Dolgozók Lapja, 1984. július (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

Morouth, Maróth, Pilismarót... Máig őrzöm néhai nagyapám két megsár­gult fotóját. Az egyiken Pilismarót képe, a másikon egy csillagrendszer rajza. — Ha a Földtől tízmillió évig fénysebesen távolod­nánk, a végén ilyennek látnánk a Tejút-rend- szerünket — oktatott engem. És én, az ok- tondi tanítvány, ilyenkor a világ leggazdagabb urának hittem őt, aki pedig egész életében a szegénységgel bajlódott. Nagyanyám — nyugodjon békében — szájtátva figyelte, mi következik még. Mert­hogy játékból mindig rákérdeztem. — És honnan indulna az a fényrakéta? — Honnan honnan? Kis okos! Hát in­nen, Pilismaróiról! ... Régen nem örülhetnek már az érkezé­semnek. Az idő folyama elragadta őket. De Pilismarót szeretetét — ahol napszámba jár­tak, kertészkedtek, ahol anyám is szolgált lánykorában —, gazdag örökségként hagyták rám. Ezért járok ide szívesen, ezért érzem azt, a Dunához mértéktartó távolságra épült, ked­ves falut starthelynek ma is ... Bálint bácsit, azért fag­gatom most, hogy folytassa, amit nagyapám mesélt a múltról. Mert valahol sej­tem már, a több mint fél évszázad nagyon nehéz utat jelenthet... — Indulást onnan, ahol a szegényből volt a legtöbb. Érkezést oda, ahol mindez megszűnt — mondja Újla­ki Bálint eltöprengve. Már kora reggeltől hall­gatom, mit regél ez az év­századunknál kilenc évvel fiatalabb, fehér hajú, szál- faderekú nyugdíjas. Erős ujjai közt szelíden füstölög az elmaradhatatlan ciga­retta. Ahogy életének fo­nalát bogozza, egyre kemé­nyebb, ércesebb lesz a hangja. S ha nagynéha mégis futja egy kis mo­solyra az egykori szegény szabólegény történetéből, szinte megfiatalodik az ar­ca. Ülünk Göbölös János ta­nácselnökkel együtt az öreg gyökérből kinőtt, husánggá nyurgult akácos hűvösében. Ülünk ebben a naptól, szél­től védő Duna-menti oázis­ban. A vendéglátónk épí­tette csinos kis faház büsz­kén nyújtózik a közelünk­ben. Nyáron ez ad otthont Bálint bácsinak és Mária néninek, a feleségének. Ahogy múlik az idő, mindjobban kirajzolódik előttünk a három kilomé­terrel följebb települt köz­ség múltja is. Sorsa mint a többi sze­gényé. A tizenkét éves Bá­lint már a lovakkal bajló­dik, kocsisként szolgál a fakitermelőknél. Napszám­ba is eljár ... Aztán tizen­ötéves korában az anyja fölvitte Budapestre. — A szabóság igencsak izgatott, vonzott. A ferenc­városi Viola utcában Török Ferenc műhelye a vágyaim netovábbja volt akkoriban. Itt kezdtem * inasként a szakmát. Vad Karcsi, jóba­rátom innen vitte be az if­júmunkás szabók szakszer­vezetébe. Fölszabadultam. De ránk köszöntött a hét szűk esztendő. Magam sem értem, miért tűnik mégis szépnek? Hiszen soha nem felejtem, az utolsó húsz filléremen vettem egy kiló szilvát . . . Mert a munka- nélküliség engem se kerül el. Harmincat írhattunk, amikor az apám hazahí­vott ... Száraz homokot csap az arcunkba a föltámadó szél. — Amikor elkezdődött a háború, már önálló szabó voltam. De minden évben behívtak néhány hónapra. Igaz, műhelyben dolgozhat­tam, kellett a szabó a se ■ regnél. Negyvennégy de­cemberében Hegyfalura vit­tek. Ott volt a ruházati anyagraktár. Hatszázan görnyedtünk a posztók fö­lött, nem loptuk az időt, gondolhatja. Azt a rengeteg elkészült ruhát mégsem vitték el onnan. Helyben raktározták, őrizgették. Mintha mi is ilyen arrébb lökhető, holt anyag lettünk volna: — Negyvenöt márciusá­ban Ausztriaoa irányítottak. Csakhogy en megfogadtam, nem hagyom el ezt az or­szágot. Csepreg es Kőszeg között, egy útszéli árokban megbújva, hárman lema­radtunk a gyalogmenetből. Így értünk be Kőszegre, szinte egyszerre a szovjet csapatokkal. Nem volt vé­letlen, hogy civil ruhát is vittem magammal, hiszen még 350 kilométert kellett megtennem, hogy újra szívhassam Pilismarót ál­dott levegőjét. Alig fújtam ki magarn, máris buzogni kezdett körülöttem az élet. Megalakult az MKP helyi szervezete, a Parasztpárt, aztán a Kisgazdapárt szer­vezete is. Mi június ötödi­kén hoztuk létre a helyi szociáldemokrata pártot. Talán, ha húszán voltunk tagok akkor. Ebből a négy pártból delegáltak két-két embert a Nemzeti Bizott­ságba. Részünkről az el­nök és én, mint vezetőségi tag töltöttük be ezt a tisz­tet. Nemsokára elnök let­tem. Ügy igaz, bármilyen községi ügyet kellett meg­oldanunk. a kommunisták­kal mindig összefogtunk . . . És nem egy problémánk volt. Elég, ha csak azt mondom, hogy három hó­napig itt állt a front... Szinte nem maradt sem­mink, annyira leszegényed­tünk. Az ellátásról a kom­munisták gondoskodtak miközben még nekik is erősödniük kellett. Közben visszaszorítottuk a reakci­ót, úgyhogy hamar össze­szedte magát a község. Igaz, itt volt az erdő. zsírt, lisztet kaptunk a fáért... Tömör gumiból kereket, abból meg kordákat eszká- báltunk. így fuvaroztunk. És megkezdtük a földosz­tást ... A helyi egyházköz­ségek és a vallásalapítvány földjeit osztottuk szét a nincstelenek és a kevés földűek közt. Akinek sem­mije nem volt az kapta a nagyobb részt. Házhelyeket is adtunk Újtelepen és a Major-kertben. Országos választások kö­vetkeztek. Politikai harc volt ez a javából. Szervez­kedtünk, fölvonultunk, pla­kátokat ragasztottunk. Mi­csoda föl vonulások voltak! Milyen gyönyörűeket dalol­tunk!... Amikor a MA- DISZ is megalakult, én lettem a húsz fiatal prole­tár vezetője. Színdarabokat, táncmulatságokat rendez­tünk, politikai előadókat hívtunk meg. A faluban ezt sokan nem nézték jó szem­mel ... így, utólag meggon­dolva, belátom, hogy kü­lönös szocdemes lehettem ilyen erős baloldaliság- gal... De visszatérve a vá­lasztási harcra, hiába ke­rült ki abból a Kisgazda- párt győztesen, a kommu­nisták elég erősek voltak ahhoz, hogy a szegények érdekeit megvédjék. Mikor már földművesszövetke­zetünk is volt, intéző bi­zottsági elnök lettem. Egy­szóval, alaposan benne vol­tam a közéletben. Elvállal­tam mindent, mert ismer­tem az éhezést, a megaláz­tatást, mert jobbat akar­tunk ... Megalakult a kis-téesz. Milyen egyszerű ez így, utólag kimondja. Pedig a szervezés idején mennyien húzódoztak! Talán, ha har­mincán gazdálkodtak szeré­nyen, szegényen a közösben. Később aztán Göbölös And­rás szépen fölfejlesztette a téeszünket. Még ma is él a tréfás mondás: — Do- bozy a Lenin útján elin­dult az Üj életbe. ... Mindenki jobban élt. Az emberek Esztergomban, meg az Erdőgazdaságban dolgoztak. Ipar nem volt a környéken. Az egyszem ba­saharci téglagyárat is szép lassan elbontották ... De ne ugorjunk ekkorát előre! Térjünk vissza a fúzió évé­hez! Tizenöt szocdemes ment át akkor az MDP-be. Mondanom se kell. én is közöttük voltam . . . Hama­rosan beválasztottak a ve­zetőségbe. A második ne­kifutásra már mi, kom­munisták győztünk ... Az­tán következett a beszol­gáltatás . . . Sok ember el­fordult tőlünk. A személyi kultusz nem csak a kívül­állóknak, de nekünk is félelmetes volt. Képzelheti, milyen szívvel mentem ösz- szeírni, kinek, miből, meny­nyi van a padlásán, a kam­rájában!... ötvennégyig önálló szabó voltam. Akkor megalakítottunk egy ve­gyes szövetkezetét, de így se gyarapodott a munkánk. Két év után föloszlottunk. A tanácsnál dolgoztam me­zőgazdasági előadóként. Fakivágásra adtam enge­délyt. Azt néztük, kinek műveletlen a földje, kinek mennyi gabonája termett. ötvenhat következett. Nehéz időszak volt, de megvédtük, amit védenünk kellett. Nagyobb baj ná­lunk nem történt, még a téesz sem hullott szét... ★ Itt megállunk egy kis pihenőre. Maga a téma szolgál ürügyül erre. Hi­szen a földről van szó, az ősi anyaföldről, mely fö­lött itt, a Duna mentén se múltak el nyomtalanul az évek ... Pastinszky Miklós tanár, a történelmi Duna-kanyar kiváló történészének alakja ötlik föl hirtelen bennem, íme, itt az alkalom arra, hogy elmondjam, mi min­dent tárt föl előttem az idős kutató, amikor a köz­ség régmúltjáról nála ér­deklődtem. — Pilismaróinak ma sincs teljes helytörténeti monog­ráfiája. Csak mozaikdara­bok, szórvány adatok utal­nak a kezdet kezdetére. Már az őskortól, a kő-, a bronz- és vaskortól, népes település állhatott itt. A Kőhegyen épült római tá­bor, a Castra ad Herculem maradványa arra utal, hogy később katonailag fontos bázis lett ez a hegység. Már az is szokatlan, hogy a hegyre épült, ahol Diocleti- anus korától Valentinianus koráig szír, és dalmát co- horsok váltották egymást, hogy megvédjék a birodal­mat a túlparti germán tör­zsek, a markomannok és a quadok támadásitól. 1893- ban Frőlich Róbert, 1906- ban pedig Finály Gábor ásatta föl a területet. Je­lenleg dr. Horváth István múzeumigazgató-régész ve­zetésével folyik itt kutató­munka, hiszen a castrum eddig föltárt leletei, a fel­iratos kőanyaga és bronz háziistenei is páratlan be- csűek. Maróth nevét Melich Já­nos nyelvész morva név­ből származtatja. Ugyanis Nagy Károly a birodalmá­ba betörő avarokat legyűr­ni nem tudván, a morvák segítségét kérte. Ahol a morva „csendőrök” tartó­san megjelentek, azt a hely­séget róluk Maróthnak ne­vezték el. E név legelső írásbeli emlékét a dömösi prépostság 1138-ban kelet­kezett alapítólevelében ta­láljuk meg — Morouth né­ven. Mária királyné aztán 1260-ban Maróthot a vi­segrádi Szent András mo­nostornak adományozta. A középkorban a község már két részből állott, úgymint Kis- és Nagy Maróthból. Kis Maróth a törökök ide­jén pusztult el. A törökök egyébként a mai plébánia- templom helyén egy miná- rétet építettek, ami még a XVIII. század legvégén is megvolt. A dombon megbúvó, ba­rokk stílusú pálos temp­lomba a reformátusok 1786-ban költöztek be. Bo- zóky Mihály nótárius itt, Maróthon élt és működött mint kántor, orvos és isko­lamester. A hat nyelven beszélő és író Bozóky em- berszeretetére és szívjósá­gára jellemző, hogy halá­la után még hetven évvel is nekrológot írtak róla . . . Érthető, hogy az általá­nos iskola a Wielandot. la Fontaine-t fordító és kiadó, jó hírű Bozóky Mihály ne­vét veszi föl a közeljövő­ben. Azt meg már mi hár­man is tudjuk, hogy az Ár­pád-házi királyok kedvelt tartózkodási helye volt ez a körnvék. A szabadság- harc ideién. 1849. januáriá­ban Mednvánszkv Sándor szabadcsapatai erre vonul­tak föl. A falu főutcáján ma is áll még egy romantikus kastély. Hackenast Gusztáv pesti könyvkereskedő, jó ideig a magyar írók úgy­szólván egyetlen kiadója építtette 1850-ben. Jelentős baloldali összejövetelek színhelye volt 1878-ig. Itt irta meg Deák Ferenc a ki­egyezés eredeti szövegét is. De megfordult a falak közt Bajza József, Vajda János, Zilachy Károly még verset is írt Maróthról. Baniczky, Jókai, Vokman Róbert ne­vét is sorolhatjuk. Sőt! 1845-ben még Petőfi Sán­dor is átballagott ide Vi- segrádról. A református templom egyik padjába a nevét is bevéste, amit az utókor, sajnor bemázolt. . . Azt se hagyjuk ki, hogy 1922-ben néha dr. Pas­tinszky János, jogállam és bölcsészettudor profesz- szor itt írta a lege.ső és máig egyetlen magyar—tö­rök szótárt!... Hát, bizony eltűnődünk, mi mindent rejt a község múltja. ★ — Az is történelem lesz már, amikor Bálint bá­tyámmal, meg a többi ta­nácstaggal az új óvoda épí­tésénél zsaluztunk, betonoz­tunk — veszi föl beszélge­tésünk elejtett fonalát Gö­bölös Béla. Azt már tőle tudom meg, hogy Bálint bácsi 1973-ig volt pjrttitkár a faluban és a munkája szinte példakép­nek számított a környéken. — Ennek csak annyi az előzménye, hogy ötvenhét- ben már az esztergomi csempegyárban dolgoztam, kemencefűtőként. Tizenegy évet töltöttem ott, megbe­csülték a munkám. Igaz, pártvezetőségi tagként is sokat vállaltam ... Közben Pilismarót titkára lettem. Hetvenhétben mentem nyugdíjba. — Azt azért tedd hozzá: háromszoros kiváló dolgo­zóként! És a párttitkársá­got még sokáig vállaltad. — Tudtuk, bíznak ben­nünk, hogy az ötösfogat fölhozza majd a pártszer­vezetünket ... A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy huszonkét fiatallal gyarapodtunk. ★ A mai Pilismarótról már a tanácselnök, Göbölös Já­nos beszél. — Nem könnyű, de egé­szen más. Én is nyugtalan embernek születtem. Ami­óta az eszemet tudom, én is részt vettem az ifjúsági mozgalomban. Az építőipar­ból kerültem a tanácshoz, 1968-ban, gazdálkodási elő­adóként. Később vb-titkár lettem, 1965-től vagyok el­nök. S ha rövid kitérővel is, de most is ezt a posztot tölti be Göbölös János, aki az eredményekről csak többes számban tud szólni. — Nehezen ment, de utakat, hidakat építettünk. Legalább fél tucat új utcát alakítottunk ki. Átalakul­tunk. Régen a többség ter­mészetszerűleg a mezőgaz­daságban dolgozott — ma többen az iparban vállal­nak munkát. ^A létszámunk­kal egy kis gond van. Ugyanis évszázada már, hogy 1800 körül stagnál... Az utóbbi időben e tekin­tetben is látszanak biztató jelek. Talán a szerencsés földrajzi fekvés, talán a szemléletváltozás hozta, hogy a fiatalok egy része kezd visszatelepülni. Akkor mentek el a legtöbben, amikor a nagy téesz ala­kult meg. Bizony nem so­kat ért egy munkaegység. Sokan kötöttek ki a hajó­zásnál, az ÉDÁSZ-nál. A tsz-ben meg szinte csak az öregek maradtak. Amikor aztán tért hódított a gépe­sítés, egyre többen jöttek vissza. Kellett a szorgos kéz az állattenyésztésben. A gépműhely, a gesztenye­üzem is embereket várt. — És ne felejtsük el azt sem, hogy a Duna-kanyar nagv léptékű fejlődése újabb változást hoz majd! — Valami elkezdődött — mondja az elnök. — Üjabb fejlődési lehetőség előtt állunk. Hamarosan hetven telket adunk ki, elsősorban a helyieknek családi ház építésére. Jó ivóvizünk is lesz, hiszen a vezetékrend­szer már elkészült. Tavaly egyébként félmillió jutott a fejlesztési alapra ... A jelen lehetőségein tű­nődünk. Legfőképp azon törjük a fejünket, hogy mit lehetne tenni az üdülőte­leppel. Hiszen már most csaknem félezer, nagyrészt engedély nélkül beépült telket számlálnak itt. öt­vennyolcban kezdték erre­felé az állami telkeket par­cellázni. Ma csupán a zárt­kertek és belterületi ré­szek várnak újraosztásra. A Duna sodrása csodá­latos szabadstrandot terem­tett a Zebegénnyel szem­közti partszakaszon, más­részt az is igaz, az itteni „félkemping” további fej­lesztés igényelne. Megszűnt a hajóállomás. Hogy miért, máig sem lehet tudni. Revedül az ütött-konott kishajó bukdácsol át hűsé­gesen 7°beeénvbe. Közben mind több lesz az ide ér­kező vendég. Pilismarót számíthat arra. hoev évről évre növekszik idegenfor­galma. Hát ennyit Morouth múltjáról. Pilismarót jelenéről — emberi sorsokban megjelenítve ... S a jövő? A hétköznapok szorgos munká­jával formálják, alakítják ezt a mai pilisma- róti emberek ... Mészáros István DCMjQOZÓK 1984. szeptember 22., szombat Pilismarót látképe

Next

/
Oldalképek
Tartalom