Dolgozók Lapja, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-09 / 159. szám

ff Jubileum: ez a kisiparosok brigádja A XIII. pártkongresszus határozata rögzíti: .. A kisiparosoknak hosszabb tá­von is szerepük van a szo­cialista társadalom életében, a társadalmi igények kielé­gítésében.’’ Kőműves, ács, bádogos, lakatos, vizvezetékszerelő, villanyszerelő, asztalos, mind mind * * magámkisiparos, és mégis egy brigád tagja! Az első pillanatra kissé szo­katlan ez, ám ahogy a fe­hér asztal mellett elfogyasz­tott halivacsora után sza­porodnak a koccintgatások, úgy szaporodik a „családi összejövetelen” az egymásba fűződő sok-sok magyarázó mondat. Kriskó István, a négyszeres kiválé Jubileum brigád vezetője például a megalakulásukról szól: 1980. májusában önként határoz­tuk el, hogy kisipari mun- kalbrigádot alapítunk. Az volt a cél, hogy összhan­got teremtsünk az építőipa­ri és szerelőmunkában. Ha­mar észrevettük, jóval köny- nyebben, szervezettebben megy minden. Közben ma­gunk is változtunk, for­málódtunk. Ma már — családtagjainkat is beleszá­mítva — a mi negyven ta­gú közösségünk aktív mag­ja az esztergomi KIOSZ- szervezétnek. A gyökerek persze mé­lyebbről erednek. Ahogy mondják, az együtt töltött tanulóidő, a segédévek, a katonaság már jóval ko­rábban közösséggé ková­csolta őket. A huszonhárom szakember szinte egymást biztatva lett kisiparos. Ma pedig? Az összehangolt munka eredményeképpen megerősödött közösséggé váltak a mind jobban éle­ződő versenyben, önérzettel mondják: — Az öt év alatt négyszer nyertük el a kiváló címet. Országosan ás jegyzik az ilyen teljesítményt. Hogy ■nem volt könnyű? Az már biztos! Itt van például a társadalmi munka. Forgas­sa csak át ezt a brigádnap­lót! Rengeteg (köszönetnyil­vánítást talál benne. Ez a napló minden összejövete­lünkön velünk van. Ilyen­kor lapozgatjuk mi is visz- sza a közelmúltat, ilyenkor emlékezünk, mi történt ve­lünk — körülöttünk. A ki­tüntetéseink is igazolják, jó utat választottunk. Sze­retnénk, ha sokan követnék ezt a példát. Igyekszünk más iparosokat is rábeszél­ni a brigádalapíitásra! Valóban bizonyították: az igazi összetartozásnak egyén és közösség egyaránt hasz­nált látja. De nézzük az érem másik oldatát is, ahol akaratlanul felbukkan a kérdés: végezhető-e kollek­tív szellemben a magánkis- iipari tevékenység? — De még mennyire! Sőt! Társadalmi munkában pat­ronáljuk az iskolákat, szo­ciális otthonokat Vállaljuk a KlOSZ-székház korsze­rűsítését. Arra is figye­lünk, kinek, miiben van szüksége sürgős segítségre. Pontos, panaszmentes mun­kára törekszünk. És sorolják tovább a bi­zonyítékok sokaságát. Hogy tanultnak, művelődnek. Hogy jó a kapcsolatuk a helyi szakmunkásképzővel. Hogy a tanulónevelés terén első­sorban a hiányszakmák pót­lására fordítanak gondot. A közös szórakozások, kirán­dulások, színház- és kiállí­tás-látogatások, emlékeit a kézről-kézre járó igényesen vezetet piros album őrzi. Téli szánkózás, farsangi bál, batyusbál, nyugdíjas iparosok találkozója, szak­mai kiállítások, sportvetél­kedő, szakmai és politikai tájékoztatók. Szinte minden­hol megtaláljuk ezt a munkabrigádot. Az új irán­ti fogékonyság és a szocia­lista humánum jellemző rájuk. Ennék szép példáját már nem egyszer bizonyí­tották ... Fényképek Jereván főte­réről. Emlékek Azerbaj­dzsán és Örményország ha­táráról. Dokumentumok (ta­nulók ballagásáról. Büsz­kén mutogatják a színes képeket. — Távol és közel változhat, csak az összetar­tásunk nem. — mondják többször is ezen az estén. S hogy a szó esetükben tet­té is válik, igazolja egy részlet az albumukból: ...a negyvenedik évfor­duló tiszteletére a szovjet hősi halottak emlékművet felújítjuk, részt veszünk az egy iskola, egy brigád pat­ronáló akcióban, író—olva­só találkozót szervezünk, szerződést kötünk a bizto­sítóval, a kárhelyreállítási munkák soron kívüli elvég­zésére, támogatjuk az idő­seket, segítjük a nagycsalá­dosok üdültetését. Mindez már a múlté, il­letve folyamatosság. Vál­lalásaikat megtetézték. S hogy a közös munka, az összetartás elismeréssel is jár, ötéves történetüket hadd fejezzük be a HNF városi bizottsága titkárának leve­lével : „A HNF városi bizottsága értékelte az 1984-ben vég­zett közhasznú társadalmi munkát. Ezúton mondunk köszönetét a Jubileum Kis­ipari Munkabrigád tagjai­nak az elmúlt évben vég­zett kiemelkedő társadalmi munkájáért, melyet Eszter­gomban kétszázharmincnégy- ezer forint értékben végez­tek. Külön elismerésemet fejezem ki az alkalomszerű­en jelentkező feladatok gyors elvégzéséért. Szeretnénk, ha 1985-ben hasonló hozzáállás­sal és támogatással' járul­nának hozzá céljaink meg­valósításához. A brigád to­vábbi munkájához sok si­kert, erőt, egészséget kívá­nok: Szép Zoltán titkár.” Becsülettel helytállni, mindössze ennyit vállal a Jubileum munkabrigád. Si­kerük mégis követendő pél­da, hiszen a legfontosabbról soha nem feledkeznek meg, a kisipar célja, hogy a fo­gyasztói és egyéb szolgálta­tást, továbbá kisüzemi jelle­gű ipari tevékenységet vé­gezzen. Nem több és nem kevesebb ez, mint az indí­tásban idézett program. Az esztergomi Jubileum Kis­ipari Munkaibrigád ennek igyekszik megfelelni. Mészáros István Kisded játékok ■ nanokban az eSyik Duna menti üzemünkben — ■ H — ■ - jártam. Egy, iflár korábban megis­mert brigád sorsának alakulásáról szerettem volna hallani. Rosszkor érkeztem, baj volt a gyártógéppel. A nagy szaladgálás közben beültettek az étkezőhe­lyiségbe, és kezembe nyomták a brigádnaplót. Több­ször átlapozgattam már, mire a brigádvezető másod­magával mellémtelepedett a lassan színét vesztő padra. — Nem lehet nagy formában a csapat, legutóbb csak a Szocialista Brigád cím maradt — jegyeztem meg könnyedén a naplóból merítve a tényt. A vá­lasz körülbelül fél percig a magyar nyelv minden „szépségét” felvonultatta. Mind a ketten káromkod­tak mint a jégeső. Miután egy kicsit lehiggadtak, lassan összeállt a kép, hogy mi okozta ezt a nagy felháborodást. A gyártógépen két brigád dolgozik. Egy brigád, egy műszak. Mivel a gazdasági építőmunka — vagy ahogy ők fogalmazták, a műszakos meló — a bri­gádverseny-mozgalom értékelésénél sokat számít, a helyezések, a különböző címek szinte már akkor el­dőlnek, amikor a gyártócsarnokból az üzemvezető elküldi az értékelőkhöz a termelési eredményeket. Ez természetesen nem gond, a baj ott van, hogy a két brigádban — esetleg patronáló fedőnévvel — benne vannak a művezetők és az üzemvezető is. Ki itt, ki ott. Ez számos „trükkre” ad lehetőséget. Ket­tővel olvasóinkat is megismertetjük. Az egyik bri­gád, a művezető utasítására, a műszak vége előtt le­állítja a gyártósort és elkezdi a karbantartást, vagy belefog egy további (?) már nem halasztható javí­tásba. A következő brigád nem tehet mást, folytatja és befejezi a megkezdett munkát. A másik „trükk” sem túl bonyolult. A művezető, hozzájutva a másik műszak bélyegzőjéhez, a selejtesre sikerült termékre hanyag eleganciával ráüti a másik brigád azonosító jelét. Azt már szinte megértőén mesélik beszélgető- partnereim, hogy a brigádok által elvégzett külön­böző társadalmi munkák igazolásába a művezetők fantáziájuk szerint segítenek be. Ezek után még számos apróságot sorolnak. Hall­gatom őket, és bár sok állításukban kételkedem, las­san megfogalmazódik bennem két kérdés. A terme­lésirányítókat nem kellene lekapcsolni — esetleg máshol hasznosítva a bennük rejlő erőt és fantáziát — a brigádok amúgy is koloncokkal teli verseny­mozgalmáról? A másik, egészen halk kérdés. A közvetlen ter­melésirányítók szakmai, politikai felkészültsége, er­kölcsi magatartása, mikor éri el azt a szintet,, hogy az előző kérdésre, nemmel lehessen válaszolni? Ez utóbbi kérdésre egyre több helyen hallható a = helyes válasz. Olyan jogokat és megbecsülést kell adni a termelés közvetlen irányí­tóinak, hogy rangot jelentsen egy ilyen munkakör betöltése, hogy vonzó legyen ez a munkakör a jó felkészültségű munkavállalóknak. Amíg ezt nem si­kerül megvalósítani, addig néhány helyen folynak a kisded játékok. Két beszélgetőpartnerem szerint a brigádjuk és az egész brigádmozgalom rovására. — efká— wiuinlüliiá aasfsanBaaaa Egyedül nem lehet megváltani a világot... rig I'm kötele megfe­---------- szül. Talán csak i llendőségből — kicsit této­vázik a hatalmas tábla. Lentről, a már kész falaik tövében mindennapi panto­mim, néhányan összeszo- kottan, jelzésekkel segítik a darus munkáját. Percekbe telik csupán és, a hatalmas zsaluzat a helyén áll. Job­ban mondva még egy ide­ig lóg, hiszen a kitámasztás művelete csak ezután követ­kezik. — A Hünnebech féle zsa­luzással 1980. augusztusá­ban kezdtünk el dolgozni • — informál a KQMÉP Ki- ■ váló Ifjúsági Brigádjának ' vezetője, Bajnóczy Vince. " Nem kell faggatni, szívesen beszél a módszerről, mellyel eleddig több minit 100 ezer négyzetméter falat készítet­tek. Zömmel Tatabányán. — Ez a ház, amin most éppen dolgozunk itt, a Gál István lakótelepen, 5900 négyzetméter falat jelent Az alapozástól kezdve min­dent magunk készítünk. Ez a titka annak, hogy megfe­lelő ütemben haladunk a munkával. A brigádvezető néhány pillanatra megszakítja mon­dandóját. A zsaluzótáblára figyel, melyet éppen most szabadítanak meg a daru kötelétől. Szilárdan ál a helyén. A kontraoldal be­emeléséhez készülődnek a szakemberek. Majd a szere­lés következik, és végül jö­het a mixerbétan. _ Csak elmondva ilyen e gyszerű — fordul vissza a fiatalember. — Míg passzol minden nyílászáró, áttörés, batonvas, illesztés, addig jó néhány embernek, ácsnak, hegesztőnek, lakatosnak, vasszerelőnek kell pontosan összedolgoznia. Bizony az első hónapokban megfizet­tük mi is a tanulópénzt. Volt, hogy fél napunk is ráment arra, amit most fél óra alatt megcsinálunk. Egyik-másik táblát foltozni kellett, de mind használha­tó még ez idáig. Szérűben velünk, illuszt­rációként ott áll a tegnapi zsaluzat. Fonák oldaláról jól látható a krómacél vázzal összefogott, préselt fatábla. — Akár kizsalu zhatnánk, ész a beton, de rendezni ell előbb a terepet. Kicsi a helyünk, azzal is a munka menetéhez igazodva gazdál­kodunk. Mi végeztük az ala­pozást, készítettük a talp­gerendákat, most pedig az egyedi készítésű, úgyneve­zett nulla szintet csináljuk. Sietünk is vele természete­sen, területét szeretnénk ad­ni a szakiparosoknak. — Be kell, hogy valljam, nem 8 órát dolgozunk na­ponta. Legalább tízet, tizen­kettőt, csak így jutunk egyről kettőre, saját ma­gunknak is készítjük a munkaterületet. Zsinórban negyedszer nyerte el a 26 tagú csapat a Vállalat Kiváló Brigádja címet. A mikéntről már ne­hezebben beszél a brigád­vezető. — Amikor megalakultunk, négyen voltunk mindössze. És aráikor megkaptuk ezt a nyugatnémet technológiát, a feladathoz igazodva növel­tük folyamatosan a létszá­mot. A felelősségérzet nem alakult ki egyik pillanatról a másikra. Az együtt töl­tött évek sokat jelentenek azoknak, akik egymásra vannak utalva. A siker, a kínlódás, a közös élmények formálták a kollektívát. Vezetőnek, brigódtagnak egyformán fontos a felada­ta. Mindnyájan tudjuk, egyedül — egyiknek a má­sik nélkül — nem tehet megváltani a világot. A daru ismét emel. Az alig érezhető feszülés vonz­za a tekintetet. Különös lát­vány, ahogy lassan helyére ereszkedik, olajosán fénylő oldalával befelé a kontra oktal. Szekercével, emelő- vassal felszerelve várják je­lenésüket az ácsok. — Mire jó a panelolaj? A tapéta miatt ezzel kenjük be a táblát. A betonra csak úgy fekszik fel szépen, egyenletesen a papír, ha nem kerül rá gázolaj. Szep­tember közepéig fejezzük be ezen a részen a munkát Egészen a temetőig, a ter­vek szerint, szoros időbe­osztással rendezzük a tere­pet, alapozunk, készítjük a technológiád szintet. A kény­szer szülte ezt a megoldást, de így legalább nem va­gyunk annyira kiszolgáltat­va másoknak. Tatán példá­ul két hónapot kellett vár­nunk, míg feltöltötték a te­rületet a kubikosok. Most flottul megy minden, ha rengeteg időbe telik is. Leg­feljebb a társüzemektől várhatnánk eh hogy könyör­gés nélkül tegyék meg azt, amiért a fizetésüket kapják. Műhelykocsi érkezik. A brigádvezeltőt, Bajnóczy Vin­cét várják. Int a jövevé­nyeknek, türelmet kér. röviden elmondjál, ______ hogy a brigád egy része a szénmosónól dolgo­zik, mások pedig Kisbéren a kórház munkálatainál te­vékenykednek. Ezzel az univerzális, variálható mód­szerrel nemcsak lakóháza­kat, hanem bármilyen épü­letet lealapozhatnak, elké­szíthetik a szerelőszintet. Még annyit tesz hozzá, hogy az eddigi teljesítményűiket a hagyományos ISNO-E mód­szerrel 40 ember 10 évi munkájával ismételhetné meg. Magyar Emőke DÖLOOZÚK 1985. július 9., kedd 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom