Dolgozók Lapja, 1984. július (39. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-20 / 247. szám

fénycső­csillár Napjainkban a lakások­ban is, de még inkább a hivatalokban, intézmények­ben használják elterjedten a fénycsövet. Az ún. ar­matúrát. a világító testet, általában csövekkel füg­gesztik fel. A lakásokban a csöves fényforrásokat más­képpen is felszerelhetünk. A biztonságosan szerelt és bekötött fénycsövek állítha­tó magasságúak lesznek, ha cső helyett tetszetős fém. vagy műanyag láncot használunk. így a mennye­zetben lévő szemes-csava­rokba akasztott láncdara­bokkal megfelelő magas­ságba állítható a fénycső- csillár.-tó A burgonya A. krumplit szeretni kell, hogy tárgyilagosan beszélhes­sen róla az ember. Egyesek le­nézik, és legyintenek még ma is. Az én gyerekkoromban „krumplis lakodalomnak” ne­vezte azt a nászvacsorát a fa­lum, ahol krumpliköret került az asztalra. A húshoz kenye­ret, legfeljebb savanyú uborkát ehetett csak a rátarti magyar, ha nem akarta, hogy megszól­ják. A krumpli régi étek. Gazs- pard Bauhin, a kiváló svájci, bázeli orvostanár, növényszák- érto — akit korábban, a XVI— XVII. századfordulón még Bauliinusnak neveztek — már 1599-ben leírta felhasználását. Az 15(í0-as évek derekán a Németországból hazatérő ma­gyar diákok hozták hazánkba. Wesselényi nádor a XVII. szá­zad második felében elrendelte termesztését. A krumpli Európa egyik leg­fontosabb népélelmezési cikk«*. Keményít«» és c vitamin tar­talma számottevő és táplálko­záson kívül takarmányozásra, keményítő és szeszgyártásra használják. Az újkrumpli és a téli ver­melt vagy raktározott krumpli között jelentős különbség van: a téli kalóriája magasabb (92, a nyárié 85 kalória). Szénhid­ráttartalma is nő, de a víz és a C vitamin csökken benne. Ezért ajánlatos a főzővizet fel­használni, leves hígításhoz vagy egyéb módon. Száz gramm tisz­tított burgonyában 2,5 gramm fehérje, 0,2 gramm zsír és körül­belül 3-4 rész víz van, de van benne körülbelül 70 mikrogramm B„ 40 mikrogramm B vitamin, nikotinsav, sőt kalcium, foszfor és kálium is. A krumpli kedvelt ételünk éppen úgy nem lehet mcgúnni, mint a kenyeret. Mindenki nyugodtan fogyaszthatja egész­ségkárosodás nélkül. Hosszú egészségügyi pályafutásom alatt nem találkoztam olyan meg­szorító diétával, ami még a krumplit is eltiltotta volna. Sőt, a kímélő diéták egyik ál­landóan visszatérő és legko­rábban adható étele a krump­li. Persze, nem az erősen fű­szerezett paprikás vagy tar- honyás krumpli, hanem a víz­ben főtt sós burgonya, esetleg a tejjel összetört krumplikása. Buga doktor Megpróbáljuk még egyszeri 1 adatok azutób­___________ bi évek­ben azt jelzik, mintha a válások utáni újra- házasodási kedv csökkenne. Kevesebben pró­bálkoznak újra. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy férfiak és nők nagy tömegei a válás után nem kötnek újra házasságot. De kevesebben kísérleteznek, és ennek nagyon sok oka lehet. T udjuk, hogy milyen sok az úgynevezett „válási árvák” száma. Azoknak a gyerekek­nek a száma, akik a szülők elromlott házas­sága után valamelyik szülővel — legtöbb­ször az anyával — élnek. Arra a szülőre, akivel a gyerek marad, nem csak megna­gyobbodott teher nehezedik: kevesebb a sza­badideje. sokkal nagyobbak a kötöttségei, de az érzelmi energiái is egy ideig minde­nekelőtt a gyerekekre irányulnak. A megnö­vekedett gondok, terhek es a felelősség, leg­alábbis az első időben, erősítheti a gyere­kével egyedül élű szülő tartását, de egyben növelheti a kettőjük közötti érzelmi kötődést is. E szoros kötődés ellenére felléphet egy idő múlva az új kapcsolat utáni vágy. Ha a születendő kapcsolat elmélyül. és felvetődik az újrahózasodás gondolata, szá­mos szorongás, indokolt, vagy indokolatlan félelem, előítélet, a gyerek vélt érdeke ne­hezíti. hogy az új házasság megkötése mel­lett döntsenek. Később a szorongások és fe­lelmek, mintegy önrpntő jóslatok igazol ód- natnak. Nemrégiben fiatal. 20—fii» év közötti, kis­gyerekeiket egyedül nevelő, elvált segéd- es betanított munkásnőkkél beszélgettem egy vidéki város üzemének kultúrtermében. Mintegy harmincán voltak. Mindegyik meg­romlott házasság utáni rossz tapasztalatok­kal. Többen számoltak bt' azonban olyan új kapcsolatukról, amelyeket félnek véglegesí­teni. Az indok, amelyeket elmondtak, össze­csengtek es felerősítették egymást. Mindegyik a gyerekei léltette elsősorban az új házas­ságtól. Azt hiszem, nem egyedi, hanem sok­szor tapasztalható gondokat fogalmaztak meg: Az egyik fiatal anya egy eve jár valaki­vel. Ügy érzi szerelik egymást. A férfi, ami­kor ott van nála szombat délután, vagy va­sárnap. kedves a gyerekekhez. A gyerekek is megszerettek. A nagyobbik kislány — ahogy a beszélgetős során az anya finoman jelezte — korántsem szabadult meg a válás körüli időszak viharos és riasztó jelenetei­nek emlékétől. Éjszaka felsikolt. késékkel álmodik és zokogva bújik édesanyja ágyába. Az apáról a válás óta mitsem tudnak. Hány és hány válásból viszik magukkal a mélyen beléjük ivódó félelmetes emlékeket a gyere­kek. Mi sem természetesebb, hogy az anya szeretné „kipróbálni” az új partnert. .Félti elsősorban a gyerekeket a végleges elhatá­rozástól. De a kipróbálásra, az ideiglenes együttélésre nincs lehetőség. Mit szól a csa­lád. mit szólnak a szomszédok, mit szól az iskola, mit szólnak majd maguk a gyere­kek? Ha mégsem sikerül? A múlt máig kí­sértő rossz tapasztalata, és a környezet kontrollja nem engedi az új társ igazi meg­ismerését a mindennapokban. Vagy azonnal törvényesen legalizálják a kapcsolatot. \ agy a döntés halogatásává! megkeserítik a vi­szonyt. A másik fiatalasszony elmondta — és aggodalmában a többiek ebben megerősítették —, hogy nem mer újra férjhezmenni. bár szeret valakit. Nem mer. mert ha közös gyerekük lesz. a „saját” gyereke, aki most csak az övé. mostoha sorsra jut. Mindenki tudja: ha közös gyerek születik, akkor az új apának az előző házasságból született gye­rek nem kell többé. Ö pedig nem akarja, hogy szerelme kedvéért — mintegy önzés­ből — gyerekéből mostohagyerek legyen. Az új apa nem szeretheti ezt a gyereket úgy. mint a sajátját. A mesék elkerülhetetlenül go­nosz mostohájának tudata él ma is az em­berekben? Feltehetően tudva-tudatlanu! él­nek a mítoszok a ..vér'’ szaváról, a vérségi kötelék érzelmeket kizárólagosan megliatá- rozó jellegéről. Jogos-e a mártírsors válla­lása: „a nem hozok neked új anyát-apát” önsorsrönló és gyereket pusztító lemondása? Nyilván felhalmozódott ismeret fejeződik ki e felfogásban, amellyel valóban meg kell küzdeni az új házasságban, amikor agyerek számára addig idegen férfinek, nőnek meg kell magát szerettetnie a legtöbbször félté­keny gyerekkel. Mi történik valóban, ha közös gyerek szü­letik? Sorsszerű-e a mostoha-szerep kiala­kulása'.’ Azt hiszem, hogy a viselkedés kia­lakulásaiban az új házasságkötés első pilla­natától belejátszik az anya magatartása. , Ha ö nem fogadja el a férjét, gyereke, gyerekei vele egyenértékű és jogú apjanak. ha védi a gyereket (mint „sajátját”) új férjével szem­ben, akkor a férj védekezésre, dacra, harag­ra kényszerül, és nem válhat a házasságba hozott gyerek igazi apjává. Az új. közös gyerek megszületésekor a második házasság­ban. sokszor ugyanaz fordul elő. mint az eredeti csaladokban. Az újszülöttel többet kell foglalkozni, nehezebbe válik a minden­napi élet. a szülök kialvatlanok. a nagyob- bik gyerek léltékennvé, nehezebben kezel­hetővé \ alik. Ezért a túlnőttek, az anya is sokszor türelmetlen lesz. és természetesen a nagyobbikkai türelmetlenebb. Mindez álta­lában magától értetődőnek latszik olyan csa­ládokban. ahol mindkét gyereknek közösek a szülei. De ha az anya „a mostoha apánál” tapasztalja a nagyobbik gyerekkel szembeni türelmetlenséget, es nem veszi észre a saját viselkedését, hiszen ő teheli. „övé a gyerek”, gyakran a férj ellen fordul. Pedig lehet, hogy nem viselkedett másképp., mint ahogy hasonló helyzetben valószínűleg a saját idő- sebb gyerekével telte .volna, és mint amit a feleségénél lát. De ebben a szituációban a mostohaszerepbe szorulhat. Ha ez a folya­mat nem tisztázódik, a konlliktus mélyülhet. hogy az előzetes szo­rongások. félelmek iga­zolódtak. Csak az. de­rül ki ritkán, hogy ez a folyamat nem sors­szerű. Sok esetben maga az előítélet, az anya félelme teljesíti be. Maguk a házasfelek. a másodszor házasodok teremtik e konfliktust, mégpedig közös e n. Úgy tűnik, Színes felhők A rajzon látható egysze­rű, egyszínű kötényt vidá- mítja a színes rátét, amely jelen esetben felhöcske, de lehet virág, nap vagy más, tetszőleges forma. A rátét készítése nem nehéz, bár türelem azért szüksé­ges hozzá. Az egymáshoz pontosan illeszthető darabok mindegyikét dup.Ián kell szabni. Szabás után össze kell illeszteni a kél-két da rabot és egymáshoz varrni. Ezt a kész mintát varrjuk rá a díszítendő felületre var­rógéppel. majd sűrű kivar­ró öltésekkel hangsúlyoz­zuk . a kontúrokat. Nemcsak kötényt, de kerti nadrágot, gyerekruhát is díszíthetünk ezzel a módszerrel. Olasz költő z Á R D A B Á R K A K A P A L T 0 R N A L r— E N G // 0 o 0 o o o A hal oldali tábla ölbetűs szavaiból — egy betű megváltoztatásával — képezzetek új. értelmes szava­kat, és írjátok be a jobb oldali tábla megfelelő so­rába! A megváltoztatott betű mindig a körrel meg­jelölt kockába kerül. Ha helyesen oldottátok meg a feladatot, a körökkel megjelölt átlóba kerülő betűk, felülről lefelé olvasva egy nagy olasz költő vezeték­nevét adják megfejtésül. Ki a költő? (aON l l ‘VIHOX •'ivnvm vMiiva vuav(i) -»luKa tsajtoja.im 11 szegény ember meg a gazdag molnár (Csecsen mese) H egyszer hoztuk egy mól­óról ni a I ul volt. hol nein volt, volt mir. Valahányszor gabonát malmába, azt mondta: — Az őrlésért nem kérek fizetséget. De mielőtt odaadnám a lisztet, mindenkinek ki kell eszelnie egy csali mesét. Aztán meg én mondok egyet. Ame­lyikünké érdekesebb, azé lesz a liszt. Lassanként úgv beletanult a füllentésbe. hogy senki fiúnak se sikerül) legyőznie. Üres zsákokkal tértek haza az emberek. A molnár pedig napról- napra gazdagodott, es egyre szemtelenebből hazu­dott. Egyszer eg.v agrólszakadt szegény csecsen érke­zeti, a malomba. Folt hatan folt zsákjában csak pár kilo kukoricát hozott. Hanem a kapzsi molnár még erre is szemet vetett — Nosza, ki-ki mondjon el egy csali mesét. Amelyikünké jobb lesz, azé a kukoricaliszt, „Várj csak — gondolta a szegény ember —, most majd kibabrálok veled". És így szólt a mol­nárhoz : —1 Én nem szoktam ilyen liás/őntalan dolßokftäf1 foglalkozni, ám ha úgy kívánod, legyen. De van egy kikötésem: ha én győzök, többe senkitől sem köve­telsz csali meset! összegyűllek a falubeliek, és elsőnek a molnár kezdte fűzni a szót: _ Volt nekem egy tvúkocskám. Búzaszemet csi­pegetett. kristálytiszta forrásvizet, ivott. Egyszer, mi­kor a hegyekbe indultam, hogy behajtsam a pénzt az adósaimtól, bezártam a házba. Másnap. ahogy hazajövet kinyitom az ajtót, tudjátok-e. mit lát­tam'.’ Amíg nem voltam otthon, a tyúkocskam any- nyi tojást tojt. hogy tele volt vele a ház pincétől a padlásig, ö meg a kéményen kimászott, a tetőre, es ott kotkodácsolt. Napszámosokat kellett leltogadnom. hogv kihordják a tojást az udvarra. A tojásokból egy fészekalja kiscsirke es kispulyka kelt ki. Ott futkárőztak. nyüzsögtek a lábam alatt, nem lehetett, tőlük átmenni az udvaron. Méregbe gurultam, kap­tam egy hosszú vesszői és szétkergettem őket. Akkoi egyszerre csak egyetlen nagy tyúkká es egyetlenegy óriási pulykakakassá változtak valamennyien... Hát ez esett meg velem — fejezte be a molnár. _ jól van —. mondta a szegény ember. Most h allgasd meg az én történetemet. Volt nekem egy pár kaptárain. A méheimre a királynő ügyelt, az igazgatta-kormánvozta őket. Hanem egyszer ugv el­tűnt. mintha a föld nyelte volna el. Megtagadtam, hogv bárhol is legyen, megkeresem és hazahozom. A folyón túlra megyek, és nem akarok hinni a tulaj­don szememnek: hat bivallyal egy óriási ekét .von­szol a méhem! Jó darab földet telszántottak már, a nyakát egészen véresre törte a járom. Kilógtam, hazavittem, bekentem bárányhájjal a méh nyakát, bekötöttem, aztán lefeküdtem aludni. Reggel, amint kinyitom a szemem, sietek megnézni, jobban van-e már. Látom ám. hogy ott fekszik a löldön, a nyakán meg terebélyes diófa nőtt az éjszaka. Akkora dióic lógtak rajta, akár egy görögdinnye. „Megkóstolom, milyen az íze" — gondoltam. Felkaptam egy görön­gyöt és ('elhajítottam, hogy leverjek egy diót. A gö­röngy meg fennakadt az ágak között. Fogtam egy másikat, harmadikat, ám azok is fennmaradtak. Egész mező állt össze belőlük, akkora, hogy három nap alatt se szántod föl. A hat bivallyal felmásztam a fára és szántani kezdtem. Aztán dinnyét ültettem bele. pirosat is, sárgát is. Amikor eljött a szüret ideje, újból felkapaszkodtam a fára. Hát látom, hogy körös-körül csupa görögdinnye nőtt: sárga csak egy volt. hanem az akkora, hogy nem bírtam felemelni. Gondoltam, jobb lesz. ha felszeletelem. Keltéhasítom a kardommal — hál kiugrik belőle egy tapsil'üles. Fogtam a szekercémel. utána hajítottam. A nyúl nagyon megrémülhetett, mert ijedtében elejtette a szájában tartott papírdarabot. Nézem a papírt, hát *iz van ráírva: ,.A kukoricaliszt a szegény emberé’’. E zzel a szegény csecsen befejezte a történetét. A falusiak mind azt kiabálták: — Az övé a liszt! Neki jár a liszt! A molnárnak mit volt mit tenni, oda kellett ad­nia a kukoricalisztet, ha már egyszer így jött ki a csali mese vége. DOLOOZÓK LAPJA 1984. október 20., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom