24 óra, 1991. május (2. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-08 / 106. szám

A 24 ÓRA MAGAZINJA Áz utolsó szó jogán... Hég egy a TKTV-ügyről A SAJNÁLATOS helyszűke miatt nem vállalkozhatom arra. hogy a 24 ÓRÁ-ban megjelent minden írás valameny- nyi felvetésére reflektáljak. Mindenkor állok azonban ren­delkezésére azoknak, akiknek konstruktív mondanivalójuk van — függetlenül attól, hogy véleményük eltérő-e vagy sem. Bár igaz, hogy magam, megkülönböztetett figyelmet főként addig fordítottam a TKTV-ügyre, amíg bebizonyít­hattam, hogy a tatabányai önkormányzatban pártcsatározá­sok pedig nincsenek (ennek nyilvános elismerése az ellen­érdekű fél részéről meg is történt!), s azt, hogy a TKTV függetlenségének pártoktól való veszélyeztetése puszta ki­találás (érmék cáfolatára pedig egyetlenegy példát sem tu­dott felhozni senki! ! !). Sajnálatos, hogy feltehetően egy szűk érdekcsoport erő­nek erejével — mégis — demoralizáló akcióvá akarta duz­zasztani a TKTV-ügyet. S nem volt hajlandó észrevenni, hogy indulatszítási kampánya, amit a TKTV főszerkesztői poszt körül gerjesztett, mennyire átlátszó akkor, amikor például az egykori tanácsi apparátus vezető állásainak meg­pályáztatása, vagy a vállalatok (IKV, VGÜ) átszervezése példás nyugalomban folyt, illetve folyik (ahol pedig az em­beri sorsokat, s a humanitárius szempontokat illetően ösz- szehasonlíthatatlanul nagyobb a tét!). Ha valaki megfigyelte a TKTV közszolgálati funkciójá­ra utaló mondatomat (Elfújta a szél... című írás, 24 ÓRA, április 9.) —, s abból prekoncepoiós alapon nem a sajtófüg­getlenség sérelmét akarta kihámozni mindenáron —, annak be kellett látnia igazamat a hírek és vélemé­nyek hitelességének, naprakészségének, és kellő terjedelmének igényére nézve, amit egy utóbb keltezett állampolgári levél (24 ÓRA, április 19.) rendkívül meggyőzően és találóan alá is támaszt. Ez áll benne: „Ráadásul mit lát a választópolgár? (a TKTV-ben __ a szerző). Egy-két képviselő kivételével (például Helmledr.) nemigen hallunk olyan észrevételt, hogy-., az én körze­temben a választók véleménye..., az én választóim azt szeretnék... stb.” — Való igaz! A levél írója (is) tényleg hiába keresi-várja az ilyen megnyilatkozásokat, hiszen a TKTV ezeket gyakorta fel sem veszi, vagy ha meg is teszi, azokat adásai folyamán következetesen nem mutatja be a nézőknek. Pedig — ha az önkormányzati testület üléseiről szóló adásoknak legalább a keresztmetszete objektív volna —az érdeklődők láthatnák, hallhatnák — dr. Helmle Lászlón kí­vül — főiként Izing Mihály, dr. Kiss József, FákOZdi József, dr. Petrássy Miklós, Pöltl János, Sülé Károly, Szalontay Csaba, Tremmel József, Zombai Tamás stb. képviselőtársa­im valamelyikét vagy többségét — velem együtt — amint olykor szinte megszállottan mondjuk, védjük, harcoljuk a lakossági érdekéket, interpellálunk, számonkérünk, vagy indítványozunk. — De nem látják, mert nem mutatják ne­kik. Csoda-e hát, ha azt hiszik, hogy velük nem is foglal­kozunk? Természetes, hogy ilyen tájékoztatási hiányok miatt va­lóban kialákulihaittak olyan lakossági vélemények, amelyek az iménti idézetben is megfogalmazódtak, s ugyanez az alulinformáltság tényleg kedvező táptalaja lehet a pártcsa- tározásokról, s a függetlenség eltiprásáról szóló demagóg propaganda hatásos terjesztésének. Figyelemre méltónak találtam az újságban közölt leve­lek között azt a felvetést, amelyik elfogultság nélküli tár­gyalásokat ajánlott az érvek - el lenérvek tisztázására, illetve a szakmai alkalmasság eldöntésére (24 ÓRA április 25.). — Igaz, de csakis akkor, ha ez karakterisztikusan a TKTV ügyét szolgálná, s nem silányodna ismét az egyéni érdek­harc szintjére. — Másfelől pedig úgy ítélem meg, hogy a szakmai megmérettetés egyik alapvető (és objektív) eszkö­ze már adott is: a TKTV működtetését össze kell vetni az Oroszlányi Városi Televízió közszolgálati funkcionálásával és országos szerepléseivel! Nyomban szembeszökik a szak­mai alkalmasságot-alikalmatlanságot jelző különbözőség! Er­re tehát gondot igen, de újabb időt igénylő előkészületeket nem is kell fordítani. Bizonyára nem számítana közérdekűnek, ha szó (betű)- párbajra vállalkoznék a 24 ÓRÁ-ban megjelent írások (le­velek) már-már személyeskedő kiszólásaival. Ezért ettől el­tekintek, de a mértéktartás hiányának tanúsításaként talán mégis bemutatok egy illusztris szövegrészt (24 ÓRA, április 22.), amelyek „emelkedett” intelligenciáját bizonyítva bele- dumálásnak minősít valamely állásfoglalást, miközben az önmérséklet kultúrájára hivatkozik. Viszont nyomatékosan szeretném kiemelni azokat a ki­fogásokat, célzásokat (24 ÓRA. április 22., 25., 26.), amelyek nemtetszést vagy kételkedést fejeztek ki amiatt, mert vol­tak, akik velem értettek egyet, s ezt a 24 ÓRÁ-ban én meg is köszöntem. — Pedig, ha nehezményezik, ha nem, ez még akkor is így van és igaz, ha az a bizonyos (fent említett) érdekcsoport fanyalogva kényszerül megélni azt a tényt, hogy az egykor volt egyvonalas véleménynyilvánítások kor­szaka lejárt! Kijelenthetem, hogy állításom azóta is többszörösen igazolódott, ezért köszönetemet megismétlem! — Kijelentem továbbá, hogy én — mint megválasztott önkormányzati kép­viselő — még egyetlen tatabányai polgárt sem vezettem fél­re (a köszönet közzétételével sem!), vagy csaptam be! Aki ilyesminek ellenkezőjét — legalább egyetlen alátámasztott esetről — tud. kérem, hozza nyilvánosságra! VÉGÜL, nem értem, miért az aggodalmaskodás afelett, hogy a TKTV-ügy híre városunk vagy megyénk „hallótá­volságán” kívülre is eljut? (24 ÓRA, április 25.). Vagy tán’ vannak takargatni valók?! — Nézetem szerint ennek a kér­désnek — úgymond — a helyére kell kerülnie: teljes nyílt­sággal feltárni mindent, ami körülötte eddig folyt és folyik tovább — emberségesen ugyan, de tekintet nélkül szemé­lyi és tárgyi vonzataira, valamint kendőzetlenül kiterjesztve a kényelmetlen összefüggésekre is. Akár az ország színe előtt! Hegedűs Csaba Szabad a sajtó, szabad a tánc NYILVÁNVALÓ, a sajtót be kell tiltani. A tévét, a rá­diót is természetesen, sőt! Csak baj van vele. Véleményeket közöl. Szubjektiven kommentál. Állást foglal ügyekről. Hagy másokat is megszólalni. Ez így nem mehet tovább! ' Mennyivel egyszerűbb lenne nélküle az élet! Ha a MUNKÁLTATÓ csak a saját hangját hallaná, és rögtön egyetértene magával. Ha a nép véleményét nem akarná mindenáron maga a nép megfogalmazni, meghagyná ezt képviselőjének. És a képviselő üyenÍGfíSán rögtön egyetért- hetne a nép véleményével — íme, a megtestesült demokrá­cia. Letéteményese a MUNKÁLTATÓ, aki fizeti a sajtót. Akkor pedig csak elvárhatja, hogy neki magának legyen igaza? Lehetőleg mindig — vagy legalább többnyire. Igaza is van: egyetértő véleményekkel, gratulációkkal halmozzák el. Ismerősök és „ismeretlen polgártársak”. De ki fizeti a MUNKÁLTATÓT? Persze, hogy a nép. A nép azonban elhalmoz — gratulációkkal természetesen^ a „kifejtett nézeteikért” — így teljes a logikai lánc. Nyilván­való, a sajtót kell betiltani. És marad az egyetlen, a helyes, a nem vitatható vélemény — a népé. Amit egyes-egyedül a képviselő képvisel. Amulva figyelem, kik és mik elő nem jönnek ebben a „vitában” minimális önmérséklet nélkül. Megszólal egy kép­viselő: mit számít, hányán készítették a TKTV további lé­tét megpecsételő „előterjesztést” — minden indoklás nélküli huszonöt soros halálos ítélet az intézményre, azonnali sze­mélycseréért kiáltva — ő bizony fölteszi a kezét! Minden­képpen. Most dönthet, nem úgy. mint tavaly, amikor még külsősként — messzire a képviselőségtől — törvénytelen sztrájkot szervezett a főszerkesztő ellen. Akkor nem sike­rült — most eljött az idő: egy szavazat már biztos. Olvasom, mit nyilatkozik egy bizottsági elnök, és tátva marad a szám. „Etikátlan” főműsoridőben „a város pénzén” a TKTV sorsával foglalkozni. Elhiszem. Hajnali kettőkor, Bánkis sikerek A Tatabányai Bánki Donát Ipari Szakközépiskola tanulói sikeresen szerepeltek az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny döntőjében. A Nagykanizsai Cserháti Szakközépiskolában ren­dezett országos döntőn a „Bánkit” 4 tanuló képvisel­te. A gépszerelő- és karbantartószakmában az ötödik, technikus évfolyamon a 27 döntős között Csatái Mik­lós a 13., Dákai Tamás a 14. helyen végzett. A ver­senybizottság döntése szerint ők jeles osztályzattal technikusok lettek. A IV. osztályosok versenyében ketten voltak ér­dekeltek ugyanezen a szakon. Seprényi Ferenc 15. he­lyezést ért el. Vötös Róbert az erős mezőnyben 7. lett. Fzzel az eredményével mentesül a műszaki tan­tárgyak szakmai képesítő vizsgái alól és teljesítette az egyetemi felvételi vizsga követelményeit is. Az iskolában folyó gépészképzés hagyományaihoz méltó szereplésért dicséret illeti a tanulókat és a fel­készítő tanárokat Létkérdés az érdekvédelem Jó vagy rossz közérzetüket a betegek is érzik. (Fotó: Fodor) A munkavállalók érdek­védelméről és a társadalom- biztosítás tervezett reform­járól esett szó az Egészség­ügyben Dolgozók Szakszer­vezeteinek Komárom-Esz- tergom Megyei Szövetsége által a napokban Tatabá­nyán szervezett összejöve­telen. Beer Jánosné, az 1991. május 8., szerda síri csendben, az éj leple alatt etikusabb elintézni az ilyes­mit. És elfarolni a nyilvánosság elől, választott tisztségvise­lőként az ígéretet be nem tartani, a stúdióba nem beülni, percekkel az adás előtt magunk helyett levelet küldeni? Majd ha aktuális lesz — csakhogy coki, azt nem a tévések mondják meg, egy téma, egy kérdés mikor érdekelheti a nézőt — aki mellesleg választópolgár is — hanem a Bizott­ság, a Hivatal, a Testület. Megfellebbezhetetlenül. Bizottsági jegyzőkönyv — számunkra — nem hozzáfér­hető. Egyébként persze, elvileg, nyilvános. Hogy nem volt szavazás? Aki így emlékszik, „meglehetősen pontatlanul” teszi. Igaz, képviselő ő is, bizottsági tag, de biztosan nem figyelt. „Kiérlelt” javaslatról van szó. Hogy a dokumentu­mokat nem mindenki látta? Istenem. Attól még a huszonöt soros végeredmény nyugodtan lehet „a bizottságok egyhan­gú javaslata”. Demokrácia van. A polgármester leszavazha­tó. és ha hinni lehet az előzetes számtani bűvészmutatvá­nyoknak, már döntés előtt, most többen vannak határozott és egyhangú véleménnyel a tévé ellen, mint a testület össz- léts zárna. Olvasom, mit nyilatkozik egy néző, Török Zsuzsa, aki külsőzött régebben, így a véleménye abszolút megbízható a TKTV-ről. Micsoda egyéniségek voltak azelőtt a televízió­nál! Például Bukowsky Zoltán! Azok voltak a szép idők! Ja, hogy a levélírót igazi nevén Bukowsky Zsuzsának hív­ják? És hogy az érintettel házastársi kapcsolatban áll? El­feledte megemlíteni. És azt, hogy B. Z. a főszerkesztői posztra pályázva alumaradt, aztán — lásd korábban — tör- vénvtelen sztrájkot szervezett, átejtette a stábot, amelyik végül is kidobta magából? Részletkérdések, nem illenek a koncepcióba. Itt, én most, szabad a tánc. Hogy mi a tényleges helyzet a Tatabányai Közösségi Televíziónál? Hogy mi lesz vele? Akit ez a kérdés érdekel, azt „megmételyezte a destruktív propaganda”, hogy egy, a vitában megnyilatkozó képviselőt idézzek. Hogy tönkrement eszközökkel, lehetetlen munkakörülmények között — a ko­rábbi 2 hetenkénti egy órával szemben — heti öt napon van adás? Hogy van 100 oldalas képújság, aminek megtekinté­sére más helyi tévék tanulmányutakaf szerveznek? Hogy százával jönnek a nézői levelek, hogy ha valaki valamit végképp nem tud elintézni, végső esélyként a Kodály térre jön? Hogy azt mondja egy Amerikából itt járt nemzetközi hírű kábeltelevíziós szakember, amit itt látott, az „méltán felvehetné a versenyt bármelyik közepes méretű amerikai CATV-rendszer produkciójával”? Hogy egymásnak adják a kilincset a reklámfilm-megrendelők. és hogy a nullára írt eszközökkel több mint hárommilliós bevételt termelt tavaly a TKTV? Hogy a Magyar Televízióban az élmezőnyben tar­tanak számon bennünket? Hogy a munkaidő nálunk nem 8 óra. hanem tizenkettő? Ugyan már! Egyik sem a Hivatal, a Bizottság, a Testület, a Képviselő véleménye. Vagy ob­jektív szakmai nézet, vagy egyszerű tény. És mint ilyen, ugye, nem lehet „kiérlelt” döntések alapja ... SAPIENTI SAT. Tesszük a dolgunkat tovább, amennyi­re lehet, függetlenül a vitától. Amíg van mivel, van hol és van kinek. A száz gépelt sorból pedig — mert ennyit kap­tam a szerkesztőtől — a fennmaradó kilencet — tisztelettel felajánlom Hegedűs Csaba képviselő úrnak, használja egész­séggel. Úgyis tömérdek mondanivalójától fosztotta meg ed­dig az olvasót a „diszkriminatív közléspolitika”. E. Nagy Lajos (még) a TKTV főszerkesztője Tűnődő epilógus... A hosszúra nyúlt vitát lezártnak tekinti a szerkesztőség — és nem vállalkozik a „döntőbíró” szerepére sem. Bízom abban, hogy az olvasó pontosan érzékelte, hol van az igaz­ság ebben a különös „perben-haragban” — amelynek_ter- mészetesen nem csak a közösségi televízió volt a „vádlottja”. Nem egy periférikus szakmai kérdés, a „helyi televíziózás” volt itt a tét, — ez a vita a hatalom és a nyilvánosság mai kapcsolatáról — különös „viszonyáról” — adott képet — kórképet is. A képviselő úr gondolkodásmódja, érvrendsze­re az évtizedekkel ezelőtti múltba vitt vissza — még csak nem is a pártállam fejlett korszakának puha diktatúrájá­hoz, hanem egy keményebb parancs ura Imi korszakhoz, ami­kor a pártot, államot, hivatalt hivatalosan képviselő vezető megfellebbezhetetlen politikai, szakmai ítéletet mondhatott ki olyan kérdésekben, amelyekben semmilyen más jogosít­vány nem volt — csak a hatalmi pozíció... Én azonban bízom abban, hogy más idők járnak, hogy a valóban a közösséget képviselő testület felül tud emelked­ni presztízsszempontokon, politikai elfogultságokon — ki­zárólag a jogszerűség, az igazságosság vezérli döntéseiben. Gombkötő Gábor EDDSZ országos vezetősé­gének tagja, a megyei szö­vetség titkára meghívta az értekezletre az alapszerve­zetek titkárait, a Magyar Orvosi Kamara helyi veze­tőit, a Független Szakszer­vezetek Demokratikus Li­gájának és a Megyei Kór­ház Demokratikus Orvos­fórumának képviselőit. A szervezőknek köszön­hetően, egy asztal köré ül­hettek végre azok, akiknek összetartása nélkül szétfor- gácsolódik a szakszervezeti érdekvédelem. Az elmúlt években tapasztalt kilépési hullámok ellenére megyénk­ben ma is az ágazati dol­gozók 70 százaléka tagja a szakszervezetnek. A kilé­pettek sorában az orvosok rétege volt többségben, de így is 300-nál többen dön­töttek úgy, hogy marad­nak a szakszervezeti köte­lékben. (Ebben szerepet ját­szott az is, hogy a Ma­gyar Orvosi Kamarát meg- alákulása óta belháborúk, megosztottság, ellen- és párhuzamos szerveződések „kísérik” — A szerk.). Az ágazat súlyos problé­mái mellett, a tervezett re­formok idején létkérdés a markáns, határozott mun­kavállalói érdekvédelem. Már ennek szellemében vi­tatták meg Tatabányán a legaktuálisabb kérdéseket. A társadalombiztosítás új rendszerének tervezetéről a megyei igazgatóság vezető­je, Selmeczi Károly és dr. Hargittai Mária, a me­gyei önkormányzati hiva­tal egészségügyi és szociá­lis osztályának irányítója tájékoztatta a résztvevőket. A vitában számos észrevé­tel és javaslat hangzott el, melyek kifejezték azt, hogy a dolgozók várják és szor­galmazzák munkájuk tel- jesítményirányos megíté­lését, ugyanakkor szeretnék nyomon követni a befize­tett társadalombiztosítási járulékok tetemes összegé­nek sorsát. Szeretnék elér­ni, sőt követelik azt is, hogy a szakszervezetek képviseltessék magukat a megalakuló társadalom- biztosítási önkormányza­tokban. N. Zs. 24-+RAM

Next

/
Oldalképek
Tartalom