Dolgozók Lapja, 1988. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! I 1988. január 2., SZOMBAT AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA I xliii. évf., 1 sz. ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA | Ara: 1,80 forint lenekre, cselekvésre van szükség! Közös akarattal megoldjuk feladatainkat! Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke újévi köszöntője. Elhangzott január elsején a Kossuth Rádióban. KEDVES HALLGATÓIM! HONFITÁRSAIM! 19S8 első napján őszinte tisztelettel köszöntőm vala­mennyinket. A párt és az állami vezető testületek jó­kívánságait tolmácsolva boldog, békés, eredményes új esztendőt kívánok Önök­nek és népünk minden ba­rátjának. Boldog új évet kívánva testvéri érzésekkel köszöntőm a határainkon túli magyarokat is; a kör­nyező államokban élőket csakúgy, mint azokat, aki­ket sorsuk messzi távolok­ba. a világ különböző tájai­ra vezetett. Esztendő, veszendő. így mondták a régi öregek. Es közben arra gondoltak, bogy gyorsan szalad az idő. De mondogatták azt is, hogy messzi az esztendő, ami az előző bölcsesség fordítottját jelentette. Azt, hogy egy év hosszú idő. Előre nézve ész­szerűen kell hát beoszta­nunk mindazt, amink van. Az új év első napján egy­szerre érezhetjük mindkét szólásmondás igazát. Munka közben úgy tűnik, mintha gyorsabban haladna az idő. Az elmúlt esztendőben volt tennivaló, feladat bőven. Népünk munkájának ered­ményeként emelkedett a nemzeti jövedelem; az ipa­ri, mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek egy része nö­velte teljesítményeit, javí­totta gazdálkodását. Vissza­tekintve az elmúlt évre, nyugodt lelkiismerettel álla­píthatjuk meg: a munká­nak, a küzdelemnek volt ér­telme és eredménye. Az új év kezdetén előre is kell tekintenünk. Az 1988-as esztendő számunkra többet jelent, mint az évek megszokott változását. Fel­gyülemlett gondjaink meg­oldásának, megméretésünk­nek fontos időszaka előtt állunk. Azok a célok, ame­lyek a párt Központi Bi­zottságának a múlt évi jú­liusi állásfoglalásán alapul­nak. és a kormánynak az Országgyűlés által jóváha­gyott munkaprogramjában, valamint az idei népgazda­sági tervben öltenek testet, az eddigiektől eltérő igé­nyeket, nagyobb követelmé­nyeket támasztanak vala­mennyiünkkel szemben. Emelkedett a minőség mércéje, és ez fokozott össz­pontosítást, egyéni és közös erőfeszítést, újfajta gondol­kodást. cselekvő magatartást követel. Jobb. hatékonyabb munkával juthatunk túl a jelenlegi nehézségeken. Van közösen vállalható programunk, amelynek való­ra váltásával sikeresen folytathatjuk a szocialista Magyarország építését, meg­teremthetjük az ismert és feszítő szociális gondok meg­oldásának anyagi feltételeit, eredményesen szolgálhatjuk népünk anyagi és szellemi gyarapodását. Feladataink széles körű vitában, az egymással is üt­köző vélemények nyomán formálódnak nemzeti prog­rammá. Közös, egybehangzó álláspontunk — amely prog­ramunknak is fontos része —, hogy a gazdasági reform továbbvitelének, a szocialis­ta demokrácia kiteljesítésé­nek, a politikai intézmény­rendszer fejlesztésének út­ján haladjunk. Olyan szo­cialista reformtörekvések ezek, amelyeknek megvaló­sításában bízvást támasz­kodhatunk népünk nagy többségére. Építhetünk a Szovjetunióban és más szo­cialista országokban végbe­menő társadalmi-gazdasági megújulás tapasztalataira és a korszerűbb együttműkö­désben rejlő lehetőségekre. Programunk valóra vál­tására munkára hívjuk min­den honfitársunkat, akinek szívügye szocialista hazánk jelene és jövője. Tisztelt Hallgatóim! Az évezrednél is hosszabb idő, amióta népünk itt. a Kárpát-medencében él. gyakran próbára tette a magyarságot és a vele azo­nos sorsot vállaló nemzeti­ségieket. Sokszor kijutott nekünk a harcból, a küzde­lemből, a helytállásból — olykor a puszta létünkért. Nagy történelmi leckék ta­nulsága: ha egy nép nem adja meg magát és képes a tapasztalatokból okulni, ha tehetségét szorgalommal öt­vözi, erőit egyesíti, akkor otthonteremtő, országépítő munkája meghozza a maga gyümölcsét. A nemzet teremtő akara­tát. életerejét tanúsítja az a tény is, hogy hazánk a s£o- cialista országok nagy csa­ládjához, a társadalmi ha­ladás élvonalába tartozik. Igaz, hogy új világunk épí­tésében lassabban haladunk, mint korábban gondoltuk, de nincs okunk kishitűségre, ha a megtett útra gondolunk. Jó alapokra építkezhetünk, hiszen a fájdalmas hibák és tévedések ellenére a ma­gyar nép az elmúlt évtize­dekben történelmileg is ma­radandót alkotott. Ha őszinték vagyunk ön­magunkhoz, ha képesek va­gyunk reálisan megítélni a mögöttünk sorakozó évtize­dek tapasztalatait, és az eredményeket a lehetősé­gekhez, nem pedig a vágya­inkhoz mérjük, ha az élet új kérdéseire helyes vála­szokat adunk, akkor a cé­lok vállalásában és az ér­tük teendő erőfeszítésekben is kialakul a társadalmi összefogás. Napjainkban en­nek próbaköve a kibontako­zási program végrehajtásá­ban való felelős, cselekvő részvétel. Az idei évkezdéshez erőt és a folytatáshoz reményt ad, hogy 1987-ben a nép­gazdaság helyzete valamivel kedvezőbben alakult, mint a megelőző két esztendőben. De tudnunk kell, hogy mindez még nem elegendő a program végrehajtásának megalapozásához. Töprengés­re azonban nincs idő. Gond­jaink megoldásával, felada­taink teljesítésével nem várhatunk további évekig. Tettekre. cselekvésre van szükség. Megnyugtató és bizodal­mát keltő számunkra, hogy az új esztendőben kedve­zőbbek lesznek munkánk nemzetközi feltételei. A szovjet—amerikai rakéta­egyezménnyel. a két nagy­hatalom vezetőinek további haladást ígérő tárgyalásai­val megnőttek a fegyverke­zési hajsza visszaszorításá­nak, a népek-országok kö­zötti bizalom erősödésének, a békének az esélyei. Jól­eső érzéssel gondolhatunk arra, hogy a nemzetközi légkör enyhüléséhez a Ma­gyar Népköztársaság is hozzájárult. A jövőben is mindent megteszünk annak érdekében, hogy egy bizton­ságosabb világban élhes­sünk, dolgozhassunk. Abban a reményben, hogy közös akarattal megoldjuk az előttünk álló feladatokat, kívánok sikerekben gazdag új esztendőt, békét, boldo­gulást és jó egészséget ked­ves honfitársaimnak. Kádár János a Műcsarnokba látogatott Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára csütörtökön a Mű­csarnokba látogatott, és megtekintette a Művészet és forradalom című kiállí­tást. Kíséretében volt Ra­dies Katalin, a KB tudo­mányos, közoktatási és kul­turális osztályának vezető­je. Az MSZMP főtitkárát Néray Katalin igazgató és Havas Valéria igazgató- helyettes fogadta és kísérte a műcsarnoki tárlaton, ame­lyet a nagy októberi szocia­lista forradalom 70. évfor­dulója alkalmából rendezett Szovjet Kultúra Napjai ke­retében nyitottak meg. A Műcsarnok ke;|lemé^ nyezésére és a Szovjetunió­kulturális minisztériumának támogatásával létrejött, nagy sikerű kiállítás felvonultat­ja az orosz-szovjet prog­resszív művészet 1905-től az 1930-as évek elejéig szü­letett jelentős alkotásait. E művek jelentős hatással voltak az egész világ mo­dern művészetére. A tárlatlátogatást követő­en Kádár János és vendég­látói kötetlen véleménycse­rét folytattak a kiállításról, a művészeti életről, a Mű­csarnok munkájáról, tervei­ről. A beszélgetésen jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjet­unió budapesti nagykövete. Ölési tartott a Minisztertanács A Minisztertanács csü­törtöki ülésén állást fog­lalt a központi állam- igazgatási szervekhez tartozó háttérintézmé­nyek átfogó felülvizs­gálatáról, szervezeti korszerűsítéséről. A fe­lülvizsgálat célja a munka hatékonyabbá tétele, a költségvetési támogatások mérséklése, a működési költségek csökkentése. A Minisz­tertanács kijelölte az ezzel kapcsolatos fel­adatokat. A kormány tárgyalt saját, valamint bizottsá­gai és a KNEB 1988. el­ső félévi munkatervé­ről. A Fővárosi Tanács el­nöke tájékoztatta a kor­mányt arról, hogy Buda­pesten 1987-ben ezerrel több lakás készült el, mint ami a tervben szerepelt, s a lakások 99 százalékára már ki is adták a lakhatási enge­délyt. Távirat Zimbabwébe Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Robert Mugabét, a Zim­babwei Köztársaság el­nökévé történt megvá­lasztása alkalmából. Szántó Piroska ajándéka A Szombathelyi Képtár­nak ajándékozta százhar­mincegy alkotását Szántó Piroska. Kossuth-díjas fes­tőművész. Ez( a gyűjtemény Szántó Piroska munkássá­gának szinte valamennyi korszakából ízelítőt ad. Kuba nemzeti ünnepén A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a forradalom győzelmének 2!). évfordulója alkal­mából Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára, Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke és Grósz Károly, a Miniszterta­nács elnöke közös táviratban üdvözölték Fidel Castro Kuzt, a Kubai Kommunista Párt első titkárát, a Kubai Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökét. A II azafias Népfront Országos Tanácsa ugyancsak táviratot küldött a kubai partner- szervezetnek a kubai forradalom győzelmének évfordulója alkalmából. Búcsúztattunk, köszöntöttünk Szilveszteri körutazás — Feketecsütörtök a malacoknak Együtt az állami díjas brigád — Lakodalmi pecsenye Pulykasorsolás — Vélemények Kárpátaljáról Éjfélkor petárdák puk­kannak, trombiták hangza­vara tölti be a várost, csil­lagszórók hullnak a lakóte­lepi torony- és szalagházak ablakaiból. A langyos téli éjszakába kirajzanak az otthon szilveszterezök. Ezek­ben a percekben mindenki mindenkit nagyon szeret. Tatabányán, a Jubileum étteremben kihunynak a fé­nyek. Gong helyett öt ki­mért cintányérütés követ­kezik, majd hangzavar he­lyett a csönd. Százhatvan ember áll-fel a három te­remben, s olyan erővel énekli a Himnuszt, hogy a magas hangokkal nehezen megbirkózó férfitorkok el­lenére, méltósággal zeng, ünnepélyesen nemes. Aztán összeölelkezik ismerős-is­meretlen. Gyuri — nevezzük így a malacot — összegömbölyöd­ve kókadozik rekeszében. A nagy társaságban egyedül ő látszik boldogtalannak. Malacok fekete napja volt csütörtök. Ennyi szomorú szemű malacot még soha sem láttam! Legalább egyet szerettünk volna találni, ami már ropogós barnás bőrrel citromot tart a szá­jában. De mindenütt már visítani ' is elfelejtett élő­malacot sorsoltak a szilvesz­teri mulatság fénypontja­ként. — Azt hiszem, nagyon jól felkészültünk —, mondta Vitaszek Józsefné, a Jubi­leum üzletvezetője. — Há­romszáz forintért háromfé­le menüt kínálunk, kétszeri étkezést, kávét, aperitifet. A hangulat? Mint a .tele­vízió szilveszteri műsorában dalolták: „nagyon-nagyon happy .. * Telt ház van a Munkás- otthonban is. Kétszáznyolc- vanan vették meg a három­száz forintos belépőt. Ter­mészetesen, főként bányá­szok. Reggelig szól a disz­kó, a nagyteremben pedig a tarjáni sramlizenekar nó­táira táncolnak. A hangula­tot már este megalapozta a Simli-show. A két vidám gitáros fiú több helyen is fellépett a megyeszékhelyen. (Folytatás a 2. oldalon.) Pillanatképek a tatabányai szilveszteri mulatságból

Next

/
Oldalképek
Tartalom