Dolgozók Lapja, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESOUETEKI

1989. június 1., CSÜTÖRTÖK

AZ MSZMP

KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XLIV. évf., 127. szám Ára: 4,30 forint

Interparlamentáris Unió

Az országgyűlési ülésszak második napi munkájának megkezdése előtt ülést tartott az Interparlamentáris Unió magyar csoportja.

A tanácskozáson értékelték a Budapesten,

márciusban megrendezett 81. IPU-konferencia munkáját, amelyben 94 országból mintegy 1000 küldött vett részt. A legfontosabb tapasztalatként emelték ki, hogy a külföldi képviselők pozitívan nyilatkoztak a hazánkban végbemenő politikai folyamatokról, a magyar parlament munkájáról.

Az ülésen elfogadták Barcs Sándor lemondását az IPU magyar csoportjának elnöki tisztségéről.

Tanácskozik az Országgyűlés

Szűrös Mátyás elnökletével szerdán folytatta munkáját az Országgyűlés kedden megkezdődött ülésszaka. Az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy először a mező- gazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló; a földről szóló 1987. évi L törvény módosításáról szóló, valamint az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a parlament.

Hiitter Csaba expozéja

Szűrös Mátyás ezt követően bejelentette, hogy a vendégpáholyban foglal helyet Sztan- ko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Nemzetgyűlésének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön köszöntötte a bolgár vendégeket.

A három törvényjavaslathoz kapcsolódóan Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter tartott expozét.

A gazdasági reformhoz illeszkedő törvényjavaslat

A három törvény módosítását, korszerűsítését a társadalmi fejlődés, a gazdasági megújulás követelményei tették szükségessé — mondta expozéja bevezetőjében a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, majd rámutatott; — A termelőszövetkezetekről, a földről és az erdőkről, valamint a vadgazdálkodásról szóló törvény szorosan ösz- szetartozik. Módosításukhoz abból indultak ki, hogy a föld csak a gazdatudatú, földművelő emberrel együtt lehet igazi érték.

Az egységes szövetkezeti törvényben foglaltakkal

összhangban először a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény módosításának szükségességét méltatva a szövetkezeti szektorról elmondta: a termelőszövetkezetek — gazdasági tevékenységük mellett — meghatározó szerepet játszanak a falusi emberek foglalkoztatásában, a falu társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életének formálásában. Felelősséget viselnek a szövetkezetekhez kötődő csaknem egymillió család sorsáért, falujuk létéért, életük jobbításáért. Hangsúlyozta

ugyanakkor: az időközben

bekövetkezett megtorpanás megakadályozásához már korábban is több előremutató reformra lett volna szükség.

— A beterjesztett törvényjavaslat — mondotta ezután — minden eddigi módosítástól eltérő sajátossága, hogy a tulajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illeszkedő, reformszellemű változásokat tartalmaz. A törvénymódosítás valódi tartalmat ad a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcsolatának, a jogokkal, a felelősséggel és a kockázattal együtt. Ugyanis ez a kapcsolat határozza meg a tag tulajdonosi minőségének tartalmát, és teszi lehetővé számára a tulajdon feletti rendelkezést. Ha ez igazából érvényesül, akkor az új típusú, vállalkozó szellemű, kezdeményező — és persze ennek, előnyeit élvező — szövetkezeti tag eszménye valóság lehet.

— Az oszthatatlanság és a tulajdonviszonyok kapcsán beszélni szeretnék a kötelező földbevitel, a földjáradék és a földmegváltás kérdéseiről. Ez a kérdéskör lényegében több évtizede sajátosan rendezett, igazodott az alacsony mezőgazdasági árakhoz, most azonban a változtatás igénye több helyütt markáns megfogalmazást kap. E valós probléma megoldásának tisztázásához önmagában magasabb jogszabályi előírás sem elegendő.

Tény, hogy a gyakorlati megoldásra hivatott döntéshozók — a termelőszövetkezetek közgyűlései — a gazdasági korlátok miatt dilemmák előtt állnak. A társadalmi igazságosság jegyében — elismerve az igények jogosságát — elő lehetne írni például a földjáradék kötelező emelését, a bevitt földek kiadását, vagy akár azt is, hogy a megváltási ár mértékét a kisajátítási kártalanítás szerint határozzák meg.

— Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályozással csak korlátoznánk a szövetkezeti önkormányzatot — mondotta Hütter Csaba.

A továbbiakban arról beszélt, hogy az önkormányzatok ilyen széles körű és érdemi döntési joggal történő felruházása mellett a törvény az egyén, illetve a közösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tartalmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések szabályozásakor a jelenleginél kedvezőtlenebb helyzetbe senki nem hozható. A másik kötelező előírás, hogy ezek az intézkedések csak a jelenlegi tagokra érvényesek, azok, akiknek a tagsá(Folytatás a 3. oldalon)

Interjú Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával

II verseny kényszerítse az MSZMP-t folyamatos megújulásra

Nagy Imre politikai szerepéről

A párttagság nyomására ősszel pártkongresszus lesz

Grósz Károly, az MSZMP főtitkára kedden interjút adott a Magyar Televíziónak. Az interjú szövegét az alábbiakban teljes terjedelmében közöljük.

★

— Manapság elég sok egyszerű ember úgy érzi, hogy hovatovább lehajtott fejjel ikell járnia azért, mert tagja az MSZMP-nek. Mit mond On ezeknek az embereknek?

— Azt, hogy ne hajtsák le a fejüket, nincs semmiért okuk szégyenkezni. Hisz mindaz, ami az elmúlt évtizedek alatt hibának bizonyult, azért ők nem lehettek felelősek, és nem is felelősek ma sem. Hisz a gondok, a problémák alapvető forrása egy szűk vezetés elhatározásából eredeztethető hibás döntésekből fakad. A párttagok munkahelyeken, az üzemben, falun, az értelmiségi munkaterületeken tették a dolgukat, és igyekeztek felvállalni mindazt, amit úgy éreztek, hogy ebből a politikából számukra követhető. Tehát nem lehet őket elmarasztalni azokért a nehézségekért, amelyek ma egyértelműen, bizonyítottan korábbi döntésekből fakadnak.

— Igen, de hát a többség úgy gondolta, és úgy gondolja ma is, hogy az ország helyes úton járt az elmúlt 32 évben, vagy mondjuk így négy évtizedben. Az igazat szólva itt nem egyes hibás politikai és gazdasági döntésekről beszélnek erőteljes véleményformáló körök, hanem arról, hogy ez az út tévút volt, a fejlődés pedig zsákutcába jutott. Ennek a terhét elviselni az egyszerű párttagnak a saját vállán gondolom nem olyan egyszerű, és olyan könnyű, mint egy-egy hibás döntés terhét.

— Nézze, én tagadom, hogy a négy évtized zsákutca volt, tagadom, hogy hibás út volt, tagadom, hogy hamis az alternatíva, amit választottunk. Attól, hogy egy eszmét fosszul valósítanak meg a gyakorlatban, nem biztos, hogy az eszme a hibás. Hogy itt súlyos hibák történtek, azt a mai végeredmény bizonyítja, de a súlyos hibák mellett is olyan sikerek is születtek, amelyekért nem kell senkinek restellkednie és szégyenkeznie. Természetesen egy eszmerendszernek, mint a szocializmusnak — amely tulajdonképpen mozgalom, s csak hosszú távon

bontakoztathatja ki érdekeit — vannak olyan periódusai is, amelyek kanyaroknak tűn nek utólag, vagy olyan szakaszai, amikor lelassul a fejlődés. Az átmeneti nehézségekből, konfliktushelyzetből, szakaszokból, a nehézségek időszakából olyan következtetésre jutni, hogy az egész hibás, hogy az egész elvetendő, hogy ez az emberiség számára nem lehet alternatíva, — ez megalapozatlan, s meggyőződésem szerint, nagyon praktikus politikai célokat szolgál.

— Ön szerint, tehát tévedés az úgynevezett szocializmusra ráhúzni azt a bélyeget, hogy sztálini modell, amelyet el kell takarítani az útból?

— Itt két különböző dologról van szó. A létező szocializmus az ismert történelmi viszonyok között va_ lóban egy modellben, a sztálini modellben valósult

meg. A sztálini modell pedig nem felel meg a kor követelményének, és utólag végiggondolva, a fejlődést sem biztosította olyan mértékben, mint ahogy kívánatos lett volna, vagy amire lehetősége lett volna, tehát maga mint modell — az én véleményem szerint is — megbukott.

— Magyarország éppenséggel erőteljesen kitörőben van — hogy finom kifejezést használjak — ebből a modellből, különösen, ha szomszédainkra tekintünk, önt egy évvel ezelőtt választották meg az MSZMP főtitkárának. Ebben az egy évben — én úgy gondolom, hogy — Magyarország lélegzetelállító politikai fejlődésen ment keresztül. Először de facto, majd de jure is kialakult a többpártrendszer. Eközben a hatalom szilárdan az MSZMP kezében maradt, de sokak szemében ez a szilárd hatalomgyakorlás csak látszat. Nagyon sokan úgy vélik, hogy az MSZMP inkább a hatalomvesztés felé tart. A vezetését például úgy szemlélik, hogy képtelen a maga által vállalt pozíciókat akár rövid távon is tartani. Most olyan ' példákat fogok mondani, amelyeket Ön természetesen túlontúl is jól ismer, hiszen az Ön személyes felelősségét is hangoztatják ezekben. Az elhatározást, hogy szocialista pluralizmust egypárt- rendszer viszonyai között valósítunk meg, követte a tett: eldöntötte az MSZMP az áttérést a többpártrendszerre. Az MSZMP vezetése elzárkózott Nagy Imre politikai rehabilitálásától, ez a rehabilitálás szerintem gyakorlatilag már megtörtént. Vagy például egy viszonylag friss példa, május elején a KB úgy döntött, hogy pártértekezlet lesz az idén, nem pártkongresszus, tegnap pedig úgy, hogy mégiscsak pártkongresszus lesz. Ezek a hátrálások — hadd nevezzem őket így — részben a közvélemény^ részben a párttagság nyomására történnek. Sokan vélik úgy ezek Után, hogy itt két dologról van szó — — ez a reformkörök tanácskozásán is elhangzott. Az egyik, hogy az MSZMP- nek nincsen programja, a másik, hogy a vezetésének nincsen hitele. Mik mond ön erről?

— Hát először maradjunk a példáknál. Nem egyforma fajsúlyú jelenségek ezek. A többpártrendszer-egy pártrendszer viszonyával kapcsolatban valóban az a folyamat ment végbe, amit az emberek éreznek, tud- SSk, és amit ön is mond. Mi még a pártértekezleten úgy gondoltuk, hogy a politikai pluralizmus az egy- pártrendszer viszonyai kö- zött valósul meg. Erről a vita nem a pártértekezleten, vagy azóta kezdődött, hanem azt megelőzően, jóval korábban. És ezért a pártértekezlet ezt a problémát nyitva hagyta. Az események, a viták, a társadalomban végbemenő érdekek megjelenítésére való erőfeszítések mutatják: mélyebb igény volt arra, hogy ez a pluralizmus a pártstruktúrában is megjelenjen. Énszerintem a vezetés nem hibázott, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a valóságos igényeket elfogadja és elismerje. Ugyanezt másik oldalról is meg tudom közelíteni. A Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt 32

évben — de elmehetek 1948-ig is —, tulajdonképpen monopolhelyzetben volt, versenytársak nélkül. Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy ez sok vonatkozásban nem tett jót ennek a pártnak. Ez alatt az idő alatt a pártba bekerültek olyan emberek is, akik a nehezebb időszakban, mikor megmérettettek, könnyűnek találtattak. Bekerültek olyan emberek, akik nem politikai meggyőződésből, hanem karrierjük érdekében jöttek a pártba. Most látszik, hogy milyen viharos gyorsasággal változtatnak és váltanak köpenyeget.

ön ezen a ponton azt mondja, hogy a többpártrendszer megjelenése tulajdonképpen tisztítja / a pártot, az MSZMP-t.

— Ezt mondtam eddig is, de tovább megyek, nemcsak erről van szó. Az MSZMP utóbbi három évtizedében, ha a gyengeségeket számba vesszük, az egyik legnagyobb gyengesége a személyzeti politikája. Sok tehetséges ember nőtt ki az elmúlt évtizedek alatt, mutatta meg igazi képességeit, tehetségét, ugyanakkor nagyon sok ember „fönnmaradt”, aki a napi munka során nem bizonyított, és mégis sokáig különböző módon tudott a maga számára szilárd egzisztenciát nemcsak megteremteni, hanem megtartani is. Egy versenyhelyzetben ez elképzelhetetlen. És igen, ez a verseny igenis kényszerítse a Magyar Szocialista Munkáspártot folyamatos megújulásra. Ugyanis elméletileg is és ideológiailag is hibásnak bizonyult az a gyakorlat, amelyik az elmúlt 30—32 év alatt nem a megújulásra, hanem a folyamatosságra, az állandóságra tette a hangsúlyt. Ez elvezetett a kényelmességhez. Ez a világ pedig nem bírja el a kényelmes magatartást, a kényelmes szemléletmódot. Kérem itt az alapvető probléma az, hogy abban a felépítményben, amelyben indokolatlanul nagy szerep jut a személyiségeknek, nincs a mechanizmuson belüli kontroll fölöttük, nincs kellő társadalmi kontroll, s egy idő után a kényelmesség, az összefonódás, az úgynevezett hatalmi elit, politikai elit csoportérdeke meghatározóvá válik. Ezért olyan felépítményt kell csinálni, amely természetes működési mechanizmusából kiiktatja ezeket a hibákat.

Javaslom, hogy kanyarodjunk vissza, hiszen Ön azt mondta, nem egyforma súlyú eseteket, példákat hoztam fel arra, amit én visszalépésnek vagy deffen- zívának neveztem. ön mondta: Nagy Imrét nem rehabilitáljuk politikailag. Most pedig az álláspont vélhetően az, hogy Nagy Imrét politikailag rehabilitálni kell. Meglehetősen rövid az időtáv a két állás- foglalás között. Kérem, adjon magyarázatot arra, hogy miért történt ez a fordulat.

— Én már tavaly az Egyesült Államokban, egy sajtókonferencián kijelentettem, hogy amit ma tudunk Nagy Imréről, annak

(Folytató« az 5-ő* oldalon.}