Dolgozók Lapja, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

ûmmm r m m m m Éljen május elseje! Harmadszor is élüzem lett... Ünnepség az Alagúti Bányaüzemben Nem kis büszkeséggel készültek április huszonhatodiká­ra a Dorogi Szénbányák Alagút Bányaüzemében. Három év alatt harmadszor is elnyerték a kitüntető Élüzem címet, emellett az új-ebszőnyi aknamező dolgozóit másodszor ju­talmazták Kiváló akna címmel. S hogy a siker teljes le­gyen, a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben el­ért teljesítményért a Kongresszusi Oklevelet is átvehették a bányaüzem képviselői. 11 munka értéke, tisztessége r Irta: Kósáné ár. Kovács Magda, a SZOT titkára Száz esztendeje, 1986. májusában Chi­cagóban sortűz dördült. A jogaikért, a napi 12 órás munkaidő csökkentéséért sztrájkolók ellen használt fegyvert a bur- zsoá hatalom. A chicagói felkelés emléké­re, 1889-ben a nemzetközi münkásszolida- rdtás ünnepévé nyilvánította május első napját a II. Intemacionálé. Azóta a világ átalakult: a kontinense­ket átfogó multinacionális ipari kolosszu­sok hatalmával ma a nemzetközi munkás- és szakszervezeti mozgalom áll szemben. Eszméit és céljait az elődök fogalmazták meg: munkát, kenyeret, emberi jogokat tisztességes életet! Lehet és szükséges is ezeket a célokat korszerűen, mindig az adott körülményekhez igazodva megfogal­mazni, de a lényegük változatlan. Európa tőkés országaiban tízmilliók vannak állás nélkül, s közeli reményük sincs arra, hogy munkával szerzett kenyérhez jussa­nak: a világ más térségeiben százmillió­kat fenyeget a nyomor, az éhezés. Az imperializmus, a hadiipar, a fegy­verkezés ijesztő méretű kiterjesztésének útját választotta. A nemzetközi munkás­mozgalom összefogása, a szolidaritás a világ dolgozóinak egységesebb fellépése je­lentős tényező az emberiség sctsá.nk jobbításáért folyó harcban. Erre szólít fel a Szakszervezeti Világszövetség május elsejei felhívása: tegyük félre a nézetkü­lönbségeket, közös fellépéssel, közös erővel védjük a dolgozók érdekeit és életét. A Szakszervezeti Világszövetség idén sorra kerülő berlini kongresszusán a szo­lidaritás, a nemzetközi szakszervezetek összefogásának gondolatát és a világ kü­lönböző térségeit érintő akcióprogramját hirdeti meg: védelmezzük a tőke támadá­sával szemben a dolgozók, a szakszerve­zetek jogait. Jusson megélhetéshez, mun­kához minden ember a földön. A magyar szakszervezetek, kifejezve négy és fél milliós tagságunk érzéseit és gondolatait, ennek az összefogásnak szószólói, és cse­lekvő közreműködői. Május 1. eszméjének mai üzenetét jól értik, jól érvényesítik a magyar szakszervezetek. Erről adott szá­mot XXV. kongresszusunk. A munkához való jog a magyar dolgo­zók létbiztonságát jelentő vívmány. A tel­jes foglalkoztatottság elvének és gyakor­latának fenntartását a nép hatalma, a ha­talom részeseként működő önálló szakszer­vezeti mozgalom garantálja. A tőkés tár­sadalmakban a munkához való jogért, a munkanélküliség megszüntetéséért folyik a harc, nálunk e jog alapján a munka tisz­tessége és becsülete — létkérdés. Ezért küzdünk. A mi viszonyaink között e joggal élni kell. Lehet azonban visszaélni is. Példa er­re a munkaerők gazdaságtalan foglalkoz­tatása, a drágán előállított és rossz minő­ségű termékek eltűrése, az egyenlősdi, a teljesítményektől független bérezés, a fe­gyelmezetlenek, dologkerülők megtörése. A kötelességek szigorú számonkérése nélkül a munkához való jog társadalmi méretek­ben értékét veszti. Éppen ezért a szak- szervezetek mindenütt a leghatározottab­ban támogatják a gazdaságosabb terme­lést, a fegyelem erősítését, és ezzel együtt a munka nélküli jövedelemszerzés vissza­szorítását és megszüntetését is a munka becsületét szolgáló feladatuknak tartják. A szakszervezetek, a társadalom és az egyes ember érdekképviseletében és ér­dekvédelmében a gazdaság megújítását, teljesítőképességének javítását sorolják teendőink között az első helyre. Ezért tel­jes mértékben támogatják és a maguk esz­közeivel segítik a gazdasági célok, ter­vek valóra váltását. Mert csakis a gazda­ság eredményei alapján lehet életszínvo­nalunkat megőrizni és fejleszteni. Más le­hetőségünk nincs. Vannak tartalékaink, képzett dolgozóink, mindaz, ami szükséges ahhoz, hogy kijussunk a mai helyzetből. Ez most elsősorban szervező, irányító munkánkon, ■ gazdálkodásunkon, rendet, fegyelmet, jó minőségű termékeiket pro­dukáló ipari és mezőgazdasági vállalata­inkon, szövetkezeteinken múlik. Reményeinket nem illúziókra építjük, bízunk szocialista társad almunk, népünk erejében, tudásában, hazaszeretetében. Hisszük, hogy az emberiség megóvja ma­gát, és eredményesen száll szembe a ter­monukleáris háború fenyegetésével. Min­den, ami emberi érték, civilizáció, a mun­ka gyümölcse; értelmes agyak gondolták ki, dolgos kezek teremtették, jogunk és kötelességünk védeni és gazdagítani. Azért támogatjuk a Szovjetunió béke­kezdeményezéseit, leszerelési javaslatait, mert azokban egyetemes emberi érdekek fejeződnek ki. A Föld lakóinak békére van szükségük. A képviselővel Annavölgyön Elek lános 1904-1986 Mély fájdalommal tu­datjuk, hogy ELEK JÁ­NOS elvtárs, a Szocialis­ta Hazáért Érdemrend tulajdonosa elhunyt. Te­metése 1986. május 5-én, 14 órakor lesz Tatán az Almási úti temetőben. A gyászoló család Magyar Antifasiszták, Ellenállók Szövetsége A Magyar Szociálisa Munkáspárt Városi Bizottsága, Tata * Elek János elvtárs 1904. március 11-én szü­letett Csép községben, nyolcgyermekes sze­gényparaszti családban. Az I. világháborút kö­vetően a tatabányai szénbányáknál vállalt munkát az HA aknában. Itt került kapcsolatba a szervezett munkássággal és hamarosan a bányász- és kohászszakszervezet tagja lett. 1929-ben a válság kez­detekor szervezkedés mi­att elbocsátották a bá­nyától, ezért Franciaor­szágba ment dolgozni. Itt lett a kommunista párt és a Nemzetközi Vörössegély tagja. Haza­térve Bánhidán került kapcsolatba a párt tag­jaival, s újra pártszerve­zési feladatot vállalt Csép—kisbér környé­kén. 1942-ben elvitték kato­nának. Szekszárdon, majd Pécsett a katonák között szervezte a pártot és az ellenállást. Lesze­relése után illegalitásban tevékenykedett. A szov­jet csapatok megérkezé­sekor, 1945. március 28- án megalakították a kommunista párt bánhi- dai alapszervezetét, mely­nek titkára lett. 1949-ben részt vett a termelőszövetkezetek megalakításában. A Ta­tabányai Szabadság Ter­melőszövetkezet párttit­kári, brigádvezetői, majd elnöki funkcióit töltötte be 1964-ig. Nyugdíjas­éveiben is aktívan vett részt a politikai munká­ban. Várják az érdeklődőket Tata Barátainak Köre soron következő rendez­vényén, május 5-én, hét­főn, 17 órakor a két ven­dég, dr. Faller Gusztáv és dr. Kenderffy József, Bu­dapesten élő Állami Díjas egyesületi tag lesz. A TBK ügyvezető elnöksége sze­retettel várja a találkozó­ra mindazokat, akik sze­retnék megismerni életútju­kat, munkásságukat. — Szép eredmények ezek, de nehéz volt — hallhattuk az ünneplőbe öltözött bá­nyászoktól és igazat kell ad­nunk, hiszen az új szerve­zeti felállás első pillanatá­tól bányavízzel kellett bir­kózniuk, ami jó néhány front- és kamarafejtést ki­kapcsolt a széntermelésből. Ennek ellenére a XXI-es akna 105, Űj-ebszőny pedig 126 százalékos termeléssel járult hozzá a vállalat tel­jesítményéhez. Túlteljesí­tették a vágathajtást is. Húsz brigád háromszáz- ötvenhét embere vett részt a hagyományos munkaver­senyben. Közülük a Válla­lat Kiváló Brigádja címet Kerti János új-ebszőnyi li­es, Kiss Ernő XXI-es aknai 509-es, és Ligeti János új- ebszőnyi 1-es csapata ve­hette át a sárisápi művelő­dési otthonban megtartott ünnepségen. A kongresszusi-felszaba­dulási munkaversenyben a Ünnepséget rendeztek a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek Lábatlan! Gyárában abból az alkalomból, hogy tavalyi kiemelkedő munká­jukért elnyerték a Kiváló Gyáregység címet. Az ün­nepségen ott volt Vámos Sándor, az MSZMP Komá­rom Megyei Bizottságának titkára, Magyar Henrik, a megyei tanács vb-titkára és Fehér György, az SZMT* titkára. A régi hagyomá­nyok jegyében eljöttek a Duna menti gyárak, üze­mek képviselői is. Fekete István, a gyár igazgatója ünnepi beszédé­ben elsősorban azt méltatta, hogy az üzemben szép ha­gyományai vannak a mun- kaverseny-mozgal ómnak és a törzsgárda összefogásá­nak. Ennek köszönhető, hogy a VI. ötéves terv min­den évében elnyerték a ki­váló címet. — Ez a törzs­gárda vette birtokába 1980- ban — mondotta az igazga­tó — a 300 millió forintos költséggel épített új gyártó­sorokat, és az elmúlt évi teljesítmények bizonyítják, hogy jó kezekbe kerültek a korszerű. berendezések. A termelési veszteségek csök­vágathajtó csapatok verse­nyében Szatyina József hár­mas számú csapata a máso­dik helyet, a fejtési csapa­tok versenyében Soós Ká­roly hatos számú csapata az első helyet vívta ki. Ezen kívül több csapatot üzem­kiváló, arany-ezüst és bronz fokozat elismeréssel jutalmaztak a bányaüzem vezetői. • — A mai nap az ünnepé, amelyen a múlt év eredmé­nyes munkájáról emléke­zünk meg. Ilyenkor eszünk­be jut az is, hogy az átadott kitüntetések, jutalmak mö­gött megfeszített munka és helytállás van — mondták többen is, és úgy tűnt, az ünnepre összegyűltek tisztá­ban vannak azzal, milyen nagy feladatok előtt állnak, hogy a holnapok munkájá­val is igazolniuk kell a si­kert, amit eddig elértek. kentésével egyidejűleg évről évre több vasbeton termé­ket készítettek, és növelték a nyereséget. A tervidőszak kezdetén., 1981-ben 22,3 mil­lió, tavaly pedig már csak­nem 66 millió forint nyere­séget értek el. A lábatlani üzem minden évben meg­bízható, egyenletes teljesít­ményt nyújtó gyáregysége volt az anyavállalatnak. Az igazgató hangsúlyozta, hogy az idén folytatni sze­retnék az eddigi sikersoro­zatot, a gyár történetében az eddigi legmagasabb termelé­si érték elérését tűzték ki célul. Ez mindenkitől fo­kozottabb erőfeszítést és fe­lelősségvállalást követel. Az ünnepségen Trefil Ist­ván, az ÉVM főosztályveze­tője átadta a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést Pétervári István­ná. vasvázszerelő brigádjá­nak. A 18 tagú női szocia­lista brigád másodszor ér­demelte ki ezt a magas ki­tüntetést. Számosán vállala­ti, illetve gyáregységi kitün­tetésben részesültek. ösz- szességében 1,2 millió fo­rinttal jutalmazták meg a munkaverseny legjobbjait. A vendégek nevében Vá­mos Sándor gratulált a lábat­lani gyár kollektívájának. Sasvári József országgyű­lési képviselő Annavölgy- re látogatott. Reggel az Erkel Ferenc Művelődési Házban kötetlen beszélgeté­sen ismerkedett a község eredményeivel, gondjaival. Egerszegi Ferenc sárisápi tanácselnök és Nánai Ist­vánná megyei tanácstag! jelenlétében Szalay Lajos, az annavölgyi pártszerve­zet titkára arról számolt be, hogy bár az 52 tagú alapszervezetben a felada­tok nagy részét még az idősek oldják meg, egyre aktívabbak a fiatalok. Bu­kó Gábor, a művelődési ház megbízott igazgatója a szűkös anyagi lehetősé­gek ellenére is eredményes munkáról szólva kiemelte a fúvószenekar, a színjátszó­kor, a kézimunkaszakkör és a tánccsoport tevékenység gét. Pál La.josné vöröske­resztes titkár elmondta, mi a 130 aktivista legnagyobb gondja: évek óta nincs megnyugtatóan megoldva a községben a szemétszál­lítás. A sok bába között elvész a gyerek, ugyanis a Dorogi Szénbányák szol­gáltató üzeme, a dorogi ta­nács költségvetési üzeme és a helyi tanács is szál­lítja a szemetet. — Mi mindig együtt dolgozunk, erre is csak bólintani tu­dok — jegyezte meg Har­cosfalvi Jánosné, a HNF helyi szervezetének elnöke. A program csúszott, igye­kezni kellett a sportpályá­ra, ahol Kovács György, a sportkör elnöke és Harcos­falvi Gyula, a sportkör gaz­dasági vezetője nem tit­kolt büszkeséggel kísér­te végig a vendégeket a létesítményen. A jó ta­lajú, füves labdarúgó- pálya igazán megérdemel­né, hogy ne a járási baj­nokság keretében tapossák, a tornatermet az országban bárhol szívesen elfogad­nák, lassan elkészül a te­kecsarnok. A megalakulá­sának 75. évfordulójára készülő sportegyesület so­ron következő legfontosabb feladata, hogy ebben az évben is megfelelő körül­mények között fogadja a Gerecse vándortábor részt­vevőit. A tervek között sze­repel a központi fűtés be­szerelése az öltöző épületé­be. A körséta következő ál­lomása a négytantermes, 1884-ben épült általános is­kola volt, itt Hábel József igazgató fogadta a látoga­tókat. Mint elmondta, az Iskolában 80 százalékos a szaktanárellátás, a napkö­zi és a tanszoba jó hatás­sal van a tanulmányi eredményekre, Gond, hogy télen nagyon fázott a 113 tanuló, korszerűsíteni kel­lene a fűtést. Még volt idő arra, hogy a képviselő egy rövid idő­re benézzen a korszerűen felszerelt óvodába'j, a vá-( járiskolába, valamint az ifjúsági házba és máris si­etni kellett vissza a műve­lődési házba, ahol Sasvári József és Nánai Istvánná fogadóórán várta az anna- völgyieket. — efká — Szoftver és mikroszámítógép Hatvan intézmény száznegyven professzio­nális mikroszámítógéppel foglalkozó munka­társa részvételével kedden 2 napos konferen­cia ’kezdődött az esztergom-kertvárosi Ipari Vezetőképző Intézetben. Többek között olyan neves intézmény is képviseltette magát, mint a Budapesti Műszaki Egyetem vagy az SZKI és a kétfajta ’géppel is bemutatkozó Eszter­gomi Labor MIM. Mint azt a rendező IVI képviselői elmondták: a konferencia célja, hogy lehetővé itegye hazánkban a hozzáfér­hető professzionális mikroszámítógépek vá­lasztékának megismerését. E feladatot azért az IVI vállalta magára, mivel az intézet egyik fontos célkitűzése a számítástechnikai kultúra fejlesztése. A számtalan színes prog­ram közül kiemeljük az SZKI által bemuta­tott professzionális személyi számítógépek korszerű alkalmazási lehetőségeinek prog­ramjait, de foglalkoznak a két napban ve­zetői információs rendszerek, számítógépes hálózatok és műszaki tervezési rendszerék bemutatásával is, sőt adatbázisok technikai alkalmazásával is megismerkedhetnek az ér­deklődő vállalatok, intézmények vezetői. Mészáros István Ismét kiváló a lábatlani vasbetongyár DÖUKMBáK 1986. május 1., csütörtök LAPJA 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom