Dolgozók Lapja, 1980. április (33. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-03 / 79. szám

WOT. április 3., csütörtök DOLGOZOK LÁPJA 5 Körzeti brigádtaláikozó Záray —Vámosi-show Tatabányán, a kertvárosi Bányász Művelődési Otthon­ban Záray Márta és Vámosi János, Nekünk találkozni kel­lett című showműsorát láthat­ták és. hallhatták a nézők. A művészházaspár első nagyle­mezéről és legkedvesebb da­laiból állította össze a nagy­sikerű est anyagát. A nézők szűnni nem akaró tapssal jutalmazták az előadó­Kiállítás nyílt a XII. párt- kongresszus tiszteletére az Esztergom és Vidéke Áfész ifjúsági (pince) klubjában. A kiállítás anyaga szorosain a szövetkezet életéhez kapcsolót „Munkára nevelés” A jövő nemzedékének nevelése nagy felelősséggel jár és mindig sok gondot jelent. A munkára ne­velés például már óvodás korban elkezdődik és a kicsinyek szemé­lyes tapasztalatokat is szerezhet­nek. Jó alkalom kínálkozott erre a lábatlant 3. sz. óvoda nevelői­nek a napokban, amikor meglá­togatták: „régi” otthonokat. Az intézményt Ugyanis bővítik, csak­nem egy éve munkálkodnak raj­ta, de az átadás még várat ma­dara. Igaz, már fél évvel túllép­ték a határidőt és az apróságok a papírgyárban, egy tornateremben berendezett szükségóvodában kap­tak helyet. Érthető, hogy kitörő örömmel fogadták a hírt: hamarosan visz- szaköltözhetnek óvodájukba, le­galábbis áz egyik részébe. Átvo­nultak hát. hogy megnézzék, mi változott. A szemük nem tudott mindent befogadni. megfogtak, megtapogattak mindent, de ez nem veszélytelen a félkész állapotok között. Az óvó néni intelmei nem is. maradtak el: ..Gyerekek! Ne nyúljatok semmihez! Tegyétek zsebre szépen a kezeteket, úgy mint . . . Hasonlatot keresett, és oldalt pillantva meg is találta: . . . úgy, mint azok a bácsik.” A bácsik pedig éppen azok az építők voltak, akik már hosszú ideje ké- Fzítgetik az óvodát. A gyerekek talán nem vették észre az össze­függést a hosszú ideje tartó kelle­metlen állapot és a zsebre dugott kezek, között. De mert tanulni fel­nőtt korban sem szégyen, ió len­ne, ha az esetből az építők le­vonnák a megfelelő következtetést. V. F. A Körzeti Általános Műve­lődési Központ rendezésében Bakonyszombathelyen tartot­ták meg a szocialista brigá­dok találkozóját. A művelődé­si ház rendezői a jó házigazda gondosságával teremtették kedvező légkört a települések és munkahelyek képviselőinek ismerkedéséhez. Részt vett a találkozón a Kisbéri Állami Gazdaság trak­toros, és az Újhelyi Imre ál­lattenyésztési brigádja, a Kis­bér és Vidéke Áfész bakony- szombathelyi áruházának, a bakonybánki. fagyártmány- termelő üzemének szocialista brigádja, valamint a rédei Vetőmag Termeltető Vállalat Petőfi szocialista brigádja. dik, a XI. kongresszus óta eltelt időszak munkáját öleli fel, mutatja be. A fényképeken, az elmúlt évek építkezései, átalakításai láthatók. Grafikonok a gazdál­kodás és az áruválaszték nö­vekedését szemléltetik. A kiállítással egy időben tartották az MSZMP politikai oktatásának zárófoglalkozását, a Társadalmi és állami élet kérdései címmel. A tizenegy foglalkozást Szilágyi László propagandista nagy hozzá­értéssel vezette. A zárófogialkozáson meg­jelent Szakmar János, a szö­vetkezet páirtalapszerveze+é- nek titkára is, és pozitívan ér­tékelte a hallgatók aktivitá­sát. A kiállítás megrendezé­séért köszönetét mondott. Máder Ferenc Esztergom Névadó a KKY-nál A Komáromi Kőolajipari Vál­lalat KISZ-bizottsága a komáromi tanács családi ünnepségeket ren­dező irodájával közösen rendezte meg március 29-én, tíz vállalati dolgozó gyermekének névadó ün­nepségét. A hagyományokhoz híven a ko­máromi Klapka György Általános Iskola úttörői színes műsorral ked­veskedtek a gyermekeknek, a szü­lőknek és a megjelent vendégek­nek. A vállalat és a KISZ-bizottság nevében Horváth László köszöntöt­te a megjelenteket. Az anyakönyv, vezető virággá! ~ gratulált, majd Mózes József KISZ-bizottsági titkár átadta a vállalat ajándékát. Laczkó Tibor Az ünnepséget a művelődé­si központ igazgatója, Tóth Jenő nyitotta meg.''A program két részből állt. Az Oroszlá­nyi Bányász Irodalmi Színpad Dinom-dánom címmel adott értékes összeállítást, ezt kö­vette a vetélkedő. A szocialista brigádok négy­fős csapattal képviseltették magukat. A vetélkedőt Zay Zoltán kultűrigazgató vezette. A szellemi totó kitöltésénél felszabadulásunk 35. évfor­dulójához kapcsolódó adato­kat kellett ismerni. A má­sodik zenei totó. hangos fej­törő volt. Hét zeneszámo-t és két költeményt kellett kitalál­ni. Harmadik feladatként a versenyzőknek saját brigád­jukat kellett bemutatni. Végül ügyességi játék következett. Míg az értékelés alatt az Oroszlányi Bányász Színpad zenével szórakoztatta a jelen­lévőket, Wágner Józseffel, a színpad egyik tagjával beszél­gettem. — Miben látja az amatőr színpad célját? — Irodalomszeretettőí ve­zérelve, hittel, szenvedéllyel, szakmai viták közepette ke­ressük azt a formát, amely­ben a holt betű, az irodalom életre kel a munkáserober szá­mára. Az a célja, hogy a hall­Március 27-én, a megyei osztályfőnöki munkaközösség Oroszlányban tartotta soron következő foglalkozását A művelődési központban há­rom bemutatót tekintettünk meg. Ennek első részét Legyen a zene mindenkié! címmel Ber­ki Ildikó vezette. A fiatal pedagógus tele lelkesedéssel, játszott, énekelt a gyerekek­kel Öröm volt nézni, hogy ra­gyogtak a gyermekszemek, amikor vezetőjükre néztek. A második foglalkozást Szabó Károly tartotta. Az egyik ötödikes kisdiák lebi­lincselő meséje rajzolásra ih­lette az ügyesebb kezű gye­rekeket. Közben Weöres Sán­dor megzenésített versei csendültek fel, a pajtások körében kedvelt Karcsi bá­csi gitárján. Az előadó re­mek pedagógiai érzékkel — állandóan nevelve és végig játszva — kötötte le a gye­rekek és valamennyiünk fi­gyelmét. Együtt énekeltük a gató ne passzív résztvevő le­gyen, hanem befogadó. Az amatőr együttesek egyik leg­nagyobb feladata, hogy el tud­ják fogadtatni az írói gondo­latot. A bányászszínpad tagjai a hétköznapok szürke munká­sainak vallják magukat, akik vállalják a tanulást, a műsor­alkotás feszültségét, és a fellé­pések sorozatát azért, hogy szórakoztatva nevelhessenek, hogy nemes gondolatokat éb­reszthessenek. — Min szeretne változtatni? — El kellene törölni a kor­határt. A megjelenés a szug- gesztívitás, az élmény őszin­te átadása, a mű cselekményé­nek elültetése legyen a döntő. Az idősebb korosztály életta­pasztalatát is hozzáadhatja a versmondáshoz, a próza tol­mácsolásához. A megáit dol­gok hitelesebbé tehetik a köl­tői gondolatok közvetítését. A helyezések sorrendjét Tóth Jenő igazgató ismertet­te. Első a Vetőmag Termeltető és Értékesítő Vállalat rédei telepének Petőfi Sándor, má­sodik a Kisbéri ÁG. Újhelyi Imre állattenyésztési, harma­dik a bakonybánki fagyárt- mánytermelő üzem szocialista brigádja lett. Varga György né Bakonyszombathely híres Tolcsvay-számot, „cso­dálatos Maryról” és Paffról, a bűvös sárkányról. Ezután hetedik osztályos tanulókkal találkoztunk ' a könyvtárban. A fiatal könyv­táros, Mártonná Szabó Teréz, aki a gyermekikönyvtár veze­tője, magakészitette kereszt- rejtvénnyel kedveskedett a' gyerekeknek, Gondolatok a könyvről címmel. A pajtások otthonosan mo­zogtak a lexikonok világában, s végül ügyesen fejtették meg a rejtvényt. A sokolda­lúság, az ismeretszerzés já­tékos volta jellemezte ezt a foglalkozást is. Köszönjük oroszlányi ven­déglátónknak, a munkaközös­ség vezetőjének, hogy ilyen továbbképzésen vehettünk részt, mert ez sok hasznos is­meretet, élményt nyújtott számunkra. Fekete Attiláné, Komáromi I. sz. Általános Iskola munkaközösség-vezető kát. Széplaki Erika Tatabánya Kiállítás Esztergomban Oroszlány vendégei voltunk Öt kiló csöves kukorica Amikor a 3 hónapig dúló front után Annavölgy lakói előjöttek a bányából, elkese­redtek a szörnyű pusztítás .láttán, amit a németek vég- hezvittek. A tanácstalanságnak a párt­szervezet gyors megalakulása vetett véget. Titkárul Bárd- kai István bányászköltőt vá­lasztottuk, ' aki több évi bör­tön után a haláltáborba veze­tő útról szökött haza. Taní­tott és kommunista helytál­lásra buzdított bennünket. Éhesen és rongyosan fog­tunk neki a nagy munkának, a házak lakhatóvá tételének, a bánya rendbe hozásának és a termelés megindításának, a közellátás megszervezésé­nek. Engem neveztek ki a bányaélelemtár vezetőjévé. Ehhez a környékbeli hét bá­nyásztelepülés ellátása is tar­tozott. Az élelemtár 100 mé­teres épületének teteje sem volt és bűzlött az istállótrá­gyától, mert a németek oda kötötték be lovaikat. De jött Zgyerka János elv­társ, a sárisápi partizánok vezetője, lovas kocsit szerzett a szovjetektől, és segítséget fft hívott. Molnár Jánost . és Skrek József volt partizáno­kat. akik a magunk számára lefoglalt szenet becserélték mészre, és azzgl indultak be­szerző körútra. Első szállít­mányuk csöves kukorica és lenolaj volt. A kukoricából öt kiló jutott egy-egy dolgo­zónak. az olajból pedig egy deci minden családtagnak. Pártszervezetünk erős ira­mot diktált. Bányászaink megértették, hogy az ország­nak egyre több szénre van szüksége, s hogy „a szén az ipar kenyere”, és fáradságot nem ismerve, minden nehéz­séget leküzdve csákányoz­tak a mélyben, hogy szebb, jobb legyen az élet. Sokszor fordultak hozzánk szénért kü­lönböző szervek, intézmények, ezért gyakorivá váltak a va­sárnapi rohammunkák. A kór­házak felhívására 11 vagon szenet küldtünk. többek kö­zött a János kórháznak, és az akkortájt szerveződő esztergo­mi népi kollégiumnak még egv kis élelmet a kevésből. Amíg a férfiak megfeszí­tett erővel dölgoztak a bányá­ban, addig asszonyaik és le­ányaik a konyhakertet művel­ték, és krumplit, kukoricát, babot, borsót ültettek a sebté­ben kiosztott Metternich-bir- tokoiu. A vasárnapi rohammun­kákkal termelt szénért több­féle közszükségleti cikket be tudtunk szerezni. Egy ilyen akció eredményeként annyi ágyneműt sikerült szerezni, amiből 10 méter jutott volna minden dolgozónak. A párt­vezetőség úgy határozott, hogy az anyag felét kiosztjuk, s a másik feléért pedig mozi­felszerelést szerzünk, a fel- szabadulás előtt ugyanis nem volt mozink. Amikor a ja­vaslatot a munkásotthonban összegyűlt tömeg elé terjesz­tettük, kitört a vihar. A többség az összes anyág kiosz­tását követelte. A vitát túl­harsogta a párttitkár hangja: ..Elvtársak! A gatya elszakad, a mozi megmarad . ..” Az ér­ve hatott, a kedélyek lassan lecsillapodtak. Így lett mozija Annavölgy-bányának. A szénért és a jobb létért folyó küzdelem mellett nagy súlyt helyeztünk a politikai fölvilágosító és nevelő mun­kára is. Minden héten tar­tottunk ilyen összejövetelt a munkásotthonban. Mind az 1945. mind az 1947-es orszá­gos választáskor 97 százalékos győzelemmel elnyertük az MKP .választási, zászlaját. _ Fájdalmas emlék: a hősi helytállásnak hősi halottal voltak. 1947. januárjában harmincegy bányásztársunk esett el a fekete harcmezőn, gázkitörés következtében. Gyászunkban osztozott az egész ország. A végső tiszte­letadáson a koalíciós pártok legfőbb vezetői tartották a gyászbeszédeket. 35' év távlatából nehéz len­ne elfogódottság és némi büsz­keség nélkül gondolni azokra a harcostársakra, akikkel együtt indultunk, és akik később magas, felelős be­osztásokat töltöttek be. Jó­magam járási titkár, majd a Komárom megyei párt-vb. káderosztály vezetője lettem, 1950-ben ért betegségemig. Befejezésül hadd idézzem Bárdkai elvtárs sorait, me­lyeket azokban a küzdelmes időkben írt a bányászokhoz, a bányászokról: ,.Romok közt bűz és penész kenyérgonddal fárad a kéz A hű bányász éhen termel s rendelkezik az új renddel övé már az éltető szén mellyel segít a nemzetén épít egy szebb, jobb világot, melyre olyan régen vágyott” Tóth János nyugalmazott városi népfronttitkár Esgiergom ^ 35. éve, hogy hazánk felszabadult Sokan már el is fe-J lejtették, mi is volt addig. . < Régen volt, amikor 1919-ben megjelentek Horthy da-J rutollas katonái, következett a hosszú fehérterror, majd á nyilaskorszak. Láttam a Hatos telepi főutcán, hogyan robo-j gott végig a nyitott autón a félszemű Gruber, a nagy nyr- lasvezér. , Emlékszem az 1940-es nagy nyilassztrájkra, amikor at kormánynak katonaságot kellett idevezényelni Tatabányára, Reménykedtünk, hogy béke lesz, de 1944. március 19-én né-j met csizmák verték Tatabánya utcáin a marsot. 1944. október 15-én újra felcsillant a béke reményej Horthy a háború befejezéséről beszélt. Csalódtunk, Szálasi vette át a hatalmat. Mindenfelé nyilasokat lehetett látni. 1945. december 25-én reggél láttuk meg az első szov-J jet katonát. Barátságosak voltak, elbeszélgettek velünk, egy] hónapig voltak itt. Kétszer voltam velük sáncot ásni, egy-, szer Alsógallán, 1945. január 26-án pedig a kálvária mögötti, Kegyetlen hideg volt, a csákányok csattogtak az éjszaka-; ban. A közelben orosz előőrsök figyelték az erdőt, óriási hangzavar támadt, egy szovjet katona mondta, hogy gyorsan! fussunk mert jönnek a németek. A kálvária oldalán gyüle­keztünk, onnan hazaengedtek bennünket. Útközben máb magyar katonákkal találkoztunk. 1945. március 20-án, egy szombati napon iszonyú ágyú-? zást hallottunk. Másnap délelőtt megszólaltak a katyusák, a sztál inorgonák, remegett és porzott a föld. Azt hittem, itt) a világ vége. Az emberek az óvóhelyekre, a pincékbe me-j: nekültek. Március 21-én lett végre csend, szabadult fel Ta-i tabánya. .. Nehéz idők voltak, sem áramunk, sem vizünk nem volt! 'A villanyszerelők, a nyolcas aknai munkások emberfelettii munkát végeztek, háttal tolták fel a kompresszorhoz na­ponta a több, mint száz csillét, hogy legyen áramunk és! vizünk. Sokan ma már csak azt tudták, hogy 35 eve szaba-j dúlt fel hazánk, de hogy mennyi szenvedés, küzdelem állt mögötte, azt elfelejtették. Hány szovjet édesanya, hitvesi testvér siratja fiát, férjét, testvérét, akik • a magyar? szabadságért adták a legdrágábbat, az életüket. , Bertalan József levelező Gondoskodás az időskorúakról a komáromi járásban Hosszabb időszakra vissza­tekintve megállapíthatjuk, hogy járásunkban is évről év­re oóvulnek az iuoshorúak- ról való gondoskodás lehető­ségei. Az V. ötéves terv ké­szítésekor a munkaképtelen öregek anyagi helyzetéoen es egyéb életkörülményeiben fel­lelhető elmaradások csökken­tése volt a cél. A tervidőszak­ban megkezdődött a szociális intézmény-rendszerek integ­rációja, amely az egységes el­vek alapján történő hatékony és folyamatos gondoskodást biztosítja. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz a személy egyidejű­leg részesülhet az anyagi el­látás mellett szociális étkez­tetésben, napközi otthoni ellá­tásban, vagy — amennyiben egészségi állapota romlik —, házi szociális gondozásban, végül ha — állandó gondozást igényel — szociális otthoni ellátásban. Községi tanácsaink 19'79- ben mintegy 4 millió 33 ezer forintot használtak fel rend­szeres és rendkívüli anyagi juttatásként a felnőttvédelmi szociális gondoskodás kereté­ben. Egyre inkább sikerül ér­vényt szereznünk annak a követelménynek, hogy terüle­tünkön kielégítetlen jogos igény ne maradjon. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy minden állampolgár szo­ciálpolitikai jellegű kérésének eleget tudunk tenni, hiszen jogszabályaink csak a valóban rászorulók támogatását teszik lehetővé. Községi tanácsaink egyre összehangoltabban alkal­mazzák a gondoskodás külön­böző formáit. A múlt évben mintegy 1500 személyt részesí­tettek szociális segélyben, kö­zülük körülbelül 300-nak a rendszeres szociális juttatás a kizárólagos megélhetési for­rása. A szociális gondoskodás nem mérhető csupán az anya­gi támogatás mennyiségével, hiszen áz egyre növekvő szá­mú idős állampolgáraink en­nél -többet igényelnek és ér­demelnek. A három fokozatú gondozá­si formának megfelelően já­rásunkban is működik a házi szociális gondozó szolgálat, az öregek napközi otthona, és biztosított a szociálisotthon- ellátás is. 97 személy része­sült házi szociális gondozás­ban, részben betegség miatt, részben pedig életkorukból adódó állapotuknál fogva, szo­ciális otthoni elhelyezésre várva. Sajnos nem mindegyik köz­ségre jellemző az adottságok teljes kihasználása, van olyan település, ahol a házi szociális gondozónői állás egész évben betöltetlen marad. Meggyőző­désünk, hogy ezt a munkát hu­mánum aélküL .csak néniért. nem lehet végezni. Egyébként a tiszteletdíj összege is cse­kély. Az elmúlt évek tapasztalad taí arra figyelmeztetnek, hogyl a tanácsi szerveknek a jövő-’ ben jobban kell támaszkodó niuk szociálpolitikai tevékeny*! ségük során a vöröskeresztes aktívákra, a különböző társaó dalmi szervezetekre, a közséó gekben működő intézményeké re. A község lakosságának tűé datformálásában, a közvéle-i mény alakításában fontos sze-* repet játszik a művelődési! ház, a klubkönyvtár, a körze- ti orvos és a védőnő propad gandamunkája. Fontos aa együttműködés a Vöröske­reszttel azért is. hogy az öre-i gek napközi otthonait megfeó lelően ki lehessen használni! Járásunk négy napközi ottho­nából kettő még kihasználat­lan. Intézményeink az étke­zésen túl folyamatos foglal­kozást, gondozást, egészség- ügyi ellátást nyújtanak a tad goknak és szórakozási, műved lődési lehetőséget biztosíta­nak számukra. Az otthonokat szocialista brigádok, úttörő-' csapatok patronálják, kiránd dulásokat szerveznek az idő­sek számára, esetenként velük közösen. Az idős lakosok e szolgáltad tások ellenére sem élnek a kívánt mértékben a lehetőség­gel. bár a fenntartó tanácsok sokat áldoznak a színvonalas gondozásért. Ennek oka főleg a lakosság körében uralkodó helytelen szemlélet. sokan még ma is idegenkednek a szociális intézményektől, pedig a magányos, idős emberek életében a napközi otthon kö-i zössége családpótló szerepet tölthet be. A -tanácsok szociálpolitika!1 tevékenységük keretében lát­ják el a szociális otthoni eló helyezésekkel kapcsolatos fel­adatokat. A múlt évben a iád rás területéről 64 személy kérte szociális otthoni elhelye­zését, 40 fő nyert tényleges elhelyezést az év végéig. A' várakozási időt jelentősen csökkenti, hogy a járásban’ két szociális otthon működik megyei intézményként. Azo­kat a szociális otthoni elhed lyezésre várókat, akik árrá rászorulnak, házi szociális gondozásban részesítik. A járásunkban folyó szóéi-’ álpolitikai tevékenységgel még nem lehetünk elégedet­tek. Tanácsi szerveinknek — a nem tanácsi szervekkel együttműködve — jobban kell ösztönözni a szociális gondosd kodás kiterjesztésére, a kor-’ szerű gondozás megteremtésé­re. Célunk azonban akkor vad lósulhat meg. ha adottságain­kat maximálisan kihasznál­juk. Marton Imréné. szoc. pol. előadó. komaromi járási hivatal i

Next

/
Oldalképek
Tartalom