Dolgozók Lapja, 1989. január (44. évfolyam, 1-26. szám)
1989-01-02 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI", EGYESÜLJETEK! mami* DOLGOZOK 1989. január 2., AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA XLIV. évt, 1. szám HÉTFŐ ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ára: 4.30 forint Straub F. Brúnó újévi köszöntője TISZTELT HONFITÁRSAIM! KEDVES NÉZŐK ÉS HALLGATÓK! Ahogy letéptük az 1988-as naptárról az utolsó lapot, és ránk néz 1989. január elseje — mi is, mint más százmilliók a világon, egy időre magunkba nézünk. Vajon mit értünk el, és mit nem tettünk meg az elmúlt évben? Meggondoljuk és megfogadjuk, mit és hogyan akarunk cselekedni a most induló új évben. A múlttal és a jövővel való szembenézés mást jelent a fiataloknak és mást az idősebbeknek. A remény és a bizakodás, a tapasztalat, a siker és a kudarc élményei nagyon más arányokban jelentkeznek a fiatalók és az idősebbek újévi gondolataiban. Ezekből a különböző élményekből és vágyakból tevődik össze a nemzet közérzete, ez határozza meg, hogyan tudunk most a jövő követelményeinek megfelelni. Ma erőt adhat nekünk az a tudat, hogy a jövő új irányait megválaszthatjuk, mi magunk választhatjuk meg, és ha van erőnk, lesz kitartásunk a munkához, az új év jobb lehet a mögöttünk hagyottnál. Magyarország és a magyarság nehéz, de sok vonásában, a lehetőségeiben szép, elhatározásaiban gazdag esztendőt tudhat maga mögött. A gazdasági fejlődés és a társadalmi-politikai élet olyan új irányai rajzolódtak ki — igaz, népünk nem kis áldozatai árán —, melyek minden korábbinál biztatóbb utat mutatnak egy valóban demokratikus, szocialista Magyarország megteremtéséhez. A múlt egyes hibáinak kijavításához a nemzetközi helyzet kedvező alakulása, a kelet—nyugati párbeszéd felerősödése és a régóta vágyott enyhülés bekövetkezte további bátorítást adhat. Napjainkban az emberiség fő törekvése a béke, a különböző társadalmi rendszerek és országok közeledése, a jólét érdekében, egyúttal az emberi jogok mind teljesebb érvényesülésének érdekében is. Népünk ennek tudatában fogadta egyetértéssel II. János Pál pápának — akit egy-két éven belül hazánk vendégeként is tisztelhetünk — az újévi üzenetét, amelyben a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak tiszteletben tartására, a nemzeti kulturális értékek és örökségek megőrzésére szólítja fel az emberiséget, azt is hangsúlyozva, hogy e jogok biztosítása az államok feladata, az államok felelőssége. Mi, magyarok, különösen érezzük a nemzeti-etnikai kisebbségek gondjainak súlyát, hiszen a magyarság egyharmada hazánk határain kívül él, olykor a kisebbségi jogok hiányában. Államunk felelősséget érez minden magyar iránt és nemzeti kulturális értékünk minden darabja iránt, legyenek bárhol is a Földön. Ugyanakkor a Magyarországon élő nem- zetiségek-etnikumok jogait szavatolva egyre jobban támogatni akarjuk nyelvük, kulturális értékeik őrzését, fejlesztését, az anyanemzetekkel szövődő kapcsolataik erősödését. Számunkra további bátorítást ad ehhez, hogy a világ közvéleménye egyetért törekvéseinkkel. Hazánk nemzetközi tekintélyének növekedéséhez azonban — és egyben nemzeti önbecsülésünkhöz — valós alapot csakis a teljesítmény adhat. Az értéket teremtő, az értéket termelő emberi munka. Ebben az országban mindig voltak olyan egyének, akiknek szellemi teljesítménye, és olyan milliók, akiknek a mindennapi, céltudatos munkája a történelem legnagyobb viharainak közepette is fenntartotta ezt a népet, megőrizve államiságát több mint ezer éven át, itt a Kárpát-medencében. Ez a nemzet sokat köszönhet végvári katonáinak, kézműveseinek, városai polgárainak, legtöbbet talán falusi parasztságának — egykoron legszámosabb rétegének —, akik nemcsak földjüket művelték bölcsen, hanem ők őrizték meg az anyanyelvet is, nemzeti létünk és tudatunk legfontosabb forrásaként. Ha ma — a válságok és változások újabb történelmi szakaszában — erre a számában megcsappant, de jelentőségében változatlan rétegre tekintünk, csak tisztelettel beszélhetünk róla. Nekik," az új esztendőre nemcsak azt kívánom, hogy leljenek több örömre és haszonra munkájukban, hanem örökítsék át azt a munkaerkölcsöt is, melyet eleik hagyományoztak rájuk. Hazánk munkásemberei, a gyárakban, üzemekben, bányákban dolgozók és a szolgáltatásokban tevékenykedők talán minden más rétegnél jobban érzik gazdasági-termelési váltásunk súlyát, jelen munkalehetőségük elvesztésének veszélyét, az új képzettség és az új munkahely megszerzésnek kínjait. Nem rajtuk múlt, és mégis ők viselik elsősorban a terhét az inkább vesződséggel, mint haszonnal járó elavuló technológiáknak, a rossz anyag- és munkaéllátásnak. Számukra azt kívánom ebben az új évben, hogy a hagyományos munkásöntudattal tudják elvégezni a változások teremtette feladatokat, önmaguk? javával együtt hazánk felemelkedését is szolgálva. Gazdasági és politikai reformfolyamataink sikere nem kis mértékben függ a szellem embereitől, az értelmiségtől, a különböző területek vezetőitől, az újra fogékony, a kockázatokra is kész vállalkozóktól. Azaz olyan értékek hordozóitól, amelyek értelmetlenül vesztették becsüket az utóbbi évtizedekben. Idei munkájukban vezérelje őket az a tudat, hogv társadalmunk ráébredt — mi több. rádöbbent! — a szellemi teljesítmény kulcsfontosságú szerepére, igyekezvén tehetségéhez mérten honorálni azt erkölcsileg, anyagilag egyaránt. TISZTELT HONFITÁRSAIM! A legtöbb, amit kívánhatok mindannyiunknak, hazánk minden polgárának, az a béke, a belső béke, az össznépi egyetértés értelmében is. Hiszem és vallom, hogy népünk nemcsak a gazdaság, a termelés ezernyi gondjával-bajával, az átállás tömérdek feladatával képes megbirkózni, hanem érett elviselni a demokratizálódás, a politikai többszínűség, a legkülönfélébb érdekek világos megfogalmazásának alkalmait is. Ügy képes gazdasági, politikai és szociális feszültségekkel terhes korszakunkban szabadon gondolkodni, cselekedni, hogy közben nem téveszt utat: nem az anarchiát véli demokráciának, a szabadosságot szabadságnak. És közben azokat az értékeket sem tagadja meg, melyeket szocializmuskeresésünk közben eddig teremtettünk. Ugyanakkor bízom abban is, hogy az új esztendőben a kölcsönös türelem és a tenni vágyás vezérel bennünket. Ezeknek reményében kívánok honfitársaimnak, külföldön élő magyar testvéreinknek, hazánk valamennyi barátjának békés, közös és személyes sikerekben gazdag, — emberséget, boldogságot hozó — új esztendőt! ÓÉVBŰCSÜZTATÖ — DÉLUTÁN MÉG A GYEREKEK FÚJTÁK A PAPÍRTROMBITÁKAT Az év utolsó napján ünnepel az egész ország. Papírtrombitáktól hangosak az utcák, éjfél után petárdák és tűzijáték fényei viliódznak az égen. A szórakozóhelyek megtelnek ünneplő emberekkel, a lakásokból zeneszó, vidámság hallatszik. De mi történik ezen az éjszakán és az új év hajnalán ügyeletben, a folyamatosan dolgozó üzemekben, így többek között a megyei kórház osztályain. Kőrútunkat késő este, a megyei kórházban kezdtük a sebészeti osztályon, voltunk a nőgyógyászati és szülészeti osztályon, hajnalban pedig a pszichiátriai és idegosztályt kerestük fel, és jártunk a tűzoltóknál, a~ Kristály étteremben, a hőerőműben és a KOMTÁVHÖ-nél. Mindhárom orvos családos, kétgyermekesek. Én a doktornőtől kérdezem, hogy nem hiányolják-e a gyermekei és a férje, így szilveszterkor otthon?! — A hivatásunkkal jár, hogy éjszakákat is el kell itt töltenünk. Nekünk ez természetes. Házastár,saink- nak pedig az, hogy ilyenkor segítik és megértik a másikat. Boda Istbánné szülésznő. Huszonnyolc éve segíti a vajúdó nőtársait. Jó néhány szilvesztert töltött már el a szülőágy mellett. Az orvosok és a szülésznő véleméCSENDES NAP A BALESETI SEBÉSZETEN Egy új kórházi pavilon is tud ünnepi hangulatot árasztani. Minden emeleten karácsonyfa áll, a betegszobákból beszédhangok áradnak és a televízió szilveszteri műsora hallatszik. Az osztályon két orvos ügyel, dr. Babos Árpád és dr. Both Béla. Babos doktor tíz éve dolgozik az osztályon, ez a negyedik szilveszteri ügyelete, így van összehasdnlításd alapja. — Volt bizony olyan szilveszterünk is, hogy még a Himnuszt sem tudtuk meghallgatni, annyi dolgunk volt. Ma viszonylag csendes nap van. Délelőtt harminc- három járóbeteget láttunk el. A fekvőbetegünk jelenleg nem sok, hiszen akit lehetett, hazaengedtünk, természetes, hogy hazavágynak szilveszterre. Különben én úgy gondolom, és az a több éves tapasztalatom is, hogy az új év első napján délután és este több a sérült. Pontosabban akkor jelentkeznek. Ünneplés alatt az emberek nem törődnek efíy „ujj elnyisszantással”, azt sem érzik, ha itt-ott megütik magukat, de ha ki- alusszák az ünnep fáradalmait, akkor azért jönnek a bajaikkal, és mi természetesen segítünk. Dr. Bakó Ferencné asz- szisztens. Harminc éve egészségügyi dolgozó. A gyerekei már nagyok, egyedül él. — Szerepet játszott az egyedüllét abban, hogy ügyeletet vállalt? — kérdezem őt. — Persze. Otthon egyedül lennék, itt pedig szeretek. Ünnep ez a mai nap, de nekünk ez most ^ olyan, mint a többi hétvége, vagy munkanap. Beszélgetésünk közben egy ijedt nagymama érkezik, unokáját tartja karjaiban. A kisfiú az egyik lábát fájlalja, alig tud ráállni. Babos doktor percek alatt diagnosztizál. Pár hete a kisfiúnak megrándult a bokája, most az ünnepek alatt megerőltette, és előjött a haj. Kap borogatást és kötést, az otthoni ellátásra pedig a nagymama kap tanácsokat. Kérem a doktort, hadd kérdezősködjem a kórtermekben szilveszterező bete- \ geik között is. Buqár Gábort 28-án operálták. Üzemi baleset érte, s ez porcleválást okozott a térdén. A Könnyei Mező- gazdasági Kombinát dolgozója. Két gyermeke és felesége természetesen meglátogatta szilveszter napján is, fájó, hogy nem együtt köszönthetik az új évet, de első az egészség. Szommer Mihály egy ismerősével különbözött ösz- sze, s ebből, sajnos, lábtörés lett. Magányosan él, elvált ember. Ügy véli, jobb, hogy most itt van, és nem A megyei kórház nőgyógyászatán Papp Imréné szülésznő az elmúlt 15 év alatt ötször töltötte szolgálatban az év utolsó napját. Vörös Anita Emőke — miután ez évben végezte el az egészségügyi szakiskolát — még csak első ízben volt távol ezen a napon otthonától. Igaz, az éjféli Himnuszt már családi körben énekelhették ... otthon. Itt nagyon jól bánnak vele, otthon pedig lehet, hogy magában italozna, és pont az alkoholt és a cigarettát szeretné az életéből száműzni a jövő évben. ÉJFÉL ELŐTT KISFIÚ SZÜLETETT A megyei kórház szülészeti és nőgyógyászati osztályán éppen szülést vezettek le. Molnár Istvánná sápadt, halvány, de mosolyog, és azt mondja, nem fárasztja a beszéd. — Ugyan január 15-re voltam kiírva, de a fájások jóval előbb jöttek, így már kora délután behozott a férjem. Egy kisfiúnk már van, így hármasban szilvesztereztünk volna otthon, de az is nagy ünnep ám, hogy született egy emberke, Molnár Csaba. — Fájt?! — Hát persze, hogy egy szülés fáj, de kevésbé, mint az első és különben is már túl vagyok rajta ... A szülészeten három orvos „tartja a frontot”. Dr. Orbán György főorvos, dr. Jánoska Éva és dr. Benya bászló szakorvosok. — Kellett eddig a mai nap folyamán műtéthez bemosakodniuk? — kérdezem a főorvost. — Igen, volt egy császármetszés, amire azért volt szükség, mert farfekvésű volt a magzat. Ezenkívül hárman szültek eddig. — Hányadik szülés volt Molnár Istvánnéé ebben az évben ? — Az ezernégyszáznegy- venhetedik — feleli a doktornő azonnal. rfye egyezik. Okosan, csendesen, mindenféle hiszti nélkül szül a nők többsége, de ahhoz kell az, hogy ott legyenek velük a szakemberek, s elmondják, hogy mi a teendő a szülés különböző fázisaiban. És természetesen az is fontos, hogy megértsék, mit is él át egy nő, ha életet ad. — Főorvos úr, mit vár az új évtől? — térünk át a munkájúkról a jövőre. — Tudom, hogy az több, sőt sok év, de egy új, korszerű épületre vágyunk mindannyian, mert bizony jelenleg sok a baj. Ezenkívül több megbecsülést az egész egészségügynek. Né firtassuk most itt az anyagiakat, hiszen, sajnos, szerintem sokszor erkölcsileg sem vagyunk megbecsülve. HAJNALBAN A PSZICHIÁTRIÁN Az ünnepi asztalt már leszedték, de még sokan nézik a televízió szilveszteri műsorát, mások a folyosón járkálnak, fel s alá. Csendesek. Talán kicsit szomorúak. Hogy is van ez?! Hiszen itt azért emberi sorsokkal, küzdelmekkel, vívódásokkal, „bonyolult lelkekkel” foglalkoznak az egészségügyi dolgozók. Az ügyeletes orvosnő di- áklányosan fiatal. Dr. Se- metka Zsuzsa mióta itt dolgozóik, ez a harmadik szilveszteri ügyelete. — Rendeztünk egy kis házi ünnepséget — meséli. — Megterítettük a társalgóban az asztalt volt süte(Folytatás a 2. oldalon.)
