Dolgozók Lapja, 1983. augusztus (38. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

1983. augusztus 9., tedd DOLGOZÓK LAPJA 3 rENYÉSZTOJÁS HELYETT - ÁRUTOJÁS ' I Nyereséges lesz? IGAZODNAK A PIAC! IGÉNYEKHEZ négyzet­méter alapterü­letű tojástelepe van a Kisbé­ri Állami Gazdaságnak. Az is­tállók között járva feltűnik a tisztaság, érezhető a versengés, az egyes dolgozócsoportok kö­zött. ami külsőleg abban nyil­vánul meg. hogy egyik szebb kiskertet varázsol az ólak kö­ré mint a másik, de általában is tény, hogy nagyon pontosan betartják az állategészségügyi szabályokat Bernáth István, igazgatóhe­lyettes kalauzolt a telepen. Elmondta, hogy szerződés alapján tenyésztojás-termeiést folytattak e területen 1983-ig. Éveken át veszteséges volt az ágazat, érezték a vezetők, hogy lépni kell. — Sürgetővé tette ezt a dön­tést. számunkra a világpiaci helyzet — mondja Bernáth István. — Az árutojás előállí­tását határoztuk el! Az elhatározást alapos szá­mítás és piackutatás előzte meg. Az Óbuda Tsz és a tatai Áfész biztos felvásárló lett, sz/erződést kötöttek velük arra vonatkozóan, hogy évi 20 mil­lió árutojást értékesítenek e két vállalkozón keresztül. vei vett részt minden munká­ban. Az átállás sikerült. A csirkék a gazdaság saját keverőtelepén előállított tá­pot eszik, melyhez a koncent- rátumot a bábolnai kombinát­tól vásárolják. Az állomány szeptembertől tojik majd. s egészen a jövő év augusztusá­ig folyamatosan, amikor sor kerülhet a vágásukra, és az új állomány telepítésére. erejé­hez és anya­gi eszközeihez mérten mindent megtett azért, hogy. korszerű­sítse, felújítsa az istállókat, alkalmassá tegye az új tartás- technológia alkalmazására. Bíznak abban, hogy a termék­szerkezet-váltás hatékony munkával, szoros ráfordítási költséggel, takarékossággal végre valóban nyereségessé teszi az ágazatot. Adáni Éva ' Az istállók körül példás a rend, ami elsősorban állategészségügyi szempontból nem kö­zömbös Tizenkétezer A gazdaság Az eredményesség javítása érdekében naposállományt te­lepítettek. 87 ezer darab csibe neveléséhez fogtak. így, hogy az állományt maguk nevelik fel. nagyobb biztonságát lát­ják elképzelésük megvalósulá­sának. — A tízihetes csirkéknél súlyméréskor a felnevelési technológiával azonos számok jelentkeztek, vagyis ezeknek az állatoknak 700 grammosok­nak kell lenni, nálunk 710 — mondta kísérőm. — Az elhul- lási százalék is nagyot javult (2.6 százalék). Az állomány kiegyenlített, a fajtára jellem­ző, jelenlegi állapotában biz­tosnak látszik a technológiá­ban ígért tojástermelés. A telepítés idején a legna­gyobb gond az volt. hogy a ré­gi, tenyésztő j ást termelő állo­mány vágása, és a telepítésre való felkészülés, a fertőtlenítés, takarítás, az új technológia megteremtése közötti idő na­gyon rövid volt. Ezt úgy hi­dalták át, hogy a dolgozók je­lentős része feláldozta szom­bat-vasárnapjait, s nagy erő­Kint vakító napsütés, bent valóságos sötétség, illetve a megfelelő világítás is a tartás­technológia része (Fotó: Fodor Zsolt) Reflektorfényben A géplakatosságtól nem volt hosszú az út a tűzoltó­ságig. A Budapesten töltött idő, és a tsz melléküzemá­gában ledolgozott évék után Pólyák János 1975- ben tűzoltónak jelentke­zett. Az új emberek között az új munkahelyen úgy tű­nik, megtalálta a helyét. A háromhónapos újoncisko­lát, és az egyéves tiszthe­lyettesi iskolát kitűnő eredménnyel végezte el és 1976 óta szerparancsnok­ként látja el a szolgálatot a törzsőrmester. — A tűzoltóságnál akko­riban vezették be a 24—48- as szolgálati beosztást, és megmondom őszintén, elő­ször ez volt az a momen­tum. ami megragadott, mert úav gondoltam, hogy több időm jut majd a fele­ségemre és a két gyerekre. Rövid idő alatt sikerült be­illeszkednem az új közös­Á tűzoltó ségbe, és úgy érzem, hogy parancsnokaim is meg vol­tak elégedve a munkám­mal. A szakmai gyakorla­tok és továbbképzések mel­lett elvégeztem a marxis­ta—leninista esti középisko­lát, levelezőn pedig leérett­ségiztem. — A hét év alatt tüzek- hez, balesetekhez na­gyon sokszor riasz­tottak bennünket. Az egyik legnyomasztóbb él­ményem egy balesethez kapcsolódik. A kertvárosi szőlőhegyen beomlott egy kút, és a föld maga alá te­metett egy embert. Kivo­nultunk, de a mentés a ho­mokos, laza talaj miatt na­gyon nehezen ment. Vi­gyáznom kellett saját em­bereimre is, nehogy egy újabb omlás esetleg újabb áldozatot követeljen. A nagy erőfeszítések árán vé­gül sikerült felhoznunk a szerencsétlenül járt em­bert, akiről kiderült, hogy gyermekkori barátom, és a tűzoltóságnál is együtt dol­goztunk egy darabig. — A közelmúlt időszak egyik legkomplikáltabb esete a tatai kazaltűz volt. Délután éppen Tatáról egy avartűz eloltása után in­dultunk volna vissza Ta­tabányára, amikor rádión kaptuk az utasítást, hogy menjünk a kazlakat oltani. Szerencsére közel volt a színhely és percek alatt odaértünk, de akkor már két kazal lángokban állt. A hőség ilyenkor szinte elvi­selhetetlen volt. A kiseb­bikkel már nem tudtunk mit kezdeni, de a Hatóbb­nak, amely körülbelül 60 méter hosszú és 8 méter széles volt, egv részét még menthetőnek ítéltük. Dél­után 4-től, hajnali - négyig dolgoztunk, a kazlat bálán­ként kellett szétszedni, de sikerült eloltani a tüzet. — Ilyenkor persze na­gyon hosszúnak tűnik a 24 órás munkaidő. Aki nem próbálta, el sem tudja képzelni, mit, és mennyit kell ilyen helyzetben dol­gozni. Sajnos az események mostanában elég gyakran állítanak bennünket ilyen feladatok elé, de szívesen vállalom, mert az, hogy másokon segíthetek, kár­pótol mindenért. Máté László r Így született a forint A Horthy Magyarország pénze, a pengő a harmincas években szilárd fizetőeszköz volt. Romlása — pénz­ügyi szaknyelven: inflálódása — a II. világháború alatt kezdődött és tetőfokát 1946-ban érte el. A II. világháború­ban Magyarország is háborús területté változott a velejá­ró pusztításokkal. A felszabadulást súlyos károkat szenve­dett városokkal, lerombolt hidakkal, tönkretett gazdasággal értük meg. A fasiszta német csapatok és nyilas csatlósa­ik elhurcolták a Magyar Nemzeti Bank teljes aranykész­letét, leszerelték és elszállították az ipari üzemek gépei­nek nagyobbik részét, megsemmisítették, illetve nyugatra hurcolták a vasúti mozdonyokat, vagonokat, teherautókat; elvitték az országból az állatállomány többségét, és a” raktárakban még meglévő élelmiszerkészleteket. A felszabadulást követően a demokratikus átalakulás útjára tért ország kormányának ilyen nehéz körülmények között kellett megkezdenie a gazdasági élet megszervezé­sét. 1945. január és október között az állami kiadások meghaladták a 95,8 milliárd pengőt. Viszont a bevételek mindössze 10 milliárd pengő körül mozogtak. A szükséges pénzügyi fedezetet tehát csakis a bankóprés útján, papír­pénz kibocsátásával lehetett előteremteni. Az infláció el­hatalmasodása közepette a gazdasági helyzet, a pénz- es hitelélet lényegében áttekinthetetlenné vált, s ez különö­sen kedvező mozgási lehetőséget biztosított a nagytőké­nek. Az infláció kihasználására irányuló manipulációkból (az újjáépítési és jóvátételi hitelekkel v\aío visszaélések, a munkabérek csökkentése sta) és a spekulációkból igen nagy hasznot húztak a tőkések. Mindezek hatására a pénz­romlás rendkívül felgyorsult, és kialakult a világtörténe­lem egyik legnagyobb inflációja. A stabilizációs munka egyik vezetője, dr. Jeszenszky Ferenc a következőképpen emlékezik erre; „A forgalomba hozott legnagyobb pengő- bank.jegyek címlete 100 millió billió pengőt jelentett, számjele a 100-as utáni 18 nulla. Gyártott a pénzjegy­nyomda egymilliárd B. pengő számértékű bankjegyet is. Ennek számjele az 1-es után 21 nulla. Ez a legyártott, de a rohamos elértéktelenedés folytán már forgalomba nem hozott bankjegy volt eddig a világtörténelem legnagyobb szamértékű papírpénze. A forint bevezetésekor, 1946. au­gusztus elején forgalomban volt adópengőjegyek úgyne­vezett símapengőben kifejezett értéke 5 176 121 auinttriliiót, vagy törtben kifejezve és kerekítve. 5,2 sextriLliót jelentett. Olyan szám ez, ami összesen 37 számjegyből áll.” Égető szükség volt tehát a pénzügyi helyzet stabilizá­lására. A koalíciós pártok vezetői 1946. február végén Tildy Zoltán köztársasági elnök vezetésével megvitatták a gaz­dasági és pénzügyi helyzet rendezésére vonatkozó kom­munista, illetőleg szociáldemokrata javaslatot. Abban ál­lapodtak meg, hogy az előkészületek irányítására a Gaz­dasági Főtanács égisze alatt miniszteri bizottságot alakí­tanak. A Gazdasági Főtanács március 18-án tárgyalta és el­fogadta alapjaiban a kommunista párt áltál kidolgozott stabilizációs programot. A valutareform végrehajtásának időpontját 1946. augusztus 1-ben jelölték meg. nuvdl '■Va­donképpen el kellett érni, hogy a mezőgazdasagi »».iné- kek értékesítése, már az új, értékálló pénzzel történjék. Az értékálló pénz megteremtése és tartóssága lényeges előfeltételének tekintette a tervezet a valuta- és árutarta­lék gyűjtését, biztosítását. A szóba jöhető arany- és deviza- tartalékot. amelyet egyben az új pénz eszmei fedezetenek is tekintett, a Magyar Nemzeti Bank amerikai kézen levő aranyának visszaszerzésével, valamint egyéb hazai for­rásokból kívánta biztosítani. Ami pedig az árutartaléko- knt illeti, elsősorban nem az élelmiszertartalékokra gon­doltak, hanem a ruházati és egyéb iparcikkek formájá­ban felhalmozódó készletekre. Ezen túlmenően a tervezet tételesen tartalmazta mindazokat a feladatokat, amelyeket meg a stabilizáció előkészítése során meg kellett valósí­tani. Kiemelkedő jelentőségű volt, hogy a Szovjetunió nagy megértest tanúsított a magyar kormány stabilizációs erő­feszítéseivel kapcsolatosan. A szovjet kormány 1946. ápri­lisában beleegyezett abba, hogy a jóvátételi szállításokat Magyarország hat esztendő helyett nyolc év alabt teljesít­heti. Ezenkívül félévi haladékot adott a gyapotszállítások: fejében történő készáru vissza térítésére: elengedte a ma­gyar vasutak berendezési munkálataiért járó 15 millió dolláros tartozást; július 22-én hozzájárult az Ausztria szovjet övezetében levő magyar javak hazaszállításához. Az USA júniusban ígéretet tett a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének visszaszolgáltatására. Ez a negy­venmillió dollárra becsült aranykincs még az amerikai követelések levonása után is megközelítően 35 millió dol­lár értéket képviselt. Ezenkívül a belföldi vállalatok, cé­gek, valamint magánosok tulajdonában lévő aranykészle­tek és külföldön elhelyezett értékeik együttesen 35—40 millió dollárra rúgtak. Ezek az anyagi eszközök, — de kiváltképpen a belföldi árualap megteremtése — képezték a stabilizáció, az új pénz, a forint megteremtésének le­hetőségét. A stabilizáció előkészítésének lényeges mozzanata volt az új ár- és bérrendszer kidolgozása. Ennek alapelvét — a nemzeti jövedelem alakulását figyelembe véve — a há­ború előtti bérszínvonal ötvenszázalékos arányú megálla­pítása, valamint a viszonylag magasabb ipari árak és az agrárolló kialakítása képezte. Ennek megfelelően az 1939. évi árakhoz képest a mezőgazdasági termékek átla­gos szorzószámát 3,3-ban, a mezőgazdasági ipariakét 3,8- ban, az egyéb iparcikkekét pedig 4,6-ban határozták meg. Ugyanakkor a béreknél 75 százalékos teljesítményért 50 százalékos bért terveztek, amit az egyes szakmákban fel­felé és lefelé is módosítottak. Á z új pénz, a forint megjelenésére 1946. augusztus 1-én olyan körülmények között került sor, amikor a régi pénz már teljesen elveszítette értékét. Egy új forint formailag 400 000 kvadrillió pengővel volt egyen­értékű, tehát átváltására gyakorlatilag nem volt szük­ség. H. L.-

Next

/
Oldalképek
Tartalom