Dolgozók Lapja, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

Béremelés Oroszlányban A bizalmitestület is jóváhagyta Az Oroszlányi Szénbá­nyák szakszervezeti bizott­ságának ülése után pénte­ken. március 27-én, a vál­lalat bizalmitestülete ho­zod döntéseket, illetve egyetértését fejezte ki több, fontos kérdésben. A napi­rendi pontok között az idei bérfejlesztés főbb el­veinek megvitatása szere­pelt első helyen. Megtárgyalták a tavalyi, szociálpolitikai terv telje­sítését is. Az elképzeléseket sikerült valóra váltani. Az egy dolgozóra jutó szociál­politikai ráfordítás bruttó értéke az Oroszlányi Szén­bányáknál 46 ezer forint, s a jóléti és kulturális alap­ból is mintegy hatezer fo­rint jut évente egy-egy dol­gozóra. Sáhó Ferenc, igazgatási osztályvezető elmondotta, hogy a kollektív szerződés­sel kapcsolatban harminc módosító javaslat érkezett. Több hozzászóló újabb ja­vaslatokat tett. így a gép­kocsivezetők szabadnapjai­val kapcsolatban, a készen­léti idő bérének felemelése érdekében. (A javaslatot, amely 50 százalékos növe­kedést kér. a vezérigazgató is támogatta.) Mint várható volt, a legtöbb módosító javaslat a bérfejlesztéssel kapcso.at- ba£) hangzott el. Az idei várható bérszínvonal a vállalatnál 445 forint híján eléri majd a 120 ezer ío- rintot. — A 4.1 százalékos eme­lést szeretnénk mindenütt megvalósítani, nem csak a föld alatti bányászoknál — hangsúlyozta Varga Albert vezérigazgató. A hűségjuta­lom további kiterjesztésé­vel kapcsolatban viszont elutasító . választ adott. Matajsz József, vszb-titkár is megjegyezte: — A hű­ségjutalmat a föld alatti dolgozók bérének kiemelé­sére „találták ki”. Ha min­dent kiemelünk. akkor nem emelünk ki semmit. Javasolta, hogv inkább a jutalmazással kell differen­ciáltabban élni. Egy hozzászóló felvetette, hogy Móron nincs a bá­nyásznyugdíjasoknak he­lyük, ahol összejöhetnének. A vezérigazgató ígéretet tett rá, hogy keresnek bérbe vehető helyiséget, s miha­marabb megnyílhat a nyug­díjasklub Móron is. Megkérdezték a bizalmi­testületi tagok, hogy meny­nyire bizonyult gyümölcsö­zőnek a Skála Sztráda léte­sítéséhez adott összeg. Varga Albert válaszában elmondta, hogy a vállalat viszonylag kis összeget fek­tetett be. Sok haszon nem képződött, eddig, osztalék fizetése talán később vár­ható. De fontosabb, hogy az áruház hozzájárul a me­gye —. s azon belül Orosz­lány jobb ellátásához. Lé­tesítése olyan cél volt, melyet érdemesnek bizo­nyult támogatni. A jövő terveivel kapcso­latban Matajsz József el­mondta, hogy épül már a siófoki üdülő. Fontos len­ne. hogy a dolgozók to­vábbképzését magasabb szinten sikerüljön megol­dani a vállalatnál, ezért el­határozták az Oroszlányi Szénbányák Technika Házá­nak — az eddigi Bányász Klub — bővítését. Végezetül a bérfejlesztés­ről még annyit: április el­ső felében történik az el­osztás, s fejlesztett béreket először május 15-én fize­tik. Mivel a rendeletek sze­rint a béremelés nem lehet visszamenőleges hatályú, az év hátralévő részében ma­gasabb, összesen mintegy 5,4 százalékos bérnövelésre van lehetőség. II „tisztába tett téglagyár” Az Észak-Dunántúli Tég­la- és Cserépipari Vállalat tatai 2-es számú téglagyára ragyog a tisztaságtól.. Min­den újrafestve, kijavítva, átrendezve. — Már hogyne ragyogna minden — mondja Varga Gábor üzemvezető —, mi­kor ma lesz a műszaki át­adás! Időben végeztünk, s mondhatom, nagyok a vál­tozások. A menetközbeni karban­tartás korábban sok gon­dot okozott. Most a nagy­javítással összekapcsoltak egy belső gépáttelepítést is Célszerűbb lett a rendszer elhelyezése, könnyebb a gyártásközi ellenőrzés és a karbantartás egyaránt. — Idén 11 millió kismé­retű téglának megfelelő építőanyagot gyártunk a terv szerint — mondja az üzemvezető. — Tizes válasz­fal, hatos tégla és igény sze­rint B 30-as blokk a kíná­latunk. Takarékossági okokból a nagyjavításnál a baji tég­lagyárban bontott anyagot is felhasználtak. A gyár fel­újítása, még novemberben elkezdődött. — Ennek is köszönhető — mondja Varga Gábor, hogy ötvenöt dolgozónk közül ke­veset kellett fagyszabadság­ra küldenünk. Jó hangulat­ban kezdjük a gyártást, hi­szen mindenki látja, meny­nyire megcsinosodott a gyár. — A hosszú jagy nem okozott gondot? — Dehogynem, a csar­nokban hidegebb volt, mint kinn. — Mire lenne még szük­ség, hogy korszerűsödjön a gyár? — Minőségi préscserére! Nagyon szeretnénk majd egy vákuumprést kapni. Ak­kor más termékek gyártásá­ra is lehetőségünk lenne. A gyár adottságai egyébként jók. Megfelelők a Keller- szárítók, kitűnő a nyers­anyag és közelben van az agyagbánya. — Hogyan sikerült gaz­daságilag a múlt esztendő? — Nem panaszkodhatunk, a mi kis gyárunk évek óta eredményesen zár. Az el­múlt évben is mintegy hat­millió forint volt a nyere­ségünk. Lassan egyensúlyba került a kereslet-kínálat. Most már sehol sem lát tég­lahegyeket. — ád Merre menjek? Hiába töprengek, mióta ebben a megyében dolgo­zom, még egyszer sem for­dult elő, hogy valamelyik üzemben, intézménynél megtagadták volna az in­formációt. Most sem az tör­tént, csak „elirányítottak''. Az úgy volt, hogy me­gyejáró körúton eljutottam a Kőfaragó és Épületszob­rász-ipari Vállalat süttői főüzemébe. Színe rikkantot­tam örömömben, olyan jól mutat kívülről az üzem, il­letve irodaháza. Békevári János üzemve­zető nem ért rá. „Semmi baj” — gondoltam, szerin­tem bölcsen, nyilván van helyettese és a helyettesnek is helyettese, akik közül va­laki majdcsak elkísér az üzembe, a dolgozók közé. — Sajnos, én sem érek rá! — mondta Czechner Ce­cília műszaki helyettes. — Esetleg néhány óra múlva, amikor viszafelé jövünk? — Sajnos, akkor sem. De ajánlok én valamit! Menjen a lábatlani üzemünkbe, az is hozzánk tartozik, és az is üzem. — De most itt vagyunk, itt szeretnénk ... — Menjen csak át szépen! Addigra felhívom az üzem­vezetőt és majd várják ma­gát! Mit mondjak: úgy érez­tem magam, mint Rejtő Je­nő Gorcsev Iván nevű hő­se, aki a Texas vendéglőt kereste, s szelíd erőszakkal átirányították a Szilvakék paradicsomba. Persze, a párhuzam nem teljes. — Szó sincs arról, hogy megtiltjuk itt az üzemláto­gatást — mondta a műsza­ki helyettes kedvesen. — Csupán nem javasoljuk, de javasoljuk helyette a lábat­lani üzemet. Bevallom : nem mentem el a lábatlani üzembe. — ád Vonzóbb pártéletet! törekvésünk a párt po­litikai-mozgalmi jelle­gének erősítése. Ezért érdemes megkísérelnünk választ keresni ar­ra a kérdésre, mit is jelent a pártmunka po­litikai-mozgalmi jellege a pártszervezetek­ben, hogyan nyilvánul meg ez a párttagság és a pártonkívüliek számára? Ügy gondo­lom. hogy nem lehet erre a kérdésre örök ér­vényű. tételes választ adni. Ugyanakkor mégis kutatnunk kell a választ, hiszen csak így változtathatunk saját gyakorlatunkon, csak ezen a módon találhatjuk meg a saját teendőinket. Az alábbiakban a pártmunika politikai-mozgalmi jellegével összefüggő né­hány. kiemelten fontosnak tartott — és ezért végiggondolásra ajánlott — összetevőjével szeretnék foglalkozni. A párt politikai szervezet, politikai célok megvalósítása érdekében mozgósítja tagjait, politikai cselekvések révén fejti ki tevékeny­ségét. A politika azonban nemcsak a „nagy- politikával” azonos, sőt a nagypolitika el sem képzelhető az egymással összekapcsoló­dó. helyi politikai mozgások, tevékenységek nélkül. Más szóval: a helyi politika közvetíti a párt legfelső vezető szerveihez a párt legkisebb sejtjeinek a törekvéseit, tapasztalata­it. illetve a vezető szervekben kiformálódó po­litikai irányvonala* a hpvj <-7p-v°khez. szerve­zetekhez, a párttagokhoz. Amelyik pártszerve­zet nem kévés saját környezete mozgásait, állavotát politikailag minősíteni és ennek meat el elő hehii politikát kialakítani, az nem tud in betölteni szerevét. sem a közvonti szer­vekben elhatározottak megvalósításában, sem pedin a várt eaésv vnlHikáia alakításában való alkotó közreműködésben. A párt tagjai számára — de a pártonkí­vüliek szemében is — a pártot közvetlenül érzékelhetően, a saját pártszervezetük jelen­ti. Ebben a szervezetben olyan belső légkör mindennapi tevékenység kialakulása kívá­natos. amely lehetőséget ad az alkotó együtt­gondolkodásra. amely az azonos eszmei ala­pon álló. cselekvőkész emberek önmegvalósí­tó közössége is. A párt tevékenységének po­litikai-mozgalmi jellege ezért elsősorban azon múlik, mennyire kévés a pártszervezet való­ságos volitikai szerepet betölteni, s e szerep formáláséiban, érvén vetítésében mílven szé­les körnek teszi lehetővé az akotó közremű­ködést. a közös cselekvésben való részvételt. A politika végső soron emberi magatartá­sokban. az emberi gondolkodásban és cse­lekvésben fejeződik ki. valósul meg. Ezért a nnlitika számára, r várt szám-rg minden egyes ember fontos. 0"k í<»v válhatnak az e«vérv’ cselekvések egvirányba mutáló poli­tikai folyamatok részévé, csak íny érezheti minden párttag a közös cselekvés örömét, a kollektíva erejét. védelmét, támogatását. A pártszervezetekben ezért rendkívül fontos, hogy a tagság és a vezetők emberközelségbe kerülve, megismerjék egymást. Nemcsak a megismerés politikai értelmében, hanem a mindennapi élet gondjainak-örömeinek ér­telmében is. A párt egészének, mint politi­kai közösségnek az összetartó erőit csak a pártcsoport, az alapszervezet képes megte­remteni. Ezért a pártmunka mozgalmi jelle­ge. a helyi politizálás minősége szemvontjá­ból kulcskérdés, hogy a pártszervezet belső felépítése, a pártcsoportok száma, létszáma, összetétele kedvező kereteket és feltételeket teremt-e a kommunista közösség létrejötte szempontjából vagy éppen azt nehezíti, gá­tolja. Minden pártszervezetnek érdemes rendszeresen megvizsgálnia e kérdést és igazítani, ha indokolt. A jól dolgozó pártszervezetben, minden párttag számára világos, hogy ki miért fele­lős. kinek mi a dolga. Ez megnyilvánul a szervezet felépítésében, belső működésében, a pártmunka folyamataiban egyaránt. A párt azonban nem mechanikusan működő gépe­zet, amelyben fogaskerekek kapcsolódnak ösz- sze. A párt olyan elkötelezett emberek szö­vetsége, akik egy közösen vallott eszmétől vezérelve cselekszenek. A rend, a szervezeti működés fegyelme nem vakfegyelem, hanem- a hatékony közös cselekvés feltétele. Ez nem zárja ki — sőt feltételezi — a vitát, a gon­dolkodást, az emberi kapcsolatokat és érzel­meket. Ahhoz, hogy a pártszervezet tagjai érzelmi és tudati azonosulással egyaránt kö­tődhessenek saját .pártszervezetükhöz és ezen keresztül a párt egészéhez, magukénak érez­zék és ezért cselekvőén támogassák a párt politikáját, a helyi politikai célokat, nem elegendő a szervezeti mechanizmusok sza­bályos működtetése. Ennél többre van szük­ség: olyan közösségi légkörre, emberi kap­csolatokra. amely életet és értelmet ad e mechanizmusoknak. A pártmunka mozgalmi jellegét nem erő- sítik a kapkodó rögtönzések, azok a „forma­ruhák”. amelyeket a pártélet egyes esemé­nyei az elmúlt évtizedekben magukra öltöt­ték. A taggyűlések, választások, stb. részlete­sen is szabályozott rendje elsősorban ázt szolgálta, hogy megtanítson mindannyiurt- kat a párton belüli demokrácia játékszabá­lyaira, hogy szervezeti kényszerpályát te­remtsen az egymásra figyeléshez, a közös vélemény formálásához, s nem utolsósorban segítsen az idővel ás jó gazdálkodni. Pár? tűnik azonban sok tekintetben kinőtte már e formaruhát, s a legszínvonalasabb munkát végző pártszervezetek gyakorlata igazolja, hogy a formai megoldások szélesebb válasz­tékával, a rugalmasabb és helyenként egy­szerűbb megoldásokkal eredményesebben lehet politizálni, s az ezt szolgáló közösségi viszonyokat is fejleszteni. Pl. ma sem tiltja semmilyen párthatározat, hogy közös gon­dolkodást. és politikai választ kereső tag­gyűléseinket ne a hagyományos elnökség- hallgatóság ülésrendben tartsuk. mintegy szembeállítva egymással a javaslattevőket és kritikusaikat. Vagy lehet úgy is megvitatni fontos kérdéseket, hogy nem döntjük el elő­re a lehetséges választ minden esetleges kér* désre. hanem teret engedünk a kollektív mérlegelésnek, a vezetőség nem vállalja ma­gára a tagság helyett történő gondolkodást, annál inkább a gondolatébresztést. Vajon elé» gondosan ügyélünk-e arra, hogy tag­gyűléseinken ne igazgató elvtárs, osztályve­zető elvtárs. stb. üljenek, hanem egyenjogú, mind a gondolkodásban mind pedig a cse- iékvésben felelős párttagok? Párttagnak lenni azonban nemcsak tudati azonosulást, egy helyesnek tartott politika megvalósításában és alkotó továbbfejleszté­sében való közreműködést jelent. A párt­tagság érzelmi azonosulás is. közösséghez tar­tozás, emberi kavpesolatok együttese is. Ne hanyagoljuk el ezt sem. ha áldozatválla­lást. fegve'met követelünk közös céljaink való’"a váltóra érdélében. Az érzelmi és tuda­ti azonosulás kiegészítői egymásnak. csak eavütt jelenthetik azt, hoav egész életvite­lünket. munkánkat, barátaink megválasztását, stb. összhangba hozzuk világnézetünkkel és ennek megfelelően élünk, cselekszünk. Talán sdk helyen ma még nem látják ezt elég vi­lágosan. Ennek egyik jele például, ahogy ünnepeinket beillesztjük a mozgalom min­dennapjaiba. Az unalmas beszédek, gyengécs­ke műsor sivár környezet együttes hatásaként maga a „megünnepelt” esemény, évforduló ve­szít rangjából, s kimondatlanul -is azt 'sugallja, nem igazán fontos számunkra. Vagy csupán azt nem látjuk ilyenkor, hogy saját történel­münkhöz való viszonyunk nem csupán — s talán nem is elsősorban — tudati kérdés, hanem érzelmi viszonyulás is?: A közösség számára pedig elsősorban sa­ját, belső ünnepei a fontosak, ez áll legkö­zelebb minden egyes tagjához. Ezért ne féljünk ünnepként kezelni az egyének vagy a szűkebb közösségek számára saját ünnepet jelentő eseményeket. Az új párttagnak ün­nep a felvételéről határozó taggyűlés és a tagsági könyv átadása. Az egyes párttagok személyes életének is vannak a mozgalom számára fontos ünnepi eseményei. Váljanak ezek a kommunisták közösségének ünnepei­vé is! Nemcsak a munkát, a nehézségeket, a felelősséget kell megosztanunk egymással, az örömöt is megsokszorozza ia közösség-fi­gyelme. Aláhúzom: ez utóbbi, a figyelem a fontos! Figyelni egymásra, számon tartani egymás gondját-örömét, érezni és éreztetni az együvé tartozást, a kollektíva erejét, vé­delmét. ereje eszméiben gyökerezik. A gyö­kér azonban csak kiinduló pontja a növény szárba szökkenésé­nek. virágzásának. Alapszervezeteink vonzz erejét ezért az értelmes cselekvési lehetőség vonzása, a tenni akarásra épülő közösség von­zása, a szervezett és ezért eredményes mun­ka örömének vonzása jelenti. így hat egy­másra a tartalom és a forma: a környezet életében meghatározó politikai szerepet csak a mozgalmi jellegét is kiteljesítő pártszerve­zet képes betölteni. Kápolnai György, az MSZMP KB munkatársa Sokéves II párt vonzó Bélyegsorozat A posta az orvostudomány nagy úttörői elnevezéssel 5 címletből álló, összesen 20 forint névértékű bélyegso­rozatot hozott forgalomba március 31-én. A bélyegek Kass János Munkácsy-díjas grafikus- művész tervei alapján, több színű ofszetnyomással. 379 600 fogazott és 4700 fo- gazatlan példányban a Pénz­jegynyomdában készültek. A 2 forintos bélyeg Hippok- rateszt, az egyik 4 forintos Avicenna Ibn Szína-t, a másik Ambroise Paré-t, a harmadik William Harvey-t, a 6 forintos pedig Semmel­weis Ignácot ábrázolja. A bélyegeken a bemutatott or­vos neve, születésének és- halálának évszáma is olvas­ható. DOLGOZÓK LAPJA 1987. április 1., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom