Dolgozók Lapja, 1984. július (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

Tanácsok fórumán Szociálpolitikai gondok, tennivalók Komáromban város Ta- csának vég­rehajtó bizottsága legutóbbi ülésén Füstös László tanács­elnök beszámolt a legutóbbi ülés óta végzett munkáról, a tanácsi rendelkezések nyo­mán tett intézkedésekről, majd a település szociálpoli­tikai kérdései szerepeltek az ülés napirendjén .. . A tanácsi szociálpolitikai tevékenységről készült be­számolót előzetesen megtár­gyalta az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság, is, majd dr. Szöllösy Ferenc ha­tósági osztályvezető és Bukó Józsefné társadalmi tanács­elnök-helyettes előterjesz­tésében került a vb elé. A testület megállapítása szerint nagyra értékelhető, hogy a tanács a szociálpoli­tikai ügyek intézésekor gya­korlatilag nem csak egy­Komárom egy személyhez fűződő szo­ciális részprobléma megol­dására törekszik, hanem a rászorulók gondjait kiváltó okokkal összefüggésben — a családi környezet egészét is vizsgálva — igyekszik or­voslást találni a személyes gondokra, illetve társadalmi problémákra. A csaknem húszezer lako­sú Komáromban a kedvezőt­len körülmények között élők száma nagymértékben meg­növekedett a városhoz csa­tolt területekkel. Ennek el­lenére az anyagilag nehéz helyzetben lévők, általában idős. magukra maradt, beteg emberek támogatásához szükséges segélykeret a ta­nács rendelkezésére áll. Évente mintegy háromne­gyed millió forint a teljes, vagy részösszegü rendszeres szociális segélyre szánt ösz­szeg, ezenkívül rendkívüli segéllyel is segítik a rászo­rulókat. Rendszeres szociá­lis segélyben havonta negy­venen—ötvenen, míg rend­kívüli juttatásban évente :i()0—400-an részesülnek. Elismerés illeti a házi szo­ciális gondozást végző három szakképzett és négy szak­képzetlen dolgozót, akik 40 idős. beteg, magatehetetlen, hozzátartozó nélküli ember­hez látogatnak el napi rend­szerességgel. Gyógyszert visznek, bevásárolnak, mos­nak. takarítanak részükre, elintézik hivatalos ügyeiket, szükség esetén mosdatják, fürdetik őket. Az öregekről való gondoskodásnak ez az egyik jól bevált formája. Ezenkívül a szociális étkeztetés biztosításában a vezető gon­dozónő irányításával 14 tiszteletdíjas aktivista vesz részt. A tanács az idén 70 személy részére teremtett ilyen étkezési lehetőséget. A város két napközi ott­hont tart fent az öregek szá­mára, C71Í pepit arról is, hogy 31U BWU Komáromban emelkedik a veszélyeztetett­ként nyilvántartott kiskorú­ak száma. A 150 ilyen gyermek közül 37 áll pártfogói felügyelet alatt. Az intézet­ben elhelyezett fiatalok szá­ma 10, míg állami gondo­zásban 61 fiatalkorú van a városból. A társadalmi és tömegszervezetekkel kiala­kított együttműködés révén a veszélyeztetett gyermekek érdekében is igyekszik egyre többet tenni a tanács — ez tükröződött a megvitatott és elfogadott beszámolóból. (k) A 35 EVES NDK-BAN I. Hársfák és Ikarusok „Harmincöt cv telt cl 1949. október 7. óta, amikor megalakult az NDK ... német földön először valósult meg a munkások és parasztok hatalma. Lefektettük azt az alapot, amin a társadalmi viszonyokat úgy ren­deztük cl, hogy az ember valóban emberré lehetett... Három és fél évtized alatt az NDK a béke és a szo­cializmus államává, az európai kontinens stabilitásá­nak és biztonságának fontos tényezőjévé fejlődött ...” (Erich Honccker) Az ünnepi díszbe öltözött «.Berlinben és az NDK más nagyvárosaiban valami í nyomban a hazai utcaképre ; emlékezteti a látogatót. > Igen, megvan: az lkarus-au- jtóbuszok teszik még ottho­nosabbá az itt-tartózkodást. Barátaink nagy elismerés- isel szólnak erről a világ- ;szerte kedvelt jármüvünkről 'és nyomban elbeszélik, hogy ^az NDK fővárosának tel­jes buszparkját kicserélték, fgy most már csak Ikarusok közlekednek mindenütt. Az Unter den Linden remek hársfasorai között is. ahol szinte otthoni levegőt érez szippantani az ember. No. nem a buszok miatt, hanem a hársfák jó illatától. S mint kiderül: nem is egé­szen véletlenül érzi a hazai illatot. Ennek azonban története van. Az Unter den Linden a náci uralom idején csak a nevében viselte a hársfát, de a szép fasorok eltűntek 'onnan. A fővárosnak ezt a • régi, megkapó jellegzetessé­gét, a hajdani vadaskertbe vezető úton őrt álló hársakat Hitler személyes rendeletére vetették fejszék alá. El kel­lett tűnniük, hogy kellő helyt adjanak az itt rende­zett katonai parádéknak. Hogyan is fértek volna meg együtt szöges csizmák. ágyúk!” tankok a szelíd har­sakkal? Am fordult az idő es 35 esztendeje megszüle­tett az első német munkás- paraszt állam, a békeszere- tö NDK. És nem lehetett teljes a főváros a hársfák szépsége nélkül. Hozzánk fordultak hát. tudván, hogy nálunk ilyenek nevelked­nek. A Magyar Népköztár­saság ajándékba küldte az ezüstös levelű facsemetéket. Az Unter den Lindenen a virágzó magyar hársak illa­ta azóta beárad a közeli nagykövetségünk ablakaiba is. A hársak gyökeret ver­tek. megerősödtek, akár­csak a két nép. a két or­szág barátsága és együtt­működése. Mondhatni, hogy már a legelső időktől fenn­áll ez. hiszen hazánk volt a harmadik — a Szovjet­unió es Csehszlovákia után —. amely 1949. október 19- én elismerte a Német De­mokratikus Köztársaságot. Jólesöen értékelik ezt min­denütt az országban, és hi­vatalos helyeken hangsú­lyosan szólnak róla. Az NDK külügyminisztériu­mában tett látogatásomkor Klaus Steinhofer osztályve­zető egyebek között ezt fej­tette ki: — Magyarország a leg­fontosabb partnereink egyi­ke. amel-lyel 35 éve stabil. gyümölcsöző. folyamatosan fejlődő kapcsolatunk el a barátság es az együttműkö­dés területén. Mindkét or­szágban céltudatosan dol­goznak a barátsági szerző­dős megvalósításán. Az igye­kezetek erezhető eredmé­nyeket hoztak országaink es a bennük élő emberek számára. Hasonlóan a többi testvéri országhoz: zavar­talan a két párt közötti bi­zalom. a két Központi Bi­zottság között igen intenzi­vek a kapcsolatok. Átfogó a gazdasági együttműködés is. Az áruforgalom az el­múlt három esztendőben 21 és fél százalékkal nőtt. Részletesebben ez utóbbi­ról — a mi Országos Terv­hivatalunknak megfelelő — Állami Tervbizottságnál nyílt alkalmam beszélgetés­re. Egykor a rettegett Go­ring székhelye volt a ma több minisztériumot magába foglaló, több utcára nyíló épületkoiosszus. amelyben most a békés alkotó évek tervszámait alakítják. Ebbe belekalkulálnak bennünket is. akikkel kölcsönös elő­nyöknek megfelelően fej­lődnek a kétoldalú kapcsola­tok. Kérdésemre — hogyan értékelhetők ezek napjaink­ban — Heinz Neumann. a Tervbizottság nemzetközi együttműködési osztályá­nak magyar referense né­mi óvatossággal, de biza­kodóan válaszolt: — Lenveges növekedést tudtunk elérni az árucseré­ben. A növekedés mérté­ke azonban a beruházási po­litika miatt az elmúlt két évben csökkent. de arra számítunk, hogy a követke­ző ötéves tervidőszakban újabb dinamikus fejlődés következik. Annyi már bizonyos, hogy az 1985-ig kitűzött cé­lokat sikerül majd elérni, ami több mint hétmilliárd rubel értékű árucsere-for­galmat jelent. Több. mint 60 százalékot az elektro­technika és a gépgyártás tesz ki. Egyébként az NDK nagy mennyiségben exportál hozzánk mezőgaz­dasági gépeket, járműveket — köztük a kedvelt Tra­bantot —. szerszámgépeket, nyomdatechnikai berende­zéseket. elektromos háztar­tási cikkeket és más ha­sonlót. Mi viszont szállí­tunk villanymotorokat, könyvelőgépeket. számítás- technikát, szerszámgépeket és a már említett Ikaruso- kat. — Nekünk különösen fontos — mondotta Heinz Neumann — a nyersanya­gok és alapanyagok kölcsö­nös szállítása, hiszen kel nyersanyagban szegény or­szágról van szó. Ezért az NDK például barnaszenet, brikettet, kálisót. cementet küld Magyarországra, ahon­nan viszont gabonát, bau- xitot. timföldet, alumíniu­mot kapunk. Mezőgazdasági termékek természetesen nagyobb mértékben érkéz­nek Magyarországról. az NDK vetőmagot. állatte­nyésztési cikkeket nyújt és egyre több sört. Csakugyan, ki ne ismer­ne hazánkban az utóbbi evekben megnyílt, hangula­tos sörözőket. amelyekben NDK-beli. habzó italokat mérnek ? A z eg v ü 11 m ü k i id és n ek azonban még fontosabb te­rülete a műszaki-tudomá­nyos élet. Sok nepgazdasá- gilag hasznos témán dol­goznak. kicserélve az el­ért eredményeket. Hasonló­an a kooperációhoz, amely- bem ugyancsak most folyik az újabb lehetőségek föl­tárása. A legjelentősebb a mezőgazdasági gépgyártásé. Ennek keretében például NDK-beli cséplőgépekhez gyárt a magyar ipar vágó- éleket. szerszámokat. A szolnoki MEZŐGÉP áll szo­ros kapcsolatban a neus- tadti Fortschritt-céggel. Au­tós forgódaruhoz pedig a Rába budapesti. Vörös Csil­lag gyárának alvázait hasz­nálják föl. Egvetérhetünk a Tervbizottság képviselőivel, hogy az örvendetes sikerek mellett még több lehetősé­get kínál a kooperáció. Kü­lönösen a legifjabb ágaza­tokban. amilyen a robot- technika. a mikroelektroni­ka és a jövő más hasonló termelési módszerei. Mindez bizonyára fon­tos helyet foglal majd el az e hetekben folyó tár­gyalásokon. amelyeken el­kezdődik az 1986—1990-re szóló népgazdasági tervek súlyponti területeinek egyez­tetése, az együttműködés más kiemelkedő ágaival kö­zösen . Elsőrendűen azoknak a meghatározó fontosságú látogatásoknak a szellemé­ben, amelyek során 1982- ben Erich Honecker Buda­pesten, tavaly pedig Ká­dár János Berlinben tár­gyalt. Mindkettőn az a máig érvényes egybehangzó meg­állapítás jutott kifejezésre, hogy kapcsolataink az élet minden területén eredmé­nyesen fejlődnek. És a mon­dat mögött nem is annyira gépek. szerszámok és árucikkek rejlenek, hanem emberek sokasága. Azonos céllal, kölcsönös megbecsü­léssel, testvéri jóakarattal.' Lökös Zoltán (Következik: Iparnegyed a kukoricásban). Ikarus-autóbusz a berlini Friedrich strassei gyorsvasúti pályaudvarnál 1984. október 2., kedd Három bagatell F őleg állati történetekről esik most szó, no, meg a felebaráti segítőkészségről, mely örökös pénz­éhségünkre hivatkozva igér és rémítget, egy vadregényes mesével. Kezdjük a legkisebbel. A fősze­replő: egy hangya. o A hangyában ezúttal az a különös, hogy milyen extra helyet választott magának végső nyughelyül. Ha nem látom, nem is hittem volna, miként Tamás, az apostol. A végeredmény szempontjából roppant lénye­ges, hogy szeretem a csehszlovák gyártmányú Topvar márkájú sört. Tizenkét fokos, és ahogy hivatalul mondják, az árfekvése is kedvező. Ezt a sört Trnavá- ban palackozzák, üvegbe zárva jut asztalomig. Ku­pakja csaknem légmentesen zárja, az üvegbe tehát semmi sem juthat be. Még egy hangya sem. Az a tény, hogy mégis benne volt az üvegben, azt sugallja, hogy minden bizonnyal még töltés előtt helyezkedett el. Vagy a sörben, vagy a palackban. Alkoholizmusa természetesen vesztét okozta, mint ahogy mindenki­nek vesztét okozza elöbb-utóbb. Évente egyszer-egy- szer a vásárlói panaszok oda vezetnek, hogy megje­lenik az újságban a cikk: „Mi van a sörben?” költői címmel. Ezután a palackozók vezetői nyilatkoznak, hogy náluk alaposan kifőzik, gőzölik, forrázzák, csí- ramentesitik az üvegeket töltés előtt, lehetetlen, hogy bármi söridegen anyag kerüljön be. De bekerül. A csoda előtt értetlenül áll a fogyasztó, s értetlenül a sörpalackozó szóvivője egyaránt. Nos, úgy tűnik, a bűvészmutatványra a söripari nagyhatalomnak szá­mító Csehszlovákiában is képesek. Az esetből aligha támad diplomáciai bonyodalom, jószerivel csak han- gyányi bosszúságot okoz. Sőt. némi büszkeséggel né­zem az elázott cseh rovart. Lám. lám, ott túl a Du­nán sem különbek a mieinknél. Q Bontják a hatajtcsokat Tatabányán, a nehéz bá- nyászmúlt e korántsem felemelő jelképeit. A Gál Ist­ván lakótelep szomszédságában néhány esztendő múl­va legtöbbjének csak az emlékezésben marad nyoma. Gondolhatnánk, de nincs így. Megmaradnak ugyanis b hatajtós macskák. Mármint a hatajtós házak néhai macska lakói, akik az összkomfortos emeleti lakások­ban már nem kívánatosak. Miután a macskák születés­szabályozásával senki sem törődik, példátlan macska­demográfiai robbanásnak lehetünk tanúi. Micsoda ví­zió! Miközben a lakosság lélekszáma az országban év­ről évre csökken, a kóbor macskáké (és kutyáké) ugrásszerűen nő. Hová vezet mindez? A veszélyt még nem tudjuk teljes nagyságában felmérni! Onnan gon­dolom. hogy az emeletes épületek tövében itt is, ott Is tálkákat rendszeresítettek. A tálkákat a jóérzésű ál­latbarátok — rendszerint idősebb emberek — megtöl­tik maradékkal. Egv-egy tálnak tucatnyi nyávogó tu­lajdonosa van. S a négylábúak meghálálják a gondos­kodást : egyre változatosabb színösszetételben szapo­rodnak, szaporodnak. o Horváth Imre tatabányai olvasónk is megkapta azt a nehezen felülmúlható ostobaságú levélkét, mely­hez azt hiszem, nagyon sokunknak volt már szeren­cséje, az utóbbi évek során. Mert az emberi butaság kiirthatatlan? Ó, ez csak az egyik ok. Ki ne szeretné akár parányit is befolyásolni a sorsot? A levél azt ígéri: ..Just in Erch Faith and ne Will light way”. Ha valaki nem tudná, ez egy fohász, és garantáltan szerencsét hoz. Értelme annyi, mint az „abrakadabra” szónak. Látszólag angolul írták, de ezen egy angol mélységesen csodálkozna. Az évek óta tartó vándor- úton a szöveg oly mértékben torzult, hogy nincs élő ember, aki értené. Húsz példányban kell továbbkül­deni, s akkor rengeteg dollárt kapunk lottónyeremény, örökség formájában. Vagy jó állást szerzünk, ami szintén nem mellékes munkanélküliektől nyüzsgő ho­nunkban. Ha viszont nem küldjük tovább húsz pél­dányban, a balsors figyelemre méltó sokarcúságban mutatkozik be. Elveszítjük gz állásunkat, mindkét lá­bunkat, ha tábornokok vagyunk, akkor hat nap van még hátra életünkből, ésatöbbi. A szerencselánc című marhaság biztosít róla, hogy ha továbbítom húsz pél­dányban a szöveget, akkor a meglepetés holtbiztos. Ezzel kapcsolatban a szép nevű Paul Enthony de Copa a legenda szerint egyszer azt mondta barátainak egy matrózkocsmában: „fogadjunk egy pint rumba, hogy sokan beveszik ezt a maszlagot. Meglepve tapasztal­ják majd, hogy húsz postabélyeg ára hiányzik utána a pénztárcájukból...” Comatence Pier — bár ilyen " név teljesen valószínűtlen, — tavaly kétmilliót nyert a lottón. Ezt nem hagyhatom figyelem nélkül. Ügy gondolom, hogy ha több mint negyvenezer példány­ban továbbítom a fohászt, esélyem a milliókra mér­hetetlenül megnő. Némi bizalmatlanság azonban mun­kál még bennem: hogyan fogom megnyerni a millió­kat, ha nem lottózom? Egy újságíró számára a hit nem lehet egyedül üdvözítő. Köteles meggyőződni az adatok valódiságá­ról. Éppen' ezért telefonon felhívtam Comatance Piert, aki kétmilliót nyert jutalmul, mert továbbította a láncot. ..Hát először is — mondta emberem — nevem nem Comatance, hanem Kovács és nem Pier, hanem Péter. A láncot nem továbbítottam, hanem a telkemen levő kúthoz vettem a vasboltban. Nem kétmillió dol­lárt nyertem, hanem csak tizenhét forintot, mert ak­kor éppen annyit fizetett a kettes a lottón.” „De a húsz levél ... — erősködtem — az csak igaz?” „Igaz. igaz — vallotta be. — Sőt. nemcsak húsz, megvan az több száz is. Többet kellene söpörni a portánkon, mi tagadás.” S ajnos ekkor felédbredtem, s nem tudtam fel­hívni a levélben szereplő többi szerencsést és szerencsétlent. Pedig a hat nap múlva elhunyt Wolf nevű fülöp-szigeteki tábornok esete még jobban izgatott. Kádár Péter PÓLOQgÓK LAPJA 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom