24 óra, 1990. szeptember (1. évfolyam, 124-148. szám)

1990-09-11 / 132. szám

A nyergesújfalui Vecsési „Rendes embereket festek" Szabó Szaniszló, az Eternit Kft. igazgatóhelyettese köszönti a város első díszpolgárát Megyénk legfiatalabb városa, Nyergesújfalu díszpolgári cí­met adományozott Vecsési Sán­dor festőművésznek. A Duoa- parti település első ilyen jelle­gű elismerését Miskolczi Jó­zsef, a városi tanács elnöke ünnepélyesen adta át a tömeg­szervezeti székházban. A mű­vészt a nyergesújfalui zeneis­kolások rövid műsorral, a helybéli vállalatok képviselői ajándékokkal köszöntötték. * Vecsési Sándor 1930-ban született Nyergesújfalun. Karonülő gyermek volt. amikor őt és édesapját — aki gyakran volt Kernstok Károly modellje — Mannó Miltiádész megörökítette egy plakáton. Nyergesújfalu új­donsült díszpolgára mégsem innen „merített”. Bár tehet­sége korán megmutatkozott, szegény család, gyermeke­ként a szülők szakmát akar­tak adni a kezébe. 1946-tól három évig villanyszerelő­ként dolgozott az akkori Eternit Művekben. A tehetségkutató mozga­lom szerencsére őt is megta­lálta, így került a Képző- művészeti Főiskolára, ahol Főnyi Géza és Bernáth Au­rél tanítványaként végzett 1954-ben. Négy év múlva Derkovits-ösztöndíjat ka­pott, 1973-ban elnyerte a szocialista országok festé­szeti díját Szófiában, 1975- ben érdemes művész lett. Azóta még egy seregnyi díj birtokosának vallhatja ma­gát. A XX. század II. világ­háború utáni időszakának egyik legnagyobb magyar festőművészévé vált. Alkotás közben a gyer­mekkor, Nyergesújfalu a legerősebb ihlető elem. Nem tudja, és nem akarja felej­teni a temető melletti szü­lői házat, a maroknyi ker­tet, a virágokat, a Luka- patak hídját, a környék dombjait, az öreg-kőt. A modellek családtagjai, bará­tai — nem egyszerűen ki­választott arcok. A nagy­mama, aki az uraság kocsi­sa volt, az édesanya, aki képein mindig ünneplőbe öltözik, az édesapa, akinek szívóssága, kitartása, tisz­tessége sugárzik az ecsetvo­nások nyomán. Természete­sen ott vannak a vásznakon Gizella húga, és a társ, Ba- zsonyi Arany portréi is. Második hazája Dömsöd, a Duna-part meghatározó maradt életében. Az egysze­rű emberek életének egy­szerű, ünnepi pillanatairól mesél az ecset nyelvén. Ve­csési Sándor — megfogal­mazásában — rendes embe­reket fest. Nyergesújfalun készek a tervek egy városi színvonalú kiállítóterem lét­rehozására. Ha az álom va­lóság lesz, egy állandó kiál­lításon, az Ermitázs és a Magyar Nemzeti Galéria után minden bizonnyal itt is helyet kapnak Vecsési Sándor alkotásai. Vágónyúl-termeltetés jövedelem A KONTAKT Kft. vágónyúl-termeltetésre kistermelőkkel több­éves szerződést köt kedvező feltételekkel 1990. évben TERMELTETÉSRE BIZTOSIT: Szaporításra alkalmas, növendéket, ketrecet, elletőládát, itatószelepet, itatócsövet. A velőnk kötött szerződés alapján a termelőhely szerinti hitelintézetnél hitel igényelhető 2—5 éves lejáratra. A hitel ketrecre, tartozékaira; tápvásárlásra és ólépítésre használható feL Igénybe lehet venni újrakezdők, pályakezdők vállalkozói kölcsönét is Jutalékos szervezőket vágónyúlátvételre alkalmazunk. Személyesen minden kedden és szerdán, 9—14 óráig tájékoztatásra, szerződéskötésre állónk a kistermelők rendelkezésére. Budapest XI., Törökugrató u. 7. (Gazdagréti lakótelep), Érdeklődésre tájékoztatót küldőnk. Érdeklődni lehet levélben: 2071 Páty, Hősök tere 2. telefonon: 1-736-931. 1547 A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének Tata­bányai Szervezete országos CAC kutyakiállítást rendezett Tatabányán, a KOMÉP-pályán. A vasárnapi ebrandevúra az ország igen sok helyéről, valamint külföldről, csaknem ez­ren neveztek, illetve jelentek meg kedvenc kutyusukkal, a bírálóbizottság előtt. Mintegy negyven fajta kutyát látha­tott a több ezer érdeklődő, és hatvan dijat osztottak ki a. fajtagyőztesek, a fajta-csoportgyőztesek között. Emellett a kiállítás legszebb kutyája címet is meghirdették, s a serle­get egy osztrák hölgy samojéd északi szánhúzó kutyája nyerte. „Szép leányok, ne sírjatok..." mert „Újra itt van a nagy csapat!" A rádió nyolcas stúdiójában a régi csapat új dalokon dolgozik MTI-fotó „Rohan az idő...” Már több mint húsz év telt el azóta, hogy isteneinkké fo­gadtuk őket. Több mint húsz évvel ezelőtt történt, hogy árulónak — nemzedé­künk elárulójának — bé­lyegeztük Fodor Katit. Fo­dor Katinak komoly fejtö­résébe került az is, mennyi ötször öt, de ezt megbocsá­tottuk neki. Ö viszont azt az öt nevet se tudta felso­rolni! Azt az öt nevet sem, amelyet mély álmunkból felriadva is fújtunk: Leven­te, Szabolcs, Tini, Lajos és Pásztori. Fenn ültünk Illés szeke­rén. Minden kincsünk ott volt Illés szekerén. Zene szólt rajta.' Ez a zene nem egyszerűen zene volt. Ez a másság volt. Mi foggal-kö­römmel harcoltunk mássá­gunkért, így lettünk egyfor­mán mások, másképpen egyformák. Akkor tudtuk, „Íróasztal mellett ülnek jó emberek ...” és tudtuk, neked is, nekem is „... azt mondják, hogy jobban tenném, ha megpi­hennék, ártalmassá válhat az ugrálás!” De ez se té­ged, se engem nem érdekelt. Te is, és én is Leventéékkel válaszoltuk: „Nem akarok állni, ha futnak a percek, nem akarok állni, ha for­dul a Föld.” S a Föld fordult. Nagyot ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■Mi Köszönet a Az idén is volt a bányásznapon, Tatabá­nyán a Május 1. parkban a Családsegítő Köz­pontnak „Tiszta szívek sátra”. Ebben a sá­torban többek között ingyen osztogattak ki­sebb ajándékokat, vérnyomást mértek, AIDS-totót, és különböző egészséges életmód teszteket tölthettek ki gyermekek-felnőttek. Hogy mindezt a családsegítő megtehette, kö­segítőknek szönetet mond a tejipari vállalatnak, a sütő­ipari vállalatnak, a Városi Sport- és Szabad­időközpontnak, az Oázis strandnak, a Nép- ház és Játékszínnek, a Stop cukrászdának, Sajdli Ferenc zöldség-gyümölcs kiskereske­dőnek, a Hungária Biztosítónak, a Gyermek­védő Ligának, s a Móra óvodának. fordult. Illés szekere pedig megállt. Aki rajta ült — te is, én is — leszálltunk róla. beálltunk a sorba, de azóta is tisztelettel gondolunk Il­lés szekerére, a szabadság szekerére, még akkor is, ha a pluralizmus ma már több annál, mint választási íehé- tőség Illés, Metró és Omega között. Tegnap kezembe vettem a lemezüket, lllésék és a po­fonok — ez volt a címe. Azok a pofonok egykor ne­künk is fájtak. Azokra a po­fonokra ma már büszkék vagyunk. Azóta a lemez ba­rázdáit simára boronálta az idő, no meg a tű. Az ezer- háromszáz forintos, szürke, kétgombos, Supraphon le­mezjátszó tűje. De a lemez így is szól. így is jó zene szól róla. Klasszikus muzsi­ka, melytől, fene tudja mi­ért, ma is sűrűbben ver a szívünk. Most „Újra itt van a nagy csapat!” A fényképezőgép lencséje lám, együtt találta az isteneket. Annak idején még Komjáthy műsorába is csak a szerkesztő fanatizmu­sa vitte be őket, most vi­szont a Népstadion kapuja nyílik meg előttük. Színpa­dot ácsolnak nekik. Sokan, akik már nem kaptak je­gyet a szombati koncertre, a pénteki főpróbára igye­keznek helyet kapni. Akár sikerül még bejut­notok, akár nem „Szép leá­nyok ...” — kik tán már nem vagytok se szépek, se leányok — „... ne sírja­tok!” Szombaton a TV 1-en, 22.25-kor, százhúsz percben mindnyájan megláthatjuk Illés szekerét, melyet — akár' hiszitek, akár nem hi­szitek —, nem evett meg az idő vasfoga. Szabó Péter Jó tanácsok „Jó tanács kezdő udvarlóik­nak : Ha a ház asszonyának kegyeit keresed, sose felejtsd, hogy 1 — az úr pukkancs, az úrnő élénk természetű; — az úr otthon gubbaszt, az úrnő imádja a lakás melegét: — az úr despota, az úrnő talpraesett; — az úr slampos, az úrnő a szerény öltözéket kedveli; Egy olasz családi lapból «RAM 1990. szeptember 11., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom