Dolgozók Lapja, 1980. augusztus (33. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

DOLGOZOK LAPJA 1980. augusztus 24., vásárnál? 9 (SSSM®. ©WHOíjT) A házasság iskolája Családvédelem — csa ládbomlasztás Gyalogolni jó! Ha barátaiddal vagy tábor­ban szeretnél túrázni, és pár kilométert gyalogolnod kell, hasznát veszed majd ezeknek a tudnivalóknak. Ha gyalog indulsz neki, általában sírna úton egy kilométert 12-15 perc alatt tehetsz meg, tehát egy óra alatt négy kilométert. Ne­hezebb úton, esetleg éjjel tú­rázva, egy óra alatt körülbelül három kilométernyire jutsz el! Ha a térképen leméred a tá­volságot, már könnyen ki is számíthatod, hogy mennyi idő alatt érsz célba. Hogyha az út emelkedik (hegynek felfe­lé) minden 100 méteres emel­kedés újabb 20 percet jelent. De ugyanigy a lejtőknél is újabb időt kell hozzászámíta­ni az úthoz. Pontosan annyit, mint az emelkedőnél. Óránként számíthatsz 5-15 perc pihenőt és az út felénél hosszabb, félórás pihenő is ajánlatos. Horváth Mihály Buda házi István: Szél nótázík Szél korbácsol, por hullámzik, Nyírség tava fodrozódik. Mint a részeg, szél nótázik, akácokkal incselkedik. Megcibálja mundérjukat, megkócolja a hajukat. Szél korbácsol, por hullámzik, Nyírség tava fodrozódik. Bókkon Gábor:- Gabi mondja Volt nekem egy furulyám Cédrus testű karcsú lány Csillag volt a luk. rajta Esténként a szél fújta. Zalán Tibor: Keíegyáros Jön a kefegyáros, minden cipő sáros! Majd a pultot tépik szét, hordják, viszik a kefét. Kéményseprő mondja: a legnagyobb gondja mindig kormos az inge, és annak a gombja. Vesz is kefét, hármat, egyiket kabátnak, másikat a gombnak, harmadikat az ingének és a kéménytől füstös égi csillagoknak. A Család a társadalom alap- ------ közösége. legki­sebb sejtje. A gyermek számára nélkülözhetetlen, de a felnőtt* is boldogtalan ma­gányba sodródik nélküle. A család ott hullik szét leg­könnyebben, ahol csak egyet­len gyermek van. Hosszú tá­von az egykéknél eltűnnek az oldalági rokonok. (Nincs test­vér. tehát nagynéni. unoka- testvér sem lesz.) Ha a szülők elváltak, közülük is rendsze­rint csak az egyik marad tá­maszként az egyke mellett. Testvérek hiányában gyön­gébben szocializálódik. kap­csolatteremtő képessége ke­vésbé fejlett. ígv barátokat is nehezen talál. Ha saját életé­ben megismétli a szülői pél­dát. maga is elválik, egyköny- nyen magára marad. Ideig- óráig talán talál élettársat, s azután?! A társadalom pedig annál nagyobb terhet hordoz, minél több a boldogtalan. elmagá- nyosult ember. Mert annak nemcsak az élethez, de a mun­kához sincs kedve. (Előfordul ugyan, hogy valaki egyéni bánatára munkájában lel vi­gaszt, de ez a ritkább eset. és csak azokkal történik meg, akik valóban hivatásnak érzik pályájukat.) A maga boldog­talanságában elmerülő, célját vesztett ember, kivált a csa­ládi baiok heveny fellobbaná- sakor. bajosan koncentrál, hi­bákat követ el. sikertelensége még növeli önbizalomveszté­sét. kész prédája lesz a neuró­zisnak. a pszichoszomatikus betegségeknek, és az alkohol­nak. Ha nagyon sok az ilyen sé­rült. ki marad a gyógyításra? A belülről összeomlottak ter­hének hordozására? Ha azt mondiuk; társadalom. mi is benne vagyunk, az nem csu­pán másokra vonatkozó gyűj­tőfogalom! Aki a maga életét szerte zilálja, kétszeresen árt önmagának: közvetlenül, egyé­nileg és közvetve, mint a kö­zösség részének. A család gazdasági egység is. ha felbomlik, mindkét fél életszínvonala lejjebb száll. A gyermekeké leginkább. (A gyermektartás nem ugyanaz, mint a két szülő közös erőfe­szítése!) Épp úgv. mint szelle­mi-érzelmi vetületben: a gyermek nem egy szülőt ve­szít. hanem ,^a szülőket”: egvik sem képes pótolni ket­tőjük közösségét. Ha sok a felbomló család, ha sokan él­nek rosszabbul a kelleténél, az egész nép közössége megér­zi. ★ A családbomlasztás valójá­ban a gazdag népek fényűzé­se. (Amerikában újabban ere­deti modellel kísérleteznek, persze csak azok, akik jómó­dúak és békés természetűek. Hogy a gyermekek, ne szen­vedjék meg túlságosan szülőik válását, ők maradnak a régi családi otthonban, a szétköl­töző szülők pedig felváltva tartanak ügyeletét mellettük. Állítólag így kevesebb a lelki sérült gyermek. Három lakás kell hozzá és két szelíd fel­nőtt. És persze ez is művi megoldás, az a három otthon együtt sem ér fel egy igazival.) A családvédelem állandóan napirenden lévő feladat ná­lunk. Az állam sokféle módon — legutóbb a többgyermeke­sek családi pótlékának emelé­sével — igyekszik erősíteni. védeni ezt az oly fontos alan- közösség.'ít. Kohéziójának erő­sítése azonban elsőrendűen ne­velési kérdés. Ideje volna fel­hagyni Végre a túlkényezte- téssel, azzal az „újgazdag” mentalitással, hogy „legyen neki jobb dolga, mint nekünk volt”. Kicsikorban kell meg­szokni a fegyelmet, a felelős­séget. a türelmet, a lemondani tudást és főként a munkát. Nemcsak a családi életre, ha­nem a családalapításra is ne­velni kell. Arra, hogy az élet­be induló utódai iránti felelős­séggel tudjon választani. ha pedig választott, legyen ben­ne állhatatosság, megértés, tü­relem é.s áldozatkészség is. El­kényeztetett fiatalok egy­könnyen beleütköznek egymás önzésébe. A válás lehetőségére szükség van. Olyan, mint a vonaton a vészfék. De vajon miként közlekednének a szervelvé- nvek, ha mindenki a vészféket rángatná, amikor leszállni van kedve? Ha az utasok nem az állomásokon akarnának átszállni. hanem ott, ahol ép­pen megunták az utazást? Nemcsak a vonatok érkezése lenne kiszámíthatatlan, de a búzaföldek mellett egyedül baktató utas is rémülten te­kintene a tovarobogó mozdony után. Mijomszeretettel ne­------------ .. ------------------ velő c saládok, gyermekeik szívéért vesztegetve versengő elvált szülők: ideje volna a jövőbe tekinteni! A gyorsan futó idő­ben csakhamar elérkezhet a pillanat, amikor egy magára maradt, elkeseredett ember őket átkozza majd. Bozóky Éva Összhang a táplálkozásban Ételeinknek nemcsak ízletesnek, kívána­tosnak. vitamindúsnak, táplálónak kell len­nie. Igényünk, hogy táplálékunk változatos, sokféle is legyen. A háziasszonynak bizony nem kis fejtörésbe kerül, hogyan tegye vál­tozatossá a csalód étkezését. Ügy, hogy egy­aránt szerepeljen benne fehérje, vitamin, úgy, hogy a reggeli, a tízórai legyen laktató, tápláló, s a vacsora könnyű könnyen emészthető. Helyes arányban szerepeljenek a tejtermékek, a zöldfélék, a húskészítmé­nyek. a gyümölcsök. S mindezt ízletesen, gusztusosán, az egyes étkezéseket és ételeket összhangba hozva tálalni valóban nem egyszerű dolog. Az ét­kezések összhangjának megteremtése azt je­lenti. hogy ha például a reggeliben a tejes ételek, a sajtok, túró. joghurt-félék szere­peltek. akkor ebédre lehetőleg ne tejbegrizt főzzünk. Vagy ha az ebéd töltött káposzta volt. akkor vacsorára nyugodtan adhatunk lágytojást, paprikát, retket, paradicsomot és teát. Az egyes étkezéseken belül is figyel­nünk kell az összhangra. Nehéz, fűszeres etelek mellé könnyű krém-leveseket kínál­junk, sütemény helyett gyümölccsel fejez­zük be az ebédet. Olajos szardíniához nem illik a kakaó, sokkal inkább a citromos tea. Sültekhez, pörkölthöz nyugodtan adhatunk főzelékeket, mártásokat, vagy ha már krumpli, vagy rizs a köret, dúsítsuk salá­tákkal, gyümölcskompóttal a menüt. Zsíros, nehéz tészták, vajas krémek helyett adjunk piskótát pudinggal megkenve, verjünk fel tojáshabot gyümölcsízzel, vagy friss gyü­mölccsel. Készítsünk szépen díszített szend­vicseket. ősszel, télen is tegyünk a kenyér közé valami zöldfélét. A változatos ízek és a gondosan megválo­gatott ételek egészséges táplálkozásunk alap­jai. vé Nem csak hajbavaló Kedves, vidám ötlet a haj­csatra fűzött virág- és pom- ponfüzér. Ez utóbbi elkészí­tését fogjuk megtanulni. A ki- sebb-nagyobb fonalgombó­cok készítése, felhasználása igen változatos. Két azonos nagyságú kartonlapból kört vágunk, középen lyukkal. A hajpompon nagysága 3 cm, középen 1,5 cm nagyságú lyukkal. 1. A kartonlapokat összeillesztés előtt átvágjuk, de ezek összefogás után nem .fedhetik egymást. Merkelő- tűbe vastag, vagy több vékony fonalat fűzünk, és a karton­gerezdet körbevarrjuk. A kö­zépső lyukat kitöltjük. 2. He­gyesvégű ollóval a karto.nla- pok közé szúrunk, és a fonal­szálakat körbevágjuk. 3. A kartonlapokat kissé meglazít­juk és fonallal átfogjuk, meg­csomózzuk. majd ismét átfog­juk. és a biztos szoros ősszel fogás miatt mégegyszer meg­csomózzuk. 4. A kartoniapokat,' az átvágott szél széthúzásával1 a fonalköteg közül kiemeljük. A középen biztosító csomóval szorosan összefogott fonalköte- get összeborzoljuk, gombóccá igazgatjuk, a szálegyenetlen-* ségeket kisollóval megnyírjuk. (Prósz) Fáj a lábam! Gyakran hallani öregtől, fiataltól e panaszt. Okai sok­félék lehetnek. Mindenekelőtt és leggyakrabban a űk, kis cipő viselése okozi. mara­dandó lábpanaszokat. De ha­sonlóan sokan vannak, akik azért szenvednek, mert elha­nyagolják a lábápolást. Pedig a láb, amely oly sok igénybevételnek, egész test­súlyunk viselésének van kité­ve, megérdemelné, hogy töb­bet törődjünk ápolásával, ké­nyelmével. A legfontosabb, hogy lábára illő cipőt vásároljon. Ne hall­gasson a divat „parancsára”, nincs jobb érzés, mint kényel­mes, puha cipőben jönni-men- ni. sétálni, gyalogolni. Naponta mossa meg lábát szappannal. Használjon láb­ápoló krémeket, vagy testápo­ló szert. Minden nap friss ha­risnyát, zoknit viseljen. Jó, ha naponta váltogatja cipőit is. Tanácsos hetenként egyszer- kétszer lábfürdőt venni, olyan vízzel, amelybe lábsót, kony­hasót vagy gyógynövény­kivonatot tett. Hatásos a ka- millás, a rozmaringos. a men­tás lábfürdő. A fürdő után használjon sósborszeszt, gyógy- fűkivonatot, lábbalzsamot, amellyel alaposan bedörzsöli lábát. • Nyáron a mezítlábjárás egészítheti ki a lábápolást. Strandon, homokos, füves te­rületen. amikor csak tehet!,' járjon cipő. papucs nélkül, a levegő, a víz, a napfény jót tesz az egész évben cipő-, börtönbe zárt lábfejnek. Télen se feledkezzen meg a láb szellőztetéséről, lélegezte­téséről. Tornáztassa mezítláb — persze jól fűtött szobában, szőnyegen. Kellemetlen panasz a láb- izzadás, amely gyakran beteg­ség kísérőjelensége. Ha a pa­naszt műanyag cipő, gumi­csizma, műszálas' harisnya okozza — ezek viseléséről kell lemondani. S lábfürdőkkel,' mezítláb járással szüntetheti meg a kellemetlen érzést, Ha ezektől sem csökken a lábiz- zadás, forduljon orvoshoz, aki az alapbajt kikezelve szüntet­heti meg panaszát. A tyúkszem, a bőrkeménye- dés a benőtt köröm tipikusan olyan bántalmak, amelyek a szűk, keskeny cipő viselésétől keletkeznek. Körömbenövést a túl magas sarkú cipő is okoz­hat azzal, hogy az ilyen lábbe­liben a láb elülső része előre és lefelé tolódik. A rosszúl vá­gott köröm is benövést okoz­hat. A tyúkszemet legjobb szak-’ emberekkel, pedikűrössel ápol.’ tatni, s a kiváltó okot meg­szüntetni. A benőtt köröm gyulladását kamillás fürdővel csillapíthatja. De ha gennyes, erősen gyulladt a körme, fort dúljon orvoshoz. sarkadi A szövőmesterek (Török népmebe Nazim Hikmet feldolgozásában) Egyszer volt, hol nem volt, egy messzi ország messzi vá­rosában élt egy csordás a fele­ségével. A csordás felesége együgyű asszony volt. Szegé­nyek voltak, nehezen éltek meg. Egy nap a csordás felesé­ge a patakhoz ment vízért. A patakban békák kuruttyoltak. A csordás együgyű felesége a békák kuruttyolását szövő­székek csattogásának vélte. — Szövőmesterek, hé, szö­vőmesterek, szőjetek nekem egy vég vásznat! — kiabálta a békáknak. — Brekeke, brekekek — ku­ruttyoltak tovább a békák. Ezt az asszony így értette: — Rendben, meglesz rendben — ezért így szólt: — Köszönöm, szövőmesterek. Az asszony, mint aki jól vé­gezte dolgát, hazatért. Este, amikor a férje is hazajött, így szólt hozzá: — Megállapodtam a szövő- mesterekkel, hogy szőnek ne­kem egy vég vásznat. Fonalra van szükségem. Hozzál fona­lat. Megvette a csordás a fona­lat. Elvitte az asszony a csá­vákét a patakhoz, s odaszólt a békáknak: „ mm. Hé. szövőm esterek itt a fonal, szőjétek meg nekem mind! Ezzel bedobta a csévéket a vízbe. Telt-múlt az idő. — Adj pénzt — kérte egy nap a csordás felesége az urát. — Viszem a szövőmes­tereknek. Biztosan elkészült a vászon, elmennék érte. .— Kicsit vámod kell. Előbb elhajtom a gulyát a vásárra, hogy pénzt kapjak a kupéé­tól az állatokért. Megint eltelt néhány nap. Megjött a csordás, átadta a pénzt az asszonynak, amit az állatokért kapott. — Itt van a pénzetek, szö­vőmesterek. adjátok ide a vásznat — kiabálta az asszony a pataknál, de senki nem te­lelt. Hogy miért? Közben a nyári hőség kiszárította a patakot, a békák pedig más helyet keres­tek. Méregbe gurult az asszony, hogy senki sem felelt a sza­vára. Botot ragadott. — Szóval nem feleltek — kiabálta —, megálljatok csak! Rátok rontom a házatokat! Azzal csépslni kezdte a pa­takmedret, ütötte, vágta, ka­parta a botjával. Egyszerre csak egy bődön fordult ki a földből. telis-tele arannyal. — Aha, értem — állt meg az asszony —,. ti magatok használtátok fői a vásznat, azért hagytátok itt a pénzt. Rendben van így is ... Épp akkor ment át a hi- don egy fazekas, különféle agyagedénnyel megrakott sze­kerével. — Hé, fazekas! — kiáltott oda az asszony. Rakodj le a házam előtt! Ezzel a csillo­gó-villogó arannyal fizetek! örült a fazekas nagyon. Le- gakolta az összes áruját a csordás háza előtt. Az asszony odaadta az aranyakat, csak egy maroknyit tett félre, hogy az urának megmutassa. — Olyan szép lesz a házam, mint a szultán palotája — gon­dolta magában. A kapu előtt halomban álló edényeket mind összetörte, a cserepeket sorba kirakta. Türelmetlenül várta haza az urát. Leszállt az este. Az úton fel­tűnt a csordás alakja. Az. asz- szony örömmel futott elé. — Gyere csak, kedves uram, nézd, hogy földíszítettem a házunkat! Szebb, mint a szul­tán palotája! Nézte az ember, és csak csó­válta a fejét. Közben az asz- szony hozta a marék aranyat, hogy azt is megmutassa az urának. — Mit tettél, te bolond? — förmedt rá áz ember, amikor megtudta, hogy mi történt. Nagyon rosszul esett az asszonynak, hogy az ura így rákiabált, fogta magát, kiment a patakhoz. Kisvártatva oda- somfordált hozzá egy macska. — Sicc, te! — szólt a macs­kának. —• Tudom, hogy az uram küldött, hogy hívjál haza, de nem megyek. Nem és nem. Nagyon haragszom rá. Egy kis idő múlva egy teve jött a patakhoz. — Nem tudom, M fia-borja vagy. de úgy látszik, téged is az uram küldött. Na, nem bá­nom, gyerünk! Megfogta az, asszony a teve kötőfékjét és hazaballagott ve­le, örült a csordás, hogy haza­jött a felesége, örült a tevének is. Látja, hogy két teli zsák is van a hátán. — Gyere, asszony játsszunk mogyoróesőt! Nem tudta az asszony hogy az milyen játék, de azért rá­állt szívesen. A csordás be­bújtatta őt egy felfordított üst alá. Mogyorót dobálva az üstre „Mogyoróeső esik!” kia­bálta, ameddig csak le nem pakolta a teve rakományát. A zsákok tele voltak arannyal. Közben az asszony az üst alatt csücsült, fogalma sem volt. mi történik körülötte. A csordás elrejtette az aranyakat a szoba egyik sarkába. — Vége van a játéknak — engedte ki a feleségét az üst alól. Alig telt el egy vagy kéi nap kikiáltók járták végig az utcákat. — Eltűnt a szultán arannyal megrakott tevéje! Ki látta? Ki tud róla? A csordás felesége rög­tön odafutott az egyik kikiál­tóhoz: — Én láttam a tevét! A szultán emberei megra­gadták a csordást, vitték azon­nal a kádi «14 — Láttad a tevét? — kér*' dezte a kádi. — Ne,:n — felelte a csordás! — A feleséged azt mondja, hogy egy tevét vitt haza. — Ne adj a feleségem sza­vára, bölcs kádi! Együgyű asszony a feleségem, nincs ki mmd a négy kereke szegény-^ nek. A kádi hivatta a csordás fe­leségét is. Jött is az asszony hátán egy ajtóval. — Bocsássatok meg, de aa uram meghagyta, hogy ügyel­jek az ajtóra. ! — Mikor láttad a tevét -* kérdezte a kádi. — Amikor mogyoróeső eseti — válaszolta az asszony. A kádi megállaoította. hogy az asszonynak hiányzik egy kereke. Szabadon engedte mindkettőjüket. Ma is él, ha meg nem halt a szegény csordás és együgyű felesége. Egyenként váltják be a szultán aranyait, ha szüksé­gük van valamire, és nem félnek attól, hogy nem lesa miből élniök öreg napjaikban.1 A szultán pedig azóta is ke-’ rested kikiáltóival elveszeti tevéjét. í (Tasnádi Edit fordítása)

Next

/
Oldalképek
Tartalom