Dolgozók Lapja, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-27 / 202. szám

|983. augusztus 2T, szombat DOLGOZÓK LAPJA Uj köntösben az egri „remete” otthona (Piktúra minden mennyiségben 2.) HELYREÁLLÍTOTTÁK A GÁRDONYI-HÁZAT Szinte már visszatérő társalgási, netán publicisz­tikai fordulat, hogy a kortársi képzőművészet első­ként formavilágában „eltávolodik” az egyidejű közön­ség „befogadói voltának” határaitól. E sorok írója, ha látja is ezt a „hézagot”, de aligha érez ellentmondást, netán szakadékot a korszerű képzőművészet és a kor­szerű igényű közönség (anti?) pólusai között. Így az­tán örömmel forgatja és ajánlja az érdeklődés figyel­mébe leginkább azokat az albumokat és könyveket, amelyek ezt a virtuális és sok esetben inkább gyaní­tott távolságot áthidalni hivatottak. Elsőként termé­szetesen a hazai és élő képzőművészekről szóló értel­mes és akár „népszerűsítő” kiadványokat. Az alábbi jegyzésben ilyenek találhatók. Legfőbb érdemük a világos betűvel szedett nekelőtt. ( A művekkel és művészek­kel való eleven találkozások, az egyéni tárlatok és kollek­tív bemutatók (ezek inkább dokumentatív, mint reprezen. :tatív katalógusai) mellett a recenzens ilyennek ítéli a jKépzőművészeti Kiadó Mai Magyar Művészet című soro- izatának apró kötetkéit, bár 'hiányérzetei vannak, egy-egy bemutatott ( „portréjának” megállapításaival egyet nem üninden esetben ért. A „mini- •elbumokban” a pályaívet fel. »rajzoló és elemző bevezető tatán a „főművek” jegyzéke (található, majd a „személyes (bibliográfia”, természetesen llképek fekete-fehérben és szí- inesben mindenekelőtt. Az ott- (bon tanulmányozható „házi. [múzeum” a művészre legki- rált jellemző alkotásainak j reprodukciói — az elengedhe- j teilen megismerés, majd a | remélt „befogadás” szükség­szerű feltételei. !' A népszerűsítő sorozat már Mílhagyta a. maga 75. „mini. [kötetét”, a régi formában i megjelentek utolsó állomásai i (Papp Oszkár, Boldizsár Ist­ván, Perez János, Mácsai Ist­ván, Gráber Margit, Kökas Ignác, Bényi László „portré- | ja”) után formát váltott: ; megnőtt és fűzött alakban folytatódik, és ez a változás a 1 reprodukciók minőségét és méreteit növelte szemmel lát. két jelző lehet, létük minde­hatóan. Ugyanígy a képek mennyiségét; a három újfor- ma kötet két szobrászt és egy festőt mutat be, mindhárman műfajuk kitűnő alkotói, a ta­nulmányok írói méltón állít, ják elégik a pályaképeket. Kunvári Lilla (1897) és Szandai Sándor (1903—1978) az e századi magyar plasztika két (megközelítően azonos idő­ben indult) „antipólusa”, hi­szen az előző a hazai és a leg­szabályosabb pályakezdés után Párizsban tanult, míg az utób. bi autodidakta, szobrászi tér­élményeit a paraszti faragá­sok naiv bájától nyerte még ifjúkorában, kezdetben pedig irodalmi ambíciókat dédelge­tett. De mindketten „átlénye. gítik” önmaguk számára a kortársi expresszionizmus, olykor a nonfiguráció forma­világát. a maguk eredeti han­gulataival és felnőttélményei­vel teszik félreismerhetetlenné művészetüket először a KŰT kiállításain, a harmincas évek közepén. Kunvárj haza tehát Párizsból érkezett, Szandai Szolnokról Buda­pestre, de úgy tűnik, az ösvények mégis sokban egy. behangzó formavilághoz ve­zettek, mindketten a század „szelídebb avantgarde-jának gyermekei”. Szandai „művei­nek testiségébe sajátos lélek, tani motívumok vegyülnek” — írja ' Kassák a szobrász el­ső jelentkezéseinek idejében, és ugyanez jellemző Kunvári Lilla művészetére is, bár a recenzens a mai napig oázt- ja az „expresszív-groteszk” formaábrázolásról Kassák fenntartásait. Kunvári Lilla utóbb nem csak a saját munkájában teremt a nyugat, európai plasztikával eleven magyar kapcsolatokat, Szandai pedig a maga „hozott világát” teszi modernné kiállításain. A szobrásznő művészetét az ér­dekes albumban Bozóky Má­ria elemzi értőn és tájéko­zottam Szandai Sándor plasz. tikai világát Menyhért László. a Szolnoki Művésztelep titká­ra mutatja be hivatottan a reprodukciók előtt. De a mű­vészek gyűjteményes és ele­ven bemutatását a kisalbu- mok nem helyettesíthetik, a művekkel való tényleges ta­lálkozáshoz még inkább igényt teremtenek. A legutóbb megjelent füzet, ben Losonci Miklós az 1930- ban született Csík Istvánt mutatja be. A festő „a való­ság külső és belső szelvényei­re”, a „látvány és gondolat” egyidejű képi ábrázolására törekvő konstruktív-nonfigu­ratív tábláit főként a színes reprodukciók. E kettős való­ság Csík István képi és gon­dolati világában sajátos és önálló, Németh Lajos szerint „friss színű” (olykor ugyan kissé egysíkyan teoretikus és hideg) formaképzést teremt: a „képi modell” elsőként és többnyire csupán dekoratív. Az elemző olvasóját szinte kézen fogva vezeti az „újsze­rű kompozíciók” formáinak megközelítésében, néhány mondatban bemutatva mind­ezek forrásait a pályakép és értelmezés előtt. Bizonnyal kár lenne végül valamiféle „hiányjegyzéket” állítani a sorozat szerkesztői elé, előbb-utóbb (úgy tűnik) mindenki sorra kerül. Ne le­gyünk türelmetlenek, elég, ha a művészek azok. Bodri Ferenc W-.,, ....................... .................... " .........— -............................... S zerelem, szolgáltatás ege.latív idegem volt, vagy ha nem, V akkor olyan pipa voltam, hogy alig láttam tőle. Az egész úgy kezdő­dött, hogy már három hete rossz volt a televíziónk, a gázkályha felrob­bant, a telefonunk pedig még véletlenül sem a hívott felet kapcsolta. Hol a Margit­sziget, hol pedig Rózsa György jelentke­zett, de ők sem tudtak segíteni. Ráadásul a gyorsszolgálat beteget jelentett, a posta társasúton, a gázművek pedig tanulmányi szabadságon volt. Amikor azután az eggyel alattunk lakó Z. Kotorék Romlánka hívta ki a szerelő­ket, a. házban mindenki kaján képpel vár­ta, hogy mi sül ki ebből. — Tudod, mikor hárítják el a hibádat! Már régen nyugdíjas leszel, saját kérésed­re — motyogta csak úgy maga elé Kör­mönfont néni, aki szintén a házunkban lakott, s ezt nem is tagadta. Ám Körmönfont néni jóslata ezúttal nem vált be, Z. Kotorék Romlánkánál a hiba néhány óra múlva elhárult. C?ak később derült rá fény. hogy szerelés köz- T9n a mester egy ízben véletlenül rossz helyre talált nyúlni, és ily módon megfog­ta Z. Kotorék Romlánka forjnás fenekét. Ez a vigyázatlan mozdulat már elég is volt ahhoz, hogy a fiatalok egymásba sze­ressenek. A gyümölcsözőnek induló kapcsolatot, mint a nagy érzelmeket általában, egy je­lentéktelennek tűnő epizód zavarta meg. Egy derűs tavaszi reggelen Z. Kotorék Romlánkáék gázkonvektora felmondta a szolgálatot. A szép Romlánka adott még egy lehetőséget a szerelőnek, de mivel az vem tudta elhárítani a hibát, mennie kel­lett. A gázkonvektor szerelő mester másvan érkezett. Harcsabajusza volt és majdnem^ másfél hétig élvezte Romlánka vendégsze­retetét, ám amikor egy csőtörés ütötte fel a fejét a lakásban, összecsomagolt, mert tudta, hogy át kell adnia a helyét egy burkolónak. — Na, ezt megvárom — tötyögte las­sacskán Körmönfont néni, mert nála már tizenhét éve nem volt burkoló. A burkoló a bejelentést követő két órán belül megérkezett, felszedte a csempét, kétszer körülhümmögte Z. Kotorék Rom- lánkát, majd a jól végzett munka után ottmaradt vacsorára. Beburkolta a kaját, kiállította a munkalapot, és másnap reggel már együtt ébredtek az igazak álmából. Ügy tűnt, csak ásó-kapa és a társadalmi munlcamegosztás választhatja el a fiatalo­kat. A háztartási gépek és berendezések kiválóan működtek, s a szerelmeseknek még színházjegyet is sikerült szerezniük az egyik fővárosi színház matiné műsorára. A burkolónak akkor ütött az utolsó órá­ja, amikor elromlott a televízió. Egy dara­big még vacakolt ugyan a készülékkel, de mindketten tudták, hogy ez csupán idő­húzás. A tévészerelő a hívás után félórával már a helyszínen volt. beállította a kettes csatornát, asztalhoz ült. befalt két és há­romnegyed rántott csirkét, majd a fürdő­szobába ment zuhanyozni. Z. Kotorék Romlánka fátyolos szemek­kel nézett utána. — Milyen jó, hogy hétfő van, és nincs műsor a tévében — gondolta egv óvatlan pillanatban, amikor már a takaró alatt feküdtek. zóta is boldogan élnek, van két A gyerekük, az . egyik magyar-könyv-, tár szakos egyetemista, a másik már kész villanyszerelő. Ha egy ki­csit belegondolunk, mindkét pá­lyának megvannak a maga szépségei. Föld S. Péter Az épület kívülről Készültem _______________________kozas­r a, akárcsak annyi más ér­deklődő. Odafelé menet fel­idéztem az író arcélét, eszem­be jutottak mesterien megfor­mált főhősei, felvillant élőt. tem munkásságának ezernyi érdekes részlete, 1969 szeptem­berében megfejtett titkosírá­sának számos bölcs intelme, okos tanácsa, a megnyerő ka­rakter emberségét sugárzó varázsa. Az otthon már újra nyitva, friss köntösben fogadott. Dr. Korompai János tudományos főmunkatárs, az egri Dobó István Vármúzeum irodaló’m- történeti gyűjteményének ve­zetője nemcsak a korábbi gondokról, a két esztendeig tartó látogatási szünet okairól beszélt, hanem érdekes epizó­dokat is említett az alkotó életéből. — Nyolcvanhat esztendővel ezelőtt, 1897-ben vette Gárdo­nyi Géza az akkori város szé­lén lévő, a Hóhér-partnak ne­vezett dombon álló kis pa­rasztházat. Nem véletlenül költözött ide. hiszen idegen­nek érezte a budapesti kórén, geteget, s megfelelő vidéki otthont keresett. Elbűvölte a festői panoráma, a hősi har­cokat idéző vár közelléte, a szinte háborítatlan csend. Természetesen egyéni elkép­zelései, sajátos ízlése szerint alakíttatta át az épületet, ma- gasíttatta a falakat, nagyobbít- tatta az ablakokat. A beköl­tözés estéjén nem véletlenül került ez a mondat naplójá. ba: „...igen fáradtak vol­tunk és boldogok”. Itt szület­tek legértékesebb, legmara­dandóbb művei. Később úgy határozott, hogy családjának új fészket emeltet s a régit alkotóműhelyként hasznosít­ja. Nyugalma, háborítatlansá­Az író dolgozószobája légkörben hajdani élményei öltöttek formát, azaz közelebb került a valósághoz, mint bár. mikor. Menedéke halála után za­rándokhellyé lett, jöttek az ismerősök, a hajdani barátok, a tisztelők, az emlékkönyvben gyarapodtak az elismerő, a méltató szavak. A háború alatt megrongáló­dott a ház, s 1952 nyaráig lezártan, gondozatlanul állt. Ekkor a városi tanács — a renoválás után — a múzeum­ni a kaput, mert repedeztek a falak, elkorhadt a padlózat, elavult a tetőszerkezet. — A felújítást, a helyreállí­tást az egri épületkarbantartó szövetkezet vállalta, s tisztes­séggel látta el. Átérezték az ügy fontosságát, ezért határ­idő előtt fejezték be a kivi­telezést. Közben az Országos Széchenyi Könyvtár szakem. béréi megóvták a pusztulás­tól az író híres könyvtárának hatvanöt legértékesebb darab­ját. Természetesen a többit is rendbe hozták, megmentették a jövő számára. Veres Mihály festő és Tihamér Imre bú- torasztalos a falakat új kön­tösbe öltöztette, illetve a be­rendezést védte meg a további romlástól. így aztán semmi akadálya nem volt annak, hogy július 29-én ünnepélye­sen átadhassák a nagyközön­ségnek. belép, újra­élheti Gár­donyi Géza hétköznapjait, képet alkothat arról, hogy mennyire szenve­délye volt az olvasás. A nyolcezer kötet jelzi érdeklő­dési körét, a polcokon tizen­hat nyelv képviselteti ma­gát. Ott az íróasztal, s nem hiányzik a hangulatébresztő ezernyi relikvia sem. Jelen van Gárdonyi is képaeletünk­flki ide A kert részlete Gárdonyi szobrával ben élő, emberségre nevcTfi hőseivel együtt... P- J. Közelebb a kortársi magyar képzőművészethez ga érdekében — többek között — kipárnáztatta az ajtókat. Persze csak formálisan zárta el magát a világtól, nem lett remete, ugyanis a meghitt nak adományozta. A hetvenes évek óta esztendőnként mint­egy százezer látogató rótta le kegyeletét ezen a helyen. 1981. befl azonban be kellett csuk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom