Dolgozók Lapja, 1984. június (39. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

MEGYÉNK MÚLTJÁBÓL Eljut tanyára is a könyv „Bíró úrnak éves fizetésére 300 Ft-t” Gyakran találkozunk a Dolgozók Lapjában a „Tanácsok fóruma” rovatban beszámolókkal, hogy egy-egy város, vagy község hogyan tervezi meg éves költségvetését és hogyan számol be az év végén az elért eredményekről. Mindenki számára érdekes ol­vasmány, hogy miként is gazdálkodtak a város, vagy község vezetői a rendelkezésre álló pénzzel, hogyan biztosították, hogy lehetőleg minden fontos feladatra jusson elegendő forint. Nézzük meg most, hogyan nézett ki Esztergom város éves „zárszámadása” 200 évvel ezelőtt. A forrás, amelyet fel­ütöttünk, magyarra fordítva az alábbi címet viseli: „Esz­tergom szabad királyi város eredeti számadásai házi pénztáráról az 1783/84-es katonai évben”. A Kor gya­korlatának megfelelően, a katonai beszállásolás szem­pontjai adták meg a szám­adási év kezdetet; itt 1783. november l-'től 1784. október 31-ig vették figyelembe a bevéte­leket és kiadásokat. Az ál­lami adókivetés gyakorlatá­hoz igazodtak, ami abból indult ki, hogy így lehet két különböző félévet lét­rehozni: az első félévben fűtést és világítást is kell biztosítani a falvakba és városokba beszállásolt kato­náknak, a másodikban csak élelmet. A magyar városok nem készítettek költségve­tést, mivel bevételeik és ki­adásaik is aránytalanul vál­tozhattak. De számadást kellett készítenie a pénzügyi gazdálkodásért felelős ka­marásnak, egyrészt a váro­si tanácsnak, a választott polgároknak kellett „szá­mot adnia”, másrészt a fel­sőbb pénzügyi szerveknek. 1784. október 31-én Szilva Mihály városi kamarás 20 392 forint bevételről és 18 877 forint kiadásról ké­szítette el számadását. A maradvány tekintélyes sum­mát tett ki, de volt egy kis hibája; az évet majdnem 3000 forintos maradvánnyal kezdhette, amit csak az év folyamán felvett kölcsönök összege haladt meg. Így köl­csönzött a város 200 forintot 5 százaléka kamatra Má­ria Terézia híres táborno­kától, Török Andrástól. Tö­rök András ekkor már nyugdíjasként élt a mai Bottyán kollégium helyén álló palotájában. Még két­ezer forintos kölcsönre volt szükség, hogy a 6000 forint­ra rúgó adósságait és ezek kamatait pénzügyi csőd nél­kül átvészelje a város. A városi sörfőzde árendá- ja, éves bérleti díja 1308 forint volt, ezer forintnál többre rúgott a téglaégető kemence használatának a bére. Igen jelentős volt a város lakosaira háztulajdo­nuk, földjeik, szőlőik, álla­taik, de iparűzésük, keres­kedésük alapján is kivetett „házi adó”. A házi adó mel­lett nagyjából azonos adó­kulcs szerint kellett fizet­nie a lakosságnak a hadse­reg fenntartására kivetett „haiti adót”, de ez közvetle­nül Budára került. A városi polgárjogot elnyert szemé­lyek összesen 256 forintot fizettek. Itt akinek az apja is városi polgár volt, keve­sebbel úszta meg, mint a máshonnan érkezettek. Mind a 24 új polgár köteles volt ezen felül egy-egy bőrved­ret is ' vásárolni — a város tűzvédelme számára. Ha­sonlóképpen taxát kellett fi­zetni a házak, földek, ré­tek, szőlők eladásakor is. 33 rovatra osztották a bevéte­leket. Csak néhányat emlí­tünk meg, mint a piaci vá­sárpénzt a két kőbányából bejövő hasznot. Jelentős és nagy tétel volt a város saját gazdaságának haszna, illetve a bérbe adott városi földek, legelők bértételei. S hogy mi mindenből volt még be­vétele a -városnak, jól mu­tatja, hogy a városi dob használatáért, amelyeket az árveréseknél használtak, 5 forintot szedett be a kama­rás. A 33. tétel pedig a „különféle" bevételek gyűj­teménye volt, köztük példá­ul az, hogy a tátiak a vá­ros kompjának használatá­ért, hogy pontosak legyünk. 32 forint 61 egész 2.3 dénárt fizettek. A kiadások legnagyobb tétele, több mint egyharma- da a már említett kölcsön- yisszafizetések voltak. Majd­nem harmadot tettek ki a ^fizetések is. Különböző cí­meken 88 embert fizetett a város, persze a fizetések na­gyon különbözőek voltak. A legnagyobb éves fizetést Hersich János bíró úr húz­ta. 300 forintot. A szenáto­rok, akik szintén tagjai vol­tak az ekkor tíztagú tanács­nak. évi 150 forintot kap­tak. A város plébánosa 200 forintot kapott, ehhez jött 12 forint ajándék és szen­telt olajra 4 forint 30 dé­nár. Pudelko József orvos évi 150 forintja mellé még 25 forint iárt a városi ..kór­ház”. a szeeénvház betűéi­nek Gondozásáért. A bába évi 80 forintot. A mai általános iskolának megfelelő „nemzeti oskola" (persze csak három osztálya volt), főtanítója 150 forin­tot. társa 100 forintot kapott. A rend fenntartása nem lehetett kis feladat, a város ajtónállója mellett kilenc hajdú „drabant" állt a vá­ros szolgálatában, évi 37 fo­rint 50 dénárért. A város éjszakai csendjére, nyugal­mára és arra. hogy éjjelen­te nehogy tűz támadjon, négy éjjeliőr vigyázott. A város gazdaságában kilenc állandó béres volt. az ő évi bérük 38 forint volt. A rend fenntartását szol­gálta a városi börtön, s an­nak börtönőrei évi 57 fo­rintért, s a hóhér, aki 30 forintot kapott. A kiadásokat 31 rovatra osztották. Megtaláljuk közte a napidíjakat, egy tételben a tanács urakét, akik több alkalommal vettek részt a Vízivárosban levő megvehá- zán tartott megvegyűlés“- ken. Egyébként a városi ké­mények ellenőrzéséért mni 40 dénárt, a téglavetőnél dobozó napszámosok fel- firrvntptéórf- nani 50 dinárt, fél forintot fizettek. A nem­rég elkészült, a városháza épületében lévő gimnázium reparálására 2 forint 2 dé­nárt, a nemzeti oskolára 36 forintot költöttek. A város utcáinak karbantartása 300 forintba került. A bérbe adott sörfőzőt, üzleteket is a város javíttatta, s ekkor épült a mai bíróság helyén újjá a „Fekete Sas" ven­dégfogadó. Utolsóként itt is a „rend­kívüli" kiadások következ­nek. Rendkívüli kiadás volt még 1708-ban megállapí­tott királyi census — 180 fo­rint, de nagyrészt olyan kiadásokat találunk itt, amit egy mai pénzügyes bizony valamelyik másik rovatba helyezne el. Ilyen az árva­gyám fizetése és az újra felbukkanó napidíjak soka­sága: a 3000 forintos hadi adó Budára szállításáért, a hegymesternek a Szent Or­bán napi és Szent Lőrinc napi vásárokon a borárulás felügyeletéért. De a rendkí­vüli kiadások többi része már a mindennapok gond- iairól. problémáiról beszél. Itt számolják el az árva pverekek neveltetésére for­dított összeget az ismeret­len halottak eltemetését is. Láttuk, hogy. mire költött kétszáz évvel ezelőtt a vá­ros. De hogy teljesebb le­gyen a kép — egy-kétárat is fel kell sorolni. 1000 tégla 6 Ft 60 dénár, egy pozsonyi mérő gabona (62 liter) 80 dénár, a zab 40 dénár, egv ló 30 forint, egy ökör 20 fo­rint volt ebben az időben. Végigtekintve a számokon látható, hogy saját igazga­tását és szűk egészségügyi, oktatási, vallási és némi kulturális (hiszen a temp­lomban zenészeket is fizet­tek). feladatokat tudott el­látni a város. Évről évre kölcsönfelvételekkel tartot­ta egvensúlvba gazdaságát, mérlegét. Jobb években —. de az 1780-as évek nem voltak ilvenek —, pedig a város kölcsönzött pénzt. Na­gyobb beruházásokra ritkán szánta rá magát, hiszen a városháza emeletfelhúzása 177? '83-ban hosszú évekre adósságra kényszerítette. Ortutay András Bibliobusz esztendőket élnek könyvtáraink az utób­bi években, s ez vonatkozik mind a könyvtárépítésekre, mind a könyvtári ál­lományok gyarapítására Időnként hírt adunk mozgó­könyvtárakról, de ezeket általában már leselejtezett, tömegközlekedésre alkalmatlan járművek felújításával alakították ki. • Szűk A közelmúltban Cegléden átadták a Csepel Autó­gyár és az IKARUS székesfehérvári gyáregységének gyártmányfejlesztési programja keretében az eleve e célra tervezett mozgókönyvtárat. Az új jármű olda­lai zártak, a természetes fényt hátulról és a tetőről kapja. Egyetlen ajtaja elől nyílik. Hűtőszekrény és mellékhelyiség is található (ez utóbbi olyan, mint ami_ lyent a repülőgépen vehet igénybe az utas). A busz tengelyével párhuzamos polcokon mintegy 3500 kötet könyv helyezhető el, s így egy kisebb falusi könyv­tár állományának megfelelő mennyiségből válogathat­nak, s itt minden korosztály és érdeklődési körű ol­vasó megtalálhatja a neki tetsző és szükséges olvas- ~mányt. Tápraktárában további 4000 kötet áll rendel­kezésre az. állomány felfrissítésére. Évi 100 ezer Ft biztosítja a gyarapítást. Jó propagandával indították útjára a bibliobuszt, hiszen mind a hét megállóhoz külön-külön könyv­jelzőt, szórólapot készítettek, a mozgókönyvtárat nép­szerűsíti az e célra készített tapadócímke, s Cegléd térképein is feltüntették a megállóhelyeket, amelyet a forgalom érdekében egy-egy közintézmény közelében jelöltek ki. forint értékű bibliobusz az Orszá­gos Közművelődési Tanács anyagi fedezetéből, s a Pest megyei Tanács jelentős támogatásával készült el. Bár tudjuk, hogy a mozgókönyvtár lehetőségei behatároltak, mégis tény, hogy a jövőben sok ellátatlan helyre juttatja el a könyvet, kiegészítve Cegléd könyvtári hálózatát. — H — A 2 millió Összeállította; Kádár Péter (had)apró(d) jelölt ELSŐ FEJEZET: TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÄS A hangyák szorgalmasak és szervezettek. Társadalmi rendszerüket gondosan felépítették. Bátrak és kitartóak. Mindezt már a régi görögök is tudták. (Akik egyéb­ként mindent tudtak.) A hangyák, főleg szorgalmuk miatt, melyet az ember nagy erénynek tart, megbecsülést élveztek a földön. Ember és hangya történelmi korokon át hathatósan valósította meg a békés egymás mellett élést. Ember nem vágyott a hangya, hangya az ember lakásá­ra. Ehelyett sokáig inkább maguk között háborúzott mind­két faj. Boldog idők voltak. MÁSODIK FEJEZET: A HÁBORÜ KITÖRÉSE Vitatlan tény, hogy az agresszor a hangyák népe volt. Ezzel minden ember egyetért. Egy nedves napon — ez nem lehet ok — vad hangya­hordák rohamozták meg hadüzenet nélkül a békés városi lakótelepek otthonait, azt a hatást keltve, mintha nem len­ne elegendő számukra a korábbi élettér. Az agresszorok elitcsapatát a fáraóhangyák képezték. Váratlan megjelenésük félelmet és elkeseredést váltott ki az emberekből. HARMADIK FEJEZET: HANGYASTRATÉGIA Azonnal látszott, hogy a hangyák totális háborút indí­tottak. Nem annyira erős rágószervükben, mint inkább ir­datlan tömegükben bízva, egyszerre rohamoztak minden fronton, a tizedik emeleten éppúgy, mint a földszinten. Az elkeseredést rövid idő múlva felháborodás és jogos gyűlölet váltotta fel a betolakodókkal szemben. Széles arc­vonalon kezdődött a honvédő harc. NEGYEDIK FEJEZET: HARC A HÄTORSZÄGBAN A lakók azonnal és gyors segítséget kértek a nagyhatal­maktól. De maguk sem maradtak tétlenek. A megszállt területen megkezdődtek a partizánakciók. Első fegyver az ajtó- és ablaknyílások reseinek gondos eltömítése volt. A DOLOOZÓK később használt tömegpusztító eszközökhöz képest ez kö­rülbelül a kőbaltának felelt meg. Hathatós eredményt nem hozhatott. A házgyári lakásokat ugyanis ismeretlen oknál fogva eleve repedésekkel építik. Ezek a falrepedések most megannyi hadiutat jelentettek a betolakodók számára. A lakók sorsát ebben az időben a semleges megfigye­lők borúlátóan ítélték meg. ÖTÖDIK FEJEZET: VEGYI FEGYVEREK BEVETÉSE A hangyák minden szemmel látható tiltakozása ellené­re, megjelentek a hadszíntéren a vegyi fegyverek. Felhasz­nálásukra vonatkozóan a két hadviselő fél között nem vol­tak kötelező érvényű megállapodások. A lépés tehát jogos volt. A Hypó-vai kezdődött. Amelyik hangyára rácsöppent, azonnal kifehéredett és elpusztult. De egy elesett helyébe ez­ren álltak. Az ABC-nek és háztartási boltnak nevezett hadianyag­raktárakból vételezett pusztító gázok, porok és kenőcsök lassították a támadás lendületét. Az a hírhedt jelmondat, hogy „mire a tetők beáznak átrágjuk magunkat minden la­kónegyeden” régen elvesztette realitását. HATODIK FEJEZET: ÁLLÓHÁBORÚ A hódítóknak azonban méa voltak tartalékaik Straté­giájuk megváltozott. Frontális támadás helyett, keskeny csí­kokban, a legváratlanabb helyeken törtek be. Meglepetés erejével hatott például a radiátor csövei mellett indított összehangolt roham. A hangyák a nagy veszteségeken okul­va előnyben részesítették az éjszakai támadásokat. A ve­gyi fegyverekkel védett terepet messze elkerülték. A harc váltakozó sikerrel folyt. Egyik fél sem volt képes döntő fölényt kiharcolni. Ezt a szakaszt tehát joggal nevezhetjük állóháborúnak. HETEDIK FEJEZET: A FORDULAT A téli időszakban hallgatólagos megegyezéssel szünetelt a harc. De tavasszal, mielőtt még lehullott az első aranyat érő májusi eső, újból kezdődött a csatározás. A lakók ismételt segélykérésére végre összeültek a nagy­hatalmak: az IKÁVÉ, a féregirtó és a KÖJÁL képviselőit. A konferencián az IKÁVÉ nehezményezte, hogy az anyagi terheket egyedül kell majd viselnie, de nem emelt vétót. Megalakult a szövetségesek antihangya frontja. NYOLCADIK FEJEZET: FELTÉTELEK A nagyhatalmak nem adták segítségüket feltétel nélkül. A KÖJÁL kikötötte, hogy minden lakó köteles várként vé­delmezett otthonát meghatározott időre a féregirtó egysé­gek rendelkezésére bocsátani, ellenvetés, és huzavona nél­kül. Az IKÁVÉ meghatározta az anyagi alapok felhaszná­lásának ütemét. Felhívta a figyelmet arra, hogy gazdasági erejét meghaladja a háború kiterjesztése az összes megszállt területre. A féregirtó csak úgy garantálta a győzelmet, ha árát ő szabja meg. A többi hadviselő félnek, beleértve a lakókat is, semmiféle felszólamlása nem lehetett az alkalmazott módszerekkel és azok mellékhatásaival szemben. KILENCEDIK FEJEZET: A PILLANATNYI HADIHELYZET (Érkezett a főhadiszállásról, melyet stílszerűen STIL szö­vetkezetnek neveztek el. A hadijelentés adatainak helyessé­gét igazolta a törzs, nagyhatalmak képviselőiből álló vezér­kara is.) „Jelenleg a tatabányai front több szakaszán működnek csapásosztó magasabbegységeink. A Kertvárosnak és az Új­városnak nevezett frontszakaszon, ezen belül a Vitális úti és Ifjúmunkás úti katlanban folyik á körülhatárolt, bekerített hangyaegységek teljes megsemmisítése. Mivel a hangyák nem fejlesztették ki időben légierejüket, az utánpótlási- és menekülési vonalakat sikerült biztonságosan elzárni. Halál a betolakodókra!” TIZEDIK FEJEZET: CÄFOLAT Némely, nem eléggé tájékozott haditörténész és a ho'sz, szú hárcitól elcsüggedt lakó olyan véleményeket hangoztat, hogy a győzelem csak az újabb, nagyszabású esőkig tart. Ezek a téves és elszigetelt nézetek el kell hogy vesszenek az ünneplés kórusában, mert... *• A Kiadó megjegyzése: Kádár Péter (had) apró(d) jelölt kézirata itt félbeszakad. A jelentős hadászati szaktanul­mány többi részét (s valószínűleg a szerzőt is) megették a hangyák. LAPJA 1984. június 16., szombat

Next

/
Oldalképek
Tartalom