Dolgozók Lapja, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

1985. december 2., AZ MSZMP KOMAROM MEGYEI BIZOTTSÁGA XL. évi., 282. szám HÉTFŐ ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ara: 1,80 forint fl bányászok adnak, de kapni is akarnak Ez történt a bányászok szakszervezetének Tatabányán megtartott XXIII. kongresszusán Havasi Ferenc köszöntötte az iparág képviselőit — Kritikus időszak után — Több mint háromezer bányász hiányzik — Kiemelt bérezéssel javítják a helyzetet — Öt év feladata: legyen 40 órása negyvenórás munkahét — Folytatódnak a beruházások — A lengyel bányászok üdvözlete — rült kiterjeszteni a szénjá­randóságot, mely sok nyug­díjas bányász megélhetési gondján enyhített. A leg­több helyen a munkaruhát védőruhává minősítették át, feleslegessé téve ezzel az otthoni mosást. — Egyeztetjük a bányá­szat kiemelt bérezésével 'kapcsolatos kérdésekről al­kotott véleményünket, a változtatás lehetőségeit, új pénzügyi szabályozás ké­szül, mely reméljük, meg­teremti a működőképesség feltételeit, ugyanakkor ér­dekeltségi és követelmény- rendszer is. A VII. ötéves tervben nyolcezer bányász­lakás megépítésére van le­hetőség. Az építési támoga­tást 200 ezer forintra, az eddiginek kétszeresére nö­velik. — Hangsúlyozni kívánom, hogy nem tudtuk maradék­talanul teljesíteni elképzelé­seinket, nem tudtunk ér­vényt szerezni az elmúlt két évben a túlóráztatás csök­kentésére hozott határoza­tunknak. Ez csak akkor le­hetséges, ha nyolcórai mun­kaidőben a bányászt megil­lető pénzt tudunk fizetni. Ha érvényt szerzünk az el­vileg biztosított heti 40 óra munkaidőnek a gyakorlat­ban is — Nem voltak sikeresek azon erőfeszítéseink sem, hogy megfelelő utánpótlás­sal megoldjuk a bányászat­ban egvre mélvülő munka­erő-gondokat. Találóan fo­galmazott a szocialista bri- gádvezetői tanácskozáson Bischof Antal, a Mecseki Szénbányák csapatvezető vájára, mikor azt mondta: „Egy tervet nem lehet a bányászok mérhetetlen áldo­zatvállalására építeni. A feltételeket is biztosítani kell.” A főtitkár elemezte a szénhidrogén-bányászat, a -kutatás gondjait, majd így folytatta: — A népgazdaság szén- igényeinek kielégítéséhez feltétlenül szükséges a má­nyi bányaépítés folytatása, Borsodban Dubicsány, és Veszprémben az Ajka II. beruházások megvalósítá­sa, a külfejtés bővítése. A szervezeti munka érté­kelése, s a tervek felvázo­lása után nagy jelentőségű bejelentést tett: — Örömmel jelentem, hogy az 1986-os gazdasági évre a központi keresetsza­bályozás keretében a szén­bányászat — ideértve az aknamélyítőket is —, vala­mint az uránbányászat a tervezettnél lényegesen na­gyobb bérfejlesztést valósít­hat meg. A Politikai Bi­zottság ajánlása értelmében — mintegy negyvenezer bá­nyászt érint — további je­lentős bérfejlesztésre lesz lehetőség. A» bérfejlesztés ki­zárólag a föld alatti terme­lőket, az őket kiszolgálókat és a közvetlen termelésirá­nyítókat érintheti. Oz első nap Szombaton, november 30-án Tatabányán, a kongresszusi palotává emelt Népházban, három­százötven küldött és több mint százötven meghívott vendég részvételével megkezdődött a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének XXIII. kongresszusa. A tanácskozáson részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP PB tagja, a Központi Bizottság titkára, Marjai József, a KB tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese, Baranyai Tibor, a KB tagja, a SZOT főtitkára, Kapolyi László, a KB tagja, ipari minisz­ter, Antalóczy Albert, a KB tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, Havrán István, a BDSZ el­nöke, és Varga Gyula, a Komárom Megyei Tanács elnöke. Részt vettek a kongresszuson Komárom megye, a megyeszékhely és a bányákkal bíró terü­letek politikai, állami és társadalmi vezetői, a vá­lasztott testületek képviselői. Ott volt a kongresszuson Vaszilij Kovaljov, a szovjet nagykövetség konzulja, s a lengyel szak- szervezeti delegáció, Rajmond Móric, a Lengyel Kő­szénbányák Szakszervezetének elnöke vezetésével. Havasi Ferenc beszéde Havasi Ferenc, a KB titkára A bányászhimnuszt együtt énekelték a résztvevők. Havrán István elnöki meg­nyitója közben egyperces néma felállással adóztak a küldöttek és a vendégek a -két kongresszus között el­telt időben hősi halált halt bányászok és mozgalmi ve­zetők emlékének. Kovács László, a BDSZ főtitkára szóbeli kiegészíté­sében átfogó képet adott az eltelt öt év munkájáról, a fel­adatokról, a magyar bányá­szat helyzetéről és lehető­ségeiről. A kongresszuson tizenhét küldött 'kap szót a több, mint száz jelentkező közül, ám az idő hiányában szót nem kapott küldöttek véle­ménye, üzenete sem sikkad el, írásban benyújtott vé­leményüket felhasználják a későbbiek 6orán. Az első napon a nyolc küldött-hoz­zászólás közül Csente Je­nőé, a nagyegyházi bánya­üzem frontmesteréé, Fekete Lajosé, a Tatabányai Szén­bányák vezérigazgatójáé és Matajsz Józsefé, az Orosz­lányi Szénbányák szakszer­vezeti titkáráé hangzott el Komárom megye bányász­társadalmának üzenete­ként. A nyolc küldött vélemé­nye, állásfoglalása, helyzet­elemzése, jó alapot nyújt a további munkához, mint ahogy azt Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára később ki­emelte. Havasi Ferenc be­széde tükrözte azt a bizal­mat, melyet a magyar bá­nyászat élvez, egyúttal ér­tékelte a tennivalókat, és bejelentette, hogy a koráb­bi elképzelésekhez képest nagyobb béremelést kapnak a közvetlenül termelésben részt vevő, föld alatt dol­gozó bányászok. Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára ön­kritikusan állapította meg: „a szakszervezeti mozgalom nem lehet állóvíz.’’ A tanácskozás befejezése után dokumentumfilm ős­ibemutatójára került sor, mely a bányászat múltjá­val, jelenével foglalkozik. A kilencvenperces alkotás a későbbiekben oktatási célo­kat is szolgál majd. Szom­baton este Ember és szén címmel az Örökös Kiváló címmel kitüntetett Bányász Művészegyüttes adott gála­műsort a kongresszus tisz­teletére. A Népház színház- termében fste nyolc órától részleteket adott repertoár­jából a Koncert Fúvószene­kar, a néptáncegyüttes, a Szimfonikus Zenekar fúvós- együttese, a Bányász Szín­pad és a Vegyes Kórus. Az alig több, mint egy óráig tartó bemutatót —, mely­nek százharminc résztvevő­je volt —, vastaossal jutal­mazta a közönség. Bár az első napon a hoz­zászólók részéről sok kérés — tegyük hozzá, jogos ké­rés — hangzott el, a kong­resszus nyitó napja nem vált panasznappá, felelős­ségteljes tanácskozás volt, ahol nemcsak a gondokról és lehetőségekről beszéltek, hanem azokról az ered mé­nvekről is, melyek javítot­ták a bányászok helyzetét. Kovács László — A központi vezetőség felelősséggel jelenti a kong­resszusnak, hogy megfelelő­en, az előírások és határoza­tok szerint, készültünk fel az eseményekre. Ismét egy ciklust hagytunk magunk mögött, s ezért öt évről szóló számvetéssel tarto­zunk legfőbb gazdánknak, tagságunknak. Az elemző munka mellett körvonalaz­nunk kell az elkövetkező öt év feladatait is. A szak- szervezeti választások idő­szakában harmincezren nyilvánítottak véleményt jobbító szándékkal. Megvan a bizalom a szakszervezeti alapszeirvezetekben, ezt jel­zi az is, hogy a szervezett­ség nőtt. Az eredmények között több jelentős intéz­kedésekről számolhatunk be. Kovács László, a BDSZ fő­titkára Ismertette az eredménye-^ két, ugyanakkor megemlí­tette, hogy az életszínvonal megőrzéséről szóló határo­zatot nem sikerült teljes mértékben megvalósítani. A bányászok nyugdíjának, va­lamint a társadalmi jutta­tások egy részének reálérté­ke mérséklődött, így a bá­nyászok egyes rétegeinek életszínvonala csökkent. Nem kedvezett a szénbá­nyászatnak a nap^ létszám- hiány sem, ami ma már több, mint háromezer em­ber. Ezt több irányú erő­feszítéssel sem sikerült pó­tolni.- Az érc- és ásvány­bányászat nehéz körülmé­nyek között dolgozott az el­múlt években. Jogos a me­cseki ércbányászok azon követelése, hogy a nyugdí­jaztatásnál különleges kor- kedvezmény illesse meg őket. Az eredmények közül ki­emelte, hogy: — A szénhidrogén-bányá­szatban bevezették a hűség- jutalmat. Javult a bérhely­zet az uránbányászatban és az aknamélyítőknél. A bá­nyamentők önfeláldozó hi­vatását 1981-től új minisz­tertanácsi szolgálati kitünte­téssel is, elismerhetik. Sike­— Köszöntöm az MSZMP Központi Bizottsága nevében a BDSZ XXIII. kongresz- szusát, ahol a következő öt év feladatait a szakszerve­zet részéről is meghatároz­zák. — Talán ez a szakszerve­zet adott a legtöbb már­tírt, munkásmozgalmi har­cost a szakszervezeti moz­galomnak. S a szervezett bá­nyászok közül sokan a múlt­ban szétszóródtak á világ­ban, Franciaországban, Bel­giumban, a spanyol polgár- háborúban küzdöttek a né­pek felemelkedéséért, min­dig hűek maradtak hazá­jukhoz és a mozgalomhoz. A széncsaták hősei növelték lehetőségeiket az ország új­jáépítése idején. A bányá­szok nagy részt vállaltak öt­venhat után a konszolidá­cióban, a termelés feltételei­nek megteremtésében. — Jól tudjuk, hogy a szénbányászokat nem lehet hibáztatni a jelenlegi ener­giahelyzetért. Régen tudott, hogy korábban kellett volna kezdeni az új bányák építé­sét. a technológia korszerű­sítését. A több évig tartó té­továzás következménye a mostani helyzet. Az új bá­nyák még nem. a régiek már nem tudnak megfelelő teljesítményt nyújtani. — A párt, a kormányzat és a józan közvélemény azo­kat marasztalja el, akik hi­bákat vétettek a kalkuláció­ban, a jövő felvázolásában. A korábbi elképzelések sze­rint ma hazánkban 17 millió tonna szenet kellene kiter­melni évente, a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy 24—25 millió sem elegen­dő. A lakosság ellátására az 5,2 millió tona kitermelt szén is kevésnek bizonyult, ezért sajnos importra szoru­lunk. — Egyetértünk azzal, hogy legyen a szakszervezet a dolgozók .érdekképviselete a túrórák csökkentése terén is. A jelenlegi állapot tartha­tatlan. Nem a mértéktelen túlóráztatással lehet elég energiahordozót termelni. — örülünk, hogy bányá­szaink betartották szavukat és felszínre hozták az ígért 5,2 millió tonna szenet a lakosság számára. De fel kell lépni az egészséget ká­rosító túlterhelés minden­nemű formája ellen. Nyil­vánvaló, hogy a megoldás többek között a műszaki fej­lesztésben, az újító-alkotó szellem támogatásában, s nem utolsósorban bányá­szaink élet- és munkakörül­ményeinek mielőbbi javítá­sában rejlik — mondotta. Elmondta, hogy a szak- szervezeti vezetés a szűkös viszonyok ellenére is újra és újra javaslatokat tett a dolgozók érdekében, s kö­vetkezetes magatartásával eredményeket ért el, javítot­ta a bányászok helyzetét az elmúlt öt évben is. A BDSZ eredményesen működött te­hát. Elmondotta viszont azt is, hogy a múlthoz képest még nagyobb határozottságot vár­nak a bányászok szakszer­vezetétől, több tettet á tu­dat formálásában. Felrnerül a. kérdés, jól döntöttünk-e, amikor a leg­nehezebb időszakban nem a termelékenység bármi áron való felgyorsítása mellett döntöttünk, hanem az egyensúly javításának útját a beruházások mérséklésé­ben jelöltük meg. Tekintet­be véve az ország körülmé­nyeit, ez a választás indo­kolt volt. Visszanézve az is helyesnek bizonyult, hogy veszteségeinket nagyobb részben hárítottuk a fel­halmozásra, s elsősorban a lakosság életszínvonalát óv­tuk. Azokban az országok­ban, ahol más eszközöket találtak áldásosnak és az államadósságok átütemezését kérték, még szembetalálkoz­nak a fizetőképesség visz- szaállításának súlyos gond­jaival. Helyes volt tehát. (Folytatás a 2. oldalon) Az elnökség is énekli a Bányászhimnuszt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom