Dolgozók Lapja, 1990. március (40. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-15 / 64. szám

szent magyar sza Hősök és sírok Esztergomban Sokan, és egyre többen vagyunk úgy esztergomi öregdiákok, aikiknek első randevúja a kies Duna- parton, a hajdani 1848-as szabadságharcosból lett vá­rosatya, Palkovics József emeltette betonpadnál volt. Szentgyörgymező eldugott kocsmáit kerestük lopva a 13 aradi vértanú neveit vi­selő sikátorokban, olykor aggódva vártam Valikét randevúra a Bezze János utca macskakövein. Sokat vitatkoztam Miklós bará­tommal, miszerint az or­szágszerte dalolt Kossuth- nótát 1848 kora őszén az ál­lamférfi esztergomi látoga­tásakor írta Hulányi Ferenc (Bécsben zeneszerzést ta­nult) kántor. Bizonytalan a tudásunk erről. A régi nép­dalnak csak aktualizált szö­vegét írták-e Észtergomban, netán higgyünk a valóság égi másának? Valóban a Temető utcai kántoriakban született ez a forradalmi da­locska? Esztergomban szüntelen ápolták az 1848—49-es sza­badságharc hőseinek emlé­két. Csupán a legkalando­sabbakról, életük zömét Esztergomban töltöttekről szólunk. Nehéz ellenállni a csábításnak. A genius loci fantázia lebegtetésre kész­tetése, vagy a helytörténet bizonyítékokkal alátámasz­tott tényeiből állítsuk-e össze emlékeinket? Az utób­bit választottuk. Bizonyít­ható adatok tömkelegé ten­né indokolttá a legmeré­szebb szárnyalású fantáziát is. A legkalandosabb életű emberek egyike volt a ké­sőbb meggy fakirály” né­ven ország-világszerte is­mertté lett Oltóssy Pál, az­az: a kismartoni születésű Langecker Pál. A Bécs mel­letti Báden sajátos, faragás­ra alkalmas meggyfatele­pein tanulta ki a sajmeggy- megmunkálást. Mint vál­lalkozó meggyfaültetvényes, szipka- és sétabotfaragó került a fiatal svábfiú a vá­rosba. 1848-ban a hívó szó­ra honvédnek árt. Komá­romban, Klapka György csapatába kerül1. A körül­zárt Komárom és a távol, zömmel Debrecenben tartóz­kodó Kossuth közti össze­kötő tiszt, futár, hírszerző volt. Egy ízben, késő éjjel (át­úszva a Dunán), érkezett Komáromba. Az egyik bás­tyánál égett a város. Lan- gecker Pál hadnagy riasz­totta az őrséget. Eloltották a tüzet. Másnap Klapka várkapitány megtudta a bá- deni fiú hős cselekedetét. Hivatta Langeckert; „Ne legyen ilyen csúnya sváb neved, legyen ezentúl Ol­tóssy — eloltottad a tü­zet ..." A szabadságharc hőse most az esztergomi temető­ben pihen. A ma is élő le­származottak féltett kincsei a Kossuthtól kapott arany­gyűrű, a hős személyes em­léktárgyai. * 1848-ban* a norvégjai Os- lóból egy fiatal ácslegény, Gudbrand Gregersen céh­legény vándorútra indult. Münchenben út- és hídépí­tő mérnök lett. Útja Bécsbe vezetett. Onnan került Esz­tergomba. Itt vette feleségül a helyi fűszerkereskedö lá­nyát, Sümegh Alojziát. Gregersen a Vág-menti hi­dak építésére, az Esztergom —Érsekújvár vasútvonal építésére kapott megbízást a monarchiától. 1848-ban Kossuth seregébe állt a norvég.Gregersen. Utászszá­zados beosztásban hadiutak építésére, hidak tervezésére az ütközetek felvonulási te­repeinek megtervezésére bízták meg parancsnokai. A szabadságharc után „csak úgy mellékesen” a konstan­tinápolyi (mai Isztambul) kikötőt tervezte a török kormánynak. Konstantiná­polyból hazaérve Budapes­ten és Szobon telepedett le a jónevű építész. A mai Lónyay utcában lakott. Sok remek palotát épített Buda­pesten és országszerte. Esztergomban a szabad­ságharc valamennyi hősé­iről utcát neveztek el. A város reprezentatív terei; Aradi-vértanúk, Bem Jó­zsef; az utcák: Kossuth, Damjanich, Besze János (Esztergom országgyűlési képviselője, a nemzetőrség kapitánya, ügyvéd) és vala­mennyi tábornokról. utcát neveztek el. Szentgyörgy- mezőn (szinte egy csokor­ban) a honvédtemető kör­nyékén az aradi vértanúk­ról szintén elneveztek egy- egy utcát. Különös megbe­csülés övezi Esztergomban a honvédtemetőt. Az 1848— 49-es harcok sebesültjeinek kórháza volt Esztergomban. A soroknál felállított, em­lékműre helyezett táblákon az osztrák katonákról is megemlékezik az utókor. E temető halottja többek kö­zött Bátory Schulz Bódog honvéd ezredes (a Báthory- előnevet katonáitól kapta.) Természetes, hogy a hon­védtemető sírjai évente friss virágcsokrokat kapnak. Az emlékműre babérkoszorúk kerülnek. Talán az sem túl nagy baj, hogy a Kossuth- nóta vándordallama úgy véljük, itt keletkezett. Hi­szem, hogy a jövő nemzedé­kek sokasága fog még ked­vesével találkozni a Pal- kovits-padnál, nosztalgiára szomjúhozva sokan fognak. még sétálni a Dessewffy Arisztid, Pöltenberg, Nagy Sándor — és a többiek ut- j cáin. Ha Esztergomba érkezel, kedves vendég, a Kertváros sugárútján, a Damjanich János nevet viselő főutcán jutsz a város szívébe. Kicsit talán szimbolikusan is ér­tendő ez az idegenforgalmi útbaigazítás. Cs. Nagy Lajos A honvéd temetőhöz vezető utcák —egyszerű ácsolt feszület alatt az 1848—49-es hősök síremléke. Csanády János: Orkán ordít ,.. forgatja csáklyáját a vérpiros este, mint vitorla fátylát, egy-egy felhőt ránt le — v. nem fújja szel fent: a lobogó selyme kókadozik, pedig hej-de-égrekelne! A zászlórúd orra Nyugat felé mutat, Keletnek integet, recseg-ropog a tat, a komp forgolódik visszavágyva egyre mondát morzsolgatva a mesés keletre! De nem, nem lehet ezt, arrafelé nincs nyom, viharok seprője elverte-törölte. Lelked-szíved-lelked ha oda is húzna az éji Hold-fényben, visszatérsz reggelre; itt kell tusakodni, » itt kell hadakozni. a két roppant part közt lánccal horgonyozni, mesés napnyugatról újra verset koholni... itt kell, itt kell, itt kell... míg viharos este göngyöli be jelleg vásznait vörösbe, orkánját ordítva a fülünkbe fújja, lobogót, vitorlát bont és szaggat ujja! Baranyi Ferenc: TORINO, I860. Most szép lenni katonának, mikor parancsnok és vágyak megegyeznek szóról-szóra, s újra szól a Kossuth-nóta. Szól és száll a kék azúrban, zengve. nekiszabadultan, Magyarország felé röppen, mint sirály, úgy tündököl fenn. Viszi hírül, hogy a Pónak partján, paripák dobognak, dübörgésük a Dunáig hangzik s reménységgé válik. Látják majd az Adrián át . szállni szabadság sirályát, tolla felragyog fehéren a tengerfeletti éjben. Újra szól a Kossuth-nóta, s megegyeznek szóról-szóra a parancsnok és a vágyak — most szép lenni katonának! Mátyás Ferenc: Csendes forradalom Csendes ez a forradalom, hála Isten, forr a lélek, hogy a nép magán segítsen, nem ágyúz, nem tapos vérben, s el sem . oroz senkitől vagyont, s ellene nem jön orosz, csak a könnyeit szárítja, — szárítaná, ha nem lenne még-oly közel az a halál, az a számos kínzó tábor, a sok bűntett, ’l s ne nézne vissza ránk vádlón, kit megöltek, de kit megnyomorítanak, kifosztanak. üres kincstári kamrától mit várhat az? Romlakók maradtunk itt a szegénységben, — bizakodhatunk-e, hogy nem halunk éhen? Nincsen okunk énekelni, fáj a múlt még, diderget a minduntalan ránkborult ég. _____________________—_____________________1 B ertolucci ötvenéves 1 Bernardo Bertolucci korát tekintve a filmvilág rendezőinek középgenerációjához tartozik. Hiszen március 16-án ünnepli 50. születésnapját. Munkásságának jelentőségét, széles skáláját tekintve, bízvást mondhatni, hogy az élvonalba tartozik. Parmában született, mint az ismert író és filmkritikus, Attilio, Bertolucci fia. Pályáját újságíróként kezdte, aztán versírással pró­bálkozott, majd rövidfilmeket készített. 1962- ben lett Pier Paolo Pasolini asszisztense. Pa­solini írta Bertolucci első önálló A halál cí­mű filmjének a forgatókönyvét. Második filmje, az 1964-ben készült A forradalom előtt, új irányt jelentett az olasz film tör­ténetében. Ebben és aiz azt követőkben is a fasizmussal foglalkozott. A forradalom előtt Cannes-ban elnyerte a kritikusok díját. 1969- ben készült Alberto Moravia írásából A megalkuvó. amelynek hőse a fasiszta érában csinált karriert. A Pókstratégia (1970) a “mítosszal és az árulással foglalkozik. Nagy vihart kavart az 1972-ben készült filmje, Az utolsó tangó Párizsban, amelyet nálunk csak sokéves késéssel mutattak be. Alkotói munkásságának egyik csúcsa a Hu­szadik század, amelyet francia—olasz—NSZK közös produkcióban valósított meg 1976- ban. Ebben áz olasz történelem 50 évét dol­gozta fel, középpontjában két család törté­netével, 1900-tól a fasizmus bukásáig. Moravia és Pasolini progresszív csoportjá­nak tagjaként a öO-ms években számos esszét írt. és sok játékfilmnek volt a társszerzője. Legutóbbi, nálunk bemutatott filmje Az utolsó császár, amely ugyancsak ellentétes kritikai visszhangot váltott ki, de minden kétséget kizáróan monumentális alkotás, amely kilenc Oscar-díjat kapott. Filmjeiben új csillagokat fedezett fel, és neves színészeknek adott nagy szereplehe­tőséget. Az utolsó tangó ban az akkor még Bertolucci portréja ismeretlen Maria Schneidert láthattuk Mar­ion Brando oldalán. A Huszadik században a többi között Gérard Depardieu, Robert de Niro, Donald Sutherland játszotta a főbb szerepeket. A megalkuvó sztárja Jean-Louis Trintignant és Stefánia Sandrelli volt. Az utolsó császár ban érdekes szerepet bízott Peter O’Toole-ra. Az ötvenéves — fiatal — Bertolucci re­mélhetőleg még sok remekművel örvendez­teti meg a filmjeit mindig érdeklődéssel vá­ró közönséget. — e — DOLGOZÓK 1990. március 15.. csütörtök Emléktáblák a honvédtemetőből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom