Dolgozók Lapja, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-01 / 156. szám

Berecz Frigyes beszámolója az iparszerkezet átalakításáról Folytatás az 1. oldalról.) íerecz Frigyes, ipari mi- iszter beszámolóját tartja. BERECZ FRIGYES be­vezetőben emlékeztette a íépviselőket, hogy a kor­mány tavaly elfogadott munkaprogram ja a stabili­zálás és a kibontakozás legfontosabb feladatává tet­te a gazdaság, és ezen be- i az ipari szerkezet átala- tását. Ez az igény egyúttal azt kifejezi, hogy a kor­mány — ugyanúgy, mint a közvélemény — elégedetlen az ipar teljesítményével, amelynek alacsony átlagos szintje nagy egyenlőtlensé­geket takar — hangsúlyoz­na. — Nemcsak a termé­kek, hanem az iparvállala- i teljesítmények különbsé- ei is igen nagyok. Az ál- mi vállalatok mindössze százaléka képes világszín- >nalú termékek gyártásá- i, 12 százaléka többé-ke- :sbé lépést tud tartani a :rsenyben, további 50 szá- ilékuk számottevő támo- itás nélkül is elboldogul, fennmaradó 35 százalékot sebb-nagyobb mértékben imogatni kell. Ez utóbbi- s'-körén belül kialakult az /ek óta veszteséges, egy- ; reménytelenebb hely­eibe kerülő vállalatok cso- ortja, amelyhez 1987-ben t nagy, csaknem ötven kö- epes és kisvállalat tarto­zott. Együttes éves veszte­ségük meghaladta a 2 mil­liárd forintot, az ipar ösz- szes nyereségének 2,2 szá­zalékát. A különféle költ­ségvetési támogatások ősz- szege az Ipari Minisztérium által felügyelt iparban a 195 milliárd forintos befi­zetéssel szemben megha­ladta az 50 milliárd forin­tot. Az iparvállalatok átlagos hatékonysága tárgyilagos értékelés szerint csak 30-40 százaléka a létszámukkal és lekötött vagyonukkal el­vileg elérhetőnek Múltunk eddigi négy év­tizedének áttekintése alap­ján elmondható: az olyan tagadhatatlan, s büszkeség­re is feljogosító eredmények mellett, mint az ország gaz­daságának kétszeri újjáé­pítése, az iparosítás, a vil­lamosítás; az ipar szerke­zetének fejlődését téves iparpolitikai intézkedések eltorzították, elszakították a hazai lehetőségektől és ha­gyományoktól. Az egyen­súlyhiány miatt szűkebb források, a veszteséges te­vékenységek további élet­ben tartására törekvő erők megakadályozták az ipari szerkezet folyamatos, egész­séges irányú és mértékű fejlődését. Most — az elkövetett hi­bákból is okulva — arra kell választ adnunk, hogy miként határozhatjuk meg a szerkezetfejlesztés he­lyes irányát és érhetjük el az átalakítás meggyorsítá­sát. A siker ezért azon mú­lik, miként tudunk hatéko­nyabban beépülni a világ- gazdaságba, hogyan kap­csoljuk fejlődésünket a másokéhoz, s hogyan tu­dunk érdekeltséget kelteni abban, hogy.velünk a köl­csönös előnyök alapján az eddiginél jóval nagyobb arányban működjenek együtt. Sorsdöntő, hogy az egyszerű kereskedelmi áru­forgalmi kapcsolatok mel­lett egyre nagyobbra nö­veljük a szellemi termékek, az ismeret és a tapasztalat behozatalát. A siker továbbá azon múlik, miként változtatjuk meg fejlesztéspolitikánkat, s az annak fontos részét ké­pező beruházáspolitikát. A továbbiakban mind a ket­tőt alá kell rendelnünk a befektetéspolitikának, amely­nek a fejlesztés, a beruhá­zás csak egyik — de nem kizárólagos, nem is mindig a legcélravezetőbb — lehe­tősége, s amelynek sikeres­ségét a szocialista gazda­ságban is a rövid megtérü­lési idő és a magas megté­rülési arány jellemzi. Berecz Frigyes ezután a biztonságos energiaellátás jelentőségéről szólt. Mint mondotta: ma már 2010-ig tekintünk előre, mert az energiamérleget befolyáso­ló intézkedések kidolgozá­sához és végrehajtásához hosszú idő szükséges. Ezek között egyaránt szerepel­nek forrásbővítők — erő­műépítés, energiaimport —, s az eddiginél sokkal na­gyobb súllyal fogyasztást csökkentőek is. A szénbányászatról: je­lenleg mintegy 22 millió tonna szenet termelünk ki évente, ezen ütem mellett az ismert szénvagyon elvi­leg több évszázadra ele­gendő. Ennek egy részét azonban — ha a kitermelés költségeit az egyéb ener­giaimport beszerzési költsé­geihez viszonyítjuk — nem érdemes felszínre hozni. Éppen azért, hogy az eddig a szénbányászatra fordított költségvetési kiadásokat ké­sőbb az ipari szerkezetátala" kításra fordíthassuk, és a társadalom egyéb igényei­re felszabadíthassuk, a szénbányászat folyamatos tá­mogatását ä jövő évtől megszüntetjük Az ezáltal keletkező átmeneti ellátási és foglalkoztatási gondok feloldhatók. Ugyanakkor a gazdaságosan művelhető bányák — például Borsod­ban Dubicsány — fejleszté­sét az állam segíteni fogja. A vaskohászat, nemcsak mint létfontosságú szakma, de mint az egyik legna­gyobb energiafogyasztó, s mint nehéz helyzetű válla­A mikrofonos ember A mikrofonos ember az egyik pillanatról a má­sikra, váratlanul vált a parlamenti ülés nyitónapjá­nak egyik főszereplőjévé. Nélküle, s az általa hangya- szorgalommal ide-oda cipelt mikrofon nélkül íaian még az is előfordulhatott volna, hogy néhány képvi­selő rekedtre ordítja magát... Történt ugyanis, hogy a személyi döntések máso­dik fordulója előtt — amikor is a Parlament új tiszt­ségviselőit kellett megválasztani — több képviselő javaslattal, észrevétellel állt volna elő, ám előttük, de még a közelükben sem volt hangjuk felerősítésére szolgáló, bármily szerkezet. Ekkor került elő a „csúcs- technológia” ragyogó példájaként a hordozható mik­rofon, s az azt hordozó alkalmazott, aki e szerkezet­tel az ülést levezető elnökasszony utasításainak meg­felelően hol ehhez, hol ahhoz a képviselőhöz futott.. . Azt már csak a teljesség kedvéért tesszük hozzá: technikai bravúr ide, technikai bravúr oda, voltak, akik így is „begerjedtek” ... — kábé — latokkal küszködő szakterü­let is,- megkülönböztetett fi­gyelmet igényel. Több éves vita után ez év elején meg­született a döntés.' a folya­matos támogatást itt is le kell építeni! 1991-től kizáró" lag a jövedelmező tevékeny­ségek folytathatók, csak az önmagukat eltartani, fej­leszteni képes vállalatok maradhatnak életben. Az át" rendeződést követően 3,6 millió tonnáról 2,5—3,0 mil­lió tonnára csökken a ha­zai acélgyártás, kisebb lesz és kevesebb helyre összpon­tosul a nyersvasgyártás, befejezik az elavult tech­nológiai sorok, berendezések leállítását, megszüntetik a gyártás indokolatlan pár­huzamosságait. A termék- összetétel a magasabb fel­dolgozottsága — és ezért értékesebb — áruk javára rendeződik át. A vegyipar számos szak- ■ ágazata eredményesen mű­ködik. Többet közülük — például a gyógyszeripart, a gumiipart — húzóágazat­ként ismerünk. A műtrágya- gyártás azonban manapság a gondjainkat növeli. Egy­részt ugyanis jelentős sze­repe van mezőgazdaságunk ellátásában, de a műtrágya árát — bár az 1980. óta nem nőtt — a termelők túl magasnak tartják, az „ag­rárolló” következményé­nek tekintik. Másrészt vi­szont az ipar’állalatoknak ezen az áron a gyártás veszteséges. Az alapvető gond itt nem a mezőgaz­dasági termelés vagy a mű­trágyagyártás alacsony színvonala, hanem az ár- támogatási rendszer kö­vetkezetlensége. Sem a me­zőgazdasági szövetkezetek­től, állami gazdaságoktól, sem a műtrágyagyártóktól nem várható el, hogy a többletköltséget a maguk helyi közösségének terhére fizessék meg. A gépipar az az ágazat, amelyet manapság gyak­ran, s keményen bírálunk, de amelytől gazdasági hely­zetünk jobbrafordítása ér­dekében a legtöbbet re­méljük és követeljük. A jövőt megtervezni, pers­pektívát adni itt a legne­hezebb, a népgazdaság ex­portjának mégis több mint egyötödét adja, s ennek az egymilliárd dollárnak a gazdaságossága az átlagos­nál lényegesen jobb. Igaz, mint a magyar gaz­daságban mindenütt, itt is jelentkeznek olyan súlyos gondok, amelyekért maga az ágazat a felelős. Vannak olyan vállalatai is, amelyek tönkrementek. Ezeknek a sorsa ugyanaz kell, hogy legyen, mint minden más ágazatban: meg kell sza­badulni a veszteséges te­vékenységektől, vagy ha ez nem megy, akkor — vál­lalva a következményeket — a vállalattól is. Az elektronikáról és a személygépkocsi-gyártás­ról külön is szólt a mi­niszter. Elmondta: az elekt­ronika szinte minden te­rületen meghatározza a versenyképességet; előnyei­vel ma már döntően be­folyásolja az élet minősé­gét. A magyar társadalom sem térhet ki az elektroni­ka vívmányainak széles kö­rű alkalmazása és az en­nek érdekében végrehaj­tandó szerkezetátalakítási feladatok elől. Be kell látni: éppen az elektronika szerteágazó jel­lege migtt nem lehetséges berendezkedni az önellátás­ra De összemérhető fel­készültségű partnerekké kell válnunk azok számá­ra, akik hajlandók velünk együttműködve megoldani az elektronikai alkatrész- gyártás kulcsfontosságú fej­lesztését és gyártását. Ezért a kormány a fejlődés segí­tésére az alkatrészgyártás területen vállalkozik. — Döntő az ipar szem­pontjából. hogy a hazai igé­nyek a jelenlegi szűkös vi­szonyok ellenére — a pos­tai távközlés 1986. óta ki­emelt fejlesztése révén, s a lakosság elektronikai cik­kek iránti állandósult ma­gas kereslete miatt — na­gyok és növekvőek, az ipar­nak jelentős hazai piacot, ezáltal nem mellőzhető fej­lődési lehetőséget nyújtanak. Hasonló megfontolásból került ismét előtérbe a sze­mélygépkocsi-gyártás fej­lesztése. A lakossági igé­nyek mind a mennyiség, mind a minőség szempont­jából jelentősek, növekvő­ek; még sok évig kielégít­hetetlenek lesznek, így e téren is jelentős a hazai piac szerepe. Emellett a korszerű személygépkocsik gyártása a technológiát fej­lődésre készteti, a terme­A munkanélküliség el. len hathatnak a szociálpo­litikai intézményrendszer átgondolt módosításai is; például a rugalmas nyug­díjkorhatár bevezetése, a gyermeküket nevelő anyák nagyobb időkedvezménye, a fiatalok tanulóidejének megnövelése. Végül, de nem utolsó" sorban említhető a meglé­vő szolgáltatások bővítése illetve új, nálunk még nem létező, jövedelmező szol­gáltatások elterjesztése. A fejlett gazdaságú or­szágokban a szolgáltatások több főállást nyújtanak, A bányászképviselő NEM-et mondott Gasparik János, a tatabányai bányászok ország- gyűlési képviselője akkor lendítette magasra a kezét, mikor azt kérdezték a hosszúra nyúlt vita után, hogy ki nem fogadja el az ipari miniszternek a gazdaság szerkezetátalakításával kapcsolatos előterjesztését, ja­vaslatait. Ellenszavazatának okáról a folyosón kérdez­tük. — Bár alapjában véve egyetértek mindazzal, amit Berecz Frigyes ipari miniszter elmondott, mégis úgy érzem, hogy a szénbányászat „sárokba állítása” nem indokolt. Az én bányászszívem — de azoké sem. aki­ket képviselek — nem tudja elfogadni ezt a döntést. Különösen azután, hogy a szanálási okiratban rögzí­tetteket eddig határidőre teljesítettük, s rajtunk, bá­nyászokon nem múlik a gazdálkodás milyensége. Tu­lajdonképpen ez a kizárólagos oka, hogy nemet mond­tam ennek a napirendnek az elfogadására. Azt hi­szem, ez teljesen érthető az én esetemben. — ti — lésszervezést kemény pró­bára teszi. Az ipari miniszter fog­lalkoztatási gondjainkat elemezve megállapította, hogy azokat nemcsak a veszteséges termelés fel­számolása okozza. Ha ezen túljutunk, a technikai for" radalom végigvitele és a gazdasági hatékonyságnak a fejlett ipari országokéhoz közelítése még rohamosab­ban fogja csökkenteni az ipar létszámigényét. Ugyan­akkor az egyre kisebb lét. számon belül erőteljesen megnövekszik a felkészült mérnökök, szakértők, szak" munkások aránya, s ennél nagyobb mértékben csök­ken a betanított és segéd­munkásoké. Társadalmunknak több­féle lehetősége van a ha­tékony és csaknem teljes foglalkoztatás követelmé­nyeinek egyeztetésére. A legfontosabb a piac 'céltu­datos szélesítése, de to­vábbi lehetőségekkel is él­nünk kell. Ma például gya­kori, hogy egy-egy dolgozó több munkakört is ellát magasabb keresetszerzés céljából. Ha ugyanazt a teljesítményt és keresetet egyetlen, heti 40 órában el­látható főállásban is el tudjuk érni, s gazdasági eszközökkel — ezek közt a bérreformmal — felesleges­sé tesszük a túlmunkát, a második munkaviszonyt’ akkor több munkavállaló­nak juthat főállás. A foglalkoztatás harma­dik eszközeként említhető az új üzemek építése, az ipari szövetkezetek, a he­lyiipar, a magánvállalkozá­sok megtelepedési lehetősé" geinek az erősítése. mint az ipar és a mező- gazdaság együttvéve, össz­társadalmi tevékenységük hatékonysága többek közt a jövedelmező szolgáltatá­sok nagy aránya miatt is magas. A szolgáltatás-fejlesztés harmadik előnyeként em­líthető jótékony visszaha­tása az ipar hatékonyságá­ra. Nem kell bizonygatni, hogy a mainál jobb közle­kedés, távközlés, informá­ciószolgáltatás az ipar ha­tékonyságát közvetlenül is növeli. Végül figyelembe kell venni, hogy a fejlődő szolgáltatások bővülő esz­közigénye az ipar piacát növeli. Talán nem túlzás azt ál­lítani: ennyi lehetőséggel okosán élve hatékony fog­lalkoztatás és a gyakorlati­lag teljes foglalkoztatás távlatilag valóban ossz-» hangba hozható, még ak­kor is, ha az iparban be­következő létszámcsökke­néssel egyidőben a többi termelő ág és az államigaz­gatás is létszámleadóvá vá­lik. A rövid távú és csak egyes térségekben kiala­kuló foglalkoztatási gondok gyors kezelésének azonban még nem találtuk meg a megfelelő eszközeit. — A szerkezetátalakítás másik olyan következmé" nye, amelynek kezelése kor­mányzati irányítást is igé­nyel, az iparnak a kör­nyezetre gyakorolt hatása. Fel. kell ismernünk, hogy a környezetvédelem leghatá­sosabb és egyben viszony­lag legolcsóbb módja a megelőzés: olyan technoló­giák alkalmazása, amelyek nem veszélyesek. Amennyi­ben esetleg a veszélyt rej­tő technológiák igénybevéte" le mégis elkerülhetetlen, előre meg kell tervezni a biztonságos védelmet is, mint ahogyan arra a Paksi Atomerőmű korszerű tech­nológiája is jó példát mu­tat. Ezt értjük a környe­zetgazdálkodás új fogalma alatt. Ez ügyben kölcsönösen szót kell értenünk a köz­véleménnyel is. A legcél" szerűbb, ha a terveket nagy nyilvánosság mellett,4 minden érdekelt bevoná­sával előre megvitatjuk, s ebben az eszmecserében döntjük el, hogy mi a leg­jobb, minden érdekeltet elfogadhatóan kielégítő megoldás. A közvélemény nevében szólóknak is fel kell ismerni: minden döntés közül a legrosszabb — a környezeti ártalmakra néz­ve is — a halogatás, az intézkedések megakadályo" zása. Berecz Frigyes ezután arról szólt, hogy szükséges­sé vált egy új, az ipar fej­lődését és a szerkezetvál­tást jobban elősegítő gaz­daságpolitikának a kidol­gozása. (Folytatás az 5. oldalon.) i 1 LAPJA 1988. július 1., péntek v r

Next

/
Oldalképek
Tartalom