Dolgozók Lapja, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-02 / 101. szám

.................... M ájus elseje Budapesten Felszólalt Grósz Károly A munkásszolidaritás, az összefogás jegyében a korábbi külsőségekkel szakítva rendezték meg az idei május 1-jei felvonulást Budapesten. A nemzeti színű zászlókkal és a munkásmozgalom vörös zászlajával fellobogózott téren — a korábban dísztribünként szolgáló mellvéd alatti emelvényről — a Himnusz hangjait követően Gál János, a Szakszer­vezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára köszön­tötte a nagygyűlés résztvevőit, s az állami, a politi­kai és a társadalmi élet vezető személyiségeit. Az emelvényen ott volt Németh Miklós, a Mi­nisztertanács elnöke és Szűrös Mátyás, az Országgyű­lés elnöke, a főváros vezetését Jassó Mihály, a Buda­pesti Pártbizottság első titkára és Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke képviselte. A nagygyűlésen elsőként Nagy Sándor, a SZOT főtitkára szólt a de­monstráció résztvevőihez. A fórumon felszólalt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára is. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára az MSZMP KB nevében köszöntötte május 1-jén, a munka ünnepén, a munkásosztály hagyomá­nyosan nemzetközi sereg­szemléjén, egyben egyik je­les nemzeti ünnepünkön a nagygyűlés résztvevőit, s hangsúlyozta: az MSZMP egyszerre nemzeti és in­ternacionalista párt, az em­beriség haladásáért, a bé­kéért, a szocializmusért küz­dő erőkkel vállal sorsközös- >' séget, miközben nemzeti ér- dekeinket is maradéktala- 1 nul képviseli. Meggyőző- dését fejezte ki, hogy min­den nép csakis a más né­pekkel való együttműködés 'évén kamatoztathatja tudá­sát, tehetségét, gyarapíthat­ja nemzeti értékeit és járul­hat hozzá az egyetemes altéra gazdagításához. Ha- ° ink reformtörekvéseinek • Ivlati célja az is, hogy fel- ü ’ irkózzunk a fejlett orszá- h' jokhoz a gazdaságban, a kultúrában, anyagi és szel- ■“ mi téren egyaránt. Ez is ho. yrténelmi távú időszakot tér jényel, de nemzetünk jövő­dd ;nek ez az egyedül lehetsé­ges útja. Az MSZMP kez- Jo' leményezője, aktív részese, t"' elelős tényezője akar lenni : nagy nemzeti vállalkozás- 3 iák — húzta alá a főtitkár, ■ . -ámutatva, hogy a párt tör­v éneiének új fejezete kezdő- / lőtt el az 1988. májusi párt- ■rtekezleten, amikor lezárt ;gy nagyon fontos, de el- entmondásos korszakot. A továbbiakban az elmúlt ; öbb mint három évtized redményeire emlékeztetett, najd kifejtette: hosszú éve- ten keresztül a nyugalmas, : :sendes felszín alatt hatal- nas feszültségek erjedtek, negoldatlan problémák hal- nozódtak egymásra. A párt ikkori vezetése és a kor- nány a hetvenes évek ele- 1 étől — az egész politikai ntézményrendszer hallea- ólagos támogatását sem íélkülözve — fokozatosan ^hanyagolta a konkrét íelyzet konkrét elemzésének :övetelményét. Részben lem vette észre, részben pe­jig szándékosan eltakarta magyar gazdaság és a ma- yar társadalom alapvető gyengeségeit — köztük a szellemi munka leértékelő­dését. Ezzel azt a hamis közérzetet táplálta az egész társadalomban, hogy elért eredményeink korszakos je­lentőségűek, időtállóak, ele­gendőek ahhoz, hogy hazánk a fejlett világ országai kö­zé emelkedhessen. A gazda­sági vezetők közül nem ke­vesen hitték el, sőt, egye­sek terjesztették is magukról, hogy a nép érdekében tit­kolják el a valóságot, cse­rélik fel a termelés és az elosztás normális sorrend­jét. A rend, a kiegyensú­lyozottság látszatát erősítet­ték akkor is, amikor már a rendetlenség szaporodott, a nyugtalanság erősödött. Az MSZMP mai vezetése elhatárolja magát mindattól, ami a súlyos helyzethez ve­zetett. Hosszabb távra visz- szatekintve, is elveti a szo­cializmus építésének azt a formáját, amely egy szigorú, merev, hierarchikus alá- és fölérendeltségi viszonyban működik, amely csak az uta­sítások rendszerére épül, s amely ahelyett, hogy a szo­cializmus eredeti céljaival összhangban kibontakoztatná az egyéni és csoportos ér­dekeltséget, az alkotó kez­deményezést, éppen ezeket fojtja el — hangoztatta a pártfőtitkár, megerősítve, hogy az MSZMP tagadja a politika elsődlegességének azt a torz értelmezését, amely a gazdasági törvé­nyek, érdekek ellenében akar hatni; határozottan el­lenzi, hogy közvetlenül, ap­rólékosan avatkozzék be a gazdasági folyamatokba. Ugyanakkor kiemelte: az MSZMP a szocialista érté­kekből minden haladót és minden előremutatót vállal. Fejlődésünket, a megtett út értékét nem tegnapi ön­magunkhoz, hanem a nem­zetközi élvonalhoz mérjük — szögezte le Grósz Károly. — A terhek igazságosabb elosztásának új rendszerét kezdeményezzük. Figvel- münk, értékrendünk köz­pontjában a dolgozó, alko­tó ember áll. Ebből követ­kezőéi, elsőrendű felada­tunknak tekintjük a hiva­tására, a munkájára felké­szülő és azt kezdő fiatalok támogatását, illetőleg az idős emberek sorsával való foglalkozást, akik munká­val töltötték el életüket. Űjat, többet akarunk ahhoz képest, amit eddig létrehoz­tunk, és másképpen is, mint korábban csináltuk — mondotta a többi között. A múlt hibáiért nem szemé­lyes felelősöket keresünk — bár sokan azt szeretnék —, hanem intézményes garanci­ákat akarunk kiépíteni arra, hogy a hibás gyakorlat ne ismétlődhessen meg. A magyar nép jogállamot igényel, ahol a törvény min­denkinek egyenlő jogokat biztosít és kötelezettségeket támaszt mindenkivel szem­ben. Az esélyegyenlőtlenség megszüntetését kívánja, a szocialista demokrácia ki­bontakoztatását sürgeti. A közelgő választások kapcsán kifejtette, hogy az MSZMP nem ígérget, hanem felelőssége tudatában ki­mondja: több év következe­tes, kemény munkájára lesz szükség az „eltékozolt év­tized” hiányainak pótlásá­hoz. Az embereknek joguk, hogy megismerjék a való­ságos helyzetet. Az MSZMP ebből a szempontból is ki­számítható politikai szerve­zet kíván lenni. Szocializ­must, demokráciát, fellen­dülést akar — ez program­jának három kulcsszava. Az MSZMP marxista szellemű reformpárt, konkrét társa­dalmi feladatokon munkál­kodó akciópárt, a szocializ­must akaró sokszínű erők változatos formákban szer­veződő közössége — jelen­tette ki, s meggyőződését fe­jezte ki, hogy a pártnak na­gyon széles a tömegbázisa. Végül kijelentette: az MSZMP az egyenrangú partneri viszony alapján kí­ván együttműködni a meg­újuló szakszervezeti mozga­lommal. Szerepét nélkülöz­hetetlennek tartja a munka- vállalói érdekek intézmé­nyes védelmében. Számít arra, hogy ez az érdekvé­delem munkahelyi, ágazati, területi és központi szinten egyaránt a korábbinál sok­kal több érdekütközéssel fog járni. Ezt nem sorscsapás­ként, hanem egy nehéz gaz­dasági helyzet, a moderni­záció szükségszerű követ­kezményeként, sőt egy kor­szerűsödő politikai rendszer természetes velejárójaként értékelte. Mint hangsúlyoz­ta: az MSZMP tagjait arra ösztönzi, hogy ^ szakszerve­zeti munkát közéleti, po­litikai tevékenységük egyik legfontosabb színterének te­kintsék. Grósz Károly befejezésül a közös célok, a haza és a jö­vő érdekében végzett ered­ményes munkát, biztonságot, békés jövőt kívánt a nagy­gyűlés résztvevőinek. Egység a sokféleségben Oj midőn — mills hagyományosan ünnepeltük május elsejét Bár az időjárás nem fo­gadta kegyeibe megyénkben sem a május elsejei ünnep­ségeken és az azokat kísérő rendezvényeken a résztvevő­ket, mégis sok-sok ezren ünnepelték a nemzetközi munkásszolidaritás száz év­re visszatekintő nagy ünne­pét. Az idei ünnep rendha­gyó volt, hiszen az elmúlt negyven évben először for­dult elő, hogy központi di­rektívák, milliókat felemész­tő külsőségek nélkül, ki-ki önnön belátása szerint válo­gathatott a programok kö­zött. S programokban nem volt hiány, kora reggeltől késő estig tartott a majális településeinken — a rossz idő ellenére is. ■■■■ A megyei tanács erkélyén ünnepi beszédet mond Berecz János. Balról Kulcsár Sándor, jobbra Barsi Gusztáv. Tatabányán a szánok Berecz János volt A választási lehetőségek sora a tatabányaiak számá­ra is nyitva állt. A közpon­ti ünnepség kínálata főként a városiközpontra, az alter­natív szervezetek ajánlata pedig a Munkásotthon kör­nyékére koncentrálódott. A reggeli csípős hideg sem tudta megakadályozni, hogy a megyei tanács előtti Fel- szabadulás térre már ki­lenc óra tájékán elindulja­nak azok, akik úgy döntöt­tek, hogy meghallgatják a rendezvény szónokát, Be­recz Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kárát. A Himnusz után a megyei tanács emeleti teraszáról Kulcsár Sándor, a Szak- szervezetek Megyei Taná­csának vezető titkára kö­szöntötte a megjelenteket, majd Berecz János lépett a mikrofon elé. — Tisztelt Nagygyűlés, Kedves Elvtársak, Honfitár­saim! Száz éve immár, hogy május elsejét valami meg­különbözteti az év többi napjától. Száz éve immár, hogy vörösre festette a munkások vére azt a lobo­gót, amely ma minden nem­zet zászlaja mellett jelképe a munkának, a munkásnak és a szolidaritásnak. Beszéde első részében Be­recz János a munkásokról, a munkásosztályról, a társa­dalom dolgozó tömegeiről beszélt, azok tevékenységé­nek jelentőségéről, akik megteremthetik egy nép, nemzet anyagi létfeltételeit. A beszéd további részében Berecz János a Magyar Szo­cialista Munkáspárt a tár­sadalomban elfoglalt helyé­ről, szerepéről szólt, — Sokan kételkednek ennék a pártnak az erejé­ben, lemorzsolódásában bíz­nák, abban, hogy nem ta­lálja meg a kivezető utat — említette a szónok, majd így folytatta: — Egy évvel ezelőtt ez a párt történelmi jelentőségű döntést- . hozott az országos pártértekezle­ten. Sőkan megkérdezik tő­lünk, hogy lehet , az, hogy egy párt lemenő a hata­lomról, mert ilyen párt a világtörténelemben még nem volt. Nem a hatalom­ról mond le ez a párt. Fel­ismerte viszont, ahhoz, hogy magyar kibontakozás le­gyen, gyökeres fordulatra van szükség. Erről döntött a pártértekezlet. Volt-e párt a történelemben, amely for­radalmi helyzet nélkül, for­radalmat akart végigvinni a hátalomban, a politikai in­tézményrendszerben, a gaz­daságban, visszatérve a piacgazdasághoz, demokra­tikus társadalmat építve? Volt-e párt a világtörténe­lemben, vagy a magyarban olyan, amely azt mondta, teljesen másra van szükség, mint amit eddig csináltunk, építve .mindarra a tapaszta­latra, ami a jóból, s mind­arra, amit a rosszból, a nega­tívumokból szereztünk ? ... Egy ilyen fordulat végre­hajtása azonban kegyetlenül nehéz, mert mindenkinek szembe kell néznie önmagá­val is, hogy felelősséget tud-e vállalni azon a posz­ton, amelyen van. Ha vál­lalni tudja ezt a felelőssé­get, akkor egy egész pártot kell átalakítani. Ez gyötrő­déssel, vitával megy végbe a párton belül is ... Most nem pártszakadásra kell tö­rekedni a siker érdekében, hanem arra, hogy az egész tagság megértse a reform és a megújulás szükségsze­rűségét. Az tehát a refor­mer, aki először a párton belül el tudja fogadtatni re­formprogramját, s nem az, aki kinéz másokat annak soraiból... A reformprog­rammal kell összhangot te­remteni az értelmiségi és a munkásgandolkodók között. A párton beflüli összefo­gás szükségességének han­goztatása után a szóndk a kormányzással szemben tá­masztott követélményeket fogalmazta meg. Nézete sze­rint egy olyan válságkezelő, konkrét kormányprogram mielőbbi kidolgozására van szükség, amellyel megnyer­hetek a legszélesebb társa­dalmi erek is. Az emberek bizonyosságot 'várnak, nem kapkodást a kormányzattól. Szélesíteni kell a területi, helyi, ágazati önkormányza­tok lehetőségeit, mert ez is az előrelépés feltételeihez tartozik — szögezte le Be­recz János. Végezetül a nemzeti egyet­értés megteremtésérék szük­ségességéről szólt a Közpon­ti Bizottság titkára. E kér­déskört érintve kifejtette azon meggyőződést, hogy a szerveződő mozgalmak és pártok célja nem lehet a nemzeti egység megbontá­sa, a társadalom polarizáiá- sa. A bírálat joga minden­kit megillet, ám az nem vál­hat egy nemzet acsarkodó szembeállításának eszközé­vé — Nincs szükségünk még- egyszer arra, hogy vasököl­höz kelljen folyamodnunk! Nincs szükségünk még- egyszer arra, hogy a társa­dalom különböző rétegei fe­nyegessék egymást! Nem születhet úgy új, hogy min­dent el akarok temetni, ami tegnap volt. Nem lehet úgy felelősséget vállalni, hogy mindenkit felelőssé kívánóik tenni. Különösen nem lehet úgy újat létrehozni, hogy az egész nemzetet lenézek és tetemre alkarok hívni !... Ezért a nemzetért minden­kinek felelősséget kell vál­lalnia, ez pedig nem a szembenállás felvetése, ha­nem a cselekvő vita, a szembenézés a valósággal, a megegyezés lehet. Az ünnepség az Intema- cionálé hangjaival zárult, majd Tatabánya NSZK-beli testvérvárosának, Aalennek a fúvószenekara adott kon­certet. B sport ünnepe Dorogon Dorogon hosszú évek alatt megszokott „betéttel” kez­dődött a május elsejei ün­nepség. A helyi bányász- fúvószenekar pergő ritmu­sú zenéjére ébredt a város, de most a kellemetlen idő­járás miatt nem volt felhőt­len az ünnepi jókedv. A Palatinusz-tó környéke, amely minden rendezvény alkalmával vonzza a töme­geket, most foghíjas volt. Aki viszont dacolva az idő­járás viszontagságaival meg­jelent itt, rengeteg program közül választhatott. A sport és a kulturális rendezvények váltották egymást. A han­gulat kitűnő volt, bár szép számmal akadtak olyanok, akik hiányolták a május el­sejei felvonulást. A városi sportcsarnokban irigylésre méltó körülmé­nyek között tömegsport-ta­lálkozón vehettek részt a dolgozók. A játékosok és a nézők is jól szórakoztak. A jubileum téren valószí­nűleg az utóbbi évek leg­nagyobb veszteségét köny­velhették el a hántások és az árusok. Kevesen vállal­koztak a vizes „szerkentyűk” megölésére, csupán a céllö­völdék vonzották az embe­reket. A május elsejei ünnepi program egyik várva-várt eseménye a József Attila Művelődési Ház sörkertjé­nek átadása volt. Az eső itt is beleszólt a koreográ­fiába, de ez nem érdekelte ezúttal a sörbarátokat. A. víz itt hidegen hagyott min­denkit. (Folytatás a 2-es oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom