Dolgozók Lapja, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

Arcképvázlat Hajónapló Dunakilititől II főorvos Hosszú esztendőkkel ez­előtt, még üzemi orvosként ismertem meg dr. Czele La­jost. Jól emlékszem, sosem volt türelmetlen, nem szakította1 félbe az embert, ha beteg­ként panaszait sorolta. S mindig akadt egy-két jó ta­nácsa is. Hat esztendeje ő az Orosz lányi Szénbányák bánya­üzemi főorvosa. Szerteágazd feladatai sokfelé szólítják. Így nagyon nehéz volt be­szélgetésünkhöz időpontot egyeztetni. Aztán találkozónk létre­jöttekor az is kiderült, a főorvos nem tartozik a bő­beszédű emberek közé. ön­magáról szűkszavúan, mun­kájáról, a vállaltakról szíve­sebben szólt. Életút járói, az „indulás­ról” faggatózva megtudtam, a Nógrád megyei Varsány­in született. — A középiskolát Eszter­gomban végeztem — mond­ja. — Elhatároztam, az érett­ségi után továbbtanulok. Az orvosi egyetemre jelentkez­tem. Ügy gondoltam, ha a felvételi követelményeknek megfelelek, az egyetemmel is megbirkózom ... így is történt. 1963-ban dr. Czele Lajos átvehette az általános orvosi karon szer­zett diplomáját. — Az utolsó — szigorló — egyetemi évemet Tatán töl­töttem — emlékszik vissza.’ — Ezért friss diplomával a zsebemben a tatai ideg- és» elmeosztályra nyújtottam be a pályázatomat, majd itt kezdtem el dolgozni. Erede­tileg ezt a hivatást szeret­tem volna gyakorolni. Ké­sőbb azonban többször he­lyettesítettem körzetben. Megtetszett ez a feladat. Közben a magánéletemben változás történt. Megnősül­tem. Sajnos Tatán semmi reményünk nem volt arra, hogy lakáshoz jussunk. Meg­ragadtam az ajánlatot, mi­szerint, ha eljövök Orosz­lányba üzemi körzeti orvos­nak, lakást is biztosítanak számunkra. 1965. február végén már itt dolgoztam. Az orvoshi­ány miatt rengeteg teendő várt rám. Hónapokon ke­resztül hol itt, hol ott kel­lett helyettesíteni. De min­dennapos feladat volt kijár­ni az üzemekbe. A XVI-os aknára nap, mint nap ke­rékpárral mentem. A KISZ Dorog Városi Bizottsága a napokban sa­ját kérésére — érdemei elismerése mellett — fel­mentette KISZ-titkári meg­bízatása alól Baumstark Ti­bort, aki hosszabb időn ke­resztül eredményesen dolgo­zott az ifjúsági mozgalom­ban. Utódjául a testület Fü- löp Ferencet választotta meg, aki az általános isko­lát Sárisápon végezte, majd a Hell József Károly Szak­Az 1967-es év változást hozott a fiatal orvos életé­ben. Megnyílt a központi üzemorvosi rendelő. Felkér-' ték, vállaljon üzemi orvosi állást. Szerencsés helyzetbe került. Évekig az Oroszlá­nyi Szénbányák XXIII-as bányaüzeme és az igazgató­ság tartozott hozzá. — Sikerült megismernem az itt dolgozó embereket, tisztában voltam a gondja­ikkal, problémáikkal, tehát bizonyos esetekben dönte­nem is könnyebb volt. Kez­detben ketten végeztük a vállalat dolgozóinak beteg- ellátását. Később hárman lettünk, ma pedig már hat­tagú az orvosi gárdánk... Nem utolsó szempont az sem, hogy minden állás be­töltött — sorolja. Dr. Czele Lajost 1982-ben nagy megtiszteltetés érte. Kinevezték a központi üzem­orvosi rendelő főorvosának. Üj, a korábbiaknál sokré­tűbb. bonyolultabb megbíza­tással állt szemben. Két év­vel később qzemorvostanból szakvizsgázott. — A főorvosi feladatkör valóban nagyon összetett, át­fogó tevékenységet rejt ma­gában. Röviden ezek közé tartozik az intézményben fo­lyó munka irányítása, az olyan feladatok, mint pél­dául a keresőképesség elbí­rálása — tehát a felülvizs­gálat —, a szűrővizsgálatok, az egészségneveléssel, illetve a rehabilitációval kapcsola­tos tennivalók koordinálása, a különböző szanatóriumi beutalók odaítélésének fe­lülbírálása. Naponta részt veszek a felülvéleményező orvosi bizottság munkájá­ban is. Mindezeket a szak­orvosi rendelőintézet főor­vosával egyeztetve, illetve az ő és munkatársai közremű­ködésére támaszkodva látom el. De munkámban mellet­tem áll és segítőtársam fele­ségem is, aki a szakorvosi rendelőintézet intézetvezető középiskolában érettségizett. A Dorogi Szénbányák Kuta­tási és Bányaépítési Üzemé­ben helyezkedett el föld ■ alatti lakatosként, majd 1983-ban művezetői megbí­zást kapott. Ebben az évben — -a KBÜ megszűnése után — a Brikettgyár művezető­je lett. A KISZ-nek 1979- től aktív tagja. Volt alap­szervi titkár, IG-rajparancs- nok s vállalati KISZ-bi­főnővére — teszi hozzá a fő­orvos. — Közös munkánk eredménye, hogy az üzem­egészségügyi szolgálatnak meghatározó szerepe van a dolgozók egészségvédelmé­ben. Ugyanakkor elismerés­sel kell szólnom az Oroszlá­nyi Szénbányákról, amely megfelelő alapot, körülmé­nyeket teremtett a gyógyító­munkához. A felsoroltakon kívül nagyon lényegesnek tartom a betegek közérzetét, az alkalmazott kezelési eljá­rások gyógyító hatását, an­nak eredményeit. Mindezek együttesen alapozzák meg munkám értelmét, egyben szépségét is. Természetesen orvos és beteg között adód­nak konfliktusok, nézetelté­rések. Igyekszem azon len­ni. hogy ezeket közös erővel, segítő szándékkal oldjuk meg. % Munkanapjai zsúfoltak. Kevéske szabadidejében örömmel kertészkedik. Am legtöbbször hivatali köteles­ségét teljesíti. Ma is gyak­ran lép szolgálatba hiányzó kollégái helyett. Igyekszik időt szakítani a közéletre. Summázva az elmondotta­kat, sok terhet vállal magá­ra. A kötelességtudatból többszörösen példásra vizs­gázott főorvos ajtaja min­denkor nyitva áll a betegek előtt. Sokan keresik őt, bi­zalommal fordulnak hozzá. Az orvos és beteg között ki­alakult kontaktus, a jó mun­kahelyi légkör, a vállalattal való eredményes kapcsolatok napról napra új erőt, energi­át adnak számára, a továb^ bi feladatok megoldásához. Dr. Czele Lajos több mint két évtizedet tudhat magá­énak úgy Oroszlányban, mint a szénbányáknál. Ez alatt az idő alatt valamikép­pen mindkettő a szívéhez nőtt. Böröczky Erzsébet zottság titkára is. Munkájá­val jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy szervezetük ta­valy elnyerte a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. Az ifjúsági mozgalomban kifej­tett tevékenysége elismeré­séül több' kitüntetésben ré­szesült. Becsületes, lelkiis­meretes, aktív, népszerű if­júsági vezető volt korábban is, akit ezen tulajdonságai miatt, terveinek megismeré­se után a KISZ Dorog Vá­rosi Bizottsága titkárává választott, több jelölt közül. Új KISZ-litkár Dorogon Greifensteinig III. Mire hajóval, autóbusszal és gyalog végigjártuk az erőművet, az ártéri erdőket, a tullni védőgátat, egyetlen mondat refrénszerűen visz- szatért csaknem minden képviselőnél: — Valóban szép, de arra ügyelnünk kell, hogy Nagy­marosnál minden a tervek szerint épüljön meg, a költ­ségekből semmilyen járulé­kos beruházásra nem lehet elvenni, mert ez így együtt igazán hasznos. Amikor az ártéri erdőben megálltunk egy tavacskánál, Federspiel úr a következőket magyarázta: — Az építkezés előtt a ta­lajvíz olyan kritikus határ­értékre csökkent, hogy egyes vegetációkat a kipusztulás fenyegette. Néhány év alatt a terület úgy regenerálódott, hogy ötven évvel ezelőtti növényeket fedeztek fel a botanikusok. Különlegesség az is, hogy kormoránok te­lepedtek le a térségben. Maróthy László pedig Kollár Ferencre hívta fel figyelmemet, aki az életét tette Bős—Nagymaros meg­tervezésére. S valóban, Fe­derspiel úr többször is kér­dezte Kollár Ferencet, egy- egy információ igazolására. Az idős ember pedig, mint élő lexikon, a legapróbb részleteket is készséggel ma­gyarázta, legyen az osztrák eredmény vagy magyar terv. Csakugyan alapos is­merője a vízlépcsőépítés időrendjének, kritikus pont­jainak. Az előre megadott menet­rend szerint haladtunk, s Bécsben a fedélzeten tartot­tuk meg a látottak értéke­lését. Maróthy László a kö­vetkezőket hangsúlyozta: — Közel egy év eltelt, amióta a minisztérium új felállásban dolgozik. Most már a finisben vagyunk a BNV építésével is. Minden­esetre érdemes lenne abban nagyon határozottnak lenni, hogy engedményeket nem tehetünk. Van ennek a BNV-nek társadalmi, politi­kai aspektusa is, látnunk kell, hogy néhányan tőkét igyekeznek kovácsolni az építkezésből a maguk hasz­nára. A képviselőket meggyőz­ték a látottak. A konzultá­ció legalább háromórásra sikeredett. (Folytatjuk.) Wér Vilmos Nagymarosi napló Szeptembertől lámparendszer TV-sztár az új mederben — Tavaly ősszel napokig Nagymaros alatt vesztegeltek vagy el sem indultak a mélyebb merülésű hajók, mert olyan kicsi volt a Du­na, hogy a dömösi szakasz sziklapadja ve­szélyeztette a hajózást. Itt, Visegrád és Nagymaros között, az ideiglenesen kialakí­tott új mederben négy hét alatt 15 ezer köb­méter andezitsziklát robbantottunk ki. Bi­zony, jó néhány kétméteres sziklacsúcsot kellett eltüntetnünk, mert a tervezett fenék­szint fölé magasodtak! — emlékszik vissza a közelmúltra Lázár József, az OVIBER nagymarosi kirendeltségének vezetője. Vele és a vízlépcsőt építő DOKW-s osztrákokkal a nyolcszáz méter hosszú és száznyolcvan méter széles új hajózómedret figyeljük, ahogy lassan, de folyamatosan megtelik az öreg Duna vizével. Az elmúlt hét talán legnépszerűbb embe­rére is itt hívják fel a figyelmünket. Rudolf Moser ugyanis augusztus 11-én a Tv-Híradó- ban is látható volt, amint a Liebherr 972-es hidraulikus forgó kotrójával egy trapéz ala­kú elárasztócsatomát vágott ki az ideigle­nes „Duna-kanyar” zárógátjából. — Harmincöt éves vagyok és elmondha­tom, jó néhány ilyen jelentős eseményen vettem már részt. Legutóbb például Felső- Ausztriában — egy folyószabályozásnál — vágtam át a töltést. Mire gondoltam itt Nagy maroson, miközben rengetegen fényképez­tek és filmeztek? Arra, hogy újabb szakaszá­hoz ért az építkezés! Nem zavart a sok em­ber, inkább büszkeséget éreztem. Egy biz­tos, egy pillanatra se jutott az eszembe, hogy az én hűséges monstrumom felmondja a szolgálatot. Moser úr történelmi gátvágása nyomán most 250 ezer négyzetméter felületű új Du- na-ág születik Nagymaros és Visegrád kö­zött. Az általa kialakított csatornán két köb­méter víz folyik át másodpercenként. (Na­ponta 80—90 centis vízszintemelkedéssel, mire ezeket a sorokat olvassák, már feltöl­tődött a kerülőág.) Bemosódás, pontosabban berágódás ellen kőszórás védi a kavicstöl­tést. Láthatóan nagyon ügyelnek az egyen­letes vízhozamra, mert a túl erős áramlás elmoshatja a töltést. Moser úr tréfálkozva utánunk szól: írja meg, hogy a tévétől még nem kaptam meg a sztárgázsit! Azt viszont már a főnökeitől hallom, hogy # napokban bontani kezdik a feltöltődött ideiglenes meder zárógátjait. Szeptembertől lámparendszer és URH-lánc irányítja majd a hajózást; a kanyarulat és a szűkebb hajó­út kívánja ezt így. Szeptember nyolcadikétól tehát megindul­hat a völgymenet, és két hétre rá már hegy­menetben is haladhatnak az ideiglenes Du- na-mederben a hajók. S ha minden igaz, három év múlva arról adhatunk hírt, hogy (a két tó kivételével) megkezdték az ideig­lenes meder visszatöltését. Addigra ugyanis hajózhatóvá válik a zsilipcsatorna! (De a zsilipelés csak egy későbbi duzzasztás után válik szükségessé.) Mészáros István Növekedett a devizaforgalom az OTP-nél Az utóbbi fél évben megváltozott az emberek igénye. Érezhető ennek hatása az országos takarékpénztári egysé­geknél is. Az OTP-kben más, eddig kevésbé ismert üzlet­ágak felé fordult a figyelem. Nehéz máról holnapra zökke­nőmentesen követni a hirtelen változást. A közelmúltban a televízió műsorában is foglalkoztak a témával. Nagy Lászlónét, az OTP Komárom Megyei Igazgatósá­gának igazgatóhelyettesét arról kérdeztük, hogy mit tesznek a mostanában forgalomnövekedésből adódó torlódások elke­rüléséért. — A valuta üzletágnál van most a legnagyobb for­galmunk — kezdte Nagy Lászlóné. — A világútlevél bevezetése óta megsokszoro­zódott a munkánk. Az idén nyáron például soha nem tapasztalt tömeg keresett meg bennünket. A sorbán- állást nem mindenki viseli el nyugodtan, sokan zúgo­lódnak emiatt. A gyorsabb kiszolgálás érdekében növel­tük az üzletágnál a létszá­mot, jövőre talán a teljes feldolgozó gép is rendelke­zésünkre áll. Ehhez ki kell dolgozni még a bonyolult programot is. Még egyszer hangsúlyozom, hogy nem dolgozóink munkatempójá­ban van a hiba, a megnöve­kedett érdeklődést képtelen­ség gyorsabban kielégíteni; — Számokban tükrözve mit jelent a megnövekedett érdeklődés? — Szocialista relációban harmincöt százalékkal, a nem rubel elszámolásúban pedig négyszeresére növe­kedett a valutakiszolgálta­tás a tavalyihoz képest. Utóbbiban nincs benne a „BC” és a devizaszámlákon lebonyolított forgalom. Kü­lönösen a BC-számlások „tá­bora” növekedett, több mint a háromszorosára, a forga­lom viszont az utóbbi egy év alatt a tíz-tizenkétszere­sére. Olyan ez most, mintáz aranyláz. A valután kívül az építési, lakásvásárlási, ter­melési, fogyasztási és a „pót” hitelek iránt növekedett az érdeklődés. Az emberek most inkább kölcsönt vesznek fel, kevesebb pénzt tesznek ta­karékba. A hitel üzletágnál is megnövekedett a forgal­munk, bár korántsem any- nyira, mint a valutánál. — A kincstárjegy második kiadása mennyiben változik az előzőhöz képest? — Ugyanazok a feltételei, mint az elsőnek. Ez a rövid lejáratú ér­tékpapír (3, 6, és 9 hónapra teheti be az állampolgár a pénzét, 11, 13 és 15 százalé­kos évi kamatot kap érte) bevált, szeretik az emberek. Szükség van a kincstárjegy­re, hiszen az állami költség- vetés rövid lejáratú . hitel­szükségletének fedezetét biz­tosítja. Ez különben bemuta­tóra szpló értékpapír, ame­lyet magánszemély, jogi sze­mély, belföldi társaság és gazdálkodó szervezet is vá­sárolhat, tízezer, százezer és egymillió forintos értékben. — Rövidesen itt a bá­nyásznap. Az elmúlt évek tapasztalatai szerint ilyen­kor alaposan megnövekedik a forgalom. — A hűségpénz egy ré­szét a takarékba teszik a bányászok. Ilyenkor valóban óriási a forgalmunk. Felké­szültünk a munkaerő ideig­lenes átcsoportosítására, és ha szükséges, meghosszab­bítjuk nyitva tartásunkat. — Péntek — Tanácsülés, fogadónap Kisbér Városi Ta­nács Végrehajtó Bi­zottsága a városi ta­nács ülését 1988. szeptember 19-én 14 órára hívta össze a HNF mozgalmi házá­ba. Dr. Bozori Endre tanácselnök 1988. szeptember 19-re hir­detett fogadónapja he­lyett 1988. szeptember 12-én de. 8—12 óráig Kisbéren, 13—14 órá­ig Étén és 15—16 őrá- óráig Hantán tartja, fogadónapját. LAPJA 1988. szeptember 1., csütörtök il

Next

/
Oldalképek
Tartalom