Dolgozók Lapja, 1987. január (42. évfolyam, 1-28. szám)

1987-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1987. január 2., PÉNTEK AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLII. évf., 1. szám Ára 1,80 forint Tettek és remények Losonczi Pál újévi köszöntője A z új esztendő első napján tiszte­lettel köszöntőm hazánk minden állampolgárát. Sikerekben szeré­nyebb, ám tanulságokban an­nál gazdagabb óévet hagytunk magunk mögött. Megnyugtató, hogy létünk és munkánk legalapvetőbb feltétele, a béke, válto­zatlanul fennmaradt. 19Ü6 jellemzője volt a Genfben kibontakozott folyamat erősödése. A Szovjetunió és a szocialista országok új elemeket tartalmazó béke­kezdeményezései újraélesztették a népek bizakodását az enyhülés visszatérése iránt. A reykjavíki szovjet—amerikai csúcstalálkozón ismét meggyőződhettünk, hogy tárgyalóasztal mellet!, őszinte esz­mecserében, az érdekek kölcsönös tisz­teletben tartásával a nemzetközi élet legsúlyosabb problémái is közel kerül­hetnek a megoldáshoz. Ugyanakkor azt is iól tudjuk: jelentősek még azok az erők, amelyek a bizalmatlanság szításá­val fékezik a népek közötti normális kaDcsolatok kialakítását, zavarják a bé­kés egymás mellett élést. Hazánk a bonyolult világpolitikai hely­zetben is tovább bővítette nemzetközi kapcsolatait. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának eddig is egyik legmar­kánsabb vonása volt, hogy a baráti szo­cialista országokkal együtt, összefogva a világ haladó erőivel, szorgalmazza a fegyverkezési verseny megállítását, a le­szerelést. a nemzetközi biztonság, az ál­latitok közti bizalom és a béke erősítését. Mindenkor síkra szálltunk a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönö­sed előnyös együttműködéséért, kiálltunk a vitás kérdések tárgyalások útján való rendezése mellett. Tárgyalunk mindenkivel, aki tisztélet­ben tartja társadalmi rendünket, szö­vetségi kapcsolatainkat és a kölcsönös érdekek elismerése alapján akar velünk szót váltani. Vallottuk és valljuk, hogy az emberiség gondjai csak úgv enyhül­hetnek, ha a népek közösen munkálkod­nak orvoslásukon. Csakis a kölcsönös bizalom és egymás érdekeinek tisztelet­ben tartása viheti előbbre az emberisé­get. Csakis így távolíthatók el azok a mesterségesen emelt, politikai természe­tű akadályok, amelyek az országok kö­zötti együttműködés útjában állnak. Kedves Barátaim! Szűkebb értelemben vett hazai dolga­inkat tekintve, elmondhatjuk, hogy a kö­rülmények kedvezőtlen alakulása ellené­re is gyarapodott a nemzeti vagyon, ha­zánk új létesítményekkel gazdagodott, erősödött gazdaságunk és társadalmunk átfogó reform folyamata, új tudományos eredmények, szociális és kulturális léte­sítmények születtek. Megőriztük a teljes foglalkoztatottságot és a lakosság ellátá­sának színvonalát is. Az az összteljesít­mény, amit népünk nyújtott, megbecsü­lést érdemel, mert nehéz körülmények között érte el eredményeit. Céljaink el­éréséhez azonban mindez kevés volt. A világgazdaság értékítéletei tovább szigorodtak. Termékeink leértékelődése : folytatódott, kedvezőtlenebbé váltak ér­tékesítési Tehetőségeink. Hátráltatták ver­senyképességünket azok a végső soron po- < litikai jellegű akadályok, amelyek nem- I csak a termelőberendezések és technoló- ; giák, hainem az áruk normális cseréjét is megnehezítik. De csupán ezek a vi- ' tathatatlan tények nem szolgálhatnak magyarázatul lemaradásunkra, és nem menthetnek fel bennünket következmé­nyei alól. Későn ismertük fel a külső hatásokat, nem készültünk fel következ­ményeire, nem igazodtunk elég rugalma­san és gyorsan az új követelményekhez. Pártunk Központi Bizottságának Í986. novemberi határozata joggal állapította meg, hogy a magyar népgazdaság mér­sékeltebb teljesítményében saját mun­kánk gyengeségei, a vezetés és irányí­tás fogyatékosságai, a végrehajtás kö­vetkezetlenségei is jórészt tükröződnek. Bár az emberek többsége becsületesen dolgozik, még nem vált általánossá a korszerű gazdálkodási szemlélet, a szer­vezett és fegyelmezett munka. Pazarló­an bánunk anyaggal, energiával, idővel, s ami talán a legsúlyosabb: az emberi munkával. Ezen a helyzeten változtat­nunk kell. ha előre akarunk haladni. Az életkörülmények javítása és a jogos fo­gyasztási igények kielégítése csak úgy lehetséges, ha a maga területén minden­ki az eddigieknél eredményesebben dolgo­zik. A XIII. pártkongresszuson megfogal­mazott célokat nemzeti egyetértés fogad­ta. és társadalmunkban megvan a kész­ség, hogy az elérésükhöz szükséges fel­adatokat végrehajtsa. Államunk ezeréves történelme is bizonyítja, hogy népünk a legnehezebb helyzet,eken is úrrá tudott lenni, ha értelmes célok érdekében egye­sítette erőit. Az Országgyűlés a közelmúltban tör­vényerőre emelte az idei költségvetést, cs tervünk tartalmazza a legfontosabb ten­nivalókat. Eredményes teljesítése elenged­hetetlen gazdaságunk élénküléséhez. Ar­ra van szükség, hogy már az év elejé­től — a termelésben és minden más munkahelyen —r a lehető legjobban hasz­nosítsuk erőforrásainkat. Különösen fontos a munka minőségé­nek javítása és az ésszerű takarékosság. Szocialista fejlődésünk és egyben a korszerű gazdálkodás nélkülözhetetlen feltétele, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket a hatékonyan működő vállalatok fejlesztésére, a biztosabb és gyorsabb megtérülés javára fordítsuk. Mint ahogy — a szinte már vérünkbe ivódott egyerflősdit felszámolva —, bér­rendszerünkben is következetesebben ér­vényesítjük a munka szerinti részesedés elvét. A magasabb színvonalú, az alkotó tevékenységet kívánjuk átlagon felül megbecsülni, az élet minden területén. Ez nemcsak kormányzatunk szándéka, hanem a becsületesen dolgozó nagv többség igénye is. Társadalmi rendünk szilárdsága, né­pünk felelősségérzete és demokratikus intézményrendszerünk erősödése egyaránt záloga a szocializmus sikeres továbbépí­tésének. Ennek érdekében — a kölcsönös előnyök alapján — a jövőben is készek vagyunk együttműködni minden ország­gal, függetlenül azok társadalmi beren­dezkedésétől. Legbiztosabb támaszunk azonban a baráti szocialista országok korszerűsödő és gazdagodó együttműkö­dése. Hisz nemcsak céljaink azonosak, hanem közös a felismerésünk is: kap­csolatainkban minőségileg új viszonyla­tok és távlatok rejlenek. . - .f I E gondolatok jegyében és nem csak az új év napjának szokása alap­ján mondom: reményeinket páro­sítsuk tenni akarással, sőt, tettek­kel, és akkor az eredmény sem marad­hat el. Ehhez kívánok 1987 első napján békés, boldog új esztendőt valamennyi honfitársamnak és barátunknak az egész világon. Munka és szórakozás így búcsúztanuk az óesztendőt! Mint ahogy a megye szórakozóhelyein —, Tatán, az újjáalakított Fenyves Grillben is vidám volt a hangulat. Este 5 órakor Indulok el Császárról Tatabányára. Megállók a faluvégi istállóknál. Karácsonyt, szilvesz­tert összemossa egy kicsit az is, hogy az ember megpró­bál szeretettel tekinteni a teljes élővilágra, haragosok bé- külnek össze ilyenkor, és mint hozzánktartozó lényekre, te­kintünk az állatokra is. Mindenesetre én, a lovakat megnézem. Leszerszámoz- va, lecsutakolva szelíden állnak a jászol előtt, bár ők az ünnepből valószínű annyit éreznek, hogy néhány marék­kai több kukorica, illatosabb lóhere került a jászolba. A fogatosok — Nagy György, Kiss András, Hor­váth Attila — nemrég vé­geztek, hazafelé tolják a kerékpárt, köszönnek, s boldog új évet kívánnak nekem is, meg Buda János bácsinak, aki most v-'sri ál éjjeliőri hivatalát a telepen. A tehénistállóban a szal­mabálák között vackol he bélelt bundájával, mellé te­szi a tarisznyát, a kampó* • botot. — Nem lesz hosszú az éjszaka? — Ilyenkor mind egyfor­ma hosszú, az a jó. ha tör­ténik valami. Leginkább, ha ellés van. Azzal lehel dolgozni, s csak ha komD- likáció látszik, telefonálok a brigádvezetőért, vagv az állatorvosért... * A vasútállomáson Bárdi Imre forgalmistát találom. — Az idén rám jutott a szilveszter esti szolgálat, de szerencsére 23 órakor van az utolsó vonat. Azt kell megvárni, míg Kisbérre be­ér. Ha onnan visszatelefo­nálnak, akkor mehetek ha­za, a Himnuszt talán még elérem éjfélkor — mondja, és siet a sorompó csörlőjé- hez, a kis piros vicinális érkezett Tatabánya felől, az utasok sietnek, ki-ki még el akarja kapni valahni a2 esti ünnepi készülődést. * Az oroszlány—bokodi hő erőmű körvonalai, a vastra­verz és huzalerdő, a gyárké­mény sötétben is rárajzc­lódnak a horizontra, a bel­ső világítások kiemelik még jobban a kontúrokat, é* sejtelmes fényt kölcsönöz­nek a hűtőtóból felszálló páráknak. Minden fény, mely ma es­te élesen, vagy sejtelmesen csillog a lakásokban, disz­kókban, báltermekben, az áram a televíziókhoz, erősí­tőkhöz — itt születik a ka­zánok tövében a monumen­tális dinamók tekercsei kö­zött. S akik ügyelnek a folyamatra, a munkások közül sokan itt töltik a mai éjszakát is. Szívesen be­mennék hozzájuk, de a por­tástól megtudom, akik en­gedélyezhetnék a belépést, hazamentek már. * A Puskin Művelődési Központban reggelig tartó bálra készülnek. Páka Ven­del ügyeletes népművelő, Kocsis József, Valcrvics Jó­zsef gondnokok. Márti néni, a pénztáros, Erzsi néni, a ruhatáros, izgatottan várják a vendégeket. Brummel Éva, Gaál Ambrusáé, az intézményi büfé dolgozói az utolsó szerpentineket, lampionokat rendezgetik a pult fölött, kifényesítik a pezsgősüvegeket. A színpa­don hangol már Vajnorák Simon fúvószenekara. — Mindnyájan több éve Itt vagyunk — mondja va­lamennyiük nevében Valo- vits Józsi bácsi, el se tud­nánk már képzelni másho­gyan az év végét. A Tatabánya alsó vasútállomáson szilveszter napján is teljes figyelmet igényelt a szolgálat. Képünkön Vendég Gábor rendelkező tiszt és Kántor István külsős tiszt Régi ismerősömet, Rimó- czt Sanyi bácsit látogatom meg a kazánházban. A művelődési ház és a csaiádi intézet helyiségeit fűtik egy kazánrendszer­ről, melynek működése úgy gazdaságos, hogy ünnepe­ken sem áll le a fűtés, ezéri van szükség egymást váltó fűtőkre. — Bányász voltam, nyug­díjas lettem — mondja Sa­nyi bácsi —, de úgy lát­szik, szén nélkül nem tu­dok élni. Éjfél előtt meg­töltöm majd a kazánokat, kimosakszom, és föllépek majd ide a színpadi füg­göny mellé zenét hallgatni, nézni, hogyan táncolnak a fiatalok... * A házból telefonálok a városi kórház szülészetére. Dr. Lollok Zoltán szülész szakorvos veszi fel a kagylót. — Hányán dolgoznak ma éjjel? — Velem együtt 3 orvos és három szülésznő. — Várnak-e újszülöttet? — Délután 5 óra körül Révész Lászlóné szülte meg gyermekét. éjfél utánra várjuk, hogy Nagyváradi Lászlóné is világra hozza a kisbabát. *' Az autóbusz-végállomáson Nagy Lajos gépkocsivezető száll fel az 5-ös buszra, in­dulásig van még két perce. — Mikor kezdett? — Ma délben, és holnap délig ... Kicsit hosszú, de hát ha rendes időben vál­tanánk. akkor a váltótár­sam sem ihatna egy kortyot sem egész éjjel... Az idén én vállaltam a hosszú mű­szakot, jövőre, remélem, én leszek a családommal. * A Komép munkásszálló­ján Bus Géza az éjszakai portás. — Szerencsére van itt egy kis minivízor — mondja —. nézhetem a tévéműsort, meg idehallik a klubból is a ze­ne. ahol a KISZ-esek tar­tanak összejövetelt. — Hány lakó nem uta­zott haza a szállóról? —- Körülbelül harmincán. Vagy nagyon messze, Sza­bolcsban. Biharban laknak, vagy ^ljmnok, akiknek ép­pen nincs közeli hozzátar­tozójuk. Tévét nézhetnek ők is az emeleti klubban, vihettek föl sört. ilyenkor egy kicsit elnézőbb az em­ber. * — A ..differenciált intéz­kedési módszerekről vál­(F oly tat ás a 2. oldalon) t

Next

/
Oldalképek
Tartalom