Dolgozók Lapja, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DOLGOZÓK 1986. január 2., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP KOMAROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XLI. Arat évf., 1. szám 1,80 forint « Losonczi Pál újévi köszöntője jfélkor nemcsak egy évet búcsúz­tattunk és egy újait köszöntöttünk. 1985-tel egy ötéves időszak is le­zárult, és a mostani újévi jókí­vánságot is szeretném értelmezni öt boldogabb esztendőre. A mögöttünk hagyott VI. ötéves nép- gazdasági terv időszakában tovább gya­rapodott az ország, javult) egyensúlyi helyzete, megőriztük alapvető társadalmi vívmányainkat. Életünk azonban nehezebb lett, min­denekelőtt a számítottnál1 is szigorúbb nemzetközi gazdasági körülmények, de a saját fogyatékosságaink miatt is. Kivi­láglott, hogy népgazdaságunk a szüksé­gesnél! lassabban képes alkalmazkodni a megváltozott világpiaci követelmények­hez. A termelés szerkezetének és a gazdál­kodás hatékonyságának javulási üteme nem volt elég ahhoz, hogyl a több mint egy évtizede tartó cserearány-romlást megállítsuk. A nemzeti jövedelem nem nőtt a tervezett mértékben. Ezért főleg a belső felhasználás visszafogásával tud­tuk csak megteremteni a gazdaság külső és belső egyensúlyát. 1985-ben népgazdaságunk teljesítmé­nye több területen elmaradt az előirány­zattól, és ez nem írható csak a zord tél számlájára. Súlyosan esik latba, hogy a gazdálkodás és az irányítás nem javult a kívánalmaknak megfelelően. Ezek a tények még inkább sürgetik a gazdaság- irányítás folyamatos korszerűsítését, az önállósággal együtt járó felelősség érvé­nyesítését és a demokratizálódás fel- gyorsítását, mint egymással összefüggő, egymást segítő feladatok megvalósítását. A tervezettnél lassúbb fejlődés ellené­re bizonyossá vált. hogy a vállalatok megnövekedett önállósága, vállalkozási szabadsága megsokszorozhatja a haté­konyabb gazdálkodás lehetőségeit. A kisvállalatok és a kisszervezetek pedig egyebek közt olyan jelentős területeken oldották a feszültségeket, mint a vá­laszték javítása és a különböző lakos­sági szolgáltatások. Eredményeink közé sorolhatjuk a szo­cialista demokrácia erősödését is. Ezt nemcsak olyan országos jelentőségű ese­mények tükrözték, mint a XIII. párt- kongresszus, az országgyűlési és tanács­választások, a szakszervezetek, illetve a Hazafias Népfront választásai, hanem a jog- és hatáskörök decentralizálása, s nem utolsósorban a vállalati tanácsok megválasztásának előkészítése, lebonyo­lítása is. A jelen tanulságai egybevágnak sok évszázados történelmi tapasztalatain к kai : népünkben megvan a tehetség, a szor­galom és a felelősségtudat, azaz megvan­nak azok a képességek, amelyekkel a legnehezebb időkön is úrrá tudunk len­ni. Szeretném ezt az alkalmat is felhasz­nálni, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormá­nya és a magam nevében, is köszönetét mondjak mindazoknak, akik fizikai vagy szellemi munkásságukkal, alkotó tevé­kenységükkel, nem ritkán személyes pél­dájukkal hozzájárultak nehéz helyzetünk jobbításához. Tisztelt Honfitársaim! A Magyar Népköztársaság területénél és létekszámánál nagyobb mértékben igyekezett hozzájárulni a nemzetközi fe­szültségek oldásához, az enyhülés és a bizalom légkörének visszatéréséhez. Mi a legnehezebb időkben is azon voltunk, hogy szükség van a párbeszédre, a vitás kérdések tárgyalások útján való rende­zésére. Ezért is tartjuk nagy jelentőségű­nek a genfi Gorbacsov—Reagan csúcs- találkozót, amely elősegítette egymás ál­láspontjainak jobb megértését, hozzájá­rulhat a két nagyhatalom közötti vi­szony normalizálásához. A csúcstalálkozó lehetőséget teremtett a nemzetközi lég­kör javításához, ahhoz, hogy egy árnya­lattal jobb körülmények között folytat­hassuk belső építőmunkánkat. Meg­győződésünk, hogy a szocialista országok közösségének a békés egymás mellett élés megvalósításáért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a leszerelésért, a békéért és haladásért folytatott követ­kezetes harca az egész emberiség jövőjét szolgáltja. Örömünkre szolgál az is, hogy a Ma­gyar Népköztársaságot, mint szocialista országot, a szocialista közösség szilárd tagját megbízható, korrekt partnernek ismerik el világszerte, amelyre politikai és gazdasági kapcsolatainkban egyaránt számítani lehet. Tapasztalataink szerint velünk őszinte törekvéssel erősítik az együttműködés szálait, a Szovjetunió, a szocialista közösség országai, éppen- úgy, mint a harmadik világ és a fejlett tőkés államok. Becsülik szándékainkat, kiszámíthatóságunkat, készek a kapcso­latok tovább építésére az élet minden területén. További elismerést szerzett hazánknak az Európai Kulturális Fórum megrende­zése. Általános az a vélemény, hogy Ma­gyarország jó házigazdának bizonyult. Biztosította és elősegítette a legeltérőbb vélemények megvitatását, egymás állás­pontjának jobb megértését, ezáltal pedig hozzájárult az európai biztonsági és együttműködési folyamat erősödéséhez is. Külön siker számunkra, hogy a fórum tanácskozásain résztvevő politikusok és jeles kulturális személyiségek közelebb­ről is megismerhették életünket, illetve a magyar kultúra értékeit. A magunk részéről a továbbiakban is azon fáradozunk, hogy politikai okok ne akadályozzák a kölcsönösen előnyös gaz­dasági és kulturális kapcsolatok fejlesz­tését! Az idei esztendőről és a most induló VII. ötéves tervről szólva el kell monda­nom: politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális programunk pártunk XIII. kongresszusának elvi döntéseire épül. Figyelemmel van azokra a nemzetközi tényezőkre és folyamatokra, amelyek visszahatnak szocializmust építő mun­kánkra. Elsősorban azt veszi számításba, hogy nemcsak hazánk, hanem szocialista közösségünk valamennyi országa a meg­újulás időszakát éli. a fejlődés hozta újabb és bonyolultabb feladatokkal ta­lálja szemben magát. Ezek a körülmé­nyek még inkább szükségessé teszik a népünk érdekeit szolgáló, egyeztetett kö­zös politikát. Építve a nemzetközi együttműködésre, belső gondjainkat azonban magunknak kell megoldanunk. Életünk alakulása nemzetközi megbecsülésünk, döntően a hazai építőmunka sikereitől függ. А VII. ötéves tervben nem kisebb fel­adatokat fogalmaztunk meg, mint a gaz­daságirányítás további fejlesztését, meg­hirdetett társadalmi-gazdasági program­jaink megvalósítását, a gazdálkodás ha­tékonyságának fokozásét, iLletve ezek ál­tal a gazdasági növekedés ütemének nö­velését, ,'a külgazdasági egyensúly to­vábbi javítását és a gazdasági teljesít­ményekkel összhangban életkörülménye­ink jobbítását. Ezek a keretek minden vállalat és intézmény, minden közösség . és minden egyén számára lehetővé teszik az alkotóbb szellemű, önállóbb, eredmé­nyesebb munkát. zeknek a gondolatoknak a jegyi­ben kívánok az új év első nap­ján pártunk Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében is minden hazánkfiának, Magyarország valamennyi barátjának boldog, eredményes és békés új eszten­dőt. így búcsúztattuk... Tatai és tatabányai szórakozóhelyeken: a Badacsony-éttercmben, az Árpád-szállóban, a Csülök-csárdában és a Lovas-presszóban Mintha az időjárás is megérezte volna az ün­nepet! Megeredtek a felhők, és fehérre változott a világ. A piros Wartburgot is belepte a hó. A két gimnazista összeölelkezve érkezett. Megálltak az autó előtt. A fiú megszorította kedvese mutatóuj­ját, a szélvédőhöz vonta, s azzal — mint egy ce­ruzával —, rávéste a pehelytakaróra: BUËK! Késő délután van. Tata­bányán, a Felszabadulás téren 25—30 ember sétál lassan, ráérősen. Zsebük­ben felbontatlan pezsgős­palackok. A hőmérő higany­szála igen kicsire húzta össze magát, de ez most nem számít, mert ünnep van. A Centrum Aruház kirakatában Süsü, a sár­kány, már megkezdte a mulatságot. Színes papír­csákót tett a fejére, nyaká­ba sál helyett szerpentint dobott, a szájába trombi­tát tett. s — mert a tűz- ckádás sosem volt kenyere — konfettizáport szórt a kirakati bábukra. A trom­bitát nem csak a sárkányok szeretik. E „nemes hang­szerből” már csaknem mindegyik gazdára talált. Az alkalmi bazár pultjáról az utolsókat éppen zsákok­ba rakja az eladó. — Milyen volt a forga­lom? — szólítom meg. — Hogy mennyit keres­tem ma, azt az adóhivatal­nak sem fogom szívesen bevallani — válaszol hun­cut vigyorral a pocakos, ősz férfi. — Vitték, mint a cukrot. De miért ne vitték volna? Szép trombiták, jó trombiták, láthatja! Még nyolc óra sincs, de a „hangszertulajdonosok” mindenfelé próbát tartanak. „Tá-tá” — halljuk a ma­gasból, talán az egyik nyol­cadik emeleti ablakból, majd: „Ti-ti” — érkezik valahonnan messziről a válasz. Mások is bekap­csolódnak e felelgetős já­tékba! Kár, hogyha holnap majd elmennek egymás mellett, nem is tudják, mi­lyen jót muzsikáltak együtt. Kihalt a város, csupán ünneplőbe öltözött középko­rúak két-három fős társa­sága lépdel óvatosan a csú­szós járdán, s néha feltű­nik egy-egy, csapatba ve­rődött, vidám fiatal társa­ság. Az esztendő utolsó célpontja — a házibuli, vagy a bál színtere — felé tartanak. Egy házaspár szán­kón húzza kisfiát. A gyerek arcáról öröm sugárzik, ke­zében fehér gömböcske. El­ballagunk mellettük, majd: puff! Az idilli csöndbe be­lehasít a mama hangja: — Zolika, ha még egy hógo­lyót hozzám vágsz, akkora pofont kapsz, hogy ... Csendes a forgalom. Csak egy sárga helyijárat szu­szog el mellettünk, s fürge taxik dacolnak a csúszós úttal. A Lakbei endezési Aruház előtt sárgán villog­nak a jelzőlámpák. Hét­köznap tán észre sem vesz- szük, de a fény most olyan pirosán tükröződik vissza a havon, s a kirakatok abla­kain, hogy ünnepélyessé, meghitté teszi a teret, mint forró kályha a rég nem fűtött szobát. Szürke kabátos férfi kö­zeledik. Aligha koccint éj­félkor, mert addig biztos, hogy elalszik. Az ital bosz- szút állt rajta, mert korán kezdett az ünneplésbe. .Im­bolygó léptei le-leviszik a kocsiútra, de mindig ügye­sen visszatalál. — Buék — mondja, s nagyot csuklik. Csak szerencsésen hazaér­jen! + A vasúton nem vígad­nak. „Háromhuszonkettő a négyesre, gép jobbra a kitérőig” —1 hallatszik a hangszóróból. — Reggel 7-kor jár le a szolgálatom — sóhajt nem túl lelkesen Szabics Zoltán forgalmista. — Tíz év óta ez az ötödik szilveszter, amit itt töltök. Nem vagyok egyedül, legalább 25—30 vasutas dolgozik itt ma éj­jel. A forgalom ugyanolyan, mint máskor. A mi örö­münk fél deci pezsgő lesz éjfélkor, meg a durrantyú, amit leteszünk a sínre, hogy pontosan akkor, ami­kor a mutatók a 12-esre érnek, áthaladjon rajta. a tartalék mozdony. Akkorát fog szólni, hogy mésztele­pig elhallatszik. Tudja, ilyennel állítjuk meg ve­szélyhelyzetben a vonato­kat. — Reggel merre tovább? — Legelőször is az öltö­zőszekrényhez, mert búsla­kodik benne néhány üveg bor. Nem hagyjuk megrom­lani! Koccintunk párszor, hadd irigykedjenek a vál­tótársaink, hisz most mi irigyeljük őket. — Nagyon nem ereszthe­tik el a reggelesek sem ma­gukat — vág közbe Kajtár Béla kocsivizsgáló —. mert ilyenkor éles az ellenőrök szeme. Észreveszik, ha va­lakinek szúrós a lehel ete. Ezért fizetik őket. Érthető, mert a vasútnál tényleg nem lehet lazítás! — önnek hányadik szil­vesztere ez szolgálatban? — Nem számolom én. . a sokadik. Az elsőt sosem felejtem el. Hegyeshalom­ban voltam. Éppen elin­dultunk néhány cimborá­val a kultúrotthonba, ami­kor szóltak: „Vedd vissza a melóscuccot, öreg, mert bedöglött egy mozdony!” Éjfélkor egy gőzös kazáif- jában kucorogva koccintot­tunk nyakig olajosán két osztrák mozdonyvezetővel. ☆ A taxiállomáson legalább negyedórát ácsorgunk. amíg befut az első kocsi. Az ezerhatszázas Lada volán­jánál : Takács Zoltán. — Szeretem a munkámat, de most túl nagy a hajtás. Főleg 6 és 8 között volt úgy, hogy egyfolytában szólt a CB. Alig győzte az ember észben tartani, hogy amikor végez a negyedik fuvarral, hova induljon az ötödikért. — Milyenek az utasok? — Semmi rosszat nem mondhatok. Hétköznapo­kon több részeget látni, mint ezen a vidám estén. Ilyenkor még a kötekedő emberek is visszafogják magukat, mert nem akar­ják elrontani az ünnepet. Ma mindenki nagyvonalú. Amikor a számla a hatvan forinton túljut, rendszerint nem kémek vissza a szá­zasból. * Az ablakokból kékes fény szűrődik az utcára, bizo­nyítja, hogy a legtöbben otthon, a tv előtt búcsúz­tatják az óévet. Itt-ott há­zi készítésű fényorgonák villognak, s legalább húsz wattal üvölt a magnó. A függöny mögött vibrálnak a „foltok”, rock and roll ritmusban folyik a tánc. (Folytatás a 2. oldalon) A rendőrök számára hosszú volt a szolgálat

Next

/
Oldalképek
Tartalom