Dolgozók Lapja, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

Ülést tartott a megyei pártbizottság Feladatterv a megújuláshoz <Folytatás az 1■ oldalról.) ramja alkalmas arra, hogy felgyorsítsuk munkánkat, álljuk a versenyt. Mokri Pál, a megyei párt- bizottság tagja, a megyei ta­nács nyugalmazott elnöke azt javasolta: fontos lenne fokozott figyelemmel kísér­ni a területi pártszervek munkáját, mert nagyon sok minden dől el a területen, az alapszervezetekben. A generációs váltásról, a me­gyei pártbizottság megúju­lásáról, a fiatalítás igényé­ről, szükségességéről szólva azt is megemlítette: meg kell becsülni a most lekö- szönőket, mert hosszú időn — többen évtizedeken át — becsülettel teljesítették po­litikai vállalásukat, kötele­zettségüket a pártbizottság­ban. Ravasz Éva, a megyei pártbizottság tagja, a me­gyei tanács elnökhelyettese, két tervezett téma kibővíté­sét kérte — nevezetesen, hogy a tervezett vizsgálódás terjedjen ki a megye értel­miségének egészére, és a nyilvánosság kiteljesítését szolgáló elemzés tekintse át a megyei tömegkommuniká­ciós eszközök helyzetét, sze­repét, feladatait. Budai Károly, a megyei pártbizottság tagja, az SZMT nyugdíjas vezető titkára azt javasolta: a jö­vőben az alapszervezeti munkával sokkal többet tö­rődjön a megyei pártbizott­ság, hiszen a feladatok el­végzése, a politikai munka gyakorlata döntő mértékben az alapsz'ervezetekben dol­gozó kommunistákon múlik. A napirend feletti vitát Gergely György foglalta ösz- sze, a pártbizottság határo­zattá emelte a feladattervet. "ír A harmadik napirendi té­mát Vámos Sándor vitaindí­tója vezette be, amelyben azt emelte ki, nagyon fontos, időszerű kérdéskört elemez a pártbizottság. Előrehaladá­sunk egyik kulcskérdése, milyen politikai munka fo­lyik az alapszervezetekben. A pártalapszervezetek szervezeti életének és poli­tikai irányító munkájának helyzetéről készült jelentés többek között megállapítja: a pártalapszervezetek tevé­kenységük során felelősségük tudatában törekedtek a párt vezető szerepének érvényesí­tésére, a határozatok vég­rehajtására. Meghatározó szerepet vállaltak a gazda­sági, társadalmi tennivalók kimunkálásában, a végrehaj­tásra történő mozgósításban, a több ponton is jelentkező nehézségek, feszültségek fel­számolásában. Az utóbbi időszakban azonban — különösen a XIII. kongresszus óta —a különböző gazdasági, társa­dalmi és politikai hatások következtében a pártalap­szervezetek pozíciói változ­tak, tekintélyük gyengült, ami a párt tömegbefolyása mérséklődésében, a munka folyamatosságában és minő­ségében, a taglétszám csök­kenésében is mérhető. Hoz­zájárult ehhez a pártalap- szervezeti vezetőségek ei- igazodási képességének vi­szonylagos gyengülése, a kommunisták egy részének elbizonytalanodása, helyen­ként nem kellő határozott­ságé kiállása is. Megyénk pártszervezeteiben mindezek hatására is gyengült a párt­egység. Nőtt a türelmetlen­ség a kibontakozás érzékel­hető jegyei iránt a társada­lomban és a gazdaságban, de a párton belül is. Ezt tükrözték az ideológiai mun­ka, valamint a párt belső életének továbbfejlesztésével kapcsolatos pártdokumen­tumokat tárgyaló taggyűlé­seken és pártcsoport-ülése- ken, az 1987—88. évi párt- tagkönyvcserét előkészítő beszélgetéseken elhangzottak is. Ezek a tendenciák az or­szágos pártértekezlet idő­szakában pozitív irányba változtak. A párttagság többségére — bízva a párt- értekezleti állásfoglalás meg­valósulásában, a vezetői cse­rék kedvező hatásában — az elmúlt időszakban a ten- niakarás, a megújulási szán­dék erősödése a jellemző. Ugyanakkor további intézke­déseket, határozatokat vár­nak, melyek a helyi meg­újuláshoz kedvezőbb feltéte­leket teremtenek. A párt­életben jelentkező nehézsé­gek mellett az alapszerveze­tek működőképesek, betöl­tik helyüket, szerepüket. Az alapszervezetek szerve­zeti élete rendszeres. Éven­te általában 8—12 taggyű­lést és valamivel több veze­tőségi ülést tartanak. Az alapszervezeti párt­munka tervezésének színvo­nala, módszere részben tük­rözi az alapszervezeti viszo­nyokat, a pártmunka irá­nyultságát, és utal a munka minőségére, gondjaira, a pártszervezet politikai érzé­kenységére. A munkaterv­javaslatot a vezetőség ké­szíti el — a pártcsoportok kevés helyen véleményezik, a taggyűlésen általában vi­ták nélkül elfogadják, így több a mechanikusan visz- szatérő, gyakran formálissá váló napirend, pl. tömeg­szervezetek, gazdasági ve­zetők beszámoltatása, párt­oktatási évről történő el­számolás stb. Mindezzel összefügg, hogy az utóbbi időszakban csök­kent a taggyűléseken és ál­talában a pártrendezvénye­ken a megjelenés, az akti­vitás. Nem kedvez a vita kibontakozásának a rendez- • vények túl merev lebonyo­lítása, a hivatali jellegű lég­kör. a még mindig fellelhe­tő túlzott vezetői tekintély­tisztelet. A társadalom különböző szféráiban kialakult dön­tési mechanizmusok közötti eltérések, a megmerevedett párt-munkamódszerek ked­vezőtlenül befolyásolták az alapszervezetek irányító munkájának hatékonyságát. Az alapszervezetek egy ré­szének irányító munkája ne­hézkessé, rugalmatlanná vált. Az elmúlt időszakban gyakran alkalmazott munka- módszer — centrális elemek növekvő súlya — alkalmazá­sával együtt járó „leviteli” gyakorlat a központi határo­zatok alapszervezeti szintű feldolgozásának nehézségeit a követelmények változá­sainak hatására is felerősí­tette, különösen a gazdaság pártirányításának terüle­tén. Megnőtt a túl általános, nehezen ellenőrizhető, szá­mon kérhető határozatok, fel­adattervek száma. Gyakori­vá vált a megjelölt felelő­sök munkájának elnéző meg­ítélése, a magyarázkodás el­fogadása, a felelősség álta­lánosítása. Nem változtak lényegesen a munkamódszerek sem. Az alapszervezetek egy része a helyi politikai, közösségi munka irányításából adódó jogosítványait, kötelezettsé­geit is változatlanul a fel­adatkiosztás, beszámoltatás módszereivel kívánja érvé­nyesíteni. Sokszór nem életszerű, rendszeres a munkakapcso­lat társadalmi- és tömeg­szervezetekkel, -mozgalmak­kal. Elsősorban a KISZ pártirányításában tapasztal­ható a mechanikusság, a magárahagyatottság, formá­lis, eredmény nélküli szá­monkérés. A pártmunka bürokratikus jegyei, a mozgalomnak a taggyűlésekre korlátozódása különösen akkor érzékelhető, ha a kommunista közössé­gen belüli elvtársi, emberi kapcsolatokat vizsgáljuk. Az elmúlt időszakban itt sike­rült a legkevésbé javítani a helyzeten. Párttagjaink a kommunista közösségekben sem ismerik egymást eléggé, egymás munkájáról, véle­ményéről keveset tudnak. A tájékozatlanság, különösen a párt tagjainak a munkahe­lyükön kívüli tevékenységé­re, „életére” jellemző. Ez­zel is összefügg, hogy a pártszervezetek egy részé­ben nem alakul ki nyílt, őszinte, elvtársi légkör, fe­szélyezett a hangulat. Az alapszervezeti munka színvonala, eredményessége nagyban függ az irányító pártbizottság segítő, ellenőr­ző munkájának hatékonysá­gától is. Megállapítható, hogy az alkalmazott munka- módszerek lényegében nem változtak, de nagyobb fi­gyelem irányul a helyszíni munkára, az irányító párt­szervek és alapszervezetek kapcsolatának szorosabbá tételére. A jelentés a változtatás igényével egy sor feladatot is meghatároz. Az irányító pártbizottságok folyamato­san figyelemmel kísérik az alapszervezetek munkáját, szervezeti életének rendsze­rességét és színvonalát. A lehetőségek, igények és a feladatok figyelembevételé­vel kezdeményezik a párt­rendezvények idejének és he­lyének legcélszerűbb megha­tározását. Ahol a feltételek adottak, kidolgozzák a la­kóterületi pártszervezetek meglévő objektumainak szé­lesebb körű hasznosítását a termelői, intézményi párt- alapszérvezetek ’ mozgalmi munkájában. A megyei pártbizottság fontosnak tartja, hogy min­den pártszerv és -szervezet — a működési területén leg­fontosabb politikai kérdé­sekkel foglalkozzon elsősor­ban. Az irányító testületek csökkentsék a legszüksége­sebbre a kötelezően előírt napirendek számát. Az alap­szervezetek pedig a tervezés időszakában a fő figyelmet a párhuzamosságok, ismétlé­sek, rutinjellegű napiren­dek elkerülésére fordítsák. Titkári értekezleteken ki­térnek a munka szervezésé­nek módszereire és gyakor­latára azzal a céllal, hogy már a tervezés időszakában orientálják és segítsék az alapszervezetek munkáját. E tevékenység során az önál­lóságra, a feladatok elhatá­rolására, az alapszervezeti munka demokratikus voná­sainak szélesítésére töre­kednek. Áttekintik az alapszerve­zeteknél a pártellenőrzés gyakorlatát, segítséget adnak ahhoz, hogy konkrét, szá­mon kérhető határozatok szü­lessenek. Kezdeményezik a külsősé- ' geiben is megnyilvánuló hi­vatalnoki formák, megol­dások megszüntetését. Szor­galmazzák a cselekvésre ösz­tönző, nyílt, őszinte elvtársi légkör kialakítását. Felkészítik és segítik az alapszervezeteket az önál­lóbb, kezdeményezőbb poli­tizálásra, a pártmunka for­mális elemeinek megszün­tetésére, a párttagság igé­nyeinek is megfelelő érde­mibb mozgalmi munkára. Szorgalmazzák a feladatok­nak megfelelő személyi .feH tételek kialakítását, kez­deményezik az indokolt cse­réket. Felmérik az alapszer­vezeti titkárok és vezetőségi, tagok továbbképzésének szükségességét, és gondos­kodnak a szervezett lehető­ségek megteremtéséről. A megyei pártbizottság ki­emelte, hogy a pártmunka megújítása attól függ, mennyire sikerül a párttes­tületek és alapszervezeti tag­gyűlések szerepét növelni, munkájukat hatékonyabbá tenni. Ennek eléréséhez nél­külözhetetlennek tartja a párttagság véleményének az eddigieknél szélesebb körű kikérését és figyelembevéte­lét, döntések előtt alterna­tívák kimunkálását, a ki­sebbségi vélemények ismer­tetését, a nyílt, elvtársi viták szorgalmazását. E célok eléréséhez fontos feltétel­nek tartja a pártmunka merevségének, hivatalossá­gának megszüntetését, a kötetlenebb munkaformák előtérbe állítását, a párttag­ság tájékoztatásának javí­tását. Szükségesnek tartja, hogy a pártalapszervezetek és a párttagok kapjanak gyors, rendszeres, hiteles tájékoztatást a párttestüle­tek működéséről, munkájá­ról, rendszeressé váljon az alapszervezetek látogatása, a rendezvényeiken való részvétel, erősödjön az irá­nyító pártbizottságok és az alapszervezetek kapcsolata. A témához két hozzászó­lás hangzott el. Lukács János felszólalása Felszólalt a megyei párt- bizottság ülésén Lukács Já­nos, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, és reagált is a vi­tában elhangzottakra. Beve­zetőjében azt mondta: — Érdeklődéssel jöttem a ta­nácskozásra. Komárom me-' gyében az elsők között ala­kították ki az országos párt­értekezlet állásfoglalása nyomán a helyi feladatter­vet. Nincs ebben persze ver­seny, de jó, ha időben meg­indul a munka. E tekintet­ben nagyon jónak tartom, ahogy munkához láttak, s nem titkolom azt a szemé­lyes benyomásomat, hogy a dolgok kezelése, szellemisé­ge, az elhangzott felszólalá­sok tartalma nagyon meg­kapó — és örülök, hogy a pártértekezlet szelleme ilyen szempontból is jelen van itt. Mindez megfelel az új munkastílusnak, önállóan döntött a megyei pártbizott­ság, és a kérdéskörök át­gondolása nagy felelősséggel történt. Érződik, hogy mind­az, ami a megyében törté­nik, azért a megyei párt- bizottság felelősséget érez. Mindenekelőtt a tekintetben, milyenek a közállapotok, a politikai viszonyok, s mi­lyen eredményekkel folyik a munka. Ha ezt a felelőssé­get, politikai szerepkört szem előtt tartják — na­gyobb gondok nem lehet­nek. A pártértekezlet e tekin­tetben most azt jelenti szá­munkra, hogy a feladat, az irány adott, s ennek kimun­kálásában részt vettünk va­lamennyien. most a gyakor­lati megvalósítás ütemezé­sét, a feladatok adaptálá­sát, a konkrét módszereket rá kell bízni azokra a szer­vezetekre, amelyek műkö­dési területükért felelősség­gel tartoznak. Abban is egységesek va­gyunk, hogy váltani kell, még kell újulni, de vitában vagyunk a tekintetben, ho­gyan, milyen módszerekkel, milyen ütemben. El kell azonban dönteni, hogy mi­lyen kérdésekben kell. mind­ezek után vitát folytatni — s” azt Is7 hogy egy sor ker- . désben már nem vitákra van szükség, hanem tettek­re, cselekedetekre. Az is tény persze, hogy sok .kérdésben ' szükség van a további eszmecserére ar-• ról, hogy a fő irányok mi­lyen konkrét tartalmat kap­nak. Mit értünk például a pluralizmus alatt, mit ér­tünk az elvi-politikai irá­nyítás alatt, mit kell ten­nünk azért, hogy munkánk nyitott és nyilvános legyen, hogy a döntések demokra­tikusan szülessenek. A továbbiakban az orszá­gos pártértekezlet terméke­nyítő hatásáról szólt. A vi­tában is elhangzott, hogy példa erejű volt a tanácsko­zás, s az is, hogy nagyobb teljesítményre ösztönző ha­tása alatt állunk, „nyomás” alatt vagyunk. S az is el­hangzott: a munkának első- soroan a társadalmi, politi­kai feltételei változtak — a reálfolyamatok még nem — ez előttünk álló feladat. Mégis más körülmények! között dolgozhat a párt, eb­ben nemcsak változás, de döntő fordulat következett be. Ma biztatóbb érzés párt­tagnak lenni, mint két hó­nappal ezelőtt, visszatérhe­tett önbizalmunk, cselekvő­készségünk erősödik, s a közvélemény is nagyobb bi­zalommal fordul a politiká­hoz, a párthoz. Van a pártértekezletnek messzebb, távolabb mutató hatása is. Erjesztője lett dolgaink demokratikus meg­oldásának, elősegítette. a po­litikai kultúra színvonalá­nak növekedését, és kiter­jesztette a nyilvánosságot. Ma nem lehet már a je­lenségeket a régi módon ke­zelni. Ez a folyamat már visszafordíthatatlan — le­het gátolni, fékezni, de nem lehet már a régi módon dolgozni, politizálni, gondol­kodni. A nemzetközi hatása is je­lentős. Minden párt első­sorban saját népének tar­tozik politikai felelősséggel, de munkája hatása' nem marad meg az Országhatá­ron belül, másutt is példa erejű- lehet egy-egy vállal­kozás. ' ■ A pártértekezieten nem dőlt el minden. Nehéz. út. előtt állunk. A reform, amit végrehajtunk, nem önmagá­ért van — eszköz és nem . cél.: Átalakuló társadalmat,, változó pártot, hatéko­nyabb gazdaságot kell, hogy jelentsen. A megyei párt- bizottság feladatterve ki­mondhatatlanul is kimond­ja: ez az átalakulás, a sta­bilizáció és a kibontakozás nem valósulhat meg csak a központi irányítás nyo­mán — szükség van a helyi, területi munkára, kezdemé­nyezőkészségre, és mindenki személyes tevékenységére. Ha ez megvalósul, akkor a párt vezető szerepe nem­csak deklaráció kérdése, ha­nem valóság. Fontos jelszó, hogy politizáló párt aka­runk lenni, de hozzá kell tenni: egyben cselekvő párt is. Hiszen azt a marxista felfogást nem adhatjuk fel, hogy nem csak magyarázni akarjuk a világot, hanem meg is szeretnénk változtat­ni. Beszéde további részében néhány fontos elvi kérdést érintett, például a testületi irányítás alapelveit, amely­nek követelménye, hogy a párttestületek tagjai jobban kötődjenek az alapszerveze­tekhez, hogy munkájukat megítélhessék, értékelhes­sék. Fontos kérdés a testü­leti munka nyilvánossága, ni hiszen ez egyúttal a társa­dalmi ellenőrzést is bizto­sítja. A prularizmust érintve ki­fejtette: ez döntéshozatali kérdés elsősorban.. A dönté­sek előkészítése során kap­janak helyet a különböző érdekek, vélemények, néze­tek, és integrálódjanak az állami, politikai, gazdasági döntésekben, úgy a határo- • zátök, elhatározások még- . alapozottak lesznek. "Végezetül hangsúlyozta: előrehaladásunk • egyik fon­tos biztosítéka, hogy képe­sek legyünk kritikusan szemlélni saját, munkánkat . — ahogy azt Lenin tanítot­ta, mert így értékítéletünk és a feladatok, a tennivalók meghatározása reális marad. Kókai Béla, a. megyei párt- .•gégrehajtóbizottság tagja, a tatabányai városi 'pártbi­zottság első titkára azt hang­súlyozta : a pártmunka döntő ■ színhelye az alapszervezet. A párt vezető szerepének ér­vényesülését az alapszérve- zetek nézőpontjából is vizs­gálni kell. Nagyon fontos az is, hogy sajátos arculatuk legyen az alapszervezeti feladattervek­nek, olyan érdemi kérdések­kel foglalkozzanak elsősor- . ban, amelyékben ott hely­ben lphet dönteni. Részletesen ismertette a tatabányai városi pártbizott­ság alapszervezeteket segítő munkáját, az új kezdemé­nyezéseket. Kiemelte a tá­jékoztatás fontosságát, a kölcsönös információt, a vezetőségek folyamatos se­gítését, a képzés, tovább­képzés biztosítását. Madarász Fiilöp, a megyei pártbizottság tagja a SZIM Esztergomi Marogépgyárá- nak művezetője azt emelte ki többek között, hogy való­ságos önállóságot kell bizto­sítani az al^pszervezeteknek a politikai munkában. Több * •olyan valóságos ellentmon­dásra is felhívta a figyei- . met, amelyek nehezítik a münkát. ' O _ . . . A két pártbizottsági ülés között végzett munkáról Antalóczy Albert első titkár számolt be — részletesen is­mertette a Tatabányai Bá­nyák helyzetéről folytatott tárgyalások eddigi eredmé­nyeit is. o Végezetül a megyei párt- bizottság személyi kérdé­sekben döntött — megújítva sorait. A változások szük­ségességének indoklásánál Vámos Sándor hangsú­lyozta: a testület tagjainak életében és munkakörében az elmúlt évek során je­lentős változások következ­tek be — az idő múlásából fakadóan is. Többen nyug­díjba vonultak, mások munkakört változtattak, akadtak, akiknek megrom­lott az egészségi állapotuk. A jelölő . bizottság egy hó­napos munkája során vala­mennyi testületi taggal be­szélgetést folytatott — így alakult ki a kimaradók és a kooptálásra kerülők névso­ra valamennyi személyi ügyben a terüléti pártbizott­ságok javaslatai alapján ala­kítottak ki állásfoglalást. A felmentett pártbizottsá­gi tagok közül többen évti­zedeken át voltak a testület tagjai, néhányan levélben is kérték felmentésüket. A me­gyei pártbizottság elismeré­sét és köszönetét fejezte ki hosszú éveken áf végzett elkötelezett, felelősségteljes, magas színvonalú politikai munkájukért: Batár László- nénak, Bátor Zoltánnak, Bu­dai Károlynak, Kis Imréné- nek, Kisné• Langróf Móni­kának, Mérten Lajosnak, dr. Milánkovics Imrének, Mokri Pálnak, Mucsi József- nek, Jedermann József- nek, Salamon Kuponénak, dr. Takács Tihamér nak, Veszprémi István nak. . (Folytatás a 4. oldalon.) ÜOtjQOtÓK 1988. július 1., péntek LAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom