Dolgozók Lapja, 1984. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-08 / 57. szám

1984. március 8., esBtSrtBk DOLGOZÓK LAPJA 5 Visszhang Mentsük meg az Oreg-tavat! Végigolvasva a február 24 —25—2(i-án megjelent, Mi lesz veled öreg-tó? című cikksorozatot, az emberben felmerül a kérdés: hát még mindig itt tartunk? Tárgya­lásokat, konzultációkat tar­tunk, határozati javaslatokat (majd ellen ja vasiatokat) ké­szítünk akkor is, amikor a katasztrófahelyzet közvetlen közelről fenyeget? Gondolom az alapvető baj az, hogy sokan — és köztük a felelős, vezető beosztású emberek — nem hajlandók felfogni, és teljes mélységé­ben megérteni bizonyos ter­mészeti folyamatok megállít- hatatlanságát. Az öreg-tó esetében ma már megenged­hetetlen, hogy különféle tár­gyalások, viták útvesztőjé­ben toporogva szemléljük végső pusztulását. Érthetet­len, hogy a KÖJÁL, az Or­szágos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal miért nem tud érvényt szerezni döntéseinek, holott mai, sú­lyosan veszélyeztetett bioló­giai világunk megmentésé­ben egyre nagyobb hatalom­mal kellene rendelkeznie. Egy szabóműhely, egy bu­tik létesítéséhez KÖJÁL-en- gedély kell, ennek hiányában nem lehet azt megvalósítani. Ha valaki mégis, megpróbál­ja, súlyos bírságot fizet és a hatóság bezárja a helyiséget. Egy város, sőt egy megye ékszerét, az öreg-tavat nem tudja megvédeni? Ezt min­den tiltás ellenére lehet pusztítani? Ugyanígy a ter­mészetvédelmi hivatal hatá­rozott tiltakozása is csak írott betű, mint volt az esztramosi barlangok pusztí­tásánál. amely pedig a tv- riport kapcsán országszerte nagy port vert fel? Egv le­tépett virágért, csapdával megfogott állatért — nagyon helyesen — tízezres nagyság- rendű büntetéseket szab ki, ugyanakkor egy tó pusztítá­sát nem tudja megakadá­lyozni? Természetes, hogy az érin­tett haltenyésztő vállalat fél­ti a nyereségét. Feltétlen meg kell találni a, módját, hogy más forrásból pótolhas­sa az őt ért veszteséget. Tel­jesen erkölcstelennek tarta­nám azonban azt, ha a saját hasznát a tó elpusztításával, a természet károsításával, a város, az emberek rovására akarná mindenáron biztosíta­ni. Ezt — ha szükséges, a törvény hatalmával is — meg kell akadályozni! Ahogyan azt a cikksoro­zatban olvashattuk, a beru­házásokat értékrend szerint kell sorolni, ha a rendelke­zésre álló anyagi lehetőségek erősen korlátozottak. Itt kel­lene valóban felelősen, a do­log súlyát teljesen átérezve dönteni! Egy gyár, egy szín­ház, egy lakótelep építésé­nek elhalasztása vagy kés­leltetése nagyon kellemetlen, sokszor igen jelentős káros következményekkel jár. Mindennek ellenére egy be­ruházás pótolható, a kelle­metlen következmények el­múlnak. Egy élővíz, egy bio­lógiai komplex együttes pusz­tulásának megakadályozása viszont nem halogatható anélkül, hogy he vennénk tu­domásul: visszavonhatatla­nul és kárpótolhatatlanul ma­gunk okoztuk annak halálát. A természeti folyamatnak nem mondhatjuk: „Várj, majd 3 év 'múlva számodra is lesz anyagi fedezetem, ad­dig bírd ki!” Ha egy ház ki­gyullad, a tűzoltók nem tö­rődhetnek azzal, hogy eset­leg a szomszéd melegházát összetörik, érzékeny anyagi veszteséget okozva ezzel. Életmentésről van szó! A mi esetünkben is ezt kell szem előtt tartani, hi­szen itt is „élet” forog vég­veszélyben. Az Öreg-tó élete! Szomor Iván gépészmérnök, Tatabánya NYUGDÍMSTALALKOZO Az Oroszlányi Szénbányák szakszervezeti bizottságához tartozó nyugdíjas-alapszerve- zetek bizalmijai, vezetőségi tagjai jöttek cl régi kollektívájukhoz látogatóba. A vendé­gek bányajáráson voltak a Má/ckushegyi Bányaüzemben. Ismerkedtek az ott folyó munkával, az új, korszerű, modern berendezésekkel. Ezt követően fehér asz­tal mellett kötetlen eszmecserét folytattak a vállalat vezérigazgatójával, a politikai, társadalmi szervek vezetőivel. Képünkön Varga Albert vezérigazgató üdvözli a ven­dégeket Fotó: Rimár Tibor Az első aimásfüzifoi borverseny Bensőséges hangulatban kezdődött március 2- án, délután az almástüzitői timföldgyár. > a köz­ségi tanács vb és a Hazafias Népfront kertbarát­köre közös rendezésében az első almásfüzitői bor­verseny. A 39 résztvevő — zömmel ipari munkások — szakmái felkészültségét jelzi, ho^y a benevezett 49 fehér bor, 6 vörös bor és 5 gyümölcsbor 8 arany-, 10 ezüst- és 11 bronzérmet ért el az I. borvilágversenyen, 1973-ban, Budapesten beveze­tett bírálati módszerek szerint. A díjazott borok ,,gazdái” értékes jutalmakat vehettek át, a résztvevők oklevelet kaptak. A szervező bizottság és a résztvevők elhatároz­ták, hogy az elkövetkezendő években is megren­dezik a borversenyt, melynek eredményeit egy díszes kivitelű „vándornaplóban” rögzítik. A vándornaplót a legeredményesebb résztvevő őriz­heti a következő versenyig. Fekete Jánosné Heine és Petőfi — németül A Vasért igazsaga Szerkesszünk , együtt! rova- tunkoan február iG-án Arie- szaíiitás? címmel azon dilemmá- zoít egyik olvasónk, hogyan ,ke- ruüiei lökbe a Vasért tatai üzie- teben kedvezményesen is a WeeKend-kalylia. mint a Zent­rum Áruházban? A nagy különb­ségén felháborodva, a pontos árra már oda sem figyelt, a té­vesen hallott összegeket veteae papírra. Mi pedig — szavahihető­nek ismervén a saját nevében étidig soha nem panaszkodó ol­vasót — nem ellenőriztük. Így látott napvilágot a vállalat hi­telét rontó, felületes benyomá­sokból született levél, a valóság­nak nem megfelelő számadatok­kal. A Vasért Vállalat tatai telepé­nek igazgatója . bebizonyította, hogy a Weekend-kályha enged­mény nélküli fogyasztói ára egységesen 1630 forint. A feb­ruár 1-től március 31-ig tartó akció alatt árusítják 30 százalé­kos engedménnyel, 1183 forintért. A boltT kirakatában február 1. óta, a reklámnak megfelelően ezek az árak láthatók a Wee- kend-kályhán. a vevő most is az utóbbi, 30 százalékkal csökken­tett összeget fizeti az I. osztályú / áruért. Levélírónk a Centrum Áru­házban még olcsóbban. 1110 fo­rintért jutott hozzá ugyanahhoz a kályhához. Mint megtudtuk, az áruház a Skálától szerzett be 10 darabot, ezen a már mérsékelt áron — s továbbadta a kapott kedvezménnyel. De csak ezt a tizet. A többit már most teljes á^*on, 1690 forintért árusítja, mint ahogyan az akció lejárta u+án fi Vasért tatai boltja is újra ugyanezen az eredeti áron for­galmazza. leazat kell adnunk a vizsgálati válasznak abban is. hogy a pa­ri l elévül írója helyesebben tette vo’na, ha hclvben tisztázza ké- felvét. Az önkiszolgáló bolti rer d S7 e** sajátossága, hogy az p’adők hagyják, hadd válogasson. f-^?r<r^non a vevő ke^vér«;, ak­kor tájévoz*t>tiák. segítik, ha azt Iz'nyli. Szólhatott vo’na a p.ana- s~o<! a bolt vezető^^k, v^ry é—^evetek tehetett, volna a köz­vetlen szoms^^d^nn lévő Vasért- te’^o igazgatójánál. Várjuk írását! Köszönjük Kadlecsik De­zső, a tatai földhivatal ve­zetője ajánlatát. Lapunk, ezen belül Szerkesszünk együtt! rovatunk egyik kulcs­feladatának tartja az olva­sók tájékoztatását. Rendsze­resen közlüpk társadalombiz­tosítási, államigazgatási, jogi tanácsokat, a Legfelsőbb Bí­róságig eljutott esetekből le­szűrt tanulságokat. Szívesen fogadjuk olvasó­ink nevében is a földhaszná­latról, földvédelemről és a mindenkit érintő ingatlanfor­galommal kapcsolatos ható­sági eljárásokról, szabályok­ról szóló ismertetését. Ami a közlés feltételeit illeti, bár szerényen, de még mi hono­ráljuk a szerző munkáját aki az állampolgárok eliga­zodását segíti, a szó szoros értelmében a köz érdekét Szolgálja. Rendhagyó irodalomórára került sor február 29_én dél­után fél ötkor az Árpád Gim­názium klubszobájában. Nem­csak a helyszín és az idő­pont tért el a megszokottól, hanem az előadó személye is. Tanár helyett ugyanis ezútFal színészek álltak a hallgatóság előtt, s ami legkülönösebb, német nyelven beszéltek Heinrich Heine és Petőfi Sán­dor költészetéről. A Budapes­ti Gyermekszínház három tagja, Ujlaky Károly, Pecz_ kay Endre és Sárosi Gábor a legismertebb és a költői pá­lya szempontjából' legmegha­tározóbb versekkel, illetve fordításokkal illusztrálta az előadást. A körülbelül félórás műsor nagyon tetszett, jó volt gyönyörködni a színészek művészi előadásában, szép kiejtésében. Ez a kis összeállítás a Ma­gyarországi Németek Demok­ratikus Szövetsége kezdemé­nyezésére született, célja a hazánkban élő nemzetiségiek kulturális hagyományainak ápolása, a német nyelv mű­velése. A " nemzetiségieken kívül igen hasznos azonban az iskolákban, vagy nyelv- tanfolyamokon németül ta­nulók számára, hiszen megér­tése nem túl nehéz. Mint né­met szakos tanár és nyelv­tanfolyam-vezető azért is fontosnak tartom, hogy minél többen hallják, mert sajnos az új gimnáziumi tanköny­vek a német irodalommal egyáltalán nem foglalkoz­nak, a klasszikusok egy-két versét mindössze a függelék- rész tartalmazza, és bizony a nyelvvizsgák tematikája nem nélkülözi — jogosan — az irodalmat. Megfelelő előké­szítéssel nagyon sok élményt nyújt ez a műsor. — Iskolánkban — sajnála­tos szervezési hibák miatt — csak kevesen élvezhették a rendhagyó irodalomórát. Pe­dig úgy gondolom, egy olyan német nemzetiségiek lakta vidéken, mint Tatabánya és környéke, több figyelmet ér­demelne ez a kezdeménye­zés, hiszen a miikor jó, „ház­hoz szállítóható” és a hall­gatóság számára ingyenes. Eddig tízszer hangzott el az országban. Ha valamelyik is­kola. szakikör, társalgási klub. művelődési otthon, vagy egyéb szervezet látni, hallani szeretné, vegye fel a kapcso­latot Dránovits Istvánnal, a szekszárdi Babits Mihály Mű­velődési Központ népművelő­jével. Nem fogja megbánni. Tóthné dr. Bükki Edit Árpád Gimnázium Tatabánya ÜNNEP A nyergesú.jfalui nyugdíjasok Barátság-körében már kö­szöntötték a nőket. A nagy csokorból jut mindenkinek (Fotó: Szabó Szaniszló) Ajándék Üzemünkben csaknem két évtizede szokás az ünnepi megemlékezés. Az idén új színnel gazdagodott a rendez­vény. Benkő Péter színmű­vész József Attila Mama cí­mű versével nyitotta meg az ünnepséget. A szónoklatot Geiszler István üzemi .párt- titkár tartotta. A kitünteté­seket, jutalmakat Tóth István vezérigazgató adta át. A helyi iskolások néhány perces közreműködését Ben­kő Péter „rendhagyó” , fél­órás műsora követte. Ezúton is megköszönjük ,Benkő Péternek a remek, szórakoztató, nemes érzelme­ket és értelmet egyaránt gaz­dagító műsorát, amit ajándék­képpen, társadalmi munká­ban adott. Vendégünket .tájékoztattuk üzemünk munkájáról. Igen jó barátságban váltunk el tő­le. Megígérte, ha figyelembe tudjuk venni a szabad ide­jét, akkor jövőre is szívesen lejön nőnapi ünnepségünkre. Mert, mint mondta, messze­menően tiszteli azokat a fizi­kai munkát végző bányász­asszonyokat ,— akikkel most is találkozott —, akik oda­haza, mint háziasszonyok is derekasan helytállnak. Talán az országban is kevés ilyen jellegű társadalmi mun­kát vállaló, önzetlen szín, művésszel találkoz-hatunk, ezért tartottam helyénvalónak az 1984. évi „rendhagyó” na­gyon kellemes nőnapi ünnep­ségünkről megyei lapunk ha­sábjain is szólni. Istvánfi Jánosné Dorogi Szénbányák Szállítási és Osztályozó Üzem Nőnapi paradoxon Az idő múlására sokféleképpen felfigyelhetünk. Pél­dául úgy, hogy újra itt van március 8-a, és ilyenkor so­kan automatikusan elindulnak, hogy több száz forintért megvásárolják azokat a 1 virágkölteményeket, amelyeket sa­ját lelkiismeretük megnyugtatására nyújtanak majd át leg­kedvesebb nőismerőseiknek. Mások beérik egy csokor hó­virággal, bár nagyobb mennyiségben ez -is jelentős kiadas­sál jár. A gazdasági és egyéb szervek vezetői cégérrel el­látott nőnapi jókívánságokat nyomtatnak fémtálcára, asz­talterítőre, a dinikusabbak konyharuhára. Minden férfi fegyelme a szebbik nem felé fordul. Sokak szerint hama­rosan ez a nap is piros betűssé válik, hiszen nemzetközi ünnep. Történelmi jelentőségére, Klara Zetkinre valameny- nyi köszöntőben kötelezően utalnak a munkahelyek al­kalmi szónokai. A statisztikai adatok mellett elhangzanak az évek óta ismert frázisok: Emelkedett a női vezetők szá­ma. (Tehát, változatlanul többségben vannak a férfiak.) A nők átlagkeresete egyre jobban megközelíti férfi dolgo­zóink fizetését. (Ezek szerint még most sem valósult meg az „egyenlő munkáért, egyenlő bért” elve.) Javítjuk a dol­gozó nők munkakörülményeit, szociális létesítményeket adunk át a jövőben. (Ebből ez következik, hogy évek óta szükség lenne ezekre, de mindig csak a jövőben lesznek megvalósíthatók.) Nemcsak az a szomorú, hogy az ilyen problémák még megoldatlanok, hanenj az is, hogy csak ezen a napon jut­nak eszünkbe. Ev közben mintha megfeledkeznénk az ilyen­kor tett ígéreteinkről, bár vannak kivételek. Mégis, ilyen­kor válik nyilvánvalóvá, hogy nálunk sincs igazi egyenjo­gúság. Sokak meggyőződése, hogy sose lesz, legfeljebb kö­zelítünk'hozzá. Az erősebb nem tagjai mind többször hangoztatják, hogy nekik kell kiharcolni egyenjogúságukat, mert férfi- napot nem tartanak. (Ro&sznyelvek szerint a tiltakozók nyitott kapukat döngetnek, mert a férfinap április elsején van, csak ezt még nem hagyta jóvá az ENSZ.) Komolyabb érv, hogy a nők meghatározott esetekben helyzeti előnyt élveznek. Első helyen a válóperek gyermekelhelyezési dön­téseire gondolnak a vitatkozók. A bírói gyakorlatban, egyenlő feltételek esetében valóban az anyára bízzák a kiskorúak nevelését, így sok apa válik 20; 40; 50 százalé­kos férfivá. Gyakoriak az apasági perek, melyekben a jog eszkö­zeivel próbálják megállapítani, hogy ki lehet az új élet el­indítója. Pedig gyakorlatilag a nők egyedül dönthetnek ma már abban, hogy vállalják-e a terhességet vagy adott eset­ben annak megszakítását. abqrtuszbizottság sem kér­dezi meg az apát, hogy ő is kívánja-e a műtétet. Nincs arra jogszabály, hogy egy férfi hova fordulhat, mit tehet,' ha meg akarja akadályozni saját magzatának abortálását. Ezekkel a példákkal is igazolni lehet, hogy valóban nincs, és nem is lehet teljes egyenjogúság a nemek között. Az emancipáció megítélése nézőpont kérdése. Ennek túl­zott feszegetése felesleges. Megoldására nincs biztos re­cept. Ha elfogadjuk, hogy minden ember önálló, gondolko­dásában szabad egyéniség, akkor tudnunk kell, hogy az ellentmondások feloldását csak önmagunktól várhatjuk. Ezért kellene nemcsak nőnapon, hanem az év többi nap­ján is kifejezésre juttatni embertársaink iránti tiszteletün­ket, szeretetünket. Embertársakat írtam, és ez nem vélet­len. Palásti Péter Tata .

Next

/
Oldalképek
Tartalom