24 óra, 1990. május (1. évfolyam, 20-45. szám)

1990-05-02 / 20. szám

T aláló címre lel­tek az új par­lament alakuló ülése előtt né­hány nappal elkészült választási almanach szer­kesztői. A Szabadon vá­lasztott cím ugyanis többrétegű. Szabadon választották az állam­polgárok az új parla­ment tagjait —, s ami szabadon választott, azt igazán nagy kedvvel, am­bícióval csinálja az em­ber. Ami az almanach la­pozgatásakor legelsőre szembetűnik: sok az is­meretlen arc, sok a fi­atal az új képviselők kö­rében — és életrajzi adataik között alig-alig szerepel, hogy eleddig politikai, közéleti sze­repet betöltötték volna. Sok hát a „pályakezdő” politikus, az „amatőr”, akiknek azonban most igazán „profi” munkát kell végezniük, olyan úton elindulva, amelyen igazából még soha nem járt hazánkban a de­Szabadon választott mokrácia. Feltűnően sok a „humán értelmisé­gi”, művész, író, jo­gász, orvos, pedagógus, s mintha a szükségesnél kevesebb lenne a gazda­sági szakember, pedig most igazán jó közgaz­dákra lesz szüksége az országnak. S természe­tes az a hiányérzet is, hogy több nagyon széles társadalmi bázis, réteg képviselői is hiányoz­nak majd az ülésterem­ből. De hát most először nem a „statisztikai szem­pontok”, előre tervezett „arányok” alapján dön­töttek a választópolgá­rok, hogy minden réte­get, korosztályt orszá­gosan képviseljenek a honatyák — most igazán egy-egy jelölt személyi­ségének vonzereje, vagy éppen pártjának prog­ramja döntött Ezt a parlamentet, az új képviselőket valóban szabadon, minden kor­látozás nélkül választotta az ország, valóságos, igazi versenyhelyzetben győztek a jelöltek. Elé­gedettek lehetünk hát önmagunkkal mi, válasz­tópolgárok, és a követke­ző hónapok, évek ese­ményei, eredményei dön­tik el: elégedettek le­hetünk-e új képviselő­inkkel, akik nagyon ne­héz körülmények között vállalkoznak az. olykor szinte reménytelennek tűnő feladatra, hogy a törvénykezők és a kor­mányzók felelősségével segítsenek létrehozni a közös művet: egy való­ságos demokráciát, mű­ködőképes gazdaságot. Józan, reális, körülte­kintő törvényekkel, gya­korlati döntésekkel se­gítsék feloldani a gaz­dasági-társadalmi fe­szültségeket, megszün­tetni az aggodalmakat, félelmeket — a régi ro­mok eltakarítása mellett segítsenek jól megala­pozni egy új ország épí­tését — valamennyi ma­gyar számára. Nem csak korrpányzópárti, de a reális ellenzéki prog­ram is ez — és bármeny­nyire is furcsa a szituá­ció, de a lényegi kér­désekben együtt kell mű­ködnie a jelen Magyar- országán minden józan politikai erőnek. 0 választók — miközben sze­retnék figye­lemmel kísérni a nyilvánosság eszközei­nek segítségével is az új parlament munkáját — ezt várják, ezt ké­rik azoktól, akikre egy ország, a nép sorsá­nak alakítását bízták, akiknek bizalmat sza­vaztak: a szabadon (ki­választottaknak ... — őr — Mit mond Petrasovits Unna? Mindenkit meglepett a hír, hogy a szociáldemokraták elnökasszonya május 6-án, a nagyválasztmányi ülésen, fel­ajánlja lemondását. De talán még a meghökkentő informá­ciónál is érdekesebb, hogy a sok lehetséges helyszín közül, éppen Oroszlányban hozta nyilvánosságra elhatározását a közismert politikus. Vasárnap délelőtt a szerveződő független szakszerveze­tek küldötteivel tárgyalt, délután pedig öttagú japán dele­gációt fogadott Petrasovits Anna. Végül — a hosszú nap után — este hat órakor tudott annyi időt szakítani, hogy válaszoljon a 24 ÓRA munkatársának kérdéseire. — Nyers, őszinte reagálásra volt szükségem. Az orosz­lányi csoport a legfiatalabb. Hiteles, érdekektől mentes alapszervezet. A bányászvárosban szerveződő szociáldemok­raták a személyi harcoktól távolmaradtak. Az ő elfogulat­lan véleményük, reakciójuk volt fontos számomra. Ezért mondtam el ott, amit elmondtam. Tudni akartam, ők ho­gyan látják a Qártvezetés problematikáját. — Az elkeserítően gyenge országos választási ered­ménnyel szemben itt a megyében sókkal kecsegtetőbb volt a produktum. Most mégis bizonyos kiábrándulás, elkesere­dés tapasztalható. — Ez csak átmeneti hullámvölgy. Előbb-utóbb felszín­re tör újból az erre a megyére jellemző hatalmas vitalitás. Mi sem bizonyítja jobban, hogy Oroszlányban és Bábolnán dinamikusan szerveződik a független szakszervezet. — Május 6-a hamarosan itt van. Miként zajlik le a sokak szerint sorsdöntő tanácskozás? — A személyi kérdéseknél előbbre valóak a politikai témák. Tárgyalnunk kell a munkásérdekvédelemről. Meg­alapozzuk a korrigált szakszervezeti politikánkat. Termé­szetesen nagyon fontos az is, hogy javítsuk, szépítsük pár­tunk image-át. A konzekvenciát már levontuk. Személyi vi­ta, torzsalkodás nem lehet vonzerő senki számára. Ha a választmány elnöki pozíciómban megerősít, azonnal szerve­zeti változásokat fogok javasolni. Ha pedig elfogadják a lemondásomat, ugyanolyan lelkesen dolgozom, mint eddig. Akkor is szívvel-lélekkel szociáldemokrata vagyok. Most és mindörökké, —m.e.— Vízum nélkül az NSZK-ba Május elsejétől, tehát keddtől megszűnt a vízum- kényszer Magyarország és az NSZK között. Alföldy Tádé, a Külügy­minisztérium főosztályve­zetője, az MTI érdeklődé­sére elmondta: Olaszor­szág és az NSZK után, vár­hatóan a Benelux államok­kal és Franciaországgal is hasonló megállapodás szü­letik. Véleménye szerint egy éven belül a magyar állam­polgárok lényegében egész Európában szabadon, vízu­mok nélkül utazhatnak. Majálisok Május van: gyönyörű. Azt mondják, hogy idén ünne­peljük századszor május 1- jét. Ez azonban olyan téve­dés, mely az elmúlt negy­venöt év demagógiájának, hazugságainak a következ­ménye. A második interna- cionálé ugyanis száz éve éppen azért tette erre a napra megalakulását, a há­romszor nyolcas (nyolc óra pihenés, nyolc óra szórako­zás, nyolc óra munka) ma is felettébb aktuális köve­telésének jegyében, mert a munkások századokra visz- szamenöen ünnepeltek ezen a napon! A harmincas évek­ben május 1-je majd min­denütt hivatalosan is ün­nep lett, XII. Plus is meg­szentelte, Munkás Szent Jó­zsef ünnepévé nyilvánította. A vidám majális, a munká­sokat ünneplő. a munkások jogait követelő május 1-je„ 1945 után vált a munkás ünnepe helyett a munka ünnepévé. Kötelező de­monstrációvá, a képmutatás csúcspontjává. A munkát ünnepeltették kötelezően, azt, amit a múlt rendszer a legkevésbé becsült. Ma új­ra követelés, hogy minden munkás kapja meg a meg­becsülést, munkájának ér­téke szerint, s legfeljebb napi nyolc órát kelljen azért fáradoznia, hogy megalapoz­za a saját és a társadalom jövőjét. Az idei május 1-jén megyeszerte vidám majáli­sok voltak. Gondűző majá­lisok. De én hiszem. hogy a nagy panoptikum bukása után, néhány év múlva is­mét azzá nemesedik ez a nap, ami mindig is volt: a munkás szép ünnepévé. Kádár Péter Tatabánya Forog a körhinta Tatabányán az erőműi pá­lyán nonstop rúgják a bőrlabdát. — Barátságos meccs, in­kább a mozgás öröméért — ad szíves-örömest felvilá­gosítást Bencsák úr, a ke­vés nézelődők egyike. — Az Erőmű és az ERŐKAR öreg­fiúik játszanak. Hujber Zolika viszont ép­pen befejezi a mérkőzést, és levonul a fűről. Édesapjával játszotta le élete első, de bizonyára nem utolsó mécs­esét. Eltalálta a labdát egy­szer a bal, egyszer pedig a jobb lábával. Figyelemre méltó teljesítmény, hiszen a fiatalember januárban volt egyesztendős. A Közművelődés Háza előtti téren focizni nem le­het. Van viszont pónilovag- lás, játszóház, videomozi, gyöngyfűzés, szalma- és pa­pírhajtogatás, árucikkek minden mennyiségben. Fo­rog a körhinta, harsog a hamgosbemondó, jönnek- mennek az érdeklődők. — Egy kulcstartót szeret­nék. — A Lapkiadó sátra előtt megáll a Bíró család." — A vásárlóknak apró ajándék — hangzik a fel­világosítás. — Pénzért ezt nem árusítjuk. Ha csak egyetlen újságot is vesznek, kaphat a kislányuk kulcs­tartót. Tessék 5.80 a vasár­napi 24 ÓRA, mellé a heti műsorral együtt ez is rá­adás. , — Vegyünk lufit! — ka­nyarodik Kovács Máté édes­apja elé háromkerekű jár­művén, elállva az utat. A zord szülő ezúttal hajthatat­lan. — Hogyisne, tegnap vet­tünk már ötven forintért. Szó. ami szó, nem két- fillér, mint ahogy a kolbász, a rántott hal. meg az itóka sem olcsó mulatság. Azért mégis akad éhes ember, aki nem sajnálja a nagy pénzt. Seres Csabának van iga­za. Akárhogy vesszük, ő az, aki olcsón megúszta. Horgá­szás, táplálkozás, hintázás helyett, a gumipámákon próbálja ügyességét. Kocká­zat nélkül gyakorolja a szal- tót. Tízesét már a harmadik „menetre” fizeti be. Igaz, cipő nélkül, de ennyi pén­zért ugyan még hol ugrál­hat manapság az ember?! (Folytatás a 3. oldalon.) ■■■■■■■ Sportfesztivál a megyeszékhelyen Tatabányán rendezték hat baráti város hagyományos találkozóját. Ezen a sport- fesztiválon Saint Lo (Fran­ciaország), Christchurch (Anglia), Aalen (NSZK), Sa­int Ghishlain (Belgium), Ces- ke Budejovice (Csehszlo­vákia), és Tatabánya ama­tőr és profi sportolói mér­ték össze tudásukat. A há­romnapos eseményen a kul­túra és a szórakozás sem hiányzott a gondosan elő­készített programból. A ren­dező szerv, a Tatabányai Városi Tanács VB. Ifjúsági- és Sportosztálya remek munkát végzett. Nem köny- nyű, tíz sportágban precíz, mindenre kiterjedő munka­tervet készíteni. Most, a verseny végén elmondhat­juk. mindenféle aggodalom alaptalan volt. (Fotó: Linc- maier Rita. Tudósításunk a 7. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom