Dolgozók Lapja, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

Egyházi személyiség kapta a „Tata városért” díjat A szereiéiből (akadt szolgálat Szabó Nándor tanácselnök adta át a kitüntetést Fodor András esperes úrnak (Fotó: Haraszti) Kiváló és érdemes művészek Fodor Andrásnak stílu­sa van. Rohanó vilá­gunkban ő a nyugalom szigete, akinek társasá­gában jó megpihennie hívőnek és hitetlennek egyaránt. Isten szolgá­ja. közéleti ember, Tata város megbecsült polgá­ra. Olyasvalaki, akinek egész élete — a napok­ban ünnepelte 70. szüle­tésnapját — bizonyíték arra, hogy a legkilátásta- lanabb helyzetekben is van remény, mert a hit, a rendkívül erős hit bá­torságot és erőt ad. Olyat, amivel a gyarló ember megsokszorozhatja ön­magát, amivel reményt, bizakodást táplálhat má­sokba. Fodor András re­formátus esperes hite ilyen. Életútjának megpróbál­tatásai bizonyítékok arra, bogy aki elkötelezettséget vállal, az nemcsak önmagá­ért. családjáért képes ki­állni — ha kell harcolni — hanem másokért is. Bandi bácsi — sokan van­nak. akik csak így hívják — fiatalon kezdte a lelkek­Bukó József, az intézmény igazgatója cseppet sem elé­gedett. Ügy érzi, hiába fut versenyt az idővel, hiába tesz meg minden tőle telhe­tőt, az anyagi lehetőségek megzabolázzák a fantáziá­ját, kordában tartják tevé­kenységi körét. Az 1986-ban kezdődő kísérlet, a családias nevelés módszere azóta pol­gárjogot kapott. Óriásit nyertek ezzel a gyerekek, hiszen a tizenkét tagú cso­portban sokkal inkább kiala­kulhat a családias hangulat, más a miliő, mint a hagyo­mányos nevelőotthoni körül­mények között. A létszám kisebbik hányadának te­remthették csak meg ezt a lehetőséget. A korszakvál­Rádiózzunk! A megye valamennyi rá­dióklubja várja azokat a fiatalokat, akik szeretnének megismerkedni a korszerű számítógépekkel és a rádió- technikával. Azok a diákok, akik e klubok tagjai kíván­nak lenni, nemcsak techni­kai ismereteiket fejleszthe­tik, de a nemzetközi kap­csolatok révén nyelvtudásu­kat is lényegesen fejleszt­hetik. * Megyei rádióamatőreink megkezdték a készülődést a világkiállításra. Terveik szerint korszerű techniká­juk igénybevételével és nemzetközi kapcsolatuk fel- használásával jelentős sze­repet vállalhatnak a propa­gandamunkában. A milliós turistaforgalom tájékoztatá­sában, a percre kész infor­mációk átadásában. kel való foglalkozást, hiszen már a második világháború kirobbanása előtt, a pápai református kollégium diák­jaként rendszeresen prédi­kált. Minden vasárnap Ba- konyszentkirályon, ahol be­teg kollégáját helyettesítet­te. Később Szombathelyen volt tábori lelkész, majd a teológia elvégzése után Cseszneken töltött egy te­let, onnan került Tatára 1944. február 1-jén. A vér- zivataros időkben itt kötött házasságot, s itt vált olyan lokálpatriótává, akit min­denki tisztel. Nem véletle­nül választották 'meg ta­nácstagnak tíz évvel ezelőtt, s körzetét immár két cik­lusban képviseli lelkiisme­retesen, becsülettel. Aki többször hallotta már hozzászólását a városatyák egy-egy ülésén, az jól tud­ja. hogy Fodor András espe­res nemcsak választóinak képviselője, hanem a szegé­nyek, az elesettek, a hátrá­nyos helyzetűek gyámolító- ja. Jóformán nincs olyan ta­nácskozás, hogy ne emelne értük szót. Ám ennél sok­kal többet tesz a hétközna­pokon. Helytállása elsősor­szo rongáló érzelmi hát­tás, az intézet egészének családias jellegűvé való át­alakítása tehát még — ki tudja meddig — várat ma­gára. Az igazgató pedig minden gyerekének szeret­né megadni ezt a nagyobb esélyt a mindennapi életbe való beilleszkedésre. A Komárom-Esztergom Megyei Tanács Végrehajtó Bizottságának keddi ülésén, ahol a gyermekváros két évtizedes működését, gond­ját, baját, terveit tárgyalták, heves vitát indukált a mi­nisztérium képviselőjének hozzászólása. Utóbb kide­rült ugyan, hogy a nézetek mégsem állnak messze egy­mástól, de e kialakult han­gulat, a polémia sok min­A zöld utat a változások­ra a Minisztertanács febru­ár 14-i rendelete biztosítot­ta: a volt MHSZ a jövőben társadalmi szervezetkén* működjön tovább. Természetesen azonnal mozdult a szövetség: febru­ár 24-én megtartotta orszá­gos küldöttgyűlését, ahol már a tágabb értelemben vett tagságot képviselték a jelenlévők. Az eredmény sem maradt el, hiszen meg­született a határozat: ezen­túl önszerveződéssel alakul­janak az új klubok, illetve működjenek tovább a régi­ek. A gyűlésen megszüntet­ték a régi parancsuralmi struktúrát és ideiglenes el­nökséget választottak. Az értekezlet egyben „névadó ban az ő érdeme, de mint azt a „Tata városért” díj átvételekor is hangsúlyozta: „Feleségemnek nagyon so­kat — bár azt is mondha­tom, hogy — jóformán mindent, neki köszönhetek." A kívülálló persze nem ítél­heti meg ezt, de az biztos, hogy Kató néni valóban el­választhatatlan párjától. Valójában a Fodor házas­pár Philemonhoz és Baucis­dent felszínre hozott. Töb­bek között azt, hogy a so­kat emlegetett közösségi ne­velés uniformizálta a gyere­keket. Eltűnt az egyéniség. A humanizált nevelés felté­teleit csak a család, az ah­hoz hasonló kisebb közösség, személyre szóló egyéni bá­násmód tudja megteremte­ni. Az ideális az lenne, ha minden gyereket — erre a nehéz feladatra vállalkozó — rátermett családhoz he­lyezhetnének el. Esetleg a mostani 2200 forintos gon­dozási díj további emelésé­vel segíthetnék ezt a törek­vést az illetékesek. Az in­tézmény igazgatója lehűtöt- te a kedélyeket. Sajnos, mint mondta, ezeknek a gyerekeknek legnagyobb ré­sze már poklot járt, mire Komáromba kerül. Egyik­másik annyi lelki sérülést hordoz, hogy egy normális család nem tud, felkészült­ség híján nem is tudhat bán­ni vele. Egy kamaszt pedig már nem adhatunk családi ünnepség” is volt- Az MHSZ új neve: Magyar Technikai és Tömegsport- klubok Szövetsége. Akkor, 24-én eldőlt, hpgy végleg felnyíltak a sorompók. Me­gyénk sem tétlenkedett: március 12-ére összehívta megyei vezetőségi ülését Ezen a fórumon döntötték el azokat a feladatokat, melyek lehetővé teszik a klubok számára az egészsé­ges átalakulást: — Az alulról építkező szö­vetség tartson olyan klub­közgyűléseket, ahol a tagság önmaga választja meg veze­tőit, rendezze a „maga száj­íze” szerint sorait, döntsön a tulajdonába kerülő eszkö­zök ésszerű felhasználásáról. — A tagok határozzák el, hoz hasonlítható, akik egymásban és másokban ta­lálták meg" életük értelmét Munkásságuk tiszteletre és követésre méltó. A ma már nyugdíjas pedagógus-fele­ség és férje, a közmegbe­csülésnek örvendő lelkipász­tor gyakorlatilag együtt ér­demelte ki a „Tata váro­sért” díjat, még ha formai­lag azt csakis Fodor András kapta. Palásti Péter gondozásba. Megoldhatatlan helyzetbe hoznánk a jó szándékú nevelőszülőket Az ifjúsági garzonszálló kapcsán az önálló életet ta­nulgató fiatal felnőttekre is jutott a figyelemből. Egye­lőre tizenketten kaptak he­lyet az épületben a gyer­mekváros korcsoportjából kinőtt gyerekek közül. A többi hely a későbbi nagy­korúakat várja. Gyermek- védelemre mindig szükség lesz. Legfeljebb a „felállás” lesz más az évek múlásával. A pubertás felé tolódik el a gondozásra szorulók köre. A terv az — mondta a mi­nisztérium képviselője —, hogy 24 éves korig terjesz­tik ki az állami gondosko­dást. Természetesen a kép­zés rendszerét is a változó adottságokhoz kell majd hozzászabni. Ha mindegyik­nek szakmát adhatunk, na­gyobb az esélyük arra, hogy megállják a helyüket az életben, és nem a rendőrség gondját szaporítják. hogy a jövőben milyen szer­vezeti formában kívánnak a klubok működni. A hétfői értekezleten szó­ba kerültek személyi kérdé­sek is. Mint megtudtuk: rendkívül nagy lesz a moz­gás. Folyamatban vannak a nyugdíjazások, átszervezé­sek, leépítések, magyarán drasztikus létszámcsökkenés várható az apparátusban. Végezetül a gyűlésen ti­zenkét tagú intézőbizottsá­got választottak, melynek feladata a rövidre szabott időben (május 26-án lesz a megyei közgyűlés) a sűrűsö­dő feladatok megoldása, a klubközgyűlések, vagyonfel­mérések -segítése. Ez a bi­zottság a mindenes szerepé­re vállalkozott, mivel a szervezeti változtatások mel­lett figyelembe kell venni, hogy jön a tavasz, kezdőd­nek a különböző szintű ver­senyek, melyeket' a megyei szövetség ebben a számára nehéz helyzetben sem kíván elhanyagolni. Tóth Sándor A Minisztertanács a kul­túra fejlesztése terén szer­zett kimagasló érdemei el­ismeréséül, március 15-e al­kalmából kiváló és érdemes művész kitüntetéseket ado­mányozott. A MAGYAR KÖZTÁR­SASÁG KIVÁLÓ MŰVÉSZE KITÜNTETÉST KAPTA: Babarczy László, a Kapos­vári Csiky Gergely Színház Jászai Mari-díjas igazgató- főrendezője, a Magyar Köz­társaság érdemes művésze; Bende Zsolt, a Magyar Ál­lami Operaház Liszt Fe- renc-díjas magánénekese, a Magyar Köztársaság érde­mes művésze; Bíró Miklós, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas főoperatőre, a Magyar Köztársaság érdemes művésze; Csernus Tibor Munkácsy Mihály-díjas fes­tőművész; Deim Pál Mun­kácsy Mihály-díjas festő­művész; Fehér Miklós, a Vígszínház Jászai Mari-dí­jas díszlettervezője, a Ma­gyar Köztársaság érdemes művésze; Gyarmathy Lívia, a Magyar Filmgyártó Válla­lat SZOT- és Balázs Béla- díjas filmrendezője, a Ma­gyar Köztársaság érdemes művésze; Hemző Károly Balázs Béla-díjas fotómű­vész, a Magyar Köztársaság érdemes művésze; Horváth Adám, a Magyar Televízió SZOT-, Balázs Béla- és Er­kel Ferenc-díjas főrendező­je, a Magyar Köztársaság érdemes művésze; Jakovit $ József szobrászművész; Jo- vánovics György szobrász- művész; Kende János, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas operatőre, a Magyar Köztársaság érde­mes művésze; Király József Munkácsy Mihály-díjas bel­sőépítész, a Magyar Köztár­saság érdemes művésze; Ko­csis Zoltán Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongora­művész, a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola egye­temi docense, a Magyar Köztársaság érdemes művé­sze; Koós Olga, a Szolnoki Szigligeti Szíriház Jászai Mari-díjas színművésze, a Magyar Köztársaság érde­mes művésze; Kozák And­rás, a Thália Színház Jászai Mari-díjas színművésze, a Magyar Köztársaság érdemes művésze; Lengyel György, a Pécsi Nemzeti Színház Já­szai Mari-díjas igazgatója, a Színház- és Filmművészeti Főiskola egyetemi tanára, a Magyar Köztársaság érde­mes művésze: Marton Lász­ló, a Vígszínház Jászai Ma­ri-díjas igazgató-főrendezője, a Magyar Köztársaság ér­demes művésze; Molnár Pi­roska, a Kaposvári Csiky Gergely Színház Jászai Ma­ri-díjas színművésze, a Ma­gyar Köztársaság érdemes művésze; Orosz János Mun­kácsy Mihály-díjas festőmű­vész, a Magyar Köztársaság érdemes művésze; Pong or Ildikó, a Magyar Állami Operaház Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magántáncosa, a Magyar Köztársaság érde­mes művésze; Ránki Dezső Kossuth- és Liszt Ferenc- díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola egyetemi docense, a Magyar Köztársaság érde­mes művésze; Reisenbüchler Sándor, a Pannónia Film Vállalat Balázs Béla-díjas animációs filmrendezője, a Magyar Köztársaság érde­mes művésze; Soproni Jó­zsef Erkel Ferenc-díjas ze­neszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rek­tora, a Magyar Köztársaság érdemes művésze; Tokody Ilona, a Magyar Állami Operaház Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magánénekese, a Magyar Köztársaság érde­mes művésze; Tréfás György, a Debreceni Csoko­nai Színház SZOT- és Liszt Ferenc-díjas magánénekese, a Magyar Köztársaság ér­demes művésze; Zelenák Crescendo. Munkácsy Mi­hály-díjas grafikusművész, a Magyar Képzőművészeti Főiskola egyetemi tanára, a Magyar Köztársaság érdé* mes művésze. A MAGYAR KÖZTÁRSA­SÁG ÉRDEMES MŰVÉSZE KITÜNTETÉST KAPTA: Bárány Frigyes, a Nyír­egyházi Móricz Zsigmond Szíriház Jászai Mari-díjas színművésze; Bozóky István nyugalmazott színész-rende­ző; Böszörményi Géza, a Magyar Filmgyártó Vállalat SZOT- és Balázs Béla-díjas ' filmrendezője; Cs. Kovács László szobrászművész; De- vich János Liszt Ferenc- díjas szólista, a Kodály Vonósnégyes tagja; Eger­vári Klára, a zalaeger­szegi Hevesi Sándor Szín­ház színművésze; Eichner Tibor, a Magyar Állami Operaház magántáncosa; Emyei Sándor Munkácsy Mihály-díjas grafikusmű­vész; Falvay Attila szólista, a Kodály Vonósnégyes veze­tője; Fiffls Gábor Liszt Fe­renc-díjas hegedűművész, a Kodály Vonósnégyes tagja; Gaubek Júlia Munkácsy Mihály-díjas belsőépítész; Gothár Péter, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas rendezője; Gu- lyás Gyula szobrászművész; Hágai Katalin, a Magyar Állami Operaház Liszt Fe­renc-díjas magántáncosa; Horling Róbert Balázs Bé­la-díjas fotóművész, a Ma­gyar Távirati Iroda főszer- kesztő-hel vettese: Horváth Jenő rendező; Horváth Z. Gergely, a Magyar Televí­zió Balázs Béla-díias ren­dezőié; Jeney Zoltán Erkel Ferenc-dfias zeneszerző; Kardos Ferenc, a Magyar Filmgyártó Vállalat Balázs Béla-díjas rendezője; Kar­dos Sándor, a Magyar Film­gyártó Vállalat Balázs Bé­la-díjas operatőre; Keme- nes Fanny, a Fővárosi Ope­rettszínház jelmeztervező­je; Kútvölgyi Erzsébet. a Vígszínház Jászai Mari-dí­jas színművésze; Lendvay Ilona, a Magyar Divat In­tézet ruhatervezője; Lukács Sándor, a Vígszínház Jászai Mari-díjas színművésze; Macskássy Katalin, a Pan­nónia Film Vállalat Balázs Béla-díjas rajzfilmrende­zője; Major János grafikus- művész; Merényi Zsuzsa, az Állami Balett Intézet veze­tő tanára; Mészöly Katalin, a Magyar Állami Operaház Liszt Ferenc-díjas magán­énekese; Mihályfi Sándor, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas rendezője; Né­meth József, a Szegedi Nemzeti Színház Liszt Fe­renc-díjas magánénekese; Presser Gábor Erkel Fe­renc-díjas zeneszerző, elő­adóművész ; Simon Zoltán nyugalmazott zenei vezető; Szabados Árpád Munkácsy Mihály-díjas festő- és gra­fikusművész, a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi do­cense; Szabó Tamás Liszt Ferenc-díjas szólista, a Ko­dály Vonósnégyes tagja; dr. Székely György színháztör­ténész; Szilvitzky Margit Munkácsy Mihály-díjaa iparművész, a Magyar Ipar- művészeti Főiskola egyete­mi docense; Tímár Sándor állami díjas, a Magyar Ál­lami Népi Együttes SZOT- és Erkel Ferenc-díjas mű­vészeti vezetője; Vas János, a Magyar Szinkron és Vi­deo Vállalat Balázs Béla- díjas szinkronrendezője; Veres Lajos Munkácsy Mi­hály-díjas ipari formaterve­ző. _____________ O OUKXEÓK I megyei tanács végrehajté bizanságáraK fórumán A családias nevelésé a jövő Pereg a film. Főszereplői gyerekek. A Komáromi Gyermekváros lakói. Égésien aprók, óvodáskorúak, kisiskolások és kamaszok — a felnőttkoron innen. A hétköznapoknak abban a kicsinyke szeletében, ami­kor a megyei tanács stúdiójának kiváncsi kamerája életükbe pillantott, elégedettnek, kiegyensúlyozottnak látszanak. A felvétel nem adhatja vissza a bennük munkáló feszültséget, a rányt... Magyar „Moccan” a honvédelmi szövetség I Eogutód MTTSZ néven fnlytatja... A demokratizálódás, a társadalmi mozgások nyil­vánvalóvá tették, hogy a volt MHSZ-nek végre va­lóban meg kell újulnia. Ez a „pezsgés” immáron két éve tart. Sajnos a főtitkár későn érezte meg az „új idők szelét”, ezért csak az év elején távozott — erő­teljes nyomásra, és mint az egy apparátusi értekezle­ten elhangzott: érdemei elismerése helyett... 1990. március 15., csütörtök LAPJA 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom