Dolgozók Lapja, 1989. május (44. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-02 / 101. szám
.................... M ájus elseje Budapesten Felszólalt Grósz Károly A munkásszolidaritás, az összefogás jegyében a korábbi külsőségekkel szakítva rendezték meg az idei május 1-jei felvonulást Budapesten. A nemzeti színű zászlókkal és a munkásmozgalom vörös zászlajával fellobogózott téren — a korábban dísztribünként szolgáló mellvéd alatti emelvényről — a Himnusz hangjait követően Gál János, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, s az állami, a politikai és a társadalmi élet vezető személyiségeit. Az emelvényen ott volt Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, a főváros vezetését Jassó Mihály, a Budapesti Pártbizottság első titkára és Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke képviselte. A nagygyűlésen elsőként Nagy Sándor, a SZOT főtitkára szólt a demonstráció résztvevőihez. A fórumon felszólalt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára is. Grósz Károly, az MSZMP főtitkára az MSZMP KB nevében köszöntötte május 1-jén, a munka ünnepén, a munkásosztály hagyományosan nemzetközi seregszemléjén, egyben egyik jeles nemzeti ünnepünkön a nagygyűlés résztvevőit, s hangsúlyozta: az MSZMP egyszerre nemzeti és internacionalista párt, az emberiség haladásáért, a békéért, a szocializmusért küzdő erőkkel vállal sorsközös- >' séget, miközben nemzeti ér- dekeinket is maradéktala- 1 nul képviseli. Meggyőző- dését fejezte ki, hogy minden nép csakis a más népekkel való együttműködés 'évén kamatoztathatja tudását, tehetségét, gyarapíthatja nemzeti értékeit és járulhat hozzá az egyetemes altéra gazdagításához. Ha- ° ink reformtörekvéseinek • Ivlati célja az is, hogy fel- ü ’ irkózzunk a fejlett orszá- h' jokhoz a gazdaságban, a kultúrában, anyagi és szel- ■“ mi téren egyaránt. Ez is ho. yrténelmi távú időszakot tér jényel, de nemzetünk jövődd ;nek ez az egyedül lehetséges útja. Az MSZMP kez- Jo' leményezője, aktív részese, t"' elelős tényezője akar lenni : nagy nemzeti vállalkozás- 3 iák — húzta alá a főtitkár, ■ . -ámutatva, hogy a párt törv éneiének új fejezete kezdő- / lőtt el az 1988. májusi párt- ■rtekezleten, amikor lezárt ;gy nagyon fontos, de el- entmondásos korszakot. A továbbiakban az elmúlt ; öbb mint három évtized redményeire emlékeztetett, najd kifejtette: hosszú éve- ten keresztül a nyugalmas, : :sendes felszín alatt hatal- nas feszültségek erjedtek, negoldatlan problémák hal- nozódtak egymásra. A párt ikkori vezetése és a kor- nány a hetvenes évek ele- 1 étől — az egész politikai ntézményrendszer hallea- ólagos támogatását sem íélkülözve — fokozatosan ^hanyagolta a konkrét íelyzet konkrét elemzésének :övetelményét. Részben lem vette észre, részben pejig szándékosan eltakarta magyar gazdaság és a ma- yar társadalom alapvető gyengeségeit — köztük a szellemi munka leértékelődését. Ezzel azt a hamis közérzetet táplálta az egész társadalomban, hogy elért eredményeink korszakos jelentőségűek, időtállóak, elegendőek ahhoz, hogy hazánk a fejlett világ országai közé emelkedhessen. A gazdasági vezetők közül nem kevesen hitték el, sőt, egyesek terjesztették is magukról, hogy a nép érdekében titkolják el a valóságot, cserélik fel a termelés és az elosztás normális sorrendjét. A rend, a kiegyensúlyozottság látszatát erősítették akkor is, amikor már a rendetlenség szaporodott, a nyugtalanság erősödött. Az MSZMP mai vezetése elhatárolja magát mindattól, ami a súlyos helyzethez vezetett. Hosszabb távra visz- szatekintve, is elveti a szocializmus építésének azt a formáját, amely egy szigorú, merev, hierarchikus alá- és fölérendeltségi viszonyban működik, amely csak az utasítások rendszerére épül, s amely ahelyett, hogy a szocializmus eredeti céljaival összhangban kibontakoztatná az egyéni és csoportos érdekeltséget, az alkotó kezdeményezést, éppen ezeket fojtja el — hangoztatta a pártfőtitkár, megerősítve, hogy az MSZMP tagadja a politika elsődlegességének azt a torz értelmezését, amely a gazdasági törvények, érdekek ellenében akar hatni; határozottan ellenzi, hogy közvetlenül, aprólékosan avatkozzék be a gazdasági folyamatokba. Ugyanakkor kiemelte: az MSZMP a szocialista értékekből minden haladót és minden előremutatót vállal. Fejlődésünket, a megtett út értékét nem tegnapi önmagunkhoz, hanem a nemzetközi élvonalhoz mérjük — szögezte le Grósz Károly. — A terhek igazságosabb elosztásának új rendszerét kezdeményezzük. Figvel- münk, értékrendünk központjában a dolgozó, alkotó ember áll. Ebből következőéi, elsőrendű feladatunknak tekintjük a hivatására, a munkájára felkészülő és azt kezdő fiatalok támogatását, illetőleg az idős emberek sorsával való foglalkozást, akik munkával töltötték el életüket. Űjat, többet akarunk ahhoz képest, amit eddig létrehoztunk, és másképpen is, mint korábban csináltuk — mondotta a többi között. A múlt hibáiért nem személyes felelősöket keresünk — bár sokan azt szeretnék —, hanem intézményes garanciákat akarunk kiépíteni arra, hogy a hibás gyakorlat ne ismétlődhessen meg. A magyar nép jogállamot igényel, ahol a törvény mindenkinek egyenlő jogokat biztosít és kötelezettségeket támaszt mindenkivel szemben. Az esélyegyenlőtlenség megszüntetését kívánja, a szocialista demokrácia kibontakoztatását sürgeti. A közelgő választások kapcsán kifejtette, hogy az MSZMP nem ígérget, hanem felelőssége tudatában kimondja: több év következetes, kemény munkájára lesz szükség az „eltékozolt évtized” hiányainak pótlásához. Az embereknek joguk, hogy megismerjék a valóságos helyzetet. Az MSZMP ebből a szempontból is kiszámítható politikai szervezet kíván lenni. Szocializmust, demokráciát, fellendülést akar — ez programjának három kulcsszava. Az MSZMP marxista szellemű reformpárt, konkrét társadalmi feladatokon munkálkodó akciópárt, a szocializmust akaró sokszínű erők változatos formákban szerveződő közössége — jelentette ki, s meggyőződését fejezte ki, hogy a pártnak nagyon széles a tömegbázisa. Végül kijelentette: az MSZMP az egyenrangú partneri viszony alapján kíván együttműködni a megújuló szakszervezeti mozgalommal. Szerepét nélkülözhetetlennek tartja a munka- vállalói érdekek intézményes védelmében. Számít arra, hogy ez az érdekvédelem munkahelyi, ágazati, területi és központi szinten egyaránt a korábbinál sokkal több érdekütközéssel fog járni. Ezt nem sorscsapásként, hanem egy nehéz gazdasági helyzet, a modernizáció szükségszerű következményeként, sőt egy korszerűsödő politikai rendszer természetes velejárójaként értékelte. Mint hangsúlyozta: az MSZMP tagjait arra ösztönzi, hogy ^ szakszervezeti munkát közéleti, politikai tevékenységük egyik legfontosabb színterének tekintsék. Grósz Károly befejezésül a közös célok, a haza és a jövő érdekében végzett eredményes munkát, biztonságot, békés jövőt kívánt a nagygyűlés résztvevőinek. Egység a sokféleségben Oj midőn — mills hagyományosan ünnepeltük május elsejét Bár az időjárás nem fogadta kegyeibe megyénkben sem a május elsejei ünnepségeken és az azokat kísérő rendezvényeken a résztvevőket, mégis sok-sok ezren ünnepelték a nemzetközi munkásszolidaritás száz évre visszatekintő nagy ünnepét. Az idei ünnep rendhagyó volt, hiszen az elmúlt negyven évben először fordult elő, hogy központi direktívák, milliókat felemésztő külsőségek nélkül, ki-ki önnön belátása szerint válogathatott a programok között. S programokban nem volt hiány, kora reggeltől késő estig tartott a majális településeinken — a rossz idő ellenére is. ■■■■ A megyei tanács erkélyén ünnepi beszédet mond Berecz János. Balról Kulcsár Sándor, jobbra Barsi Gusztáv. Tatabányán a szánok Berecz János volt A választási lehetőségek sora a tatabányaiak számára is nyitva állt. A központi ünnepség kínálata főként a városiközpontra, az alternatív szervezetek ajánlata pedig a Munkásotthon környékére koncentrálódott. A reggeli csípős hideg sem tudta megakadályozni, hogy a megyei tanács előtti Fel- szabadulás térre már kilenc óra tájékán elinduljanak azok, akik úgy döntöttek, hogy meghallgatják a rendezvény szónokát, Berecz Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának titkárát. A Himnusz után a megyei tanács emeleti teraszáról Kulcsár Sándor, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának vezető titkára köszöntötte a megjelenteket, majd Berecz János lépett a mikrofon elé. — Tisztelt Nagygyűlés, Kedves Elvtársak, Honfitársaim! Száz éve immár, hogy május elsejét valami megkülönbözteti az év többi napjától. Száz éve immár, hogy vörösre festette a munkások vére azt a lobogót, amely ma minden nemzet zászlaja mellett jelképe a munkának, a munkásnak és a szolidaritásnak. Beszéde első részében Berecz János a munkásokról, a munkásosztályról, a társadalom dolgozó tömegeiről beszélt, azok tevékenységének jelentőségéről, akik megteremthetik egy nép, nemzet anyagi létfeltételeit. A beszéd további részében Berecz János a Magyar Szocialista Munkáspárt a társadalomban elfoglalt helyéről, szerepéről szólt, — Sokan kételkednek ennék a pártnak az erejében, lemorzsolódásában bíznák, abban, hogy nem találja meg a kivezető utat — említette a szónok, majd így folytatta: — Egy évvel ezelőtt ez a párt történelmi jelentőségű döntést- . hozott az országos pártértekezleten. Sőkan megkérdezik tőlünk, hogy lehet , az, hogy egy párt lemenő a hatalomról, mert ilyen párt a világtörténelemben még nem volt. Nem a hatalomról mond le ez a párt. Felismerte viszont, ahhoz, hogy magyar kibontakozás legyen, gyökeres fordulatra van szükség. Erről döntött a pártértekezlet. Volt-e párt a történelemben, amely forradalmi helyzet nélkül, forradalmat akart végigvinni a hátalomban, a politikai intézményrendszerben, a gazdaságban, visszatérve a piacgazdasághoz, demokratikus társadalmat építve? Volt-e párt a világtörténelemben, vagy a magyarban olyan, amely azt mondta, teljesen másra van szükség, mint amit eddig csináltunk, építve .mindarra a tapasztalatra, ami a jóból, s mindarra, amit a rosszból, a negatívumokból szereztünk ? ... Egy ilyen fordulat végrehajtása azonban kegyetlenül nehéz, mert mindenkinek szembe kell néznie önmagával is, hogy felelősséget tud-e vállalni azon a poszton, amelyen van. Ha vállalni tudja ezt a felelősséget, akkor egy egész pártot kell átalakítani. Ez gyötrődéssel, vitával megy végbe a párton belül is ... Most nem pártszakadásra kell törekedni a siker érdekében, hanem arra, hogy az egész tagság megértse a reform és a megújulás szükségszerűségét. Az tehát a reformer, aki először a párton belül el tudja fogadtatni reformprogramját, s nem az, aki kinéz másokat annak soraiból... A reformprogrammal kell összhangot teremteni az értelmiségi és a munkásgandolkodók között. A párton beflüli összefogás szükségességének hangoztatása után a szóndk a kormányzással szemben támasztott követélményeket fogalmazta meg. Nézete szerint egy olyan válságkezelő, konkrét kormányprogram mielőbbi kidolgozására van szükség, amellyel megnyerhetek a legszélesebb társadalmi erek is. Az emberek bizonyosságot 'várnak, nem kapkodást a kormányzattól. Szélesíteni kell a területi, helyi, ágazati önkormányzatok lehetőségeit, mert ez is az előrelépés feltételeihez tartozik — szögezte le Berecz János. Végezetül a nemzeti egyetértés megteremtésérék szükségességéről szólt a Központi Bizottság titkára. E kérdéskört érintve kifejtette azon meggyőződést, hogy a szerveződő mozgalmak és pártok célja nem lehet a nemzeti egység megbontása, a társadalom polarizáiá- sa. A bírálat joga mindenkit megillet, ám az nem válhat egy nemzet acsarkodó szembeállításának eszközévé — Nincs szükségünk még- egyszer arra, hogy vasökölhöz kelljen folyamodnunk! Nincs szükségünk még- egyszer arra, hogy a társadalom különböző rétegei fenyegessék egymást! Nem születhet úgy új, hogy mindent el akarok temetni, ami tegnap volt. Nem lehet úgy felelősséget vállalni, hogy mindenkit felelőssé kívánóik tenni. Különösen nem lehet úgy újat létrehozni, hogy az egész nemzetet lenézek és tetemre alkarok hívni !... Ezért a nemzetért mindenkinek felelősséget kell vállalnia, ez pedig nem a szembenállás felvetése, hanem a cselekvő vita, a szembenézés a valósággal, a megegyezés lehet. Az ünnepség az Intema- cionálé hangjaival zárult, majd Tatabánya NSZK-beli testvérvárosának, Aalennek a fúvószenekara adott koncertet. B sport ünnepe Dorogon Dorogon hosszú évek alatt megszokott „betéttel” kezdődött a május elsejei ünnepség. A helyi bányász- fúvószenekar pergő ritmusú zenéjére ébredt a város, de most a kellemetlen időjárás miatt nem volt felhőtlen az ünnepi jókedv. A Palatinusz-tó környéke, amely minden rendezvény alkalmával vonzza a tömegeket, most foghíjas volt. Aki viszont dacolva az időjárás viszontagságaival megjelent itt, rengeteg program közül választhatott. A sport és a kulturális rendezvények váltották egymást. A hangulat kitűnő volt, bár szép számmal akadtak olyanok, akik hiányolták a május elsejei felvonulást. A városi sportcsarnokban irigylésre méltó körülmények között tömegsport-találkozón vehettek részt a dolgozók. A játékosok és a nézők is jól szórakoztak. A jubileum téren valószínűleg az utóbbi évek legnagyobb veszteségét könyvelhették el a hántások és az árusok. Kevesen vállalkoztak a vizes „szerkentyűk” megölésére, csupán a céllövöldék vonzották az embereket. A május elsejei ünnepi program egyik várva-várt eseménye a József Attila Művelődési Ház sörkertjének átadása volt. Az eső itt is beleszólt a koreográfiába, de ez nem érdekelte ezúttal a sörbarátokat. A. víz itt hidegen hagyott mindenkit. (Folytatás a 2-es oldalon)
