Dolgozók Lapja, 1987. március (42. évfolyam, 51-76. szám)

1987-03-30 / 75. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1987. március 30., HÉTFŐ AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLII. évi., 75. szám Ára: 1,80 forint Jl felszabadulás ünnepére készül az ország A felszabadulás ünnepére készülődve zászlódíszbe öl­töztek hazánk települései, április 4-ét éltető színes de­korációk kerültek a középü­letek, állami , intézmények, gyárak homlokzataira ; a főváros a hagyományoknak megfelelően díszkivilágítás­sal köszönti az ünnepet. Az évforduló alkalmából or­szágszerte koszorúzási ün­nepségeken, ifjúsági nagy­gyűléseken, baráti találko­zókon emlékeznek meg a hősökről, akik életüket ál­dozták a hazánk felszabadí­tásáért vívott csatákban. Április 3-án, pénteken ünnepélyes külsőségek kö­zött, katonai tiszteletadás­sal felvonják az állami zász­lót az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, illetve a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkás- mozgalom vörös zászlaját a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműnél. Az állami zászlónál április 4-én, dél­ben zenés őrségváltás lesz, amely évről évre az érdek­lődők seregét vonzza a térre. Az elesett szovjet hősökre emlékezve, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a fegyveres erők és testüle­tek, valamint^ tömegszer­vezetek és a mozgalmak képviselői a kegyelet virá­gait helyezik el a Szabadság téri szovjet hősi emlékmű­vön, s megkoszorúzzák a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. A felszaba­dítók emléke előtt tiszte­legve, koszorút helyeznek el a harkányi bolgár hősi emlékműnél, Beremenden, a jugoszláv katonák teme­tőjében, és a. hajdúböször­ményi román katonai sír­kertben. Ugyancsak elviszik a kegyelet koszorúit a buda­örsi és a solymári katonai temetőben nyugvó amerikai, angol. ausztráliai, francia, kanadai, lengyel és új-zé- landi katonák emlékművei­hez. Alkalmat kínál az évfor­duló az emlékezés mellett az eredmények összegzésé­re, az alkotó tevékenység­ben, a. munkában kiemelke­dő teljesítményt nyújtók elismerésére is: április 4­én az Országházban Kivá­ló és Érdemes Művész cí­meket adnak át művészek nek. s itt nyújtják át az Elnöki Tanács kitüntetése­it, eredményes munkássá­guk és közéleti tevékenysé­gük elismeréseként, az álla­mi és a gazdasági élet kü­lönböző területein dolgo­zóknak. A kitüntetettek, a politikai, az állami, a társa­dalmi élet képviselői, a vál­lalatok, üzemek, intézmé­nyek kiválói dolgozói szá­mára este fogadást ad az Elnöki Tanács. Az évfordulóhoz kapcsoló­dóan emlékünnepségeket rendez a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség is. A fiatalok képviselői április 4-én, szombaton megkoszo­rúzzák a gellérthegyi Fel- szabadulási Emlékművet, majd délben a Petőfi Csar­nokban rendezett ifjúsági nagygyűlésen elevenítik fel a történelmi eseményeket. A rendezvény folytatásaként kellemes időtöltést kínáló szórakoztató programot szerveznek a fővárosi fiata­loknak. Készek a fegyveres szolgálatra Eskütétel a tatai Klapka laktanyában ALIG néhány hét telt el azóta, hogy a sorkötelesek megkapták a behívót. Az alapkiképzés befejeztével a fiatal katonák — a szülők, feleségek, barátok és isme­rősök jelenlétében — szom­baton letették a katonai es­küt a ■ tatai Klapka-lakta- nyábam. Az ünnepi esemé­nyen ott volt Németh Bar­nabás ezredes, megjelentek a párt-, állami és társadal­mi szervek képviselői, va­lamint a fegyveres erők és testületek parancsnokai. Az eskütételre felsorako­zott ifjú honvédeket és a vendégeket Sárközi József alezredes, politikai tiszt kö­szöntötte. Megnyitójában elmondta, hogy a fiatalok a kiképzés ideje alatt magas- szintű katonai és politikai ismeretekre tettek szert, megtanulták a korszerű ha­ditechnika kezelését, és be­illeszkedtek az új közösség­be. Végezetül felszólította az esküt tevőket, hogy le­gyenek méltó folytatói a szabadságharcos hagyomá­nyoknak. Az eskütétel után, mely­nek szövegét Makai Csaba honvéd mondta előre, Sze­keres József ezredes, lakta­nyaparancsnok szólt a kato­nák előtt álló feladatokról, a katonai élet nehézségei­ről. A fiatal honvédek ne­vében Juhász Róbert vá­laszbeszédében elmondta, hogy az eskü szellemében készen állnak a haza fegy­veres szolgálatára. A SZÜLÖK, a családtagok és a társadalmi szervek ne­vében Guzmics Lajos, a HNF tatai titkára köszöntöt­te a fiatal katonákat. Mint mondotta, a 18 hónap eltel­tével mindenkit visszaavár- nak a munkahelyeken és a családban. A katonai szol­gálat idejére sok . sikert és katonaszerencsét kívánt. V. T. Kollégiumok megyei találkozója Tatán A hagyományokhoz híven az idén is megrendezik a kollégiumok megyei talál­kozóját. Ebben az évben a Tatai Jávorka Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskola és a Dobi István Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Szamunkásképző Iskola kollégis­ta diákjai látták vendégül a megye 15 kollégiumából érkezett delegációkat. A találkozón érdekes programok: vers- és prózamondó verseny, szellemi vetélkedő, különböző sportversenyek várták a ta­nulókat. A kétnapos összejövetelen ugyanakkor jó alkalom nyílt a tapasztalatcserére is, hiszen a kollégiumi diáktanácsok képvi­selői itt vitatták meg gondjaikat, problé­máikat. Kétségtelen azonban, hogy a ta­lálkozó igazi célja ezúttal Is az ismerke­dés volt, hiszen egy ilyen összejövetel közelebb hozza egymáshoz a megye kü­lönböző városaiban tanuló kollégistákat. A kétnapos rendezvényről keddi szá­munkban adunk részletes tudósítást. Ahol a vasárnap is „hétköznap” „Ha nem érné meg, nem csinálnánk” A szombat-vasárnap ma már nagyon sok embernek pihenést jelent, vagy leg­alábbis nem a munkahe­lyen végzett munkát. Sokan vannak azonban olyanok, akiknél a hétvége sem ki­kapcsolás. Ilyen terület a mezőgazdaság is, ahol nem a naptár határozza meg a tennivalókat. A Környei Vörös Csillag Tsz szentgyörgypusztai tele­pén Sármán Zoltán agrár­mérnököt találtuk az irodá­ban, aki mint az .itt dolgo­zók többsége, helyi lakos. — Itt, Szentgyörgypusztán tényleg nincs különbség hétköznap és ünnepnap kö­zött, hiszen jóformán min­denki a tsz-ben dolgozik. Telepünkön van fejőstehén, hízóbika, birka és baromfi. Bár az állattenyésztés min­dig is folyamatos munkát igényel, most, hogy végre kitavaszodott, a traktorosok is kimentek a földekre. Dél­előtt a lucerna gyomirtását végezték, de a nagy szél miatt abba kellett hagyni. Ezenkívül néhány területen az őszről elmaradt szántást pótoltuk. Most délután már csak az istállóban dolgoz­nak, nézzünk körül ott. Ahogy a baromfiólak felé tartunk, az IBUSZ autóbu­sza húz el mellettünk. Sár­mán Zoltán örömmel újsá­golja, hogy mostanában szovjet turistacsoportok ’S felkeresik Szentgyörgypusz- tát, és nagy érdeklődéssel tanulmányozzák az itteni munkát. Persze azt tudni kell, hogy nem „átlagos” kirándulók, hanem otthon a mezőgazdaságban dolgoznak. A baromfiaknál Horváth Jánosnét és Szőke Lajosnét lepjük meg, hiszen mégis­csak szombat van, nem számítanak ránk. — Ezertkilencszázharminc- nyolc óta itt lakom a pusz­tán — meséli Horváthné —, és alapító tag vagyok a tsz-ben. Mindennap dolgo­zunk, de emiatt nem pa­naszkodunk. Ezt vállaltuk, ezt kell csinálni. En ugyan már kilenc éve nyugdíjban vagyok, de jól jön az a pluszpénz. Szókéné egyetértőén bólo­gat, aztán még hozzáteszi: Azért lehetne több a fize­tés. Bár a pecsenyecsirke premizálva van, de a va­sárnapért nem jár külön bér, csak szabadnap. Azt meg nem tudjuk kivenni, hiszen kevesen vagyunk. Persze nem kell minket saj­nálni, ha nem érné meg, nem csinálnánk. Elbúcsúzunk az asszo­nyoktól és a juhhodály felé vennénk útunkat, de köz­ben feltűnik egy sárga Tra­bant, amiben a juhász kö­zeleg. Ganzler József és fia együtt gondozzák a nyá­jat. A „rangidős” készsége­sen válaszol kérdéseinkre. — Tatáréi járunk ki mindennap, de ezt vállal­tuk. 647 anyát nevelürtk, s ez bizony nem kevés mun­kával jár. Az igaz. hogy se karácsony, se húsvét, de én ebben nőttem fel, hisz’ már az apám, nagyapám is ju­hász volt. Nyáron napi 14— 16 órát is itt töltünk, ha el- lések vannak, akkor még éjjel is maradunk. Az ál­lattal törődni kell! Szerző­désünk van a téesszel, a bruttó árbevétel 20 százalé­ka a mienk, plusz van har­minc saját birkánk is. Szó­val nagymértékben a ma­gam ura vagyok, nincs kö­tött munkaidőm, nem ke­resne senki, ha például va­sárnap nem lennék itt, de a birkát egy nap sem lehet magára hagyni. A hízómarhák szép csen­desen táplálkoznak, mikor belépünk az istállóba. Nem­rég fejezte be az etetést Majer Imre, aki felügyel a 194 bikára. — Harmincöt éve dolgo­zom a téeszben, és 13 éve gondozom a marhákat. Eb­ben az istállóban tizennyolc hónapos korig vannak, amikor is a vágóhídra ke­rülnek. A súlygyarapodás után félévente prémiumot kapok, és nem panaszkod- hatom. Most délután ötig leszek itt. hajnal négyre .lö­vök megint. Napközben van néhány szabad órám, ami­kor otthon elvégzem a ház­körüli teendőket. Ahogy a borjúnevelő felé tartunk, kísérőnk felhívja figyelmünket Szőke Lajosra. — Ez az ember mindig egyedül dolgozik, s _ évi rendes szabadságán kívül egyetlen napot nem hiány­zik. — A borjúk gazdája alapjában véve vidám, be­szédes ember, csak ép­pen kissé elégedetlen. — Én őszintén megmon­dom, nem szeretem a mun­kámat, Vagyis a borjúkat szeretem, csak ne kéne any- nyit dolgozni velük. •— Mikor a pénzről esik szó, csak .ennyit mond: A pénzzel sosincs az ember megelégedve, nem igaz? Utolsó állomásunk a te­hénistálló, ahol már fejnek. A gépek monoton zúgását csak ritkán zavarja meg valami. Keszán Lajos elletős nagy örömmel fogad ben­nünket, mielőtt még szóhoz jutnánk, egy szuszra elpa­naszolja bánatát. — Nem az a baj, hogy mindennap fejni kell, ha­nem, hogy nincs semmi klub, vagy presszó, de még egy közös helyiség sem egész Szentgyörgypusztán. Pedig mi is fizetjük Környének a tehót. Munkatársa, Szűcs Sán­dor először nem szól, de aztán megjegyzi: Egyetlen szórakozási lehetőségünk a tv. Korán kezdünk, úgy hajnali fél három tájban, így aztán este nem is sok kedvem lenne elmenni ott­honról. Aki teheneknél van, annak nemigen van szabad hétvégéje, hiszen itt na­ponta kétszer fejni kell. A fizetéssel elégedett vagyok, ezért is csinálom. No, meg itt lakom, itt építkeztem, hova iSv mehetnék. A szomszédos istállóban Illés Zoltánné tej-házas vár­ja, hogy a fejők végezze­nek, s hozzák a tele kan­nákat. — Megszoktam már, hogy mindennap dolgozom. Ki­veti etném persze a szabad­napjaimat, de akkor meg a pénz lenne kevesebb. Két hónap múlva nyugdíjba me­gyek, akkotr lesz időm pi­henni. Mielőtt elbúcsúzunk a szentgyörgypusztaiaktól. az jut eszembe, hogy valószí­nűleg kevesen gondolnak ar­ra a városban, mikor hét­főn reggel friss tejet vesz­nek, hogy ezért sok ereiben a hétvégén is dolgozott. Szőts István

Next

/
Oldalképek
Tartalom