Dolgozók Lapja, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-02 / 258. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DOLGOZOK 1987. november 2., AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA XLII. évf., 258. szám HÉTFŐ ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ára: 1,80 forint Kádár János kitüntetése Megérkezett Moszkvába a magyar párt- és állami küldöttség Kádár Jánosnak, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt főtitkárának vezeté­sével szombaton magyar párt. és álla­mi küldöttség érkezett Moszkvába, hogy részt vegyen a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A delegáció tagja Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, a párt Politikai Bizott­ságának tagja, Szűrös Mátyás, a Köz­ponti Bizottság titkára, valamint Raj­nai Sándor, Magyarország moszkvai nagykövete, a KB tagja. A küldöttséget a szovjet főváros Ki­jevi pályaudvarán Lev Zajkov, az SZKP KB. Politikai Bizottságának tagja, a KB. titkára, és több más szov­jet párt- és állami vezető köszöntötte. Jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjet­unió magyarországi nagykövete is. Kádár Jánosnak, az MSZMP főtit­kárának szombat este Moszkvában, a Kreml Katalin-termében Andrej Gro- miko, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének elnöke átadta az Ok­tóberi Forradalom Érdemrendet. A magas kitüntetést a legfelsőbb ta­nács elnöksége a szovjet és a magyar nép közötti testvéri barátság és együtt, működés fejlesztésében szerzett érde­meiért, a béke és a szocializmus meg­szilárdításához nyújtott jelentős hoz­zájárulásáért 75. születésnapja alkal­mából adományozta. A kitüntetés átadása alkalmából Andrej Gromikó és Kádár János be­szédet mondott. (A beszédeket a lap 2. oldalán közöljük.) ☆ Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitká­rának vezetésével Moszkvában tartóz­kodó magyar párt- és állami küldött­ség vasárnap délután koszorút helye­zett el Lenin mauzóleumánál. Ezt követően Kádár János, Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Szű­rös Mátyás, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára és Rajnai Sándor, Magyarország szovjetunióbeli nagykö­vete a Kreml falánál, a Sándor-kert- ben megkoszorúzta az Ismeretlen Ka­tona sírját. Délelőtt Németh Károly és Szűrös Mátyás, a moszkvai központi kiállító­teremben megtekintette az évforduló alkalmából megrendezett, az ország hetvenéves művészeti fejlődését bemu­tató, „A szovjetek országa” elnevezésű kiállítást. Decemberben: csúcstalálkozó Világszerte nagy visszhangot keltett Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozójának híre „Elégedettek vagyunk washingtoni tárgyalásaink eredményeivel. Ezek igen fontosak a Szovjetunió és az Egyesült Államok alapvetően új típusú kapcsola­tainak kiépítéséhez és bizonyos vagyok abban, hogy pozitív hatással lesznek általánosságban az egész nemzetközi légkörre” — jelentette ki Washingtonban megtartott sajtókonferenciáján Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. Sevardnadze és Shultz amerikai külügyminiszter egyaránt sajtókonferenciát tartott pénteken délután — közép-európai idő szerint már az éjjeli órákban — tárgyalásai befejeztével az amerikai fővárosban. A tárgyalások eredményeként létrejött a megállapodás ar­ról, hogy Mihail Gorbacsov december 7-i kezdettel Wa­shingtonba látogat s láto­gatása idején írják alá a két ország megállapodását a közepes és rövidebb hatótá­volságú nukleáris rakéták felszámolásáról. Mind Shultz, mind Se­vardnadze aláhúzta, hogy a megállapodások egyrészt lo­gikus következményei a Genfben és Reykjavíkban megtartott korábbi csúcs- találkozóknak, másrészt je­lentőségük túlmutat az egy­szeri megbeszéléseken, hi­szen hosszabb távra szóló programot jelölnek meg. „A szovjet—amerikai kapcso­latok nem egykönnyen irá­nyíthatóak s mindig voltak és lesznek nehézségek és ellentmondások. De az is igaz, hogy az elmúlt évek­ben, különösen a genfi és a reykjavíki csúcstalálkozó óta sok minden változott, mégpedig előnyére, ezek­ben a kapcsolatokban” — hangoztatta a szovjet kül­ügyminiszter. Mind Sevardnadze, mind Shultz foglalkozott a csúcs- találkozó technikai kérdé­seivel. Válaszaikból kide­rült, hogy jelenleg két- háromnapos washingtoni megbeszélést terveznek, Gorbacsov találkozik Rea­gan elnökkel, az amerikai kormány tagjaival és a kongresszus vezető képvi­selőivel. Nincs szó amerikai körutazásról, amelyet az idő rövidsége miatt nem lehet a programba iktatni, bár — a szovjet külügymi­niszter szerint — Mihail Gorbacsov szívesen ismer­kednék meg az Egyesült Ál­lamokkal s arról sem, hogy ellátogasson New Yorkba és felszólaljon az ENSZ köz­gyűlésének ülésszakán. Mindkét sajtókonferenci­án aláhúzták a közepes ha­tótávolságú rakéták felszá­molásáról szóló szerződés rendkívüli jelentőségét. „Ez igen jó szerződés, s mind­azok, akik megismerkednek vele, véleményem szerint lelkesen támogatják majd” — mondotta Shultz arra a kérdésre válaszolva, nem okoz-e majd nehézségeket a kongresszusban a szerződés ratifikálása. Az amerikai külügyminiszter leszögezte ugyanakkor, hogy a szer­ződés korántsem jelenti a megoldást a hadászati sta­bilitás valamennyi kérdésé­re, s a szovjet és az ame­rikai fél egyaránt a problé­mák gyökerével, a hadásza­ti fegyverek számával kíván ezek után foglalkozni, azt akarja csökkenteni. Mindkét külügyminiszter a legtöbb kérdést az úgyne­vezett hadászati védelmi kezdeményezésre, az űrfegy­verkezésre, a rakétaelhárító fegyverrendszerek eltiltásá­ról megkötött szerződés jö­vőjére vonatkozóan kapta. Shultz és Sevardnadze egy­aránt azt mondotta, hogy a tárgyalásokon e téren volt bizonyos, korlátozott mérté­kű előrehaladás. A szovjet külügyminiszter a probléma legfontosabb részének a ra­kétaelhárító rendszerekről megkötött szerződés meg­tartását nevezte. Mint mondotta, a felek egyetér­tenek abban, hogy a szer­ződést fenn kell tartani, s abban is, hogy el kell köte­lezniük magukat meghatá­rozott időtartam mellett, ameddig egyikük sem mondhatja fel azt. Az ame­rikai fél hét, a szovjet tíz­éves időtartamot javasol — e téren még nem született meg a megállapodás. Ugyancsak ellentétes néze­teket képviselnek a szerző­dés által megszabott kere­tek értelmezését illetően, (Folytatás a 2. oldalon) Kommunista műszak Nagyegyházán Húsleves nélkül — szombaton Mínusz hét Celsius.fokra zsugorodott a hőmérők higanyszála szombatra virradóan. Az emberek több. sége ilyenkor még jólesően fordult a másik oldalára a meleg ágyban. Lévén szombat, nem kellett korán kelni. De most is akadtak szép számmal olyanok, akik ezen a fagyott pocsolyájú hajnalon munkába indultak. A nagyegyházi bányaüzem négyszáz dől. gozója jelentkezett kommunista szombatra. Reggel fél ötkor Drob~ nitsch Vilmos üzemigazgató frissen fogadott bennünket irodájában, ahol a többi ve­zető is összegyűlt. — Megint sokan leszünk — néz ki az udvarra az üzem­igazgató. — Ügy látszik, az emberek elfogadták a mai pluszmunka céljait. A „be. vételt” üdültetésre fordít­juk. A délelőtti sittet válla­lókkal öt óra körül fordul­nak be a kapun a bányász­járatok. Fél óra elteltével a bányászok már munkaru. hában hallgatják az „eli­gazítást”. Jártó József frontmester a többiekkel együtt szede- lődzködik a leszálláshoz. — Megszoktuk a hétvégi munkát. Ügy összefolynak itt a napok, hogy csak az otthoni húslevesről vesszük észre a szombatot és a va­sárnapot — mondja, mire a többiek is helyeslőén rábó. lintanak. — Igaz lenne mit csinálnom a kertben, de ez fontosabb. Az a munka megvár. De nem így a kas. Az ér­kezést jelző csengőre elkö­szön, s már indul is az el­ső csapattal a mélybe. A következő „turnus” em­bere Haraszti János, a XXI- es front vájára. Még ráérő­sen álldogál lámpájával kezében a hideg kasházban, ahol a leheletet is látni. — Tegnap estig dolgoz, tam. s hamar megvirradt, de nem tudtam volna otthon maradni, amikor itt számí­tanak rám. Lehet ezt bírni erővel? — Most még nem vagyok fáradt — mosolyodik el. — Mire végzünk, már nem csak érzem majd tagjaimat, de látszani is fog rajtam az elcsigázottság. Nagyot csattan a kas-ajtó. Nincs idő tovább beszélget, ni. Beszállnak. Néhány má­sodperc múlva már kétszáz méteres mélységben lesz­nek. Apostolom Andrzej, a len­gyel bányászok itteni veze. tője az irodája felé tart, amikor mellészegődünk. Hányán vállalták ezt a plusz műszakot önök közül? — Százhúszan vagyunk Nagyegyházán. Ma csak né- hányan nincsenek itt. Ök már korábban hazautaztak. Mind a hat csapatunk az: elővájásoknál dolgozik. ... és mi ösztönözte a lengyel bányászokat a pluszmunkára? — Mi úgy vagyunk ezzel, ha jönnek a magyarok, mi sem hiányozhatunk. A központi épület mellet­ti gépjavító műhelyben sincs nyoma a hétvégének. Szik­rák milliói pattognak szer. teszét. A szerelők éppen egy több mázsás frontkaparót javítanak. Arrébb a bauxitfeladóban már túlvannak egy vasúti szerelvényen. Várják a kö­vetkezőt. A szombati kommunista műszak alatt 1500 tonna szén és 1200 tonna bauxit felszínre küldését vállalták Nagyegyházán. Két fronton, ahol át-, illetve kiszerelték a bánya berendezéséit, a pluszmunkának köszönhető­en előbb kezdhetik majd meg a termelést. Miskei Ferenc Indulás a mélybe A felszínen sincs pihenés. Javítják a frontkaparót „Rendezik” a bauxithegyet

Next

/
Oldalképek
Tartalom