Dolgozók Lapja, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-25 / 97. szám

lem szűnik a panaszáradat Még egyszer a képernyők „ördögéről" Volna jó megoldás, de... Két hónappal ezelőtt, a rossz emlékű, nagy havazások és fagyhullámok idején adtunk közre egy hosszabb terjedel­mű írást a megyeszékhely tv-vételi zavarainak problémái­ról. Meddig incselkedik még a képernyők ördöge címmel megjelent cikkünkben akkoriban a helyi szakemberek tájé­koztatása alapján megállapítottuk: a hetekig tartó vételi ne­hézségeket a Turul-emlékmű melletti adó üzemzavara okoz­ta. A hiba kijavítását követően csökkentek a szerkesztősé­günkhöz beérkező reklamációk, ám az utóbbi hetekben is­mét tetőzött a panaszáradat. Levélben, telefonon és személyesen is mind többen fordulnak hozzánk. A „nóta” a régi. nevezetesen, hogy morzsalékos, csíkos, sávos, homályos a kép, a színek szétesnek, gyakran váltanak vissza fekete-fehérre. Van­nak városrészek, ahol rövi- debb. hosszabb időre eltűnik a -kép. a hang, több bosszú­ságot okoznak a képernyők, mint amennyi örömet kelle­ne nyújtaniuk. A bejelentések nyomán ismét megkíséreltünk reális képet szerezni. Vállaltuk, hogy legalább szúrópróba­szerűen szemügyre vesszük a képernyőket a város kü­lönböző pontjain. Volt, aho­va „profi” szakember is el­kísért bennünket, hogy ki­szűrhessük a vevőkészülé­kek esetleges hibáját, több helyen pedig csupán a ma­gunk észrevételeire, a lá­tottakra támaszkodtunk. Újvárosban, a Mártírok út­ja és a Killián körtér kör­nyékén tapasztaltak a követ­kezőképp összegezhetők: akadtak rosszul beállított, ki­sebb mértékben hibás készü­lékek, és természetesen zöm­mel jók. Láttunk minőségi­leg elfogadható vételi vi­szonyokat, de kifogástalant, tökéleteset jóformán sehol. Az egyik helyen például a műszerrel regisztrált jelerős­ség, ha szorosan is. de tűrés­határon belül mutatkozott, a monitoron látott kép viszont korántsem volt „szuper­sztár". S mindezt még ki kell egészítenünk azzal is, hogy a fenti sorok csupán a' magyar adásokra vonatkoz- tathatók. Ami az osztrák és szlovák adásokat illeti, azok ugyancsak vegyes, inkább gyatrább, mint jobb képet mutattak. Sárberekben, az úgyneve­zett kontyosházaknál ott- jártunkkor meglehetősen sajátos, mondhatnánk fonák volt a helyzet. Láttunk jó és drága készülékeknél töké­letesen „fejreállt” színeket, ám az itt lakók elsősorban azt kifogásolták, hogy időről időre, a legkülönbözőbb idő­pontokban egyszerűen eltű­nik a kép és a hang. Olykor néhány percre csak, de nem ritka, hogy az itteni „adás­szünetek” 15—30 percesek, vagy még ennél is hosszabb időtartamúak. Kiderült az is, hogy a kontyosházak kö­zösségi antennarendszerének jótállási ideje — a VITECH emberei építették — már tavaly júniusban lejárt, s az antennahálózat egyetlen kar­bantartója csupán az időjá­rás, ha úgy tetszik a szél. Az itteni száznyolc lakás tv-vételét senki sem vigyáz­za, ennek a minivárosrész­nek a sárberki antennarend­szert gondozó ELKÁ-val karbantartási szerződése nincs. Afféle senki földje ez a terület. Valamiféle szer­ződéstervezet készült ugyan, de miután ez a lakók részé­re nem volt megnyugtató, a szerződést nem kötötték meg. Március utolsó napjaiban még mindig gazdátlan volt ez a terület. Ellátogattunk a tatabányai közösségi antennarendsze­rek gazdájához, pontosabban tulajdonosához, az IKV-hoz is. A kontyos házakkal kap­csolatban itt úgy foglaltak állást, hogy a jótállás lejár­ta után még a múlt évben átadták az ottani közösségi antennarendszert a területi­leg illetékes ELKA-nak. Hogy e házak lakói és az ELKA között létrejött-e kar­bantartási szerződés, az már nem az ő ügyük. Ami Tata­bányán a vételi viszonyokat illeti: Egyetértettek azzal, hogy egv-egv szűkebb kör­zettől eltekintve a városban a képminőség inkább rosz- szabb, mint jó. A bajok legfőbb okozója szerintük az, hogy a közös­ségi antennákba beérkező jelerősség sokszor alatta ma­rad az országos szabvány szerint megkövetelhetőnek, az 57 decibeles szintnek. Ez, beleszámítva az egyéb zava­ró okokat, összességében oda­vezet. hogv gyakran változók a vételi viszonyok, s ezzel egyidejűleg a képek minő­sége is a jobb és rosszabb között ingadozik. A gond végleges megoldása — ahogy erről már korábban is szó esett — a Mártírok út­ján lévő főállomás áthelye­zése lehetne. A műszeres mérések tanúsága szerint a legerősebb és legzavartala­nabb jeleket a Kőhegy Vér­tesszőlőshöz közeli csúcsán, az emlékműként felépített aknatoronynál lehet fogni. Ha egy itt elhelyezett főállo­másról felszín alatti kábelen hoznák le a jeleket, és táp­lálnák a közösségi antenna- rendszerekbe, akkor meg­szűnnének a zavarok. A jel­erősség egy, másfélszeresével javulna, elérné, sőt. jótéko­nyan meghaladná az orszá­gos szabvány decibelértékét. Kifogástalanná válna a ma­gyar adások minősége, s szá­mottevően javulna a külföl­di adók vételi lehetősége is. Az időszakos képeltűné­sekkel kapcsolatban is érde­kes. de még inkább fonák helyzetképet festettek infor­mátoraink. Elmondták, hogy az IKV kezelésében levő la­kótömbök közösségi antenna­rendszerét megfelelő védelmi rendszerrel látták el. Ez ki­küszöböli, hogy rövidzárlat vagy egyéb energiazavarok miatt „kilövődjék” a kép a monitorokról. Ugyanakkor, csupán Tatabánya-Újváros­ban, a 701 szövetkezeti la­kásnál nincs meg ez a véde­lem, következésképp az ot­tani vevőkészülékek potenci­álisan kiszolgáltatottak a képet eltüntető zavaroknak. A szövetkezeti házaknál la­kásonként körülbelül 60 fo­rintba kerülne a szükséges berendezés beépítése. Erről az IKV értesítette a lakás- fenntartó szövetkezet vezető­jét. A kérdéseket összegező tá­jékoztatást Hamvas Győző, a Tatabányai Városi Tanács el­nökhelyettese adta. Mint elmondotta, a városi tanács, szívügyének tartja hogy a közhangulatot rontó vételi zavarok mielőbb meg­szűnjenek. A rendelkezésük­re áiló információk, mérési eredmények alapján a váro­si tanács illetékesei úgy is íté­lik meg, hogy a főállomás aknatoronyhoz való áthelye­zése lenne az üdvözítő megol­dás. Ennek kivitelezésére minden szükséges okmány, engedély már a birtokuk­ban van. Az idei költségve­tési keretből mintegy négy és fél millió forintot szándé­koznak beemelni, s hozzájá­rul a kivitelezési összeghez az IKV is. Ha nem jön köz­be előre nem látható, a ter­vezett költséget felemésztő közérdekű tennivaló, akkor, ha az idén talán még nem is. de legkésőbb a jövő esz­tendőben áthelyezik a főállo­mást, tovább bővítik a kö­zösségi antennarendszert, s a most még különálló egysé­geket is egy rendszerré kö­tik össze. A tatabányai tv-vételi za­varokkal kapcsolatban Zsori Vince és Jurák Antal, a Magyar Rádió és Televízió postai műszaki igazgatóságá­nak képviselői az általunk hallottakkal szemben más­képp foglaltak állást. Kije­lentették: szerintük Tatabá­nya a vételi ellátottság szem­pontjából kielégítő helyzet­ben van. Nem felel meg a valóságnak, hogy az itteni jelszint alatta marad az or­szágosan előírt szabvány mértékének. A vételi zava­rok az esetleges átmeneti műszaki meghibásodásoktól eltekintve, nem a Turul mel­letti átjátszóadó rossz he­lyen történő telepítéséből adódnak. Ügy vélekedtek, hogy a zavarok forrása, részben a rossz készülékek, a műszaki követelményeknek meg nem felelő csatlakozók, erősítők, esetenként a közös­ségi antennarendszer hibái­ból adódnak. Kétségbe von­ták azt. hogy a városi főál­lomás aknatorony mellé való áttelepítése számottevően ja­víthatná a magyar adások vételi viszonyait. Nem vitat­ták viszont, hogy az áttele­pítés a külföldi adások véte­li minőségét elfogadhatóbbá tehetné, de hangsúlyozták azt is, hogy a rendeletek értel­mében a külföldi adások mi­nőségére a posta nem nyújt­hat garanciát, az ezzel kap­csolatos panaszokat nem kö­teles figyelembe venni. Az, hogy a közösségi antenna- rendszer „ruhaszárító-köte­lekként” köti össze az épü­leteket, nem tartották a leg­jobb megoldásnak. Az időjá­rás viszontagságainak nagy­mértékben kitett kábelrend­szerek sok vételi hiba elő­idézői lehetnek. Megnyugta­tóbb lenne, ha ez a kábel- rendszer — ahoev más ha­zai nagyvárosokban is —fel­szín alatti közműalagútak- ban futna. A vételi zavarok okainak minden kétséget kizáró okai­nak felderítésére azt java­solták, hogy a közösségi an­tennarendszer gazdái, kar­bantartói vagy a városi ta­nács hivatalosan kérje fel a posta zavarelhárító. illetve -felderítő szakembereit egy sokféle részletre kiterjedő vizsgálat megejtésére. Ez egyértelműbben tisztázhatná a tatabányai vételi helyze­tet, s jobb támpontot ad­hatna a gondok felszámolá­sára. összegezve eddigi tájéko­zódásunk eredményét; mint olvasóink is megállapíthat­ják az alapvető és részkérdé­sek némelyikében homlok- egyenest ellenkező a meg­kérdezettek, az informátorok véleménye. Igazságot tenni az ellentmondások „dzsunge­lében” nem feladatunk, szak­ismereteink sem jogosítanak fel bennünket erre. Mi csu­pán a panaszokat és a velük kapcsolatos tényeket ismer­tettük. Azt azonban hangsú­lyoznánk: a tv-nezőket nem érdeklik a frekvenciák, a de­cibelek. a különféle paramé­terek, a műszerek jelzései. Ök, velünk együtt a saját szemükkel „élvezik” adott esetben a rossz vételi viszo­nyokat. és közömbös szá­mukra, hogy a műszerek ta­núsága szerint minden kifo«- gástalan. A tények a való­sághoz igazodnak, ahhoz, hogy Tatabányán sokszor és sok helyütt baj van a véte­li viszonyokkal. Van azon­ban az eddig felsoroltaknak nemcsak az érzékekre tá­maszkodó „szubjektív”, ha­nem jogi vetületben is jó né­hány tisztázatlan. kérdése Ennek ismertetésére lapunk jogászának adjuk át a szót, pontosabban az alábbi so­rokat ... Vájná György Jelenleg mintegy 16 ezer tatabányai lakásba a központi antennarendszer révén jutnak el a televíziós programok. Joggal bíztak abban az ittlakók. hogy az antennaerdő meg­szüntetése. a központi kábelrendszer kiépítése után élvezhe­tő képet kapnak, s nézhetik nemcsak a magyar L, IL, de a közeli, pozsonyi és bécsi televíziós programokat is. Hiszen fizetik a műsorvevő készülék üzembentartásáért a díjsza­básban meghatározott havi előfizetési díjat, s ezért kapni is szeretnének. Bár a rádió- és televízió szabályzat szerint nem minősül vételzavarnak a külföldi műsorszóró állomás műso­rának nem kielégítő vétele, és a posta ezért nem felel. De! Ha a posta felelőssége kizárt is ebben a kérdésben, legalább a központi antennarendszer tulajdonosi jogokkal felruházott kezelőjének kell megtenni mindent annak érde­kében. hogy a rendszeren belül minél kevesebb probléma legyen. Gondoskodnia kell a központi kábelrendszer kiépítése után annak karbantartásáról is, nemcsak az IKV-s lakások, hanem az egyéb tulajdoni formában lévő, például szövetke­zeti lakások esetében is, hogy ne fordulhasson elő az, ami a kontyosházak esetében történt. A karbantartással meg­bízott ELKÁ-val, vagy VITECH-kel talán nem is az egyes lakóközösségek tulajdonosainak kellene külön-külön meg­kötni a szerződést, hanem magának a rendszer tulajdonosi jogokkal felruházott kezelőjének. Más kérdés, hogy a kar­bantartásért az egyes lakások tulajdonosaitól, pontosabban a nagyközösségi antennarendszerbe bekapcsolt televízió tu­lajdonosaitól karbantartási díjat szedhetne. Megfontolandó lenne, hogy a karbantartási munkákat az egész városon belül egy vállalat végezze, és ezt „jó gaz­da” módjára, a kábelrendszeren belüli minél kisebb arányú meghibásodás, zavarmentes vétel biztosításával tegye. Fel­adata legyen a rendszert használó televíziptulajdonosok tá­jékoztatása is. Az antennakarbantartási-szerződés egyik pontja szerint nem köteles a karbantartó a munkát elvégez­ni. ha „a hibát szakszerűtlen használat idézte elő”. De, hogy mennyi minden tartozik ebbe a „szakszerűtlen” használat­ba, nem is gondolja a televízió használója. Ilyen lehet az is, amikor lakáson belül a jobb képminőség érdekében csak egy rövid vezetékkel próbál segíteni. S az eredmény akár az is lehet, hogy az egész lakótömb vételi lehetőségét élvez­hetetlenné teszi. Erre biztos nem gondol a „bütykölő”, mint ahogy arra sem, hogy észlelés esetén ezért a tevékenységé­ért felelősségre is vonható. A jövő útja, a még korszerűbb technika betörésééig, a közösségi antennarendszer. Ez tovább bővül, mind több te­levíziótulajdonost érint. A naponta jelzett problémákat közös összefogással kell, és lehet megoldani. Ebben partner lehet a posta, a felaján­lott segítséget feltétlenül igénybe kell venni! a kezelő, il­letve a karbantartó feladata, hogy a beérkezett panaszok alapján kérje a fokozott zavarvizsgálatot. S e sorozatos, hosszabb idejű vizsgálatok alapján minden bizonnyal ki le­het szűrni a sokféle zavar okát. Ami a lényeg: ezzel a lehe­tőséggel feltétlenül élni kell! Dr. Gremsperger Mária Szikrák a lélek labirintusából A Pomázi Műhely tárlata Esztergomban Nem szívesen tesszük, mert sokan egyenlőségjelet tesz­nek a rehabilitálható bajok és az elmebetegségek kö­zött. csupán a teljes tájékoz­tatás miatt írjuk le: a Po­mázi Munkaterápiás Intézet (ahol lelki betegek rehabili­tálása is folyik), évenként megismételt nyári, kéthetes képzőművészeti táborának anyagából válogattak a ren­dezők (dr. Adorján Ferenc igazgató főorvos, Végh Mag­dolna klinikai pszichológus és Horváth Béla múzeum­igazgató) az Esztergomi Vármúzeum rondellájában megnyílt tárlathoz. E beve­zető sorokhoz kívánkozik a tárlatot megnyitó Simon Ti­bor, az Esztergomi Városi Tanács elnökhelyettesének gondolata: a megértésben szűkmarkú társadalomnak nem beteg embert megillető tapintattal, rácsodálkozással, hanem a teljes jogú alkotót megillető kritikával kell néz­ni a kiállított műveket. A lélek mélyének gyógyí­tásában nélkülözhetetlen mű­vészetterápia folyik a pomá­zi intézetben. Ez a kezelési mód jól illeszkedik az is­mertebb, „hagyományos” el­járásokhoz. mint a gyógysze­res és a szociotcrápiához. A művészet teszi teljessé a bo­nyolult, szövevényes lelki be­tegségek kezelését, nyomta­lan gyógyítását. Pomázon hat éve vezették be ezt a módszert. A kiállí­tott munkák, festmények, grafikák és kerámiák a kol­lektív örömtől is áthatottak. A Pomázon működő „kis szi­get” e munkákkal közelít az oly „nélkülözhetetlen” tár­sadalom megértéséhez. Har­sogó, merész színek, külö­nös formák, másutt vissza­fogott, sötét tónusok árul­kodnak a társadalmi kör­nyezet és az ember ellenté­téről. Dr. Adorján Ferenc főor­vos: — Az intézetünkben folyó szocioterápia része a művé­szetterápia. A beteg szavak­kal kifejezhetetlen gondola­tait, szorongásait, mint a legtöbb művészetben, az al­kotásokkal fejezi ki. Az alko­tás „témája” a beteg számá­ra nem tudatos. Ám ezeket az orvos pszichoterápiás be­szélgetéseknél eredményesen használhatja. A rajzolás, fes­tés, korongolás a beteg szá­mára is megkönnyebbülést ad: ezzel kiadja magából a lelkében dúló, szavakba önt- hetetlen gondolatait. Cs. Nagy Lajos DOLOOZÓK 1987. április 25., szombat LAPJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom