Dolgozók Lapja, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-13 / 219. szám

Könyvespolcra Akcióban a Moszad A televízió, a rádió és a napilapok külpolitikai hírei között évtizedek óta elmaradhatatlanok a Közel-Keletről szóló tudósítások. Izrael akciói, a palesztin menekültek helyzete, a PFSZ, az arab csúcstalálkozók, Szíria, Jordánia, Egyiptom, Líbia, Libanon, a terroristák bombái — levél­bombái, gépeltérítései __Ember legyen a talpán, aki ki­i gazodik a mindig zűrzavaros helyzetben, és naprakészen, biztonsággal tudja, ki-kinek-miért szövetségese vagy ellen­sége. Ráadásul nem elég követni, figyelemmel kísérni a hivatalos híradásokat: időnként ezek jó részét újra kell ér­tékelnünk, amikor a titkosszolgálatok akcióiról értesülnek a hírközlő szervek. Sebestyén Gábor: Akcióban a Moszad című könyve né­hány érdekes fejezetet ragad ki az izraeli titkosszolgálat történetéből, főleg a Der Spiegel és más nyugati magazinok cikkeit feldolgozva. A szerző eleve nem törekedhetett a tel­jességre egyik eset leírásánál sem, hiszen a vizsgálati jegy­zőkönyvek majd’ mindig több ezer oldalasak (és így sera teljesek). A legtöbb fejezet világszerte botrányt kavaró ügyek ismertetése, tényszerűen, tartózkodva a vélemény- nyilvánítástól. az elemzéstől. Valószínűleg a terjedelmi kor­látok miatt lett egy kicsit száraz, jelentés formájú a könyv A hatalmas adathalmazból úgy válogatott Sebestyén Gá­bor, hogy az „esszencia” világos, érthető — a segítő szöveg­magyarázatokkal és a fontosabb évszámok, időpontok jegy­zékével megtoldva. A titkos ügvnökök, kémek tevékenységénél ugyanolyan érdekes a felkészítés, mint maga az akció. Előbbi általában évekig tart, utóbbi néhány napos, esetleg csak néhány órát vesz igénybe. A terroristákról és a legkülönfélébb komman­dós akciókról szóló filmek, könyvek közül is azok az emlé­kezetesek, amelyek nem kerülik meg a fontos előkészítő munkát, nem azzal kezdődnek, hogy valaki elkezd lövöldöz­ni vagy karatézni. Az Akcióban a Moszad, egyik legsikerültebb fejezete Eiiah Cohen bemutatása. A héberül, arabul, franciául és angolul kiválóan beszélő hírszerző csaknem négy évig ké­szült élete nagy feladatára. Izraelből Zürichbe, innen Buenos Airesbe repült, mint gazdag szíriai üzletember, és csak akkor tért vissza az „anyaországba”, amikor a dél- amerikai emigránsok már teljesen el- és befogadták. Tehet­ségét és kiváló kapcsolatteremtő képességét jól jellemzi, hogy Szíriában őt szemelték ki a tájékoztatásügyi miniszte­ri posztra; honvédelmi miniszterhelyettesként is szívesen látták volna! Aprólékos, pontos jelentései révén Izraelben csaknem úgy ismerték a szír lőszerraktárakat, erődöket, tüzérségi állásokat, aknamezőket, mint a tervezők... Végül túlzott magabiztossága miatt Cohen lebukott, elfogták, és 1965. május 18-án kivégezték. Ugyanilyen szupermódszerekkel felkészített, szuperkém volt Egyiptomban Wolfgang Lotz, róla is rengeteg érdekes­séget tudhatunk meg. Ha a csúcstechnika olyan módon ki­képzett emberekkel párosul, mint Cohen és Lotz, a titkos- szolgálatok — nem túlzás! — háborúk sorsát dönthetik el. Így történt ez 1967. június 5-e és 10-e között, a híres hat­napos háborúban, amelyet a CIA. és az izraeli titkosszolgá­lat készített elő (ez is egy külön fejezet). Nemere István: Titkok könyve és Üj titkok könyve cí­mű gyűjteményeihez hasonlítható, a Joseph Mengeléről szóló rész. („A halál doktora”). A hírhedt auschwitzi orvost már több százan látták, beszéltek vele, sőt többször is holt­tá nyilvánították, de semmi biztos, konkrét információ nincs a náci tömeggyilkosról, aki álneveken menekül az igazságszolgáltatás elől. A nagy „nácivadász” hírében álló izraeliek is hiába próbálkoztak, a Mengele-dosszié még nem zárult le. Úgy gondolom, Sebestyén Gábor dossziéja sem zárult le Moszad-ügyben. A vázlatos áttekintés után érdemes len­ne egy-egy témát külön könyvben is feldolgozni, például a palesztin terroristák és Izrael viszonyát, vagy a Moszad ná­ciellenes ügyeit. Esetleg el tudnám képzelni, hogy „Akció előtt a Moszad” — a kiképzés részletezése is megér egy „misét”. Mindezt egy olyan olvasó ajánlja a lap hasábjain ke­resztül a szerzőnek, aki valószínűleg többedmagával beve­zető, kedvcsináló olvasmányként kitűnőnek tartotta az Akcióban a Moszadot — és várja a folytatást: Mórocz Károly A csodálatos Szigliget Irodalmunkban hagyományos jelenség a toll mű­vészeinek áldozása hazánk egy-egy szép tája, tájegy­sége előtt. A második világháború utáni magyar iro­dalomnak jelentős része Szigligeten született, miután 1952-tól az Esterházy-kastélyt alkotóházzá alakítot­ták. így lett a Képzőművészeti Kiadónál most meg­jelent album címe a kötet központja, Szigliget. A könyvben klasszikus és kortárs költőink, íróink mu­tatják be hódolatukat hazánk egyik gyöngyszeme előtt. Mint minden antológiában, úgy ebben is sok szerző szerepel, ki-ki tehetségének, tudásának és fő­leg SzigMgettől kapott élményének, ihletének foka szerint. Ezeket a hódolatokat, imákat, áldozásokat kronologikus sorrendben szedték — Eötvös Károllyal kezdve a sort. Néhány a klasszikusok közül; Lipták Gábor, a Ba­laton szerelmese, Tatay Sándor, a Badacsony króni­kása, Kassák Lajos, Bodor Aladár, Németh László, Dénes Zsófia, Székely Zoltán, Pilinszky János, Nagy László és Örkény István. Olvashatunk Gergely Mi­hály, László Gyula v^y Parancs János szigligeti emlékeiről, de megszólalnak mások is, például Volly István népdalkutató vagy Bozóky Mária műkritikus. Folytathatnánk a sort publicisták, újságírók, építé­szek felsorolásával. Az album nemcsak kedvelt ol­vasmány lehet: jelentős irodalmi és művelődéstörté­neti értéke is van. A kötet anyagát évek szorgos munkájával gyűj­tötte, majd válogatta és szerkesztette Koczogh Ákos, aki a mű születését már nem érhette meg. Geröly Tibor Hurrá, (nem) nyaraltunk! A vezetőképző tábor tapasztalatai A daltanulás is a képzéshez tartozott (Fotó: Fenyvesi Ä.) Amikor riportunk készült — még tartott a nyár. A táborozáson hallottakat azonban most. az új tanév­ben hasznosítják a résztve­vők. A megnyitót elmosta ugyan az eső, de a követ­kező napon jó időre ébred­tek a koppánymonostori út­törőtábor ifjú lakói. — Ez most nem a „szo­kásos” pihenőtábor volt — mondja Bencsikné Mező Márta, a komáromi városi úttörőelnök. — Szigorú na­pirend szerint komoly- mun­ka folyt itt. Még a reggeli tornára, körletszemlére is szorítottunk időt! A csapat úttörőtanácsainak tisztség- viselőit, a „felelősöket” ké­szítettük fel a következő mozgalmi évre. A parányi faházak kör­nyéke néptelen. A 70 ko­máromi és város környéki általános iskolás az előadó­teremben Balaton Sándort, a Szőnyi 1. Számú Általá­nos Iskola tanárát, a váro­si „képzésfelelőst” hallgat­ja. Az egyik asztalnál négyen szoronganak. — Valamennyien a Dobi István Gyermekvárosból jöt­tünk — mondja a 7-es Tóth Ibolya. Előtte füzetek, pros­pektusok. A hatodikos Kaszab Zsu­zsa rajtitkár a kisebbek kö­zé tartozik, de talpraesett­ségben bizony lepipálja az idősebbeket.-— Tegnap egész délután esett, de az ismerkedési est igen jól sikerült! — mond­ja. — Ma délelőtt élmény- beszámolót tartottunk, min­denki elmondta, a saját út­törőcsapatánál mit végeztek tavaly. Zsuzsa bátyjával, a nyol­cadikos Sanyival érkezett. — Mi a Il-es Számú Ál­talános Iskolában tanulunk. A Gyermekvárosban külön úttörőcsapat működik, ott másfajta programokat szer­vezünk. — Milyeneket? Erre már Kaposi Klári válaszol. — A szünidei rendezvé­nyeket, társadalmi munká­kat. A pajtások sok jó ötle­tet mondanak. Remélem, néhányat a Gyermekváros­ban is hasznosíthatunk! o — Az élménybeszámolón és a csoportos beszélgeté­sen olyan kérdés is szere­pelt — mondja a szünetben Balaton Sándor —, hogy ki­nek mit jelent úttörőnek lenni. A legtöbben a közös­ségi munkát emelték ki. — Mennyiben új ez a tá­bor? — Az úttörő csapattaná­csok tagjait még júniusban megválasztották. Most őket készítjük fel pz új mozgal­mi évre. Fontos, hogy sze­repük révén az iskolákban erősödjék a diákönkormány­zat, az úttörővezetők legye­nek önállóbbak a szervezés­ben, mozgósításban. Az öt­letet egyébként júniusban az országos képzési értekez­leten Bartos Csaba úttörő­vezető vetette fel. A fiatal pedagógus nyolc éve csapatvezető. Évközben is ő szervezi az úttörőakti­visták képzését. — Tizenegy úttörőcsapat képviselője van most a tá­borban. Célunk az, hogy a gyerekek „ellessék” egymás ötleteit, játszva, kötetlenül beszélgetve mélyítsék el is­mereteiket! Tonomár István, a Jókai mozi vezetője is meghívott előadó volt. — A filmeket, videót is hasznosíthatják az úttörők — mondja. — Ősszel pályá­zatot hirdetünk, milyen fil­meket néznének szívesen a gyerekek. Leírhatják, leraj­zolhatják a legszebb „fil­mes” élményüket is. A leg­jobb pályázatokat jutalmaz­zuk majd. Az úttörőelnök közben elmondta, hogy a héten fó­rumon találkoznak a gyere­kek a város vezetőivel, a közművelődési intézmények, a fegyveres erők és testüle­tek képviselőivel is. Péntek a sport, a szombat pedig a turisztika „napja” lesz. A programok összeállítá­sában, szervezésében a pe­dagógusok is segítettek. So- mogyiné Lentulai Eszter, az Ácsi Il-es Számú Általános Iskola képzésfelelőse. — Az iskolámból öt paj­tás jött. Hatodikosok, s bár még kevés a tapasztalatuk, rájuk még sokáig számítha­tunk. Hasonlóan vélekedett Zal­ka Ferenc nagyigmándi, és Diós Ildikó komáromi tanár is. A szünetben az udvart is birtokukba vették a gyere­kek. Az egyik végén az út­törőelnök irányításával gyer­mekdalokat tanulnak, néhá- nyan pingpongütőt. vettek a kezükbe. A többiek szurkol­nak. Borsos Anikó a Komáro­mi Petőfi Általános Iskolá­ból érkezett. — Éjszaka kicsit fáztunk a szobában — mondja a nyolcadikos leányzó, akinek már a jövőre is kész tervei vannak. Tatán, a Jávorka Sándor Mezőgazdasági Szak- középiskolában szeretne to­vábbtanulni. Az ácsi Péter Ildikó ne­vetve meséli, neki biztosan csak egy lúdtoll jutott a pár­nájába, olyan lapos volt. „Földije” a hatodikos Kocz- kás Ilona rákontráz: — Az esti bál után per­sze sokáig nem aludtunk! Kovács Katalinnak a reg­geli ébresztő és a takarítás volt eddig a „legmegrázóbb” élménye. — A seprűtánc szórakoz­tatóbb volt! — mondja szin­te egyszerre Faluvégi Attila és Konczer Erik. A szigorú házirend alól ugyanis a fi­úk sem találtak kibúvót. De a kis mozgás egyiküknek sem ártott meg. Veizer Tamás A meglepetések országa Eszak-Korea VI. Olimpia helyett VIT, de az monumentális A VIT tablója előtt Mielőtt újabb vidéki útra indulnánk, pihenjünk meg egy kicsit a fővárosban és ismerkedjünk meg a soron következő VIT-tel. Nem, nem tévedés, a VIT-tel. Az ugyanis már ottlétemkor mindenki számára világos volt, hogy Észak-Korea nem vesz részt a nemsoká­ra kezdődő szöuli olimpián. Ahogy hivatalos helyeken többször is megfogalmazták: a közös rendezésben nem tudnak megegyezni, észak tudomásul veszi az olimpi­át, de nem indítja verseny­zőit. Tudomásul veszi azt is, hogy a szocialista országok Kuba kivételével mind résztvevői lesznek az olim­piának. Ehelyett a másik nagy, nemzetközi esemény­re készülnek, a Vílágifjúsá- gi Találkozóra. A VIT előkészítő nemzet­közi bizottsága legutóbbi, tavalyi ülésén Moszkvában Phenjant jelölte a XIII. VIT házigazdájául. Tehát: XIII. VIT, 1989. július 1—8. között Észak-Koreában. Szűk egy esztendő van ad­dig hátra, de az előkészü­letek már tavaly elkezdőd­ték, és nem is akárhogyan. A Szong Csői, a hazai és nemzetközi előkészítő bi­zottság elnökhelyettese készséggel tájékoztatott: Megismertették már a ko­reai fiatalokkal a találkozók múltját, a jövő évi fontos­ságát. 1987 év eleje óta a fiatalok minden hónap el­ső vasárnapján társadalmi munkát végeznek, az árát befizetik a VIT-alapba, ezen kívül a VIT-et szolgá­ló építkezéseken fizikai munkát is végeznek. Elké­szültek már a plakátok, a bélyegek, rendszeresen tájé­koztatókat küldenek a résztvevő országoknak. A VIT-en a DÍVSZ tagszerve­zetei és a Nemzetközi Diák- szövetség képviselői vesz­nek részt, mintegy húszez­ren. Bizonyára megyénkből is sokan eljutnak a fiata­lok közül Phenjanba. És most az előkészületek komolyságát bizonyítandó, álljon itt egy kis leltár a már elkészültekröl: Phen­janban 6 kilométer hossz­ban 18 millió négyzetméter­nyi lesz a VIT központi te­rülete, ebből 4 millió négy­zetméteren szállodák épül­nek. Elkészült már egy if­júsági, egy sport- és egy turistaszálloda, a 3370 nézőt befogadó uszoda, úttörőpa­lota, a jelenlegi 2 ezer né­zőt befogadó cirkusz mellé egy 16 ezres, a 150 ezres sportcsarnok, amelynek két­harmada fedett (a világ második legnagyobb foci­stadionja), 260 közintézmény a fesztiválhoz kapcsolódó­an. Ezek már most, szep­tember 9-én, a KNDK meg­alakulásának évfordulóján „Birtokba” kerülnek, avat­ják őket. Ezen kívül VIT- rendezvényekre kerül sor Vonszánban és Nan Po ugyancsak tengerparti váro­sokban. Phenjanban és a többi városokban is mindenfajta építkezés egy kézben össz­pontosul, az irányítási köz­pontban. Még az is, ha egy gyár új üzemet akar építe­ni. A Kvan Hó területén be­lül jövő év közepéig 33 ezer lakás, 5 szálloda (összesen 8500 hellyel) épül meg. Űj, 6 kilométeres úthálózat, az utak 100 méter szélesek. (Nem tévedés, jó részük már kész, magam láttam őket.) 30 kisebb-nagyobb híd, 4 aiuljáró. Épül (majdnem kész) 12 fedett sportcsar­nok, összesen 250 ezer néző számára. A kis focipálya 25 ezres, 3 fedett kézilabdapá­lya 2500 nézővel. Az aszta­litenisz-csarnokban 20 asz­tal, plusz 16 edzőasztal, no meg 4 ezer néző. A torna- csarnokban 4 ezres 100 mé­teres futópályával. Nehéz­atlétika, ökölvívás, csel­gáncs, vívás, súlyemelés, röp-kosár ikercsarnok mind külön két és fél ezer néző­nek. Csupán a tollaslabda­csarnokban 8 pálya van és 3 ezer nézőnek- hely. Dióhéjban ennyit a VIT- előkészületekről, hiszen a sokemeletes bevásárlóköz­pontot, az óriás szökőkutat még nem is említettem, amely a beprogramozott ze­nére 150 változatban ontja a vízsugarakat, percenként 3 ezer köbmétert És az építkezésekhez zá­radékként egy csemege meghökkenőkből, amelyek­ből jó néhányat magam is láttam. Az új lakóépületek 5—42 emeletesek. Egy tömb­ben 6—700 lakás van. A la­kások átlagterülete 110 (!) négyzetméter, de van 180 négyzetméteres is. Ezek az első, második emeleti laká­sok a nagycsaládosoknak. A földszinten gépkocsiparkolók (majd lesz bele autó is.) A lakásokat berendezve (tv, hűtőgép stb.) adják át a lakók 34 fajta bútor közül válogathatnak. Hogy köz­ben jegyrendszer van — ez is igaz. De ahogy ők mond­ják:. a nagyon sok ember építkezni tud, termőföldet elővarázsolni nem. De majd ha fejlődik a nehézipar, vé­get érnek a nagy építkezé­sek, akkor jut pénz több rizsre, húsra is. (Folytatjuk) Erdélyi György 4 LAPJA 1988. szeptember 13., kedd

Next

/
Oldalképek
Tartalom