Dolgozók Lapja, 1984. július (39. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-01 / 153. szám

riLAO PROLETÁRJAI, EGYESOUETEKI 1984. július 1., VASÄRNAP AZ MSZMP KOMAROM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXIX. évi., 153. sx, Ara: 1,49 forint Bizalmunk fedezete A mikor már történelem lesz az a kor,, amelyben ma élünk, valószí­nű úgy határozzák meg a történé­szek. hogy a 70-es évek második fele volt az illúziók elvetésének, a 80-as évtized el­ső fele pedig a dinamikus gazdasági nö­vekedés előkészítésének időszaka. Vagyis a 70-es évek második felében ismertük fel igazából, hogy a tőkés világgazdasági válság a mi gazdaságunkra is hatással van, végtére Európa egyik legnyitottabb gazdásága vagyunk. Még akkor eldöntöttük válaszunkat az új kihívásra, s a 80-as évek első felében — a nadrágszíjunkat kissé összébbhúzva — kifizettük adósságaink nagyobbik felét, átlendültünk a holtponton, s ha dinami­kus gazdasági növekedésre még nem is voltunk - képesek, a szocialista országok közösségére támaszkodva már előkészítet­tük, megalapoztuk azt. Ez a folyamat világosan nyomon követ­hető, és újabb kibontakozásáról tanúsko­dik az MtSZMP Központi Bizottsága júni­us 26-i üléséről megjelent közlemény. A többi között azt olvashatjuk benne, hogy az év első öt hónapjában az ipari terme­lés 4, a kivitel 6 százalékkal nőtt, illetve bővült, a lakosság pénzjövedelme gyorsab­ban emelkedett a számítottnál, a fogyasz­tói árszínvonal megfelel a tervezettnek ... Más szavakkal, ha vannak is plusz és mí­nusz előjelek (plusz az iparnál, a lakos­ság pénzjövedelménél, mínuszt okozott a múlt évi aszály a nem rubel elszámolá­sú külkereskedelemben), nagy meglepeté­sek azett nincsenek. Ma, amikor annyi kellemetlen fordula­tot él át a világ nagyobbik, nem szocia­lista fele, nem lehet eléggé örülni az ilyen mondatoknak. Hiszen mindezt olyan kö­rülmények között tudtuk elérni, amikor — ez is benne van a közleményben — „a cserearányok tovább romlottak”. Elképzelhető, hogy egyik-másik olva­sónk már fásult, amikor a cserearány- romlás fogalmával találkozik, de hát e sokat használt, mondhatnánk elkoptatott kifejezés mögött rideg, vagy inkább drasz­tikus tények rejlenek. Egy neves történészünk hívta fel a fi­gyelmet arra, hogy Magyarország már annyit vesztett ezen a cserearányromlá­son, mint amennyi anyagi értékünk el­pusztult a második világháborúban. S hogy mennyit vesztett volna még, ha nincs KGST, vagyis nincs hol gazdaságosan ér­tékesíteni évi 13 ezernyi „autóbusz-termé­sünk” nagyobbik felét — egyéb géljeink­ről, gyógyszereinkről, textil- és ruházati cikkeinkről és élelmiszer-exportunkról nem is beszélve — nos, mindezt, mint feltevést még nem mérte fel senki. Ez így ugyanis felmérhetetlen. Nem ok nélkül emeli ki a legújabb pártdokumentumunk is a KGST-tagorszá- gok június közepén megtartott moszkvai tanácskozását, hiszen — egy hasonlattal élve — Magyarország számára olyan fon­tos a KGST, mint amennyire az ember számára nélkülözhetetlen az ívóvíz. Visszatérve a cserearányromlásra il­letve arra, hogy még ilyen körülmények között is szerényen előrehaladtunk, ez egyszerre bizonyítja szocialista gazdasá­gunk életerejét, meg persze azt is, hogy fordulat eléréséről még nem beszélhetünk. A cserearányromlás számunkra sem vég­zet, fátum. S ha mégis tart egyelőre, ez azt igazolja, hogy nem vagyunk még elég mozgékonyak. S ha ezt kezdjük el bogoz­gatni, miért nem, akkor eljutunk az is­mert következtetésekhez, tényékhez: mert túl nehezek a termékeink, nem vagyunk elég termelékenyek, mert pazaroljuk a munkaerőt stb. S ha még tovább megyünk a miértek vizsgálatában, kiderül, hogy a radikális változtatásra képes hatékony, jövedelme­ző gazdálkodásnak még számos fékje van, nálunk, s csak e fékek kioldása gyorsít­hatja fel a mozgást — vagyis eljutunk a gazdaságirányítási rendszerünk tovább­fejlesztésének szükségességéhez. Megtörténhet, hogy a legutóbbi KB- ülésről kiadott közleményt olvasva töb­ben ellentmondást vélnek felfedezni a so­rolta között, mondván: ha több mint 4 százalékkal nőtt az ipari termelés (jó né­hány éve nem írhattunk le ilyesmit), ha a kivitel is jól halad, akkor miért került be a dokumentum szövegébe: „A beru­házás, a lakosság fogyasztása legyen össz­hangban a gazdasági teljesítmények­kel... A népgazdaság egyensúlyi helyze­te megkövetdli, hogy a lakosság és az ál­lam bevételei a számítottnak megfelelően alakuljanak”. Hiszen — mondhatja az olvasó — ebban az is bentfoglaltatik, hogy az életszínvonal észrevehető emel­kedésére nem számíthatunk. Valóban nem — mert még nincs meg­alapozva. Miután törlesztjük az ezután esedékes külföldi adósságainkat (itt kez­dődik a gazdasági egyensúly!), csak sze­rényebb kiadásokra futja. Van ugyan erőnk arra. hogy tovább építsük Paksot, a metrót, befejezzük az Operaház felújí­tását, tető alá kerüljön a 70—74 ezer la­kás, sőt — amint pénzügyminiszterünk egyik nyilatkozatából kiderül —, még ar­ra is lehetőség nyílik, hogy egyes dolgozó rétegek, mindenekelőtt a pedagógusok fi­zetésemelését előkészítsük. Arra azonban már nincs erőnk, hogy az aktív keresők és nyugdíjasok milliói életszínvonalát emelhessük. Egyelőre csak az év első öt hónapjában nőtt 4 százalékkal az ipari termelés: az elmúlt esztendőkben alig emelkedett, s ennek megfelelően alakult nemzeti jöve­delmünk évenkénti összege is Tartósabb növekedésre, megalapozottabb dinamiz­musra van szükség. Arra, hogy ne kelljen úgy számolgatnunk, mint ahogy az országgyűlés ipari bizott­ságának legutóbbi ülésén történt: igaz, hogy ennyivel nőtt az ipar termelése, de ... az idén 4 munkanappal kevesebb kell beérnünk, mint 1983-ban, és a 4- gyel kevesebb munkanapból hármat a második félévben kell „lenyelnünk”. Vagy­is, ha nem igyekszünk, nem 4 százalékos, hanem jóval szerényebb ipari termelésnö­vekedésre számíthatunk. A tartósabb gazdasági növekedés, a megalapozott dinamizmus eléré­sének útját-módját a párt kidol­gozta. A célok, a tennivalók világosak. Ezért — immár az 1985 tavaszára össze­hívandó XIII. pártkongresszusra ké­szülve — azzal a tudattal dolgozhatunk, hogy a mi pártunk helyzetelemzéseit, or­szágépítő programját az élet kritikája igazolta, az élet volt a valóságfedezete. Ezért bízhattunk és bízhatunk ezután is benne. Emelkedik a 3 évre lekötött betétek kamata A pénzügyminiszter július 1-vel módosította a 3 évre lekötött betétek kamatát. Ezeknél a kamatláb a jelen­legi évi 7 százalékról 8 szá­zalékra nőtt. A módosítás visszamenőleges hatályú; a korábban elhelyezett beté­tekre is az új, megemelt ka­matláb érvényes. A lejárat előtti betét felvétele esetén kamat nem jár. Az intézkedéssel össz­hangban emelkedik a hosz- szabb lejáratú, takarékossá­got szolgáló takaréklevél­betétek kamata is: — Egy évet meghaladó be­tételhelyezés esetén a kamat az eddigi évi 3 százalék he­lyett 4 százalék lesz. — A két év után felvett betétek kamata változatlanul évi 6,5 százalék marad. — A három év után fel­vett betétek az évi 7 száza­lék helyett 8 százalékkal, — az öt év után felvett betétek 8 százalék helyett évi 8.5 százalékkal, — a 6 év után felvett be­tétek a jelenlegi 8 százalék helyett évi 9 százalékkal ka­matoznak. A takaréklevél-betétek ka­matemelése is visszamenőle­ges hatályú. A magasabb ka­matokat a már meglévő ta­karéklevél-betétekre is el­számolják. A takaréklevél-betétekre változatlanul 5 ezer, 10 ezer, 20 ezer és 50 ezer forintos összeget lehet elhelyezni. A takaréklevélből a részössze­get a nagyobb címletű beté­tek kisebb címletűekre való felváltásával, s egy-egy ala­csonyabb címletű betét meg­szüntetésével lehet felvenni. A továbbra is betétben ma­radó összegek változatlanul az eredeti váltás napjától ka­matoznak. MAI SZÁMUNKBAN Vértes Kupa Tudósítás a 7. oldalon Úttörők országos rádió iránymérő bajnoksága 8. oldal Tanácsülés Tatán Megalapozott határozatok Kevés a hozzászóló Hoavan valósul meg ?.* ----- a tanacs nép­k épviselete Tatán? — erre a kérdésre kerestek választ csütörtökön a tóparti város tanácsülésén. A négy évvel ezelőtt tör­tént általános választások után lényegesen megváltozott a testület összetétele. 62 ta­nácstagból 29-et újraválasz­tottak. Érdekesség, 19-en rendelkeznek középfokú, 29- en felsőfokú végzettséggel. Éves munkaterv szerint dol­goznak, a témákat széles körű közvéleménykutatás alapján jelölik ki. A tanácstagok munkája nagyrészt attól függ, hogy milyen minőségű információt kapnak. A hagyományos írá­sos tájékoztatók mellett gyak­ran kapnak ismereteket pél­dául a tanácstagi klubban is. Évről évre mind többen vesznek részt, a testületi üléseken Míg 1981-ben 59,3 százalékos, addig tavaly 88 százalékos volt a részvétel. Viszont a véleménynyilvá­nítás korántsem tükröz ilyen kedvező képet. ’81-ben a ta­nácstagok 29,8 százaléka, ’83- ban viszont csak 16 százalé­ka mondta el személyes, vagy az általa képviselt kö­zösség véleményét. A tanács­üléseken elhangzott inter­pellációk száma 24 volt a választás óta eltelt időben. A nyilvános tanácsülések­re azokat külön meghívják, akiket a téma közelebbről érint. A körzeti pártszerve­zetek titkárai állandóan je­len vannak. Megalapozottak a hatá­rozatok és jól szolgálják a társadalompolitikai célkitű­zések megvalósítását. Fnvro inkább érvény­gYre re jut az a tö­rekvés, hogy a testület csak indokolt esetben hozzon ha­tározatot. (A választások óta 111 határozat született.) A döntések előkészítésében fontos szerepet kapnak a nem tanácsi szervek is. Importot pótolhatna a lóbab A takarmánygazdálkodás tártalékai megyénkben Vita az MTESZ-ülésen A mrzógazdasáRi ágazat jövedelmezőségét döntő mértékben befolyásolja az állatállománnyal (eletetett takarmányok költsége. |Az importfehérjék felhasz­nálását is figyelembe véve ez az összeg megyénk me­zőgazdasági nagyüzemeiben a múlt évben 2,2 milliárd forintot tett ki. Mindezeket szem előtt tartva vitatta meg a takarmánygazdálkodásban rejlő tartalékok fel­tárásának lehetőségeit, különös tekintettel a növényi fehérjék hatékonyabb hasznosítására az MTESZ me­gyei szervezetének végrehajtó bizotsága az egyesüle­ti titkárokkal közösen péntek délután tartott értekez­letén. Komárom megye takar­mánygazdálkodásáról Vései Árpád, a MAE elnöke, a megyei tanács osztályveze­tője tájékoztatta a testüle­tet. Megyénk szántóterületé­nek 42 százalékán szemes takarmány, 21 százalékán szálas takarmány terem. Ez a terület mintegy 85 400 számosállatot tart el és ezen kívül évi 95 000— 100 000 (tonna szemesta- karmány-értékesítést is le­hetővé tesz. Mivel az állat- állomány döntő többsége sertés és baromfi, az abrak- takarinány-felhasználás te­kintélyes mennyiség. Mint mondotta — a tápokhoz szükséges import takar­mányfehérjék mérséklése a hüvelyes szemes takar­mányok vetésterületének növelésével volna elérhető. Valamivel nagyobb terü­leten lehetne termelni a borsót és a megye adottsá­gait figyelembe véve, a ló­bab hasznosítása lenne in­dokolt. Ennek a növénynek a beillesztése a vetésszerke­zetbe, nem okozna gondot, mert vetése megelőzi a napraforgóét és a kukoricá­ét, betakarítása pedig a ka­lászosokat követi. Ily mó­don a gabonatermesztés gépsorát jól kihasználhat­nák a gazdaságok. A lóbab nitrogénmegkö­tő képessége a talaj táp­anyagtartalmát is gazdagí­taná: 8—10 százalékkal nö­velné az utána következő gabona hozamát. Egy bizo­nyos kockázattal azonban ennek a növénynek a ter­mesztése is együttjár. A szarvasmarha- és juh­tenyésztés tömegtakar­mány-bázisát Komárom megyében a lucerna, a siló- kukorica és a gyepterület adja. Az időjárástól függő­en a lucerna termése 4.5— 6,4 tonna'hektár, a silóku­koricáé 19.7—23,1 tonna' hektár közötti, vagyis meg­lehetősen alacsony, ami egyben azt is jelenti, hogy drágán termeljük. Tekintettel arra, hogy az abrakhüvelyesek terület- növelése elsősorban a főve­tésű silókukorica rovására képzelhető el, ezért a siló- kukorica hozamának az emelése, a másodvetésre al­kalmas területek fokozott kihasználása, valamint a melléktermekek — a kuko­ricaszár, a répafej, ? répa­szelet stb. — hasznosítása fontos feladat. A tápérték megóvása érdekében na­gyobb gondot kell fordítani ezek betakarítására; a mun­ka szervezettségére, szaksze­rűségére. Megyénkben a termőké­pes gyepterület csak 26 080 hektár, s erre is inkább az extenziv gazdálkodás, az alacsony tápanyagszint és a gyenge termésátlag a jel­lemző. Ezeknek a területek­nek a hozama megfelelő műtrágyázás után észreve­hetően javulna. A vitában szóba került a melléktermékekkel való kö­vetkezetesebb gazdálko­dás, amelynek a technoló­giája ma már kidolgozott. Széles körű alkalmazását azonban a technikai felsze­reltség hiánya gátolja. Arra kell törekedni — javasolta a testület —, hogy a meg­termelt növények minden része hasznosuljon, ott és olyan formában. ahol és ahogyan a leggazdaságo­sabb. Szandi Ann*

Next

/
Oldalképek
Tartalom