Dolgozók Lapja, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-27 / 200. szám

A komáromi határátkelőn A határátlépőt a határ­őrök forgalomellenőrző pontnak, röviden fepnek hívják. A komáromi fep nem csak a győri határke­rület, de az ország egyik legforgalmasabb átlépője. Szerencsés fekvésének is * köszönheti, hogy évente több, mint ötmillió utas fordul itt meg. Jelentőségét növeli, hogy a személy- és teherforgalmat a közúti, a vasúti és a folyami határ­átkelőn bonyolítják le. A nemzetközi átkelőhelyen a világ szinte valamennyi nemzetének polgára meg­fordul, de legtöbben a szo­cialista országokból érkez­nek ide. A „placcon” négy sávban állnak a gépkocsik, autó­buszok. Burandik László határőr százados ügyeletes tiszt felel az átkelőhely rendjéért és a folyamatos ellenőrzésért. Véleménye szerint augusztusban az időjárástól függetlenül, mindig rengetegen vannak a fepen. Ez az igazi csúcsidő. Bans Gruber két hete erkezett az NDK-ból csa­ládjával. — Évek óta a Balaton­nál nyaralunk. Mindig er­refelé jövünk, mert talán Komáromnál kell a legke­vesebbet várakozni — nicndja, miután Szűcs Dá­vid pénzügyőr főhadnagy befejezte az ellenőrzést. Soikan épp Budapesthez való közelsége miatt vá­lasztják Komáromot, mint az a két kuwaiti testneve­lő tanár, akik Budapesten végezték el a Testnevelési Főiskolát. De Komáromot keresik fel azok is, akik csak „ide, a szomszédba" ké­szültek. Sokan Szombat­helyről, vagy az Alföldről fél napokat is utaznak vo­nattal, s a hídon, túl máris Csehszlovákiába jutnak. A korona drágulása be­folyásolta az utasösszeté­telt. A „bevásárló” turiz­mus lassan igazi turizmus­sá? alakul át. A Komla-házaspár Szé­kesfehérvárról: — Gyakran utazunk vo­nattal rokonokhoz Duna- szerdahelyre. Nehéz volt megszokni a kötelező be­váltást, hiszen nem köl­tünk semmire sem. Hétvé­gén gond, mert itt a hatá­ron nem lehet beváltani. De már ismerjük a szabá­lyokat! A pénzváltó már „cseh­szlovák terület”. Éppen ebédszünet van. A kis ab­lak előtt néhányan vára­koznak csekkel a kezükben. Egy idősebb házaspár már türelmetlen. — Legalább egy büfé lenne itt! De még víz sincs. Messziről jöttünk és be kell váltani a csekket, ha ezt adták. Amíg nem váltom be, a túloldali bü­fébe se mehetek! Cseri József határőr fő­hadnagy, politikai helyet­tes — érthető módon — a nehézségekkel kezdi: — A fepeken a nyár a „legveszélyesebb” idő­szak. Igaz, az utasok szá­ma tíz százalékkal csök­kent a tavalyihoz képest. Az első félévben egymillió kétszázezren lépték át az államhatárt, de csak au­gusztusban csaknem ugyan­ennyi utas útlevelét ellen­őriztük! Az idén nyáron 16 nemzetközi vonat közleke­dik Komáromnál. Ezek zö­me éjszaka fut be. amikor mindenki fáradt. Kevés az idő is, ami fokozott figyel­met követel a hivatásosok­tól és a katonaidejüket töltő beosztottaktól egy­aránt. Május elseje óta pe­dig ismét közlekedhetnek a kamionok, ami tovább nö­veli a nyári zsúfoltságot. Arra törekszünk, hogy a biztonság mellett gyorsan haladjon az ellenőrzés, de legtöbbször cpp a turisták figyelmetlensége miatt las­sul a munka. Sokan útnak indulnak lejárt, vagv más családtag nevére szóló útle­véllel. Előfordul, hogy ha­mis útlevéllel állítanak ide. Nyáron bizony nem ritka, hogy a kocsisor fel- tartódik, és a városi rend­őrök irányítják a forgal­mat a városban. Az idén még nem kellett mellékut­cákba terelni a várakozó­kat, mint a korábbi évek­ben. Németh Adorján vám­- és pénzügyőr őrnagy, a ko­máromi vámhivatal pa­rancsnoka is elégedett sz eredményekkel. — A pénzügyőrök is mindhárom átkelőhelyen ellenőrzik a személy- és teherforgalmat. A közút egy része a munkánknak. A vonatokat menet közben ellenőrizzük. Egy szerelvé­nyen nyáron nem ritka az 1500 utas sem. a legtöbbjük lengyel állampolgár. Sokan megpróbálják kihasználni a zsúfoltságot. Ilyen körül­mények között az ellenőr­zés nagy szakmai hozzáér­tést, gyors döntést, ember­ismeretet követel. A teher­szállító hajók és uszályok ellenőrzését a határőrök­kel közösen hajtjuk végre. Az utasok általában fe­gyelmezettek, mégis előfor­dul, hogy feledókenységből magukkal hozzák a külön zsebpénzt is. Ha ellenőrzés közben kerül elő, eljárást kell indítani! Ebben az év­ben csaknem 250 esetben és hárommillió forint érték­ben követtek el vám- és devizajogszabályt sértő cselekményt. Gazdag az utasok fantáziája: találtunk már cipősarokban négy­ezer forintot, három öt­százast autópumpában, amelyet az utas állítólag Így vásárolt! A legnagyobb felfedezés másfél millió fo­rint értékű volt. Több ha­jó oldalfalában videófelsze­relést és elektronikai be­rendezéseket találtunk. Nyár van. Mindenki uta­zik, nyaral, a szabadságát tölti. Folyamatosan jönnek a gépkocsik, mintha sosem akarnának elfogyni. Csúcs- forgalom van a határon. A határőröknek ez a „legne­hezebb” időszak. Veizer Tamás A Déli-család Az Oroszlányi Szénbányák Déli Bányaüzemében ünneDre ké­szülődnek. Rövidesen érkeznek Körmödről a téesztagok Lesz há- nyajaras, is, nem aféle séta az alapközién. Elviszik a vendégeket termelőhelyekre, megmutatják az eiövájó gépeket és a féltést® Az tan, ha felszínre száll a délelőttös szíík, " irány a ÍLbadidököz-' pont, s szeret ejtik egy kiadós baráti eszmecserének a vendée váró gazda izgalma érződik a levegőben. Amúgy családias a han­gulat az üzemépületben. Hogyan is lenne másként, legtöbben ré gén dolgoznak együtt. re 1. Gecse Andor aknavezető mindent tud a bányászatról, amit tudni érdemes — .mondják róla. Vaskos pak- samétával érkezik. Az árkus ívekén tengernyi szám. Ton­nákat, kilométereket, verej- tókes munkát jelentenek. — Június elsejétől össze­vontunk két aknát — mond­ja, vagy sóhajtja inkább. — Beszűkült a termelés, fogy a szén. Hetvenegy óta dolgozik ezen a területen. Tanúja és részese volt sok sikernek. Hétszázezer tonna szén kitermelése az idei terv. Eb­ből az első félévre 398 ezer tonna jutott. Természetesen teljesítették, sőt túlteljesítet­ték. Hogy ez a „természe­tesen” mennyi túlmunkát, erőfeszítést takar, azt min­denki tudja, akinek valami köze van a Déli bányaüzem­hez. ötvenezer tonnával több minőségi szenet adtak, s ami ugyancsak lényeges: a minőségi szén fűtőértéke is magasabb átlagban a várt­nál. Nyugodtan vághattak neki a második félévnek. Július­ban is rátettek egy lapáttal, s növelték a túlteljesítést. Az augusztusi összesítés még nem áll rendelkezésre, de ebben a hónapban sem lesz szégyenkeznivalójuk. — Két fejtése van most az üzemnek — mondja Ge­cse Andor. — Mindegyik hozza magát, de a XIII/D akna 416-os frontbrigádját külön is figyelmébe aján­lom. Tavaly az országos ága­zati versenyben első helye­zést értek el, s megkapták a Vállalat Kiváló Brigádja címet. — S az elővájók? — Háromezerhétszáz mé­ter volt a terv, 304 méterrel túlteljesítették. A jó eredményekhez hoz­zájárultak az iparosok, szál­lítók, kiszolgálók éppúgy, mint a műszaki irányítás. A bányaüzemnek jelenleg 1150 dolgozója van. 2. A XXIII/D aknán már csak felsőtelepi szén van. Nem az a baj, hogy felsőte­lepi, hiszen az a jobb mi­nőségű, hanem az, hogy ke­vés. Dobi Lajos 416-os front- brigádja pillérkiváltáson dolgozik a régi aknában. Ebből adódik, hogy az át­lagnál is nehezebb körülmé­nyek között termelnek. A szén egy-másfél évig elég még, aztán bezár ez az ak­na is. A brigád 109 ezer 100 tonnát termelt az első fél­évben. Egy műszakban, fe­jenként 21,56 tonnát. Ha a termelőhely viszonyait néz­zük ez tiszteletre indító tel­jesítmény. Naponta 832 ton­na volt az átlag, de akadt csúcsként 1800 tonna is. Hatvanhatan tartoznak a brigádba. Fiatalok, időseb­bek egyaránt. A mag persze régi, sokat próbált bányász. Mint például Molnár Fe­renc. 3. — Kereken huszonöt éve bányászkodom itt — mond­ja. —r Már korábban is szív­tam bányalevegőt. Kun- szentmiklósi vagyok, Nagy- bátonyba mentem a bányába még tizenhat éves korom­ban. Volt ott egy nagy tűz ’49-ben. Nem lehetett ott dolgozni tovább — elpályáz­tam. Hatvanban tértem visz- sza újra. De akkor már Oroszlányba. Miért éppen ide? Mert ide vettek fel. Akkoriban még nem fogadta harangzú­gás a jelentkezőket, örült, hogy bejutott. — A lakásért‘jött? — Ugyan. Egy évig a szál­lón laktam, csak azután kap­tunk lakást, s akkor jött utánam a család Kunszent- miklósról. De addigra kide­rült, hogy jól választottam. Abból a pénzből, amit ke­restem, még spórolni is le­hetett. A hármas aknára került, s ott maradt zárásig. Mosta D aknán is megéli a mun­kahely kimerülését. Körül­belül az aknával egyidőben megy nyugdíjba. — Bizony, én vagyok ná­lunk a legidősebb brigádtag. A mi szakunk eléggé meg­fiatalodott az utóbbi időben. Első fülkés vagyok, munka közben aránylag ritkán ta­lálkozom az emberekkel. Ha elmegy a gép vágásba, míg visszaér, egyedül vagyok. De azért van idő megbeszélni közös dolgainkat. Múltkor is bejöttünk társadalmi mun­kára, most újra esedékes. Segítünk egymásnak. A Tóth Józsinak Gánton tetőt cseréltünk, Szabó Ferinek téglát hordtunk az építke­zésre ... Felesége Is a bányánál dolgozott, fia szintén a vál­lalatnál kezdte, ma a me­gyei KISZ-bizottság titkára. Lánya is felnőtt már, ő bolti eladó. — Azt mondta, hogy 1960- ban tudott spórolni a fize­téséből. És manapság? — Valamennyit most is, de én már lassacskán élek, ami kellett, megszereztük az évtizedek során. Viszont a fiatalok, akik most kezde­nek nálunk ... A Zajácz Pis- tiék, a Szabóék ... Aligha hiszem, hogy félre tudnak tenni egy fillért is! Ott a drága lakbér, a kölcsönök törlesztése. A fiataloknak nem könnyű. — Nehéz, kemény munka a pillérfejtés. Erős ember, de az évtizedek csak múlnak. Hogyan bírja? — Nem panaszkodhatom. Csak a szokásos rozsdáso- dás, az Ízületeim. Szobosz- lóra, Hévízre járok generá- loztatni. A gyógyfürdők na­gyon jót tesznek. — Barátok? — Minden Oroszlányhoz köt ma már. Idősebbek a barátaim. Velük jobban megértem magam, mert ugye diszkóba mégsem mehetek, A Frank Feri nagyon jó ba­rátom volt, vele még a la­káson is összejártunk. Van egy kis kertem. Szabadidő­ben elszöszmötöl ott az em­ber. Kádár Péter Hasznosítsuk a látottakat! Vilit 3 13011311 hárult mezőgazdasági kiállítás 1 ull_-0_ll*“"a*1 főpavilonjában egy felirat, amely azt tudatta, hogy folytatjuk agrárpolitikán­kat. A kiállítás rendezői a XIII. pártkongresszus határozatából vették az idézetet, jelezve, hogy a párt agrárpolitikája 1956 után még teret nyitott a mezőgazdaságban dolgozók képessegei kifejlesztésé­hez, a termelési adottságok hasznosításához. Erre a politikára alapozva értük el eddigi si­kereinket, ennek nyomán fejlődött erőteljesen az országban az agrártermelés, szocialista mezőgazda­ságunk így küzdötte fel magát a világ élvonalába. Olyan vívmány ez, mely meghatározza élelmiszer­termelésünk jövőjét is. Ezt a politikát folytatva a következő években egyet jelent a termelés további korszerűsítésével, az intenzív gazdálkodás kibonta­koztatásával, a hatékonyság, a termelékenység, az értékteremtő képesség növelésével. Ahhoz tehát, hogy az új igények által diktálta követelményekhez igazodhasson az országban az élelmiszertermelés, minden olyan lehetőséget meg kell ragadni, ami segít a kedvező tapasztalatok, módszerek elterjesztésében, a tudomány eredményei­nek hasznosításában. Ilyen lehetőség volt az idei mező- gazdasági kiállítás, ahol a szakemberek ezrei tanul­mányozhatták mindazt, ami korszerű a termelésben, de azt is, hogy mit kínál a jövő a számukra. A teljesítmény-díjas nagyüzemek, a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát, az Enyingi Állami Gazdaság, a Székesfehérvári Szabad Élet, a Mezöhegyesi Kombi­nát, a Nádudvari Vörös Csillag Tsz eredményei a kiállításon is meggyőző példát szolgáltattak, meny­nyi tartalék rejlik még az agrártermelésben, milyen lehetőségek kínálkoznak a hozamok növelésére, a termelési költségek viszonylagos csökkentésére, il­letve növekedésének mérséklésére. A kiállításon a legsikeresebben szereplő gazdaságok, vállalatok gyakorlati munkájukkal jelezték, hogy ezek az el­méleti jellegű megfontolások nagyon is valósággá lehetnek a mindennapokon. Az állattenyésztési eredményekért teljesítmény­díjban részesült nagyüzemek, a Kocséri Petőfi, a Martonvásári Üj Élet, a Kisvárdai Rákóczi, a Bá­bolnai Mezőgazdasági Kombinát eredményei azt bi­zonyítják, hogy reálisak mezőgazdaságunkban azok a célkitűzések, amelyek az élelmiszertermelés gaz­daságosabbá tételére ösztönöznek. Érthető, hogy a mostani kiállításon nagy volt az érdeklődés a mi­nőséget, a hozamot javító módszerek, a takaréko­sabb anyag- és energiafelhasználási eljárások iránt. Ez utóbbira talán a forgatás nélküli talajművelés, vagy az ISV sertéshizlaló technológiája volt a leg­szembetűnőbb példa. Természetesen lehetetlenség felsorolni a hulla- dékfelhasználástól a primőrzöldség-termelésig és az élelmiszeriparban alkalmazott új technológiákig mindazt, ami a kiállításon előremutató megoldás­ként a látogatók elé került. Ezek összessége jelzi: a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdé­szetben, a fafeldolgozásban tevékenykedő emberek közül sokan értik a ma követelményeit és akarnak is cselekedni. Erre utal az a nagyfokú érdeklődés, amely a kiállítás rendezvényei iránt a szakemberek körében megnyilvánult. A különféle szakmai ta­nácskozások mindig zsúfolt termekben zajlottak, olyan élénk viták bontakoztak ki, amelyeknek a középpontjában mindannyiszor az új hasznosítása, a gazdaságosabb termelés keresése került. A mostani kiállítás nem csak a hazai módsze­rekkel ismertetett meg. Bőséges lehetőség nyílt a tanulásra a külföldi tapasztalatokból, hiszen ha­zánkkal együtt 28 ország képviseltette magát ezen az országos seregszemlén. A külföldi résztvevők fő­ként gépeikkel, berendezéseikkel jelezték: hol tart az élmezőny a mezőgazdasági technikában. A gép­bemutató azt is érzékeltette, hogy az utóbbi évek­ben sokat haladt a hazai mezőgépgyártás is, és ha önálló fejlesztések révén nem is győzi a lépést a leg job bakkal, a kooperációk segítségével mind kor­szerűbb termékeket kínál a hazai termelőknek és a külkereskedelemnek. Külön színfoltjai voltak a kiállításnak — _ ez egyben jelzi a nagyüzemek körében zajló fejlődést is — az egyes állami gazdaságok, kombinátok, ter­melőszövetkezetek és termelési rendszerek^ önálló pavilonjai. Eredményeikről, más mezőgazdasági nagyüzemekben is érdeklődésre számot tartó ter­mékeikről, szolgáltatásaikról adtak gazdag, általában jól áttekinthető képet. Ilyen szempontból a Nád­udvari Vörös Csillag Tsz és a Bábolnai Mezőgaz­dasági Kombinát kiállítása tűnt ki. Az ócsai, a dumaszegi tsz látványosan szemléltette a közös és a kistermelés kapcsolatát. Egyébként a szocialista nagyüzem és a kistermelés helyének, szerepének egyaránt megfelelő arányban volt jelen mezőgazda­ságunk 1985-ös nagy seregszemléjén. Ugyancsak kiemelendő az élelmiszeripar termék­bemutatója. A kiállítási legszebb pavilonjának fő értékét az adta, hogy az ott látott termékek szinte mindegyike kapható a kereskedelemben. Sokakat érint az is, hogy a szocialista közössé­gen, a KGST-n belül milyen együttműködés alakul ki a jövőben az élelmiszertermelésben. Az idei ki­állításon a KGST-országok közös bemutatója már a jövőt idézte, milyen lehetőségek vannak az együtt­működés továbbfejlesztésére, hogyan alakulhatnak a mezőgazdasági termelésben a kapcsolatok a baráti országokkal. Volt tehát mit tanulni, van mit hasznosítani ebből az országos seregszemléből. Azt azonban érde­mes a kiállítás tanulságaként leszűrni, hogy bár­milyen fontos is a tanulmányozott jó módszerek gyors elterjesztése, az elsőséget annak az alkotó szemléletmódnak kell adni, amit a kiállítók többsé­ge képviselt. Ez a szemléletmód nem elégszik meg a ________ pazarlás, a gondatlan­ság, a szervezetlenség megszüntetésével, a fegyel­mezett munkával. Ennél több kell: megújulni, a termelés, a gazdálkodás minden területén. Ez a munka sokszoros erőfeszítést kíván. A kiállítás ta­pasztalatai mindenesetre segítenek abban, hogy fel­gyorsuljon a haladás az élelmiszertermelésben. Hasznosítsuk a látottakat. potaoiöü 1985. augusztus 27., kedd LAPJA 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom