Dolgozók Lapja, 1985. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-01 / 127. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 1985. június 1., AZ MSZMP KOMÁROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS XL. évf., 127. sz. SZOMBAT LAPJA Ára: 2,20 forint Nemzetközi egyezmény a veszélyeztetett állat- és növényfajok kereskedelméről Rakonczay Zoltán, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese pénteken sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Magyarország is csatlakozott a veszélyeztetett vadon élő állat- és nö­vényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló wa­shingtoni egyezményhez. Elmondta, hogy világszer­te egyre nagyobb gondot je­lent és többnyire csak nem­zetközi összefogással oldha­tó meg a vadon élő állatfa­jok megóvása a fennmara­dásukat veszélyeztető kör­nyezeti hatásoktól. A Föl­dön az utolsó háromszáz év­ben több mint 200 emlős- és madárfaj halt ki, s az utóbbi években felgyorsult a kipusztulás folyamata. Emellett további 550 faj állománya oly mértékben csökkent, hogy komoly ve­szély fenyegeti e fajok fennmaradását is. A nem­zetközi kereskedelem nagy­mértékben hozzájárult eh­hez a folyamathoz, hisz igen nagy a kereslet a va­don élő állatok, s főként az azokból készült termékek (szőrme, bőr, csont), vala­mint a trófeák, a tojások iránt. A veszélyeztetett ál­lat- és növényfajok keres­kedelme átterjed az egyes országok határain, így en­nek szabályozása is csak nemzetközi együttműködés­sel lehetséges. A washingto­ni egyezmény összefoglalja, a kérdéssel összefüggő fo­galmakat, szabályokat és — a veszélyeztetettség foká­nak megfelelően — három csoportba sorolja az állat- és növényfajokat. Különö­sen szigorúan szabályozza az egyezmény a kipusztu­lással fenyegetett fajok — vidra, parlagi sas, rétisas, vándorsólyom — keresi* — delmét. Az egyezményhez csatlakozó országok kötele­zettséget vállalnak arra, hogy az érintett fajokra csak az egyezmény által meghatározott szigorú fel­tételek mellett adnak ki ex­port-, import-, vagy reex- portengedélyt, s ellenőrzik, azt is, hogy az élő állato­kat körültekintően kezeljék szállításuk során, s a lehető legkisebb legyen a sérülés és az egészségi károsodás ve­szélye. Lépést tartanak a követelményekkel r Újra Kiváló elmet kapott az Ácsi Egyetértés Tsz Ünneplőbe öltözött emberek. Nyugalmat, derűt sugárzó tekintetek. A mozi helyisége — mint már évek óta oly gyakran —, ezúttal is kicsinek bizonyul. Több tucat ember kénytelen a széksorok mellett, vagy az előtérben állva meghallgatni Sági Géza el­nöknek, a múltat felidéző, napjaink gazdálkodási kö­rülményeit elemző és a távlatokat is felvázoló beszé­dét. Az Ácsi Egyetértés Tsz életében jeles nap volt a tegnapi. A Kiváló Szövet­kezet kitüntetés átadása al­kalmából összehívott ün­nepséget megtisztelte jelen­létével Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a KB titkára, Antalóczy Al­bert, a KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Burgert Róbert, a KB tag­ja, a Bábolnai Mezőgazda- sági Kombinát vezérigaz­gatója, Varga Gyula, a me­gyei tanács elnöke és szá­mos vendég. Az utóbbi öt évben har­madik alkalommal része­sült a tsz országos elisme­résben, így a vezetőség megítélése szerint 1985. május 31-e piros betűs ün­nepnap a közös gazdaság történetében, mert most már elmondhatják, hogy tartósan az élenjárók közé kerültek. A. „hogyan történt"-ről az elnök így számolt be: — Látnunk kellett, hogy nem a világ igazodik hoz­zánk, nekünk kellett lépést tartanunk a haladással, a változó körülményekkel. A^ utóbbi néhány évben igye­keztünk erről meggyőzni minden dolgozónkat, s úgy érzem ez sikerült is — hangsúlyozta —, majd ar­ról szólt, hogy ezt a tava­lyi eredmények is hűen tükrözik. 1978-ban a két frermellőszövetlkezet egyest»' lésének első évében 127,4 milliós termelési érték elő­állításával 7,4 millió nye­reséget értek el. • 1984-ben már 272 millió volt a ter­melési érték és 45,1 millió a nyereség. Vagyis míg a termelési érték a kétszere­sénél alig valamivel ma­gasabbra emelkedett, addig a nyereség több mint hat­szorosára nőtt. Ez a rendkívüli ered­mény csak azáltal volt el­érhető — mondotta a ké­sőbbiekben —, hogy kiala­kult egy öntudatos dolgo­zó kollektíva, amelynek tagjaira bátran lehetett építeni. Az irányítást jól képzett szakembergárdára bíztuk: a tagság hallgatott rájuk, elfogadta vélemé­nyüket. Hozzájárult a tar­tós sikerhez a végzett munka díjazásának és el­Havasi Ferenc hozzászólásában nagyra értékelte az ácsi emberek szorgalmát, termelési sikereit. (Fotó: Fenyvesi Agnes) osztásának igazságos kiala­kítása is. — Mert hiába lenne jó a terv és a vezetőség elkép­zelése, hiába lenne a kor­szerű géppark és technoló­gia, ha a végrehajtásba hi­ba csúszna, ha az embere­ket kihagynánk a számí­tásból — hangoztatta, és kérte, hogy a jövőben is hasonló aktivitással vegye­nek részt a közös munká­ban, sorsuk alakításában. A szövetkezet elnöke után Havasi elvtárs emelkedett szóra. — Emlékszem rá, hogy Ácson, az újra való áttérés a megye más községeihez képest nehezebb volt, sokan vonakodtak felcserélni a régi biztosat a bizonytalan újjal. Nagy öröm, hogy sok vajúdás után a szövetkezet elérkezett oda, hogy öt éven belül háromszor is ér­demessé vált ilyen magas kitüntetésre — mondotta. — Nagy dolog az — foly­tatta a későbbiekben — ha a vezetőség egybe adja kapcsolni a szigorító köve­telményeket az emberség­gel. Amint a szövetkezet gazdálkodásáról tájékozód­tam, itt a vezetők tudnak sok irányban gondolkodni: alaptevékenységben, ipari termelésben, Szaktudomá­nyok művelésében, és az emberekben is tudják ápol­ni a munkaszeretetet, ami az ácsi parasztemberek leg­értékesebb hagyománya. A KB és a kormány nevé­ben gratulált a szövetkezet vezetésének, tolmácsolta Ká­dár elvtárs üdvözletét és jókívánságait, majd átadta a kitüntetést igazoló oklevelet a szövetkezet elnökének, amelyet Sági Géza, a tagság nevében nyomban megkö­szönt és megígérte, hogy a közös célokéit a jövőben is nagyon gokat fognak tenni. Kroszner László, a Haza­fias Népfront megyei elnöke a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa titkárságának elismerő oklevelét és pla­kettjét adományozta a tsz- nek, a kiemelkedő társadal­mi munkáért. Szandi Anna Pedagégusokat köszöntöttek A legnemesebb jutalom A kitüntetettek egy csoportja a pedagógusnapi ünnepségen. Június első vasárnapja nemcsak a pedagógusok, az is­I kola ünnepe, hanem egy kicsit az egész társadalomé. Kö­szöntjük a tanárokat, tanítókat, oktatásügyi dolgozókat. A pedagógusnapon az egész országban néhány percre a taní­tási órákon a felelés helyett egy-egy szál virággal, kedves köszönő szavakkal állnak a diákok a tanáraik előtt. Megyénk minden városá­ban rendeztek pedagógus-j napi ünnepségeket, adtak át elismeréseket a legkivá­lóbban dolgozó tanárok­nak. A megyei ünnepséget pénteken délelőtt rendez­ték meg Tatabányán, a me­I gyei tanács székházában. Orcsik Imre, a megyei művelődésügyi osztály he­lyettes vezetője köszöntötte a meghívott pedagóguso­kat. és az elnökségben he­lyet foglaló Salamon Hu- gónét, a megyei pártbizott­ság titkárát, Varga Gyulát, a megyei tanács elnökét, Ravasz Évát, a megyei ta­nács elnökhelyettesét, Szarvas Bélánét, a Peda­gógusok Szakszervezete megyebizottságának titká­rát, Havas Miklóst, a Ha­zafias Népfront megyebi­zottságának titkárát, Kara Rózát, a KISZ Komárom Megyei Bizottságának tit­kárát, Mészáros Éva me­gyei úttörőelnököt. A köszöntő után Ravasz Éva mondott ünnepi beszé­det. Emlékezett arra: — Három évtized is elmúlt az első pedagógusnap megren­dezése óta, de az idő mú­lásával sem fakult meg e napnak az ünnepélyessége. .A ipeidagógusnap tartalma élőn csillog, melyre évről évre bizonyíték a virágcso­korral az iskolába siető gyereksereg. — A jó tanárok, akiket megszerettünk, akiket tisz­teltünk, becsültünk, tovább kísérnek bennünket a tan­termek. a vizsgák, a bizo­nyítványok után is. Egyé­niségük elkísér ízlésben, szokásban. világlátásban, szellemi javakká szublimá- lódva bennünk. Valameny- nyien az ő élő minősítése­ik vagyunk. Az előadó kiemelte a pe­dagógusok és társadalom felelősségét is: — A tanító­nak, tanárnak minden reg­gel friss aggyal, felkészül­ten, kiegyensúlyozott lélek­kel kell megjelennie tanít­ványai (kritikusai, vallató!, ellenfelei, hívei) előtt. Ak­kor is. ha átvirrasztott éj­szaka után lép a reggelbe, akkor is, ha sorsa apró tragédiáinak sötétjéből. A tanulók előtt nem lehet magánélete, azaz lehet, de az csak a tanterem küszö­béig kísérheti. — E nemes és társadal­milag fontos élethivatás igazi betöitéséhez szükség van arra, hogy a közfigye­lem és támogatás ne csak a pedagógusnapon irányul­jon tanárainkra. A pedagó­gusnapi ünnepség igazi tar­talmát az dönti el, hogy az esztendő háromszázhatvan-, öt napján milyen támoga­tást, milyen munkafeltéte­ket nyújt társadalmunk az intézményeink nevelő-okta­tó munkájához. — A pedagógus napi munkája során újra és új­ra megkeresi, felszítja ma­gában azt a fényes kis lángot, a hivatásszeretet lángját, amely annak ide­jén nehéz pályára hívta. Jutalma nem kézzelfog­ható, de a legnemesebb fajtájú: önmaga szétosztá­sának önmagát megsokszo­rozó jóérzése. Az idei pedagógusnaponí megyénk mintegy négyszáz pedagógusa vehetett át kü­lönböző kitüntetéseket. A megyei ünnepségen ötven­egy oktatásügyi dolgozónak adott át elismeréseket Var­ga Gyula, Kara Róza, Mé­száros Éva és Szarvas Be­lőné. Az ünnepség a Tata­bányai V. Sz. Általános Is­kola és a zeneiskola tanu­lóinak műsorával fejező­dött be. Tóth Ilona Kitüntetési ünnepség a Vigadóban Pedagógusokat köszöntöttek és tüntettek ki pén­teken — a pedagógusnap alkalmából — a Pesti Viga­dóban rendezett ünnepségen. Az eseményen, amelyen részt vett Pál Lénárd, az MSZMP KB titkára is, Kö- peczi Béla művelődési miniszter üdvözölte a kitünte­tetteket, és méltatta a pedagógusi munka jelentősé­gét. Az oktatásügy időszerű feladatairól szólva kiemelte a közelmúltban elfogadott oktatási törvény jelentősé­gét. Hangsúlyozta: a közel­jövőben egyik legfontosabb feladat a tartalmi korszerű­sítés folytatása, az iskolák, egyetemek és főiskolák szak­mai önállóságának megerő­sítése, a korszerű szemlélet és módszerek hatékonyabb alkalmazása. — Állandó törekvésünk volt az elmúlt években és az marad továbbra is — mon­dotta a miniszter —, hogy a pedagógus kerüljön a ne­velési folyamat középpont­jába, az, hogy az ő szakmai szabadsága erősödjék, hogy a belső demokratizmus az ő kezdeményezési képessé­gét és feladatvállalását se­gítse, hogy valóban meg­becsült tagja legyen a tár­sadalomnak. Az elmúlt tanévben került sor a köz­oktatásban dolgozó pedagó­gusok bérének emelésére, amely ugyan szerény mérté­kű volt, de az adott gazda­sági helyzetben bizonyította a kormányzat és a társada­lom megbecsülését, gondos­kodását. Sikerült valame­lyes mértékben javítani az erkölcsi megbecsülés tekin­tetében is azzal, hogy fel­hívtuk az oktatás reális problémáira a társadalom figyelmét. — Sok tennivaló van még. Főleg a pályakezdők gondjainak megoldásánál, a lakás biztosításában és miás gazdasági kérdésekben. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusa megerősítette az okta­tás fejlesztési programjának a céljait, és külön kiemelte a személyi és tárgyi feltéte­lek biztosításának szükséges­ségét azzal, hogy társadal­mi-gazdasági progkäm ki­dolgozását írta elő a közok­tatásban. Köpeczi Béla 15 pedagó­gusnak adta át, eredményes munkája elismeréseként, az Apáczai Csere János-díjat, 170-en pedig a Kiváló Peda­gógus kitüntetést vehették, át. Szarvas Béláné kitüntetést ad át Koltai Imrének (Fotó: Fenyvesi A.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom