Dolgozók Lapja, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-01 / 180. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DOLGOZÓK 1987. augusztus 1., SZOMBAT AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLII. évf., 180. sz. Ára: 2,20 forint Tárgyalások a Suzvkival Szelektív iparfejlesztési program Az ipar szerkezetátalakításának rövid- és hosszú távú elképzeléseiről, a szelektív iparfejlesztés cselekvési prog­ramjáról tájékoztatta az újságírókat pénteken Kapolyi László ipari miniszter a Parlamentben, a Minisztertanács 'Tájékoztatási Hivatala által rendezett sajtótájékoztatón. A miniszter elöljáróban elmondta, hogy a VII. öt­éves tervben. eddig két alkalommal kerültek a kormány elé az iparpoli­tika közép- és hosszabb tá­vú feladatait összegző el­képzeléseik. Az Országgyűlés az őszi ülésszakon számol­tatta volna be a minisz­tert az ipar helyzetéről, ám erre a napirendre — miu­tán szeptemberben a Mi­nisztertanács stabilizációs munkaprogramjáról dönte­nek a képviselők !— várha­tóan a következő ülésszakon kerül sor. Mivel az ipar dön­tő szerepet játszik a társa­dalmi-gazdasági kibontako­zás programjának végrehaj­tásáén, így a kormány szeptemberben Országgyű­lés elé kerülő munkaprog­ramjának mellékleteként tárják a képviselők elé az 1 !£ti Irai elképzeléseket A szerkezetátalakítási prog­ram vadkos anyagát egyéb­ként a közelmúltban számos szakmai, érdekképviseleti, tudományos fórum meg­vitatta. Kapolyi László a sajtó- tájékoztatón mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a program rendszerszemléle­tű, az ipari szerkezetátala­kítás igényét, feladatait, ha­tását a társadalmi környe­zettel összhangban vizsgál­ja. Természetesen különb­séget tesz távlati és napi célok között, hiszen a fel­dolgozóipar túlsúlyba ke­rülését — 70 százalékos arányát — csak a kilencve­nes évek második felére, végére lehet elérni, nem halasztható viszont egy pil­lanatig sem a minőség, a hatékonyság, a termelé­kenység javítása, mert ez a feltétele annak, hogy már a jelenlegi szerkezettel alkalmazkodjunk a piaci követelményekhez, megin- j dítva a piacorientált fejlő­dést. E törekvések megvaló­sításához a miniszter ki­emelte a rendszerszerű pi­acszemlélet, a homogén köz- gazdasági értékrend jelen­tőségét. Hangsúlyozta, hogy rövid távon jelentkezniük i kell azoknak az eredmé­nyeiknek, amelyeket a költ- ségérzékenység tokozása, a vállalkozásközpontú szem­lélet elterjesztése válthat ki. A belső piacépítésnél a jö- ! viőben fokozni szeretnék a differenciálást. Különösen azokból a háztartási, teah- n.ikai cikkekből igyekeznek bővíteni a kínálatot, ame­lyeket a lakosság a háztar­tásokban használ. Kis fo­gyasztású tévékészülék, hű­tőgép, személygépkocsi nél­kül nem várható el, hogy az állampolgárok jobban taika- rékoskodjanak. Márpedig az energiafelhasználás nö­vekedését évek óta a la­kossági kommunális fogyasz­tás adja. (Folytatás a 2. oldalon) Sajtótájékoztató a MÉM-ben " Az agrártermelés stabilizáló szerepet tölt be A mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság 1988 __1990-es munkaprogramjának előkészítéséről, továbbá a z időszerű munkák állásáról, illetve a szőlőültetvények télj károsodásáról, és a nyári aszály- és viharkárokról tá­jékoztatta az újságírókat pénteken a MÉM-ben Villányi Miklós, mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár. Elmondotta, hogy az MSZMP KB novemberi ha­tározata nyomán fölgyorsult a következő évek munka- programjának előkészítése. A tervezetet eddig több szakmai és érdekvédelmi szervezet, fórum tárgyalta meg. A szükséges kiegészí­tések után várhatóan au­gusztusban az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága tárgyalja meg a tervezetet, amelynek előkészületei so­rán hangsúlyt kapott: az ag­rártermelés várhatóan to­vábbra is stabilizáló szere­pet tölt be a gazdaságban. Biztosítania kell a belföldi ellátást, a népgazdaság kül­gazdasági egyensúlyának javítását és a jövedelemter­melő képesség növelését. Fi­gyelembe véve a már elért magas hazai fogyasztási színvonalat, amely az élel­miszertermelés 70 százalékát köti le, a továbbiakban nem annyira a mennyiség fokozása a cél, hanem az élelmiszerek választékának, minőségének javítása. Az élelmiszergazdaságnak — az elképzelések szerint — 50 százalékkal kell növelnie konvertibilis elszámolású egyenlegét. Ehhez a kivi­tel növelése mellett a behozatalt mérsékelni szük­séges. A piac elvárásaihoz jobban igazodó, más szerke­zetű, és minőségű export- struktúra kialakítását igye­keznek most megalapozni. Ehhez a termelők és a fel­dolgozóipar kapcsolatának javítása - mellett erősíteni kell a - külkereskedelemmel közös érdekeltséget, kocká­zatvállalást. Az elképzelések megvaló­sításához jobban kell bánni a meglévő erőforrásokkal. Meg akarják teremteni a korszerű, gazdaságos és j' minőségű élelmiszerterme­lés előállításának feltételeit az élelmiszeriparban is. A nyersanyagtermelésben fo­kozottabban figyelnek majd a feldolgozói igények ala­kulására; ennek érdekében a nyersanyagok objektív mi­nősítésének és a minőséget tükröző árak alkalmazásá­nak széles körű elterjeszté­sére lesz szükség. Továbbra is meghatározó lesz a gabo­na- és a hústermelés súlya, Ugyanakkor bővíteni kíván­ják az egyébként kisebb mennyiségű, de gazdaságo­san és nagyobb kézimunka­igénnyel előállított termékek arányát. A mezőgazdaság­ban és az élelmiszeriparban egyaránt termékszerkezet­váltással számolnak. A program megvalósítása már megkezdődött a tej-, szesz-, baromfi- és a tartósítóipar­ban, hasonló átalakításra lesz szükség a hús-, a nö­vényolaj- és a gabonaipar­ban. A búza, a kukorica és a napraforgó esetében beve­zetik a bél-tartalmi érték szerinti átvételt. Számolnak a szójadara importjának csökkentésével, illetve a ha­zai fehérjetakarmánv-ter- melés dinamikus bővülésé­vel. Javítják például a vá­gómarha-termelés gazda­ságosságát, a sertéshús-elő­állításnál pedig sokat tesz­nek majd a minőség javítá­sáért. A gazdálkodási színvonal emelésénél tovább kell folytatni a vállalatok, szö­vetkezetek szervezeti kor­szerűsítését. Az államtitkár kitért a mezőgazdasági kistermelés­sel kapcsolatos elképzelé­sekre. Az ágazat bruttó ter­melésének egyharmadát a kisüzemek adják, termelésük fenntartása, illetve fejlesz­tése a hazai ellátás és az export szempontjából egy­aránt alapvetően fontos. Ki­fejtette véleményét, hogy a tervezett adóreformnak olyannak kell lennie, hogy negatív irányba ne befolyá­solja a több mint másfél millió kistermelői család termelési kedvét. A szőlőültetvényeket a té­len hatalmas károk érték; teljesen kipusztult 8500 hek­táron a szőlő, 44 ezer hektá­ron a tőkék jelentős részé­nek föld feletti részei elhal­tak, további 19 ezer hektá­ron a termést hozó rügyek legalább fele elpusztult. Nö­veli a kárt, hogy a pusztulás jó része a történelmi borvi­dékre, Tokaj-Hegyaljára lesett, az ültetvények helyre­hozásához a termelők segít­séget kapnak, annál is in­kább, mert ezekre a terüle­tekre nemcsak a borászat­nak, hanem az egész or­szágnak is szüksége van. A bejelentett intézkedések kö­zött van például, hogy azok az üzemek, amelyek a kifa­gyott szőlőt pótolva telepí­tenek, lehetőséget kapnak arra, hogy éhhez — az ál­lami támogatáson felül — a felvett hitelt adózatlan eredményből fizethessék vissza. Nagyüzem a földeken Újra zölded a kukorica A hétvégi csapadék pihenőre kényszerítette az aratókat. Az esőnek ennek ellenére mindenki örült, hiszen az őszi betakarítású növényeknek már nagyon hiányzott a nedves­ség. A hét elején aztán újra ki-ki sütött a nap, így kedd reggeltől folytatódhatott a búza betakarítása. Ezért indul­tunk e] július 29-én egy rövid határszemlére. A Tatáról Kocsra vezető út mellett szemet gyönyör­ködtető látvány az ember­magasságú kukorica. A le­velek színe ismét mély zöldre váltott, nyoma sincs már az eső előtti halvány­sárgás, bizony lehangoló nö­vényeknek. Á Kocsi Arany­kalász Mg.Tsz központjában Záborszky Zsigmondot, a közös gazdaság elnökét kér­tük egy rövid tájékoztatóra. — Örömmel mondhatom, hogy jó ütemben halad az aratás. A mai napig (július 29.) a búza 75 százaléka ke­rült a magtárakba. Így az 1240 hektárból már nem sok van hátra, a héten be is fejezzük. Az eső — bár hátráltatta az aratást — nagyon hiányzott már. Ter­mészetesen a búza nedves­ségtartalma most felment 20—22 százalékra, így szá­rítani kell. Valamelyest romlott a hektolitersúly is. Szerencsére az értékesebb vetőmagbúzát még a hétvé­gi eső előtt levágtuk. Je­lenleg, Neszmélyen és Du- naszentmiklóson dolgoznak a gépeink, az ottani táblá­inkat szeretnénk mielőbb befejezni. Az eddig leara­tott területeken 62-63 má­zsás hektáronkénti az átlag­termés, ami egy ilyen szél­sőséges időjárású év után nem rossz. Kocs és Nagyigmánd kö­zött, az országút mellett már betakarították a kalászos ga­bonákat, így csak a szalma- bálák sorakoznak szépen egymás mellett. A komáro­mi kombinát borsóföldjein éppen a körbálákat rakodja egy emelővillás traktor a teherautóra. Pár kilométer­rel odébb pedig már a tár­csázáson is túl vannak — jól látszik ez a szántóföl­dön. A Nagyigmándi Üj Élet Tsz-ben Bertalan László elnök éppen indul terepjá­ró gépkocsiján az aratók­hoz, így vele tartunk. — A munka jól halad — mond­ja, csak a termés bizony elég gyenge. Most a jobb táblákon dolgoznak, ahol a hét tonnát is eléri a hektá­ronkénti átlag, de az eddig learatott búzáink bizony 3,8—5,2 tonnát adtak csak. Az 1100 hektárból 350 van még hátra, így ha az időjá­rás engedi, még a héten be­fejezzük. A távolban élénken sár­gállik a napraforgó, üde­zöldek a kukoricatáblák. Nyoma nincs már a júliusi aszálynak. — Látták volna ezeket a földeket egy héttel ezelőtt — reagál a megjegyzésre Bertalan László. Még a hétvégi eső előtt voltam helikopteres határszemlén, mit mondjak, siralmas volt a kép. A cukorrépa levelei a földön feküdtek, a kuko­rica fakó színe sem bizta­tott semmi jóval. Az utolsó pillanatban jött az eső, s ha augusztusban is lenne ha­sonló mennyiség, akkor biz­tosan jó lenne a kukorica és a napraforgó. Közben letérünk a beton­úiról és a tarlón közelítjük meg az aratókat. A thaly- pusztai határban Bartus Gyula nöyénytermesztési ágazatvezető irányítja a ki­lenc kombájn munkáját. — Reggel 8 órakor kezd­tünk, s reméljük, ma egész nap menni tudunk, ha nem lesz eső. Most kaptam CB- rádión a jelentést, hogy 20,8 százalék a búza ned­vességtartalma. Az elmúlt héten 11-12 százalék között volt, akkor nem kellett szá­rítani. Bizony nem olcsó a szárító üzemeltetése, mint­egy 30 forintba kerül ton­nánként. Ha • az aratást be­fejezzük, következik a mint­egy 200 vagon szalma bá­lázása. Ennek nagy részét értékesítjük, a többit pedig tagjaink a háztájiban hasz­nálják föl. Ütünk következő állomása a Kisbéri Virágzó Tsz, ahol — mint ez munkacsúcsok idején lenni szokott — csak a titkárság dolgozóit talál­juk a központban. Hála a technikának, CB-rádión azonnal „kinyomozzák”, merre vannak az aratók. A gabonatábla szélén Gyüszi Vince főagronómus már vár bennünket, s kész­séggel ad felvilágosítást a munkákról. — Sajnos, elég gyenge a búzatermés, eddig 4,1 ton- na/hektár és ez bizony ke­vesebb a tervezettnél. Az eső nagyon jól jött a többi növénynek, de mi jeget is kaptunk, s van olyan táb­lánk, hol négyzetméteren­ként 20—25 kalászt is le­vert a vihar a földre. Csök­kent a hektolitersúly is mintegy 8 százalékkal. Az 1092 hektár búzából 430-at arattunk le a múlt héten, most kedden tudtuk újra kezdeni a munkát, s ha minden jól megy, jövő hét elején végzünk. Ezeken a területeken 40 milliméter eső volt szombat-vasárnap, nedves még a föld most is, megsüllyedt egy kombájn. Várjuk a Rábát, hogy ki­húzza a sárból. Amíg a segítség megérke­zik, közelebbről is megnéz­zük a búzát. Szemre ugyan­is szépek a növények, na­gyok a kalászok. Kevésnek tűnik a termésátlag a lát­ványhoz képest. — Nézzék ezeket a kalá­szokat — mutatja a főagro­nómus — ablakosak, hiány­zik belőlük a termés. Van úgy, hogy egy kalásznak csak a felében van egészsé­ges termés. Ezért aztán „szemre” tényleg szép a bú­zánk, de sajnos ez számít a legkevésbé. Pedig május­ban még gyönyörű volt ez a tábla is, de a hűvös tavasz nem kedvezett a megtermé- kenyülésnek. Délidőben érkeztünk utol­só helyszínünkre, a Császári Rákóczi Tsz-be. Kísérőnk Hideg Jenő növénytermesz­tési főágazatvezető a vér- teskethelyi határba invitál. A szelíd lankákon négy Claas-Dominátor dolgozik megállás nélkül. — Nálunk évek óta ha­gyomány, hogy a betakarí­tási versenyben mindig van dobogós kombájnosunk. Ezt úgy értük el, hogy két kombájnra három vezetőt ültetünk, s így megállás nélkül mennek a gépek. Délidőben a beugró „pendli­ző” vezető veszi át a vo­lánt, s míg társa ebédel, szusszan egyet, ő aratja a búzát. Ebben az évben mint az IKR taggazdasága 850 hektáron termeltünk búzát, s ha az időjárás engedi, még néhány nap és befejezzük az aratást. Sajnos, a ter­vezettől kevesebb gabona várható, hiszen az aratás előtti hetekben a kánikula itt is megviselte a kalászo­kat. Közben megérkezik az aratókhoz az a kis gépkocsi, amivel Bíró Gábor és Bozo- ri György az ebédet hozza. A rekeszekben rendre sora­koznak az ételhordók. — Az a szokás, hogy ott­honról is elhozzuk a feleség által főzött ételt, de akinek erre nincs lehetősége, annak a községi kisvendéglőből visszük az ebédet. Ezért az­tán előfordul, hogy ahány kombájnos dolgozik, annyi­féle ebédet „terítenek”. A szárítóban hatalmas Rába-Steiger tolja össze a néhány órával ezelőtt még kalászokba pihenő vöröses- barna szemeket. Zúg a gé­pezet és most már meleg levegővel fujatják át a ga­bonát, nem úgy, mint ez­előtt egy héttel, amikor elég volt a hideg is. Mivel a hétvégén csapadékos volt az időjárás, a búza nedves­ségtartalma is emelkedett, bár nem vészesen. Közben újabb teherkocsi érkezik, de előbb a mázsa- háznál a hídmérlegre áll, ahol Tengerné Horn Margit mérlegkezelő leméri, majd útjára engedi a búzával telt kocsit. Szőts

Next

/
Oldalképek
Tartalom