Dolgozók Lapja, 1982. június (37. évfolyam, 126-151. szám)

1982-06-05 / 130. szám

TTmwmmTtmtm»mTm»TtwwmTTm>irrn>mrmimTiTnTrrmmnrTHfy S N*, fimh* 5.7 «-««iKM W B L'!5 B * !TÍ * A P J A 7 V/tG képzőművészeti életünkről \ Válasz egy kritikára Bondor István: Lev Tolsztoj Képzőművészeti életünk­ről — a tavaszi tárlat ürü­gyén — zajló vitában ed­dig kritikusok, szakírók szólaltak meg. Ezúttal Bondor István levelét ad­juk közre — amelyet Wehner Tibor írására kül- H dött választ. A tavaszi tár­laton szereplő Tolsztoj- nertréjához tűz magyaráza­tot — ezért közreadjuk a (HŐ reprodukcióját. Igaz, nem szerencsés, ba a mű­vész „magyarázatot” fűz alkotásához — a mű beszél­jen önmaga. önmagáért önmagáról — a levél mé­gis betekintést engedhet kissé az alkotás folyamatá­ba. A Tolsztoj-relief azért „született” meg, mert ab­ban a deszkában én egy 3 l'olsztoj-fejet láttam meg akkor, amikor a fa ereze- ■ tét. mintázatát néztem. Igaz, lehetett volna ta­lán egy Leonardo da Vin­ci portré is, de épp akkor Tolsztoj halálának évfor­dulója volt. Az újságok te­le voltak a róla szóló cik­kekkel, tehát természetes volt, hogy a „mában" él­ve. azt figyelve, egy ak­tuális témát válasszak. Most nem akarom Tolsz- . ioj érdemeit méltatni, azt már sokan megtették előt­tem — de az ő szelleme ma is nap miéit nap ak­tuális, nem csak egy rövid í időre. Hogy mennyivel többet tudok művemmel elmonda­ni. mint maga a téma. azt a műről le lehet olvas- ; ni, ha odafigyel valaki! | Tolsztoj megtehette vol­na. hogy egy pazar „mau­zóleumot. vagy piramist építtet földi „porhüvelye” számára, de ő nem csak hirdette a* egyszerűséget, • hanem életében és halálá­val meg is valósította azt. Ezt jelképezi az egysze­rű, fűvel benőtt sírbalom, az erdőben — ** arcképe alá faragva. Az egyszerű emberek — szegény muzsikok, fej­kendős asszonyok tömeges részvétele, özönlése a sír­jához — mutatja azt, hogy Tolsztoj együttérzett velük és elnyerte még életében a szegény emberek milliói­nak tiszteletét, szeretetét és részvétét. Tolsztoj szocialista volt. Gróf létére! Megtagadta osztályát! Szembefordult vele. A „Tolsztoj futása” volt a végső bizonyíték er­re. Tolsztoj az egész emberi­ség ügyét szolgálta az el­nyomókkal szemben. Nem ártana ma egy bővebb mél­tatást írni erről, hogy' a Tolsztoj-portrém aktuális voltát mindenki lássa. Bondor István ZVTWVTVVTTTTVTVTeTZZTTTVVTTTVT MtHI OTTOTTTTTTTTTTT Kalászné Kállai Eszter: fTfWTTfTTTTTTTTf' TTTTTTV*' kolóheiy a törődött utasnak. Ha ujjam bog véve! végigtapintom a városokat, a vízválasztókat, fölvillan a körte itt meg amott. Melyek ezek az érzékeny pontok, ahova, emlék kötődik, apámé, vagy az enyém? Gyerekkorom és az „Emlékirat” mozzanatai. Apám öregkori naplója az én midászi örökségem. Föl. és alá szállók a mozgólépcsőn. Ha szédülök, kezembe veszem az Emlékiratot. Másképp közelíti^ a dolgokat apám is, én is. Másképp idézem Apátit, vagy Keszthelyt, mint ő. Hunyadi István: Le kell csuknom a szemem Katari GasstK és Sae»*r La*«, *r mm mä« ők se élnek. Félszájjal dönnyögnek magya­rázatfélét. Meghalt viruló lánykorában. Ma- gábasüppedve elhallgat Guszti. Pedig mond­hatna többet is, szerelmes együttléteikröt alkonyat után, az öreg parkban, s a ka-' maszlány földi megfutamodásáról. Minek ezt bolygatni ma már? A „Hókutyák” gye- rekhősnője lett Boda Katiból. De ez másfaj­ta történet. Átlépett a kitalált mesék Lili- put-földjére. Kétfajta lépés kopog a görbe utcákon. Egy súlyosabb, egy halkabb. Tói®-* nékre süllyedt a többi. F Tej testvérem özvegyét találom Kókán, für­ge lábú, mesaelyes öregasszonyát. A dajkám már nem él. A bába sarlatánsága küldte másvilágra, amikor a hetedik gyerekét szül­te. Lajos tej testvérem eleméfeztette rpagát. Mi okból, nehezen tisztázható. A padlás mestergei'endájához kötözte a zsineget. Né­hai dajkám egy szem lánygyermeke él. Ahogy belépek, kiejti a lángos-sütőt: „Most találtál hozzánk, Esvánv, hogy megvénültél te is? Hamarább jobb lett volna”. Mit felelhetek erre? Talán, hogy visszapergetném az elszé- ledt időt, az üggyel-bajjal fölismert falu ké­pét? A tüzes-nézésű fiatalokat s a száraz- kóró véneket? Mosolyogna ezen a furcsa lá­togatáson. Mit értene abból, mi bennem le­játszódik? Gégészorvos a fia együk pesti klinikán. Most itthon fúr-farag, 'javítja a kerítést, az ólat. Az asztalhoz invitál lángoe- ra. garat-locsoló borra. Ö az unoka, hírmon­dó a Holló-nemzetségből. Egy rucca.nás a térkép túlíedére, Dunaal- masra. Itt él Tóth Maris, a hajdani lánypaj- tás. A körte nagyot lobban, kigy-új. — „Maga az, István? Alig változott a képe. Csak a ha­ja. Hova lett a sok szép haja?” — Francia- országban is járt Tóth Maris, Bordeaux-bán, mi nt szövőlány. Alig keresett néhány sout, sze­gényes fenntartására se eleget. Átvonuló né­metek végezték ki a férjét sziavos neve miatt is. Pár rozsdás fegy vert találtak egy vízmosás­ban, a hegyen. Fordít» a tengelye körül, mi­előtt föl bukóé. Az »Imasfüzrtői „Timföldbe” meg tépett idegekkel jutott Töüh Maria Egy­szer csak összecsukjon a gépnél. Itthon főző-, get azóta az unokáknak. Nincs, akii fölvált­hatná . Sorjában vajamnak fii a körték. Városok, apró falvak. - , A szőke Boda KatirrS wseratndk hírt haj­lani Keszthelyre, Kérdem a régi pajtásakat. Apáti hórihorgae öreg-tornyai. Szemben az egykori porta, a nagybátyámé. Erzeike nő­nem omlós rétese, ínycsiklandó zamatok,' szélesen lapátolták a vendégtányérba. Lo- csoikodó őrjáratok a Kindli fiúkkal és a Se- donokikal. Hói vannak az egykori lányugrató legény kék? A lányok is nagyanyák ma már. ha ugyan élnek. Ha mégis élnek, mire emlé­keznek? Csak én hallom a faliórák rekedtes bimbamját s a közeli harang ütéseket. Talán azért maradtam itt, hogy elsoroljam, aho­gyan akkor történt. Valakit ez is erdekeihet, Bizonyosan. A hajdani néptanító legelső állomása; Jászszentamdrás. Huzakodása a gyöpös-ko- bakú tanyasiakkal. Nem küldték iskolába s fiaikat. Marhát őrizni tartották otthon. Bír­ságolások és fenyegetések. A vékonyka le­gény gyűjtötte fejére a parazsat, a vértolu- láeos jász dacot. Le akart számolni a tudat­lansággal, a szegénységgel. , Ki emlékszik mindenre a sietős naplójegyzeten túl? Egy­két tanú, akivel találkozhattam. Száz évük felé 'támolyogtak ezek az ijesztő arcú férfi­ak és asszonyok. Mit őriz nekünk az elfor­gó idő? Hullámok tü rém Lenek a felszínen,' Ágaskodnak és kisimulnak, csak mi vagyunk, itt, maradék életkedvünkkel. Változott ez * táj, de az emberi boly is. Üj, meglepő, látvá­nyok fedik el az apai vallomás szakadékait! Akár össze is csukhatom a térképet Nincs isz utaséig rá. Emberek és a helyszínek fejön­ben vannak mind. Azok is. melyekhez nem köt személyes emlék vagy életrajzi adat. E3- Vtillamö kép vonatból, gépkocsiból. Piros fék­ük a földeken. Járókelők kaszával a .wéteí völgyhidak alatt. Itthoni látvány insndez, Annak fontos, aki találkozott velük. N ekem nem — „térkép e táj" — áftrty­nvögöm — Radnóti — után. Tudatom ki nem szakadó része. Le kell csuk­nom a szemem, hogy Lassa«. ’.y ■ . i Színházi helyzetkép Országos Színházi találkozó Budapesten Egy pedagógus naplójából ’ „MÉGIS OTÖETES, MÉGIS B.I ES MAGYAR” (A dolgok, a jelenségek egymással szervesen kapcsolódnak — tanultam, tanítom, tapasztaltam... De hogy ennyire! — meglepett.) Szépen elképzeltem: nem két. hanem három, sőt több legyet ütök egy csa­pásra, ha a szakközépisko­lai harmadik osztályban az Adyval való ismerkedés közben a költő verseit sza­valatom a gyerekekkel — nem egyes önként jelent­kezővel, nem néhány kivá­lóval, hanem valamennyi­vel. — A gyerekek tudni fognak könyvnélkülit ezáltal az emlékezetük is fejlődik; nem halkan mo­tyogva, hadarva beszélnek majd, hanem hangosan, tisztán, hiszen az Ady-ver- sek előadása nyílt, közvet­len kiállást kíván, 9 eköz­ben észrevétlenül rákény­szerülnek a helyes beszéd- technikára; élménysze- génvsegük is csökken, hi­szen A dv-versekben na­gyon sokféle emberi indu­lattal: ölömmel, bánattal, újjomgással, félelemmel, dühvei, elszántsággal stb\ találkoznak: a vele való foglalkozás közben a költő sem marad számukra pa­pírfigura, sokszínű, ellent­mondásokkal terhelt egyé­nisége állásfoglalásra kényszeríti őket, jó tulaj­donságai mintául szolgál­nak számukra, tehát érzel­mi életük is gazdagodik. Szakközépiskolában heti 2x45 perc jut egy magyar­tanárnak arra. hogy az irodalommal kapcsolato­san előírt feladatát telje­sítse. Harmadikban a heti másfél órában kötelessége Madáchcsal, Vajda János­sal. a XIX. század kritikai realizmusának legjobbjai­val ( Balzac, Gogol, Tolsz­toj stb.),' Mlkszáthtal, n XIX. század modern köl­tészetével (Baudelaire stb.) Adyval, Móriczcal, a Nyu­gat című folyóirat legnép­szerűbb íróival megismer­tetni a fiatalokat Emellett még szavaltatni is az osz­tályt! Amikor közben az is kitudott, van olyan gyerek aki az elmúlt tíz tanévben egyszer sem került abba a helyzetbe, hogy közösség elé kiállva elő kelljen ad-' nía valamit. Különösen nagy fontossága lett tehát a mindenki számára köte­lező versnek. Vele próbál­tuk ki, mit jelent a biztos szövegtudós, aztán, hogy mit is jelent egy verssel egy érzelemmel való azo­nosulás, egy költői maga­tartás vállalása, tolmácso­lása. Hyen vers volt a köl­tő egyik legfontosabb ver­se, a Góg és Magóg fia va­gyok én... 'Különösen fontosnak tartottam ezt a verset azu­tán, hogy tapasztattam a költővel való foglalkozás közben, hogy a tanulók milyen nehezen „érzik meg” Adyt, furcsamód el­sősorban Ady elszántsága, a körülményekkel szem­beszegülő „mégis”-morál megőrzésének az akarása mennyire idegen számuk­ra. Nem ■ boldogultunk a verssel sem. Pedig a gye­rekek igazán szófogadók voltak. Mondták óra ele­jén, amíg beírtam a nap­lót. mondták óra végén, amíg csomagoltak; mond­ták egyénileg, mondták közösen, ftae«, még on­nek az „elac-rdth mócteeer- J nek az alkalmazásara is J vetemedtem. Szerencsére J szakfelügyelő nem min- * dennap jár az iskolában. < Az iskola vezetősége pedig 3 megértő volt, és nem fed- 3 defct meg érte. A semminél 3 ez is jobb.) A gyerekek 2 önkent bejöttek a 0. órá- 3 ben tartott korrepetálásra 3 i®. Engedelmesen ismétel- 1 tek, újrakezdték a verset, 3 ahányszor csak kértem. 3 Mégsem akart sikerűim az 3 elszántság, a határozott- 3 ság, ... motyogtak, hadar- « tak. j Próbáltuk így, próbál- < tűk úgy megközelíteni. < Próbáltuk a tartalom fe- < lói. Újra és újra megbe- j szélitük, hogy ez a vers < valójában hadüzenet. Az < újat akaró „ép” hadüzene- < te a múltnak, aki elszánt- s csatákon át „Mégis győz- < tes, mégis új és magyar”, < Lassan, nagyon lassan J jutottunk előre. Az egyik 2 kislány végre megértette, i Az.onos-ul.t a költő érzései- 3 vei. mégsem tudta a szűk- 3 séges hitelességgel a ver- 3 set előadni, bármennyire 3 i.s igyekezett.. Gondoltam 3 — kiabáljon. Túlozzuk el 3 egy kicsit, hogy aztán * majd visszafogjuk, s ha 3 nem kiabálva mondja, lét- 9 rejön a vershez szükséges < feszültség. Megpróbáltam < a saját életéből vett ernte- 3 kék, felidéztetésével az. ér- < zelmi hátteret megterem- < teni. J 1— Hangosabban !. I! Még 3 Kiabálj!... Mondd, voltál 3 te már olyan dühös, hogy 3 kiabáltál?... Nem?... 3 Hát még sah» nem háfoo- 3 tudtál fel úgy semmin, 3 hogy kiabálj?... Nem?!... 3 Hát miért nem?!... s — Tanár néni, kicsi a 1 lakás. .. 1 totta színpadra, A debreceni Csokonai Színház evek óta tudatosan vállalja a mai bol­gár drámái rodalom hazai' megismertetését: Radicskov Repülési kísérlete után most Sztratiev Autóbusz című da­rabját vitte színre, Gáli László igazgató. Goidon! re­mekbe sikerült olasz életké­pét, A Csetepaté Chioggiá- ban-t Miskolcon vendégként Major Tamás rendezte. Elő­ször mutatkozik be Budapes­ten a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház: évadnyitó darabjukat, Vörösmarty Csongor és Tündéjét a szín­ház igazgatója, Bozöky Ist­ván állította színpadra. A pécsi Nemzeti Színház ha­gyományaihoz híven magyar ősbemutatóval jelentkezett: Páskándi új művét Saegváry Menyhért rendezte. A kapos­váriak a régi nagy sikerrel jöttek Budapestre: K ander- Ebb-Fosse Chicago-jóval, Aectoer Tamás rendezésében, Weeonlóen zenés produk­ció a győrieké: Raszputyin­MSdós-VáTkonyi örvényben «mű művéit Bor József vitte szÉnpedm, A Veszprémi Pe­tőfi Szin*váz(ba»n Cswrka Ist­ván már „ házi szerzőnek ” számít: ecutted a vigszíizbázi nagy sikert, a Hacrmestei ■fá­máét — Periáes György íw- d «résében — hozták Buda­pestre váBakea a keoknnen- eiált A szegediek vísaoot egy banméiv éereeá esBeWJbtt S#ero- zerti Színház-i benwitaédt, Wr- bóm Ernő TTborkafáját újítot­ták főt Halasi lémé -meAewA sében. ( A taiSJtoBŐ három he*A­nek programja tehát rendkí­vül váMomtos. Más kérdés az előadások műtoéwzsí tmrrmn- naJa. és a rdMc — mmm • vidéki srinijáitszás hetjnefiá- rc8 — kialakult óraszteép. Mert ez az összkép enghén szólva eklektikus: tükrözi mindarohat a mésaértd Wtt zon ytateww, í uw#":#. náBh- de színvonalbeli < geket. aineáyek »- upr' gyár színhazai -Mb SBonylaübam je'LesrrriV tgas? ebből a képből hiányoznád a budapesti színhazak, hiszen e találkozó célja elsősorban* a vidéken, nemegyisaer mos­toha körűimén,yek • között, (például színházépület ne’ - kül!) dolgozó táiíjsolatok be­mutatása. Mégis, bizony ofs me^fontalaook miatt, egye®: vidéki színházak nem a légy jobb vagy nem a tegjeliegze* tesebb produkciójukkal vesz­nek részt ezen a seregszem­lén. (Például a kaposvári* Marat-Sade jobban tükrözi * színház igazi törekvéseit !•)> Számos jelentős fiatal rendey ző vagy színházvezető egyé* niség neve hiányzik erről * listáról; Természetesen sok­féle szempont érvényesíti; egyetten ejőadáa kiválasztá­sánál, és ez az egy nem képé viselheti a színim z egessss profilját. A korábbi gyakor­lat (egy színház — töbt» előadás) inkább segített meg* iemerni a vidéki műhelye!» munkáját. , kgaz, csak bizo->> nyos műhelyekét, f~ j " onwágw: szí»* AZ KMI házi falaiké* ! ____________ tón mindes* v idéki szrohéz jelen vatii Pnoduieciósk «nwvonala töb- bé-kevésbé az országos átla­got tükrözi: kevés kiemeike* dó, izgahnos, kísérletező ked­vű rióeda*. ®ofc közepes vagy gvcngc produkció, fantáziát* ián nandesás, szegényes szín­padkép és saswvcmalaüan szss* néera jááék. Mindezt magya­rán». de nem menti a vidé-^ ke» éSő n»ű(pó*rseÉ: háftrányo» Ndjpűáte. étak- és mcvnkakö— riSameevéik, a »agyfokú van- Asriáseár, we évadról ésmdr* ft»bornfó Saaaeková cső] ódni n*m tm&> kMwáwtok, a fővá- pon «eMmi és anyagi vonz* «Uli, As m» aácáeóeoi'ban * gwgawr aatgházműíeégzeébem a* té&m hekövet* kMM0& naWewdiecIr. Mr. idei or— aaaijjiy tálé fkozó* «»Uly. Is: nem* iggjáfe; a szín— heiy*í* ' Ui azínházaAr ae­A TlQtk I regszemLeje az elmúlt évek­ben jobbéra szervezetlenül zajlott, Valamelyik budapesti színház látott vendégül egv- egy vidéki színházat, amely az évad keresztmetszetét tük­röző darabokkal szelepeit a fővárosban. (Például a kapós- variak a Vígszínházban.) Ez a gyakorlat azonban nem volt egységes, és nem vo­natkozott valamennyi szín­házra. Az idei május 17-«ä június 8-ig tartó országos színházi találkozó — amely régi hagyomány föíújitása — legnagyobb érdeme éppen a szervezettség: mind a tízen­egy vidéki ironöá* megjele­nik e seregsromitéin, av elő- adásokat szákmai viták és június 7-én zárókonfereme» követük, aroetyeken szárágaa- gaéSc, rendezők, jroímházkri- ti kosok vesznek résat. Milyen az országos wri»*- házj találkozó programja ? Hs a statisatikák nézzük; jó. Hét magyar darab anetrepál a vendégjátékok próbám fém, kö»HÍük kettő ősbemnfcatő (Páskandl Gev*: Vadorzó, Daiwes József: Vízkereazi­t.ől Sail veszter ig), Két zenés játék (Chicago, örvényben). egy mai bolgár dráma (Sztra­tiev: Autóbusz), és egy ktasr.- szákus mű (Goädoni : Csete­paté Chioggiábarr). A találkozó programját a Szolnoki Szagligeti Színház műsoct'áltozással kezdte: Brecht Koldusoperája helyeik friss bemutatóval: Molnár Ferenc Liliomával vendéges­kedtek Budapestien. ( Az elő­adás vendégrendezöie Babar- czy Lasalö;) A Békés megyei .1 ókéi Szính ár. ismerétjén Dar\'í«»-szinművet hozott Bo­ci a pestre: a Vízfceresattől Szilveszterig című regény színpadi változatát, Giricz Mátyás vendégrendezésében, A Kecskeméti Katona József Színház tagja, Szőke István rém először rendez Sarkadi- d"úmát, a miskolci Ház a város mellett után most az. Elveszejt paradicsomot álli-

Next

/
Oldalképek
Tartalom