Dolgozók Lapja, 1980. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

DOLCOZOK LAPJA 1580. május í.; csfitOrtUi 2 A rádióban és a televízióban elmondta Jakab Sándor, a SZOT f őtitkárhelyettese A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga. Népköztársaságunk kormánya és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa nevében a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepének előestéjén tisztelettel köszöntőm mindannyiukat, munkásokat, termelőszövetkezeti parasztokat, értelmiségie­ket, hazánk minden dolgozóját. Kilencven esztendővel ezelőtt. 1890-ben, a magyar pro­letárok budapesti első májusi harcos tüntetésének szónoka mondotta: „A társadalom leghasznosabb tagjai vagyunk, de nekünk nincs abból hasznunk: az államnak polgárai va­gyunk, de védtelenül állunk: vérben és pénzben adózunk, cie nekünk nincsenek jogaink!” Azóta a májusi menetben nemzedékek sokasodó seregei indultak harcba az őket megillető jogokért. Az első győztes állomás: 1919, a Tanácsköztársaság. A dolgozók bizakodva köszöntötték 1919. május 1-ét, mert érezték oroszországi és európai testvéreik szolidaritá­sai. A nroletárdiiktatúra példája negyedszázadon át erőt adott, lelkesített az elnyomók elleni harcban. József Attila így fogalmazta meg milliók vágyát: „Bátorság! Lesz még olyan munkád, amelyben kedved Iv'heted.” A kor, amelyről a költő szólt, 1945. tavaszán elérkezett. Hai mvncöt esztendeje az alkotás, a munka ünnepe, a dol­gozok nagyszerű megmozdulása minden május elseje. A fejlett szocializmust építő társadalmunkban több nemzedék munkálkodik együtt. Köztük vannak még azok, ak'k nagy áldozatvállalással, forradalmi hittel utat törtek mai. szabad életünknek. Növekvő számban, mind gazda- gapb tudással folytatják ezt a munkát a fiatalok. Kedves Elvtársak! Közismert, hogy csak a pontosan szervezett, szívvel-lé- lekkex végzett munkával fejlődhetünk tovább, csak minden erőnk latba vetésével juthatunk előbbre. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk döntő többsége tehetségének és képességeinek legjavát adva dolgozik cél­jainkért. Ma, amikor gazdasági építőmunkánk külső feltételei a korábbinál kedvezőtlenebbek, hazai feladataink pedig bo­nve iuitabbak, különösen fontos, hogy lehetőségeinket jól hasznosítsuk, adottságainkkal megfelelően éljünk. Csakis a munkában becsülettel helytállókra, a jó szellemű közvéle­ményre támaszkodva teremthetjük meg azt a közérzetet, amely újabb lendületet ad további fejlődésünkhöz, a szocia­lista demokrácia gazdagításához. A hazához, a szocialista rendszerünkhöz való hűségünk, az országunk boldogulásáért érzett felelősségünk mércéje napjainkban a jobb, eredmé­nyesebb munka, a hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodás. Gondoskodnunk kell arról, hogy társadalmunk figyelme, tel­jes elismerése övezze a jó munkát, és életünk fnin den terüle­ten érvényesüljön az elv: aki többet, s jobbat ad. többet is kapjon, mert. ez nemcsak a társadalom előrehaladásának a meghatározója, hanem az egyén boldogulásának is forrása. A közös tevékenységben érdekelt, a jó munkáért elismert emoer jól érzi magát. Meggyőződésem, hogy június 8-a. az országgyűlési képvi­selő- és tanácstagválasztás is népünk, nemzetünk egységé­nek méltó megnyilvánulása lesz, kifejezi rendszerünk de­mokratizmusát és azt. hogy a szocializmus építése nemcsak a kommunisták ügye, hanem a Hazafias Népfront programja, minden állampolgár sajátja. Kedves Elvtársak! Szaktársak! Május 1-e évről évre országonként, és világméretekben demonstrálja annak az osztálynak a növekvő súlyát, amely­nek történelmi küldetése a kizsákmányolás és az elnyomás végérvényes felszámolása, a szocialista társadalom megterem­tése. Földünk egynegyedén a hatalomra jutott munkásosz­tály eredményesen építi az új társadalmat. A szocialista országok dolgozó tömegei büszkén te­kinthetnek vissza a megtett hatalmas útra, és hittel, bi­zalommal nézhetnek a jövőbe. A tőkés és a fejlődő orszá­gok munkásosztálya, dolgozói számára ez a nap harci szem­le a nép jogaiért és érdekeiért, a nemzetközi monopóitőke uralmának visszaszorításáért és megtöréséért, a nemzeti és B társadalmi felemelkedésért vívott küzdelemben. A munkáskezek alkotásait a tőkés elsajátítok a világ több pontján a fenyegetés, a pusztítás eszközeivé változtat­ják. Történelmi felelősség hárul ma a nemzetközi munkás­osztályra, az emberi haladás legfőbb letéteményesére. Meg kell akadályozni, hogy megsemmisüljenek a munkásgenerá- cíójc alkotásai, hogy pusztulásba sodródjon a civilizáció, az emperiség. Ehhez ideológiai ellentétektől és politikai kü­lönbségektől függetlenül össze kell fognia a kommunista, szocialista, szociáldemokrata, keresztény és miás pártállásé munkásoknak, dolgozóknak csakúgy, mint a pártokhoz nem tartozóknak. Az elmúlt években kibontakozott a kommunista és a szociáldemokrata pártok, illetve a különböző irányzatú eu­rópai szakszervezetek közötti párbeszéd. Előrehaladt az agyirányba ható, együttes cselekvés lehetőségeinek feltárá­sa. módszereinek kimunkálása. Meggyőződésünk, hogy a munkásmozgalomban erősödő’ együttműködés hasznosan ' mozdíthatja elő a nemzetközi feszültség enyhülését, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös kapcsolatainak kiszélesedését, végső soron az emberiség kö­zös gondjainak megoldását. A magyar munkásosztály — népünk egyetértésével — együtt halad a világ különböző országaiban élő osztálytest­véreivel, az emberiség jövőjét fenyegető erők elleni harc­ban. Pártunk XII. kongresszusának szellemében munkálkod­junk tovább a szocialista építés külső feltételeinek javítá­sán. Szilárdítsuk tovább testvéri barátságunkat, összefogá­sunkat a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. Erősítsük internacionalista szolidaritásunkat a tőkés és a J^flődő országok dolgozóinak, népeinek imperialistaellenes fcAzdelméveL Járuljunk hozzá hazánk további felvirágozta­tásához. az egyetemes bek*, • társadalmi haladás ügyéhez. Edmund Muskie az új amerikai külügyminiszter Felelősséggel — a világért! Carter elnök sajtóértekezletet tartott Carter amerikai elnök, aki­nek hazai és nemzetközi te­kintélyét tovább csorbította a kudarcba fulladt iráni akció, majd pedig külügyminiszteré­nek lemondása, kedden este sajtóértekezletet tartott. Az elnök alig két hete még azt .mondotta, hogy legfeljebb jú­liusig húzódhat az iráni túsz- válsag, ezúttal viszont gondo­san elkerülte, hogy határidőt említsen. —. A cél továbbra is a békés megoldás, de „minden egyéb lehetőség” (tehát kato­nai is) nyitva marad — közöl­te. Elmondotta, hogy a múlt heti iráni akció részvevői Te­herán közelében gyülekeztek volna, s csak akkar indították volna meg műveleteiket a túszok kiszabadítására, ha e második szakaszban rendben mennek a dolgok. Carter egy tudósítónak arra a kérdésére, hogy miért nem keresik a megbékélést a 27 éves amerikai befolyású ura­lom miatt annyit szenvedett iráni néppel, azt mondotta, hogv sem ő. .sem a túszok nem felelősek semmiért. Rendkívül éles hangon támadta az iráni vezetést. Carter alig egy nappal Cy­rus Vance lemondása után kedden bejelentette. hogy Edmund Muskie szenátort je­lölte ki külügyminiszterének. A választás teljes meglepetés volt, a bennfentesek Christop­her külügyminiszter-helyettes­ben. vagy Carter belső politi­kai körének valamelyik tagjá­ban sejtették az utódot. Muskie kiválasztása jó poli­tikai húzásnak látszik. Nem csak Carter bel- és külföldi pozíciót erősítheti. hanem egyensúlyozó hatással lehet az amerikai külpolitikára, amelv- nek mind féktelenebb kilengé­sei miatt Vance távozott. Mus­kie politikai háttere, egyénisé­ge arra enged következtetni, hogy viszonylag mérsékelt kül­politikai vonalat követ maid, és ellensúlyozhatja Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadó Cart er re gyakorolt hatását. „Az elnök nem hagyott két­séget afelől, hogy én képvise­lem majd az amerikai külpoli­tikát” — jelentette ki a sajtó előtt Muskie. — A világ bi­zonytalan, zavaros korszakban van, az Egyesült Államok­nak erőt és állandóságot kell tükröznie — hangoztatta. Az úi miniszter minden érdemi kérdés elől elzárkózott, s csak annyit mondott, hogy „lehető­ség szerint” a kérdések békés megoldásának hlye. Az északkeleti Maine ál­lamból származó katolikus po­litikus 26 éve tölt be válasz­tóit posztokat, 22 éve a sze­nátus tagja. 1968-ban Hubert Humphrey elnöki kampányá­nak alelnökjelöltjeként, társá­val együtt messze elmaradt a versenyben, 1972-ben ennek el­lenére elnökjelöltként indult. Kezdeti nagy sikere után (rész­ben a Nixon-tábor piszkos trükkjeinek hatására) vissza­esett, s végül csak a negyedik helyre került a Demokrata Párt listáján a szavaitok ti­zenegy százalékával. A szenátui költségvetési bi­zottsága elnökeként kulcs­posztot töltött be. A külügvi bizottság tagjaként jelentős nemzeközi tapasztalatot szer­zett. elsősorban Nyugat-Euró- pában. A politikus lengyel be­vándorlók gyermeke, a család eredeti neve Muskiewicz. Edmund Muskie-nek jogi kéDzettsége van. Fellépésében, stílusában hasonlít elődjéhez, bár sokkal dinamikusabb egyé­niség. Vance elégedetten nyi­latkozott utódja kiválasztásá­ról. A fő kérdés az, hogy milyen súlyt, befolyást szerez majd az űj külügyminiszter a Fehér Házban s az amerikai külpoli­tika iránvitásában Brzezinski- vel, a :pillanatnyilag ..győztes­nek” tekintett nemzetbiztonsá­gi tanácsadóval szemben. Pénzügyi tárgyalások A NATO bizonyíthatóan nem akar leszerelést Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter befejezte párizsi tár­gyalásait, amelynek során Maurice Papon költségvetési 'miniszterrel és René Y.mory gazdasági ’ miniszterrel orszá­gaink gazdasági és pénzügyi kapcsolatainak kérdéseiről folytatott eszmecserét, ■ s a költségvetési miniszterrel megállapodást írt alá a kettős adóztatás elkerüléséről. Faluvégi Lajos elmondta, hogy a megállapodás elősegíti a két ország közötti gazdasá­gi, kulturális és egyéb kan- csolatok fejlődését, közös vál­lalatok létrehozását. Egyéb tárgyalásai is a gazdasági kao- csolatok fejlesztését szolgál­ták. Különösen hasznos lehet a kapcsolatok kiépítése a francia kis- és középvállalatokkal, amelyek a francia ipar terme­lésének és exportjának csak­nem egyharmadát biztosítják. A tárgyalásokon szóba kerültek közös vállalkozások létreho­zásának lehetőségei, j úgy ta­lálták, hogy ilyen vállalkozá­sokra elsősorban a gépipar, az elektronikai ipar .területén, továbbá energiamegtakarító rendszerek létrehozásában kí­nálkozik lehetőség. A miniszter nyilatkozatában arról a tapasztalatáról is szólt, hogy a gazdasági kap­csolatok fejlesztésének szándé­ka kölcsönös. Imelda Verrept, a NATO brüsszeli központja legmaga­sabb irányító szervének, a nemzetközi titkárságnak a munkatársa, aki április 8-án jelentkezett az NDK határőr- szerveinél és politikai mene­dékjogot kért: nyilatkozatot adott a berlini televíziónak. A kedden este sugárzott nyilat­kozatban hangoztatta: „A NATO bizonyíthatóan nem akar leszerelést. Elodázza a tárgyalásokat és szándékosan nehézségeket okoz. Félre akar­ja vezetni a szociaü ;ía orszá­gokat. Megállapíthattam, hogy a NATO-tanács sok munka- csoportja fokozott mértékben vesz részt olyan deklim-ntu- mok kidolgozásában, amelyek különböző európai, sőt Euró­pán kívüli problémákat érin­tenek. Ezek a dokumentumok azt tartalmazzák, hogyan te­remthetők válsággócok, ho_ gyan teremthetők és használ­hatók fel a Ns\TO javára vál­sághelyzetek. Ez vonatkozik például Afrikára. a Közel- Keletre, Kínára, de Albániá­ra, Portugáliára és egyéb tér­ségekre is. A NATO-titkámő az NDK- ba való megérkezése után közvetlenül kijelentette, hogy a NATO-poljtika veszélyes jel­legének megismerése, sok száz titkos terv ismerete, s egyes Imelda Verrept, a NATO- központ nemzetközi titkársá­gának volt munkatársa sajtó- értekezleten számolt be az Észak-Atlanti Szövetség hábo­rús terveiről az NDK főváro­sában NATO-tagállamok vezető po­litikusainak magatartása kész­tette őt arra, hogy elhagyja a brüsszeli NATO-központot. Az egykori NATO-tisztvise- lőnő utalt rá, hogy később még részletesebb információ­kat hoz nyilvánosságra. A munkás nemzetköziségről az iskolában Május elseje, munkás nem­zetköziség! — E négy szót hallva, olvasva, milyen kép­zettársítás keletkezik gondo­latában? Ezt a kérdést tet­tem fel megyénk néhány vá­rosában, községében különbö­ző fajta középiskolák pedagó­gusainak, növendékeinek. Vá­laszaikból igyekeztem „meg­jósolni” miként alakulhat a jövőben a munkás nemzetkö­ziség. A nevelők többsége az (is­kolai és a KISZ-rendezvények emlegetésével vezette be mon­dandóját. Némi rákérdezésre tért rá a gondolatalakítás ta­pasztalatainak jegyeire. Végül oda lyukadtunk ki, hogy a munka ünnepe eszmei tartal­mának megértetése, a munkás nemzetköziség elmélyítése a korszerű műveltség egyik — mégpedig alapvető — vonása. A jövőben tehát — mondot­ták többen — mindinkább al­kalmazzuk azokat az oktatási és nevelési módszereket, me­lyek révén ezt a célt szolgál­juk. A részletekről szólva ki­fej tették, hogy kiülni kell az erőltetést, mint a formalitás egyik válfaját. Ugyanakkor nem mondhatnak le a tuda­tosságról. A matematika, a biológia, a fizika tanítása pél­dául milliónyi alkalmat kínál a kritikai érzék tárgyilagossá­gának fejlesztésére, azaz a materializmus alapvető kérdé­seinek megismertetésére. Hol lehetne teljes érték lib­ben bizonyítani például a világ anyagi egységét, az anyag elsődlegességét, a megismerés folyamatának teljes lehetősé­gét és végtelenségét — mint az említett tantárgyak okta­tásakor. S ebben a folyamat­ban maradéktalanul elkerül­hető az erőltetettség, érvénye­síthető a céltudatos világnéze­ti nevelés. Ehhez adagolva némi tudománytörténetet, ki­tűnően bizonyítható az alkotó nemzetköziség. A tanuló ön­ként eljut a munkás nemzet­köziség egyik leglényegesebb alkotóeleméhez, a társadalom, a világ objektív vizsgálatának igazságához és ahhoz, hogy ebben a már kialakuló, majd kiitedjesülő világban az egyet­len „nemesi rang” a munká­ban testet öltő minden fajta -alkotás. A diákokkal végbement eszmecserék az ellenőrzés sze­repét töltötték be. Ami mind a jelen eredményeire, mind a jövőre nézve alapvetően ala­kult ki: középiskolás fiatalsá­gunk összességében politizáló nemzedékké vált. Érdemes ki­térnem arra, hogy vonatkozik ez a leányokra is. Véleménye­ik határozottak és korántsem valamiféle jótékonykodó szemlélet hatja át. Ügy hi­szem. sikerült találkoznom az­zal az eszmeiségében is fel­szabadult. a férfiakkal telje­sen egyenrangú leánytípussal, amiről a munkásmozgalom nagy teoretikusai szóltak út­mutatásaikban. Május elseje, munkás nem­zetköziség?! — kérdésre el­mondott képzettársításra leg­érdekesebb volt az a véle­mény, mely szerint a'fiatalok a „világ megváltására” tö­rekszenek. S ebben elsősorban a'z jut kifejezésre, hogy az egész társadalomért kívánnak A politikai időjárás nem verőfénnyel köszönti a má­just. Jeges fuvallatok érkeztek az óceánon túlról, s alaposan lehűtötték kontinensünk klí­máját. Közérzetünk erősen romlott. Nőttön-nő az aggo­dalom. mert a fegyverkezési hajsza, a tömegpusztító fegy­verek arzenáljának rohamos növekedése nem kedvez a bé­kének. Ilyen körülmények között különös érdeklődést és széles körű visszhangot váltott ki huszonkét európai kommunis­ta- és munkáspárt képviselői­nek párizsi találkozója. Az MSZMP képviseletében Gye- nes András, a Központi Bi­zottság titkára felszólalásában joggal állapította meg: ,.A vi­lág békéjét, az emberiség lé­tét súlyosan fenyegeti napja­inkban az imperializmus által szított fegyverkezési verseny fokozódása. a tömegpusztító eszközök növekvő ütemű fel- halmozódása, s ezáltal a Vi­lágméretű konfliktus anyagi­műszáki bázisának növekedé­se.’’ A földkerekség népei azon­ban mélységesen érdekeltek a termonukleáris háború elke­rülésében, az enyhülés vivmá- nyalnak megvédésében. Külö­nös felelősséget éreznek eb­ben az európai kommunistád és munkáspártok, valamennyi haladó erő. Mint Gyenes András Párizsban hangsúd lyozta: „Európában különösen fontos, hogy megtaláljuk az együttműködés és a közös fel­lépések lehetőségét a tőkéi országokban komoly kormányd zati pozíciókkal és jelentős töd megbefolyással rendelkező szocialista. szociáldemokrata pártokkal.’’ Napjainkban a békéért, az enyhülésért, az atomkatasztrófa elhárításdd ért folytatott erőfeszítések nem szűkülhetnek le bizonyos pártokra, egyes szeonélyiségekd re. Pártunk legutóbbi kongrészd szusán állást foglalt vala-, mennyi békeszerető erő össze-, fogásának szükségessége mel­lett. Ezt a véleményt tükrözte Gyen es Andás párizsi beszé­de, amely a többi között az európai méretű párbeszéd folyd tatását szorgalmazta mindd azon pártokkal és vallási, vad lamint egyéb szervezetekkeli mozgalmakkal, amelyek ma­gukénak érzik a béke ügyét. „A béke valamennyiünk közös kincse!” — olvashatjuli a párizsi találkozó Európa népeihez intézett felhívásá­ban. Ezt a kincset mindenáron meg kell — meg is lehet —• védeni. A fogvacogtató május — nem árt erre emlékeztetni — nem szükségszerű. Az időjárást nem. de a po­litikai klímát lehet, sőt szükd, séges megváltoztatni. Olyan irányban, hogy a kibontako­zásnak, a világméretű e^jßtt- működésnek kedvezzen. Ehhez összefogásra, közös föllépésre van szükség. Gyapay Dénes tenni, sőt áldozatot hozni. Le­gyen ez bármilyen túlzó, mé­gis elválaszthatatlan a széles körű összefogástól, hiszen mindig jót, nemeset kíván a munkás nemzetköziség. Ez a fiatal beszélt arról, hogy amit maga körül lát — az minden hiba ellenére — törekvés a jobbra, a tartalmasabbra. Vé­leménye szerint a munkás nemzetköziség a felnövekvő nemzedék eszmeiségének alap­vető vonása. Én az idősebb, e gondolat különböző helyen hallott, kü­lönböző megfogalmazásából arra a következtetésre jutot­tam, hogy a munkás nemzet­köziség eddigi átolántálása — az ellentmondások ellenére — helyes volt. Egyértelmű és biztos, hogy a jövő nemzedé­kének-gondolkodásában mind ural.kodóbbá válik. Ezt a né­zetemet megerősítette, hogy minden ifjú vitapartnerem — még a nyeglébb és a kevéssé tájékozott is — a leghatáro­zottabban vallotta a terem fő béke fontosságát, ai evvmás megismerésének jel1' --'ősévét. Kissé megkaparva a „bizony­talankodók” nézeteit, eljy+rt- tak oda. hogy amit ama ..tü­neményes”, ama „csillogó”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom