Dolgozók Lapja, 1984. július (39. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-20 / 221. szám

A megye! párt-végrehajtóbizottság fórumán Az önállóság útján... Szorít-e még a tatai cipő? A megyei párt-végrehajtóbizottság az átfogó gaz­dasági, ideológiai, párt- és társadalompolitikai témák mellett időnként megvizsgál részterületeket is — ele­mezve, értékelve egy-egy üzem, gazdasági egység, vál­lalat tevékenységét. Ennek szellemében tekintette át a Tatai Cipőgyár munkáját is — bár az is tény, hogy az 570 dolgozót foglalkoztató középüzem tevékenysé­ge szélesebb körű és jól általánosítható tapasztalatok­kal is szolgál. Mindenekelőtt azért, mert a gyár több mint másfél év óta dolgozik önállóan, 1983. január 1- től, „szakadt ki” az Alföldi Cipőgyár gyáregységei kö­zül. Milyen buktatói vannak az önállóságnak, milyen gazdasági előnyökkel jár? — természetesen ez volt a legfontosabb szempont a gyár munkájának elemzésé­nél, áttekintésénél. Nem öncél A szervezeti átalakítás — gazdasági centralizáció, vagy éppen az ellenkezője — nem öncél, a jobb, eredményesebb gazdálkodást hívatott szol­gálni. Éppen ezért, amikor 1983. január elsejével kivál­tak az Alföldi „szövetség­ből”, azt kellett megtalálni, milyen lehetőségeket kínál a megújuláshoz ez az önálló­ság. A nagy szervezeten belül a IV. és az V. ötéves terv során fejlesztési lehetőséget nem kapott a gyár. Az ön­állóvá válás után megkezd­ték a gyár rekonstrukcióját — amelynek első ütemeként ezer négyzetméter alapte­rületű gyártócsarnok készül el — ez kapacitásnövekedést jelent majd a termelésben — naponta 100 pár cipővel több készülhet el. S az első pillanatban fur­csának tűnik; az önállóság kezdetén mintegy hússzal növelték az alkalmazottak létszámát. Az indok azonban világos: ki kellett építeni azokat irányító és admi­nisztrációs egységeket is, amelyekkel korábban a vállalati központ rendelke­zett, de az önálló gyár­ban létük már elenged­hetetlen. (Tehát nem az improduktív létszámot nö­velték — csak az új hely­zethez igazították az önálló­vá vált gyár szervezeti rend­szerét —, s az adminisztrá­ciós létszámot tekintve az iparági átlag alatt marad­tak.) Szükség volt felsőfokú végzettségű szakemberekre is — 1982 óta több mint tíz fiatal diplomás került az üzembe — és húsz esztendei szünet után ismét megkezd­ték a szakmunkásképzést. — A jelenleg három évfolya­mon mintegy százan tanul­ják a szakmát. Minőségi változás — export Korszerűsítették a gyárt­mányszerkezetet. Az egykori úgynevezett „alföldi” cipők­től eltérő stílusú, elegán­sabb férfi cipőfazonokat ala­kított ki a gyár tervezőgár­dája. A minőségi változás következménye, hogy sike­rült a külföldi partnerkap­csolatot bővíteni. Az idén mintegy 30 ezer pár cipőt szállít a gyár az NSZK áru­házai számára. A Rinne cég­gel például új típusú kap­csolatot építettek ki. A kö­zös fejlesztéssel kialakított cipőtípusokból 68—70 ezer párat szállítanak évente az NSZK-ba. De van érdek­lődés a gyár termékei iránt Angliában, Hollandiában, Libanonban — és az idén néhány modellt küldtek az USA-ban rendezendő magyar cipőkiállításra. A legnagyobb megrendelő a Szovjetunió — évente mintegy 190 ezer pár cipőt exportálnak ide. A minőségi munka fokozó­dását jelzi, hogy 1984-ben kétszerte több cipőt szállíta­nak exportra, mint 1983- ban. Az export persze nagyon fontos, de a belföldi ellátás­sal is törődnek. Esztergom­ban és Tatán közös boltot működtetnek a kereskedelmi vállalatokkal. Igyekeznek növelni a gyermek-, a fiú- és lányka félcipők választé­kát, A minőségi, kis szériák­ban készülő cipők gyártása munkaigényes — ezért is hoztak létre Ácsteszéren, Tardosbányán, Ácson, Ászá­ron tüzödéket — s ez a koo­peráció előnyös, még akkor is, ha itt a munka hatékony­sága még elmarad a köve­telmények mögött. Az önállóvá vált gyár gazdálkodása eredménye­sebbé vált — 1983-ban 13 millió nyereséget értek el — 1982-ben ez az érték 3 mil­lió 760 ezer forint volt. A pénzügyi helyzet azonban meglehetősen labilis, ked­vezőtlen — a kereskedelmi partnerek késve fizetnek — sok a gyár kinnlevősége, az importanyagok gyakran hi­ányzanak, és előfordul, hogy filléres kellékanyagok mi­att több ezer pár cipő gyár­tása hetekig késik. Jó irányban ... A gondokat, az ellentmon­dásokat is figyelembe véve a megyei párt-végrehajtóbi­zottság azt állapította meg: jó úton halad a gyár — meg­felelően él az önállóság új lehetőségeivel. A hosszú stagnálás után felfelé ível a termelés, új fejlődési lehető­ségek előtt áll a kollektíva. A rekonstrukció elmaradása sok gondot okozott — de a legutóbbi kis lépések takti­kája azt jelzi, olyan reális fejlesztéseket kell végrehaj­tani, aminek megvannak az anyagi feltételei. A gyár minőségi cipőivel hírnevet szerzett magának — a további eredményesség biztosításának alapja a ter­mékskála szélesítése, a re­konstrukció folytatása. Mind minőségben, mind választék­ban többet kell nyújtani — erre a piac rá is kényszeríti a gyárat, csak így lehet ve­vőket találni mind a tőkés, mind a szocialista piacokon. A gondok jelentős része az egész iparágat érinti. A ci­pőgyártás nagymértékben függ az importtól, és ez el­lentmondásos helyzetet te­remt. Olyan kellékeket kell a gyártáshoz külföldről be­hozni, amit minden bizony­nyal itthon is elő lehetne állítani, csak érdekeltté kel­lene tenni a gyártásra vál­lalkozókat. Ez persze túlnő a tatai gyár hatókörén — iparági feladat. Szigorú végvizsgálat A Tatai Cipőgyár tehát megtalálta a helyét a mai gazdasági viszonyok közepette —• versenyben tud ma­radni a nagy gyárakkal — éppen mert kis szériák ter­melésére is képes, rugalmasabban tudja követni a di­vatot. A megyei párt-végrehajtóbizottság az eddigi munka elismerésével is arra ösztönözte a gyár veze­tését és dolgozó kollektíváját: ezen az úton haladja­nak tovább... Gombkötő Gábor DÖCÖGÉS Otról van szó. Arról az út­ról, amelyet drágán, vagy a hagyományosnál jóval olcsób­ban is javíthatnak, elkészíthet­nek az útépítőik. A közelmúlt, ban szenvedélyes, forró hangú, latú tanácskozáson vettem részt, ahoE a pernyehasznosí­tásban érdekelt szakemberek sokadszor tárgyaltak erről a felettébb izgalmas témáról. A sokadszornak azért van Je­lentősége, mert az eddig elért eredmények ellenére jóval előbbre is tarthatnának az ol­csóbb technológia bevezetésé­ben. A kicsengés pedig az volt, hogy a dolgok mögött túlzott óvatosság keresendő. Es nem lehetetlen, hogy kényelmi szem. pont is, hiszen egyszerűbb do. log követni a régi megszokot­tat, mint nagyobb figyelemmel, több gonddal, kísérletező kedv­vel megismerni az újat. Pedig gazdasági helyzetünk igencsak indokolná, hogy olcsó, energia- takarékos pályaszerkezeteket készítsünk. A Közlekedéstudományi Egyesület, a Győri Közúti Igazgatóság és az ugyan­csak Győri Közúti Építő Vál­lalat kitűnő szakemberei, a téma legjobb ismerői tanul­mányt készítettek a pernye hasznosításáról, az eddig szerzett gyakorlati tapaszta­latokról. A kísérleti munkák évtizedre tehetők. Az igé­nyes kiadványban össze­gyűjtött ismeretek a hibák megelőzéséhez is hathatós segítséget nyújtanak. Első­sorban a technológiai elő­írások megszegése, a hely­telen alkalmazás hozott ese­tenként kudarcot. Ahhoz, hogy a kötőanyagként java­solt pernyét az eddiginél jóval szélesebb körben hasz­nosítsák, a beruházókat, ki­vitelezőket kellene megnyer­ni. Az olcsóbb hulladék­hasznosítási technológiával a megyék egy részében még kísérleti útszakaszokat sem építettek. A számítások ar­ra utalnak, hogy az egész országban gazdaságosan al­kalmazható a pernye. Természetesen nem csak az újtól, a szokatlantól való idegenkedés miatt kevés az ez irányú megbízás. Több­féle nehezítő körülményről is tudomást szereztek a ta­nácskozás résztvevői. Gond van többek között a mészhid- rátellátással. Az Ajkai Erő­mű rekonstrukciója hátrál­tatta — átmenetileg — a hulladékanyag beszerzését, a MOTIM-ban pedig a va­súti pernyetöltő berendezés nem készült el. Az is aka­dály, hogy aránytalanul magas a szállítási díja. A helyenként észlelt minőségi hiányosságok sem ösztönöz­tek a pernyés technológia alkalmazására. Nem sikerült még bevezetni gyors per­nyeminősítő eljárást. A hosszadalmas, nehézkes vizsgálat legkevésbé sem vonzó a felhasználók szá­mára. A folyamatos ellenőr­zés ugyancsak lényeges a stabilizációs keverékek gyártásánál. Tény, hogy a keverőberendezéseket iß fej­leszteni kell ahhoz, hogy megbízhatóan homogén, elő­írt minőségű keveréket gyárthassanak. (Pontos ada­golással.) Van tehát még bőven ten­nivaló annak érdekében, hogy minél szívesebben al­kalmazzák az olcsó techno­lógiát. A kísérleti útszaka­szok vizsgálatánál szerzett kedvező tapasztalatok mel­lett a beszerzési, gyártási feltételek megteremtése is fontos. Különösen azoknál a javítási munkáknál, ahol az egyenetlenségek miatt vastag rétegben kívánkozik az aszfalt. Ilyen esetekben megbocsáthatatlan pazarlás a klasszikus módszer. Kívülállónak nem sokat mond a pernyebeton, keve­rési arány, stabilizáció, mészhulladék, puccolán- reakció kifejezés. De az uta­kon, amelyeket ezzel az energiatakarékos technoló­giával állítottak elő, min­denki jár. Hozzáértőik és laikusok egyformán tapasz­talhatják, hogy kiváló, használható, avagy döcö­gős ... A jó vélemény, a sikeres gyakorlati próba sokkal töb­bet használ az ügynek, mint akárhány szó. Az említett tanácskozás résztvevőit is a helyszíni bemutató győzte meg arról, hogy az évek óta vizsgált módszer nem­csak olcsó, hanem jó és kor­szerű is. magyar Éhező gyerekek M i lesz veled emberke? Megéred-e a holnapot? Mennyi szenvedés vár még rád? Szomorú, nagy fekete szemek tekintenek a felnőttekre vádló- an. A gyerekeknek már játszani, mosolyogni sincs erejük, csak ülnek, magukba roskadtan, bánatosan ... Nem sírnak. Elapadtak a könnyeik. Nem panaszkod­nak, nem kérnek, nem követelnék ennivalót. Fogytán az életerejük. Az éhező, éhhalálra ítélt gyerekeknél nincs szív- szorítóbb látvány. Képernyőnkön egy-egy felvillan­tott mozzanat is megrendítő, az összkép elviselhetetlen. Szahel-öv^zet. Afrika hét országában iszonyatos szárazság pusztít. A fekete földrész tizenegy országát nyilvánították katasztrófa sújtotta területnek. Kiég­tek a földek, meghaltak a fák, a bokrok, kiszáradtak a folyók, elhullottak az állatok, dögkeselyűk kerin­genek a magasban ... Milliók éheznek és szenvednek Itt csak a halálnak van gazdag aratása. S e termé­szeti csapás első áldozatai a gyerekek. A sivatag évente legalább öt kilométert rabol el a termőterületből. A homok terjeszkedik. Az iszonyatos aszály visszatérő jelenség, a szegénység és a szárazság a világ e részén akut probléma. A menekülttáborok nem győzik befogadni az idevánszorgó embereket. E tábo­rok mellett egyre terebélyesebbek a temetők. Egy-egy család öt-hat gyereket is eltemet... Ezekben az országokban eddig is rendkívül ma­gas volt a csecsemőhalandóság, 1000 gyermek közül 150—200, s most még ennél is többen jönnek halálra­ítélten a világra. Minden ötödik csecsemő egyéves kora előtt meghal. A népességrobbanást Afrikában mégsem sikerült lefékezni. Földünkön még ma is sok nő életet adva, életét veszti, a szülésbe belehalok 20 százaléka afakai nő. Az éhség többféle formában tizedeli a gyermeke­ket. A leromlott szervezet nem tud ellenállni a fertő­zésnek, egy könnyű betegség is elviszi a kicsiket. A világhírű filmszínésznő, Liv Ulmann, az UNICEF jószolgálati nagyköveteként Mali aszály súj­totta országrészében járt, s a többi között így számolt be tapasztalatairól: „... amit mi útnak néztünk, kiszá­radt folyómeder volt. Figyeltük a sivatag homokjá­ban a két kezükkel mély gödröt kaparó asszonyokat. Vizet kerestek, de csak nedves földet találtak Máshe- lyütt hosszú órákon át türelmesen ültek az anyák, kis | bádogedényükbe csöppenként gyűjtötték a vizet.. Számunkra ismeretlen kislányok, kisfiúk halnak meg, de azok számára, akik életet adtak nekik, akiknek a szívükhöz oly közel álltak, nem arc nélküliek, nem statisztikai adatok — szeretteik. Az életért, a gyere­kek megmentéséért folyik a küzdelem, s ebben senki sem lehet közömbös.” Szahel — arab szó, határt jelent. Határt lehet-e szabni a szenvedésnek, a Szahara, a sivatag, a ho­mok terjeszkedésének. Nem egy példa tanúsítja, hogy e gigászi vállalkozás eredményes lehet. A „Zöld Sza­hel” akcióhoz néhány évvel ezelőtt nagy reményeket fűztek. Aztán jött a recesszió, Afrika egyre jobban el­adósodik, a világ legszegényebb országai még szegé­nyebbé válnak. Csádtól a Zöld-foki-szigetekig újra kiszáradnak az oly nagy gonddal ültetett mangó-, eu­kaliptuszfák, a féltett növények ... Az éhes és szomjas gyerekeknek kutakra, tápláló ételekre, védőoltásokra, alapegészségügyi ellátásra, iskolára, emberhez méltó körülményekre van szüksé­gük, hogy emberpalántákból egészséges felnőttekké cseperedjenek, cssji így biztosítható a fejlődés, a jövő- Az éhség nem kizárólag afrikai probléma. Föl­dünk globális kérdéseinek egyike. Tíz-tizennégy mil­lió gyermek hal meg alul- (rosszul-) tápláltság, és az ezzel összefüggő betegségek következtében. Ez csak becslés, ki tudja hányán lehetnek? Az UNICEF tavaly 56 millió dollárt fordított az afrikai gyerekek ellátási, egészségügyi, oktatási helyze­tének enyhítésére. A segélyek a pillanatnyi helyzeten javítanak, ha ... ha eljutnak a rászorulókhoz. A z Egyesült Államok diktálta esztelen fegyverke­zési versenyre fordított tengernyi pénzből hu­mánus célokat lehetne finanszírozni. Hogy egyetlen gyerek se feküdjön le éhesen, ne apadjon el az anyák teje, hogy ne ismerjék az üres gyomor, a tel­jes elgyengülés kínját. Őrásműhely a múzeumban Megvásárolta és a város­ban hajdan virágzó kismes­terségek tárgyi emlékeit őr­ző helyi múzeumnak aján­dékozta egy órásdinasztia műhelyének teljes felszere­lését a kőszegi városi tanács. Az értékes eszközöket a Wágner-család egymást kö­vető órásmester tagjai őriz­ték meg és gyarapították az órásművesség hőskorától napjainkig. A muzeális érté­kű anyagban ott vannak azok az eszközök is, ame­lyekkel a hajdanvolt Wag­ner mesterek, miként a töb­bi órás is, saját műhelyük­ben saját maguk készítették az órákat és azok alkatrésze­it. Az órásműhely-múzeum jövőre nyílik meg a közön­ség előtt. pouaöaÓK 1984. szeptember 20., csütörtök LAPJA 3 A szabászaton

Next

/
Oldalképek
Tartalom