Dolgozók Lapja, 1980. június (33. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

4980. Június 29., vasárnap DOLGOZOK LAPJA 1 A Mágnás Miska muzsikusa Szirmai Albert centenáriuma Ki ne ismerné Magyarorszá­gon a Mágnás Miska című operett melódiáit? A Cintá- nv éros cudar világot, a Csiri­biri kék dolmányt, vagy Hopp- sza Sárit? Ki ne hallgatta vol­na szívesen a Szív küldi szív­nek szívesen dallamát, ame­lyet a század egyik legfelké­szültebb színpadi zeneszerzője. Dr. Szirmai Albert írt?. Szüle­tésének századik évfordulóján, július 2-án rá emlékezünk. Egy híres osztály Szirmai Albert Budapesten született. Első gimnazista volt, amikor szülei beíratták a Zeneakadémiára, mely ak­kor még az egykori Andrássy úton, a mai Népköztársaság útján működött. Szendy Ár­pád növendéke lett a zongora­tanszakon, később pedig Ko- essler Jánosé a zeneszerzés területén. A zenetörténet jól ismeri ezt az osztályt, hiszen hírességek serege került ki belőle. Szinnaival együtt járt Weiner Leó, Jacobi Viktor, Meszlényi Róbert, Lendvai Ervin, s egy osztállyal feljebb Bartók Béla és Kodály Zoltán. A növendék Szirmait azonban baleset érte. Túlgyakorlás kö­vetkeztében bal karja izomsé­rülést szenvedett, amelyet ak­koriban még nem tudtak gyógyítani. ezért a zongorá­zást abba kellett hagynia. Közben egyetemre járt, kriti­kákat írt a Pester Lloyd című német nyelvű napilapba, majd a Polgár című újságba, amely­nek szerkesztőségében megis­merkedett későbbi szerzőtár­sával, Gábor Andorral. A ze­neszerző eleinte a komoly muzsikával jegyezte el magát. (Az Opera házban is előadták egyik' balettszvitjét.) Aztán a daljáték, az operett kezdte vonzani. Együtt írt velencei ■témájú darabot Weiner Leó­val, de ez sohasem került színre. Sárga dominó Zeneakadémiai évei után Szirmai Albertre felfigyelt Máder Raoul, a Népszínház— Vígopera igazgatója, és meg­hívta korrepetitornak, majd felszólította. komponáljon színpadi művet Választásuk egy korabeli író Sárga dominó című szövegkönyvére esett. 1907-et írtak akkor, s a fiatal muzsikusnak már doktori dip­lomája is volt. Sorra születtek darabjai: Táncos huszárok, Mágnás Miska, Gróf Rinaldó, Alexandra, Mézeskalács, A ba­lerina, A kalóz. Valamennyi­ért kapkodni kezdtek a külföl­di színpadi ügynökségek. Eu- rópa-szerte hamarosan színpa­dokhoz jutottak. Amerikában Egy napon Szirmai Albert átrándult az Egyesült Álla­mokba, mert idehaza inflációs világ volt, és a színházi tan- tiémekből nem lehetett megél­ni. Pesti lakását megtartotta. New Yorkban próbált 'elhe­lyezni darabokat. Ajánlatot kapott a Chappel and Com­pany nevű híres kiadóvállalat­tól, szerződjék hozzájuk. Alig néhány év alatt Chappel fő lektora, zenei irányítója lett. Ebben az állásában dolgozott haláláig. Amerikai élete folya­mán egész sor kiváló zene­szerzővel került kapcsolatba, például Stravinszkyval, Pro- kofjevveL Kreislerrel. Közeli barátai lettek New Yorkban a jeles musical-szerzők, Ri­chard Rodgers, Cole Porter, később Leonard Bernstein. Megérezte George Gershwin, zsenijét, amikor mások még nem voltaic hajlandók elismer­ni tehetségét. Szirmait ugrat­ták, gúnyolták, azért, mert jó előre hitt a .sPorgy és Bess” sikerében. A hangszerelés te­rén tanácsokkal látta el kollé­gáját. Kapcsolat Bartókkal Szármái Albert tekintélye mind jobban erősödött, és íté­letére sokat adtak. De szá­munkra mindezeknél fonto­sabb, hogy annál a szervezet­nél, ami az amerikai szerzői jogvédő hivatalnak felel meg, igyekezett egykori iskolatársá- nak, Bartók Bélának pénzbeli juttatásokat szerezni. Arány­lag ritkán találkoztak New Yorkban. Anélkül, hogy Bar­tók tudta volna. Szármái a háttérben maradva sokat ér­deklődött betegségi állapotá­ról. Medgyaszay Vilma, Ilosvay Rózsi, Lábass Juci, Petráss Sári, Honthy Hanna voltak Szirmai dalainak legjobb tol­mácsolok és Holtai Jenő. Mol­nár Ferenc, Gábor Andor, Szép Ernő és Ernőd Tamás leghűségesebb íróbarátai. Há­borúellenes sanzonjaira ép­pen úgy emlékezhet a magyar közönség, mint a világszínpa­dokat bejárt operettjeire. A felszabadulás után a nyolcva­non túl levő Szirmai visszaál­modta fiatalságát: még két művel gazdagította műveinek számát. Az egyik a Tabáni le­genda volt. a Déryné Szánház, a másik a Tündérlaki lányok, a Fővárosi Operettszínház szá­mára. Nyolcvanhét éves korában hunyt el. Kristóf Károly Szentiváni tűzugrás A Cserhát völgyében, a Gal- ga patak partján található egy kicsi, de annál híresebb, neve­zetesebb falu, Galgamácsa. Sokan felkeresik Iván napja táján, amikor felidézik az ősi, játékot, a szentivánéji tűzug­rás t. A falu közepén az új épüle­tek rne'lett, sárból és vályogból döngölt, fehérre meszelt falú, néni, aki ugyanolyan portát tart fenn állandó festői élfog­laltsága mellett, mint bárki más a faluban. Az ország és annak közvéleménye már más­ként fogalmaz: naív festőmű­vész ő, akinek hivatása a ha­gyományőrzés, . a régi népszo­kások átmentése későbbi szá­zadoknak. De ismerik Juló né­nit az egész világon, majdnem Körbetáncolják a tUzet a lányok és legények Juló néni dedikál Egy lány a tűzugró táncosok közül fakerítéssel szépen elkerített, takaros kis parasztház vonja a tekintetet magára. A kapu­ja' felszalagozott, amolyan vendégváró. Előtte legények fogadják az újonnan érkező­ket. Ez az épület a falumúzeum, amelynek udvarán nagy a sürgés-forgás. Népviseletbe öl­tözött lányok sétálgatnak be­szélgetve, leng a sok alsószok­nya, párta, pruszlik, s azokon szebbnél szebb hímzések. A múzeum helyiségei akár •még ma is használhatók lenné­nek. A konyhában a tűzhely mellett ott a rocska, a kamrá­ban a fa gereben, a tiszta szo­bában a ládika, és még sorol­hatnám, mi minden a régi korból. A falakon mindenhol Vankóné Dudás Juló néni naív festőművész képei, jeles illuszt­rációi a megjelenített kornak. Ki is ő? A szomszédoknak és ismerősöknek a kedves Juló minden kontinensen volt már kiállítása. A falumúzeum parasztud­varának végében található egy betonozott parányi szín­pad, előtte mintegy nyolcszáz, ezer ember számára készített nézőtér. A műsort hat órakor a cigányzenekar nyitja, aztán a galgamácsai művészegyüttes már lég elfelejtett mondókák- kal, játékokkal. Az est fény­pontja azonban a szünet utáni tűzugrás, amelynek hiedelmét Juló néni könyvéből idézem: „A tűz a hamu átka, az min­dent felfal. Aki bánatát akar­ja eltaposni, átugrani, az ved rá ezzel. Aki boldogságát látja, úgy szikrázik, azért ugorja át. De ezt minden lánynak át kell ugomi. Ügy tudja átlépni száz tű hosszát!” A megtisztulás, a megújulás szép hitét sugározza a szent­ivánéji tűzugrás. (Kép és szöveg: Tatai Tibor) Hogy megértettek és én is megértettem őket, megjött az önbizalmaim. — Honfitársai­tokkal dolgoztam együtt, két éve — magyaráztam, aztán elmondtam, milyen bajba ke­rültünk. És hozzátettem azt is: — nem ingyen gondolom a se­gítséget. Az őszes hajú megrázta a fejét, mint aki nem érti, mit akarok, s a cserényszerű al­kotmány bejáratánál lecöve- kölődött sötét bőrű férfi felé nézett, aki félig hunyt szem­héjai alól lustán vizsgált ran­ket. Nagydarab, ellenszenves kinézetű fickó volt. nem cso­dálom; hogy Mari idegesen hadarni kezdett. — Állapodj már meg velük. az istenért, vagy menj ünk tovább, kallod ? — Dehát tudtam, hogy a szo­kások errefelé nem tűrik a sürgetést; úgy tetteim, mintha türelemmel várnék. Akkor a sötét bőrű pattintott egyet az ujjával, mint aki azt akarja kifejezni, hogy ilyen esetben mit sem számít a fi­zetség : és végre elmosolvo- dott. —•'Rendben van, majd ő elmegy magukkal — intett a lemberdzsekkes felé. — Mond­ja meg a feleségének, hogy nem kell félnie. Mi kereskedők WRgyunk. ezek meg pásztorok Esettem. Maguk meg... a ven- áágelnJc — Ki mondta, hogy félek — vágta rá Mari kihívó­an, amikor lefordítottam ne­ki, mit mondott a sötét bőrű. Persze, azért félt. — Nem mennénk már? — Csak ketten vagytok? — kérdezte akkor a lemberd­zsekkes. Egy pillanatra azért megfordult a fejemben, hogy magunkhoz hazudok még ket­tőt, aki a kocsiban mkradt, de aztán az igazat mondtam. Jól megnézett mindkettőnket, kü­lönösen Marit. — Messziről jöttetek? — Mondd meg nekik, hogy három éve már kifaggattak minket, de akkor legalább hellyel kínáltak — hisztériá- zolt Mari. — Az isten áldjon meg, hallgass néha egy kicsit — vesztettem el a türelmem. Az ősz hajú meg a sötét bőrű erre összenevetett: egy karton cigarettát varázsoltak elő va­lahonnan. odanyűjtották fe­lém, — Fogadd el. barátom — mondta az ősz hajú. Aztán a lemfoerdzsekk mély zsebéből egy parfőmös üveget húzott elő. — Ezt pedig add a felesé­gednek. az asszonyok örülnek az ilyen holmiknak. Biztosan bánkódik a feleséged, hogy el­jöttetek otthonról, azért olyan ingerült. Egyszerűen képtelenség volt elmagyarázni a helyzetet, meg hát miért is tettem volna, így csak rábólintottam. — Mert az asszonyok mindig csak otthon szeretnének ülni — folytatta az ősz hajú, — a gyerekeik mellett, igaz? — így van — mondtam, s magamban hálál­kodtam, hogy Mari annyira képtelen megtanulni egy nyel­vet. De azért már türelmetlen­kedtem; mindjárt egészen be- sötétedík, ezek meg csak kér­dés-feleletet játszanak velünk. •— Nem mehetnénk? Csak egy kötél kellene. — Igen, igen — bólogatott az ősz hajú, de nem moccant, senki sem moccant: álltunk egymással szemközt és mosolyogtunk. — Ugyanis sie­tünk — próbálkoztam megint. — Már csak néhány napunk van erre, aztán haza kell men­nünk. — Persze — bólintott megint az ősz hajú, — haza a gyerekekhez. Elfáradtam addigra már et­től az udvariaskodástól, vagy egyébként is fáradt lehettem. — Nincs gyerekünk. Megyünk erre-arra, ma itt élünk, hol­nap ott... nincs gyerek. Mosolyogtak; de mintha va­lami megváltozott volna az arcukon. Azt az előbbi, kis tiszteletfélével vegyes kíván­csiságot kemény értetlenség váltotta fel » tekintetükben. Még a sötét bőrű is közelebb lépett, úgy kérdezte: — Jön­nek, mennek? Hova mennek? — Tudtam, hogy nem szabad türelmetlennek mutatkoznom, az errefelé sértésnek számít. — Hát csak úgy megyünk. így szeretünk élni. Nem tudunk megmaradni egy helyütt. — Aztán megpróbáltam enyhíte­ni: hozzáhazudtam egy kicsit. — Majd egyszer. Később. Ha már... A lemberdzsekkes eldobta a cigarettát, megindult a teher­kocsi felé. Csak úgy menet közben szólt vissza, a válla felett. — Hát akkor induljunk. — Felsegítettem Marit a plató­ra. leültünk, hátunkat a veze­tőfülkének nyomtuk, vártuk, mikor kapja el a motort az önindító. Mikor megindultunk, Mari megkönnyebbülten só­hajtott. — Azt hittem, holna­pig itt kell állnunk. Kereske­dők...? csempészek ezek. fi­am, ezzel az erővel persze azt is hazudhatták volna, hogy ki­rályok. —i A vállam vonogat- tam, nem mindegy? Meg a fénytelen, sötét eget néztem: az útikönyv szerint ritka erre az eső, de azért előfordul. Egy év múlva váltunk el, amikor bementem a követség­re a hazatelepedési engedé­lyért. Sebestyén Lajos ^tííjij kelt Iwqti tizünk A naptárra nézve hetek teltek el, mire a görcs, enyhítő sírássá oldódott. S a sírás mint fehér bot, a bénaságból, a fájdalomból kivezetett: de egy megnevezhetetlen hiányérzet mindannyiónkban megmaradt. Mint mikor a drótkötélpályán a csillék sora hirtelen megáll, oyan lett bennünk a csönd. * Nem a szénporos éveink múlása némitett: előbb, mint lelőtt madár zuhant ránk egy percnyi bénaság, később, már kisiklott csilleként mozdíthatalanná, görccsé vált a fájdalom, a szomorúság, a gyászjelentést csak a szemünk olvasta, csak az értelmünk regisztrálta. A lélek nem hiszi, és keresi az ezer gondban is csendes mosolyú biztonságot, a hatalmas tervek megvalositasai mellől, az apró ba jokhoz a tiszta eszmék, az ezer és ezer tiszta szívű bányász csapatvezető vájárát: mert tovább kell, hogy éljen tetteinkben, hétköznapjainkban, ünnepeinkben. S úgy illeszkedjenek a dolgok, . a szándékok, a történések, úgy folyjanak össze tért, történelmét kitöltve a holnapok, hogy bárhol, bármikor kezetfognak velünk: rá ismerjenek! Györke Zoltán rOaq,yunk üt (lakáíiifjaii bolőtidoJt K. V. emlékének A végvárak rég leomoltak Későn vetted ezt észre mester Sírig vívtad konok harcodat Hozzád nem méltó ellenséggel A végvárak mind leomoltak S amikor már elhullott vérted Lesből még szórták rád a gyilkol Akik a köldöködig se értek. A végvárak mind leomoltak S hogy az utolsó kartács lobban Későn vetted azt észre mester Ostromlott emelet-magányodban A végvárak mind leomoltak Hitted még sereged utoléred Pedig a dárda-sebeken át Szökött már belőled az élet A végvárak mind leomoltak A pusztán por s hazátlan füst száll Vagyunk itt néhányon bolondok Vállalt fiaid akikben bíztál A végvarak mind leomoltak S mennyi ütközet megvivatlan Merre fordul a hadak útja Mester e ködös virradatban A végvárak mind leomoltak Nem leszünk-e mind úgy mint Vazul Megsüketítve megvakítva Kire bíztál vigyáz-e ránk az Ür A végvárak mind leomoltak Vagyunk itt bolondok néhányan Akik eddigre megtanulták Nincs kezdet s vég „csak folytatás van.” Incze Mária Qt'mj 0* chúitf Q-étuj Libeg a lomb lebeg az ég, óvd magad! Rossz idegek játéka mind a vádoló a ferde kép a torz tükör mit ronda-gaz manók élénkbe tartanak hogy benne lássam arcodat és vívjunk csúnya harcolóit szélmalommal-víztükörrel hátán úszó ködfelhővel régen elhunyt álmainkkal lidércfénnyel-bolygó lánggá! holdsugárral-napsugárral Fény árny fény az ég lobog a lomb sötét Óvd magad mert elragad o fékesetlen hangulat hegytetőről megindulva benn leszünk a völgyi kútba' kútfenéken kuporogva nézhetünk a csillagokra én egy másra te egy másra dideregje megjuházva. <««««;

Next

/
Oldalképek
Tartalom