Dolgozók Lapja, 1981. október (34. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

1 w tr« «t a* fx­ir f.^«ssíéwmp ÓRA A NAGYVILÁGBA E3 Francia vendég Egységes valHtaárfolyam Kádár János fogadta Gaston Polissonniert, a Francia Kom- munisía Párt Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bi- ________________________zottság titkárát.______________________ K onfrontáció és megegyezés A varsói televízió híradója szerint a gdanski tanácskozá­son egyre inkább kirajzolódik két tendencia: egyfelől a kon­frontáció, másfelől a megegye­zés irányvonala. A konfrontá­ció hívei, köztük Rulewski, a Bydgosczi, Jurczyk, a szczecini Buják a Mazowszei regionális szervezet vezetője, valamint Andrzej Gwiazda. az Országos Egyeztető Bizottság elnökhe­lyettese nemcsak az állami szerveket és intézményeket tá­madják, hanem a Szolidaritás Lech Walesa vezette országos egyeztető bizottságát is. A má­sik irányvonal, a kompromisz- szufn hívei tudatában vannak az ország kritikus helyzetének, és annak, hogy a Szolidaritás pozitív szerepet játszhatna a válságból való kijutásban. Ugyanakkor nem kétséges, hogy á „mérsékeltek” egyelőre kifejezetten defenzívában van­nak —, állapította meg a var­sói televízió kommentárja. A Trybuna Ludu szerdai számában a Szolidaritás kong­resszusának menetéről közölt kommentárjában megjegyzi: a kongresszuson továbbra sincs hiány, az olyan megnyi­latkozásokból, amelyekből, a szocializmus iránti vad gyűlö­let árad. Változatlanul táma­dások, kirohanások hangzanak el a hatalom ellen. Az egyik delegátus odáig ment, hogy a kormányt „rablóbandának” nevezte. Ugyanakkor — írja a Trybuna Ludu — a keddi vi­ta a korábbiakhoz képest bi­zonyos irányváltozást is jel­zett a szakszervezet tulajdon­képpeni funkciója, vagyis a dolgozók érdekvédelme, pon­tosabban ennek reklamálása felé. „A szocialista-ellenes de­magógia már nem egyértelmű­en uralkodik az Olivia sport- csarnokban, jóllehet, továbbra is van belőle bőven” — je­gyezte meg a Trybuna Ludu kommentátora. 1981. október 1 -töl megválto­zik a deviza- és a valutaárfo­lyamok jegyzése: a Magyar Nemzeti Bank a konvertibilis devizákra pénznemenként egységes hivatalos árfolyamot (vételi-, közép- és eladási ár­folyamot) jegyez. Ezt az árfo­lyamot alkalmazza értelemsze­rűen a devizák vételénél, il­letve eladásánál, függetlenül attól, hogy kereskedelmi vagy nem-kereskedelmi jellegű el­számolásról van szó. A valuta- (bankjegy- és csekk-) árfolya­mok a hivatalos devizaárfolya­mokhoz fognak igazodni, a nemzetközi gyakorlatban szo­kásos feltételekkel (vagyis a valuta vételi és eladási árfo­lyamok nagyobb mértékben térnek el a középárfolyamtól, mint a devizáknál). A jelentős tőkés valuták közül 1981. októ­ber 1-én az USA dollár hiva­talos deviza-középárfolyama 35, Ft, az NSZK-márkáé 15.02 Ft, az osztrák ' Schillinge 2,15 Ft, az angol fonté 62,83 Ft. Az egységes árfolyam beve­zetése a külkereskedelmi el­számolásokban nem jár vál­tozásokkal. A nem-kereskedel­mi szférában a konvertibilis valutát beváltok az eddiginél több forinthoz jutnak, a kon­vertibilis valutát vásárlók többet fizetnek. Az utazási célra konvertibilis valutát vá­sárló magyar állampolgárok költségei azonban nem emel­kednek, mert egyidejűleg meg­szűnik a 10 százalékos valuta­vásárlási illeték és a bankju- talék. Az egységes árfolyam bevezetése számos vállalatnál és intézménynél egyszerűsíti az elszámolásokat, (jobb • átte­kintést, biztosabb alapokat nyújt a gazdasági döntésekhez. Az árfolyamok (a deviza- és a valuta-árfolyamok) meg­állapítására ezentúl hetenként kerül sor, a pénzpiaci árfo­lyammozgások figyelembevé­telével. Az egységes árfolyam bevezetése és az eddiginél gya­Kína Mrm&pén la I évvel eze- ar minek át lőtt, ezen a _________I napon kiál­k oribb árfolyammódosítás nem jelent változást a transzferá­bilis rubel árfolyamának jegy­zése. valamint az ezzel össze­függő elszámolások tekinteté­ben. Nem változik az állam­közi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok (bolgár leva, csehszlovák korona, len­gyel zloty, NDK-márka, ro­mán lei, szovjet rubel, stb.) eddigi árfolyamjegyzési mód­ja. Az árfolyamokat a sajtó rendszeresen — általában ked den — közli. A külföldre utazó magyar állampolgárok 1982. január 1- től nagyöbb forint-összegért vásárolhatnak valutát: példá­ul a rubelelszámolású orszá­gokba utazó turisták az eddi­gi 10 ezer Ft helyett szemé­lyenként évenként 15 ezer fo­rintért, a konvertibilis elszá­molású országokba utazó egyé ni turisták az eddigi 8500 Ft, helyett 12 ezer forintért, a lá­togató útlevéllel utazók 1300 Ft. helyett. 1600 Ft-ért. Az uta­zási irodák nyugati és jugosz­láviai társasutazásain részt­vevők által vásárolható költő­pénz, az egyéni turisták ré­szére a devizatartalmú va­súti menetjegyekre és a gép­járműhöz üzemanyag-vásár­lására megállapított forint- keretössizegek is emelkednek. A magasabb forint-keretek — az árfolyamváltozások ellen- súlyozásán túlmenően — arra is lehetőséget adnak majd, hogy a kiutazó magyarok az eddigi meghaladó összegben vásárol­hassanak valutát. Ugyancsak 1982. január 1 -töl <' rríSddSulihisFtf Ob. titasforgalom- mal kapcsolatos egyes vám- rendelkezések is: külföldi uta­zásról való visszatérésük al­kalmával a magyar állampol­gárok — így a társasutazáson résztvevők is — egységesen személyenként 5000 Ft bel­földi értéknek megfelelő árut hozhatnak be vámmentesen. Szovjetunió — Egyesült Államok A pá Immár" lassan tizedik hónapja építgeti Ilii illái a Reagan-kormány a maga új,----------- hidegháborús politikai kurzusát és sohasem titkolta, hogy „erőpozícióból” akar tárgyalni a Szovjetunióval. Miután pe­dig egész, erőltetett fegyverkezési politiká­juk alapját az a hamis, manipulativ demagó­gia alkotta, hogy az USA, sőt a nyugati vi­lág egésze „elmaradt” a fegyverkezésben a Szovjetunió és a többi szocialista ország mö­gött — ez az er'őpolitikai kurzus a tárgyalások elvi tagadását is jelentette. Érthető, hogy ilyen körülmények között a békéért aggódó világközvélemény és a szov­jet politikusok is különösebb remények nél­kül, nagy tartózkodással tekintettek Gromiko szovjet és Haig amerikai külügyminiszter New York-i találkozója elé. Ez volt az első magas szintű kapcsolatfelvétel a szovjet és az amerikat kormány között Reagan hivatal­ba lépése óta. Nem lehetett kizárni azt a le­hetőséget sem, hogy, a Gromiko—Haig talál­kozó eredménytelenül végződik; hogy az ame­rikaiak kitartanak az „előbb fegyverkezési döntés, azután tárgyalás” politikája mellett. ’ Ennél azonban több történt. Már a megbe­szélések első szakaszában megállapodás szü­letett arról, hogy Genfben november 30-án szovjet—amerikai tárgyalások kezdődnek a közép-hatósugarú rakéták problémájáról. (Emlékezetes: a nemzetközi helyzet feszülésé­nek egyik jelentős, ha nem a legdöntőbb té­nyezője éppen az az amerikai elhatározás volt, hogy közép-hatósugarú rakétákat he­lyeznek el Nvugat-Európában, s ezzel meg- bontják a jelenleg meglévő fegyverkezési egyensúlyt.) Röviddel az első Gromiko—Haig találkozó ulán — miután nyilvánvalóan mind­ketten tanácskoztak kormányaikkal — má­sodszor is megbeszélést folytatott a két nagy­hatalom külügyminisztere. E második talál­kozón olyan döntés született, hogy jövő év elején ismét tárgyalásokat folytatnak egy­mással — ezúttal Genfben. Mindebből úgy tűnik, hogy tízhónapos szü­net után nemcsak helyreállt a magas szintű kezdetei dialógus a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között, hanem biztosították e párbeszéd folytonosságát is. A november 30-i dátum és a_ jövő év elejére jelzett újabb Gromiko— Haig találkozó azt a felismerést mutatja, hogy van miről tárgyalni, és lehet ésszerű, a reali­tásokat figyelembe vévő hangnemben párbe­szédet folytatni egymással. Ennél többet egyelőre aligha lehet mondani. Mindenekelőtt azért nem, mert a Gromiko— Haig megbeszélések eredményei az amerikai külpolitikai vonalvezetés általános irányát semmiképpen sem módosították, az továbbra is változatlan. A Fehér Ház és a Pentagon iránytűje továbbra is az erőltetett felfegyver­zés és az erőpolitika alapján folytatott tárgya.- lások irányába mutat. Azt is látni kell, hogy a Gromiko—Haig tárgyalásokon megszületett döntéseket a szovjet külpolitika és ja nemzet­közi politikai erőviszonyok alakulása kénv- szerítette ki. A Szovjetunió a legfeszültebb időszakokban sem vette át az amerikai „hé­ják” hangnemét. Az erő pozíciója alapján történő tárgyalásokat természetesen elutasí­totta —, de mindvégig hangoztatta, hogy kész a reális alapon folytatott megbeszélésekre, és a magas szintű párbeszédet tartja a járható útnak a két ország viszonyában. Az amerika­iaknak tekintetbe kellett venniök a nyugat- európai közvélemény mind hevesebb ellen­állását is a közép-hatósugarú rakéták terve­zett telepítésével kapcsolatban, s hogy az em­berek felháborodása és kétségei a kormányok magatartását is befolyásolták. A helyzetet és ezenkívül a szovjet — amerikai kapcsolatok» t ___________________ továbbra is minden il­lúzió nélkül kell szemlélni. Az alapvető állás­pontok közötti különbség egyelőre nem csök­kent. Illúziók nélkül is komoly eredménynek kell azonban tekinteni azt a tényt, hogy a dialógus megkezdődött, s a párbeszéd folyta­tása a jövő év elejéig biztosítottnak látszik a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. . ..érkezett SZULTÁN Ibn Abdul Aziz herceg, Szaúd-Arábia hadügyi és légügyi minisztere az Al- Madina Al-Munavara című lapnak adott nyilatkozatában visszautasította mindenfajta kompromisszum lehetőségét a hosszú ideje vajúdó Awacs- ügvlettel kapcsolatban. Kije­lentette, hogy országa csak abban az esetben fogadja el az öt radarrepülőgépet, ha az Egyesült Államok nem köti előzetes feltételhez a szállítási megállapodás teljesítését. A döntés ezentúl az amerikai kor­mány és a kongresszus kezé­ben van. A miniszter hozzáfűzte, hogy Szaúd-Arábia más országoktól is beszerezheti a szükséges fegyvereket, amennyiben az Egyesült Államokra nem szá­míthat. Végezetül azt állítot­ta, hogy országa katonai ere­jének fejlesztése valamennyi arab ország érdekeit szolgálja. — NY1KOÍ.A.J Patolicsev szovjet külkereskedelmi miniszter szerdán Moszkvában megbeszélést folyta­tott Seeley Lodwiek amerikai me­zőgazdasági miniszterhelyettessel, aki a szovjet—amerikai gabona­egyezménnyel kapcsolatos kon­zultációkon tartózkodik a szovjet fővárosban. A két ország között korábban megkötött gabonaegyezmény öt évre szólt., s ennek értelmében a Szovjetunió évi hatmillió tonnát külön értesítés nélkül, ezen fe­lül évi kétmillió tonnát előzetes értesítéssel vásárolhat az Egyesült Államoktól. Amennyiben szovjet részről ezen az összesen nyolc­millió tonnás kereten felül is kí­vánnak gabonát vásárolni, ahhoz az amerikai kormány jóváhagyá­sa is szükséges. Az egyezményt az. idei tárgyalások során egy évvel meghosszabbították. a megbosz- szubbftás moot lép érvénybe. tótták ki Pekin g-ben a Nép- köztársaságot, és azóta októ­ber elseje Kína nemzeti ün­nepe. .Az.. 1949-es,nap „fo.rduia-. tot jelentett a sok évezredes kultúrával rendelkező kínai nép számára. A Népköztársa­ság az imperialisták kiszolgá­lóinak, a kizsákmányolóknak .az elűzését hozta, s az új sza­badabb és boldogabb élet le­hetőségét jelezte. A népi Kína fejlődésének első évtizedében gyors léptekkel haladt előre — fejlődött az ipar, a kultúra, a népgazdaság legfontosabb szektora a mezőgazdaság is minden évben többet adott. Ezekhez az eredményekhez nagyban hozzájárult az a sok­irányú segítség, amit a Kínai Népköztársaság kapott a Szov­jetuniótól és a többi szocialis­ta országtól. Az ország fejlődésében azonban hamarosan törés kö­vetkezett be: a Kínát irányí­tó maoista klikk szakított a szocialista közösséggel, az or­szágban pedig elnyomó rend­szert, bürokratikus-katonai diktatúrát valósított meg. Mao halála után, örökösei korrigál­ni akarják a gazdaságban és a társadalmi fejlődésben elkö­vetett hatalmas hibákat, de eközben arra törekednek, hogy megőrizzék mindennek alap­ját. a maoizmus kispolgári- kalandor irányvonalát. To­vábbra is élesen szovjetellenes hegemonista politikát folytat­nak, fenyegetik a szocialista Indokínát, Mongóliát. Kína ezzel végső soron az Egyesült Államok szövetségesévé lett, szinte minden nemzetközi kérdésben azonos platformra helyezkedik az imperialista hatalmakkal. E sz@ciaMsto országok több . alka­lommal . a kapcsolatok rendezését java­solták. Nem a Szovjetunión és szövetségesein múlott, hogy nem normalizálódott a viszony Kínával. Országunkban nagy­rabecsüléssel tekintünk az egymilliárdos kínai nép tehet­ségére, szorgalmára. Szeret­nénk, ha alkotó erőit,;ötszága kincseit a szocializmus, a .'béke1 javára használnák fel. znmmm A pekingi ajánlat V ilágszerte meglepetésként hatott a pekingi aján­lat a Kínai Népköztársaság és Tajvan konfö­deráció-szerű egyesüléséről. Kínában meglehe­tősen régi jelszó Tajvan „békés egyesítése” az anya­országgal, ez azonban sokáig afféle bekebelezést je­lentett volna, a mostani ajánlat^azonban — legalábbis szavakban — valóban valami egyesülésfélét, a társa­dalmi berendezkedés, sőt a hatalmi struktúra részle­ges meghagyását is beleértve. Persze, ebből nem kö­vetkezik. hogy bármelyik megfigyelő különösebben komolyan venné egy ilyen lehetőség megvalósulását belátható időn belül. A figyelem oka inkább az, va­jon milyen okok ösztönözhették Pekinget erre a gesz­tusra? nShai Kommunista''Párt és a nemzeti burzsoá­zia Csang Kaj-sek vezette mozgalma a Küómintang valaha együttműködött. Két nevezetes ' egyezményük- 1925-ben és 1937-ben köttetett. Az elsőt a császári bürokrácia maradványai, a másodikat a japán hódítók elleni küzdelem indokolta. 1946-ban azonban megkez­dődött a két rivális párt közötti háború, amely a Kuomintang vereségével és Tajvanra szorulásával ért véget. A többi már a közelmúlt. Amikor az Egyesült Államok elismerte a népi Kínát, ez Tajvan számára súlyos diplomáciai vereség volt. Reagan egyik választási ígérete a Tajvannal fenn­tartott kapcsolatok erősítése és a fegyverszállítások folytatása volt. Peking viszont, amelynek az amerikai katonapolitika a Szovjetunió „visszaszorításában” ki­emelkedő szerepet szán, szüntelenül tiltakozik Tajvan bármilyen támogatása ellen. Az ügy tehát mind Pe­king, mind Washington számára tartósnak ígérkező dilemma. A furcsa ajánlat egyik tényezője kétségtele­nül mind Tajpej, mind Washington megnyugtatásának szándéka. Egy ilyen gesztus nyomán az amerikai kongresszusban még mindig erős Ta.ivan-lobby nehe­zebben érvelhet azzal, hogy az esetleg F>ekingnek juttatott modern amerikai hadfelszerelés Tajvant veszélyeztet­heti. Ez a dolog külpolitikai oldala. Ami a belpolitikát illeti: Kína iszonyatos gazdasági gondokkal küzd: re- cseg-ropog a „négy modernizálás” épülete, „kiigazítá­sok” követik egymást. P ekingnek minden gazdasági támogatásra a ko­rábbinál is nagyobb szüksége .van. Ha nagy méretekben megindulna a hazai rokonok se­gélyezése. ha sikerülne felkelteni a tajvani töke ér­deklődését bizonyos anyaországbeli beruházások iránt — nos. ez a remény megér egy gesztust — gondolhat­ták Pekingben — és az „ajánlat” megtétetett.. . H. E. Melbourne-ben megnyílt a nemzetközösség állam- és kor­mányfői értekezlete. A képen Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök mondja beszédét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom