, pátyolgatnak szeretettel a szülészeti osz­tályon, röviddel délelőtt ki­lenc óra után, elsején lá­tott napvilágot a síró, biza­kodó kisbaba. Lászlónak hívják, 2250 gramm és 43 centiméter hosszú, öt még átvitték a koraszülöttosz­tályra egy kis óvó, hizlaló kúra érdekében. (kádár) ☆ Már több mint három év­tizedes hagyomápy, hogy Szilveszter éjszakáján az Állami Biztosító Rt. köz­jegyző jelenlétében sorsolja ki azt az egy budapesti és négy vidéki babát, akik ÄB- bébik lesznek. 1992. 00.00 óra és 01.00 óra között nyolc budapest’ és 13 vidéki ba­ba született.. Az újszülöttek az Állami Biztosítótól 100 ezer forintos életbiztosítást, a mama az idén először CSÉB M biztosítást kap. Ezenkívül a Stummer gyer- mekruha-készítő cégtől az ÁB-bébik első ruhatárukat a Johnson és Johnson cégtől babaápolási csomagot kap­nak.. Budapesti ÁB-bébi Ladnay Zoltán a Dél-Pesti kózházban született 00.04 órakor, Bernáth Anita a kunhegyesi szülőotthonban, Papp Szabina a Nagyatádi Városi Kórházban, Vidács Katalin, a csongrádi szülő­otthonban és Faragó Gábor a Bajai Városi Kórházban született. Újév a nagyvilágban (Folytatás az 1. oldalról) II. János Pál pápa Te Deumot tartott a Róma szí­vében található II Gesu templomban: kijelentette, hogy egyháza a jövőben még többet kíván tenni a szegények boldogítása érde­kében. Frederik Willem de Klerk dél-afrikai elnök pedig ar­ra tett ígéretet, hogy az új évben erősen csökkenni fog az ijesztően sok áldozatot követelő erőszak a rivális fekete csoportok között. Írországban pokolgépekkel köszöntött be az új év: a robbanások nem sokkal az éjféli koccintás után porig romboltak egy belfasti fér- fidivatbutikot, egy gyújtó­bomba pedig az egyik kül­városi rövidáruüzletben okozott kárt. Személyi sérü­lés nem történt. A szicíliai Agrigentében viszont három személy esett áldozatul annak a lövöldö­zésnek, amely szilveszter éj­szakáján tört ki a 2000 ne­vű éjszakai bárban. A go­lyózápor a helyi rendőrség szerint a maffiaklánok egy­más közötti rivalizálásának következménye volt. A londoni Trafalgar téren is mozgalmas éjszakája volt a rendőrségnek. 157 letar­tóztatást kellett eszközölni­ük. 48 ember pedig könnyű sérülésekkel került kórház­ba. A Nelson-oszlop körül egyébként 75 000 ember gyűlt össze a Big Ben utol­só tavalyi harangütéseire várva; utána megszólaltak a Szent Pál-katedrális ha­rangjai is. Olaszország asztrológusai az év elején illendő derűlá­tó prognózisok helyett igen­csak sötét előrejelzésekkel rukkoltak elő az új évet illetően: szerintük például pusztító földrengés tör majd ki Mexikóban és Kínában, Szaddám Húszéin az idén újabb Agressziót fog elkö­vetni, az Egyesült Államok­ban pedig jelentős gazdasá­gi és politikai változások várhatók. Robbantások éje A Szózat elhangzása után az év fordulója előtt egy perccel a Magyar Televízió „Milyen szép, gyönyörű vagy Magyarország” címszó alatt egy sorozat, jobbára budapesti látképeket sugárzott, bizonyítván, hogy az ország vízfejű­sége halhatatlan. Ugyanezekben a pillanatokban az elfele­dett vidéken, így Tatabányán is, kitört a háború. Az égre lőtt színes rakéták pukkanásai és a mindenhonnan min­denhova haj igáit petárdák ezreinek robbanása szinte ösz- szefolyt. Valahogy nem az új év fölötti örömet közvetítet­te háborúktól vészterhes mindennapjainkban ez a perce­kig tartó szüntelen lődözésre emlékeztető akció, hanem az erőszakét, mely mindjobban elhatalmasodik. Máskor békés szobakutyák vonyítottak a hirtelen támadt kinti zűrzavar hallatán. S miközben Göncz Árpád vasárnapi iskolába va­ló szózatát hallhattuk mindkét csatornán arról, hogy le­gyen béke, tűrés és szeretet, újévi jókívánságként, egy sztentori hang ordította túl a robbanásokat az utcán:„B... átok szájba a k... anyátokat!” így kezdtük az évet és bizony mondom, hogy.a szólás szerint az egész évre jellemző az, ami az első napon törté­nik Az erőszak hullámai szinte mindent elöntöttek az ün­neplés ürügyén. Január elsején reggel fel nem robbant pe­tárdák ezrei hevertek mindenfelé, a belvárost beborította a. szemet, az állomási aluljáróban a fehérneműbolt kirakatát, bezúzták. Talán a féktelen örömtől, de miért vitték el ak­kor a kirakatból a melltartókat és a tanga bugyikat az utolsó darabig? És ugyan ki volt az az erős csapat, mely ugyanott az aluljáróban feltépkedte a vízlefolyó vasrácsait. Fseménytelen éjszaka volt — mondta a rendőrség, ügyeletese. Nos, ennyire volt eseménytelen. S ez csak egy kis szelete a valóságnak. (kádár) ÁéRAm 1992. január 2., csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom