Dolgozók Lapja, 1989. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-13 / 37. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! DOLGOZOK 1989. február 13., AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. évf., 37. szám HÉTFŐ Ára: 4,30 forint KÖZLEMÉNY v: az MSZMP Központi Bizottságának 1989. február 10-11-ei üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1989. február 10—11-én ki­bővített ülést tartott, amelyen a testület tagjain kívül — tanácskozási joggal — részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a megyei, a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, a Budapesti Pártbizottság titkárai és a KB osztályveze­tői, valamint az Országgyűlés elnöke. A Központi Bizottság Grósz Károly főtit­kár előterjesztésében — 1988. december 15- ei határozatának megfelelően — időszerű politikai kérdéseket vitatott meg. Az elő­terjesztés vitájában 47-en vettek részt, és 7-en írásban fogalmazták meg véleményü­ket. A Központi Bizottság állásfoglalás­tervezetet fogadott el, amelyet vitára bo­csát. I. A Központi Bizottság sürgető feladatnak tartja, hogy az MSZMP kezdeményezően lépjen fel a gazdasági-politikai és erkölcsi válság felszámolásáért. A megújulás alapfeltétele: a gazdaság törvényszerűségeit, a modern világgazdaság követelményeit érvényesítő, teljesftmény- elvű, vegyes tulajdonú, a fő ágazatokban a közösségi, állami tulajdon meghatározó sze­repét fenntartó gazdasági rendszer kialakí­tása. Ennek érdekében nélkülözhetetlen a piaci viszonyok következetes fejlesztése. A gazdasági átalakítás és stabilizáció el­kerülhetetlen hátrányos mellékhatásait vál­lalni kell. Hasonló folyamatok ez idáig se­hol sem vezettek eredményre átmeneti fe­szültségek, olykor súlyos áldozatok nélkül. A Központi Bizottság ugyanakkor elen­gedhetetlennek tartja, hogy a gazdasági át­alakítás járjon együtt h szociálpolitika át­fogó reformjával. Az új szociálpolitika ve­gye figyelembe a társadalmi igazságosság, a közösségi szolidaritás, az önsegélyezés el­vét. Mindent tegyen meg az esélykülönbsé­gek mérséklésére. Fordítson különös figyel­met a fiatalság helyzetére, valamint a ne­héz körülmények között élő rétegek bizton­ságának megteremtésére. A demokrácia széles körű kibontakoztatá­sa érdekében, a népszuverenitás és a jog- államiság elvéből kiindulva, a Központi Bizottságnak eltökélt szándéka, hogy foly­tatódjék a politikai intézményrendszer mély­reható reformja. Meggyőződése, hogy a po­litikai rendszer pluralizálása — az adott hazai helyzetben — a többpártrendszer ke­retei között valósítható meg. Ezzel, a törté­nelmi tapasztalatok alapján, jobb biztosíték teremthető a kormányzati munka kontroll­jára és a hatalommal való visszaélés lehe­tősége ellen. Mivel a társadalom nincs felkészülve a többpártrendszerre 'épülő politikai hatalom azonnali megvalósítására, ezért fennáll a veszélye a folyamatok destabilizálódásának, ellenőrizhetetlenné válásának. Ez az ország­ért felelősséget érző egyetlen erőnek sem érdeke. Ezért fokozatos, folyamatos átme­netre, a politikai átalakulás kiszámítható keretek között tartására van szükség. Egyaránt veszélyes a változások kierősza­kolt felgyorsítása vagy mesterséges akadá­lyozása. A társadalom szétzilálódását csak valamennyi politikai tényező kölcsönös fe­lelősségével, mértéktartásával lehet megelőz­ni. A .többpártrendszerhez számos illúzió is tapad, mindenekelőtt a gazdasági, társadal­mi problémák megoldását illetően. Alapvető jelentőségű: a politikai reform nem helyet­tesítheti, de ne is akadályozza a gazdasági feladatok megoldását, az ehhez szükséges erőteljes kormányzati és vállalati munkát. A politikai átalakításnak társulnia kell a gazdaság átfogó reformjával, hogy kedvező hatásaik felerősödjenek. A Központi Bizottság mindezen célok és feladatok valóra váltása érdekében meg­egyezésre és együttműködésre kész minden felelős politikai tényezővel. Ebben a folya­matban a párt meghatározó szerepre tö­rekszik, ezt politikai eszközökkel kívánja érvényesíteni. Mindazokkal szemben, akik az ország destabilizálására, nemzetközi ér­dekeinek veszélyeztetésére, a békés átalakí­tás zavartalanságának akadályozására, a társadalom nyugalmának megbontására tö­rekszenek, éles politikai harcot folytat. A Központi Bizottság történelmi felelőssé­gének tudatában vallja és vállalja, hogy az átalakítás csakis a társadalmi feltételeink­nek megfelelő fokozatossággal és sorrend­ben, a kiegyensúlyozott és következetes ha­ladás eredményeként valósítható meg. Meggyőződése, hogy ez felel meg a magyar nép érdekeinek. Rend és nyugalom nélkül nincs értékteremtő munka, márpedig az or­szág másként nem boldogul. A Központi Bizottság az 1988. májusi pártértekezleten elfogadott irányelvek je­gyében és az ott kialakult munkastílusnak megfelelően felkéri a pártszerveket, a párt- alapszervezeteket, a párttagságot, hogy a nyilvánosságra kerülő állásfoglalás terveze­tét vitassák meg. A párttagságnak a javasolt vita révén is fel kell készülnie az előttünk álló tenniva­lókra. Abban a tudatban cselekedhetünk, hogy történelmi feladat megvalósításának részesei vagyunk A demokratikus szocializ­mus új hazai modelljének megteremtésével népünk boldogulását, s egyben a nemzetkö­zi progressziót segítjük. A múltunkkal való őszinte szembenézés, történelmi eredménye­ink, de illúzióink és tévedéseink alapos elemzése is ezt szolgálja. II. A Központi Bizottság megismerkedett az­zal a tanulmánnyal, amely az általa kikül­dött bizottság keretében az elmúlt évtizedek történelmi útjának vizsgálatáról készült. Egészében elismerően nyugtázta, hogy az már jelenlegi formájában is nagyobbrészt árnyalt, tudományos igényű áttekintést nyújt közelmúltunkról. A Központi Bizottság helyesli a tanul­mány vitára bocsátását, hangsúlyozza a to­vábbi alapos tényfeltáró és kutatómunka folytatásának fontosságát. E munka része­ként szükségesnek tartja az 1956-os nemze­ti tragédia további tényeken és nemzetközi dokumentumokon is alapuló, a bonyolult el­lentmondásokat tükröző és az eddigieknél ár­nyaltabb értékelését. A Központi Bizottság a vitában megerősí­tette: 1956-ban a vezetés megújulásképtelen­sége vezetett politikai robbanáshoz. Valóságos felkelés, népfelkelés tört ki, melyben szerepet játszottak a demokratikus szocializmus erői, de a kezdetektől fogva elkülöníthetetlenül jelen voltak a restaurá­cióra törekvő erők, deklasszálódott és lum­pen elemek, s október végétől felerősödtek az ellenforradalmi cselekmények. A testület elsietettnek ítéli, hogy Pozsgay Imre a történelmi albizottság vizsgálatának eddigi eredményét a Központi Bizottság vi­táját megelőzően hozta nyilvánosságra. Saj­nálatosnak tartja, hogy a nyilatkozata kap­csán történt leegyszerűsítés félreértésekre adott ökot. A Központi Bizottság ugyanak­kor oizalmáról biztosította Pozsgay Imre elvtársat. Az elmúlt napokban a Központi Bizott­sághoz, a főtitkárhoz és a különböző párt­szervekhez számos kollektív és egyéni vé­leményt kifejező levél érkezett, amelyek szenvedélyes vitákat tükröztek és igen sok tanulmányozásra, hasznosításra méltó véle­ményt, észrevételt tartalmaztak. A Közpon­ti Bizottság ezeket köszönettel veszi, és ké­ri, hogy a bennük foglaltakat a történelmi albizottság mérlegelje és hasznosítsa. A testület változatlanul igényli, hogy az 1988. június 23-ai ülésen létrehozott mun­kabizottság — amelynek feladata a társada­lom és a gazdaság három évtizedes fejlődé­sének átfogó tudományos, politikai elemzé­se, valamint a párt programnyilatkozatának felülvizsgálata — gyorsított ütemű, de kö­rültekintő, alapos munkát végezzen. Szük­séges, hogy a Központi Bizottság megis­merkedjen más albizottságok tanulmányai­val, és ezek is kapjanak nyilvánosságot. III. A Központi Bizottság megbízta a Politi­kai Bizottságot egy akcióprogram elkészíté­sével: „Mit akar a Magyar Szocialista Mun­káspárt?” címmel, amelyet a testület már­ciusi ülésén megtárgyal. A Központi Bizottság a főtitkár vezetésé­vel bizottságot hozott létre azzal a feladat­tal, hogy tekintse át a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság munkastílusát, munkamódszerét, s tapasztalatairól tegyen jelentést. A Központi Bizottság munkacsoportot bízott meg a különböző politikai, társadal­mi szervezetekkel való két- és többoldalú tárgyalások előkészítésére. A tanácskozáson, a megtárgyalt témakör­ben nagyszámú javaslat hangzott el, me­lyekre a testület a következő ülésein vissza­tér. A Központi Bizottság nyilvánosságra hoz­za Grósz Károly előadói beszédét, a pártvi­tára bocsátott állásfoglalásának tervezetét, valamint az Űj Márciusi Front felhívására adott válaszát. Az Alapszervezeti Tájékoz­tató ismerteti a testület vitáját Zárszámadások megyeszerte Nyereséges ágazatok Kocson Záborszky Zsigmond, a termelőszövetkezet elnöke összegezte a zárszámadó közgyűlésen elhangzottakat Február 10-én tartotta zárszámadó közgyűlését a Kocsi Aranykalász Termelőszövetkezet. Az elnökségben helyet fog­lalt Gergely György, a megyei pártbizottság titkára, Ravasz Éva, a megyei tanács elnökhelyettese, valamint több más ismert személyiség, köztük Havasi Ferenc is. A közgyűlés a nyugdíjasok köszöntésével kezdődött, majd Záborszky Zsigmond, a közös gazdaság elnöke ismer­tette a tagsággal a vezetőség beszámolóját. — Közhelynek számít, de mégis el kell mondani, hogy rendkívül nehéz évet zár­tunk. A nehézségeket nem az átlagon felüli munkafel­adatok, vagy az időjárási viszonyok jelentették, ha­nem azok a közgazdasági, gazdaságpolitikai változások, amelyek nagyon sok eddig ismeretlen dolgot tartalmaz­tak — kezdte ismertetőjét Záborszky Zsigmond, majd rövid áttekintést adott a termelőszövetkezet elmúlt 30 évéről. Elmondta, hogy 1960-ban szinte a nulláról indultak, s azóta a közös vagyon 818 millió forintra gyarapodott. Ez elegendő alapot ad a további fejlő­déshez is. A mai, sokszor ellentmon­dásokkal teli időszakról szól­va megjegyezte, hogy az ag­rárolló nyílása, az árak emelkedése már nem tartha­tó sokáig. Sokan a paraszt­ságot hibáztatják a dráguló élelmiszerekért, s megfeled­keznek arról, hogy nemegy­szer a kereskedelemben nö­vekszik többszörösére egy termék ára. Az általános kitekintés után Záborszky Zsigmond rátért az Aranykalász Ter­melőszövetkezet elmúlt évi munkájának ismertetésére. — Közös gazdaságunk kollektívája dicséretesen helytállt 1988-ban. A terve­zettnél több terméket sike­rült tennünk népünk nagy asztalára, túlteljesítettük eredménytervünket, és meg­őriztük tagságunk 1987-es nettó jövedelemszínvonalát. Igen jelentős beruházásokat fejeztünk be, illetve kezd-1 tünk el a jövő érdekében. A növénytermesztés 6 millió forinttal túlteljesítet­te fedezeti összegtervét. Ki­emelkedő termést értek el kukoricából, hektáronként 10,4 tonnát. Mindezt annak ellenére, hogy az aszály a kocsi földeket is sújtotta. Az állattenyésztésben kiemelke­dett a szarvasmarha-ágazat, amelynek eredménye elérte a 12,5 millió forintot. De si­keresen gazdálkodott a sertés- és juhágazat is. Az alaptevékenységen kí­vüli vállalkozások is teljesí­tették a tervet, így vég­eredményben az Aranykalász Termelőszövetkezet 1988-ban 609 millió forintos termelési értéket állított elő és 56,6 milliós nyereséget ért el. A meghívottak nevében Gergely György szólt hozzá az elhangzottakhoz. Beszédé­ben kiemelte azt a példaér­tékű munkastílust, amely Kocson évek óta tapasztal­ható. Ez erőt adhat minden­kinek, hiszen az Aranyka­lász Termelőszövetkezetben évről évre bizonyítják, hogy a kemény, becsületes mun­ka a hozzáértő vezetéssel párosulva meghozza az ered­ményt. Ez lehet az ország kibontakozásának is az alapja. Gergely György vé­gezetül gratulált az eredmé­nyekhez, megköszönte a tagság munkáját, sok sikert kívánt az idei évre. — szőts — ■xK&ar&g Püspökszentelés Esztergomban Különleges alkalomra, meg­határozó egyháztöriténeti eseményre szólítottak szom­baton délelőtt Magyaror­szág főtemplomának, az esztergomi bazilikának ha­rangjai. Az ősá katolikus, li­turgikus rendnek megfele­lően az egyházfő, II. JáTios Pál pápa kinevezte öt új püspök felszentelését tar­tották. Sok ezren zarándo­koltak el ez alkalommal Esztergomba. A bazilikát zsúfolásig töltő hívek között magas rangú egyházi és ál­lami tisztségviselők voltak. Eljött Vatikánból Francesco Colasuonno érsek, pápai nun- cius, és társa, John Bu- kovszky; dr. Kada Lajos ér­sek, a Szentszéki Kongre­gáció titkára. A püspökszen­telésen megjelent főpapok között volt Zakar Polikarp, eiszter generális apát, Xurach Jose Maria Balcella, a piarista rend legfőbb elöljárója, több ausztriai egyházmegye vezetője, a Magyar Püspöki Kar tag­jai, a magyarországi ren­dek tartómén vf önökéi. Az állami vezetők élén Miklós Imre államtitkár, az Álla­mi Egyházügyi hivatal elnö­ke állt. Jelen volt Ravasz Éva, a Komárom Megyei Tanács elnökhelyettese, és Rigó Pál, a megyei tanács egyházügyi titkára is. A sok külföldi vendég között a máltai lovagrend egészség­ügyi szolgálatának mentőit is ott láttuk, akik a több ezres tömegben óhatatlanul előforduló balesetek, rosz- szüUétek elhárítására álltak készen. A püspökké szentelést a liturgikus rend szerint há­rom püspök végezheti. A főpapi misét dr. Paskai László bíboros, esztergomi prímásérsek tartotta. Segítői Dankó László kalocsai ér­sek, metropolita és Seregély István egri érsek, metropo­lita volt. A szombaton fel­szentelték: dr. Dékány Vil­mos (esztergomi segédpüs­pök), dr. Várszegi Asztrik (esztergomi segédpüspök), Ács István (egri segédpüs­pök), Mayer Mihály (pécsi segédpüspök) és dr. Takács Nándor (székesfehérvári se­gédpüspök). Cs. Nagy Lajos Magyar—osztrák határ menti találkozó Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke ma, február 13-án, Nagycen- ken, illetve az ausztriai Rusztban határ menti munkatalálkozón megbeszélést folytat dr. Franz Vranitzky osztrák szövetségi kancellárral. A püspökszentelés liturgikus pillanatai

Next

/
Oldalképek
Tartalom