Dolgozók Lapja, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-31 / 126. szám

a nyergesújfalui önkéntes tűzoltó-egyesület A Nyergesújfalui Ady Endre Művelődési Ház teraszán, a Belügyminisztérium tűzoltózenekara térzenével fogadta a nagyközségi tanács 100 éve alakult önkéntes tűzoltó-egye­sületének centenáriumi közgyűlésére érkező egyesületi ta­gokat és a meghívott vendégeket. — Az egyesület megala­kulása óta eltelt 100 eszten­dő már történelmi mércé­vel mérve is jelentős idő — kezdte ünnepi beszédét Miskolczi József, a nyer­gesújfalui tanácss elnöke, majd a kezdeteket idézte. Amikor 1885. május 17-én elfogadták a „nyergesújfalui tűzoltó egylet” alapszabá­lyát, az országban 1800 tűz­oltóegylet működött. Az egyesület hivatalos nyelve és vezényszava a magyar volt. Sötétkék zubbony, sö­tétszürke nadrág, keskeny sötétszürke zsinórral és sö­tétszürke posztósapka, megfe­lelő rangjelzéssel — ilyen egyenruhát viselt a 100 év­vel .ezelőtti tűzoltó. A tüzet kézzel hajtott fecskendőikkel, csáklyákkal, tűzoltószekercékkel és vi­zesvödrökkel oltották. A község lakói hálájuk jeléül 1924-ben az egykori Revicz- ky-ligetben tűzoltóemlékmű­vet állítottak. A II. világháború után újjászerveződött a falu éle­tében mindig jelentős társa­dalmi szerepet betöltő tűz­oltó-egyesület, segítőkész te­vékenységével rászolgált a község lakóinak elismerésé­re — zárta ünnepi megem­lékezését Miskolczi József. Ezután Puskás Ernő tűz­oltó alezredes. Varga Ká­roly vezérőrnagy, a tűzoltó­ság országos parancsnoká­nak jókívánságait tolmá­csolta, majd a centenárium alkalmából díszes serleget adott át Varga Antal ön­kéntes tűzoltó századosnak, a jubiláló egyesület pa­rancsnokának. Az ünnepség kitünteté­sek átadásával folytatódott. A Magyar Népköztársaság belügyminisztere Szabó Fe­renc, önkéntes tűzoltó fő­törzsőrmestert, a Tűzbizton­sági Érem arany, Kassa Jó­zsef, önkéntes tűzoltó fő­törzsőrmestert, a Tűzbizton­sági Érem ezüst fokozatával tüntette ki. A tűzoltóság országos pa­rancsnoka országos parancs­noki dicséretben részesítette dr. Fenyvesi Máriát, a nagyközségi tanács vb tit­kárát és Varga Antalt. A Komárom megyei tűz­oltóság parancsnokának me­gyei parancsnoki dicséretét kapta Bombicz Józsejné, a nagyközségi tanács nyugal­mazott vb-titkára. A me­gyei tanács elnöke az ön­kéntes tűzoltó-egyesületet testületi jutalomban részesí­tette. A nagyközségi tanács elnöke Társadalmi Munká­ért emlékplakettet adott át Szabó János önkéntes tűz­önt ó-őrmesternek. Puskás Ernő átadja az Aranykoszorús Szolgálati Érmet Fenyvesi Istvánnak (Fotó: Lénárt János) Az ünnepélyes közgyűlés után a BM Tűzoltóság Ti­nódi kamarazenekara és Papp János színművész adott színvonalas műsort az ünnepeltek tiszteletére. A centenárium alkalmá­ból a területi önkéntes tűz­oltóegységek és a vállalati tűzoltóságok versenyen mérték össze gyorsaságukat és szakmai jártasságukat. A Magyar Viscosa SE sportpályáján Miskolczi Jó­zsef köszöntötte a versenyre benevezett 52 felnőtt- és 8 úttörőcsapatot, majd Egere­st Sándor tűzoltó százados, a nyergesújfalui tűzoltóság parancsnoka megnyitotta a versenyt. A 800 liter/perc teljesít­ményű kismotorfecskendő­szerelésben a vállalati tűz­oltók között a Tokodi Üveg­gyár az önkéntes egyesüle­teknél Nyergesújfalu, az if­júságiaknál Tát csapata győ­zött:--' Á „négyszázasoknál” az esztergomi Granvisus és a bajóti önkéntesek végeztek az első helyen. Osztott sugár szerelésébe!! a Dorogi Szénbányák szol­gáltatóüzeme szoros ver­senyben utasította maga mö­gé a mezőnyt. Az úttörőtűzoltók verse­nyében a tátiak vehették át az első helyezettnek járó oklevelet. A centenáriumi rendez­vénysorozat kitűnő hangula­tú tűzoltóbállai zárult. Fenyvesi Károly Megyénk településeinek tanácstagjelöltjei A városok u(£n nagyközségeink tanácstagjelöltjeit is­mertetjük. Érdekességként azt emeljük ki, hogy az egyes helyeken ki vállalta a jelöltséget a mostani tanácselnök mellett. Vá­rosi jogú nagyközségünkben, Kisbéren egy építésügyi főelő­adó, Ácsott a KISZ-bizottság titkára, Nyergesújfalun egy csoportvezető. E településeken is több helyütt állítottak három jelöl­tet. A prímet Kisbér társközsége, Ászár viszi ebben. A hét ottani választókerületben három helyen három jelölt kö­zül kell kiválasztani a legrátermettebbet. Még egyetlen rövid megjegyzést az előbbiekhez. A nyergesújfalui listán egy kollégánk neve is szerepel... KISBÉR 1. sz. választókerület (a számok a továbbiakban a választókerületet jelölik): ifj. Skrihár József kerület- vezető, Szabó Gyula gépko­csivezető. 2. Elekes József kirendeltségvezető, Stikli János BM-nyugdíjas, Szil- vasi István BM-dolgozó. 3. Domina László művezető, Staudinger Mihály kisipa­ros. 4. Mogyorósi László szállításvezető, Schekk Fe­renc művezető. 5. Cser Ist­vánná meós, Juhász István művezető. 6. Lattenstein Já- nosné óvónő, Németh József meó-vezető, Németh József- né könyvtáros. 7. Fallmann József elnökhelyettes, Mák József műszaki vezető. 8. Földest Antal tanár, Szepe­si István szövetkezeti elnök. 9. Gorcsa Dezső üzemveze­tő, Rácz István üzemve­zető. 10. Balogh Jánosné mun­kaügyi csoportvezető. Török Zoltánná tanító. 11 Magda- lics Gyula tanácselnök. Pol­gár Ottó építésügyi főelő­adó. 12. Hegedűs Pál ter­melési osztályvezető, Zám- bó Lajosné adminisztrátor. 13. Ifj. Kozma Kálmánné pénzügyi előadó. Mészáros Ferencná tanító 14. Sallai Sándorné tanár. Újlaki Sán- dorná élelmezésvezető. 15. Jámbor Istvánná kereske­delmi osztályvezető. Tihanyi Petemé könyvelő. 16. Mo- cher Imre kisiparos. ifj. Rábel László öntő. 17. Simo- nits Lajosné személvzeti ve­zető. Solymosi Mária tanár. 18. Horváth Sándor építés- vezető. Pál László boltvezető. ÁSZÁR 19 Császár István tsz- nyugdíjas. Elekes Imre köny­velő. Riez Janos tsz-nyug- díjas. 20. Nctgyné Baráth Teréz személyzeti vezető, P. Elekes László műhelyvezető, Zalka László felvásárló. 21. Gálos Csaba pb-munkaitárs, Stergál István telepvezető, 22. Sebestyén Imre gépész, Túri József tanító, Vinkler Alajos építésvezető. 23. Kál­mán János villanyszerelő, Lengyel László vendéglátó­ipari dolgozó. 24. Kiss Fe­renc kirendeltségvezető, Prekler Tibor üzemvezető. 25. Bella Károlyné statiszti­kus, Végh Tiborné meós. ETE 26. Németh Ernöné bolt­vezető, Pető Etelka admi­nisztrátor. 27. Cseke Mihály tsz-tag, Orbán Ferenc tsz- tag. 28. Páli Sándor lakatos, Szabó Bálint főmérnök. HANTA 29. Ifj. Kovács Ferenc fel­vásárló, ifj. Rendes József mentőápoló. 30. Csikár Jó­zsef nyugdíjas, Skrihár Jó­zsef tanító. 31 Imre Zoltán műszerész, Szednár Zoltánná háztartásbeli. ÁCS 1. sz. választókerület: Nagy János rokkantnyugdíjas, Szcibó Ferenc rokkantnyug­díjas, 2. Ronhák József bel­ső ellenőr, Szűcs Béla mun­kavédelmi előadó, 3. Ta­kács Rudolf gépkocsivezető, Varga Endréné pedagógus. 4. Mórocz Miklós vasesztergá­lyos. Varga Oltó főépítésve­zető, 5. Bagócsi Lajos áfész- ügyvezető, Berták Lajosné tsz-tag. meós. 6. Csölle György pedagógus, Turcsán Lászióné pedagógus. 7. Bor­bély István, az MSZMP nagy­községi bizottsága titkára. Paczánt Mihály technikus. 8. Horvath Béla anyagraktáros. Szűcs Józsefné boltvezető. 9. Madarász József művezető, Szalaí Bálint cukrász kis­iparos. 10. Krajczár György nyug­díjas, Varga László üzemve­zető. 11. Csuka József gép­kocsivezető, Tóth Pál laka­tos. 12. Nyéki László ága- zatvezétő, Simon Miklós üzemvezető 13. Eördögh Bé- láné pénzügyi csoportvezető, Sebestyén Teréz könyvelő. 14. Dobó Ferenc gépkocsi­vezető, Varga Sándor tsz- elnökhelyettes. 15. Alföldi Lajos tanácselnök, Cselédi Ernő KISZ-bizottság titkára. 16 Gerencsér Istvánná üz­letvezető. Muth István cső­szerelő, Pénzes Pálné mozi­üzem-vezető. 17. Pék József szállításvezető. Rosta Lajos tráktoros. 18. Krocsány Antal BM-dolgozó, Szeitl László BM-dolgozó. 19. Kopócs József gépszerelő, Nánai Tibor térüzemvezető, Szom- bathy László műszakvezető. 20. Szabó Sándorné elő­adó, Tóth Gáborné főköny­velő-helyettes. 21. Héregi Kálmán tanár, Varga László térmester, 22. Nagy Julian­na laborvezető, Polvár Zol- Itán tanár, 23. Gubó Jánosné adminisztrátor, Pintér Im- réné előadó. 24. Bartal Jó­zsef műszerész, Félhelyes Fe­renc gépszerelő. 25. Maliér Józsefné pedagógus, Nagy Ferencné pedagógus. 26. Im- hof János pedagógus, Szűcs Imre asztalos. 27. Bősze László kisiparos. Lakasz Nándor határőrségi alkal­mazott. 28. Dávid László rokkantnyugdíjas. Zsebők Zoltánná iskolaigazgató. 29. Halász László tűzoltó, Már­kus Béla marós. 30.' Farkas Sándor eszter­gályos, Nagy János asztalos. 31. Kun Sándor asztalos, Muth János gépkocsivezető. 32. Gede Mihályné körzeti ápolónő, Joó Sándorné ház­tartásbeli, 33. Kiss Károly brigádvezető, Palakovics Jó­zsef géplakatos. 34. Borbély Sándor telepvezető, Tuba Jó­zsefné gondnok, 35. Szili Bé­la anyagbeszerző. Tóth Sán­dor gépműhely vezető. NYERGESÉJFALU 1. sz. választókerület: Fü- löp Zoltán géplakatos, Ha­nak Gábor villanyszerelő. 2. Sarkadi Lajos agronómus. Szamos János gondnokság­vezető. 3. Szabó Szaniszló műszaki fejlesztési osztályve­zető. Szunyogh Lajos eter­nit-térmesiter. 4. Melisek Ist­vánná üzemimok, Varga Istvánná vezetőóvónő-he­lyettes. 5. Eckl Sándor szb- titkár. Sárkány László ki­elemző. 6. Burgermeiszter Imre nyugdíjas, Menes László iskolaigazgató. 7. Me­gyei József művezető, Speier Tamás tűzoltó. 8. Farkas Er­nöné géplakatos, Szabó Já­nosné munkaügyi előadó. 9. Pataki Ignác gyógyszerész, Titter János osztályvezető. 10. Alács László ÉDÁSZ- kirendeltségvezető, ölveczky Gyula villamossági főelőadó, 11. Fenyvesi Károly, újság­író, Szennyai György üzem­mérnök. 12. Kónya István gépjármű-előadó, Mihályi Károly asztalos. 13. Tóth Dé­nes villanyszerelő. Varga István építésztechnikus. 14. Lukasz Ernő művezető, Ra­schele Mihály rendészeti eílő- adó. 15. Kc/rádi Józsefné vállalati belső ellenőr, ifj. Lohner Gergelyné pedagógus. 16. Bábszki József osztályveze­tő, Benkö Géza, az MSZMP nagyközségi bizottsága tit­kára. 17. Gazdag Ede műve­zető, Németh Ferenc műve­zető. 18. Munár Lajosné üze­mi adatbeíró, Schantzl Edit KISZ-tiitIkár, Szádóczky lát­ván főtechnológus. 19. öl- veczki Károly mechnikai fő­mérnök, Szepesi László fő­energetikus. 20. Id. Eberle Károly épí­tésvezető, Koczkás Tibor géplakatos csoportvezető. 21. Fekete Sándor bányamérő, Komáromi Mihály főműve­zető. 22. Bauer Miklósné elő­adó, Pálfalviné Makai Ju­dit tanár, 23. Lédergerber Ferencné előadó, Madarász Gézáné lúgállomás-kezelő. 24. Jámbor Tibor csoportve­zető, Sági János esztergályos. 25. Kapa Károly műszaki főelőadó. Kovács Mihály ki­emelt üzemmérnök. 26. Bara Ferencné előadó, Kiss Lajos Istvánné laboráns. 27. Kié­bert Tibor csoportvezető, Miskolczi József tanácselnök. 28. Berák Vilmos szobafes­tő és mázoló, Varga László műszerész. 29. Dr. Druzs- baczky Gábor, a Viscosagyár fejlesztési intézetének veze­tőié. Havrancsik Sándor villamos szóig, üzemvezető. 30. Bohner Andrásáé gyer­mekgondozó, Kovács Mária technológus. 31. Sára László főmérnök, Tóth Béla rak­tárvezető. (A nyomozás ára) Az eset nem egészen napihír- frissességű, de miután gondolom, hoigy újra és újra megismétlődik, érdemes elmesélni. Részben azért, hogy a kedves olvasók tanuljanak belőle, részben azért, mert a történet kedvessége tagadhatatlan. Történt pedig, hogy F. S. beutalót kapott egy fürdőhelyre. A kedves kollégák, mert jó közösség, küldtek neki egy képeslapot. Humoros szöveggel, ki­csit kacérral is, ezért aztán borítékba tették a la­pot. Feladták a postán, ki tudja miért, ajánlottan, kifizetve a tíz forint bérmentesítési díjat is. Ha ezek után azt hiszi valaki, hogy most követ­kezik a Magyar Posta szapulása, mélységesen téved. A postát szabályok kötik. Ugyan a címzetthez nem érkezett el a képeslap, letelt az üdülési idő, hazatért. Itthon tudta meg, hogy gondoltak rá a többiek. S el­mondták a képeslap szövegét is. F. S. tehát semmi­vel sem károsodott, végül is a közlés nem volt olyan sürgős, hog!y ne várhatott volna két hétig. Az emberi természethez tartozik viszont, hogy apróságokon is tudunk bosszankodni. így volt F. S. is. Fogta az ajánlott küldemény feladóvevényét és be­ment a postára. Nézzenek utána, hová lett a képes­lapja, mert íme a bizonyíték, hogy feladták. „Nem addig van az!” — mondta a posta, melyet szabályok kötnek. „A kedves folyamodó, előbb kitölt egy tuda- kozványt, ráragaszt tízforintos okmánybélyeget, s utána majd megkezdődik az intézkedés.” A komoly „Tudakozvány” címet viselő nyomtat­vány, a feladó saját kezű nyilatkozatával, miszerint kijelenti, hogy nem kapta vissza a lapot, két pecsét­tel, okmánybélyeggel, postai igazolással és ellen- jegyzéssel együtt útra kelt. Csupán néhány napba telt. mire a fürdőhelyről visszatért, újabb pecséttel, s az igazolással, hogy a küldeményt az arra jogosult­nak” kézbesítették. De éppen a „jogosult” kérdezte — 10 forintért —, hogy hol a lapja... Ennyi. Rend a lelke mindennek! o (Hiányfüzet) Kedvenc ABC-áruházamban hóna­pok óta spárgával felerősítve kis füzeteket figyelhe­tek meg. Rájuk Yan írva: hiányfüzet! Soha haszno­sabb kezdeményezést, nagyobb haladást a kereske­delmi ellátottság terén. Ha a kedves vevő nem talál valamiféle vascsicsergőt, nosza bevési a hiánVíüzetbe, s a következő szállítással már hozzák is. íigy gondoltam, mert nincsenek különleges igé­nyeim, s a boltban sokáig mindent kaptam, ami — ha nem is szem-szájnak — de pénztárcámnak inge­re. A nemes kezdeményezés azonban annyira meg­hatott, hogy gondoltam, helyes, ha követendő példa­ként a nagy nyilvánosság elé tárom. Hosszas vizsgálódás után „találtam" néhány hi­ánycikket zárás előtt, pontosabban nem volt például zsemlye, tej és más „különlegességek”. — Beírnám ezt a néhány apróságot a hiányfü­zetbe — szóltam imigyen. Csudálkoztak rajtam, majd ahogy az alapfokú oktatást kezelni szokták, elmagyarázták türelmesen: — Az nem a vásárlók könVve! Az hiányfüzet. Az azért van, hogy mi üzenjünk a szállítóknak. Világos? Világos, bár az én felfogásom szerint sem ha­szontalan az ötlet. o (Nyárfák) Nincsenek ismereteim arról, hogy má­jus hónap közepétől hány magyar városban havazik. A laikus persze azt mondja rá, hogy egyetlen egyben sem, a fagyosszentek után országos szenzáció lenne még a havas eső is. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Tatabá­nyán például ezekben a napokban havazik rendület­lenül. Hatalmas pelyhekben, melyek beleszállnak a hajba, rátelepednek a ruhára, körülvesznek szépsége­sen. Az apróbbja még az orrokba is befurakszik. Ha­vazik az állomás környékén, a Felszabadulás téren, a Komáromi úton, havazik Tatabánya nagV részén, ahol ezelőtt vagy húsz évvel sokat tettek a fásítási program megvalósításáért. A hó a nyárfák virága. Bizonyára nyárfa volt a legolcsóbb fafajta, amikor a csemetéket ültették. Le­het, hogy sem a parképítő, sem a többi illetékes nem tudta, hogy májusban a nyárfa havazik. Lehet, hogy azt hitték, ez a virág szép színfolt (hófehér) és sem­mi összefüggés nincs közte, s az allergiás megbetege­dések, a szénanátha között. Az az igazság, hogy van. Ez a fehér, szélfútta pehelytömeg sok tatabányai ember szomorítója ezek­ben a napokban. Most mit javasoljak? Vágjuk ki a már felnőtt fákat? Meg is ennének a környezetvédők. Szervez­zünk lepkehálós úttörőket, akik elfogják a pelyheket, őre v á 11 alásk ént ? — Azt kellene fülöncsípni, aki elhatározta ezek­nek a nyárfáknak a telepítését! — mondta rezignál­tan egy járókelő. Náthás hanghordozásából is érződött, hogV a fü- löncsípést nem gondolja komolyan. S különben is, mi lenne akkor? Azt mondanánk neki, hogy ejnye, nem volt egészen helyes, habár a törekvés, hogy a bányászvárosban minél több fa legyen, tiszteletre indító? Legfeljebb azt. Marad tehát a tény: senki örö­mére. a májusi hó. Kádár Péter DOUftOXÖK 1985. május 31., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom