Dolgozók Lapja, 1989. június (44. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESOUETEKI 1989. június 1., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. évf., 127. szám Ára: 4,30 forint Interparlamentáris Unió Az országgyűlési ülés­szak második napi mun­kájának megkezdése előtt ülést tartott az In­terparlamentáris Unió magyar csoportja. A tanácskozáson érté­kelték a Budapesten, márciusban megrendezett 81. IPU-konferencia mun­káját, amelyben 94 or­szágból mintegy 1000 küldött vett részt. A leg­fontosabb tapasztalat­ként emelték ki, hogy a külföldi képviselők pozi­tívan nyilatkoztak a ha­zánkban végbemenő po­litikai folyamatokról, a magyar parlament mun­kájáról. Az ülésen elfogadták Barcs Sándor lemondá­sát az IPU magyar cso­portjának elnöki tisztsé­géről. Tanácskozik az Országgyűlés Szűrös Mátyás elnökletével szerdán foly­tatta munkáját az Országgyűlés kedden megkezdődött ülésszaka. Az Országgyűlés elnöke bejelentette, hogy először a mező- gazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló; a földről szóló 1987. évi L törvény módosításá­ról szóló, valamint az erdőkről és a vadgaz­dálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény mó­dosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja a parlament. Hiitter Csaba expozéja Szűrös Mátyás ezt követően bejelentette, hogy a vendégpáholyban foglal helyet Sztan- ko Todorov, a Bolgár Népköztársaság Nem­zetgyűlésének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön kö­szöntötte a bolgár vendégeket. A három törvényjavaslathoz kapcsolódóan Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter tartott expozét. A gazdasági reformhoz illeszkedő törvényjavaslat A három törvény módosí­tását, korszerűsítését a tár­sadalmi fejlődés, a gazda­sági megújulás követelmé­nyei tették szükségessé — mondta expozéja bevezető­jében a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, majd rámutatott; — A ter­melőszövetkezetekről, a föld­ről és az erdőkről, vala­mint a vadgazdálkodásról szóló törvény szorosan ösz- szetartozik. Módosításukhoz abból indultak ki, hogy a föld csak a gazdatudatú, földművelő emberrel együtt lehet igazi érték. Az egységes szövetkezeti törvényben foglaltakkal összhangban először a me­zőgazdasági szövetkezetek­ről szóló törvény módosítá­sának szükségességét mél­tatva a szövetkezeti szek­torról elmondta: a terme­lőszövetkezetek — gazdasá­gi tevékenységük mellett — meghatározó szerepet ját­szanak a falusi emberek foglalkoztatásában, a falu társadalmi, politikai, gaz­dasági és kulturális életé­nek formálásában. Felelős­séget viselnek a szövetke­zetekhez kötődő csaknem egymillió család sorsáért, falujuk létéért, életük job­bításáért. Hangsúlyozta ugyanakkor: az időközben bekövetkezett megtorpanás megakadályozásához már korábban is több előremu­tató reformra lett volna szükség. — A beterjesztett tör­vényjavaslat — mondotta ezután — minden eddigi módosítástól eltérő sajátos­sága, hogy a tulajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illesz­kedő, reformszellemű vál­tozásokat tartalmaz. A tör­vénymódosítás valódi tartal­mat ad a tagság és a szövet­kezet vagyoni kapcsolatá­nak, a jogokkal, a felelős­séggel és a kockázattal együtt. Ugyanis ez a kap­csolat határozza meg a tag tulajdonosi minőségének tartalmát, és teszi lehetővé számára a tulajdon felet­ti rendelkezést. Ha ez iga­zából érvényesül, akkor az új típusú, vállalkozó szelle­mű, kezdeményező — és persze ennek, előnyeit élve­ző — szövetkezeti tag esz­ménye valóság lehet. — Az oszthatatlanság és a tulajdonviszonyok kap­csán beszélni szeretnék a kötelező földbevitel, a föld­járadék és a földmegváltás kérdéseiről. Ez a kérdéskör lényegében több évtizede sa­játosan rendezett, igazodott az alacsony mezőgazdasági árakhoz, most azonban a változtatás igénye több he­lyütt markáns megfogalma­zást kap. E valós probléma megoldásának tisztázásához önmagában magasabb jog­szabályi előírás sem elegen­dő. Tény, hogy a gyakorlati megoldásra hivatott döntés­hozók — a termelőszövetke­zetek közgyűlései — a gaz­dasági korlátok miatt di­lemmák előtt állnak. A tár­sadalmi igazságosság jegyé­ben — elismerve az igé­nyek jogosságát — elő le­hetne írni például a földjá­radék kötelező emelését, a bevitt földek kiadását, vagy akár azt is, hogy a megvál­tási ár mértékét a kisajá­títási kártalanítás szerint határozzák meg. — Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályozás­sal csak korlátoznánk a szövetkezeti önkormányza­tot — mondotta Hütter Csaba. A továbbiakban arról be­szélt, hogy az önkormányza­tok ilyen széles körű és ér­demi döntési joggal történő felruházása mellett a tör­vény az egyén, illetve a kö­zösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tartalmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések szabályozásakor a jelenle­ginél kedvezőtlenebb hely­zetbe senki nem hozható. A másik kötelező előírás, hogy ezek az intézkedések csak a jelenlegi tagokra érvénye­sek, azok, akiknek a tagsá­(Folytatás a 3. oldalon) Interjú Grósz Károllyal, az MSZMP főtitkárával II verseny kényszerítse az MSZMP-t folyamatos megújulásra Nagy Imre politikai szerepéről A párttagság nyomására ősszel pártkongresszus lesz Grósz Károly, az MSZMP főtitkára kedden interjút adott a Magyar Televízió­nak. Az interjú szövegét az alábbiakban teljes terjedel­mében közöljük. ★ — Manapság elég sok egyszerű ember úgy érzi, hogy hovatovább lehajtott fejjel ikell járnia azért, mert tagja az MSZMP-nek. Mit mond On ezeknek az embereknek? — Azt, hogy ne hajtsák le a fejüket, nincs semmiért okuk szégyenkezni. Hisz mindaz, ami az elmúlt év­tizedek alatt hibának bizo­nyult, azért ők nem lehet­tek felelősek, és nem is fe­lelősek ma sem. Hisz a gondok, a problémák alap­vető forrása egy szűk ve­zetés elhatározásából ere­deztethető hibás döntések­ből fakad. A párttagok mun­kahelyeken, az üzemben, falun, az értelmiségi mun­katerületeken tették a dol­gukat, és igyekeztek felvál­lalni mindazt, amit úgy éreztek, hogy ebből a poli­tikából számukra követhető. Tehát nem lehet őket el­marasztalni azokért a ne­hézségekért, amelyek ma egyértelműen, bizonyítottan korábbi döntésekből fakad­nak. — Igen, de hát a többség úgy gondolta, és úgy gon­dolja ma is, hogy az or­szág helyes úton járt az el­múlt 32 évben, vagy mond­juk így négy évtizedben. Az igazat szólva itt nem egyes hibás politikai és gazdasági döntésekről beszélnek erő­teljes véleményformáló kö­rök, hanem arról, hogy ez az út tévút volt, a fejlődés pedig zsákutcába jutott. En­nek a terhét elviselni az egyszerű párttagnak a sa­ját vállán gondolom nem olyan egyszerű, és olyan könnyű, mint egy-egy hi­bás döntés terhét. — Nézze, én tagadom, hogy a négy évtized zsák­utca volt, tagadom, hogy hibás út volt, tagadom, hogy hamis az alternatíva, amit választottunk. Attól, hogy egy eszmét fosszul valósítanak meg a gyakor­latban, nem biztos, hogy az eszme a hibás. Hogy itt sú­lyos hibák történtek, azt a mai végeredmény bizo­nyítja, de a súlyos hibák mellett is olyan sikerek is születtek, amelyekért nem kell senkinek restellkednie és szégyenkeznie. Természe­tesen egy eszmerendszernek, mint a szocializmusnak — amely tulajdonképpen moz­galom, s csak hosszú távon bontakoztathatja ki érdekeit — vannak olyan periódusai is, amelyek kanyaroknak tűn nek utólag, vagy olyan sza­kaszai, amikor lelassul a fejlődés. Az átmeneti ne­hézségekből, konfliktus­helyzetből, szakaszokból, a nehézségek időszakából olyan következtetésre jutni, hogy az egész hibás, hogy az egész elvetendő, hogy ez az emberiség számára nem lehet alternatíva, — ez meg­alapozatlan, s meggyőződé­sem szerint, nagyon prakti­kus politikai célokat szol­gál. — Ön szerint, tehát téve­dés az úgynevezett szocia­lizmusra ráhúzni azt a bé­lyeget, hogy sztálini modell, amelyet el kell takarítani az útból? — Itt két különböző do­logról van szó. A létező szocializmus az ismert tör­ténelmi viszonyok között va_ lóban egy modellben, a sztálini modellben valósult meg. A sztálini modell pe­dig nem felel meg a kor követelményének, és utólag végiggondolva, a fejlődést sem biztosította olyan mér­tékben, mint ahogy kívána­tos lett volna, vagy amire lehetősége lett volna, tehát maga mint modell — az én véleményem szerint is — megbukott. — Magyarország éppen­séggel erőteljesen kitörőben van — hogy finom kifeje­zést használjak — ebből a modellből, különösen, ha szomszédainkra tekintünk, önt egy évvel ezelőtt vá­lasztották meg az MSZMP főtitkárának. Ebben az egy évben — én úgy gondolom, hogy — Magyarország lé­legzetelállító politikai fej­lődésen ment keresztül. Először de facto, majd de jure is kialakult a több­pártrendszer. Eközben a hatalom szilárdan az MSZMP kezében maradt, de sokak szemében ez a szi­lárd hatalomgyakorlás csak látszat. Nagyon sokan úgy vélik, hogy az MSZMP in­kább a hatalomvesztés felé tart. A vezetését például úgy szemlélik, hogy képtelen a maga által vállalt pozíció­kat akár rövid távon is tar­tani. Most olyan ' példákat fogok mondani, amelyeket Ön természetesen túlontúl is jól ismer, hiszen az Ön személyes felelősségét is hangoztatják ezekben. Az elhatározást, hogy szocia­lista pluralizmust egypárt- rendszer viszonyai között valósítunk meg, követte a tett: eldöntötte az MSZMP az áttérést a többpártrend­szerre. Az MSZMP vezetése elzárkózott Nagy Imre poli­tikai rehabilitálásától, ez a rehabilitálás szerintem gya­korlatilag már megtörtént. Vagy például egy viszony­lag friss példa, május ele­jén a KB úgy döntött, hogy pártértekezlet lesz az idén, nem pártkongresszus, teg­nap pedig úgy, hogy mé­giscsak pártkongresszus lesz. Ezek a hátrálások — hadd nevezzem őket így — részben a közvélemény^ részben a párttagság nyo­mására történnek. Sokan vé­lik úgy ezek Után, hogy itt két dologról van szó — — ez a reformkörök ta­nácskozásán is elhangzott. Az egyik, hogy az MSZMP- nek nincsen programja, a másik, hogy a vezetésének nincsen hitele. Mik mond ön erről? — Hát először maradjunk a példáknál. Nem egyfor­ma fajsúlyú jelenségek ezek. A többpártrendszer-egy pártrendszer viszonyával kapcsolatban valóban az a folyamat ment végbe, amit az emberek éreznek, tud- SSk, és amit ön is mond. Mi még a pártértekezleten úgy gondoltuk, hogy a po­litikai pluralizmus az egy- pártrendszer viszonyai kö- zött valósul meg. Er­ről a vita nem a pártérte­kezleten, vagy azóta kezdő­dött, hanem azt megelőző­en, jóval korábban. És ezért a pártértekezlet ezt a problémát nyitva hagyta. Az események, a viták, a társadalomban végbemenő érdekek megjelenítésére va­ló erőfeszítések mutatják: mélyebb igény volt arra, hogy ez a pluralizmus a pártstruktúrában is megje­lenjen. Énszerintem a veze­tés nem hibázott, amikor arra a következtetésre ju­tott, hogy a valóságos igé­nyeket elfogadja és elis­merje. Ugyanezt másik ol­dalról is meg tudom köze­líteni. A Magyar Szocialis­ta Munkáspárt az elmúlt 32 évben — de elmehetek 1948-ig is —, tulajdonkép­pen monopolhelyzetben volt, versenytársak nélkül. Az én tapasztalataim azt mutatják, hogy ez sok vo­natkozásban nem tett jót ennek a pártnak. Ez alatt az idő alatt a pártba be­kerültek olyan emberek is, akik a nehezebb időszak­ban, mikor megmérettet­tek, könnyűnek találtattak. Bekerültek olyan emberek, akik nem politikai meg­győződésből, hanem karrier­jük érdekében jöttek a párt­ba. Most látszik, hogy mi­lyen viharos gyorsasággal változtatnak és váltanak kö­penyeget. ön ezen a ponton azt mondja, hogy a többpárt­rendszer megjelenése tu­lajdonképpen tisztítja / a pártot, az MSZMP-t. — Ezt mondtam eddig is, de tovább megyek, nem­csak erről van szó. Az MSZMP utóbbi három évti­zedében, ha a gyengesége­ket számba vesszük, az egyik legnagyobb gyengesé­ge a személyzeti politikája. Sok tehetséges ember nőtt ki az elmúlt évtizedek alatt, mutatta meg igazi képessé­geit, tehetségét, ugyanakkor nagyon sok ember „fönn­maradt”, aki a napi munka során nem bizonyított, és mégis sokáig különböző mó­don tudott a maga számára szilárd egzisztenciát nem­csak megteremteni, hanem megtartani is. Egy verseny­helyzetben ez elképzelhetet­len. És igen, ez a verseny igenis kényszerítse a Ma­gyar Szocialista Munkás­pártot folyamatos megúju­lásra. Ugyanis elméletileg is és ideológiailag is hibásnak bizonyult az a gyakorlat, amelyik az elmúlt 30—32 év alatt nem a megújulásra, hanem a folyamatosságra, az állandóságra tette a hang­súlyt. Ez elvezetett a ké­nyelmességhez. Ez a világ pedig nem bírja el a ké­nyelmes magatartást, a ké­nyelmes szemléletmódot. Ké­rem itt az alapvető prob­léma az, hogy abban a felépítményben, amelyben indokolatlanul nagy szerep jut a személyiségeknek, nincs a mechanizmuson be­lüli kontroll fölöttük, nincs kellő társadalmi kontroll, s egy idő után a kényelmes­ség, az összefonódás, az úgynevezett hatalmi elit, politikai elit csoportérdeke meghatározóvá válik. Ezért olyan felépítményt kell csi­nálni, amely természetes működési mechanizmusá­ból kiiktatja ezeket a hi­bákat. Javaslom, hogy kanya­rodjunk vissza, hiszen Ön azt mondta, nem egyforma súlyú eseteket, példákat hoztam fel arra, amit én visszalépésnek vagy deffen- zívának neveztem. ön mondta: Nagy Imrét nem rehabilitáljuk politikailag. Most pedig az álláspont vél­hetően az, hogy Nagy Im­rét politikailag rehabilitál­ni kell. Meglehetősen rö­vid az időtáv a két állás- foglalás között. Kérem, ad­jon magyarázatot arra, hogy miért történt ez a fordulat. — Én már tavaly az Egyesült Államokban, egy sajtókonferencián kijelen­tettem, hogy amit ma tu­dunk Nagy Imréről, annak (Folytató« az 5-ő* oldalon.}

Next

/
Oldalképek
Tartalom