Dolgozók Lapja, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-06 / 261. szám

lövőre ugyanitt Ki vezet biztonságosabban ? Megyei verseny Oroszlányban Nem a legjobb időjárás fogadta szombaton Orosz­lányban a megye harminc hivatásos gépkocsivezetőjét, akik 12 vállalatot és gaz­dálkodó szervet képviseltek. A reggeli esős, borongós idő azonban nem vette el ver­senyzési kedvüket, csupán az időjárási viszonyokat is. be kellett kalkulálniuk a Volán oroszlányi telephelyén a gyakorlati verseny során. A megyei KBT üzemi szakbizottsága és a Volán oroszlányi közlekedési ön­kéntes rendőri csoportja ál­tal közösen szervezett elmé­leti és gyakorlati verseny a közlekedési tesztlapok kitöl­tésével indult, majd az au­tóbusz-, a tehergépkocsi- és a személygépkocsi-vezetők mérték össze gyakorlati tu­dásukat a telephelyen be­rendezett ügyességi pályán. Volt néhány versenyző, aki több kategóriában is indult, néhányan viszont mindhárom gépjárműfajtá­val versenyeztek. A csúszós betonon nem kis rutin kel­lett ahhoz, hogy minden versenyfeladatot meg tudja­nak oldani és az idővel is kellően gazdálkodhassanak a hivatásos pilóták. Az értékelő bizottság (megyei KBT, MHSZ, az Autóklub) tagjai az utolsó versenyző befutása után pil­lanatok alatt közölték is az eredményt: Autóbusz kate­gória: 1. Somogyi László (18-as Volán, Oroszlány), 2. Szűcs Ervin (18-as Volán, Tata), 3. Tarján László (Oroszlányi Szénbányák). Te­hergépkocsi kategória: 1. Tarján László (Oroszlányi Szénbányák), 2. Jánosi Fe­renc (ÉPFU Almásfüzitő), 3. Szedlák István (18-as Volán). Személygépkocsi ka­tegória: 1. Tarján László (Oroszlányi Szénbányák), 2. Hollósi László (18-as Volán, Oroszlány), 3. Kárpáti Gá­bor (Oroszlányi Szénbá­nyák). A csapatok közötti ver­sengésben a 18-as Volán oroszlányi csapata végzett az első helyen és vehette át a megyei KBT által felaján­lott kupát Halász Jenő rend­őr őrnagytól, a megyei KBT titkárától. Az egyéni ver­seny helyezettjei értékes vásárlási utalványokat kap­tak tudásuk elismeréseként. Mire a díjkiosztásra sor került, az időjárás is jobbra fordult és a versenyzők az­zal köszönhettek el egymás­tól, hogy jövőre ismételten összemérik tudásukat, Kiss Sándor rendőr őrnagy MKBT Lezárult a pályázat a gyermekek biztonságosabb közlekedéséért A Komárom Megyei Közle­kedésbiztonsági Tanács — Tata Városi Tanács V. B. Művelő­dési Osztálya és Tata VKBT el­nöksége — kezdeményezésére ez év tavaszán pályázatot hirdetett meg az óvónők, pedagógusok és általános iskolai tanulók, út- töröőrsök részére. A pályá­zatok fö témaköre a gyermekek helyes közlekedésre nevelése, az otthon tV az iskola bizton­ságos megközelítése volt. ü A felhívást — a megyei pedagógiai intézet segítsé- -í gével — minden iskolához . r és óvodához eljuttattuk, a beküldött pályázatokat, írás­műveket, rajzokat szakembe­rekből álló bizottság zsűriz­ne te. „Érdemes volt meghirdet­ni a pályázatot, mivel né- hány olyan szakismeretet és j[ tapasztalatot tükröző írás­Blehó Erika, a legfiatalabb —pályázó átveszi a díjat Ha­lász Jenőtől művet is kaptunk, melyeket a gyermekek helyes közle­kedésre nevelésénél a jövő­ben hasznosítani tudunk” — mondotta az eredményhirde­téskor Halász Jenő rendőr őrnagy, az MKBT titkára. A zsűri nevében Dobis Pé­ter igazgatóhelyettes érté­kelte a beküldött pályamű- veket, melyeket a helyszí­nen a „vetélytársak” is megnézhették. Az MKBT díjait Halász Jenő, a megyei Úttörőelnök­ség által felajánlott díjakat pedig Jónáné Asztalos Éva adta át az alábbi pályázók­nak. Gábor Lászlóné tanárnő (Komárom), Törő Györgyné óvónő (Tata), Hofferné Ba­bits Éva óvónő (Tata). Az általános iskolás egyéni pá­lyázók közül Flórián István (Bajna), Mocsnek Mariann (Esztergom), Gazda Viola és ősz Ágnes (Ács), Molnár Mónika (Komárom), Szelő- czei Bálint és Blehó Erika (Tata) vehetett át jutalmat. Nem kis örömünkre szol­gált, hogy a fTatai 4.Sz. Ál­talános Iskola három őrse is pályázott és díjat is ka­pott: a Miki egér, a Dongó és az Olimpia őrs. A „most először kiírt ilyen jellegű pályázat tapasztala­tait felhasználva, ezentúl kétévenként rendszeresen kiírunk pályázatot az óvo­dáknak, iskoláknak és sze­retnénk, ha egyre több érté­kes pályaművet kapnánk, melyeket a gyermekek köz­lekedésre nevelésével fog­lalkozó óvónők és pedagó­gusok, valamint a KBT ak­tívák hasznosítani tudnának munkájuk során” fogalmaz­ta meg zárszavában a me­gyei KBT titkára. BB Sietni kell... db Ötí a Parlamentben arra szavaz, hogy 100 kilo- ' méterre korlátozzák a sebességet — csodálkozik a képviselő utasa —és azután 180 kilométeTTel sza- guld az autópályán? — Késsek le a szavazásról!? A gyalogosok védelmében... Osztott gyalogos-átkelőhelyek! A szélesebb úttesteken a gyalogosoknak hosszabb időre van szükségük a biztonságos és a folyamatos átkeléshez, így rövidebb idő maradna a járműforgalom számára és ez a forgalmasabb útvonalak kapacitását jelentősen csökken­tené. Éppen ezért az ilyen helyeken osztott gyalogos-átke­lőhelyeket alakítanak ki. Ez azt jelenti, hogy a gyalogosok először csak az úttest közepéig mehetnek, ott védett terü­leten várakozniuk kell, majd a másik jelzőlámpa következő zöld jelzésére biztonságosan folytathatják az átkelést az út­testen. Főként az osztott pályás, középen elválasztósávval ki­épített utakon célszerű ez a megoldás. Az osztott gya­logos-átkelőhely kialakítá­sát indokolja az is, hogy az egy útvonalon lévő jelző­lámpás csomópontok össze­hangolásánál adódhatnak olyan pontok, ahol a két irányból eltérő időben ér­keznek a járművek, így a gyalogosok folyamatosan nem kelhetnek át. A megyeszékhelyen — a vasúti felüljáró és a sár­berki útkereszteződés kö­zött — a Népköztársaság útján több ilyen gyalogos- átkelőhely is van. Ezeken a gyermekek, az idősebbek és a kisgyermekkel közlekedők is nyugodtan és biztonságo­san kelhetnek át, a keresz­tező gépjárműforgalom pe­dig folyamatosan haladhat, az időveszteség sem több 30—40 másodpercnél. A fenti útvonalon haladd gépjárművezetők azonban gyakran tapasztalják, hogy a gyalogosok már az első zöld jelzésre át akarnak halad­ni — szabálytalanul — az úttest teljes szélességében; nem állnak meg az úttest közepén kiemelt várakozó­helyen ! Ez a mozgás meg­téveszti és megzavarja a gépjárművezetőket, akik részére szabad jelzést mu­tat a gépjárműforgalmat irányító jelzőlámpa! összességében azt' is el­mondhatjuk, hogy az osz­tott gyalogos-átkelőhelyről az úttest közepén — sza­bálytalanul — lelépni sok­kal veszélyesebb és a na­gyobb veszély inkább a tü­relmetlen gyalogosokat fe­annyit, hogy nagyobb biz­tonsággal kelhetnek át az úttesten. Ennek nem mond ellent a sárberki kereszteződésnél a „telezöldes” forgalomirá­nyítás sem, ahol az egyik fázisban a gyalogosok és a gépjárművek számára is zöld jelzés van egyidőben. Mindez a kereszteződés gyorsabb kiürítését és a gya­logos-, valamint a gépjár- forgalom gyorsítását is szol­gálja egyben. Természetesein itt mindkét „félnek” job­ban kell a másikra figyel­nie: a gyalogosoknak egye­nesen és minél hamarabb kell átkelni, a gépjáművek vezetőinek pedig körülte­kintően és a gyalogosok ré­szére az elsőbbséget bizto­sítva kell közlekedniük! Ebben az esetben biztonsá­gosabbá válhat ez a keresz­teződés is. Így szabályos nyegeti! Az a néhány má- Borsos Béla sodperces várakozás megér rendőr százados Arcképvázlatok Körültekintően Két „milliomos” Nagy József, a 18-as Vo­lán autóbuszvezetője más­fél millió kilométert tett meg baleset nélkül az el­múlt harminc év alatt. Ki­mondani is sok, mennyi fi­gyelmet, türelmet és hozzá­értést igényelt ez a tenger­nyi út. Nagy József szerény em­ber. Talán éppen korrekt, kiegyensúlyozott magatar­tása segítette ahhoz, hogy ilyen nagyszerű eredményt mondhat magáénak. Életútjáról így vall: — Nem ördöngős dolog a tisztességes munka. Három évtizeddel ezelőtt én sem gondoltam, hogy tucatnyi autóbuszt fogok elkoptatni. Nincs az Ikarus-családnak olyan tagja, amelyiket ne vezettem volna. 1962-től kü- lönjáratos vagyok. Első utam Krakkóba vezetett. Nem mondom, egy kicsit megiz­zadtam. Azóta Anglia és Belgium kivételével minden európai országban megfor­dultam, sőt eljutottam Tö­rökországba is. — Az is fontos. hogy gondjainkat hagyjuk otthon. Sokfelé jártam és állítha­tom, hogy nincs lényeges különbség az egyes országok közlekedési fegyelme kö­zött. Mindenhol vannak jól és rosszul közlekedők. En­nek megfelelően kell a szi­tuációkra reagálni. Egy fcntos dolgot azonban még elmondanék. Nekem nem volt soha sem a vezetőim­mel. sem a rendőrökkel ba­jom, sem itthon, sem a kontinens más részein. Min­dig tudtam alkalmazkodni mindenkihez. A nyugodt, kiegyensúlyozott életvitel­hez a családom biztosított megfelelő „hátországot”. Vállalatánál nagy tekin­télynek örvend Nagy Jó­zsef. Többször részesült kü­lönböző elismerésekben. A közelmúltban kapta meg Géniből az IRU elismerő plakettjét. ★ Kocsis Antal is millio­mos. egymillió kilométert tett meg anélkül, hogy bár­kinek kellemetlenséget oko­zott volna. Hosszú volt az út 1953-tól addig, hogy ilyen sok kilométert tudjon maga mögött. Sorkatonai szolgálata után tehergépko­csival rótta az utakat, jó ideig. Az ellenforradalom után nyergeit át végleg sze­mélygépkocsira. A Komá­rom Megyei Hadkiegészítő Parancsnokságra került, ahol jelenleg is dolgozik. Így összegzi röviden pá­lyafutásának krónikáját: Kocsis Antal — Családunkban senki­nek sem volt jogosítványa, sőt járműve 6em. Nekem valahogy mindig a gépek­hez húzott a szívem. Ezért lettem gépkocsivezető. Te­hergépkocsin és személy- gépkocsin is mindig ügyel­tem arra, hogy ne sértsem meg a szabályokat és tisz­teletbe tartsam mások jo­gait is. Nincs tökéletes autóveze­tő, mindenki követhet el hibákat, de én mindig arra törekedtem, hogy jó autós legyek és a hibaszázalékom is a legkevesebb legyen. Emlékszem, hogy egy téli éjszakán egy előttem hala­dó kamion megcsúszott, és szembe is jött egy kocsi. Alaposan „megtáncoltat­tam'’ a járgányomat, mire kikerültem mindkettőt, de szerencsére nem lett semmi komolyabb baj. Nem hara­gudtam a kr.m ionos kollé­gára. Mindketten kiszáll­tunk — és kezet fogtunk. Lyen a mi szakmánk. Egy Nagy József kis könnyelműség és már készen is van a baj. — Nagyon fontosnak tar­tom. hogy az ember kocsi­ba ülve felejtse el a gond­jait. A gépkocsivezetés tel­jes embert igényel. A pa­rancsnokaim mindig igé­nyelték a pontos munkát Én még nem késtem el soha. Ha kellett, jóval előbb elindultam a főnökömért, mert számítottam arra is, hogy valami közbejöhet. Szeretek kipihernten, fris­sen a volánhoz ülni. Na­gyon szeretek pecázni: az megnyugtat. Nem vagyok rámenős autós, igyekszem tiszteletben tartani mások jogait is. Parancsnokai és munka­társai mindig nyugodtak, ha „Tóni” kocsijába kell beülni. Azt mondják róla, hogy szívesen átadja ta­pasztalatait. Kedden kapta meg a „Kiváló Munkáért” kitün­tetést. Halász Jenő DOLOOZŐÍC 1985. november 6., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom